Pesti Napló, 1857. április (8. évfolyam, 2162-2186. szám)
1857-04-01 / 2162. szám
74-2162. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, sérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet. Előfizetési feltételek: Kiadó,hivatal, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Tj. i , t * j.* 6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Réilletmények Hljd.iyggijjj külön 10 fekr. Magán vita 6 hasábos petit sor5pkr. , Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. 1857. Szerda, apr. 1. , Pesten, házhoz hordva , Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt n. P. PEST, april 1. Nevelésünk ügye. VII. De atyámfiai ismétlem: nem tanitok én nektek uj tudományt, csak elvezetem figyelmeteket a nevelés története lapjaira. Ott látjátok a nagy Pestalozzit, kortársát s elvei realisálóját a nagy Feilenberget s ennek barátját Wehrlit. Ezek oldala mellett annyi értelmes és gyakorlati ismeretekkel bíró tanító nőtt fel, hogy bármerre forduljatok Svájczban, az iskolák- és nevelőházakban mindenütt ilyen tanítókkal találkoztok. Lépjetek át Constanzból a Bodentó déli partjára, e parton a kreuzlingeni tanítóképezdében olyan növendékeket találtok, kik tanítási óráikon kívül az intézet szántóföldein és kertjében kapával, kaszával forgolódnak; járjátok be Svajcz népiskoláit, árva-nevelőházait, megláthatjátok, hogy a népiskolai tanító nemcsak a lélek kimivelése s ismeret öregbítésében fáradozik, hanem gyakorlati gazda is egyszersmind, ki a mezei munkát tanítványaival együtt folytatván, az iskolában megveti alapját annak, mit a felnőtt ifjúnak az életbe átléptével csak folytatnia kell; — és ezen tapasztalatból azonnal meggyőződhettek, hogy nem fehetlenségről beszélek. Azonban ismétlem, hogy az így rendezett népnevelést kellő értelmiség mellett a községek a magános és tekintélyes hazafiak határozott jó akarata, buzgalma, áldozatkészsége és ernyedetlen kitartása képes csak fejlődésnek indítani, meghonosítani.— Hiában panaszkodunk pedig uraim, hiában akarjuk magunkat e szegénységünkkel mentegetni, mert ha magunk körül jól széjjel nézünk, azonnal be fogjuk látni, hogy mi nem vagyunk ám anyagilag olyan szegények, miszerint az ilyen elvek és gyakorlatra épített népnevelést nagy megerőltetés nélkül meg ne kezdhetnek, és lassan lassan, — kiki tűzhelyén — ki is ne vihetnek, csak erősen akarjuk. Ha a köznépről helyzete, igényei, s polgári állása tekintetbe vételével ilyen módon gondoskodunk, következik, hogy az ezeknél magasabb igényű hazánkfiai neveléséről is gondoskodnunk kell. És ámbár fennebb már ezeket átfutólag érintettem, mindamellett nevelésünk ügye fontossága kívánja, hogy harámfiai figyelmét ezen osztályok nevelési érdekeire is felhíván e tárgyról valamivel bővebben szóljak. Nem mellőzhetem hallgatással, midőn én a magyar nép osztályairól: köznépvárosi polgár, nemesség és magas aristocratia, — beszélek, távolról sem szeretném, ha valaki, ezen beszédemet kaszt értelemben venné. De hiában már ez egyszer az életben igy van megkülönböztetve, s ámbár egyik és másik osztály közé válaszfal nincs hozva, s ámbár a köznépből akár aristocratává is fejlődhetik ki valaki; — mégis áll az, hogy a népség mintegy ilyen csoportozatokba szakad, és igy csoporzatok között meggyökerezett mellékszokások s az ezekből kifejlett igényekhez kell a csoportozatok növelését is alkalmazni. És ha mi ezen létező, de nem kaszt értelemben vett néposztályokra figyelmezünk , közvetlenül a köznép fölé emelkedni látjuk a városi polgárokat — más néven megnevezni nem tudom, — és a honoratiorokat, s ezek fölé a születésnél, birtoknál és miveltségnél fogva emelkedik azon osztály, mely még a legközelebb múltban is a nemzet közügyeit vezette, intézte, mely a nemzetet nemcsak akkor képviselte, hanem azt képviselni, minthogy vér, eredet, nyelv és szokásokra nézve magyar, rendeltetve van: a nemességet és az aristocratiát. A magyar nép ezen létező állapotát még senki kétségbe nem vonhatja, egyszersmind ezen állapotokkal egygyé forrott igények létezését is mindenkinek el kell ismernie, de azt sem vonhatja kétségbe senki, hogy épen ezen igények követelik, miszerint ezen népcsoportozatok gyermekeik nevelését jövő hivatásuk szerint intézzék el. Azon álomlátók irányában is, kik ezt talán nem létezővé szeretnék tenni, meg kell jegyeznem, hogy ez bármely nemzet életében igy van, igy volt s igy is marad, mig a földön ember és oly civilisatio lesz, mely respectálja az egyéni szabadságot. Mind a köznép felibe következő úgynevezett polgári és honoratior osztály, mind a nemesség és aristocratia gyermekei elemi nevelése egyforma, s ha közöttük valami különbséget lehetne tenni, nem volna egyéb, mint az, hogy a köznép elemi nevelését a köznép gyakorlati életére, emezeket pedig a folyamban maradó nevelésére való előkészületnek kellene tekinteni. Vagyis a köznép gyermekeiben a lelki tehetségek kifejtése mellett hamarább kell irányozni a nevelés czélját az anyagi életre; emezek nevelésével, még az elemi nevelés után is jó darabig, inkább az öszszes lelkitehetségek rettegése mellett kell maradni s később lassankint tűzni ki az anyagi czélt. A városi polgárok élete általában a kéz-, gyarmaipar és nálunk nagyrészben a földmivelés körül forogván, elemi nevelésökre olyan nemi tanításnak kell következni, melynek tantárgyai ezen élet folytatására szolgáltassák az alapanyagot, de jól figyelembe vegyük csak az alapanyagot. Mert valamint a népnevelésrőli értekezésem közben kifejtettem, hogy az iskola az életre és keresetmódokra csak közvetett befolyással lehet, és csak az iskolabeli kilépés után kezdhetni el a gyakorló egyén oldala mellett a gyakorlati életet , úgy nem áll ez másképen a leendő kézműves, gyáros és terjedtebb gazdasággal bíró gazdára nézve sem. És ime a városi polgár, vagy ezekhez hasonló igényű emberek számára gondolták ki a reáliskolákat, kigondolták pedig főleg azért, hogy minél hamarább átléphessenek a polgár gyermekei a gyakorlati életbe. Annyi bizonyos, hogy minden kézműves, gyáros, sőt némi megszorítások között a kisebb birtokú gazda is, mihelyt megszerezte az ő határozott körbe folyó foglalatosságához a legszükségesebb ismeret alapanyagát, azonnal átlép a műhelybe és nem gondolhatva a világ, és abban a polgári élet széles körben mozgó folyásával, egy bizonyos mesterség fogásai eltanulásával foglalkozik, használván még ekkor is gyermeki éveit legalább vasárnaponkint (vasárnapi iskola) az ismeretszerzésre, vagy legalább törekedvén arra, hogy amit kisebb korában tanult, el ne felejtse. GÖNCZY PÁL: A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA. (Folytatás.) Ki a vívót ? Lesz még elég alkalmunk találkozni a szentmihályi bíróval, most eresszük útjára, s maradjunk a másik kettőnél, kik vacsora előtt bizalmasan beszélgettek a szabolcsi dolgokról, mit eddig nem hozott elő a főispán, hanem az utolsó estén, minthogy másnap elmenendő vola, kénytelenségből is előhozta a dolgot, megvárván az alkalmat, midőn föltett szándékát legsikeresebben megkezdheti. ,uigye meg méltóságod, nem olyan fekete ám az ördög, mint a milyen feketének mondják, — beszéli Kállay. Szabolcs vármegyét csak oly könnyű kormányozni, mint bármelyik vármegyét. „Mindjárt elhinném, ha főispán nem volnék.“ ,Persze, méltóságod nem itt lakik köztünk, hanem többnyire Bécsben, aztán a jó hír mászni sem tud, a rosz hír pedig lóháton jár, így könnyebben odaér: „Tudja mit Kállay uram, — én leszek a fölpörös, még pedig egész Szabolcs vármegye ellen, — Kállay uram pedig legyen az alpörös vármegyének prókátora, aztán lássuk meg, kinek lesz igaza/ *) Lásd „Pesti Napló“ 64. számát. ,Nagyon el vagyunk áztatva, méltóságos uram ! „Bizony, Kállay uram, olyan sáros lébe mártották a nemes vármegyét, hogy én nem tudom, hogyan öblögetjük ki egy vízben.“ ,Pedig vajmi könnyű mesterség volna/ „Azt már magam is szeretném látni.“ ,Hát emlékszik méltóságod a szentmihályiakra, kik tökéletes rendetlenségben vannak; de amint Köntös Mihály uram háromszor huszonnégy óráig markába veszi a birópalczát, olyan csendesség lesz, mint az iskolában, mikor a tanító bemegy. „Tökéletesen elhiszem.“ Mondja a főispán. ,Lássa, méltóságos uram, nálunk ilyen hatalma van egyetlenegy embernek. „Ezt is elhiszem, és ha Köntös Mihály uram két példányban volna meg, egyiket rögtön alispánná tenném nemes Szabolcs vármegyében.“ Beszéli nevetve a vendég. ,De hiában nevet, méltóságos uram, mert ő bizony épen úgy ránczba szedné az egész vármegyét, ahogy a szent-mihályi atyafiakat/ „Mondám, hogy elhiszem, — bizonyítja a főispán, hanem ki lesz akkor a szent-mihályi biró, hacsak Kállay uram oda nem megy , mert látom, a szentmihályiak előtt csak Kállay uramnak van becsülete, meg Köntös Mihálynak.“ ,Ha Szent-Mihályon laknám, nem is mondom, hogy meg nem tenném/ „Megtenné ?“ Kérdi a főispán kezén fogva Kállayt, ki aztán egész komolysággal mondja. , A vármegye becsületéért ezt is megtennem, ha más mód nem volna/ s . „A ki ennyire is képes, — viszonzá a főispán — s az, Kállay uram, köteles alispánná lenni.“ Meghökí s kent Kállay , s valóban a váratlan szóra nem tudott felelni. ,Alpörös uram,— elvesztette a port, adja meg magát/ „Még nem egészen, — méltóságos uram, én nem vágytam az alispánságra, hanem ha a megyei közönség megválaszt, úgy beállók alispánnak, föltévén, hogy méltóságod a kitetteken kivül engedi azt választatni, kit a közönség akar.“ ,Szavamat adom/ Itt elvégződött a szó, Kállaynak valami dolga akadt, a főispán pedig hivatalból levelet írt a főbírónak, hogy leveleinek vétele után rögtön menjen Szent Mihályra. Köntös Mihályt tegye meg öreg bírónak, egyszersmind egész bizalommal azt is megírta, hogy nagyon szívesen venné a főispán, ha a főbíró úr ezzel az emberrel nyájasabb leend mind egykor. Másnap megindult a főispán Nagy-Kállóba, harmadnappal utána Kállay Miklós úr is, nagyon megsajnálván azon kényelmet, mit otthon hagy; de ha már nincsen más mód, Szabolcs vármegye becsületét nem engedi sárba tiportatni, azért vigye a patvar a kényelmet, s ha Köntös Mihály rászánhatja magát a szentmihályi bíróságra, mért ne lehetne Kállay szabolcsi alispán ? A tisztújításra nagyobb számmal jelentek meg a szabolcsi urak, mint hinni merte volna az ember, de mégis, mintha nem igen vették volna komolyan a dolgot, mert akárki találkozott a másikkal, szinte jó ízót nevetett azon való találgatásában, hogy ugyan ki akarna parancsolni Szabóté vármegyében. A főispán egy szóval sem árulá el, kiket akar ki- s jelölni, s így a találgatás az utolsó reggelig tartott, hanem annyit mondhatok, hogy Kállay Miklósra senki sem gondolt, sokkal gazdagabb és hatalmasabb lévén, mint azt hinni is mernék, hogy ilyen galibával teljes hivatalt nyakába vegyen, mikor otthon a magáéban is elég nagy úr lehet. „Halljuk.“ Kiáltja a gyűlés kezdetén egy olyan vastag hang, hogy az egész teremben is alig fért meg. ,Mindjárt meghallják a tekintetes urak, — mondja a főispán úr, hanem előbb mást is mondok! teszi még utánna. Elmondta itt a főispán mindazt, mit a tekintetes karok aztán bizony nem igen szívesen hallgattak, és hogy legyen kinek beszélni a dolgot, főispán úr mindig annak fordult, ki előbb annyira kívánta hallani a dolgot. Végül megjegyzé , hogy ő ugyan jogánál fogva hármat jelöl, hanem hogy a tekintetes vármegyének közönsége jól választhasson, nem bánja, akárkit választanak. Épen ez kellett, mert már tréfa kedvéért kinéztek valami gyenge legényt, kinek rovására folyhatott volna még a mulatság , hanem valamennyi elcsudálkozott, midőn legelső helyen Kállay Miklós nevét halják. ,Kállay Miklós legyen az alispán, hangoztatá a tömeg, azt gondolván, hogy megadja neki a tiszteletet , mert itt van úgy is, majd leköszön mindjárt Kállay Miklós fölemelkedett az asztal mellől, elmondá a megszokott méltóságos főispán urat; hanem mikor attól a tekintetes karok és rendek felé fordult, elég embernek szájában megsavanyodott a bor, mint Petőfi mondá: mert néhány rendetlen ember hirtelen észrevette, hogy Kállay Miklós ur jóformán elhitte a panaszkodó főispánnak minden vádját, s aligha rá nem Hazai küzfegyek. Körös-Berettyó-szabályozás. IV. Évi jelentés a Körös-Berettyó folyók szabályozása körül az 1830- ik év folyama alatt történt munkálatokról. A Körös-Berettyó szabályozási ügyek a lefolyt 1856-dik évben új stádiumba léptek az által, hogy az addig a nagy tekintetű cs. kir. tiszaszabályozási központi bizottmány, mint a magas kereskedelmi cs. k. minisztérium orgánuma által vezetett szabályozási ügyek, a magas politikai hatóságok, legközelebb pedig a nagyváradi cs. kir. nagyméltóságú helytartósági osztály kormányzása alá helyeztettek, egyszersmind pedig nemcsak az eddig történetesen egyes vidékekre szorítkozott társulatok szerkezete és társulati működés az egész és összes Körös-Berettyó árterületére kiterjesztetett, hanem azon kivül a munkás erőről is, — melylyel az egyes társulatokra néző munkálatok végrehajtandók lesznek, — a vállalat sikerét biztositó nagy mérvekben gondoskodva van, részint nagy mennyiségű országos közmunkaerőnek a szabályozási munkálatokra a magas politikai hatóságok által történt engedélyezése, részint az által, hogy az egész Körös-Berettyó szabályozási vidék községei a szabályozási munkáknak önnön erejükkel végrehajtását, az illetőségeiket felülhaladó munka értékének a társulatok részéről leendő készpénzbeni megfizetésének feltétele mellett önkéntesen elvállalták. Az összes Körös-Berettyó vidék, — tekintettel az eddigi társulati egybeköttetésekre, — 6 különböző társulatokra oszlott, mely társulatok a következők : 1. A szarvasi társulat, a hármas Körös alsó részére nézve, a jobb parton Gyomától, a bal parton Tarájától kezdve lefelé a Tiszáig, mely határozottabban még ennekutána alakulandó társulatnak magvát képezik a már régebben fenálló kákafoki és halásztelki töltéstársulatok. Árterülete közelítőleg 00,000 hold. 2. A debreczeni vagyis berettyó-szabályozási társulat, mely a Berettyó alsó vidékére nézve már több év óta fenáll, s most a Berettyó felső vidéke is hozzá csatolandó leszen, s kiterjed a jobb parton Sz. Imrétől Szeghalom s M.-Túr tájáig, a balparton Szalárdtól Szeghalomig. Árterülete közelítőleg 280 ezer hold. 3. A hosszú foki már néhány év óta fenálló társulat, a sebes és fekete Körös alsó részei és a kettős Körös vidékeire nézve, s kiterjed a sebes Körös balpartján Okánytól a K.-Ladányon aluli beszakadásig, a fekete Körös jobb partján Sarkadtól Békésig, a kettős Körös jobb partján Békéstől a sebes Körös torkáig, a kettős Körös balpartján Békéstől Gyomáig. Árterülete közelítőleg 80,000 k. 4. A gyulai társulat a fehér és fekete Körösök alsó részeire nézve, mely kiterjed a fehér Körös jobb partján Gy.-Varsándtól, a balparton Székudvartól, a fekete Körös jobb partján Ant helységétől Békés városáig. Árterülete közelítőleg 60,000 h. 5. Az aradmegyei már rég fenálló társulat a fehér és fekete Körösök aradmegyei felsőbb részeire nézve, s kiterjed a fehér Körösnél Borosjenőtől kezdve a jobb parton Székudvarig, a balparton Gy.Varsándig, a fekete Körös balpartján Talpastól Ant helységéig. Árterülete 120,000 h. 6. A szalontai társulat a fekete és sebes Körösök arad megyei felsőbb részeire nézve, s kiterjed a fekete Körös felsőbb Gyante tájától kezdve Talpasig mindkét parton, onnan kezdve a jobb parton Sarkad tájáig a sebes Körös váradi pontjától kezdve Szeghalomig. Árterülete közelítőleg 240,000 h. A m. é. május, junius és julius hóban tartatott és a kir. biztossági tárgyalások folytán minden egyet Körös-Berettyó vidéki községre nézve kijelöltetek azon szabályozási munkatárgy, melyet az illető községek, a felsőbb jóváhagyást nyert általános és öszszefüggő szabályozási tervek szerint szükséges mederjavítási munkálatokból (átmetszések, új csatornák stb.) önkéntes kötelezettség szerint végrehajtani tartoznak. A tettleges munkálkodások, a kettős és hármas körösökre nézve még a múlt nyáron megkezdettek, a többi mellékágakra nézve pedig épen a mostani téli időben létetnek és fognak folyamatba tétetni, hogy a téli időnek lehető kedvezései, az átmetszések és csatornák, legalább felső rétegeinek kiemelésére felhasználtassanak. A valóságos munkálkodásnak még csak kezdete levéli, az eddigi eredmények bár nem tetemesek, mindazáltal az idő rövidségéhez képest, kielégíthetőknek mondhatók, s azok a következők , u. m. I. A kettős és hármas Körösöknél az átmetszési munkálatok következő állapotban vannak : Az átmetszéseknek Hossza, Kub. él Elihaladá p prcentekben 1. A kun-szent-mártoni 8-ik számú combinált átmetszés felső részének két rétege, az alsó részének felső rétege kiemeltetett 547 5148 0,57 2. Az Öcsöd melletti 13-ik számú átmetszés felső rétegéből kiemeltetett 5202 700 0,27 3. A Szarvas feletti 18- dik számú átmetszés két rétege végig kiásatott . 1752 19065 0,82 4. Az Endrőd melletti 24. 26. 27. 29. 30. számú átmetszések két rétege végig kiásatott . . . 1005 8833 0,75 5. A Gyoma melletti 32 dik számú átmetszés felső rétegéből kiemeltetett . 610 770 0,17 6. A Gyoma alatti 33 dik számú átmetszésnek két rétege kiemeltetett . 707 8706 0,75 7. Körös-Tarcsa melletti 43. számú átmetszés felső rétegéből kiemeltetett 470 3335 0,75 8. Mherényi határbeli 45.46. számú átmetszések végig kinyittattak, kis víz feletti 2 láb magas fenékkel ............................. 620 2872 0,87 9. A békési határbeli