Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)
1851-02-01 / 270. szám
junk senki ellen, hanem legyünk elkészülve utódaink méltó megrovására! Mert, ha megdől nemzetiségünk, azt magunk segitendettük sírba! LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XIII. , Bécs, jan. 28. — Ha egypár gyermek együtt van s kissé unatkozni kezd, időtöltésből egymás hajába szokott kapni. Úgynevezett„nagy“ lapjaink közöl kettő szinte ily gyermekek módjára cselekszik s egébb tárgy hiányozván, egymás vétkeit sorolják elő , még pedig oly finomsággal s udvariassággal, hogy az e polémiában használt kitételekhez hasonlítva , a bolond és szamár még igen salomai kifejezés. Régi példabeszéd azt mondja ugyan , hogy , ami minket nem éget, azt ne is fújjuk; mindazáltal ama hetvenkedést érintetlenül hagynunk nem lehetett , mert az összes sajtó méltóságát bemocskolja s világosan megmutatja , miszerint még a nagyobb lapok is nem mindnyájan fogták fel egész fontosságában a sajtó feladatát. A két lap jellemtelenséget hány egymásnak szemére , s a közönség csakugyan habozik , ha arra kell felelnie : kinek van igaza ? mert többé kevésbbé igaza van — mind a kettőnek! — Ez alkalommal legyen szabad a helybeli jelentékenyebb lapokról egy két szót mondanom : nem fogom azoknak általános jelemzését megkísérteni; ezt e lapok egy más levelezője már a múlt évben megtevé: csak az itteni jurnalistikának hazánk irányábani viseletét akarom rövideden érinteni, s ebben csak a négy nagyobb hírlapra szorítkozom. A ReichszeitungA kormány félhivatalos közlönye , s általa minden tekintetben gyámolittatik ; természetes , hogy csak ennek nézeteit tolmácsolja , sőt háladatosságában s alázatosságában néha még a szélen túl is rokon. A fetitétlen központosítást pártolja, ennek főellenének az egyes népfajok nemzeti öntudatát s emlékeit tekinti, melyeknek háttérbe szorítására minduntalan törekszik. Magyarországgal kizárólag nem sokat foglalkozik ; néha néha, ha onnan nem kedvező hírek érkeznek , melyeket eltitkolni már nem lehet, egy egy megnyugtató czikket hoz , melyben az egész általánossággal a kormány jóakaratát s őszinteségét hirdeti ; az általa tett positiv ígéretekben még egy sem valósult. — A Lloyd valamivel ügyesebben foja a kormány pártját; e mellett, mint conservativ lap a szó legszorosb értelmében — néha jónak látja, az a conservativ párt nézeteinek is helyt adni, de többnyire csak akkor, midőn általános conservativ elvekről , nem Magyarhon külön állásáról, van szó. Régebben több figyelmet fordított hazánkra ; jelenleg egyes, össze nem függő levelezésekre szorítkozik , melyek többnyire sem nem melegek, sem nem hidegek; — régi időkből Magyarországban még sok előfizetője vagyon. Az Ősid. Rost honunkban — ha őszintén kell szólanunk — csak speculatióból foglalkozik ; magyarországi előfizetői számára néha egyegy panaszkodó czikket hoz; e tartomány irányában általános politikája épen nincs, ideálja e tekintetben elég szűk, de mégis kissé szabadelvű centrálisa tio. A Wanderer legtöbbet foglalkozik a magyar érdekekkel, több ebeli czikkeit egymás mellé állítjuk, azonnal feltűnő az egység hiánya. Ismételve kimondta e lap, hogy minden pártnak, mely az ismeretes körülmények miatt honi lapjainkban szabadon nem fejtheti ki nézeteit, közlönyül akar szolgálni; innen van, hogy benne majd a conservativ, majd a szabadelvű párt zászlóját láttuk lobogni; • az elsővel azonban csak a túlzott központosítás elleni törekvésben s a hisztériai jog védelmében fog kezet. Előfizetőinek majd felét Magyarországban találja; az ottani protestánsok ügyét különös figyelemre méltatja, így tehát in summa summarum — a valódi hazafi lapok egyikével sem lehet tökéletesen megelégedve s óhajtva várja a megváltás óráját, melybe a hazánk lapjait annyira gátoló korlátok végkép be fognak dőlni. Az iskolai ügyben tartott tanácskozások már bejavaslá Washington a háború harmadik évében, " azt tapasztalván, hogy ezek volnának a függetlenség ügyének hívei, s készek mindent veszélyezni, mindent elszenvedni az eredményért. Ezenkívül a háború költségeit is, legalább saját személyükre, ők hordozták, mert az állodalom arról nem gondoskodhatott. Talán egy sereg sem élt sanyarúbb körülmények között, mint az amerikai. Belőle egy kicsi szám szinte szünet nélkül időnkénti s némileg törvényszerű megszökésnek volt kitéve, s ezen seregnek hivatása az volt, hogy a messze kiterjedő , kevéssé népes , többnyire miveletlen országban , szélesen kiterjedő mocsárokon , s vad erdőkön keresztül haladjon előre , táborozzon harczoljon, élelmi raktár, gyakran élelmének beszerzésére szükséges zsold hijjában , sarezrai fölhatalmazás nélkül háború alatt, a béke idején pedig, midőn helyőrségen volt, a lakosokat és vagyonaikat kímélni, tisztelni kelletvén, hallatlan nélkülözéseknek és szenvedéseknek volt kitéve és zsákmányul adva. .,Néhány napig így irt Washington 1777-ben, szinte éhség uralkodott a táborban. A seregek egy része egy hétig semmi húst nem kapott, s a többi is három négy nap óta nélkülözi. A katonák meztelenek és az éhség miatt halnak el... Vannak , kik roszalják , miért vittem a sereget téliszállásra, mikép gondolhatják azt, mintha a katonák kőből és fából volnának, kik nem érzik a hideget és havat, s képesek csekély számuk, minden fogyatkozásaik mellett nem csak a számos, jól ruházott , fölöslegesen ellátott katonaságot tánczban tartani és Philadelphiában bezárni, hanem még arra is, hogy Pensylvania és Jersey állafejeztettek; az urak szintoly zajtalanul oszoltak el, amily csendesen egybegyűltek. Az eredményről semmi részletes nem hallatszik; mondják, hogy azok épen nem fontosak. Egypár iskolai könyv vizsgálata s elfogadtatása — egyéb semmi! A népoktatók helyzetével , úgy látszik, nem is foglalkoztak az urak , pedig az ügynek első helyen kellene állania. Ezek még oly derék könyvet ajánlhatnak s el is fogadhatnak , — ha a tanítóban kedvet ébreszteni nem tudnak , ha annak anyagi gondokkal kell küzdenie, vagy épen utczát seperni, mint épen egy esztendővel ezelőtt történt, az oktatásnak kívánt eredménye nem leend. Két év előtt ismertem egy ily tanítót, kinek havonként 5 azaz öt pengő forintnyi fizetése volt, mi naponkint épen TO p.krajczárt tesz. Ezen ember házas volt! A favágó helyzetét nem igen irigylendőnek szokták tekinteni s az ilyen mégis néha naponkint 1 p.sztot szerez. Kinek tehát két ép karja van, az mindenesetre inkább megy favágónak, mint néptanítónak ! A helybeli lapoknak egyik ujdonsági főforrása nemsoká meg fog apadni; az úgynevezett Neuigkeitsbureau , mely mindennap több hasábnyi apró hírekkel látta el a lapokat, megszűnik vagyis átváltozik s nemsokára mint önálló napilap fog megjelenni. Néhány szerkesztőség ezáltal azon gondolatra vetemedett, hogy az angol raporterek intézetét itt is meghonosítsák s oly egyéneket fognak tartani, kiknek egyedüli feladata a nyilvános helyeket meglátogatni s ott minden újdonságot felszedni. Ha minden ily úton keletkező hazugságért egyegy aranyat adnának nekem, egy év múlva akárkivel sem cserélek ! Az új polgármesterről azt beszélik, hogy a díszes hivatalt nem fogadja el, mások ismét azt állítják, hogy elfogadta, de a fizetésről lemondott; — az utóbbi eset természetesen örvendetes volna. Mert az első esetben megvolna a pénz, de nincs polgármester , az utóbbiban polgármesterünk is van, pénzünk is megmarad s az új községfő csakugyan méltó tettel kezdte volna működését. London , jan. 20. — XI. — Hazámra gondolok, midőn egy önkényesen itt járó hazámfia köszöntött be hozzám ; elébe siettem a magyarországi magyarnak, s örömömben, fájdalmamban Kisfaludy Sándor szavaival fogadom : ,,Hozott Isten , kedves földim!“ süt. A földi, odanyújta kezét, s fájdalmas hangon monda: elhagytam kedves hazámat,— nem akartam idegenné lenni! Szavai mélyen meghatónak, iparkodtam őt megnyugtatni, elmondám neki, hogy ki nem akar , az nem is lesz idegenné soha! Elmondom, hogy néhány nap előtt, egy előkelő angol diplomata, aggódva jelenté, miszerint félti a magyar nemzetiséget, főleg azon esetre, ha a tervezett német telepesítés Magyarországon siikerülne ? Egy derék hazánkfia röviden így válaszolt : mit gondol lordságod, ha egy erdőbe 500 erőteljes farkas közé 2000 birkát bocsájtanak, kik fogják egymást túlélni ? 1 Ha ön, gróf úr, igy vélekedik honfiairól , mondá a diplomata , akkor én is megnyugszom ! — így van édes földim, a nemzetélet kérdésében nem számok, hanem morális erő, életrevalóság határoz. Jövőre csak oly nemzet számíthat , melynek van múltja. A magyar, sokszor állt már sírja szélén , de az elhatározó pillanatban, a magyar még mindig elég erős volt , kivívni magának az életet, megfogyva bár, de törve nem, és nemzet e hazán ! — A magyar, nem erőszakkal, mert ez mindig ellenhatást szült, hanem életrevalóságával hódítá meg az idegen elemeket. Maradjanak önök, kiknek szabad, a hazában, s ha parlagon heverő földeket akarnak, menjenek az alföldre, van ott elég tennivaló : szántsák fel azon földet, növeljék azon földet. Pártolják a magyar nyelvet, az irodalmat és művészetet, legyenek méltó fiai az ősapáknak, legyenek magyarok, — s az idegen elemek, úgy mint önök, büszkék lesznek a magyar névre !• Hazámfia nehéz szívvel távozott, s én fájó szívvel gondolok nemzetemre ! mókát minden rablástól és pusztítástól megvédjék.. . Biztosíthatom azon személyeket, hogy könnyebb s kevésbbé fáradságos , jól befutott kényelmes szobában képzelődni mint egy hideg, puszta halmot elfoglalni , s a jégen feküdni ruha és takaró nélkül. . . Nekem igen fáj a szegény katona sorsa, s szívemből sajnálom e szomorú helyzetet, a nélkül, hogy könnyíthetnék rajta, vagy megváltoztathatnám“ (!). A congresszus , melyhez folyamodott, nem tehetett többet mint ő. Nem lévén ereje rendeletei végrehajtására, sem joga, hogy az adó dolgában valamit határozzon, arra szorítkozott, hogy a szükségeket tudomásra juttatta és a tizenhárom szövetséges államot azoknak megszerzésére kérte föl; a nép kifáradva , a kereskedés megrongálva, s pénzük papiros lévén, ezen gyűlés szilárdsága és ügyessége mellett is gyakran nem tudott és nem volt képes tenni egyebet, mint azt, hogy az államokhoz új intéseket küldött, s új fölhatalmazást küldött Washingtonnak megbízván , hogy a háborúra szükségeseket, katonaságot , pénzt, élelmiszereket maga vegye föl a helybeli kormányhatóságoktól. Washington elfogadó ezen nehéz megbízást , és mindjárt új legyőzendő akadály , új elhárítandó veszélyre talált. Semmi kötelék, semmi középponti kormány nem egyesíti eddig a gyarmatokat. Mindenik külön alapulván és kormányoztatván, a legkisebb úgy mint a legnagyobb, külön gondoskodott biztossága, közmunkái,nagy és kisebb ügyeiről, megbarátkoztak az elkülönzési és szinte versengési szokásokkal, melyeket a bizalmatlan anyaország igyekezett fentartani. Dicsvágy, szerzési kívánság csúsz-Van Londonban egy férfiú , kinek nevét, nemzetem figyelmébe ajánlom; e férfiú John Benjamin Smith , parliamenti tag, ki oly rokonszenvvel viseltetik a magyarok iránt, amily figyelemmel kisérte és kiséri a magyar nemzetelet hullámzásait. Mondd, hogy magyar vagy , ha szerény háziúr , és műveit neje, örömmel nyújtandják kezeiket, s szives készséggel ismertetik meg veled az angol nemzet sajátságait , a nagy London ritkaságait, s a szabad constitutio fényoldalait. —— Tegnap voltam e férfi társaságában, megnézni az új parliament-házat; összejártam minden zugát ez óriási tömkelegnek, sokat írhatnék e házról , mely kétségtelenül egyike, a világ legszebb palotáinak; de máskorra hagyom; e helyt, röviden a nyilvános törvényszékekről szólok , melyeket szinte e nap látogatok meg. A nyilvános törvényszékek , a világhírű Westminsterhallban tartatnak azon nagyszerű boltozat alatt, melynek minden köve fel van jegyezve a történet könyvében, azon évek alatt, hol kérdőre vonták első Károlyt. • Az ajtók előtt hivatalnokok állnak, kik mindenkit felszólítanak a bemenetelre, s kinek tetszik , bemehet, hallgathatja a törvénykezés folyamát, s fölléphet sajtó útján, vagy bárhol is, a netalán elkövetett igazságtalanság ellen, ott ülnek a bírák , az ügyvédek-------fekete talárban, mely leginkább hasonlít a papi öltönyhöz, vádolnak, védnek, ítélnek félelem és részrehajlás nélkül — nyíltan és nyilván! Ez intézmények hasznosságáról, úgy hiszem, nem kell szólnom. — Vajha édes hazánkban is lehullanának a zárak azon ajtókról, melyek az igazságkiszolgáltatást elkülönözik azoktól , kik igazságért folyamodnak. — Azonban, egy kifogásom, mint magyar embernek, mégis van, tudniillik, sehogysem tudok megbarátkozni a bozontos csepűparókákkal: a bíráknak, az ügyvédeknek, minden hivatalos egyéniségnek , hófejér paróka van a fején, még ennyi parókát együtt és egyszerre nem láttam soha. Ha valaha hazánkban létesülnének a nyilvános törvényszékek , azt csak hiszem önökről, hogy parókát nem teenének fejekre, ha a táblabiróezimet megtartanék is. Paris, jan. 25. P. A január 18-ai bizalmatlanság szavazat után mindenki azt kérdé : mit fog már most tenni Bonaparte Lajos? És a vélemények kétfelé oszottak: sokan azt hívák, hogy alkotmányilag a többségből választana új minisztereket; mások ismét úgy vélekedtek , hogy a két szélső pártból alakult alkalmi többséggel daczolván, vagy régi minisztereit megtartandja, vagy a kisebbségből nevezend újakat. Sem egyik sem másik nem történt; az elnök a kettő közt középutat választott, s úgy látszik nagyon szerencsétlenül. A tegnap kinevezett kilencz miniszter közt csak két képviselő van: Randon tábornok és Magne az az első hadügy, a másik közmunkák minisztere. A többi hét ismeretlen egyéniség , diplomatikai múlt és politikai színezet nélkül, van köztük megyei főadószedő , finansztitoknok , főtörvényszéki közvádló, megyei főnök (préfet.) A cabinet alakulását egy elnöki üzenet adó tűdtől a nemzetgyűlésnek. „A két hatalom egyetértésére — igy szól az üzenet -— nélkülözhetlen föltétele az ország nyugalmának , de az alkotmány mindkettőt egymástól függetlenül állítván föl, egyetlen biztosítéka ez egyetértésnek a kölcsönös bizalom. Áthatva ez érzelemtől, én mindig tiszteletben tartandom a gyűlés jogait, érintetlenül kívánván fenntartani a néptől nyert hatalmam kiváltságait E szavak szépen hangzanak, csakhogy a két hatalom egymástóli függetlenségének ellene mond az alkotmány. A köztársaság elnöke törvényt nem kezdeményezhet , — a gyűlést el nem oszlathatja, — hadat nem szenhet, békét nem köthet; a gyülés határozatai ellenben törvények , — a gyűlés az elnököt vád alá helyeztetheti sőt hivatalától mégis foszthatja stb. Hol van tehát a függetlenség ? Hol vannak a gyűlés jogai ellenében az elnök kiváltságai?Itak viszonyaik közé , mintha , idegen államok lettek volna : a leghatalmasabbak némelykor megkisértették a szomszédos gyarmatokat magukhoz ragadni, vagy megsemmisíteni, és legfontosabb érdekük , határaiknak a vadak elleni védelmében, igen gyakran önző politikát követtek, s egymást kölcsönösen cserbenhagyták. Mily nehéz feladat volt ezen elvárt elemeket hirtelen egy csomóban egyesítni, anélkül hogy erőszakkal tartassanak össze, és szabadon hagyva őket odavinni, hogy egyetlenegy hatalom lendítése alatt, egyetértőleg működjenek! Az egyéni érzelmek mint az állami intézmények , a szenvedélyek , mint a törvények egyiránt ellenezték azt. A gyarmatok nem bíztak egymásban. Mindnyájan nem bíztak a kongresszusban, mint a helyhatósági gyűlések új és bizonytalan vetélytársában , még inkább nem a hadseregben, mely mind az államok függetlensége, mind a polgárok szabadságára nézve előttük veszélyesnek tetszett. E tekintetben az új és tudományos eszmék is találkoztak a nép ösztönével. A XVIII. század egyik legkedvenczebb eszméi közös vala, az álló seregek veszélyessége és azon szükség, hogy a szabad népek, országok, azok erejét, befolyását, erkölcsét szünet nélkül törjék és gyengítsék. Ezen eszmét általánosabban és melegebben tán sehol sem fogadták, mint Amerika gyarmataiban. A nemzeti párt kebelében voltak a leglángolóbb szellemek , a legelhatározottabbak a harcznak erélylyeli folytatása és bevégzésére , egyszersmind közölök valónak a polgári szabadság leggyanúskodóbb barátai, tudniillik olyanok, kik a hadsereget, katonai szellemet, katonai fegyelmet féltékeny és ellenséges szemmel tekintették, ugyannyira, hogy az akadályok épen ott talál-Az üzenet nem mulasztja el a lelépett minisztereket , a rend és béke föntartása körül szerzett érdemeikért megdicsérni s ezután körülbelül így folytatja : „Óhajtván alakítani oly kabinetet, melynek tartósságra kilátása legyen , — miután ilyent sem a kivételes körülmények folytán alakult többségből sem a különben tekintélyes kisebbségből alkotnom nem lehetett -------neveztem egy ideiglenes, egy átmeneti minisztériumot oly férfiakból, kik egyik párthoz sem tartoznak, s nem avatkozva politikai pártkérdésekbe, csupán az ügyek kezelésére fognak szorítkozni. Íme egy igenis előrehaladott theória, mely Amerikában a legjobb sükerrel áll fen, mely az elnöknek miniszterei általi képzelt felelőssége helyébe egyéni felelősségét állítja. Az elnök egyrészt e lépésre a már egyik korábbi levelemben kifejtett okoknál fogva, mik e pillanatban úgyszólván minden miniszteri combinatiót lehetlenné tesznek , kényszerítve érzé magát, midőn azonban az új minisztériumot átmenetinek nevezi, a többségnek időt akar engedni a kibékülésre, melyre szerinte mindkét félnek a rendfentartására érdekében, szüksége van. Úgy látszik azonban az üzenet nem fog e kibékülésre alkalmas eszközül szolgálni, a nemzetgyűlés azt jéghidegséggel fogadó, nem szólalt meg egyetlen helyeslő hang fölolvasásakor. A burgráfok mosolyogtak , Thiers pedig elmenvén a miniszterek mellett, hangosan fölkacagott. A mai lapok — az elyséeiket kivéve — általánosan roszalják az elnöknek ez új stratégiáját, mindegyik saját pártja szempontjából támadja meg és ostromolja a tegnapi üzenetet. Mit fog a gyűlés tenni ? még nem tudatik, előlegesen úgy látszik semmit. Orosz József hazánkfia kriuktáról írt közleményemhez pótlólag még azt írhatom, hogy az említett összeg Klapka által nyomban kifizettetett.— Szabadka , jan. 26. Nincs oly vidék Magyarországon, és a monarchia bármelyik tartományában , hol a népfajok minoritásának igényei annyira lettek volna kiemelve, mint voltak túlbecsülve a Szerb-vajdaságban —■ itt Szabadkán — a szerbfajnak mindennemű vágyai, a túlnyomó magyarság nemzeti érdekeivel párhuzamban. Állításunk bebizonyítására nem megyünk tovább városi tanácsunk rendezésénél, melynek eredményét közlöttük , s mely felett, félretevőn minden vallási, nemzetiségi és személyes nézeteket, elégületlenség helyett, legőszintébb helyeslésünket fejeztük ki, mi mellett most is maradunk, nem megrögzött következetességből , hanem tiszta meggyőződésünknél s legközelebbi alkalommal kifejtett okainknál fogva. És mindezért nem vártunk egyebet szerb atyánkfiaitól, mint kölcsönös méltányosságot, és azon elismerés tettleges bevallását, hogy a magyar bir annyi önmegtagadással, miként a polgári viszályok s ellenségeskedések megszüntetéséért, kész kibékülni— jogai egy részének bár áldozatával — ellenségével is. De rútul csalatkoztunk ! — Szerbeink mindekkorig megmaradtak régi themájok mellett, mely oda megy ki: minden kormányi kiküldöttet, minden tisztviselőt , ki a szerb nemzetiség malmára részrehajlólag nem működik: denunciálni. •—• Ez alapon adták fel, törvényszékeink szervezése alkalmával N—i volt m. biztos urat. Egyébiránt, ne higyék szerb atyafiak, hogy példátlan viseletük , viszonzásra fogja fajítni a magyar elem nagylelkűségét. — Egy nyílt nemzet jellemével az alattomos bosszúság érzete nem rokonulhat. — De másrészről azt se higyék ám, hogy nemtelen fondorkodásaikért, hálálkodni fogunk, ennyire még nem estünk fejünkre. Most pedigjárásbíránkat készülnek bevázolni. Múlt héten, a „Párisi Rongyszedő" színmű előadásán , annak szövegében előfordulni szokott némely kifejezéseket, bizonyos egyének magukra értvén, kevésbe került, hogy a színészi igazgatóság meg nem büntettetett, miért is a társaság, rövid idő múlva, készül városunkat elhagyni. — Távozása felett sajnálkozásunkat jelentjük ki, köztük, hol ellenük eszközöket kerestek és a hol azokat reméleni kellett. És magában a hadseregben , a legtöbb bizalmatlanságra okot szolgáltató legfüggetlenebb, legdemocratikusabb szellem uralkodott. Minden rendeletet megvitattak. A hadtestek követelték, hogy önállókig , saját megegyezésük szerint működhessenek. A különböző államok csapatai nem akartak , csak saját tábornokaiknak engedelmeskedni; a katonák pedig csak tiszteiknek, kiket néha egyenesen választottak , vagy kiket legalább helyeseltek. A megveretés után, mit jóvátenni, s a győzelem után, mit folytatni kellett volna, egész ezredek szétoszoltak, visszahúzódtak , anélkül, hogy csak néhány napig vártak volna azokra, kik őket fölváltandók valónak. Szomorú és borzadással párosult kétség támad a lélekben, látva, hogy mennyi és mily viszontagságos próbákkal van sújtva a legtörvényszerűbb forradalom , mennyi és mily veszélyes változások érik az eredményre leginkább előkészített forradalmat is ! Méltatlan és elsietett kétség ! Az ember büszkeségből , vak reménységében , gyengeségből, vak bátortalanságában. A legigazságosabb, a legszerencsésebb forradalom fölfedi azon nagy erkölcsi és anyagi részét, melyet minden emberi társaság magában rejt. Azonban a jó nem vesz el ezen próbában, azon tisztában szövetségben, melyre kárhoztatva van; bár tökélytelenül és összevegyítve , megtartja hatalmát, mint jogát; ha ez uralkodik az emberekben, előbb utóbb érvényre jut az események folyamában, s az eszközök sohasem fognak hiányzani győzelméhez. Fohitalj uí. -----------------HOH----------------- ) Jan. 9. 1777. Baylor György ezredeshezi Utasításában. Washington iratai. IV. köt. 269. 1. VisiAAjtón a congresszus elnökéhez . Washington beszédei 3. l.vt., 199—2001.