Pesti Napló, 1855. február (6. évfolyam, 1468-1490. szám)
1855-02-01 / 1468. szám
rálynő, természetesen Aberdeen lord tanácsára, elfogadd a lemondást.“ Melyik helyes e két ellenkező nézet közöl, vitatni ezt fölösleges volna, miután Russell lord maga adandna számot a parliamentnek eljárásáról. Annyi bizonyos,hogy bejelentvén Roebuck múlt kedden indítványát, Russell lord szerdán reggel, tehát mindjárt a következő napon adá be lemondását. — Hogy a whigtonök kilépése a hatalomból az összes kormány buktát maga után vonandja, — ez kétséget is alig szenved. Lételét a coalitio csak azon esetben nyújthatná ki valamivel továbbra, ha a királynő pártfogásának árnyas ernyője alá bújnék Hivatkozandik-e a fejedelmi asszony ultimae instantiae kegyére?— Beszélik, mikép Grey s Ellenborough lordok tárczával már megkináltattak. KÜLFÖLD Németország, Stuttgart, jan. 23. Tudósítom önt, hogy b. Hügel K. bécsi követünk viszahivatásáért folyamodott. Mit keltsen az ő erősen kirívó russomaniájából az ő meggyőződéseinek, s mit ebből az ő utasításainak beszámítani, azt meghatározni nem tudom; elég az, hogy ő állását Bécsben maga is tarthatlannak hiszi, főleg miután azon politikával, melyet ő most pártol, felhagyni kell. Hügel úr illőnek találja, hogy erre egy más orgánum választassák. Frankfurt január 26. A mozgósítási ügy mely f. hó 22-kén Ausztria indítványa által az egyesült szövetséggyűlési bizottmányok tanácskozása alá terjesztetett, azóta új stádiumba nem lépett. Az a kormányok utasításainak megérkeztéig nyugszik. A szövetséggyűlés (már érintett) tegnapi ülésében e fölött Ausztria és Poroszország követei részéről nyilatkozatok történtek. Bismark-Schönhausen úr, kormánya nevében tudósítást adott a keleti kérdés állásáról azon felfogás szerint, melylyel a porosz kabinet azt nézi, s melyben egyszersmind az okok előadatnak, melyek Poroszország előtt a mozgóvátételt nem tüntetik fel szükségesnek A tudósítás lényegben azonos a már tudomásra jutott január e-kei porosz jegyzékkel. A porosz követ eladására a cs. k. elnökségi követ Prokesch-Ostenb. altbnagy aképen felelt, hogy Ausztriának a mozgósítást mint eszközt a béke elérésére , a béke-alkudozásnak a viszonyok által parancsolt hatályos támogatása végett kell kívánnia. Ezen viszonnyilatkozat, lényeges tartalma szerint, öszhangzásban áll a január 14-kei ausztriai jegyzékkel. Francziaország, Páris, jan. 26. Egy mai távirati sürgöny Marseilleből így hangzik: „Napoleon hg a „Roland“ fedélzetén megérkezett, mely Stambulból elindulta óta négyszer vetett horgonyt. A herczeg szenvedő állapotban van, s a fedélzeten maradt. Holnap Parisba fog utazni.“ A „Patrie“ terjedelmes sürgönyében mondatik, mikép a tengeren töltött 12 nap a herczeg egészségi állapotának, mely nagyon szenvedett, kedvező volt; azonban az utat Párisba nem teheti meg egyfolytában s ezért 27-kén Lyonban töltendi az éjszakát, valamint 28-kán Chalonsban fog időzni. Páris, jan. 27. A „Moniteur“ Labédoyére gróf és Conegliano marquisnak császári kamarásokká neveltetését közli. — A császárnénál tegnap elfogadás vola a tuileriákban; mintegy 3—400 személy volt jelen. A császárné tisztelethölgyei száma hattal fog szaporultatni. — A máj. 1-jén megnyitandó álalános iparműkiállitás költségeinek fedezésére 800,000 frank kölcsön nyittatott. Mint hallatszik, a kiállítás alatt Victoria királyné, ausztriai császár Ő Felsége, s több másodrangu fejedelmek is ide fognak érkezni. — Egy előkelő személy, ki a német ügyekben sze-repet játszott, és Francziaország iránt élénk rokon-j szenvvel viseltetik, a mai „Constitutionnel“- ben, Berlin, jan. 25. dátum alatt, nézeteket és tájéko-zásokat közöl Poroszország politikájáról, mit meglehetős szigorral megkapkod. A „Constitutionnel“ levelezője bevallja, miszerint Drouyn de Lhuys jegyzékének szilárd és találó hangja Berlin- ben inkább keserített mint meggyőzött, s hogy a magas körökben mindig azt beszélik : „Mi senkitől sem félünk, nekünk senkire sincs szükségünk !“ A „Jour- nal des Débats“is ma Poroszországot sürgetőleg fölszólítja a dec. 2-ki szerződéshez állásra, s feltűnő hangoztatással ismétli, hogy a jövendő békealkudo- zásokból bizonynyal kizárva marad, ha ezt megtagadja. Páris, jan. 28. Ma Persigny hosszabb audientián volt a császárnál, mi azon hírre ad alkalmat, hogy Persigny ismét a minisztériumba fogna lépni. — A „Liéce“ úgy hallotta volna, miszerint Prokeschburnak a német szövetséghez intézett, magában igen világos indítványa mellett, beszéde legkevesebb kételyt sem hagy fel Ausztriának a nyugati hatalmakkal kötendő támadó szövetsége iránt, s hogy Ausztriának az európai udvaroknál levő többi diplomatiai ügynökei is vele egészen megegyeznek. Olaszország, T u r i n b ó 1, jan 20-ról jött értesítés szerint bizonyos lenne, hogy a kormány a zár-dák megszüntetése irátti törvényjavaslatot látta először gazdag haját egészen kibontva. Vádfü- Zöjét is kioldá, mert — úgymondá — nedves. Minthogy pedig hideg volt — mint szintén ő mondá — az első tárgyat, mi épen keze alá jött, nyakába akaszta. Ezen tárgy egy piros fátyolkendő volt, egykor Dubosq Rostán grófnő sajátja. A nagy Rostannak úgy rémlett, mintha még sohasem látta volna Asztreát. A lágy sál nem borulhatott volna szebb vállra, ingerlőbb kebelre. A porruha tulajdonkép álruha volt Asztreára nézve. — Hát mit néz? kérdezé, beburkolódván az ázsiai szövet redőibe. — Meg vagyok lepetve szépséged által, viszonzá Rostán. Asztrea öntetszőleg mosolygott. — Ön még nem ismer engem, úgymond. — Mától fogva ismerlek. Asztrea vállat vonított, s buja sötét fürtéit hátravelé. Azután poharat kocziintott a rüpökkel s különös mosolylyal mondá : — Szerelmünkért! — Szerelmünkért! ismétlé Rostán, s át akará karolni a karcsú derekat. Asztrea visszalökött, hanem egyszersmind két kezével megfogá Rostán fejét s derekas csókot szuppantott szájára. Rostán úgy támolygott, mintha bunkóval ütötték volna főbe. Megfeledkezett mindazon fogásokról , melyeket mint falusi Lovelace használni szokott; zavarodott és együgyű volt, mint a diák, midőn első szerelmi vallomását akarja megtenni. — Ollóm sebhelye még látszik két szemed között, susogá a mozgott ábrándos pillantással. Az ollót ellettem ; a vér, melyet vesztettél, ereimben foly. Felgyüré ruhája ujját s karja alsó részén sebhelyet mulatott. Ez kutyamarás volt még szen időből, mikor mint koldusleány barangolt. De Rostán hitt neki. Elpirult, és felhő nehézkedett szemére. Asztrea az ő poharából ivott, s neki a magáét adta. A bor csak mellékes dolog volt. Asztrea jól tudá, hogy nincs borra szüksége, ha férfit meg akar részegíteni. — Mindent, amit tettem, mondá és fejét Rostán vállára támasztá , mindent, amit még teendek, érted teszek !... Neked kell a leggazdagabb, legszerencsésebb emberré lenned, a minthogy már úgy is a legvitézebb, legszebb vagy! — Ha gazdaggá akarsz tenni, gyermekem, viszonzá Rostán, kinek a plehereli törvényszolgák jutottak eszébe, — akkor nem szabad időt vesztegetni. — Hogyan szeretsz engem ? kérdé a morgott, újjával Rostán bozontos hajában játszadozva. — Hogyan szeretlek ? viszonzá Rostán. Bolondulásig! — Nőül vennél, folytatá Asztrea, ha nem volnál nős? — Rögtön. — S ha özvegygyé lennél ? Rostán összeránczolá homlokát s kerülgeté Asztrea tekintetét. Asztrea megtöltötte poharát. Újra fején fogta a rüpőköt, mint kényeztető anyák szokták makacs gyermekekkel. — Szerencsénkért! mondá kaczintva. Rostán egy hajtásra kiirta poharát, a nélkül, hogy a toasztol ismételte volna. Asztrea látta, hogy Magdolna van fejében. Ismét asztalra tévé poharát, megfogá Rostán két kezét, s édesdeden pillantott reá. — Tehát nem szeretsz engem úgy, mint Magdolnát? úgymond. — Ne beszélj Magdolnáról, viszontá a rüpök, s újra megtölté poharát. Asztrea ajka körül még mindig mosoly játszadozék. — Nem vagyok féltékeny , susogá, de te még nem vagy uram, ... s én szeretek beszélni Magdolnádról. •— S ha beszélsz róla, mond Rostán boszankodva, úgy itt hagylak és haza megyek. Asztrea homlokon csókolátt, és így felelt: — Meg kell engem ismerned ... Aki engem fenyeget, annak soha sincs igaza . . . Nincs rád szükségem. — Ördögadtát! kiáltott a rüpok toppantva. Én naplopó vagyok, de nem gazember! És gazember volnék, ha feleségemet mostani állapotában magára hagyván, kivált oly nap előestéjén, mint a holnapi. — Hiszen már mondtam, viszonzó Asztrea lassan, hogy nőd nincs egyedül. Ezután, reá nem pillantva, hozzá téve: — A fiatal marquis ma estve a csüllőbarlangnál partra szállott. A rüpők elhalványodva felállott. — Én láttam őt, folytatá a morgatt. Jer, ülj ide mellém. Te férfi vagy, veled nyíltan szólhatok. — Hallod, mondá Rostán, önkénytelenül ökölre szorítván kezét, már eleget ittam, hogy mint az ebet agyonüsselek, ha Magdolnát rágalmazod ! Aszrea meg nem haragudott. — Ülj le hát, viszonzá. Oly férfi kell nekem, mint te. Magdolna roszul telt, hogy téged megcsalt, mert te jobb vagy, mint ő. Rostan arcza vérvörös lett. Izmos kezével karon ragadta Asztreát. A morgattnak színe legkevésbé sem változott. — Te nem okozasz nekem fájdalmat, úgymond. Ereszsz el, legyen eszed és igyál ... Én tudom, hol van a hétszázezer frank. Rostán elereszté a morgattot, de így felelt: — Annak fele nőmé ! — Másik fele pedig nőd húgáé, Viktóriáé, téve hozzá gúnyosan Asztrea. Vagyis, más szavakkal, minden a tied! De az egésznek kettőnkének kell lenni, ha nőd leszek, különben egyetlen tallért sem látsz meg az örökségből. Ezzel Asztrea megtörté a két poharat, s magáét ajkához emelve: — Menyegzőnkért! mondá. (Folytatjuk.) visszavonni s a folyó parliamenti ülések befejezését bezárni szándékozik. Továbbá miniszteri körökben álliták, mikép a király, anyja és neje veszteségének fájdalmától mélyen sújtva, s testileg is nagy mértékben szenvedvén, egy időre az ügyektől teljesen visszavonulni és régensséget behelyezni akar (?) Erre Carignan hg, a király nagybátyja neveztetnék ki. Carignan hg már 1848ban, midőn Károly Albert az olasz függetlenségi harcz élén állott, ez utóbbi által ugyanezen méltósággal ruháztatott fel. Nagybritannia, London, dec. 27. Elbizottságnak volna mondható, ha már most valami határozottat akarnánk kimondani a jelen miniszteri krízis gyanítható kimeneteléről, s ha az egyes miniszteri állomásokat már most ki akarnák osztani. Ha azonban csupa valószínűségekről akarunk szólani, az első vonalban Palmerston lord tűnik föl előttünk, mint hadügyminiszter, a másodikban pedig — itt a valószínűség már sokkal csekélyebb, — lord John Russell, mint miniszterelnök. A mostani minisztérium fenállásában senki sem hisz többé. De ki fog megmaradni, s ki fog a minisztériumból kiválni? Leginkább azon nézet uralkodik, hogy a peelila miniszterekre, vagy legalább néhányra közölök szintén azon sors vár, hogy a miniszériumból ki fognak léptetni. Legelőször is Newcastle hget, eddigi külügyminisztert nevezték bűnbakul, s vele együtt Sidney Herbert hadügyi titkár is kiűzetnék. A „Morning Post“ szerint Palmerston lord vállalandja el a hadügyi tárczát, ha a kabinet Roebuck indítványának megszavazása következtében megbukik. Ez esetben öt Sidney Herbert, mint belügyminiszter helyettesítné, s Newcastle bg Kelet-India kormányzója lenne. Hasonlót említ Palmerston lord és S. Herbertre nézve a miniszteriális „Globe“, mely ezenkívül megjegyzi, hogy valószínűleg Cariste őrgróf fog, mint a titkos tanács elnöke a kabinetbe lépni. Felsőházi ülés, jan. 26. Aberdeen lord felkér, hogy azon okokat részletesebben tárgyalja , melyek John Russell lordot a visszalépésre indították, s egyedül arra szorítkozik, hogy a lord John által hozzá intézett levelet, melyben határozatát jelenti, felolvassa. „Én,úgymond, az e levélben foglalt kérésére hajlottam, s a királynőnek benyújtom lord J. Russel elbocsátását. Jóllehet nemes barátunk becses tanácsainak elvesztését mélyen sajnáljuk, a kormány mégis elhatározta , miszerint Roebuck indítványának a leghatározottabban ellene szegülend“ . Erre a ház napirendre tér át. W in ch ise a őrgróf hosszabb beszédben bevádolja a „Times“-t s keleti levelezőit, kiknek a hadsereg és tábornokok rosz akaratú gyanúsítását veti szemére. Kérdi, várjon, igaz-e, hogy a „Times“ levelezőjének szabad utazás engedtetett egy brit hadihajón, s hogy neki az állam költségére adagok osztattak ki. Newcastle hg feleli, hogy nézete szerint az angol sajtó a harctérről tudósításaiban, melyek azonnal Pétervárra táviratoztattak, a discretio igen nagy hiányát árulta el. E fölött Raglan lord több mint egy alkalommal panaszkodott, és ő(a hg) ennek következtében a londoni hírlapok kiadóinak szemrehányásokat is tett, de, mint látszik, igen kevés eredménynyel.Mi a két kérdést illeti, ezek elsejére tagadólag kell felelnie Mert jóllehet a „Times“ levelezőjének szabad átutazás engedtetett, s jóllehet az már a hajó fedélzetén volt, a kormány azonban, idejekorán tudomást szerezvén a dologról, elutazását az említett hajón megakadályozta. Ami pedig az adagok kiosztását illeti, ez a kormánynak csak nemrég jutott tudomására, mire azonnal megtétettek a kellő lépések, hogy az ily visszaéléseknek eleje vézessék. Az alsóházi ülés 4 órakor nyílik meg. Akarvatokon és a peerek padjain számtalan hallgatók és hallgatónők jelentek meg. Disraeli és az ellenzék legkitűnőbb tagjai ma 5 órakor jöttek, s nemsokára utánuk belépett lord John Russell, ki a kincstári hivatal padja mögött a harmadikra ült le Labouchero és Baring urak közé. A miniszterek mindnyájan, Sidney Herbert kivételével, illető helyeiken vannak. A napirend felolvasása után felkét lord John Russell, és így szól: „Nemes barátom, a miniszterelnök kérésére visszalépésem okainak tárgyalását a mai napra halasztottam. Mindjárt magára a dologra térendek, s igyekezni fogok a lehetőségig rövid lenni. Múlt kedden ugyan e házban valók, midőn egy tiszteletre méltó tag, Sheffield képviselője, egy indítványt jelentett be, melynek czélja volt, hogy a Szebasztopol előtti hadsereg helyzete vizsgálat alá vettessék. Megvallom, miszerint készen valók arra, hogy a tagok közöl valaki fog ily indítványt tenni, és ha én, ennek daczára, mégsem határoztam el előbb magamat, ennek oka abban rejlik, hogy határozatomat nagyobbrészt az indítvány s annak szerzője jellemétől akartam tenni függővé Sheffield igen tisztelt képviselője (Roebuck) világosan semmi ellenséges indulattal nem viseltetett a kabinet irányában, és én úgy hiszem, hogy indítványának más czélja nincs, mint az, hogy a háború legerélyesebb folytatására ösztönül szolgáljon. A vizsgálat joga e ház legbecsesebb szabadalmai közé tartozik. A háznak nincs joga rendszabályokat szabni elő a hadvezetésre vonatkozólag, de vizsgálati joga által sok visszaéléseket eltávolíthat, melyekre nézve a kormányzat bűnössé teheti magát. Egy vizsgálatra célzó indítványt azonban két okból lehet megtámadni, először, ha a bajok nem eléggé fontosak arra, hogy vizsgálatot tegyenek szükségessé és azt igazolják; másodszor pedig akkor, ha már lépések létettek, hogy e bajokon segítve legyen, s hogy a vizsgálat a ház részéről fölöslegessé tétessék. Ami már ezen alapokok elsejét illeti, lehetetlen azt állítni, hogy azon bajok, melyek idleit panasz emeltetik, nem tetéznének. (Tarlós tetszés). A Szebasztopol előtti hadsereg sajnálandó állapotát senki sem vonhatja kétségbe. (Helyeslés az ellenzék részéről). Az onnan érkező tudósítások igen fájdalmat gerjesztők, s meg vagyok győződve, hogy senki sincs, ki csak pillanatra is késlekednék e bajok enyhítésére a szükséges lépéseket megtenni. Meg kell vallanom, hogy a háborúra vonatkozólag vannak olyan dolgok, melyeket hivatalos állásom juttatott tudomásomra, s melyek előttem teljesen megmagyarázhassanak. A hadsereg helyzete megfejthetetlen előttem, ha nekem valaki a múlt évben azt hozta volna fel okul az expeditió ellen, hogy hadseregünk csak hétföldnyire van a tengertől s egy igen jeles kikötőtől, és hogy mindennek daczára hiányt szenvedend tápszerekben, ruházatban és hajlékban, még pedig oly mértékben, hogy mi naponkb. 91(a Ifit) katonát látandunk e miatt elveszni, az ily jósolgatást egyszerűen nevetségesnek tarlandottam. És mégis jól ismerjük vállalatunk sajnálandó eredményét, és nem lehet remélnem, hogy a ház az által, hogy a tagadhatatlan bajokat tagadom, indíttatva érzendő magát a tiszteletre méltó sheffieldi követ indítványának elvetésére. De továbbá azt is meg kellett vizsgálnom, vájjon nem volnék-e képes az indítványt gyengén megtámadni, s határozatlan s fél kifejezésekben azon kivánatot fejezni ki, miszerint szeretném azt elvettetve látni. De kötelességem volt, —s én úgy hiszem, teljesítettem is kötelességemet — jól megfontolni, vájjon lehetséges-e nekem a harczcal bátran szembeszállani, s a vizsgálati indítvány ellen erélyesen föllépni. Miután e fölött gondolkoztam, lehetetlennek látszott előttem az indítványnak jó lélekismerettel ellenszegülni. A ház megengedendi nekem, hogy néhány körülményt hozzak fel, melyek engem személyesen illetnek, jóllehet azok talán nem is tartoznak a dologhoz. Midőn az államtitkár állomása a háborúra nézve a gyarmatügyi titkárétól elkülönöztetett, Aberdeen lord czélszerűnek tartotta Newcastleig szabad választására bocsátni s a két tárcza közöl azt tartani meg maga számára, mely neki jobban tetszett, és a hg, dicséretes becsületvágy által indíttatva, azt felelé, hogy, miután ő fáradozott egy nagy expeditio fölszerelésében, óhajtja, hogy annak vezetése ezentúl is az ő kezében hagyassák, s a hadosztályban akar megmaradni. Aberdeen lord teljesíti e kivonatot, s beleegyezett a rendelkezésekbe. Az utolsó ülésszak bezártával, mint szokásos dolog, a kormány különböző tagjai, nevezetesen azok, kik e házhoz tartoznak, különböző részekre siettek az országban, hogy magukat a parlamenti hadjárat testi és szellemi fáradalmaitól kipihenjék, mit én részemről elkerülhetlennek tartok. Én is falura mentem, s jóllehet hivatali osztályom nem állott egyenes viszonyban a hadvezetéssel, mégsem múlt el egy nap is, melyen nemes barátomhoz, a külügyek államtitkárához, a napi eseményekről nem írtam volna. Szememre vetették, hogy azon időben felolvasások tartása végett mentem volna falura. (Derültség). Annyi igaz a dologban, hogy tisztelt barátom, Bristol képviselője, unszolt engem azon város irodalmi egyletének gyűlésében megjelenni, hogy én, éjszakról visszatérve, hasonló meghívást kaptam Bedfordba a menetelre, és hogy e két meghívás küzön egyiket sem utasítottam vissza , és pedig leginkább azért , mert arra , amit mondanom kellett, épen nem volt valami különös előkészülésre szükségem. (Derültség); továbbá pedig, mert, mint a titkos tanács elnöke azt hittem, miszerint ezen irodalmi törekvések épen nem idegenek hivatalbeli osztályomtól. Továbbá ki kell nyilatkoztatnom, hogy én, miután mindaddig a tanács üléseiben rendesen jelen voltam, Aberdeen lordhoz írásban intéztem azon kérdést, vájjon October elején fog-e ülés tartatni, hozzátévén azt is, hogy ez esetre úgy iitézendem dolgaimat, miszerint azon jelen lehessek. Nemes barátom azt felelé, miszerint ő oct. 14-dike előtt nem térend vissza Skócziából s 17-dikén miniszteri tanács fog tartatni. E miniszteri tanácsban én is résztvettem. De ugyanazon hónap folyása alatt úgy látszott nekem, hogy a hadügyi osztály kormányzatát meg kellene javítni. (Halljuk!) Azon pillanattól fogva, melyben e meggyőződés rémült föl lelkemben, kötelességet véltem teljesitni, több levelet váltván ezen tárgy fölött Aberdeen lorddal. Figyelmét a perliamentnek adott ígéretére irányoztam , hogy t. i. az egész i. uonai kormányzat meg fog változtattatni , figyelmeztettem a keleti háború vezetésébeni erély hiányára is. Azon nézetemet fejeztem ki, miszerint e legfőbb fontosságú dolog , hogy a titkos tanácsnak egy tagja, mint hadügyminiszter üljön e házban, anélkül hogy Newcastle hgpolitikai érdemeiből valamit levonni szándékoztam volna. De Aberdeen lord kinyilatkoztatá, hogy ő ez ajánlatot jó lélekismerettel el nem fogadhatja. Több ízben visszatértem e dologra, végre azonban nem ragaszkodtam javaslatomhoz, miután tiszttársaim közül többen kinyilatkoztaták, hogy az elfogadható nem volna. Most azonban, úgy hiszem , hogy sokkal jobban tettem volna , ha már akkor annak megszavazását kívántam volna. Midőn tehát molt szombaton megtudtam, miszerint a hadügyek kormányzatában változtatás vézetett czélba, nem nyilatkoztathattam ki, hogy ezen osztály élén elegendő éberség és erő létezik, hogy a jelen krízis kívánalmainak megfelelhessen, és e körülmények közt elhatároztam magamat, miután tudtam, hogy a ház sok tagjának bízom bizalmát, és mivel éreztem, hogy ha nézeteim keresztül nem hatnának is , ajánlhatnék mégis egy eszközt, mely által hadügyeink keleten megjavítathatnak, elhatározom magamat a lépésre, melyet tettem. Számomra csak egy út maradt fen, melyet választhattam, mihelyt nem válók többé képes a vizsgálatot megtámadni. Nem maradt egyéb fen számomra, mint magamat a minisztériumból kivonni. A sheffieldi tisztelt követ indítványa megtámadásának gondját másokra kellett bíznom, kik azt hiszik, miszerint mindent megtettek annak megakadályozására. Mi engem illet, én azt meg nem támadhattam, s írtam Aberdeen lordnak, miszerint szándékomban van szerdán elbocsátásomat beadni. Levelemre választ nem kaptam, estve azonban találkoztam Aberdeen lorddal, Isi azt mondá nekem, miszerint ő Windsorban volt, s a királynő elbocsátásomat kegyelmesen elfogadni méltóztatott. Világosan a miniszterek dolga az indítványt megtámadni, ha t. i. azt jó lélekismerettel tehetik. De hire jár, mi, hiszem, hogy valósulni is fog, annak híre ugyanis, hogy indítványom, a hadügyi tárczát Tiverton tiszteletre méltó követének (Palmerstonnak) kezeibe tenni le, az elfogadás pontján állana. Örömömre szolgálna, ha visszalépésem az országra nézve ily üdvös hatást idézett volna elő. Talán ez nem leendett oly könnyű, ha a kormányból ki nem léptem volna. Most már semmi akadály sincs jelen, s ha ezen változás létrejő, vonakodásomnak nagyobb része, a sheffieldi tisztelt tag indítványát megtámadni, elenyésznék. Itt talán félbe kellene szakítnom beszédemet, minthogy azonban nem szándékom a bekövetkezendő vitatkozásban részt venni, szeretnék még pár szót mondani a dolgok állása felől. Én beleegyezem a leedsi meeting resolutiójába, hogy a háború a legnagyobb erélylyel folytattassék, ha becsületes békéhez akarunk jutni. (Helyeslés.) Ha a háború e szellemben folytattatik, úgy hiszem, nem kell bátorságunkat vesztenünk, mert Ausztria segélyével, mely számunkra most biztosítva van, Oroszország eleste felől nem eshetem kétségbe. Ausztria a mi segítségünkre tekintélyes hadsereggel lépend a csatatérre, és ezenkívül szövetségesünk, a francziák császára hűségére szintén számíthatunk. Ezen meggyőződést legújabb tartózkodásom alkalmával szerzettem Francziaország fővárosában, és ezen előnyökkel, úgy vélem, két dolog közül egyet remélhetünk, mely vagy rendkívül előnyös vagy rendkívül becsületteljes , vagy Anglia és Francziaországra nézve tiszteletteljes békét , vagy pedig a hadsergeknek oly központosítását a czár ellen, hogy bukását ki nem kerülheti. Nem ülhetek le a nélkül, hogy Aberdeen lordra nézve S. Robert Pee szavait ne ismételjem, ki azt mondá felőle, hogy ő szakadatlanul a békét óhajtja, de csak igazságos és becsületteljes békéhez akar csatlakozni. Sir R. Peellel egyenlő értelemben azon meggyőződést táplálom keblemben, hogy a nemes lord semmiféle más békeföltételeket nem fogadand el, mint olyanokat, melyek Angliára nézve becsületesek, Európára nézve pedig kielégítők. Midőn a minisztériumból kilépek, ki kell nyilatkoztatnom, hogy én mindig örömmel fogok visszaemlékezni tiszttársaimhozi viszonyaimra. Én az ő általános politikai nézeteikben is osztozom. Nevezetesen igen helyeslem pénzügyi politikájukat, és e téren teljes és szívélyes támogatásomra számolhatnak.“ (Helyeslés.) Palmerston lord : „A ház kétségkívül megvárja, hogy nemes barátom nyilatkozatait nem hagyandom néhány megjegyzés nélkül. Mindenek előtt meg kell neki köszönnöm azon hízelgő kifejezéseit, melyekkel irányomban élt. Köztünk gyakran véleménykülönség keletkezett, de a múltra, s a jövőre tekintve, semmi sem tartóztathat föl engem, hogy nemes barátom irányában tiszteletem- s csodálkozásomat ki ne fejezzem. Tudnivaló, hogy egy államférfiúnak mindig joga van azon útra térni, melyet legjobbnak gondol mind saját jelleme méltóságára, mindaz ország jóllétére nézve