Pesti Napló, 1855. június (6. évfolyam, 1567-1590. szám)
1855-06-01 / 1567. szám
1855. hatodik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Pesten házhoz hordva Évnegyedre 5 frt. — kr. p. Félévre 10 „ „ „ Félévre 8 frt - kr. p. A havi előfizetés, mint a szá- Évnegyedre 4 frt — kr. p. monkiuti eladás is meg-szűnt A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : egyetem-utcza 2-ik szám. m~1567 Szerkesztési iroda: Driutcza 5-ik sz. 3-ik emelet 15-ik szám Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőnktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magányiták’ öt hasábos sora 5 pengő krajcárjával számittatik.— A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a Péntek, jan. 1-jén. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Távirati magán sürgöny „PESTI NAPLÓ“ szerkesztőségéhez; feladatott Bécsben máj. 31. estre 7 óra 55 perez; megérkezett Pestre 8 óra 43 peret. Szebasztopolból május 25-éről imezt jelenti Pelissier. Ma a Csernajavonak megszállottak; az ellenség erőtlennek érezvén magát, a hegyekbe vonult vissza. A francziák az orosz erődítvények teljes birtokában vannak. Fegyvernyugvás a halottak eltemethetése végett. Az ellenség 5000 embert vesztett holtan és sebesültekben. Hangok Somogyból. II. (Május hó utolján.) Tisztelt szerkesztő barátom! hogy a nagyvárosi zajban is fogalma legyen arról, mint készül sokszor a vidéki czikk, vagy levél a hírlapok számára, melyek a világesemények közt minden kis csalétket oly mohón nyelnek el az újdonság szűkében, — íme rövid rajzban adni fogom. Habár vidékre van is szorítva az ember a nagyváros zajától, azért szent kötelessége — értek minden becsületes hazafit — napi teendője s elfoglaltsága közt is figyelemmel kisérni a koreseményeket, ipar, kereskedelem s irodalom teréni működéseket, melyek közöl mindegyik egy-egy drágagyöngy a nemzeti jólét koronájában, igy lévén csupán biztosítva, hogy a rohanó kortól el nem marad. S ha e hazát egy nagy testnek vesszük, a nagyvárost pedig e nagy test szivének, hol az erekben minden kis lángoló csepp vér megfordul, (e hasonlatot már nem egyszer hallhattakegyed tarkábbnál tarkább s virágos stylben, azért engedelmet) úgy a vidékek mindenesetre erek, melyek az ép, egészséges, lángoló vért lüktetik a szív felé, hogy a rendes vérkeringés által a test — e szép haza — mindig jólét és fényben viruljon; azért áll kötelességében minden vidék-földi író vagy tudósítónak híven rajzolni minden kis mozzanatot, mely tán — habár parányi — erőt ad a testnek. Jaj, de hogyan ér rá falusi gazda tollat fogni ? Kérdik sokan, midőn egész évszakban — kivéve a kedves téli estéket — munkára virad, munkában nyugszik el, és sok nincs is azon szerencsés körülmények közt, hogy ispán vagy kasznárt állítson a dolgok élére ? Ekkor azon módot követi, mit én jelenleg. Kün vagyok a mezőn, a napsugár melegen aranyozza be a hullámzó, zöld búzavetéseket. A pacsirta úgy énekel felettem, majd megszakad, azt gondolva a jámbor, hogy tán dalát kottázom a papíron..........Embereim tavaszi repete alá munkálnak földet, s az eke és járomnyikorgás köztirónt forgatok kezemben. Egész templomban vagyok . . . melynek sok orgonája — a madárdalok — mellett azt hinnéd, hogy minden buzakalász egy jámbor keresztény, mely a szellők intésére felhajtva imádja a mindenhatót............. Ülőszékem zöld gyepszőnyeg, márványasztalom egy kezemben tartott könyv, milyen papirom nyugszik. . . Bogarak döngése helyett virágszirmok enyelegnek mellettem... Szobapadlásom az ég szobám a nagy természet, melyet maga az alkotó rakott tele utánozhatlan képekkel. ... Itt írom jelenleg soraim, így készül sokszor a vidéki czikk. Legközelebb érintem, hogy a tiszamentiek segélykiáltása, mely szerte hangzik a hazában, hozzánk is eljutott. Még jól el sem hangzott a könyör szava, le sem száradtak a könyek, d e megye lelkesei tüstént tetthez nyúltak, s számtalan aláirás-iveket köröztetnek helységenként a Tisza s Marosmentiek számára segélyt nyújtandók. Ad kiki tehetsége szerint, hisz az áldozat oltárán a szegények fillérjei oly kedvesek az istenség előtt, mint mikor a dúsak ezreket adnak ki Ne azt nézd, hogy mennyit adott, hanem hogy adott-e?... Jobban sohasem kamatoznak filléreid, mintha velük a szenvedésnek könyeit törlőd. ... Szinte e czélra folyó hó 31-kére nagy tánczvigalom van hirdetve Kaposvárott, e megye székhelyén, mely számos sorshúzás utjáni nyereményekkel leene egybekapcsolva. A sorsjegyek (darabja 20 kr.) mindenfelé általános kelendőségnek örvendenek, s reményünk nagy, miként e megye, melynek lelkesei sohasem maradtak hátra ott, hol áldozni kellett,s jelentékeny összeggel fogja enyhitni rövid időn az Ínségben küzdő s szenvedők napjait. Mily sebesen tűnik a szerencse, Mig a nyomor s szenvedés napja áll. S mi sujtóbb még a szenvedésnél is. A tudat, hogy irgalmat nem talál ? ! ... Legyen mindenkinek tűzhelye egy kis oltár, melyen a résztvevő lélek tiszta lángja ég, segíteni, vigasztalni a vérző sziveket. Rendeztessenek műkedvelői előadások, szavaslati estélyek mindenfelé a megye területén; ez a nép, mely századok óta annyi vészidőt átélt, annyi nyomor s küzdelemnek volt vértanúja, — őseitől öröklé e szent szót — „áldozat“, s nem is késik azzal soha, hol az igénybe vétetik. Abáltt is remél még egy szavaslati estélyt rendezhetni e czélra. A siófoki útvonalnak (Pest-kanizsai vonal) egyik legélénkebb pontja Szántódnál van, (a Sz. Benedek rend birtoka) itt lévén, t. i. Szántódnál az egész Balaton hosszábani legbiztosabb rév, a Balaton csekély s szélességénél fogva rövid idő alatt és gyorsan röpítik át a sajkások az utasokat, bár vihar támadjon is. Ha Zalát meglátogatja a jég, s kedve van Somogyba is átrándulni, úgy többnyire — ez is a legrövidebb vizi utat választva — szinte Tihanynál hidalja át a Balatont, s pufálja meg Somogyot. Innét van, hogy szegény Tihany annyit szenved a jégverésben. Lakosainak főkeresete s életmódja a bortermesztés; ha szőlejét elveri a jég, számára még csak egy segélyforrás van: a gazdahalászat. S mivel épen Tihany-Szántódnál vagyunk, nem mulaszthatjuk el megemlíteni s a Sz.Benedek rend fáradhatlan tihanyi jószágkormmányzójának figyelmébe ajánlani a szántódi révet, hol száraz években, a víz sekélysége miatt alig, vagy épen nem lehet sokszor terhes hajókkal megindulni, vagy kikötni. A kikötőt néhány öllel beljebb vinni a Balatonba, s a hajón azonnal segítve van, mit a lelkes jószágkormányzó úr, reméljük, teljesíteni is az arra utazó közönségnek idénverés és kényelmére. A birtokosok s urbérvesztesek részéről közörömmel fogadtatott a legmagasabb kormány azon intézkedése, hogy vesztett urbériségeik igazolása végett — egy meghívólevél folytán a legközelebbi havakban az igazolási bizottmány előtt meg kell jelenniük, alapos reményül szolgálván ez arra, hogy a tetemes veszteség nemsokára csakugyan kárraénlesittetni fog. A birtokos osztálytól, mely hajdan annyi napszámmal rendelkezett, ne sokaljuk, hogy a mostani súlyos körülmények között egyik legégetőbb vágya, kármentesítetését közel kilátásba helyezve látni; a föld egy pár év óta mostohaanyánkká lett, semmi tekintetben sem akarja kielégíteni gyermekeit! Elég terméke nem lévén a gazdának, cselédjeit, a drága napszámot azonban e legmostohább körülmények közt is fedezni kell, ami természetesebb, minthogy fekvő birtokától megválni nem akarván, uzsorások körmei közé kerül sok, s ezek a kétlábú nadályok azután jól odatapintanak az ember jövedelmi életerére, hogy vérét kiszívhassák! Hitelbank! jöjjön el a te országod. A hitelbank felállítása, melyből a birtokos osztály biztosíték mellett illő kamatra kaphat pénzt költségei fedezésére — az uzsorásoknak halála bandártüunk itt természetesen financziális halált.... Az urbérveszteségekérti kárpótlás tehát egyik legégetőbb kérdése a folyó napoknak. * alapos reményünk van, mikép a legmagasb kormány figyelme, mely őrködőleg lebeg a birodalmi népek sorsa s jövője felett, e tárgyra is ki lévén terjedve,— nem sokára ki fogja elégíteni vágyainkat. Bár figyelmes olvasója vagyok e lapoknak, de a Sió ■ szabályozási munkálatokról jó ideje, egy szót sem olvastam hasábjain. Többször volt már szerencsém fejtegetni e lapokban a kiszámíthatlan nyereséget, mely a Sió szabályozása által a közel eső megyéket érné, de, még semmi hang !... s annyi idő óta semmi eredmény. ... Sok magyar ember megszokta már a kész sültet szájába várni, sóhajt, eped, reménykedik... fény és öltözetekben szónokol, táblabirói szerepet játszik... gyűléseken elveri kezét a tapsban----------de tenni elfelejt, vagy nem akar!!... A lapokban megéljenzi a külnemzetek iparát, szabályozási munkálatait,— sőt magát itthon elönti a Tisza-Maros!! Legelőin alig látszik ki a gólya s gém az iszapból.... Rétjein békák, kibiczek s halászmadarak tartanak hangversenyt, s mind e mellett fényeseket álmodik, szélben széna s jó takarmány helyett etet — szalmát. Ily takarmányozás után eljön a tavasz, s szeretnénk egy holdat két ökrön napjában kiszántani, s szántunk fertály holdat; de az erőtlen igásmarha még így is kidől a járomból, s mire eljön a kaszálási idő, bőrét kiterítjük-íme csak kicsinyben is mire vezetett az önjólétünk fentartásáróli megfeledkezés. Rosz és kevés szántás után kevés gabnánk terem, keveset adhatunk el, pénzerőnk kiapad — s igy alkusznak sok ember bőrére az uzsorások!!! Továbbá mi még legnagyobb, nemzeti bűnt követtünk el, mert nem emeljük az ipart, mely a nemzeti jólét felvirágzásának egyik legerősebb emeltyűje .... Ki felel meg ennyi bűnért??!.. Továbbá meg kell említenem, hogy sok hit- és remény-csalódásban van a siószabályozási derék társulat czélja, és alapeszméjével, az lévén tudniillik erős vélemény sokaknál, kik a társaság ügyeibe beavatva nincsenek, mikép a Sió oly mértékben fog szabályoztatok hogy rajta gőzösök repülhetnek , teherhordó hajók lengetik vitorláikat, s a marosmenti szép, egészséges búzát , Zalamegye lángborait bemutathatjuk Konstantinápolynál, a Duna mentiben s a birodalmi fővárosban... Messze égaljak lakói eljönnek a Feketetengeren a Dunára, a Dunáról a Sió-balatoni vizvonalon Füred alá , s igy emelkedik Füred — az élvezni vágyók e kis regényes mekkája — világhírre, látván gyönyörű sétatéréin libanoni drúzt, szerecsent, a beduinok harczedzette fiait, cserkeszt — quantum satis , Francziaországnak a társalgásban fölülmulhatlan szép , finom hölgyeit , görögöket melancholicus arczczal , tudákos angolt stb. stb., de elfelejtik a magokat ily reményben ringató egyének, hogy e czél kivitelére roppant költség és erőmegfeszitések igényeltetnek, s ha csak a legmagasb kormány — mely az ipar és kereskedelem érdekében már annyi nagy és sok szép áldozatot hozott e nemzet számára — financziális tekintetben nem segít r a czél felé, máskép ez — egy időre legalább — kiviz ,hetetlen. A Siószabályozási társaság jelenleg csak ■ annyira terjeszkedik, hogy a Sió hullámainak biztos utat jelölve, a Balaton bizonyos mértékben alábbszállittassék, mert csak igy lehető a Balaton és Sió körüli : mocsárok, bozót, s véghellen kiterjedésű nádasok ki■iszárítása s legelő, vagy kaszálló, sőt néhol talán még szántófölddé alkalmazhatása is. Segítse Isten, s a közrészvét, a czél kivitelére a Siószabályozási derék társulatot, hogy mind ön jóléte, mind az ipar — a nemzet anyagi jóléte felvirágzásának és egyik legbiztosabb emeltyűje — szemei előtt lebegvén, a nemzetnek s lazánknak — e közös anyának áldozatokat hozhasson. Roboz István: Lapszemle. Az „Österr. Zeitung“ május 30-kai számát következő czikkel nyitja meg : Walewski gróf körsürgönyében az argumentumokat sok tekintetben helyeseknek ismerhetjük el, anélkül azonban, hogy azok végső conclusióját igazolnék. Mi szintoly kevéssé vonjuk kétségbe, hogy Oroszország a török birodalmat, valamint minden többi szomszédait, Perzsiától kezdve Svédországig, fenyegeti. Flottája a balti tengeren a német és scandináv hatalmak ellenében szerepet játszik, igen hasonlót a hoz, melyet hadihajói a Feketetengeren vállaltak. Az orosz támadások registruma roppant nagy s igen hosszú időközre terjed ki. Biztostékot számnélkülit lehetne Oroszországtól követelni, melyek nem egyedül Törökországot, vagy általánosan Törökországot illetik. De a nyugati hatalmak maguk határozták el, miszerint most nem szándékuk, ily biztosítékok kivívására fordítani erejöket. Ők nem kívánnak háborút viselni oly czélból, hogy Oroszországtól azon birtokrészeket követeljék vissza, melyeket az másfél század aleli szomszéditól elszakasztott. Ezen időközben ők csak egy részletes veszélyt akarnak részletesen elhárítani. Oroszország minden szomszédai közös, most biztosítékok által csak az ottomán birodalom megvédendő. És ezen biztosítékoknak csak Oroszország tengeri, nem pedig egyszersmind szárazföldi hatalmára kell vonakozniok. Arra nézve nem kívántatik biztosíték, hogy Oroszország öt év leforgása közben nem fog három vagy négyszáz ezer emberrel Stambul kapui előtt megjelenni, hanem hogy nem vitorláz húsz vagy harmincz sorhajóval a tengerszorosokba, ezért biztosítékot követelnek tőle. A hatalmak magok elismerik tehát, hogy oly békeszerződvény nem köthető, mely Törökországot minden, Oroszország által fenyegethető veszély ellen megvédi. Csak kevesbitését akarják bizonyos irányzatokban ama lehetséges hal«s«»torr nttkr, mnlyoknok on oilomau LtroJwKHN kilüptethetik. Valami egészet kivívi lehetetlen, csak valami fél dolgot, vagy fél dolognál is kevesebbet követelnek, ámde mégis annyit, mennyinek elérhetésére remény mutatkozik. Oroszország fukarként alkuszik, s igyekszik a követeltből valamit levonni, hogy annak helyébe valami mást, kevésbé jelentékenyt, tegyen. Az alkudozások megszakadnak, és a nyugati hatalmak a háború folytatását határozzák el. A kérdés, melyet itt tennünk kell, most nem az, vájjon Oroszország támadó hatalom-e, vájjon jogtalanul cselekedett-e, vájjon veszélyes-e a jövőre nézve ? Hanem a kérdés ekép hangzik :vajjon a nyugati hatalmak s az Oroszország közötti differencia még mindig oly nagy-e, hogy megérdemli a háborúviselést ? A bécsi alkudozások a viszálykérdéseket a hadviselő hatalmak közt tetemesen leszállították. A négy viszálypont egészen egyre olvadt le. A békére nézve ez szerencsés eredmény volna, hanem a háborúra nézve igen szerencsétlen. Nagy harcz kis czélért átkos sors, mert az harcz a józan emberész ellen. Argonauta-hadjáratok, trójai harczok az emberi nem gyermeki korszakába esnek. Anglia- és Francziaországnak szabad, sőt talán kell háborút viselniök Oroszországgal, de nem a harmadik pontnak egy töredékéért. Ha a nyugati hatalmaknak a háború folytatására bátorságuk van, úgy kell, hogy bátorságuk legyen, nagy czélt maguknak kitűzni. Ha ők néhány százezer embert és sok száz millió pénzt akarnak feláldozni, akkor az ne történjék a harmadik pontnak ama negyedrészéért, mely fölött még nem egyeztek meg, s melyet egy két békeszerető öreg és tapasztalt úr egy nyolcz napi conversalio által alkalmasint meglehetősen jól is el fogna intézni. A bátor fellángolásnál igen szükséges az óvatosság, mely fellángolás a magasztossal érintkezik de vajmi sokszor még inkább ez utóbbinak ellentételével. Nagy harcz csak nagy ügyért folyjon, a kis viszálynak pedig vessen véget — a méltányos egyezkedés. Ausztriai birodalom. Bécs, máj. 30. Prokesch-Osten báró Stájerországból már ide visszaérkezett. Egy, Zágrábból ma ide érkezett távirati sürgöny szerint, gr. Jellasich bán vasárnap (jun. 3-kín) jövend Bécsbe. — Az itteni udvarnál meghatalmazott svéd követ Mansbach altábornok rövid idő múlva elhagyandja a székvárost, miután már utódot nyert. Mansbach úr 1852-ik évi ápr. 5-e óta volt a cs. udvarnál meghatalmazva. Ma délben a nagy országrendi teremben tartá évi ülését a tudományok cs. kir. akadémiája, melynél igen számos és válogatott közönség is jelent meg. Az akadémia curatorának, Bach báró miniszternek rövid beszéde után következtek Baumgartner báró , Lippe tanár és Philipps üdv. tanácsos előadásai, s egy tudósítás az akadémia lefolyt évbeni hatékonyságáról , valamint nekrológjai a meghatározott akadémiai tagoknak, Schrötter tanár főtitkártól. Holnapra az akadémia valamennyi tagjai Bach miniszter ő excjához ebédre hivatalosak. — Dr. Rauscher lovag, bécsi hgérsek, jun. 1-jén estve érkezendik több mint hat hónapi Rómában-időzése után ismét ide a birodalmi fővárosba vissza. A pályaudvarnál a szék. káptalan küldöttsége fogadandja őt s vezetendi a Sz. István-egyházba, hol hála mise fog tartatni a főpap szerencsés visszatértéért.— F. hó 11-kén erősittettek meg a cs. k. helytartóság által a Severin-egylet alapszabályai. A körsürgöny, melylyel Bud gróf ur ő exclja a bécsi conferentiák jegyzőkönyveit a német udvaroknál levő cs. kir. követeknek megküldötte, következőleg hangzik: Bécs, máj. 14. .......... A kir. brit kormány határozata, a bécsi conferentia jegyzőkönyveit a parliament elé terjeszteni, az eddig tartott békealkudozásokat azon pillanatban hozza nyilvánosságra, midőn azokat lezárultaknak nem tekinthetni. „A 12-dik konferencia jegyzőkönyvének végén Ausztria kinyilatkoztatta, hogy az eszközöket, a 3 font feletti alkudozásokat megoldásra vezetni, mégsem tartja teljesen kimentetteknek, s hogy feladatát különösen abban látja, hogy a közeledés modalitásainak felkeresésével foglalkozzék. Francziaország és Anglia felhatalmazottjai maguk részéről illető utasításaikat kimerítetteknek nyilatkoztaták ugyan, de az alkudozásokat bezártaknak nem mondották; s miután erre a 13. sz. későbbi jegyzőkönyv által egy Oroszországtól eredt javaslat visszautasítása constalkoztatott, Ausztria elhatározta magát a párisi és londoni udvaroknak uj javaslatokat komoly megfontolás végett bizalmasan ajánlani, melyekben a harmadik garanciapont legális és teljes megvalósulá-;át hiszi fölismerni, s melyeket Ő Felsége a Császár, a mi legkegyelmesebb Urunk, alkalmasaknak tart, hogy a pétervári kabinet elé, mint ultimátum terjesztessenek. „Az utolsó conferentiai jegyzőkönyvek tehát az alkudozásokat függőben hagyták, és a cs. ausztriai kabinet e pillanatban még nem akarna azon kötelességszerű megtartóztatásból kilépni, melyet a mindenekre nézve egyenlően fontos czél érdekében magára válalt. „Szándékunk azonban mindig oda irányult, hogy német szövetséges társainkat, mihelyt nekünk szabad leend, a békealkudozások menetéről tökéletesen értesítsük, s mi, mint német szövetséges hatalom, érzelmeinkkel egybe nem férőnek tartottuk volna, e szándétkunk líi VÍlf»lp.Ví*l pillánál**« ia kcaodollliezni, IflMt ft függőben levő alkudozások szakadatlan lefolyására a tekintet kívánta volna. „Az angol parliamentben történt bejelentése a jegyzőkönyvek előterjesztésének arra indított bennünket, hogy magunk részéről az okmányokat kinyomatván, azokat Németország kormányaival közöljük, sok ezennel megbizatik az ide mellékelt hivatalos jegyzőkönyveket a jelen lebocsátvány másolatával együtt a........ kormánynak átnyújtani. „Midőn mi ezen közléshez járulunk, még mielőtt a be nem zárt alkudozások kimenetele meg volna állapítva, ezzel egyelőre csak a köteles tekintet betöltésének czélját egyesítjük. Még ehez most nem csatoljuk a dolgok állása fölötti nyilatkozatunkat. De rövid idő múlva oly helyzetbe jöhetünk, hogy a német szövetség kormányaival részletesen közölhetjük nézeteinket, mire a párisi és londoni kabinetek feleletesenebb érintett javaslatainkra befolyás nélkül nem maradhat. „Fogadja stb. Buol gróf.“ A bécsi értekezlet jegyzőkönyvei. (Folytatás.) XI. sz. jegyzö könyv. Bécs, apr. 19. 1855. — Jelenlévők: Gróf BuolSchauenstein és báró Prokesch-Osten Ausztria. — Drouin de Lhuys ur és báró Bourqueney Francziaország, lord John Russell és gróf Westmoreland N.-Britannia, — G o r t safe o ff hg és T i t o f f ur Oroszország, — Ali pasa és Arif effendi Törökország részéről. Az utolsó jegyzőkönyv felolvasása és elfogadása után, a harmadik biztosíték fölötti vitatkozás folytattatott. Drouin de Lhuys ar e biztosíték kettős tárgyára emlékeztetett. Miután a magas Porta legakább van érdekelve az által, hogy létéle tökéletesebben kapcsoltassák az európai súlyegyénhez, a franczia külügyminiszter az ottomán felhatalmazottakat felllta, nyilatkoznának elsők a kérdés e része fölött. Ali pasa úgy vélekedett, hogy az ügyesség legkielégítőbb módon a következőkép fogalmazott kötmény útján lenne elérhető: „A szövetséges hatalmak, midőn fontosságát akarják tanúsítani annak,hogy az Ottomán birodalom részesüljön a különböző európai államok közt közjog útján megállapított öszhangzatban, kinyilatkoztatják, hogy ezen államot jövőre ez öszhangzat kiegészítő része gyanánt tekintik, s kötelezik magukat, területi épségét és függetlenségét az általános egyensúly lényeges feltételeként tisztelni.“ Francziaország és N.-Britannia meghatalmazottjai a magas Porta külügyminisztere által felállított elvbe teljes egyezéseket adók-Oroszország meghatalmazottjai ezt szintén helyeslék. Nézeteik fejtegetése alkalmával azonban hozzá tették, hogy ők ezáltal udvaraikat nem hiszik területi biztosításra kötelezetteknek. Drouin de Lhuys úr az egyhangúlag elfogadott elv pontosabb formulázhatása végett egy czikkszerkezetet indítványoz, mely elfogadtalik. Gróf Budl megjegyzésére, hogy a magas Porta és a szerződő felek valamelyike közötti súrlódás lehetőségéről is előleg gondoskodni kellene, egy második