Pesti Napló, 1857. december (8. évfolyam, 2363-2386. szám)
1857-12-01 / 2363. szám
283 gyárban már 81 millióm kilogram répaczukor több mint másfél millióm vámegyleti názsa) állíttatott elő. Az ausztriai birodalomban a czukorgyártás, tekintve az utolsó években tett haladásokat, elég nyomatékos ugyan, minthogy a répaczukorgyárak száma 1844 óta 94-től 1854-ig 128-ra és így tíz éven át 34 percenttel emelkedett, de ha a birodalom ebbeli iparát más államokkal vetjük egybe, azt még felette zsengének kell mondanunk, főleg ha ama kedvező viszonyokat is számba vesszük, mely ez iparágra nézve legtöbb tartományaiban lelhetők. A birodalomban 1854-ben összesen 7,262,800 mázsa répa dolgoztatott fel, midőn a német vámegyletben tetemes kisebb népességnél 1855/6-ki évben 21,297,000 és 1855/7-ben 27,346,000 mázsa gyártatott fel, tehát csaknem négyszer annyi, mint az ausztriai birdalomban és midőn az angol fejenkint 24 fontot, a hollandus 10, a belga 9, a porosz 7, a svéd 6, a franczia 4 font czukrot fogyaszt el évenkint, az ausztriai birodalomba minden egyes lakosra évenkint 21/2 font jut fogyasztási jutalékul. A 128 birodalombeli gyárból Magyarországra 23 jött, melyekben a mondott évben 1,062,000 mázsa répa változtatott át czukorrá. Nálunk az adó nem úgy, mint Francziaországban a termelt czukormennyiség és minőség szerint, hanem az elfogyasztott répamennyiség után vetetik, és épen ez teszi, hogy ezen közteher igen egyenlőtlen. Igaz, hogy nálunk ez iparüzlet nem nyög oly terhes ellenőri intézkedések alatt, mint Francziaországban, hol a gyárak külön fallal körülvevők, az ablakok rostélylyal ellátvák, és az egész műfolyam folytonos őrködés alatt áll, de épen az, hogy nálunk az adó a felhasznált nyersanyag szerint és nem a gyártott czukortól vétetik, teljesen paralizálja a czélszerűebb kezelés engedte szabadabb mozgalomból folyó kedvezményt. Hozzájárul, hogy az adóöszlet 1850 óta már háromszor emeltetett feljebb, mert midőn eleinte a nyers répától mázsánkint 5 kr., a szárított répától 27 új kr. fizettetett adó fejében, 1853. óta 8 és 44 kr. 1855 óta 12 kr és 1 fr. 6 kr.; az idei november hó elsejétől kezdve egyelőre három éven át pedig a nyers répától 18 kr és a szárított répától 1 f. 39 kr. jár adó fejében. Azon nagy különbségnél tehát, mely a felhasznált répának nagyobb vagy kisebb czukortartalmára nézve létezik, a mondott illetmények nem egyformán terhelik a czukortermelényt. Nálunk, hol a föld trágyáztatására és a répamivelésre távol sem fordítatik azon gond és figyelem, mint külföldön vagy a birodalomnak német-szláv tartományaiban, a termelt répa silányabb és jóval kevesebb czukoranyagot foglal magában. Midőn előhaladt mezei s műiparral bíró országokban 12/2 mázsa sőt ennél is kevesebb répa szükséges egy egy mázsa czukor előállítására, nálunk az alig kerül ki 15 mázsából, már pedig minél több nyersanyag szükségeltetik hason mennyiség megnyerésére, annál nagyobb az iparüzleti veszteség, annál nagyobb a finánczbeli áldozat, az adóöszlet minden felhasznált mázsa répával egyaránt növekedvén. 1854-ben, midőn még a mérsékeltebb adóilletmény t. i. 8 és 44 kr volt fizetendő, ez adónem az egész birodalomban 876,354 frtot jövedelmezett, mihez Magyarország 128,055 frttal vagyis 14,6 százalékkal járult, midőn tekintve a feldolgozott nyersanyagot, abban is épen 14,6 százlékval részesült. A legközelebb jövő meg fogja mutatni, mily befolyást veend ezen iparüzletre, a csak három évre kisérletképen történt adóemelés. Francziaországban a magas czukoradó a burgundi répa dús czukortartalmának más czélra való felhasználására, t. i. alkoholtermelésre vezetett. A szeszégetés répából mindinkább felkap, főleg miután újabb felette leleményesen szerkezett készületek e gumónak kellőbb hasznosítását engedik. Valamennyi újabb készület közöl a párisi műipartárlaton is kiállított volt Lepsey-féle legkitűnőbbnek mutatkozik. Általa ötödfél százalék szesz nyeretik, mi eddigelé még a legjobb készületek mellett sem volt elérhető. További előnye, hogy a hulladékok a legbecsesebb takarmányt szolgáltatják. A répahulladékokban megmaradnak a savas és legényes részek, melyekben leginkább pontosul össze a főtáperő, úgy hogy tett kísérletek szerint a marha kirekesztőleg ily répamaradékokkal hizlalható; az egyik vele táplált tehén naponkinti 153 font mellett 74 nap alatt 148 fonttal hízott meg; középszerű ökrök, melyek a közönséges takarmányon kívül naponkint 70 font répaszelettel tartottak, három hónap alatt egy egész mázsával, a juhok pedig ugyanannyi idő alatt 19 fonttal nyomtak többet, sőt még a tejbőségben is 2—4 pinttel való gyarapodás mutatkozott. Francziaországban a czukorgyártástól a szeszégetésre való átmenet igen természetes, mert ott a földmivelők nagyban termesztik a burgundi répát, tehát a nyersanyag bőven megvan, melyet a műszorgalom, ha az egyik után nem megy, más módon törekszik felhasználni; de nálunk a répatermesztés csak kivétel, nálunk csak ott jön létre, és elég nyomorultan teng, hol történetesen czukorgyár keletkezik; pedig a gabonának jelen csekély ára, a földjövedelemnek és a földértéknek folytonos apadása, úgymint az égetett szeszes folyadékoknak nagy kelendősége gazdáinket a répatermelésre most inkább mint valaha hívhatnák, főkép ha azoknak feldolgozására vállalkozó iparosokkal akkér egyezkednének, hogy a répahulladékok nekik ingyen visszaszolgáltassanak, miáltal a marhahizlalásnak egyik felette becses közegét nyernék; reményeljük, hogy a Lepley féle készület tagosított birtokainkon annál inkább meg fog honosulni, minthogy kisebb gazdaságoknál is előnynyel alkalmazható s jutányos áron megszerezhető. Elhivatja végre udvari bolondját, S annak az eszére bizza szive gondját, Tudván, hogy a gyermek, és a bolond mondnak Csak igazat, s minden szabad a bolondnak, Én Felségednek, szól a bolond, azt adom Tanácsul, s hogy jól ütt ki bízvást fogadom. Hogy a mit tudtára akar a népének Adni, mondja meg azt — a feleségének.“ Fáy szépirodalmi munkáinak második gyűjteménye 11 évvel később 1818-ben jelent meg „Fris bokréta“ czim alatt. Ebben a nyelv sokkal szabatosabb s itt jelent meg az első magyar beszély. Czime a „Különös Testamentum“ (eredeti tréfa). Mindenki ismeri e beszélyt, mely így kezdődik : „Csörgey tanácsos egy nagyot prüszszentett s meghalt.“ Úgy látszik szerzője előtt igen kedves emlékű az első „Bokréta.“ Ezért keresztelte második gyűjteményét ugyanazon keresztnévre. Kevesen vannak már életben, kik a „Bokréta“ megjelenésére emlékezhetnének, de becses előttünk minden, ami a Fáy András irodalmi pályájára, szép lelkének és jellemének ismertetésére vonatkozik , habár pályája kezdete régóta az irodalom történetéhez tartozik, adja az ég, hogy még sokáig sorozhassuk az irodalomnak élő jelesei közé Fáy Andrást, ki azon nemzet tiszteletét birja, melynek hű fia volt. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Történetirodalmi tartozmsuk. II. Beiträge zur Geschichte des Hexenglaubens und Hexenprocesses in Siebenb.Urgen. Von FriedrichMüller. Braunschweig. 1854. Erdély szász-németajkú lakosai már a múlt század dereka óta sok buzgalmat fejtenek ki történetirodalmuk körül, bizonynyal többet mint csak nemrég is az erdélyi magyarság, mely Kemény és Kovács történeti tárát bukni engedé (de a mely azért utolsó időben oly fényesen cáfolta meg a részvétlenségéről( eddig nem alaptalan vádat), s aránylag Magyarországnál is többet. Pedig könyveik kelendősége csaknem magára e népre van számítva, mely papi, polgári s hivatali aristocratiánál egyebet alig ismer, s melynek a maga (koránt sem szép hangzású) nyelve mellett még a „hochdeutsch“ot is kell tudnia, ha azokat meg akarja érteni. Igaz, hogy a történeti kútfők kiadása körüli érdemek, alig mérkőzhetik azon buzgalommal, melylyel az egyes történeti kérdéseket megvitatták folyóirataik, tudományos lapjaikban s önálló könyvekben, de az is igaz, hogy itt egyiken is másikon is megérzik a nemzeti részrehajlás szaga, melytől sem Eder kritikai esze, sem Schuller Károly komoly stúdiuma nem ment és bár azt nem tagadhatni, hogy oly kérdésektől, mikből az „alma natio“nak, ha egyéb nem, legalább a martyromság dicsősége nem jut, többnyire tartózkodnak is, de utoljára oly dolgokkal is tisztáztak ki egy vagy más történeti kérdést, vagy ismeretlen adatokat hordtak napfényre s az is, ki okoskodásaikat nem fogadja készpénz gyanánt, bevallja a főtétel igazságát, hogy történetirodalmunk sokat köszön nekik. Az erdélyi országismertető társulat, mely munkálatait időszakhoz nem kötött füzetekben bocsátja közre (Archiv des Vereines für Siebenbürgische Landeskunde) kiváló mértékben foglalkozik a történelemmel, s bár kevés pénzerővel rendelkezhetik, máris szép eredményeket tud felmutatni. De e füzeteken kívül is koronként elegendő méltánylást érdemlő működés merül föl. S alig van íróik közt, kitől a szorgalmat, tanulmányt, az adatok összehordását meg lehetne tagadni; habár a részrehajlatlan s lelkiismeretes feldolgozás nem is sajátja mindeniköknek. úgy látszik, hogy e nemzetnek a történeti tanulmányozás szenvedélye, mely akkor is méltánylandó, ha bizonyos esetben egyoldalú is, amennyiben t. a magával a nemzettel vagy érdekeivel összeforrtakkal foglalkozik leginkább. De ez korántsem lényeges hiba; legfeljebb midőn a kellő határokon túl megy s nemzeti hiúsága s elfogultsága igazságtalanná teszi, vagy hazugságra birja, mi épen nem szokatlan dolog. Pedig a különböző nemzetiségek Erdélyben nem voltak veszélyeztetve, még az oláh sem, mely pedig csak tolerált s annyival kevésbé a szász, mely recepta natio volt. Sőt a három nemzetiséget politikai unió kapcsa fűzte össze, melyben kölcsönösen biztositák egymásjogait. S az nem is sokszor szenvedett csonkulást s igy úgy nevezhető nemzetiségérti harcz nem is igen volt Erdélyben. De ha vér nem is folyt, ez nem gátolhatta, hogy tenta annál bővebb mértékben ne folyt legyen. Mindezt csak azért mondtam el, hogy utána jegyezhessem, mikép csaknem példátlan dolog többé vagy kevébbé el nem fogott szász írót találhatni. Müller Fridrik ur a kevésbé elfogultak közé tartozik. Az erdélyi boszorkányperekről írott munkája e részben is dicséretet érdemel, mely munka különben is a jelesebbek közé sorozható. Leírja a boszorkányperek történetét Erdélyben a reformatio előtt és után egész az utolsó tudva levő esetig 1752-ig, mikor végső áldozat gyanánt Marosvásárhelyt egy vén bába-asszony megégettetett; továbbá magát a boszorkányságot s annak büntetését, mind ezt csinos s tiszta előadással, folyékony stílussal s elég ügyesen összeállítva, mint oly ember, ki a fölvett tárgyára tartozó adatokat nemcsak ismeri, hanem azokat feldolgozni is tudja. De mindenek felett becsessé teszi Müller munkáját azon körülmény, hogy a száz levéltárakban levő adatokat nagy mértékben használta, mi annyival becsesebb, mennyivel ritkább dolog a szász levéltárakhoz juthatni, mint melyeket a vizsgaszemektől hozzáférhetlen lakat zár el. S ezzel be is végezném czikkemet, ha nem akarnék Müller úr egy állítására kitérni. Szerinte I. I. Kálmán király híres törvénye „de strigis vere quae non sunt ne ulla (mint Endlicher kiadta Monumentuma Arpadiana 367 s nem nulla, mint Müller úr hibásan nyomatta a corpus jurisból) „quaestio fiat“ koránt sem oly nagy jelentőségű mint átalánosan hiszik, tehát kisebb mérvben megújítja az ezért folyt tollvitát. Okoskodását azon alapítja, hogy László király a „mere trices et striges“-t egy sorba teszi, maga Kálmán pedig a maeficust az archidiakonok s comesek kezébe adatja más helyt (Synod. Strigon. habita sub Colomanno rege cap. 50. — az egyházi törvények szerint büntetendő) már pedig a maltficus olyan varázslót jelent a szent István törvényei szerint, ki valakit megront testében vagy elméjében , véleménye szerint tehát a maleficus fensőbb nemű a strigánál. Ez azonban alig volna bebizonyítható. A strigát szent István is büntetteti, szent László a püspökök kezébe adatja egy sorban a metetrixekkel, mely bűn hajdan hasonlag szigorú fenyíték alá esett, s csak Kálmán menti fel. Igaz, hogy a maleficust ő sem menti fel, de hát nem épen szent István mondja ezek egyik tulajdonának, hogy jósok is voltak s várjon a maleficusokban nem ezeket mint csalókat akarta-e Kálmán büntetni ? S utoljára is az hogy Kálmán büntetteti a kuruzslókat, mert gátolná abban, hogy tagadja a boszorkányokat, s miért ne állhatna ő kora vagy Kotharis felett ? Mi lehet oka annak, hogy Müller úr e gondolattal visszadöbben. SZILÁGYI L. Bécs, nov. 27. rt. Bukarestben s Jászvásárban ezúttal megint nagyon furcsa dolgok történhetnek, hogy a franczia kabinet főközlönyei, kiváltképen pedig a „Nord“, melyek a fejedelemségek egyesítésének szándékával már egészen nyíltan fölhagytak volt, mest egyszerre új hévvel síkra szállnak Ausztria és mindazok ellen, kik a török kabinetben s a román nemesek közt a statusquo megtartásának főképviselői. E hevesség azonban tán csak az a fölötti boszuságból ered, hogy egy más terv nem sikerült. Franczia és Oroszország újólag nagyon szerettek volna birokul tolakodni Dánia és Németország közé , dekivált a bécsi kabinet előterjesztései folytán) finom, hanem azért határozott modorban érzésekre adatott, hogy segítségök nem kell. Ezen fiascoból eredt tán azon heves-boszos hangulat, mely jelenleg a párisi és brüsseli lapok románügyi philippikáiban tör ki. De fájdalom, tartani lehet, hogy ezúttal a „Constitutionnel“ és társai ezen éles tollharczával még nem lesz a dolog befejezve, hanem, hogy ez ingerültség a tanácskozmányi programm szerkesztésekor is fog még igen zavarólag nyilvánulni. A párisi kabinet ne tegyen egyebet, csak szorosan ragaszkodva a szerződések szóbeli szövegéhez, csupán és egyedül a diváni végzeményeket ajánlja figyelembe, minden, a szerződő hatalmak részéről ajánlott módosítás nélkül, s a zavar mindjárt újra meglesz s minden jámbor remény meghiúsult. Hiszen e remények alapja voltaképen az volt, hogy Franczia és Oroszország is szintúgy mint Ausztria, Anglia, a fényes kapu, részben pedig Poroszország is azon modort, hogy a jászvásári s bukaresti divatok magukat souvetain alkotmányozó gyűlések,nem pedig csak tanácskozó testületek gyanánt viselték, s tanácskozásuk tárgyává tettek mindent, a mi a párisi békeszerződések értelmében csupán és egyedül a diplomata gyűlés széke elé tartozik, az őket illető jogok túlhajtásának fogják ítélni s ezért óhajtásaikra kevesebb tekintettel lesznek. Azon állítás, hogy Ford miniszternek Londonban politikai küldetése is van, teljesen alaptalan. Akiktől az eredt, sokkal szívbelibbnek vették a Franczia- és Angolország közti egyetértést, mint a minő valósággal. Szintoly hamis azon tudósítás is, hogy Anglia a Cagliari gőzös két gépésze miatt Nápoly ellen hajóhadi demonstrátióra készült. Az italianissimik nagyon szeretnek efféle kacsákat vízre bocsátani, hogy némi izgultságot idézzenek elő. Angliában meg nem hazudtolják ugyan, de csak azért, mert a miniszterelnököt határozottan kifejezett nemzeti politika fényködével övezik. Stratimirovics ezredes, ki különös küldetéssel járt Szerbiában, tegnapelőtt visszaérkezett. Tudósításai az ottani állapotokról — mint hallani , -L- általában véve nem egészen kielégítők. *** London , nov. 26. A meetingek, melyeket most Angliában a Cagliarin elfogott s a salernoi vizsgálati fogságban letartóztatott két gépész miatt rendeznek, előre láthatólag interpellációkat s parliamenti vitatásokat fognak eredményezni, melyek a félig meddig feledésbe ment olasz ügyeket egy időre majd ismét előtérbe tolják. Az úgynevezett nápolyi kérdés azután néhány hétig újólag napirenden lesz, száz meg százféle mendemondára s föltevésre szolgáltatván alkalmat. A minisztérium — mint a lefolyt két év alatt oly gyakran tévé — a nyugati hatalmak s Ferdinánd király közti kiegyezkedést, s ennek folytán reformok egész sorát fogja kilátásba helyezni, végre pedig újra csak kénytelen lesz mindez adatokat meghazudtolni. Mint biztos forrásból tudom, a nápolyi kabinet újólag, éspedig a leghatározottabban kijelenti, hogy eddigi politikájától egy hajszálnyira sem tér el. A kilátásba helyezett reformok mind egy nagy semmivé lesznek, mint azon, az egyházállam újjászervezését illető kísérletek, melyeknek állítólag Grammonthy indítása folytán kell vala megindulniok, s melyek az európai sajtónak már oly sok tárgyat szolgáltattak a fejtegetésre. Közép - Alsó-Olaszország állapotai, a legközelebbi jövőben, szintén úgy maradnak, amint vannak, kivéve holmi jelentéktelen javítási kísérleteket a szárazföldi s tengeri hadászatban. Azon állapotok, melyek már csak a tehetlenségi erőnél fogva, már magukban véve is némi befolyást gyakorolnak a többi Európára, jelenleg azért figyelemreméltók, mert épen most az etruriai herczegségekre is tetemes hatással vannak, ezen herczegségeket le kezdvén szorítani a józan haladás ösvényéről, melyet azok eddig részint Piemont, részint a lombardvelenczei tartományok példája nyomán követtek. Ez által a pártok harcza Piemontban még kevesebbé lesz, mint különben is lett volna. E heves izgultság Francziaországot az apennini félszigethez való vonatkozásaiban az eddiginél ismét sokkal nagyobb óvatosságra, sokkal kifejezettebb tartózkodásra kényteti. Ez által a tuileriák kabinetje meg lesz fosztva azon módok egyikétől, melyek segélyével mindig bízhatott, hogy a végpillanatban Közép-Európára bizonyos nyomást gyakorolhat és saját keleti politikáját gyámolíthatja. A muratismus ügyének sohasem kedveztek kevésbbé a körülmények, mint épen most. A páriáinknak attól kell tartaniok, hogy mihelyt azt nyomosabban gyámolítják, forradalmi vonzódások előmozdítása által magát a bonapartei uralkodóház lételét is aláássák. A franczia kormánynak — szomszédjai irányában — anynyival inkább csak védelmi taktikára kell szorítkoznia, minthogy jelenleg nem cupán Piemont van izgult állapotban, de Belgium, és rövid idő múlva tán Spanyolország is. Spanyolországban most biztalanabb az állapot, mint a Narvaez-minisztérium véghavaiban ; az Armero- kabinet már teljesen elkopott. Hogy még létezik, hogy névleg kormányoz, egyedül annak kell tulajdonítani, hogy még senki sem akadt, aki érdemesnek tartotta volna egy pár órai munkát szentelni megbuktatására. PESTI NAPLÓ, Pest, dec. 1. * A „Magyar Sajtó“ tegnapi száma a „M. S.“ hetilappá változását illető czikklinkre felel. Nem fogta fel a „M. S.“ czikkünk értelmét, mely nem támadás, nem polémia volt, csak tiltakozás azon indokok ellen, melyek által igazoltnak, szükségkép előidézettnek állítá a napilapból hetilappá változást. Mi azt mondtuk, hogy az átalakulás okai nem le-hetnek azok, miket ilyenül a „M. S. kiadója felemlít. És hogy igazságunk van, mutatja maga a „M. S.“ válasza, mely nem a (betűöntődék betűmutatványai szerint mintegy 16 féle betűkkel nyomatott)plakátszerű jelentés okait védi s mely nem állításainkat ostromolja, hanem azon igazi okokat vallja be, mik Heckenast G. kiadó arra nézve, a ki a múlt évben is több vállalatot szüntetett meg), csakugyan döntő erővel bírtak. A „M. S.“ plakátszerű jelentésének s ez utóbbi czikknek egybehasonlítása után, mindenki igazoltnak fogja találni illető czikkünket. A „M. S.“ tegnapi czikke ha a plakátszerű jelentésben felemlített indokok helyességéről meg nem győzhetett is, ismét meggyőzött bennünket a felől, hogy azon sorok írója, nagy mestere az in discretionak. Mert önindokai védelmének mi köze van a „P. N.“ kiadója megváltozható viszonyához lapunk irányában? Szólt e valaha a „P. N.“ a „M. S.“ magánviszonylatairól, mi feljogosíthatná őt (ha általában megengedhető volna az indiscretio) ily eljárásra? De a „M. S.“ czikkének írója nem csak ily színben tünteti fel magát. A „P. N.“ szerkesztőségében történendő változás indokolásánál journalistához, collegához, nem illő dialectikát használ; pedig ki magánviszonyainkba avatkozni képes, tudhatja jól a szerkesztőség-változás való okait is, és tudhatja jól, hogy a mostani szerkesztő meg nem fogyva adandja át az egy év előtt átvett előfizetőszámot. No de ne stődjünk meg az ily czikken, hisz le style c’est hommé. — Magyar László Afrikában utazó hazánkfia, f. évi mártiusig terjedő tudósításokat küldött a magyar Academiához. üti jegyzeteit, mint értesültünk, sajtó útján szándékszik körebocsátni, „úti napló“ czím alatt, egy térképpel. A „Napló“ egy része már megérkezett. A többivel maga személyesen jön haza mintegy 15 évi távollét után. — Semmi sem mozdítja annyira elő az elméletnek a gyakorlattal egy lépten járó fejlődését — melyek egyike a másik nélkül aránylag csak igen keveset ér — mint érdekes jogeseteknek valódi jogtudósok s egyszersmind joggyakorlók által adott leírásai, s ezeket közlő folyóiratok. Ily érdekes folyóirat jelent meg Weimarban, melynek czíme : „Die deutsche Strafrechtspflege“, báró Gross eisenachi főtörvényszéki főállamügyész szerkesztése alatt. A megjelent első füzet a híres Bettold-féle méregkeverési pert tartalmazza. Azon intézmények fejlődése, melyek a büntető igazságszolgáltatás körében fenállanak, oly fontos része az egész állam- és népéletnek, hogy az nem csupán a szakbelieket, a criminalistákat érdekli, hanem méltó igénybe veszi minden műveit és gondolkodó állampolgár figyelmét. E részvétet folytonos éberségben tartja az anyag gazdagsága és sokfélesége, melylyel a büntető törvénykezés foglalkodik. A mily sokneműek az emberi egyéniségek, természetek, véralkatok, nevelés sat. s a mily tarkák s különfélék az élet viszonyai s alakzatai, oly sokfélék a psychologiai jelenetek, az események, a bizonyítékok csoportulatai, melyek a bírói teremekben feltűnnek s bonczkés alá vétetnek. Nálunk is életben van a végtárgyalások nyilvánossága, s a közönség élénk érdeket tanúsít azok iránt minden nevezetes alkalommal; bíráknak s ügyvédeknek érdekükben áll tehát a külföldi gyakorlatot ismerni s abból okulni. A „deutsche Strafrechtspflege“ időhöz nem kötött füzetekben jelen meg, s megvitatja a büntetőjogi intézményeket, bírálja az idevágó törvényeket s javaslatokat , értekezik az anyagi büntetőjogi eljárás érdekes kérdései felett, közöl nevezetes eseteket részint elbeszélő alakban, részint törvényszéki beszédekben, végre szemmel tartja az e tágyú irodalmat. Az első próbafüzet ügyes összeállítást mutat, s nagyon is megérdemli az ajánlást, — és egyszersmind azon vágyat ébreszti, bár nálunk is Tóth Lőrincz vagy Szilágyi Virgil, kik az irodalomban s a bűnjogi védelem gyakorlatában egyaránt jártasok, a nevezetes büntetőjogi tárgyalásoknak hasonló gyűjteményét adnák. A „Magyar Pitaval“ hihetőleg nagy olvasó körre találna. Megjelent a „Népnevelési közlemények a katholikus egyház szellemében“ czimű folyóiratnak, (melyet Mészáros Imre alesperes és plébános szerkeszt) harmadik füzete. — A gőzfürdőket csaknem a jótékony intézetek közé sorozhatjuk. Pesten már 17 év óta áll fen a Kiskeresztutczában a Scheibl úré, ki most, hogy intézete jótékonyságában a kevesebb módúak is részesülhessenek,holnapon túl a fürdési dijakat lejebb szállítja.— Ugyancsak Scheiber úr az ipar s különösen a vasutak biztosságára nézve, mint halljuk, igen fontos felfedezésre nyert kiváltságot, mely, remélhetőleg, a külföld előtt is nevezetes lesz. Tudva van, hogy a gőzgépek kazánjának szétpattanása többsnyire onnan származik, hogy a kazán oldalára a viz szilárd részei leülepedvén, u. n. kazánkő (Kesselstein) kép Magyar könyvészeti. 572. Képnevelési közlemények a kath. egyház szellemében. Szerkeszti és kiadja Mészáros Imre alesperes és plébános. A f. m. esztergomi érseki hatóság jóváhagyásával. Harmadik füzet. B.-Gyarmaton, Kék László gyorssajtóján 1857. 8 rét 161 — 248 lap.