Pesti Napló, 1853. június (4. évfolyam, 966-991. szám)
1853-06-01 / 966. szám
A mai Herald is ezt mondja a demokrata pártról: „Mi ismét kérdezzük : mi baj érte a demokratiát, hogy ez az új administrativ felett czivódik? „Mit jelentenek ezen „fillibustero“ és„hardshall“ pártozatok? Talán a gépezetből egy összetartó szög esett ki? Merre van ez ? Hagyjatok ügyelnünk rá, míg idejevan. Várjon, mi, és hol a baj? Mi felvilágosítást kérünk.“ Egy másik lapban ismét imert találom: „Seymour, Newyork állam kormányzója Washingtonba utazott, s czélja : a jelenleg szakadozásnak indult demokratata pártot összefőzni, vagyis öszhangzásba hozni.“ „Im. szerkesztő úr láthatja ön valósulását azon mondatomnak : a demokrata párt túlnyomó ereje által maga magát buktatja meg.“ Ennyit jelen alkalommal a pártokról. Czegléd, máj. 26. Tisztelt szerkesztő úr ! Desperálunk ! Az abonyiak 20,000 pártot ajánlottak a magas Kormánynak azon esetre , ha a közigazgatási tisztviselőség Czeglédről Abonyba tétetik által. Ennek következtében városunk elöljárói a főszolgabírói hivatal által fölszólíttattak, várjon községünk kíván-e valamely ajánlatot tenni az említett tisztviselőkar ittmaradhatásáért. Az ezen ügyben f. hó 20-án tartott tanácsi s választmányi vegyes gyűlésben elhatároztatott, miként városunk adóssággal már eddig is eléggé lévén terhelve, készpénz-ajánlatot ugyan nem tehetünk , hanem egy illendő szolgabirói lak építésére szükséges követ, gyalog és szekeres napszámot szívesen megadunk. Ezenkívül a szervező bizottmányhoz a közigazgatás köztünk maradhatásáért egy alázatos folyamodvány intézése rendeltetett el, azzal is indokoltatván, miként Czegléd maga az egész kerület felét fölülhaladja, mind terület- mind népességre nézve. Különben mi meg vagyunk győződve, hogy mihelyt a tisztviselők székhelye változásának ily utáni eldöntéséről nyíltparancsot olvasandunk, biztosíthatjuk az abonyiakat, hogy bár megelőzetésünkkel, de mi is megjelenendünk a vásáron. *) Az abonyiak egyébiránt ezen eljárást csak körösi szomszédainktól tanulták , kik mint hírlapilag tudjuk, szinte tetemes összeg ajánlatával szándékolták Kecskemétről magukhoz tétetni át a megye székét. Abonyon nem csodálkozunk, de Kőrös már tudhatná, mily kevéssé mérkőzhetik ő a hatalmas Kecskeméttel. Midőn néhány év előtt e két város közt arról volt szó, várjon a reformátusok főiskolája Kecskeméten legyen-e vagy Kőrösön? Kőrös ekkor is minden alaposabb tekintetek mellőztével ez ügyet is a versenyzés játékasztalára tette. Kecskemét nyert. Azonban: „Il ne s’ agit pas de faire liremais de faire penser.“ És ezt Montesquieu az abonyiaknak is ajánlja. Különösen pedig desperálnak némely korábbi számadóink. Önnek másik levelezője írta már, miként nálunk vizsgálatlanul 18 évi második bírói számadások hevernek, és hogy ezen műtétel elkészítése végett megyei főszámvevő úr már hozzánk érkezett. Én annak idejében a második birói viszszaéléseket a Magyar Hírlap hasábjain az igazságnak mindig szem előtt tartásával illendően megróttam , s költői ihlettel még versekben is megjóslom; de ahelyett, hogy elismerésül arczképemet levették volna , jutalmul a rágalom tüskekoszorúját nyertem. Most mindent tennének immár, de már késő. Mondják , hogy ezen számadások közt olyan is találtatik, melyben a kiadás 10 évvel előbb történt, mint a bevétel, és hogy a többek közt ily szövegű nyugta is olvasható: „Alólírt elismerem, miként N. N. második biró úrtól az általa egykor máskor elhordott egyet másért 600 vizokat felvettem. N. N. kereskedő.“ Lássa szerkesztő úr, ily czimek alatt hordták el közszükségekre a sok szalámit, savanyuvizet, crevert, szilvoriumot, marokvasat, köszörükövet, egérfogót, taligát, ásót, kapát , vas- és favillát, ostornyelet és ostort, fűrészt, szöget, szivart, szekérkenő kulimászt, s több effélékét. Most számvevő úr szokás erényét sokan Epicurus vendégszeretetével fogadják , gondolván, hogy majd számvevő úr is egykor máskor egybenmásban jó emlékezettel leend róluk. Bizony pedig nagyon csalódnak, mert a kétszerkettő nem tud barátkozni. Hát még lorárendásaink mennyire desperálnak! Egyik ezen urak közöl jól tudván ugyanis azt, hogy a liqueurök mérhetése a bor- és pálinka-árendások kizáró jogai közé nem tartozik, úgy gondolkozott, hogy ha ő a hivatalnok erényét pár aranynyal megkísértendi, tehát a liqueur azonnal törköly pálinkára változik, s annak mérhetésétől a boltosokat eltilthatja. Azonban ez is csalatkozott, mert a hivatalnok őt aranyaival együtt elutasítván , díjnokának meghagyta, hogy az árendás által kiadásra szánt aranyokat egy szent czélra írassa alá. Árendás úr budgetje e rovatának változtatása ellen potestált ugyan mondván, hogy ő már e czélra aláirt, de díjnok úr azon vigasztalására, hogy neve kétszer jön ki az újságban , az aranyakat csakugyan lefizette. Bocsánat! de ami igaz, igaz marad , hogy legjobban desperálnak a mi házi parlamentaireink , a kutyák. A napokban egy ilyen egy különben elég erős paraszt nőt lerántván , a karján levő csecsemő arczát annyira összemarta, hogy az több napig szopni nem tudott. A szájkosarak iránti rendelet városunkba már rég megjött, s van okunk hinni, hogy azok országa is nem soká eljövend, különösen a házi kutyákra , melyek hivatásukat gyakran valóban kutyául gyakorolják; továbbá a szelindekekre és agarakra, mivel az előbbiek különösen esti órákban okos embert is ökörnek néznek, az utóbbiak pedig minden vállalatnál jelen vannak. Ezen belföldiekkel hasonló törvény alá eshetnének a mindinkább szaporodó idegen angol buli-dogok. Ellenben kosármentesek maradhatnak a juhász-kutyák , melyek pusztán lakván, egyedül szájkosár nélkül felelhetnek meg rendeltetéseknek. (Lapszemle.) A berlini újság, május 27- dikei számában egy ausztriai levél közöltetik, mely kormányi rendeletről tesz említést a magyarországi gymnasiumokra vonatkozólag. Az író azt mondja, hogy e rendelet indirect után Magyarország valamennyi evangelikus gymnasiumait — egynek kivételével— megszünteti. A gymnasiumok ugyanis nyilvánosokra és magánosokra osztatnak: amazokhoz tartoznak az állami és püspöki tanodák, úgyszintén azok, melyek 18 tanárt (hatot a fél-, tizenkettőt az algymnasium számára) állíthatnak, s csak ezen nyilvános gymnásiumok képesítnek érvényes bizonyítványokat kiszolgáltatni az egyetemhez és érettségi vizsgákat tartani. Úgyszintén csak ezekben élvezik a tanulók a katonamentességet. Minthogy azonban a magyar evang. gymnasiumok — egynek kivételével — ki nem állíthatják a tizennyolca tanárt, elveszítik a nyilvány jellemét s természetesen megszűnnek, miután a tanulók, ha az egyetembe kívánnak bejutni, katholikus gymnasiumokat kényszerülnek látogatni. — A tisztelt úr, ki ezen csoda dolgokat „Ausztriából“ írja , úgy látszik, mind a magas kormány , mind a magyar Protestantismus ügyeibe nagyon kevéssé van beavatva: úgy beszél, mint vak a színről, s szavait curiosum gyanánt említjük, tett előadást a tudományok organicus osztályzatáról, mire történelmi és természethistóriai tartalmú tudományos előadások következtek. Bécs , május 25. A belga királynak az ausztriai fővárosban megjelenését, a nyilvános lapok politikai tekintetben igen hibásan ítélték meg. Hogy Leopold király Francziaország ellen mit sem tervez, legvilágosb bizonyítékul szolgál azon körülmény, hogy Bourqueney báró majdnem egy óráig értekezett a belga felséggel. Az ellenben nem szenved kétséget, miszerint a belga királynak sikerült, közbenjárása által az Ausztria és Angolország közötti viszonyt egy jobb s mindkét részt kielégítő stádiumba vezetni. — Ennek már a tegnapi nagy diplomaticus bálon és estebéden, melyet gróf Westmoreland, királynéja születésnapjának tiszteletére adott, mutatkoztak jelei. Jelen volt az ősnemesség színe s az ősz vés diplomata, több mint 600 személy. Bud Schauenstein gróf poharat emelt Viktória királyné egészségére, Westmoreland viszont a császáréra. A két államférfi pohárköszöntésében tisztán csillogott át a jó egyetértés, mely ujonan mindkét diplomatának ernyedetlen fáradozásai által a brit és ausztriai kabinet közt helyreállítatott. Ezen Angliával újabb jó öszhangzásnak tulajdoníthatni bizonyosan azt is , hogy Turinban ismét lépések történnek az ausztriai kormányhoz közeledésre. Annyival feltűnőbb Helvétia viselete , melyről valóban nem tudhatni , kinek segélyére támaszkodhatik komolyan, mert franczia részről itt már több hét előtt Bourqueney báró világosan kinyilatkoztatta, hogy a franczia kormány Ausztria joginézeteit a helvétiai menekvők kérdésében tökéletesen osztja. A diplomatikus összeköttetések Helvétiával tényleg megszakasztvák Egészen alaptalan azon hír, mit néhány lap terjesztett, hogy Danilo montenegrói vladika Konstantinápolyba fog utazni. A jelen viszonyok közt ily utazásra gondolni sem lehet. Az itteni diplomatikus körökben egy, Törökországra vonatkozó felosztási terv kering. E szerint az 5 nagyhatalmasság részéről a nagyzultániak ázsiai birtokai biztosítatni fognának, ha t. i. európai birtokairól önként lemond; az európai Törökország felosztás- vagy 13 darabolás-módjára nézve a nagyhatalmak közt nagy véleménykülönbség uralkodik; míg Oroszország, Ausztria és Poroszország hajlandók több önálló kisebb országokat, Moldva és Oláhországhoz hasonlókat, állítani, Anglia és Francziaország azt kívánják , hogy két nagy királyság alkottassák. E felosztási terv minden esetre azért hozatott forgásba, hogy az egyes hatalmak véleményét egy netaláni felosztásra nézve kikutatni lehessen; annyi bizonyos, hogy a terv forgásban van. A birodalom végleges felosztása a legfelsőbb hadkormány alá rendelt katonai hivatalágak új szervezete következtében tegnap hirdettetett ki. Az eddigi 4 hadseregbe s 1 kormányzóságbai felosztás helyébe a 4 hadsereg-parancsnokságba és 2 kormányzóságbai új osztályozás lép. A hadseregparancsnokságok egyszersmind átveszik az eddigi országos katonai parancsnokságok hatáskörét is, melyek feloszlattalak. A fő brigád-parancsnokságok szinte egyszerűsitetni fognak s az irodai szolgálatokra a nyugdíjazott tisztek leendőek alkalmazhatók. A financziákban ezen egyszerűsítés lényeges takarékosságot szülne. Az első hadsereg kerületébe tartoznak: Csehország, Morva és Slézia, Ausztria, Salzburg, Styria, Tirolis. A 2-dik hadseregébe : Karantán, Krajna , tengermellék , Olaszország. A 3-dikéba: Magyarország és Erdély. A 4-dikébe: Galiczia, Bukovina, Krakólső kormányzóság : Bánság és Vojvodina. 2-dik kormányzóság: Horvátország , Slavonia és Dalmatia. KÜLFÖLD, Németország, Berlin, május 27. A „Staatsanzeiger“ közli az első kamara megalakítására vonatkozó törvényt. E kamara királyi rendelet által alakítatik meg, mely csak a kamarák helybenhagyásával kibocsátandó törvény által változtatható, s oly tagokból állitatik össze, kiket a király öröklési jogozattal vagy élethosszanti időre hí össze. Kiéiből írják a „National Ztg.“ nak : Itt már több nap óta azon rendszerint hiteles forásból eredő hír kering, hogy a dán kormány Merck E. hamburgi kereskedőt (néhai kir. minisztert s Ausztriának hamburgi és hannoveri mostani főconsulját) Bécsből eleve történt tudakozódásra mint ausztriai főconsult Altona és a többi holsteini révhelyekre nézve elismerni vonakodott. Berlin, máj. 28. — A miniszteri Corr. Bureau, melynek nyilatkozatai félhivatalos színnel bírnak , igy nyilatkozik Francziaországnak az osztrák-helvét ügyházi állásáról : „Azon hírek, melyek Francziaországnak az osztrák-helvét viszályhozi állásáról jól értesült helyre érkeznek, azon reményeket, melyeket Helvétia Francziaországhoz köt, nem oly önáltatólag tüntetik föl, mint a Leipziger Zrt. közleményében előterjesztve vannak. Semmi kétséget sem szenved, hogy Francziaország kormánya Ausztriának és a többi szomszéd államoknak a menekültek mesterkedéseire vonatkozó követeléseit helyesli, sőt azt is tudják, hogy Helvétiának mérsékelt és engedékeny magaviselet ajánltatott. Azonban az ily helyesléstől a fegyveres föllépés kifejezett vagy hallgatólagos jóváhagyásáig több van egy lépésnél , s habár a francziák császárának személyes biztosításai, részint nem oly világosak mint fölfogják , részint még be nem bizonyultak, az iránt, hogy Francziaország eldöntő pillanatban magát mire határozza, még eddigeléppen semmi bizonyosság.“ Francziaország, Paris, máj. 24. Montalembert a budget tárgyalása alkalmával mondott nevezetes beszéde , mikép már többször írtuk, nagy figyelmet gerjesztett. Montalembert gróf (kit ellenei az ultramontan párt fejének neveznek) egyike Francziaország legjelesb szónokainak és Guizot, Thiers, Odillon Barrot, Berryer stb. urakkal egy sorban áll. Montalembert ellene van a budgetnek, azt elveti, minthogy az megszentesitése a dec. 25-ki senatusvégzésnek. (Ezen senatusvégzés által a követek elzáratnak a budget részletes tárgyalásától). Elveti az 1854-ki budgetet, mivel az megszentesitése azon senatus végzésnek, mely által „megfosztattam azon jogtól, hogy az ország pénzügye fölött komolyan őrködhessem,“ és mivel magában foglalja a jan. 22-ki rendeletet, melynél fogva az Orleans család törvényes birtokától megfosztatott. Ő a bizottmányban indítványozta volt, hogy az Orleans javak a bevételi budgetből törülessenek ki; de azt fölélték reá, hogy a rendelet törvényes erővel bír. Mondaniok kellett volna , hogy erőszak a törvény ellen, mert nem kell feledni , miszerint semmi dictatura, semmi népvégzés nem adhat jogot a jog, a tulajdon, a lelkiismeret ellen. Tőlünk azt kívánják, hogy helyeseljük azt, mit az 1848-as győzedelmes köztársaságiak és socialisták nem mertek tenni. Az Orleansok jószágainak lefoglalására nem volt egyéb indok mint az , hogy úgy is marad még annyijuk, miből külföldön rangjuk szerint élhetnek : ez azon socialista utan, mit ő a vidéken gyakran hall. E szerint Montalemberttől vagy mástól jószágának felét vagy kétharmadát elvehetni, mert úgy is marad egy rész, miből megélhető. Másik indok a király csalárdsága, mivel e nemes király jellemét megbélyegezni igyekeznek. III. Napóleon Odillon Barrothoz írt levelében megdicsérte Lajos Fülöp nemeslelküségét és Lajos Fülöp civillistájából több mint 42 milliót engedett el az államnak, Montalivet gróf fölszámitása szerint. „Uraim — folytatja Montalembert — oly budgetet jóváhagyni, mely öszvegeit ily forrásból meríti, véleményem szerint annyit tesz, mint ezen fosztogatás (spoliation) felességet elvállalni. Mi engem illet, én nem fogadok el; én elvetem az Isten, a haza, a jövendő színe előtt. Ezért a budget ellen szavazok. Azt hiszem, miszerint ezen néhány szóval kötelességem eléggé teljesítettem és jelenlétem eléggé van igazolva. Ezenkívül szavaim három nagy tekintélynek, talán az uj idő három legnevezetesb nevének védelme alá helyezem. Hallják önök,mit mondott Napoleon 1809-ben, államtanácsában. „A birtok annak személyében ki birja sérthetlen ... Én magam rendelkezésem alatt álló számos seregeramel egy darab földet sem foglalhatnék el, mert a tulajdonjogot egyben megsérteni, annyi mint az egészben sérteni meg.“ *) Az új organisatióban lényeges dolog ugyan a hivatalokhoz szükséges épület, — de még lényegesb a hely fekvése, a népesség, s a megyei központtal való összeköttetés kényelme. S nem is lehet arról szó, hogy az egész járás számára az építkezés költségeit egy helység viselje. S annálfogva bizton nyugodt lehet a czeglédi közönség, miszerint a m. kormány e városnak sem kedvező helyzetét, sem egyéb igényeit nem fogja szem elől téveszteni. Csak egyéb tekintetben igyekeznék Czegléd jelentékeny helyzetének ismeretét s felfogását nagyobb életrevalóság és sikeres a községi élet által tanúsítani. Szerk. „Nyugodjál meg, édes gyermekem, nincsen semmi baj. Csekélység az egész, egy kis idegzeti baj, mely azonnal múlni fog.“ „Te csak meg akarsz nyugtatni,“ válaszola Adelina szomorú s kétkedő pillantással, nagy és nyugtalankodó szemét anyjára irányozva: „látom, csak meg akarsz nyugtatni.“ „Ha szenvedek, jó gyermek, úgy csak nyugtalanságod miatt szenvedek, semmi másért. Ismételve mondom, roszullétera csekély és múló, de mégis kényelmetlenné tenné valamely látogatás elfogadását.“ „Hanem igaz-e? Csak csekély és múló roszullét?“ „Semmi egyéb.“ „Hát igaz, édesanyám, valóban igaz ?“ folytató Adelina nyájaskodó szorongatással. „Tudod, hogy a te szavad nekem szentírás, és ha bizonyosan azt mondod , hogy csekély a baj , el fogom hinni.“ „Csak hidd el, hidd el .“ „Hiszek neked,“ mondá Adelina, s anyjának nyakába ugrott. „Hanem nagy félelemre gerjesztettél.“ „De megbocsátasz, ugye ?“ felele Bourgueil aszszony, s mosolyogni iparkodok. „Ugye megbocsátasz, hogy nyugtalanságba ejtettelek ?“ „Nagy kedvem volna, édesanyám, csak bizonyos feltét alatt megbocsátani .“ „Nem bánom! Előre is reá állok,“ viszonzá Bourgueil asszony, könnyebbültsége sóhaját nyomva el, boldogan, hogy e tartalék, álkodás és hazugság tévelyéből, melybe — mint egyébiránt máskor is nem egyszer — kénytelenségből belesodortatok, szerencsésen kibontakozhatott. „Halljuk, édes Adelinám, mi az a feltét ?“ „Először is, édes anyám, ki kell jelentenem, hogy azon feltéthez kettőre van szükségem.“ „Oh , hiszen a dolog nagyon is bonyolódik,“ viszonzá Bourgueil asszony mosolyogva. „Lássuk hát, mi az a kettő, amire szükséged van?“ „Az első az, hogy egész bizonyossággal mondd meg, hogy semmi ellenszenved sincs Roland grófné iránt.“ „Még egyszer a gyötrelem! — még egyszer!“ sohajta magában a szerencsétlen asszony, újólag viszszavezettetvén leánya által azon kellemetlen tárgyra, melytől már azt hivé, hogy megmenekedett. Hanem összeszedte magát s látszatos nyugalommal fenhangon igy felelt: „Miért sürgeted ezt a dolgot ? Miért akarod, hogy ellenszenvem legyen Roland grófné iránt ?“ „Először azt gondolom, hogy nem akarod őt elfogadni , azután pedig.... De mit tudom én ? A világ oly sokszor beszél valakiről minden lehető legjobbat, s ez a jó gyakran túlzott, gyakran csalékony is.... Tudod, hogy én vakon bízom benned És épen azért — ismétlem — szeretném tudni, te is osztozol-e azon közrészvétben, melyet Roland grófné iránt minden társaságban tanusítanak ?“ „Bizonyosan, édes leányom. A börtöni munkálatok üléseiben nem egyszer volt alkalmam meggyőződni mind ritka szivjósága, mind erélyes belátása felől.“ „Nagyon jól van,“ monda Adelina vígan, „most már az egyik dologra nézve tisztában vagyok, és nem is képzelheted, édesanyám, mennyi örömet okoztak szavaid ! ” Most már a másikra térek át.“ „És,“ kérdé Bourgueil asszony önkénytelen sejtelemmel, „mi ez a másik?“ „Oh ez a másik,“ viszontá Adelina vidoran, „ez a másik nagyon kényes valami!“ „Hogyhogy ?“ „Képzeld csak, a fiatal leány úrról beszéljen!“ „Mit akarsz ezzel ?“ „Az igaz, hogy bizonyos körülmény csökkenti az illetlenséget,“ folytatá nevetve a leányka, mert azon at már egészen ősz hajú és tiszteletre méltó korban van___Talán épen oly idős, mint atyám.“ „Adelina, nem értek.“ „Látod, édes anyám, már minden jót elmondál, amit Roland grófnéról gondolsz, de most mondd meg véleményedet Roland tábornokról is.“ Ha tőr fúródott volna Bourgueil asszony szivébe, nem érzendő kegyetlenebb fájdalmat, mint ezen kérdésnél. De mégis volt elegendő ereje magát fékezni s alig megváltozott hanggal igy felelni: „Nos , mindössze úgy vélekedem, hogy Roland tábornok derék, becsületes ember.“ „És ez az egész!“ mondá Adelina szemrehányó, duzma kellemmel. „Mily fukar vagy te dicséreteidben !“ „Lehet-e valakiről többet mondani, gyermekem, minthogy derék, becsületes ember?“ Ezen pillanatban a terem ajtaja megnyílt s Bourgueil úr lépett be. Látásakor Adelina vidoran tapsolt, felugrott s ekkép folytatá szavait: „Fogadni mernék, hogy atyám sokkal többet fog nekem mondani Roland tábornokról, mint te.“ S Adelina Bourgueil úrhoz közeledek , csókra nyújtá neki homlokát és igy szólott: „Jó napot, atyám!“ Bourgueil úr megcsókolá a leánykát, s mihelyt látá, hogy az észre nem veendi, gúnyos gonoszul mosolyogva Bourgueil asszony felé, igy válaszolt: „Jó napot, leányom!“ S szokása szerint oly erősen megnyomá a leányom szót, hogy Bourgueil asszonynak szinte megrepedt a szive. „Még egyszer!“ téve hozzá a hóhér, s kezébe véve Adelina fejét s újólag megcsókolá. Aztán ördögi arczulattal mosolyogva s szemét nejére irányozva , felkiáltott: „Oly édes, oly jó az ő gyermekét megölelhetni!“ Ez újabb, kegyetlen gúnyra a szerencsétlen anya ijedten megreszketett, s eszébe jutott a tárgy, melyről épen akkor beszélgete leányával, midőn Bourgueil úr belépett, — eszébe jutott, hogy Adelina, ki egészen el vola telve ezen tárgygyal, bizonyosan újra felveendi azon beszélgetés tárgyát. (Folytatják.) AUSZTRIAI BIRODALOM. (D. C.) Bécs, máj. 30. Ma délben a tudományok cs. kir. akadémiájának ünnepélyes ülése volt, melyet a belügyminiszter úr alkalomszerű beszéddel nyitott meg. Utána az akadémia elnöke Baumgartner lovag, pénzügyi és kereskedelmi miniszter tar