Pesti Napló, 1855. január (6. évfolyam, 1445-1467. szám)
1855-01-04 / 1445. szám
bírnak , mégis , mint látszik, csak kedvező sikerrel kilátást vár, hogy előtörhessen s a torökok, kik Eupatoriánál kikötnek, lesznek alighanem kénytelenek az első rohamot kiáltani. A vas angolokkal és a szárnyas francziákkal már megelégelték a harczot, szinte örülnek, hogy ismét a törökökkel csaphatnak össze ez által remélvén a dicsőség eddigi csorbáit kiköszörülhetni , de nem alaptalan azon remény sem, hogy a törökök a mily hősök voltak Szilisztánal, úgy most eddigi győzelmeik érzetétől lelkesítve a síkon tett támadást is dicsőségesen visszaverendik. Az oroszok elkeseredése különben igen nagy lehet, csakhogy mi látszik, nem tudnak méltó módot találni annak kiöntésére, hanem a szegény tatár népséggel éreztetik boszosokat. Orosz szökevények és a tatár lakosok nem győznek eleget beszélni azon fosztogatások és zsarolásokról, melyeket az oroszok a falukban elkövetnek. A tatár népség kétségbeesése és szüksége már végső fokát érte. A London Gazette egy rendkívüli száma lord Raglannak következő sürgönyét a hadügyminiszterhez közli •• ' w „Szebasztopol előtt dec. 13. 1854. Mylord hg! Kegyelmességed ürömmel fogja hallani, hogy az idő azóta, hogy f. hó 8-án kgydhez jelentést tevek, folyvást szép volt. Az ellenség semmi jelentősb mozdulatot nem mert tenni, s Szebasztopol előtt semmi fontosb esemény sem fordult elő. Az oroszok tegnapelőtt éjjel némi erővel a mi baloldalunk homlokában előőrseinket megtámadták, de haladék nélkül a vadászdandár 1. zászlóaljának egy osztálya által jobbról s a 46. gy. ezred egy osztálya által balról visszaüzettek. A tüzelés azonban huzamos ideig tartott, s a 3. és 4. hadosztály készen tartatott, hogy szükség esetén segélyül szolgáljon. Ide zárom a 10-én megöltek és sebesültek lajstromát s maradok stb. Raglan. Elesett 7 közlegény; megsebesült 2 őrmester és 10 közlegény; eltűnt 10 közlegény.“ Számos levelezőktől érkeztek Londonba tudósítások, melyek 12-kéig terjednek. Ezek mind megegyeznek abban, hogy a hadsereg nélkülözései minden fogalmat felülmúlnak. Még mindig a legszükségesebbekben szenvedtek hiányt; a derék csapatok még mindig, a Balaklavában létező roppant készletek daczára, közel voltak az enyészethez; csak likén állt be fagy s tette az utat a táborba járhatóvá; egész azon napig az angolok a francziák segélyének köszönhették azt, hogy legalább betegeiket Balaklavába elvihették. A brit hadsereg szerencséjére az oroszok a rosz idő által nagyobbszerű hadműködésekben gátolva voltak, s kevés kedvező nap lehetővé teeni, élelmet, lőszert, löveget és téli ruhákat tömegben a táborba vinni, úgy hogy a legközelebbi postával örvendetesb tudósításokat veendőnk mint a maiak. De hogy 12-kéig mily állapot létezett a britt táborban, ez a következő rajzból kitűnik: „Ha a részidő csak 3 napig tart — így ir egy 12-iki tudósító — mi el lettünk volna veszve. Tegnap óta barátságosabb idő van, s a remény ismét visszaszáll vitéz katonáink szivébe. A beteglétszám elkezdett a legnagyobb mértékben nyugtalanító lenni; csak a gárdadandárnak magának 1000 beteg embere volt ,multcink a nehéz munkától elvesznek. Nincs rendes éji nyugalmuk, alig van idejük ételüket elkészíteni. Téli ruhák hiányzanak , sokan az emberek közös betű szerint meztelenek. Eleinte, hogy a jelentés jött, mikop a téli ruhák Balaklavára megérkeztek, minden ezred maga volt kénytelen a messze utat tenni, hogy annyit a mennyit elhozzon, mert az intendantura csupán a lő- és élelemszer elszállításával törődött. De még ekkor is gyakran hasztalan vesződtek a katonák. Némely ezredek a megígért téliruhákból egy darabot sem láttak, a többiek pedig ült keveset, hogy az nekik mit sem használ. Elég katonák járnak a táborban ing nélkül; a köpenyek úgy el vannak szaggatva, hogy alig használhatók, pedig a szürke köpeny sokakra nézve az egyeten ruhadarab, miután az ing és Irak már régen elpusztult. A lábbeli elszakadt, s a lyukakból kikandikálnak a meztelen ujjak. A halandóságot naponkint legalább 60 emberre kell a táborban számítni, nem véve azokat, kik Balaklavába vitetnek, hogy a szállító hajókon vagy Skutariban végezzék be éltöket. Az újonan érkezettek a legnehezebben viselik a klímát, s ha az erősítések nem érkeznek sűrűbben mint ekkorig, úgy azok nem elégségesek a hézagokat kipótolni, melyeket a halál a katonák soraiban okozott. 11-én a francziák segítettek kocsijaikkal 1100 angol katonát Balaklavába lehordani (a törököknek ott egész nap nincs más dolguk mint a halottakat eltemetni), de a kikötőben a rendetlenség oly nagy , hogy szemközt a hajókkal , melyekre vitetniük kellene, sokan a betegek közel óra hosszant a nedves földön fekve maradnak s nyomorultan elvesznek. — E rövid vázlat elégséges képet adni az angol táborról, mint az minden levelezésben visszatükröződik. L. Raglan ritkán látható; vannak ezredek, melyek őt az almai csata óta nem látták. Ha segédei közöl valamelyik neki a csapatok leirhatlan nyomoráról tesz jelentést, úgy vállvonítva fejezi ki sajnálatát a felett, hogy nem segíthet vagy „túlzott források“-ról szól. A francziák minden tekintetben példásan el vannak látva, harmadik ostromvonaluk szorosan a város faláig van előre tolva. Az ellennek sem tüzérségi tüze sem gyakori kirontásai nem tesznek bennük nagy károkat; az angol úgynevezett homokhegyütegek hasonlag be vannak fejezve, s csak nehéz lövegeiket várják Balaklavából. Mindkét hadsereg, daczára az összes viszontagságoknak, jó kedvben van és szívesen vennék , ha rohamra vezényelnék; azonban úgy látszik mielőbbi rohamtámadás nem látszik a főtábornokok tervében feküdni. A flottáról érkezett levelek 13-áig terjednek. A mi angol hajók a Feketetengeren hátramaradtak, majd mind a Katzatsch öbölben (csak egy földnyelv által a franczia horgonyhelytől elválasztva) feküdtek, hol biztosabban horgonyoznak mint a Katsa öbölben s legfelebb az éjszaknyugati viharok által veszélyeztették. Vengeance, Rodney, Agamemnon, Algiers és Hanibal az egyedüli, Szebasztopol felügyeletére hátramaradt sorhajók, a francziák ezek közöl csak 4-et tartottak meg ott, s így az oroszok egyenlő erőt állíthatnak ellent, ha onnan kijönni akarnak, miután a Bellerophon Eupatoriában s a Sanspareil Balaklavában a harczban nem vehet részt. Hogy a kikötő bemeneténél elsülyesztett orosz hajók azt hermetbce el nem zárták, ezt mutatta a Vladimir minapi támadása a franczia vonal ellen. Úgy látszik, mikép a déli szegleten átjáratot hagytak nyitva , mely azonban csak egy hajónak engedi meg egyszerre, hogy kimehessen; de ez még nem látszik elég oknak arra, hogy az egész orosz flotta ki ne futhasson, mint hogy az az elsülyesztett hajók vonala előtt még mindig erődeik óralma alatt lenne s csaterendet alakíthatna. De a Wladimir utolsó kémszemle utján eléggé meggyőződhetett, hogy a franczia vonalak és szállítóhajók parti ütegek által elégségesen fedezve vannak, s így az angol franczia matrózok hasztalan remélik a nyílt tengeri csatát. Azon alkalommal a Valerous a Wladimir üldözésében oly tüzes volt, hogy a Konstantin erőd ágyúinals tüeo aki került , néhány lövést kapott, de melyek nem nagy kárt tettek benne. Ez alkalommal különben kitűnt, hogy a mondott erőd részben le van fegyverezve s lövegeit valószínűleg más felé alkalmazták. Az áz c. o. ..-*-^..51 stambuli i 8—ki rendes utón érkezett levelek értesítenek. Endoaerint az ázsiai török sereg nemcsak azon veszélynek van kitéve, hogy Karsztól elvágatik, hanem annak is, hogy teljesen per is. Hiszen nem egyéb, mint a „só“nak ejtegetési alakja, mint, hó, hava; ló, lova; szó, szava; tó, tava; igy só, sava. Egy ejtegetési alaknak pedig külön értelmet adni, minden analógia elleni önkény. Mit mondanánk reá, ha valaki azt javasolná, hogy lo v tegyen ló nyakát, vagy ha v jelentsen ezentúl hójegeczet, vagy vizcseppet, vagy pedig sz a v tegye azt, hogy szótag , meg tav, azt hogy tópartja? Mi joggal tegye hát sav, maga magának ti. a sónak egyik alkotó részét? De aztán kárt is tesz, mert igen szükséges kifejezéstől foszt meg : ilyektől p. o. hogy a kálium, natrium stb. savai (die Salze des Kaliums u. s. n.) Most e helyett azt kell mondani : a kálium sói, mi épen úgy megengedhetlen, mint hói, szói, lói, havai, szavai, lovai helyett. Miért ne lehetne, mint sokan használták is, a „savanyúból“ természetesen származtatható savanynyal tenni ki az acidumot? Annál inkább, mivel a sónak egyedül helyes és következetes értelmezése szerint a savany mindig egyik alkotó része annak, tehát savany. Hisz az is csak ráfogás, hogy az anya elemet tegyen. Még csak az „ércz“czel lesz egy kis dolgunk s aztán megszűnünk az unalmas philologizálással. Régibb íróink, valamint a köznyelv, igaz, hogy a metallumot és c z czel fejezik ki. De a német származású szó, s mégis a mostani német nyelvbeli jelentései közöl egyiknek sem felel meg. Ez okból szerettük volna a már sokaktól felvett és használt „fé m“et, mely ellen alapos kifogásunk nincs, sz. által is elfogadva látni, így aztán az érczet lehetett volna használni arra, amire a német bányászati nyelv, u. m. fémoxydok, és fémkönegek kifejezésére. (Vége köv.) A pesti nemzeti színház énekesnői. A nemzeti intézet, melynek kezdetben néhány nemes férfiú társulata, mint a hazai nyelvet ápolandó magán vállalatnak 1837-ben adott létet, de melyet később egy országgyűlési határozat nemzeti ügygyé karolt fel, egyéb különféle terjedelmű nyilvános tanintézetek mellett nem csupán a nyelv és szónoklati művészet előmozdításának volt emeltyűje, hanem egyszersmind a minden irányú hangművészetnek is oly kitűnő sikerrel hódolt, hogy itteni német, különben eléggé virágzó vetélytársnőjét végkép elhomályosítá s háttérbe szokta, annyira, hogy Pesten más, mint a magyar színházban adott operáról, hallani sem akart senki. Az intézet csaknem mindig szerencsés volt oly énekesnőket bírhatni, kik a közönség igényeinek kielégitőleg megfeleltek; sőt birt olyanokat is, kik a közönség kegyét és szeretetét magas fokozatban nyerték meg s távozásukig folyvást kedvenczei maradtak; de el is jön követve minden, külföldi hires művésznők megnyerésére, valamint sikerült is az első nevezetességeket hallanunk, kiknek művészi gyönyörű előadása a honi kezdőnöknek mintául szolgált. A honi művésznők sorát méltó joggal, az egykor annyira ünnepelt s múlt évi sept. 8-án elhunyt 1) Lehódét Rozália nyitja meg. Erdélyben 1810 ben született s már gyermekkorában sok hajlamot és szenvedélyt tanúsított az énekhez; képeztetése azonban igen hiányos volt mindaddig, mig a koránfejlődött hajadon Schódel énekmester nejévé lön s tőle a művészetben első alapos oktatást nyert; később férjével Bécsben lakott, hol a zenebarátok conservatóriumában Fröhlich énekmesterné kiképzését tökéletesíté, míg végre a bevégzett tanfolyam után színpadra lépett. Schädelné igen szorgalmas volt, minden idejét a karintikapui és a wiedeni színpad deszkáin teljes buzgalommal nemcsak az ének-, hanem a drámai játék tanulmányozásának is szentelt, melyekben Forli híres énekes által kész örömmel segélve, rövid időn annyira emelkedett, hogy Németország színpadain részint magas soprán hangjának fris érezcsengése , részint könnyeded pontos játéka által kitűnni kezdett. Mintaképe mindenben a nagy hírnevű Schröder-Devrient asszony vala, kit ha kifejezés-, nagyság- nemesség- és igazságban el sem is ért, de legalább e nagy énekesnő annyi sok követője közt leginkább megközelített. Miután Németország színpadai nagyobb részén kiváló tehetségének fényes bizonyságait adó , 1837 végén valódi pályájára lépett hatásának a pesti nemzeti színpadon, hol tevékenységét’egész 1849-ben történt távoztáig — rövid, utazása alatti megszakításokkal — folytatá s hol az őt becsülni tudó közönség — némi csekély eseményeket leszámítva , folyvást legnagyobb kegyében részesíté. Ő a tragikai, lyrai és komikai szakmányban egyiránt kitűnő volt, tüzesen és mégis átgondoltan játszott és énekelt. Szerepének minden részletét élesen beható elmével fogta fel, sőt női- és férfi énekesekből álló környezetének játékát is rendezte és irányozta; alkalmas egyén hiányában többnyire minden operánál ő volt a rendező s e hoszszú évsoron át folytatott működése által a nemzeti színpad operai dicsőségének alapkövét letette. Kiváló tulajdonai valanak, tökéletes képzettség a zenetanban; gyönyörű, igen erős, bájos csengésű mellhang a mély sopron D-től fel a háromszor alávonalzott D-ig; deli, kiváltkép ifjúságában igen érdekes színpadi termet; terjedékeny kör s alkalmazhatóság operákban, templomi és társalgási zenében; szerepeinek hű felfogása és illemes játszása; és szeretetre méltósága a színpadon és magán körökben. Árnyoldalai ellenben: tökéletes coloratura-hiány s ingerlékeny véralkat, mely kiváló, vagy még csak rügyező tehetségeket sem tűrt meg maga mellett. A nemzeti színpadon adott csaknem minden operában az első szerepet énekelte, a szevillai borbély, Beatrice di Tenda, Norma, Don Juan és Veszta szűztől kezdve, egész Nabukko és Macbetig; minden classikai és nem classikai, komoly és vig dalművekben hasonló fényes sikert aratott; ő az első magyar énekesnő volt és marad, ha mindjárt az idők folytán nagyobb művésznők tűnnének is fel. S azért teljes tisztelet és hála emlékének ! 2) 1846-ban az Albonn vendégszerepléseire féltékeny Schódelné rövid távolléte alatt, mintegy felhőkből lecseppenve jelent meg Pesten egy ezelőtt egészen ismeretlen csalogány,Hollósy Kornélia kisasszony s legelőször is Linda szerepében aug. 18-án a közönséget mind énekének édes kedvessége, mind termetének deli kelleme, mind pedig a külsején s mozdulatain elömlő kecs és finom ízlés által elbájolá. Alboni mint Pierotto lépett fel vele. Az ily világhírű vendég melletti kitűnés máris magas tehetségeknek volt bizonyítéka, s ha már most a természet ajándékával és a szorgalom gyümölcsével egyéni szeretetreméltóság egyesül , mint ez Hollósy kisasszony minden mozdulatában nyilatkozott, akkor nem csoda , ha e rövid idő alatt a közönség legtöbb kegyét nyerte meg s ennek kiváló kedvenezévé vált. — Az igazgatóság megragadta e kedvező alkalmat, a virulásnak induló intézet számára két primadonnát nyerni meg s Nelli kisasszonyt Schódelné mellé szerződteté; azonban jó sok idő folyt le, míg a két művésznő ugyanazon dalműben egyszerre léphetett fel. Sikerült végre Romeo és Júliát színre hozni, melyben Schódelné Rómeót, Hollósy Júliát énekelte. Még nagyobb sikerrel adatott Hunyady László, mely dalművében a geniális Erkel egy nagy áriát irt sajátlag Nelli mint Gara Mária számára; e dalt, valamint az egész szerepét, a fiatal művésznő sok bravourral , s gyöngyöző coloraturája véghetlen könnyűségével énekelte, s egyszersmind szerepét oly híven fogta fel , játéka oly átérzett, indulatainak kifejezése oly jellemzetes volt , hogy mindezek összehatása a közönséget méltó bámulatra ragadta. E korszak volt a honi opera legfényesebb időpontja; a kitűnő két primadonnán kívül Farkas és Stéger tenorok, Füredy és Reina baritonok, a derék buffo Benza és a mélyhangú Köszeghy egyszerre valának az intézet tagjai. A későbbi gyászos honi viszonyok közepett Hollósy k. a. szilárdan megtartó szerződésszerű kötelezettségeit, a legszomorúbb időkben sem hagyta oda a színpadot. Schódelné 1849-ben végkép visszavonult. Ez időtől kezdve Nelli kisasszony a tragikai szerepeket is énekelte, mig elébb csak lyrai szakmányban s eredeti operákban, mint például a Kunokban és Morsinai Erzsébetben, Benyovszkyban és Vandában ragyogott. 1850 év husvétjával távozott e tisztelőinek végtelen sajnálkozására az intézettől s egy műutazás és Varsóbani fellépései után visszatérve, hosszasabb távollét után hírneve régi terén néhány vendégszerepet adott s aztán a nyilvánosan gyakorlott művészetnek Istenhozzádot mondva, Lonovics ur neje jön. Nemcsak a fővárosi közönség, de nemzeti intézetünk minden barátjai országszerte ürömmel vették azonban a hírt, hogy a jeles művésznőt jövő tavasztól kezdve a magyar opera ismét visszanyeri. Az ünnepelt énekesnő saját képein szakmánya a lyar-elegiai. Magasba felható hangja s coloraturáinak könnyeded folyékonysága, előadási lágysága, viseletének nemessége és bája, a szerepében kifejezni kellő öröm vagy fájdalom helyes felfogása s szeretetreméltó vonásai és egyénisége által teremtve van ilyszerü szerepekre, miket nagy művészettel és kellemmel adván, a hallgatás és nézésben egyaránt elbájolt közönség valóban tenyerén hordozást. De azért tréfás és kedélyes perczektől sem idegen. Kevésbé sikerülnek tragikai helyzetei. A természet megtagadta tőle a hatalmas erőt s e körülmény egyedüli oka annak, hogy nagyobb színpadokon nem bizoly könnyen keresztülhatni, mindamellett, hogy ezeken játéka és művészeténél fogva bátran megállhatna.Előnyei: Olaszországban nyert zenészeti képzettség, a hangkezdés (intonatio) tökéletes finomsága, hangfutamokban épen úgy mint a legnagyobb körű hangváltozatban, párosulva a legnagyobb könnyűséggel s az erőködés legcsekélyebb árnyéka nélkül; szerepeinek felfogása és átgondoltsága; mindent helyzetben megtartott kecsesség; szorgalom és készség egyesülten jósággal és mindenki iránti nyájassággal; s ezeken kívül, egy színpadi művésznőre nézve mindig nevezetes azon ügyesség: legizletesebben öltözködni. — Ezekből gyöngéi alig vontak le valamit s mindössze abban állanak, hogy rendkívül zajos hangszerezethez hangja nem bir elég erővel, magas helyeken azonban kissé metszőleg mégis keresztül bir hatni; hangjában továbbá, kiváltkép a mélyebb cord-oknál, hiányzik a teljesség s ez okozza, hogy „mezza voce“-jában a vékonyabb hangzatok eltompitása által nem érheti el ama hatást, melyet az erős tiszta mellhangoknak félhanggá sülyedése előidézni tartozik. — Az őt látni sóvárgó közönség legnagyobb örömmel üdvözlendi egykori kegyencze uj feltűnését. (Folytatása követk.) MAGYAR KÖNYVÉSZET. 3—4(803—4.) Degré Alajos. — Szalvator Rosa. Történeti regény. Irta Degré Alajos. Pest, 1855. Kiadja Müller Gyula. 12 rét. Második és harmadik kötet: 208 és 247. (Ára az egész, három kötetes műnek 3 pft.) 5(805). Lázár Miklós. — Isten hü képmása. Hoványnak October negyedikére, mint pappá lett szenteltetése ünnepére irta Lázár. Nagyvárad. Tichi Alajos nyomtatása. 1854. orct. 15. * szétmorzsoltalik, és nem marad neki egyéb választása, mint magát vagy keresztül vágni vagy megadni, mert az oroszok azt megkerülték, sőt ezek a törökök által még mindig megszállva tartott Schefketil erődöt is fenyegetnék. Remélhetni azonban, hogy a legközelebbi tudósítások e rémhíreket ment vak félelem vagy részakarat koholmányait csúffá teendik. Fővárosi és vidéki újdonságok Budapest- e cs. kir. Apostoli Felsége múlt évi dec. 19-kén kelt legfelsőbb elhatározásával a pécsi székeskáptalannál megürült kanonokságra Klivényi Jakab berkesdi lelkészt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — Multévi ápril 28-kán kelt legfelsőbb rendelet folytán ezentúl magán sorsjáték nem fog megengedtetni. Ribhman uradalom kisorsolása ennél fogva utolsó magán-sorsjáték leend. E sorsjáték húzásai f. hó 12- és 13-kán menendenek végbe. — Kereskedelmi, ipar- és közmunkaügyi miniszter ur, az építészeti emlékek kifürkészése és fentartása végetti cs. k. központi bizottmány javaslatára, a történeti építészeti emlékek conservatora czimü tiszteleti hivatalra következő urakat hívta fel: 1. Fábry Ignácz kassai püspököt a kassai közigazgatási területre nézve, Szepesmegye kivételével. 2. Siemianovszky Miksa lovag cs. k. helytartósági tanácsost és megyefőnököt Szepesmegyére nézve. 3. Haas Mihály kanonok és kathol. népiskola-felügyelőt Buda és a budai közigazg. területre nézve. 4. Bittnitz Lajos kanonokot Szombathelyen a soproni közigazg. területre nézve. 5. Bányai Mihály, praemonstrati kanonokot Nagyváradon, a nagyváradi közigazgatási területre nézve. — Egyszersmind az építészeti emlékek kifürkészése és fenntartása végetti cs k. központi bizottmány Menapace Flórián cs. k. építészeti igazgatót Budán, a központi bizottmány érdekében tanúsított sikeres tevékenységének elismeréséül magyarországi levelezőjévé kinevezte. — Emlékezni fognak t. olvasóink azon értesítésünkre, miként az alsó ausztriai kereskedés iparkamara részéről a kereskedelmi minisztériumhoz még 1852—kijelentésében azon kérés terjesztetett fel, hogy az ipar és a földmivelés emelése tekintetéből az iparosok részére hitelintézetek létesítessenek, s a földbirtokosok számára a koronaországokban mezőgazdasági hitelbankok állítassanak fel. Ennek folytán a kamara értesíttetett, miként a hitelintézetek szaporítása s a túlnyomólag földmivelő országok részére állítandó hitelbankok a minisztérium főgondjainak tárgyát teszi. Egyébiránt a Bécsben már fenálló alsó-ausztriai escompte - intézet útmutatásul szolgálhat a többi koronaországokra nézve, mily módon segíthet magánipar és kereskedés az állam közvetlen pénzsegélyének igénybe vétele nélkül. — Reményünkben nem csalatkozunk. A főváros több lelkes hölgye a pesti gyermekkórházban gazdag karácsonfákkal vigasztalta meg a beteg kisdedeket. A szeretet ily szép nyilatkozata felől értesittetünk Sopronyból is, hol az evang. község 240 szegényebb sorsú gyermekei között a karácsonyünnep alkalmával az evang. lyceum teremében öltöző és fehér ruhákat, játékszereket és étkeket osztott ki a sopronyi jótékony nőegylet. Elképzeljük a tömérdek kisded örömét s azon jószivü nők érzését, kik ez ártatlan gyermekeknek ez örömet okozták. Az Isten áldja meg őket és a pesti hölgyeket is, kik a beteg gyermekeket meglátogaták és nekik örömet szerzének. — Ma A no i királyné regéire cimü történeti vígjáték Komlóssyldak. a javára és B o 1-naiur föllépteül bérletszünetben adatik. Az igazgatóság ez által elégtételt kíván nyújtani a drámának s megtiszteli a dráma egyik legjelesebb tagját, ez intézkedése igazoltatást találván a közönségnek a dráma iránti érzületében s a drámai előadások iránt örvendetesen mutatkozó részvétben. A mai est érdekét nagy mértékben erdelendi Bolnai úr fellépte I. Ferencz király szerepében. — A nemzeti színház látogatóit kérjük, hogy kegyelettel tekintsenek fel az erkélyre, még ha üres is, mert ez erkély képviseli azon 50,000 pártot, melylyel a színház adóssága növekedett. — Régen mondják azt felőlünk, hogy civilizálódunk, de azt sokan nem akarják elhinni, s innen ered azon jó akarat, hogy civilizáltassunk. Ki civilizatiónkon kételkedik, azt utasítjuk a váczi utczába s kérjük, hogy álljon meg a Szentkirályi féle ház előtt. Nem írunk iróniát, midőn e dísztelen épület elé utasítjuk a civilizátió barátját, hanem ezt azért tesszük, mert ez épületen egy divatárusnő czimbata olvasható négy nyelven (az egyenjogúság elvénél fogva s a polgárisodás követelése szerint) s következőképen : „Marianna divatosnő a Jó Izléshez.“ — „M. II capelli dele Done cu buon gusto.“ — M. Modistin zum guten Geschmack.“ — „M. Marchand des Modes bonn cu.“ — Azt mondta egy ízben egy érdemes és tisztelt hazánkfia : „A ki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.“ — Tehát kétszer kettő — négy, vagyis a statio utczában legroszabb a kövezet. Az illetők sokáig törték a fejeket, hogy ez utcza kiköveztetése miért talál mindig ellenzékre a Teréz és Lipótvárosban lakó uraknál s végre kisült, hogy ha a statio utcza is kiköveztetik a bérkocsisok és kocsigyártók a kocsi-, illetőleg tengelypróbát távolabb utczákon lesznek kénytelenek véghezvinni, pedig a színháztér kiköveztetése által úgy is igen alkalmas próbatért veszítenek el. A statio-utcza tehát kikövezetten , illetőleg rész kövezetű marad, mond a kényelmes járdán sétáló teréz- és lipótvárosi házbirtokos és községtanácsos. — Nem csak a közcomfortable-ok száma szaporodik. Utczáinkon egy két igen elegáns magán egyfogat is robog végig tanújeléül a praktikus észnek. Hisszük, hogy nem sokára több ily fogattal találkozandunk. E gyakorlati emberek nem tartják azt, hogy vagy négy ló vagy gyalog. — Hoványi, a „Fensőbb katholicismus elvei“ írója pappá szenteltetésének ünnepére, annak egyik lelkes pályatársa, Lázár Miklós m. peterdi plébánostól egy igen kedélyes és gondolatgazdag versezet jelent meg Nagyváradon. Figyelmeztetjük e kicsin, de maga nemében jeles munkára nemcsak Horányi tisztelőit, de általában minden irodalombarátot, ki fogékonysággal viseltetik szépen előadott szép gondolatok iránt. — Egyik érdemes polgárát veszté el tegnap fővárosunk. Pollák Mihály építész hasznos élte 82-dik évében meghalározott. — Nevét két nagy nemzeti emlék örökíti. A Ludoviceát s a magyar nemzeti múzeumot feledhetetlen Jósef főherczeg nádor vezérlete alatt Pollák M. ur épité. Vidék, Maros-Vásárhely, dec. 25-kén. Városunkban, holnap naphoz hasonlít, alig van újdonság mely csak némileg is megérdemelné a hírlapi közlést.— Erre nézve e perezben legfeljebb a ref. kollégiumra vonatkozó pár jegyzet tehetne némi kivételt. Megjegyzendő ugyanis, hogy a nevezett főtanodéban az ez évi téli folyamat — vagy is mint nálunk szokás mondani, diligentia, nem mint máskor, September elején, hanem nov. 13-kán állott be. — Ezen harmadfél hónappali elkésést azon körülménynek kell tulajdonitni, miszerint az iskolai épület, mely nemcsak felolvasásokra használtatik,—hanem egyszersmind az egybegyült tanulói ifjúságnak lakásul szolgál, i. e. nyár közepetáján, nagyobb helyiségek hiányában, katonai kórháznak elfoglaltatott, csak is nov. elején adatván vissza. — Ez utóbbi körülménynek annyival is inkább örvendünk, mivel a tanuló