Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)
1854-02-01 / 1169. szám
talanok, a nemzetet s nem egy töredékét nyugtalanítják, a kormánynak kötelességében s az országnak érdekében áll a gyanúkat eloszlatni. Gyakran kósza hírek ellen szálltak síkra; miért nem emeltek határozott egyenes szét az országszerte elterjedt kételyek tárgyában ? — Mondatott, hogy Chambord gróf tavaszszal Claremontra készül, s e hírt azonnal alaptalannak nyilvánitá egy arra felhatalmazott egyéniség . Így e napokban egy levél közöltetek a M. Herald hasábjain, mely állítólagosan az orleansi hgasszony tollából folyt, s e levelet egy bizonyos Gauthier áliratnak bélyegezni nem késett. Miért nem ez ti szerepetek is ? — Miért eresztitek szélnek a polyvát s ejtitek el a magot az országos gyanúkból ? Egy részről elismeritek, hogy Diogenes lámpájával sem lehetne találni ez országban milliók közt csak egy párt, melyet kinos sejtelmek ne nyugtalanítanának ; másrészről mégis nem tárgyaljátok tüzetesen s nem cáfoljátok egyenesen állításainkat. Kételyeink nem terjedhetnek ki, mint reánk fogni akarjátok, a koronáig; mert jól tudjuk , tudjátok ti s az iskolás gyermek is, hogy: ,,the Queen can do no wrong, a királynő alkotmányellenesen nem cselekedhetik. De azt, mit a herczeg ellen felhozunk,már több adattal bizonyítottuk, s ha kell, még többel bizonyítandjuk. (A M. Advertiser holnapra ígér egy „startling and astonishing“ hökkentő s meglepő czikket.) Vagy nem tény-e, hogy hajóhadunk tudva levő okoknál fogva Lizbona előtt vesztegel, midőn arra honn vagy a Feketetengeren szükségünk volna ? Nem tény-e, hogy Albert hg sűrűbb közlekedésben áll a főhadi kormánynyal mint állott Wellington hg idejében, kinek utóda Hardinge főparancsnoknak naiv szójárása: „ezt alig így szeretné, amazt úgy akarná“ stb. Nem hoztuk-e fel adatképen, hogy Palmerston lord egy egészségügyi felterjesztvénye királyi szentesítés nélkül, de a herczeg hátiratával diszesítve, küldeték vissza a belügyminisztériumba? Nem körülményesen és saját neve alatt mondá-e el Westminster volt követjelöltje , hogy 1852 januárjában egy fontos, a magasbani idegen befolyást rajzoló röpirat fojtatott el nagy pénzbeli áldozattal, mely röpirat Palmerston lord egy báró barátjának kiszolgáltatott okmányokból készitteték 48 óra alatt jelesbíróink egyike által, s az albermale utczában létező sajtó alól került ki. Ez utóbbira azt jegyzitek meg: ismerjük a röpiratot, másolata kezünkben van ; czime „Palmerston, s mit vétett?“ hogy kiküszöbölteték a kormányból; tartalma nem titkos, de ismert dolgok új összeállítása; próbaivei bemutattatok Palmerston lordnak, midőn a whig kormányból kilépte után hampshirei jószágán tartózkodók, ki is ki nem adatását javaslá e műnek az okból, mert, úgymond, a parlament tisztába hozandja a dolgot. De ki elég jámbor e sorok mögötti dolgokat meg nem érteni? ; ki ne kiáltana fel: valent quantum valere potest?. Tagadjátok,mit felhozunk, s majd bebizonyítjuk: ez ellentanunk. — így replikáz az ellenzéki tábor. — Közte s a kormánypárt közt egy harmadik fél áll , melyet eddig Urquhart s az Albert herczeghez sajnálkozási levelet irt Muloch személyesítenek. Ez első egy levelében a M. Advertiserhez azt vitatja, hogy a kormány (a minisztérium) nem a koronához legközelebb álló magas egyéniség által, tehát közvetve, van idegen befolyásnak alávetve, hanem közvetlenül és saját nemzetellenes érzelmeinél fogva. A másik pedig azt állítja , hogy nincs helyes ok a magasban keresni alkotmányellenes befolyást mindaddig,mig maga a kormány (s minisztérium) alkotmány ellen cselekszik, midőn feledve,hogy a miniszterek külön-külön, s mindegyik tárczája után, nem pedig mint testület, mint kabinet, — mely 2-dik Károly idejébeli sobriquet, — felelősek, mégis Russell lordot s Lansdowne marquis-t tárcza nélkül, tehát mint nem felelőseket, tartja collegialitásában. Ha Albert herczegnek nincs helye az államtanácsban, még kevésbé van helye Russell lordnak a miniszerekében. — Kinek fogja Páris almáját a három vitafél közöl juttatni a parliament ?, vagy fog-e a törvényhozók hivatalos körébe áthullámzani szenvedélyes vitája a sajtónak ?, és fogja-e az országház várkapuit megrengetni a majdnem országos gyanús hiedelem ? Roebuckról volt szó, hogy szőnyegre hozandja a parliamentben az országszerte vitatott ügyet. De ő, a radikál tag, ki jóval nagyobb gentleman, semhogy, saját szavai szerint, a Times-nél egyéb lapot olvasna, aristocraticus szellemben írt egy levelében a Daily Newshez kinyilatkoztatá , hogy nevével visszaélt a hír. Peel, a freetrade teremtőjének fia is megemlíteték, de róla is elhallgattak. Még meglehet, hogy egy Libthorp fogja amúgy ajtóstul berohanva a törvényhozók elé tálalni az egész ügyet, s hogy majd így egeret szülendnek a hegyek. Kolozsvár, jan. 23. Oly temetésnek vola tegnap városunk tanúja, milyet pár tized alatt még nem látunk. Dr. Barra Imrét, közkedvességü életnemzönket temeték el, ki szélütésnek lett áldozottja, mely már egy év előtt jelentkezett. Egy harangkongás sem volt, nem semmi külsőség , s a nedves idő daczára is oly nagy néptömeg lepte el a roppant tágas középutczát házától fel a tanácsházig, hogy a halotti szekér alig nyithata utat magának. Négy öt ezerre tehetni a népsokaság számát; negyvenhét urasági fogat kisérte, s nagy résziben magok a tulajdonos főúri hölgyek, könnyes szemekkel. A piaczs Torda utcza nyitott ablakai urhölgyek könnyeit felfogó zsebkendőivel valának elöntve. Közösebb fájdalomnak még soha sem voltam tanúja. Közös volt a gondolat, hogy reményt mosolygó arczvonásai márványban adassanak át az utókornak. A választmány e tárgyban megtartá gyűlését Ujfalvi Sándor úr ő maga termeiben, főúri hölgyek koszorújában, s a szobor bizton várható. A színházi országos választmány legközelebbi ülése az, mi a közvéleményt foglalkoztatja. Biztos kútfők után, a választmány szőnyegre hozta, a színház részvényekre leendő állíttatásának kivitelét. S e tárgyban többeket felszólító előmunkálatok készítésére. Nem tudjuk, mennyire érzi magát a válaszmány felül a közvélemény számító töredékén, de annyit tudok, hogy a közvélemény bizonyos töredékét számba nem véve, működni, bizonyos veszteség. Átalánossá lett azon óhajtás, hogy az opera egy időre szüntessék meg, s egy művészi szabályokra alkotott dráma és népszínmű-tárrsaság hivassák egybe. Mostani pénzviszonyaink nem engedik, hogy jó operát és drámát tartsunk, tehát tartsunk egyet, de jót. S mi lehet az egyéb magyar ember lelke előtt, mint a dráma. Egy jó opera és drámatársaságra 40,000 port kívántatik évenként , honnan adjon ennyit egy év alatt a kisded Kolozsvár, mikor Pest és Buda magyar színháza is évenként csak is 71,000 portot volt képes a múlt évben behajtani. A részvények útján begyűlendő öszveg kell a színház új alakítására , építésekre , ruhatárra , díszítményekre, melyek legalább is 40.000 portot igénybe vesznek. A társaság tehát újra önerejére lesz utalva. Minek csődítsünk össze újlag 50—60 egyént, mint a múlt évben, hanem ha azért, hogy minden évben kegyelemkenyeret egyék a színész, s minden évben megbukjék egy igazgató. Tizenöt húszezer pengő jövedelemből oly drámát lehet tartani, hetenkint két három előadás után, hogy pesti első drámai notabilitásaink szívesen fognak nálunk mulatni. Mi sokkal élvezetesebb, mint gyenge opera, milyet jelenleg is tarthatunk , mely gyakorta a napi költséget sem fedezi. Gazdászatunk is új lendületet nyert. A gazdasági egylet, mely a forradalom után hallgatott, s melynek újba öntött szabálya a múlt évben a magas kormány elibe terjeszteték , a napokban megerősítve leérkezett. S igy azon intézet, melytől mezőgazdaságunk annyit vár, gróf Mikó ő exclja védszárnyai alatt, kinek uj alakulását köszönhetjük, ismét megkezdi működését. E mellett kedves meglepetésünkre szolgált e napokban vidéki parancsnokunk Chavanne tábornok úr azon nyilatkozata , mikép a magas kormány elrendelte, hogy fiatal csikók és szarvasmarhákra jutalmak osztassanak. Valamint kedvezőleg hat azon biztos hír is, hogy az előlegezés az idénre is el van rendelve. Negyedik, mi a közönség egy részét foglalatoskodtatja, az unitáriusok lefolyt egyházi gyűlése , melyben az iskolák szervezése volt előtéren. Főindulópontul mint hallatszik, az tűzetett ki, hogy volt tanár Brassai Samut felkérjék és megnyerjék , hogy üresen hagyott tanári székét foglalja vissza, jöjjön vissza szülőföldére, hol jó tanárokban soha sem lesz elég bőség, s hol ő oly köztiszteletben állt végiglen. AUSZTRIAI BIRODALOM, Bécs, jan. 23. G o r c s a k o ff herczeggel Szerbia korábbi rejdelme, az öreg Milos is Krajovába ment, s szándéka, huzamos ideig az orosz főhadiszálláson mulatni. E hír valószínűleg Szerbia jelen kormányára nézve szándéklott felforgatási tervekkel nagyítottan érkezett Belgrádba, s adott imigy alkalmat azon erélyes felhívásokra , melyeket Iz ze t pasa, belgrádi várparancsnok , Sándor herczeghez intézett, miszerint minden a szerb fejedelemségben tartózkodó orosz, — tekintet nélkül a már lefolyt tartózkodási időre — kiutasíttassék. Izzet pasa, ki igen elhatározott férfiúnak látszik, egyúttal értesül adatta Mucsin úrnak, a jelenleg Zimonyban tartózkodó oroszországi szerb főconsulnak, hogy őt elfogatni s biztos őrizet alá helyeztetni fogja (!) ha még egyszer a szerb földre lépni merészkedendik. Ilynemű eljárás és rendszabályok Sándor herczeget nemsokára aligha oda nem bírják, hogy a semlegességgel felhagyjon, s a hadviselő két fél egyik vagy másika részére nyilatkozzék. A „Trieszter Zeitung“ hiteles forrásból véli állíthatni, mikép az itt és egyebütt elterjedt azon hír, hogy a kényszerváltókelet a lombard-velenczei királyságban is be fogna hozatni, teljesen alaptalan. KÜLFÖLD: Francziaország- Páris, jan. 24. Tegnap délután 4 órakor egy futár érkezett Sz. Pétervárról, ki az ottani kabinet feleletét Anglia és Francziaország legutóbbi körjegyzékeire, valamint az egyesült flottáknak a Feketetengerrel bemenetelét illető hírüladásra is meghozta. A felelet, amint várni lehetett, kitérő és késlekedő. A czár újólag óvást tesz azon ráfogás ellen, mintha az ő intenziói nem volnának békés természetűek. Azon parancsot , mely az egyesült flottát a Feketetengerre vezeti, Miklós czár úgy véli felvilágosíttatni, miszerint ez „félreértés“ lehet. A tengeri hatalmaknak nem kell ignorálni, hogy Oroszországnak nem velük, hanem Törökországgal van háborúja. Levelezője képes állíthatni , hogy a szepétervári kabinetnek e felelete az itteni kormány által alig titkolt közönyösséggel fogadtatott. Ily hangú beszédben némelyek azon kívánságot vélik föltalálni, hogy Anglia és Francziaország tegyék meg a kezdeményezést Castelbajac marquis és Seymour lord követeiknek visszahívására. Az orosz felelet békés hangjának még egy másik czélja is van. Szent-Pétervárott igen örömest látnak, valamint a miniszteri körökben is általában, ha Anglia tiszteletteljes követe hamarább venné ki útlevelét, mint Castelbalack. E tekintetben különös cselszövények készülnek, melyeknek szálai a tuileriákban az itteni orosz követség palotáján, s Napoleon Lajos egyik kedves miniszterének kezein fonódnak keresztül. De értesüléseink nyomán bizonyosnak állíthatjuk, miszerint az angol követ elmenetele Sz. Pétervárról jeladás a franczia követ elindulására is. Végre egy harmadik momentumot kell kiemelnünk, mely irányt adó lehet a bécsi és berlini kabinetekre nézve. Az orosz czár nyájas, s az egészet puszta „tévedésének jellemző nyilatkozata által Ausztria és Poroszország állását egy diplomatiai sakkhúzás által az úgynevezett „semlegességében meg akarja szilárdítni. De itt is képesek vagyunk önnel tudatni, miszerint Francziaország és Anglia kormányai szilárdul a „sürgősség“ nyilatkozata mellett maradnak, melyet az angol és franczia követek a bécsi és berlini udvaroknál, a semlegesség határait illetőleg kimondottak. Hatzfeld úr e tekintetben utasításokat kapott, melyeket a külügyhivatallal közlött is. Ezen közlésekből az tűnik ki, hogy Poroszország kormánya a véd- és daczszövetségbe positív nem szándékszik beleegyezni, hanem hogy Ausztria példáját követve, azon vonalon menend, melyet a közösen adott politika szab eléje. Nem lehet elhallgatnunk, hogy ezen felelet magasabb körökben elégtelennek tűnt föl. Páris, jan. 26. A „Pays“-nek írják Berlinből, miszerint Poroszországban mind a kormánynál, mind a katonaságnál, mind pedig a közvéleményben egy tetemes párt létezik, mely Oroszország irányában az engedékenységet igen ellenzi, s Németországra,különösen pedig Poroszországra nézve csak egy politikát ismer, tudniillik az ellenzék politikáját Oroszország állítólagos tervei ellen,fegyveres semlegességet Törökország javára, Németország erélyes intervencióját, hogy a háború egy helyre szoríttassék, s mielőbb békés véget érjen. Ezen párt, hírszerint, még növekedett, mióta a poroszok nemzeti érzelme megsértetett, azáltal, hogy Poroszország intervenciója kevésnek tartatott. E miatt, mint mondják, élénk jegyzékváltás történt, s a dolog még komolyabbá is válhatik, mint eleinte látszott. Egy másik, párt mely majoritással látszik bírni a minisztériumban, melyet azonban sem az udvarnál, sem a hadseregnél oly befolyásosnak nem tartanak , semmi áron sem akarja, hogy Oroszországgal szakadásra kerüljön a dolog. hír szerint, nem leszik a nyugati hatalmak interventiójába, és semmit sem akar egyebet passiv neutralitásnál, hogy az általános háborút lehetlenné tegye. Belgium, Brüssel, jan. 24. — Lesz-e háború Európában, és milyen háború? Kik közt? Hol? Mi végre s mily eredménynyel ? végzetteljes kérdések, melyek a jövő titkát rejtik magukban. Miért tesszük így összevonva e kérdéseket, a következendőkből talán világosan belátandják tisztelt olvasóink. Legyen szabad előbb hypothesisekben szólanunk. Tegyük föl, hogy egy jelleménél fogva hitelesnek ismert, s tudósításaiban biztos utazó így ima barátjának Máltából : „Egy ezen szigeten levő angol vállalkozó, nemrég 40,000 puskát adott el a franczia kormánynak. E puskák, az én véleményem, az én meggyőződésem szerint arra rendeltették, hogy Nápoly elleni expeditióra használtassanak s kiegészítsék azon hadi készletet, mely a közép tengeren levő franczia hajókon van előre elkészítve. E járműveken ezenkívül még 60,000 muskéta áll harczkészen, tehát összesen 100,000 puska. Hogyan , s mely napon fogna ezen expeditio megkezdetni, ezt közelebbről meghatározni képes nem vagyok. Hogy azonban Nápoly ennek eredménynyel ellent nem állhatna, miután saját keblében van felhalmozva a temérdek gyúanyag, mely csak szikrára vár, ezt bizonyítják mindazon tanuk, kiknek alkalmuk volt a dolgok menetét a helyszínén észlelni. Tegye fel továbbá ön, hogy ezen hír Londonba, egy harmadik, egészen elfogulatlannak tudomására jutott, kit a dolog legkevésbbé sem érdekel, ki sem nem olasz, sem nem angol, s ki alkalmat talált magának e fölött a brit kormány egyik kitűnő s magas állású hivatalnoka előtt véleményét kimondani, körülbelül következő beszélgetést hallhatna közöttük szellemi füleivel: „Várjon az ily kereskedés a puskáknak ily czéllai eladása Francziaország részére az angol magánszemély által,általában lehetséges-e — kérdezi az idegen — s hogy lehet ezt az angol kormány állásával összeszeegyeztetni ?“ „,,A kereskedés szabad, — úgymond a brit — Anglia az egész világnak árul. Hát miért nem adhatna el puskákat egy angol a franczia kormánynak ?“ “ (Hozzá tehette volna: Hiszen saját birminghami embereink szállítmányozzák még azon fegyvereket is, melyekkel a jó reménység fokáni törzsek saját honfitársainkat gyilkolják le.) „A kereskedés szabad, az teljesen igaz , ez azonban ■nem oldja meg a kérdést. Az angol kormány több ízben kimondotta azon alapelvet, hogy területét nem szabad más barátságos hatalom ellen hadkészületekre felhasználni, s a nép jog ugyanazon elven nyugszik. Málta angol, a veszélyeztető cselekvény angol területen kezdődött s hajtatott is végre , és így a népjogi tantétel alkalmazása kétségkivüli. Ezen jogi szemponthoz csatlakozik még az érdek és gyakorlati haszon is. Sziczilia Nápolyhoz tartozik. Ha Nápoly franczia birtokká válnék, Szicziliát is okvetlenül hasonló sors érendi. Mi lesz akkor az angol kénkő-kereskedésből, melynek kedvéért a brit kabinet a legközelebb lefolyt években oly eleven részt vett Sziczilia ügyeiben? nem tekintve a további következményeket, melyeket Nápolynak a francziák általi elfoglalása szülne Rómára nézve.“ „Igen kínos dolog e kérdés fölött vitatkozni, kínos főleg ez angolra nézve , ki semmit sem akar engedni nemzete büszkeségéből. Kénytelen vagyunk azonban elismerni, hogy az ön által érintett tény nemcsak maga egyedül, hanem annak különös és súlyosbító jelleme is mind itt, mind a magasabb körökben tudva van. Mit az emberek Máltában előrelátnak, amitől Nápolyban félnek, vagy amit remélnek, amint az állás hozza magával, gyűlölség vagy érdek, az angol államférfiak előtt Londonban épen nem titok. Sőt az is megtörténhetik, hogy a középtengereni harczkészületeknek Nápoly elesése, s egy újbonaparti Két Szicília királyságának felállítása lehet következménye. Mit kell tenni legelsőbb is, hogy ezt megakadályoztassuk ? Tekintsen ön keletre, lássa az európai hatalmak bonyolódott állásait; vegye fontolóra Anglia rendkívüli, végzetteljes helyzetét; bensőjében iparának és kereskedelmének fenyegető akadályaival harczolva , külfelé támasz nélkül Németországban, egyedüli szövetségesére , Francziaországra szorulva, épen azon szövetségesére, kinek tulajdonitják ama hódítási terveket déli Olaszországban. Ha ezen tervek megvalósulnának, ha Francziaország mostani uralkodója, pénzügyeinek kétes állása fölött aggódva, kezét talán Olaszország többi részei felé is kinyújtaná, p. o. éjszakán, sőt Belgium, ezen stratégiailag oly hasznos a óhajtott védfal felé is, úgy, ismétlem, Angliának nem maradna egyéb hátra, mint kárpótlást, s a franczia hatalom növekedésem vigasztalást maga részéről keleten után Egyptomban keresni.“ Mit eddig csak mint beszélgetést adtam, határozott, kétségkivüli ténynek tekinthetni. A Máltából érkezett tudósítás igaz, s az erre vonatkozó beszélgetés épen úgy történt meg, mint én előadóm. Magasabb bölcseségre bízom a megelőző tételeket közelebbről megvizsgálni s azokból illő következtetéseket vonni ki. (Az itt felhozott állítólagos, de még be nem bizonyított, szerintünk nem hiteles , sőt valószínűleg alaptalan adatok szintúgy, mint azokhoz szőtt (sophismákhoz hasonlító) okoskodások,úgy tetszik, a franczia kormány politikája őszinteségének gyanúsítására, s ennek következtében az angol franczia szövetség nem tarthatóságának bizonyítására látszanak lenni számítva.) Nagybritannia, London, jan. 26.— A Times a következőket írja: Erős okaink vannak hinni, hogy az orosz kormánynak bécsi levelezőnk által megküldött nyilatkozata hiteles s hogy a béke utolsó reményét megszüntető e nyilatkozat különösen az ausztriai kormányhoz van intézve. Minthogy azonban a porta által elfogadott utolsó pontok Bécsből Sz. Pétervárra csak jan. 13-án küldettek s oda 19-ke előtt nem érkezhettek , lehetlen, hogy Oroszország nyilatkozata e közlésre vonatkozzék. De azért Oroszország bizonynyal értesülve volt a dolgok menetéről, mert az ausztriai kormány tudtára adá a négy hatalom által választott utat, oly czélból, hogy előkészítse a megérkezendő pontok elfogadására, s úgy hisszük, hogy Miklós czár e hivatalos közleményre adta az érdeklőtt parancsoló hangú választ. A fennérintett körülményekhez képest e választ nem lehet olyannak tekinteni, mely a négy hatalom jan. 13-ai jegyzékére adatott volna, de ha tartalma hiteles, Oroszország általi megvetése mindannak , mit az európai diplomatia megkísérthet, nem lehet erősebb szavakkal kifejezve. (A Times conjecturáit megcáfolták a londoni és párisi követekhez azóta érkezett utasítások.) Elvonja a térről nemcsak az alkudozásokat, de magukat az alkudozókat is, s hogy válasza Európa előtt még világosbnak tűnjék fel, szavát Ausztriához, a békekötést leginkább óhajtó hatalomhoz intézi. A múlt nyár és ősz folytán a négy hatalom törekvése két pontra volt irányozva : 1) barátságosan akartak közbenjárni Orosz és Törökország között, oly czélból, hogy Európa eljárásának egysége a keleti ügyekben helyreállíttassák; 2) egy oly egyezkedés alapját óhajták letenni, mely a két kormányt a kedvetlen helyzetből kiemelje. De az orosz czár határozottan válaszolja, hogy a létező viszály, kezdet óta csak közte és a Porta között áll fenn, s jónak találja mellőzni annak elismerését, hogy a háború folytatása vagy a béke megkötése, az orosz udvarnak a többi nagyhatalmak kal viszonyaira nézve legnagyobb fontosságú ténynyé emelkedett. S épen e czélból, teljhatalommal nem egy semleges városba küldendő követet ruház fel, mint ezt már ezelőtt az ausztriai kormánynak ígérte, hanem e teljhatalmat a csatatéren vezénylő Gorcsakoff herczeg kezeibe teszi le. És még ezenfelül az ottomán kormányt e felhatalmazotthoz csak két feltétel alatt engedi közeledni: 1) hogy Monzikoff herczeg ultimátumának minden pontját teljesítendi; 2) hogy a tényleges viszály kiegyenlítése csupán Orosz és Törökországra szorítkozzék. Nem tudjuk, mi lehet e közlés többi tartalmas alakja, melybe az foglaltatott , de eleget tudunk annak átlátására, hogy a négy hatalom békítő pontjainak kitérőbben felelni nem lehetett. Ha Miklós czár ekként intézi szavát Ausztriához, akkor felesleges aggódni a négy egyesült hatalom további válaszának minősége iránt. Ausztriát leghatározottabban biztosítá az orosz udvar, hogy területi terjeszkedés nincs szándékában, s hogy hajlandó egyezkedni. Ez utóbbi tény a dec. 5-ki bécsi jegyzékben világosan ki is fejeztetett. S miként hangzik az ujabbi nyilatkozat? úgy, hogy Oroszország a Menzikoff hg által előterjesztett feltételek mellett Gortsakoff hg. főhadiszállásán akar egyezkedni. Ha az orosz udvar részéről ez az ultimátum, akkor minden további fontolásnak vége szakad, s a német hatalmak is fogják tudni, hányadán vannak s mitévők legyenek. Ők épen úgy kijelenték mint mi , hogy e kérdés Európa területi fekvését illeti, s hogy e háború semmi esetre sem változtathatja meg Orosz és Törökország mostani határait. ők épen úgy mint mi, alkudozások útján akartak czélt érni, s velünk együtt látják a tett ajánlatoknak Oroszország általi olyszerű fogadtatását, hogy azok ezentúl csak háború által érvényesíthetők. (?) E körülmények közt, a német hatalmakon van a sor, meggondolni, mily eredményeket szülhet e legközelebbi eljárás. Helyzetök felett hihetőleg újra meggondolandják magukat , Anglia és Francziaország már el van határozva. Annyi bizonyos, hogy a dunai seregek parancsot vőnek a háborút kettőzött tevékenységgel folytatni, s a Dunán lehető leghamarább átkelni. Minden híveink öszhangzólag állítják hogy az oroszok, Kalafat megtámadására Kis-Oláhországban öszpontosítják erejüket. Január 17--én Gorcsakoff herczeg személyesen Krajovában volt, és seregeit a Krajova és Viddin közt fekvő Radovan városba vonta össze. A török előcsapatok a szintén ezen vonalon fekvő Cioroiu faluban állnak; e helység, s még néhány más, török kézben van, s mielőtt Kalafat megtámadható volna, ezeket kell elfoglalni. Az orosz sereg hadműködéseinek annyira érdekében fekszik Kalafat elfoglalása s a lenézett török sereg általi megveretések megboszulása, hogy kétkedni sem lehet a török csapatoknak ismételt s minden áron leendő megtámadtatása iránt. Az oroszok által jan. 6. 7. és 8-án szenvedett veszteségek, őket már is visszavonulásra és segédcsapatok bevárására kényszeriték. De még akkor is, ha temérdek élet feláldozásával Kalafát megvétetnék, a folyam túlpartján ott áll a jól erődített Viddin, melynek sánczai messze kiterjednek, s mely a dunaparti pontok közt a legerősebb hely. Galatz mellett az oroszok átkelési kísérletet, s a török parton működési szándékot mutattak. Jan. 12-én Engelhardt tábornok 2000 emberrel átkelt a folyamon, s a Matsin és Isaktsa közötti vidéket, hol a Duna Galatzczal szemközt félkörbe kanyarodik, pusztítá. Besszarábia végpontján Béni mellett, hol a Pruth a Dunába szakad, az oroszok szintén átkelni készülnek. Feltehető, hogy e pillanatban már egy jelentékeny orosz sereg Bulgáriába vagy a tulajdonképeni török földre rontott, s hogy nem sokára hallani fogunk az orosz balszárnynak a Duna legalsóbb részén történt átkeléséről, hol a török az ellenféllel csak igen csekély erőt állíthat szembe. Marsin és Szakzsa kis erősségek, s ha egy pár roham ellen meg is védhetők, egy hadsereg előnyomulását meg nem gátolhatják. A Duna torkolat szigeteiből kiinduló orosz hadsereggel sikeresen lehetne szembeszállni ama szorosnál, mely Rassova és Kuszendje között Traján-vonal név alatt, ismeretes. E helyet Omer pasa megerősíté, s háttámaszul nekii a Feketetenger szolgálhat. E pillanatban a működések még alig kezdődtek, de minden oda mutat, hogy az orosz czár ezeknek terjedékenyebb folytatására határoza magát. Az alkudozások útjáni béke minden lehetősége ki lévén merítve, az egyesült nyugati hatalmak figyelmét a fegyveres közbenjárás kellékei veszik igénybe (?). Nem ismételhető eléggé, hogy egységek és tevékenységektől függ gyors bevégzése a háborúnak , melynek hosszabbra nyúlása bizonynyal elő fogná idézni az egész világ által méltán rettegett bajokat. ” Szintén a „Times“ Croff gr. missiójáról következőleg nyilatkozik: „A gróf felhatalmaztatott kinyilatkoztatni , mily föltételek alatt kész az orosz kormány alkudozásokba bocsátkozni. Orloff gróf a legmagasabb rangú nemesek egyike, ki az orosz czár határtalan bizalmát bírja, s elég hatalmas magának a czárnak is felindulási pillanataiban ellentállani. — A „Morn. Post.“ harczias hangulata trónbeszédet helyez kilátásba, azaz: fölhívást a parliament áldozatkészségére. Törökország- A Spectateur militaire kiterjeszkedik azon nehézségekre, melyeket az oroszoknak le kellene győzniük, ha hogy Konstantinápoly ellen akarnának indulni. „Föltéve, úgymond, hogy az oroszok a Duna mindkét partján állást foglalnak s az ottani erősségeket birtokukba kerítik, úgy a Balkán hegy korlátja áll előttük. E hegyeken keresztül csak három út visz, jobbra a sumlai szoros, középen a Paravadi kis városon át vezető út, s a harmadik út balra a fontos tengeri városon át vivő Sumla egy útszoroson uralt, melyen csak kocsikon járhatni. Kiterjedt erősitvények fedezik e helyet. Várna a Devna kis folyó balpartján fekszik, mely e helyet mocsárak által még megközelithetlenebbé teszi. E város ostromlására