Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)
1857-10-01 / 2311. szám
bővebb trágyázását a földnek lehetségessé teszi, miután a czukorgyártásból fenmaradt répahulladékkal marhát hizlalhatván, több trágyát nyerhetünk. Harmadszor ha répát akarunk termeszteni, a földet minden gaztól és gyomtól folyvást tisztán kell tartanunk, ugy de a föld e tisztán tartását a következő gabonavetések is nagyon megköszönik. Minden,ki valaha csak egy kis kertecskét mivelt, tudja , hogy gyomirtás nélkül valamit termeszteni nem lehet. De mikép tartsuk földjeinket tisztán, ha azokon folyvást gabonaféléket termesztünk ? Ez tehát fontos körülmény, valamint a trágya is. Statistikusaink kiszámították, miszerint jelenleg az ausztriai birodalomban 300 hold szántóföldre esik egy darab szarvasmarha. Egy tehéntől évenkint 18 szekér trágya kerül ki. Egy hold földnek teljes erőben való tartására 30 szekér trágya szükséges ; honnan vegyük már most ezt a trágyát ? Hogy érhessük el a lehető termelést, ha ahhoz a legfontosabb eszköz hiányzik ? A répacukorgyárak, melyek répáikat maguk termesztik, trágya kedvéért nemcsak anynyi marhát tartanak, mennyi takarmányra csak szert tehetnek, hanem trágyát pénzért is vásárolnak s guanóért, csontlisztért, olajpogácsáért jelentékeny öszveget adnak ki. És mindez a gabonatermelésnek sokkal inkább javára esik, mint a répatermesztésnek. De ha a czukorrépa termesztése nem hatna is sikeresen a gazdagabb gabona-aratásokra, ez még akkor sem drágítaná meg a kenyeret, ha mind a 400,000 mázsa czukrot, mely jelenleg hazánkban elfogyasztatik, földeinken termett répából állítanék elő. E czukormennyiség kiállítására 8,000,000 mázsa répa elegendő s enynyit 32,000 holdon termeszthetnek. Ki merné már komolyan állítani azt, hogy Magyarországon 32.000 hold szántóföld hiánya kenyérdrágaságot eszközölhetne ? Hiszen legelőink, továbbá Tisza, Körös, Maros, Szamos, Duna s más folyamaink szabályozása, mocsaraink kiszárítása által több millió hold szántóföldet nyerhetünk meg, s 32.000 hold szántóföld fogyatkozását bőven kipótolná az is, ha földeinket csak egy tized részben jobban mivelnénk, mint eddig tettük. FÉNYES ELEK: Az evangelicus szövetség (evangelical alliance), vagy minden országbeli evang. keresztyének gyűlése Berlinben sept. 9—17. I. Midőn egy hónappal ezelőtt külföldre indultam *), különösen azon szándékkal, hogy a „Gusztáv-Adolf- Egylet“ és az „evangelicus szövetség“ ülésein jelen lehessek, e lapok tisztelt szerkesztőjének felszólítására ígéretet tettem, hogy lapjába majd a helyszínéről küldök tudósításokat. ígéretemet nem teljesíthettem részint mert, különösen Berlinben a folytonosan reggeltől estig tartott ülések az idő legnagyobb részét elfoglalták, részint mert a világ minden részéből összesereglett 1254 vendég egymással ismerkedni óhajtván, az ülésekből hátralevő időt látogatásokra vagy látogatások elfogadására fordítottuk. Most azonban utólagosan annyival szívesebben teljesítem ígéretemet, miután tudom, hogy a tapasztaltak elbeszélése a magyar közönségre nézve is hasznos lehet. Mert teljes meggyőződésünk, hogy a vallásos életnek valamint legkitűnőbb jelensége, úgy leghatályosabb rugója is a társas működésre szövetkezés. Ezt hazánkban különösen szívükre vehetnék azok, kik minden az egyház terén történendőkre nézve mindig a kilátásban lévő egyházrendezésre, s az ez ügyben tartandó zsinatra utalnak. Mintha bizony az egyház külső rendezésében annak egész feladata ki volna merítve. Nekünk az ilyen későbbre utalásoknál mindig eszünkbe jut Horac parlagija, ki a patak lefolyását lesi, at ille labitur et labetur in omne volubilis aevum. Sárospatak azófüzeteivel, Debreczen a népkönyvtár megindításával szerencsésen megszakították e veszteglési rendszert. Legyen áldott munkájuk kezdete és kimenetele. Annál tanulságosabb lesz pedig reánk nézve az evang.szövetség mozgalmait figyelemmel kísérni, miután az keletkezését a mieinkhez hasonló viszonyoknak köszönheti, folytatásában pedig a testvéri szeretetnek legüdvösb példáit mutatja fel. A múlt évtized elején Skótiában papválasztás miatt egy község és kegyura közt vita támadt. A dolog a parlament elébe került és ez a kegyur kijelöltjét a községre rákényszerítette. A skót egyháznak egy nagy része ebben a hitszabadság sérelmét látván, készebb volt a státusegyház minden jövedelméről és jogairól lemondani, az uralkodó egyháztól elszakadni, semmint egyházkormányzati elveit megtagadni. Alkotmányi kérdés miatt tehát evangelicus keresztyének egyházilag elszakadtak más evangelicus keresztyénektől ; de épen mivel mind a két rész egyformán jóhiszemű keresztyénekből állott, átlátták, hogy ha egyházilag meghasonlottak, keresztyénileg annál szorosabban kell összetartaniok. E körülmény szolgáltatta az első okot oly „evangelicus szövetség“ keletkezésére, melynek főeszméje épen csak az, hogy a különböző evangelicus felekezetek a hitágazatok érintetlen hagyásával, az egyházaikat egymástól elszakító válaszfalak felett, egymásnak keresz t) Dr. Ballagi. Szerk. tyéni szeretetben kezet nyújtván, mint tagjai az egy Kr. testének egymást testvérekül ismerjék. E gyönyörű eszme viszhangra talált és 1846. aug. 19-étől sept. 2 káig tartotta az evang. szövetség első közgyűlését Londonban. A gyűlés imádsággal nyittatott meg és Baronet Sir Culling Bardly választatott meg elnökül, ki azóta élén áll és lelke e nagy keresztyén ügynek. Hogy mit akar a szövetség, e felett kezdettől fogva tisztában voltak és csak a részakaratnak nem akarják semmi czélját látni a szövetségnek. Az egyházilag különvált, de az evangyéliom alapján egy hit és egy keresztségben álló hívőket békés összműködésre egyesíteni, ez a feladat és ez a főczél. Nem egyházak egyesülnek itt, hanem egyének, ez tehát nem evang. egyházak, hanem evang. egyének egyesülete és szövetsége, mely egyének aztán mind meg annyi béke és egyetértés hírnökei, kik a békezászlót lobogtatják a magok sorsosai között. A szövetségnek e szerint semmi köze ahoz, hogy ki micsoda felekezethez tartozik s attól ki tagja akar lenni nem azt kérdi, hogy lutheránus-e vagy kálvinista vagy methodista stb., hanem hogy egyetért-e teljes meggyőződése szerint az evangyeliomból merített alapelvekkel. Ezen alapelveket tehát meg kellett mindenek előtt állapítani s ezek a londoni gyűlésben 9 czikkbe foglalva egyhangúlag elfogadtattak. E czikkek szólnak : a szentírás elégséges voltáról, a szentirás-magyarázás egyéni joga és kötelességéről, a szentháromságról, a magára hagyatott ember bűnös voltáról, az Isten fiáról és az általa eszközölt engesztelésről, a bűnösnek egyedül hit által való igazulásáról, a szentléleknek a bűnös megtérítése és szentesítésére irányzott művéről, a lélek halhatatlansága és földöntúli létünkről és végre a vallás körüli szolgálatról, a keresztségről és úrvacsoráról. Ezen elvek alapján megalakultnak nyilvánította magát az evang. szövetség sept. 2.1846. és működési körét 7 ágra vagy kerületre osztotta fel, u. m. 1) Nagybritannia és Izland, 2) az éjszakamerikai egyesült államok, 3) Francziaország, Belgium és a franczia Svájcz, 4) éjszaki Németország, 5) déli Németország s a német Svájcz, 6) brit birtokok Éjszakamerikában, 7) Keletindia. E szövetség ez évi gyűlését a porosz király kívánatéra Berlinben tartotta, s erről akarunk rövid tudósítást adni. SZÉKÁCS JÓZSEF, Dr. BALLAGI MÓR: „Ki vesz jószágokat?“ Ily feliratú czikket találunk a „P. O. Ztg“ sept. 29-ki számában. E czikk kétfelé kíván hatni. A külföldi tőkepénzeseket, most, midőn a magyarországi földbirtok értéke a tudvalevő okoknál fogva csökkent, vásárlásokra, mig másrészről azon birtokok tulajdonosait, melyeken terhek vannak s melyek beruházási tőkék hiánya miatt keveset jövedelmeznek, a birtok egy részének eladására kívánja bírni. A czikkíró, mint tapasztalhatjuk, sem körülményeinket nem ismeri, sem azon gyógyszert nem találta fel, mely földbirtokunk jelen bajain segíthet. Mint látszik, általában azon véleményből indul ki, hogy a magyarországi földbirtokosok még nem ismerkedtek meg a „methodikus földmivelés“ azon vívmányaival, (mint „gépek, gazdasági chemia, alá esőzés“) melyek az angol földmivelőt egy holdon 52 a. a. mérő termesztésére is képesítik, s melyek alkalmazásával majd a „köztünk letelepedendő“ külföldi a föld jövedelmét nagyban emelhetné. E vélemény ellen nem küzdünk, mert hazánk sok rendezett gazdasága, a már is alkalmazott gépek nagy száma eléggé megcáfolja azt; nem támadjuk meg azon nézetet, mely gazdasági állapotainkban csak a primitív népek kísérleteit ismeri fel, mert a czikkíró nem ismeri ez állapotokat. A földbirtok ára s a haszonbér nem azért szállt alá, mert a „föld bevétele a normális állapotot érte el,“ hanem mert mig a földmivelés terhei nagyok, a termesztmény ára csekély, s e bajon nem segítene sem a fokozott termesztés, sem a gépek alkalmazása s igy ki most birtokán megélni nem tud, annak felén még kevésbbé fogna megélni, habár a megtartott felet, az eladott fél árával, mint a czikkíró ajánlja, investiálná is. A mostani baj fő oka nem az adóssággal terhelt és nem investiált birtok csekélyebb termő erejében áll, hanem azon körülményben, hogy a földbirtokos olcsó kölcsönhöz nem juthat, melynek segélyével adósságait is kifizethetné, birtokát is javíthatná. Nem külföldi vevőkre van tehát nekünk szükségünk, hanem mezőgazdasági hitelintézetre, melynek olcsó hitele mellett, ne legyünk kénytelenek termesztményeinket akkor elvesztegetni, midőn a termesztménynek semmi ára nincs, és magunk is mivelhessük birtokunk azon részét is, melyre haszonbérlőt, ki a föld értékének és terheinek megfelelő bért adhatna, nem találunk. A kérdés tehát nem az, hogy „ki vesz jószágokat ?“ hanem hogy — honnan nyerjünk olcsó hitelt? A bor-dézsma-váltság. (Tokajból.) Örvendetes jelenségnek tartjuk azon élénk mozgalmat hazánkban, mely jelenleg a mezőgazdászat rendezése körül, országszerte mutatkozik. Mindazon eszközök és intézkedések között azonban, melyek korunkban a földmivelés emelésére fordíttattak, egyik legfontosabbnak tartjuk a bordézóma, országosan megindult megváltását. A hűbéri viszonyok ezen régi maradványa, már felette érzékeny teherré vált, főkép oly vidékeken, hol a szőlőgazdászat, a népnek csaknem egyedüli keresetforrását képezi. — A bor-dézsma bár mikénti eltörlése tehát égetős, szükségeink egyike s főkép a Hegyalján oly életkérdés, mely megoldatlanul már soká fen nem állhat. A bor-dézsma jelen gazdászati viszonyaink mellett, tovább meg nem állhat. — Ezt, hála korunk tisztultabb szellemének, — már a nép maga is be kezdi látni. — Legalább arra mutat az újabb időben gyakrabban előforduló örök váltság, — a községek és egyesek buzgalma, melylyel ezt eszközük s végre az illető földesurak méltánylandó készsége, miszerint mindenütt, hol ily ügyek szóba jőnek, a kivitelt készséggel megoldásra juttatják. Ha már az országos erőveli megváltáshoz legalább egyhamar biztos kilátás nincs, alig tehetnek az illető községek észszerűbben, mint ha a földesúri jogok méltányos tekintetbe vételével, az örökös megváltást, bárminő áldozattal is tömegesen megkezdik és végrehajtják. E tekintetben városunk — örömmel mondom — szintén kilépett a haladás terére, és mindent megtett, miszerint szőlőink ezen alkalmatlan nyűgtől valahára felszabaduljanak. Az örök megváltás műve a magas kamara, mint földesúr — illető dicasteriumánál, már komolyan munkába vétetett, és mi leginkább megnyugtató, mindez a nép közóhajjával találkozott. Jelenleg az ügy már oly kedvező ponton áll, hogy bár az örök váltság kissé még késhet, de biztos kilátásba helyezve, — a dézsmát községünk előlegesen, mig a végeldöntés leérkeznék, — maga vette 3 évre, — mindkét félre nézve, elég méltányos föltételek alatt, haszonbérbe. Tudtunkra ugyan a dézsmabeszedés körüli eljárás, Tokajban, a kincstári tisztek humanitása mellett, soha sem volt felette sok kellemetlenséggel vagy nyomasztó kezeléssel, végrehajtva, de mindamellett is borgazdászatunkra, mint minden javítást akadályozó szabály, mely az ipart elnyomta, a szorgalmat megbénító, véghetlen káros befolyást gyakorlott. Most már a méltányos alapon felterjesztett örök váltságot, nyugottabban bevárhatjuk, egyelőre legalább megmenekültünk a tervezett haszonbérbe adás kellemetlenségeitől. Bécs, sept. 29. rt. Itt (valamint bizonyosan másutt is mindenütt, ahol az európai viszonyok fejlődésének legújabb változati pontját tekintetbe veszik) ő cs. k. Ap. Fölségének Weimárba rándulása s a czárral találkozása képezi a nap eseményét. E találkozás horderejét túl nem becsülik azok, a kik abban biztosítékot látnak az orosz franczia hatalomfensőségi vágyakodások ellen s a legfontosabb, még függőben levő virályok békés, s ha csak legalább megközelítőleg is kielégítő megoldása mellett. E császári találkozások képezik azon, helylyel közzel gyűlöletes feszültségek végelhangzását, melyeket jelenkorunk a keleti háborúból örökölt, s így legalább helyreállítják a különféle európai kormánykörök közti kölcsönös rokon- és ellenszenveknek némi egyensúlyát; — ha vájjon előidézhetik-e az erők egyensúlyát is, vagy helyreállíthathatják-e azon európai areopag solidaritását, mely a szent szövetség idejében annyiszor adta élete jelét, melynek azonban belbékéje az utóbbi időben oly teljesen fölbomlott, azt a legközelebbi jövő mutatja meg. Nagyon valószínű, hogy ez esetben is azon conjecturális politikusoknak lesz igazuk, akik nem szokták minden békes üdvreményüket csak egy kártyára tenni. A moldva oláh ügy most már nyilván elérte voltaképi tetőpontját. Az illető kabineteknek most már tisztába kellett jönniök azzal, továbbra is fogják-e, és mennyiben, az eddig követett politikát követni és védelmezni, s miféle engedményekre készek. A kabineteknek továbbá — ha későbbre vagy Európa békéjét vagy saját becsületöket kompromittálni nem akarják — már most kell netaláni visszavonulási utjukra bekanyarodniok s a merev elvtől a kiegyezkedéshez átmenetet keresniük. A kiegyezkedés pedig alkalmasint minden esetre bekövetkezik. Ez által könnyíteni fogják a vesztes fél önkénytelen engedését, s a fényes kaput megóvják a végsőtül, a „beteg ember“ visszaesését haldoklásába megakadályozzák. Milyen lesz a kérdéses kiegyezkedés, azt épen főpontjára, t. i. a fejedelmi székek betöltésére nézve pontosan meg nem határozhatni. Az az egy bizonyosnak látszik, hogy most még a franczia és orosz kormány is felhagyott már azon tervvel, hogy a román középállam trónjára valami idegen fejedelmet ültessenek. A fényes kapu viszont és a status quo buzgó védői most már heves ellenkedés nélkül békülnek meg a gondolattal, hogy a két fejdelemségnek minél egységesebb közigazgatása legyen. Az utóbbi párt azonfelül — mint tudjuk — már egy éve belegyezett, hogy a hoszpodárság örökös legyen. Az egyetlen lényeges eltérés tehát csak a személybeli unióra nézve van. Hogyan fognak fordítani ezen, épen nem tudjuk. Több lapban azon hír merült fel, hogy a franczia államférfiak Stuttgartban az ausztriai-szárd vitát ki akarták volna egyenlíteni. Csakugyan úgy is látszik, hogy a Neckar partján foglalkoztak olasz ügyekkel, hogy azonban az ebbeli fáradozások czélja az volt, hogy Ausztria helyzete Olaszországban és Olaszország irányában jobban megszilárduljon, aziránt mégis kételkedünk. Már csak azon egy körülmény is, hogy Lajos Napóleon többi közt Murat lget is, mint hadsegédet magával vitte Stuttgartba, inkább egyebet gyanittat. Francziaország az olasz ügyekre vonatkozó kérdésekben mindig ellenese lesz Ausztriának, már csak azért is, mert a Földközi tengerből franczia tengert akar csinálni. PESTI NAPLÓ. Pest, oct. 1. * Kemény Zsigmond, kinek „Özvegy és leánya“ czimü utóbbi műve az ítészet s a közönség részéről egyiránt nagy tetszéssel fogadtatott, e regényének befejezése óta két regényt irt; az egyik nemsokára Pfeiffernél fog megjelenni, a másikat a „Budapesti szemle“ olvasói nyerendik. A lapunk tárczája részére irt művét. barátunknak e napokban kezdendjük meg közölni. * Danielik János „Columbus“-ának 2-dik kiadása, mint a bizományos könyvárus által értesittetünk, és oly részvéttel fogadtatott mint az első kiadás. Az ország minden részéből érkeznek a megrendelések, mi örvendetes jele a közönség ízlése azon irányának, mely most a jeles művek felé is kezd fordulni. Csakis a közönség méltánylása buzdíthatja a tanulmányt, s ösztönözheti az írót kitartó tanulmányra, mely nélkül tudományosság, az irodalom belterjű virágzása nem képzelhető. Pedig ki azt óhajtja, hogy ne csak könyveink, hanem irodalmunk is legyen, ki az irodalom emelkedését nem a százféle naptárakban, az üresnél üresebb népszerű vállalatokban találja, az, ha az irodalom ügye iránti készségében öntudatosan járand el, teljes részvétét nem vonandja el az oly művektől, melyek hosszas szorgalom és lelkiismeretes tanulmány eredményei. A Danielik műve iránti részvét is ez új jobb irány záloga. Már említettük, hogy e művet közelebb tüzetesen ismertetendjük. Ezúttal örömmel jelentjük, hogy a tudós szerző tárczánk érdekét nem sokára több dolgozattal emelendi. *A „Budapesti szemle“ első füzetének nyomtatása be lévén fejezve, úgy hisszük, rövid időn az előfizetők kezében lesz. Alakja nagyobb és díszesebb Francziaország első szemléjénél, a „Revue des deux Mondes“ - nál. Hogy az ívek száma is szaporodjék, a közönség részvételétől függ. Az első füzet tartalma, mint alkalmunk volt látni a szerkesztőnél, következő : I. Hunyadi János emlékezete. Szávától. (Nem Száva Farkastól, a ki a divatlapokba ir). II. Legújabb utazások Afrikában. I. H. Hunfalvy Jánostól. III. Nagy Fridrik (Macaulay után). IV. Zord idő. (Történeti regény, melynek hőse Werbőczy.) Kemény Zsigmondtól. V. A nemzeti színház és drámai irodalmunk. (Tájékozás). Gyulai Páltól. VI. Politikai szemle. Kemény Zsigmondtól. VII. Irodalmi szemle. Szalay Lászlótól, Csengery Antaltól, Szabó Józseftől stb. Egyszersmind hirdeti a szerkesztő a már beérkezett munkákat, melyek a következő füzetekben jelennek meg. I I. Werbőczy István és Veráncsics Antal. (Adalékok a XVII. sz. politikai és irodalmi történetéhez.) Szalay Lászlótól. II. Tanulmány Tocqueville újabb munkája fölött. B. Eötvös J.-től. III. Legújabb utazások Afrikában. (Folytatás). III. Vogel utazása. IV. Barth utazása. (Színezett térképpel). Hunfalvy Jánostól. — IV. A nyelvtudomány jelen állása. I. A nyelvtudomány feladata. II. Az ázsiai és európai nyelvek leírása. III. A nyelvtudomány történeti és nyelvtani eredményei. IV. A nyelvtudomány bölcselmi törekvései. V. Mi közünk a nyelvtudományhoz? Hunfalvy Páltól.— V. A nemzetközi jog története. I. kor. Pauer Tivadar. — VI. A tenger, mint a természettan tárgya. Maury amerikai iró jeles műve fölött. Brassaitól. — VII. A rút aestheticája. Gregusstól. — VIII. II. Fülöp és a németalföldi forradalom. Prescott műve fölötti tanulmány. Szász Károlytól. — IX. Külföldi regényirodalom. (Tájékozás) Bérczytől, ki az angol regényeket rendesen ismerteti. — X. A jelenkori görög irodalom Télfitől. — XI. Zord idő (Történeti regény folytatása) b. Kemény Zs-tól. XII. Virgil. (Saint Beuve után) Székely Józseftől. — XIII. Találmányok és fölfedezések. I. Aluminium. Szabó Józseftől. — XIV. India és népei (színezett térképpel Petermanntól) . . . Rendes rovatai lesznek a vállalatnak: I. Politikai szemle. B. Kemény Zsigmondtól. II. I r o d a l m i s z e m l e. a) hazai; b) külföldi irodalom. Szakemberektől. III. Tudományos intézetek. A szerkesztőtől. IV. Vegyes. Újdonságok a tudományok és művészetek köréből. V. Necrolog. VI. Bibliographia : a) a hazai; és b) a külföldi irodalomból. Rendesen szerkesztve Ráth Mórtól. Szükségtelennek tartjuk, ez adatok közlésén kívül, egyebet hozni föl a Budapesti szemle ajánlatára; csupán örömünket fejezzük ki azon nagy munkásságon, melyet jelesebb íróink közt már is előidézett. Egy új nemét alapítja meg e vállalat az irodalomnak, mely a könyv tartalmasságát rövidséggel párosítja, s a közönséget mindazon eszmék iránt tájékozza, melyek a világot mozgásban tartják. A fent közlött sorozathoz hosszas sorát közölhetnék a készülőben levő munkáknak, s így láthatnák olvasóink mindenre kiterjedő figyelmét a szerkesztőnek, ki nem egyes füzeteket szerkeszt a sors által tárczájába vetődött munkákból, hanem mindig egész évfolyamot tart szeme előtt, s a részletekben egészet adni, törekvése. * A sz. István társulat által kiadott pompás „Erzsébet album“ ismertetését, a szükséges adatok pontos egybegyűjtése után önálló czikkben adandjuk. * A sz. István-Társulat kiadóhivatala e hó végén a Lipót utczai 8-dik sz. a. házba fog költözni. * A „Religio“ szerk. következő pályázást tűz ki: „Készíttessék dallam a ,Religio 27. számában közzétett Wiseman-féle világegyház hymnus magyar fordításának első versszakához vegyes karra (t. i. Soprano, Alto, Tenoré és Basso) alkalmazva. Az első versszak dallama szerint fog énekeltetni a többi öt versszak is. Jellege egyházias legyen, mert e melódia használata templomi és templomon kívüli leend úgy, miként p. o. a .Gott erhalter ritka remek melódiáé. A nevet rejtő jeligés levélkék kíséretében hozzám beküldendő pályamunkálatok határideje f. é. october hó vége. A pályát nyert művész jutalma az, hogy műve által nevét megörökíti. Ezenfölül némi tiszteletdijul 6 darab aranyat tett le számára nálam egy igen tisztelt magyar főpap. A koszorúzott műdarab kiadásának fedezésére egy a szentséges római pápa iránt legmélyebb tisztelettel viseltető magyar világi űr 10 darab aranyat adott át. Azon leszek, hogy még ez év folytán a ,Religio I. olvasóinak kezébe jöhessen e remellett műdarab, mely a minden iparkodásom mellett is sikereten keresett Pisani-féle dallamot annál helyesebben pótolandja, minél bizonyosb, miszerint még a templomi dallamokban is fölismerhetők a kizárólagos nemzeti fordulatok s árnyéklatok, melyekre a pályázni kívánók is figyeljenek. “ — A „Magyarország és Erdély eredeti képekben“ czimü oly díszes és hiteles vállalatnak, melyhez hasonló e téren még irodalmunkban nem volt, s a mely a külföldi legjelesebb hasonnemü vállalatok mellett is bátran megáll, most 9-ik és 10-ik füzetét veszszük, 3—3 igen finom aczélmetszetű tájképpel. A 9-ikben e képek vannak: a pozsonyi királyi vár, a pesti városháza, Komárom s a csillagsáncz, a 10-ikben, Pest és a (budai) Ráczváros, Budavár és Krisztinaváros, a vasfürdő Pozsony mellett. E képek újra meggyőznek Rohbock Lajos művészi felforogásáról. Az elősorolt tájak közöl nincs egy is, melyet ha csak futólag láttunk is a természetben, a képekre vetett első pillantás után azonnal rá ne ismerjünk, ami már magában nagy érdem. A tájt a jellemző oldalról fogni fel, s a fő benyomást papírra tenni nem minden tájképmásolónak adatott, — mire legközelebbi példák a képes újságainkban megjelenő városok tájképei, melyekre néha az sem ismerne rá, ki azokban született és nevelkedett. A szövegben Hunfalvy János folytatja Budapest ismertetését. — Megjelent „K o s z m o s z, a világ egyetemes természeti leírása." Irta Humbold Sándor, magyarul Miksics Imre. Első füzet. Ára 40 kr. p. A fordító sajátja. Ráth Mór, könyvárus bizománya. — Fel-Debrőről írják nekünk : „Helységünket ”