Pesti Napló, 1858. január (9. évfolyam, 2387-2411. szám)
1858-01-01 / 2387. szám
) felszöktféj^^U vzért qIj iíralános eOT sz Europa hasonló helyzetén vai opferet esetet. A bécsi hitel stfízújában körülbelül 1200 észai .víStíi részvény hever, melyek most 180 forint**,! állnak; nem régen egy ilyen réss spy csak 1750 forintot ért. Ez utóbbi árkeret mellett —• tesszük — a hitelintézet activumai s passivumai egymást egyensúlyozzák , az 1800 forintos árkeret mellett pedig ma 60,000 ft nyereséget lehet kimutatni Ugyanez áll a tiszai, nyugoti vasutrészvényes s mindazon papírokra nézve, melyek az intézet birtokában vannak, s igy a december 31- árfolyam a számla-kimutatásra lényeges beforrással van s az intézetek érdekében állami napon, minél magasabb árkeretet kieszközölni , ami az ismeretes börze manoeuvrekkel néhány napra könnyen elérhető. Néhány napra ? Igenis, mert ha a papírok martruár 2-kán ismét Isten tudja mily mélyre sülyednek, ez semmit sem tesz, a kimutatás a dec. 31-ei árkeleten alapulván. Hanem hiszen akkor az az egész kimutatott nyereség csak fictió! Az ám, mégpedig igen drága fictió, mert ha valamely intézet — tesszük — 60 milliónyi alaptőkéjétől ily után 10 pernyi jövedelmet, tehát 6 milliót bír kimutatni, míg ama tőke valósággal csak 3 milliót jövedelmezett, természetes, hogy annak a 6 milliónak fedezésére, mely kamat s osztalékul a részvényeseknek kiada tik , a valódi jövedelem azaz a 3 millión felül, még 3 milliót kell kifizetni, ezt pedig másonnan nem lehet venni, mint magából a tökéből. — A részvényes tehát magának a tökének egy részét felemészti, míg ő azt hiszi, hogy e töke csonkítatlanul fenáll, s hogy ő csak annak gyümölcseit élvezi. Ha jól emlékezünk,Poroszországban egyszer a kormány egyenesen beleszólt ily escamotage-ba, s egy ilyen fictió osztalék kiadatását megtiltó. Hanem mi közünk ehhez ? Csak magyarázatát akartuk nyújtani azon feltűnő fordulatnak, mely szerint a nyerészkedési papírok ára egyszerre oly nagyon emelkedik, mi«* ° papírok, melyekre nézve n»l_ást faron-** * * * * vUXCUT -„Pestöl elriaszt s e tönözül egyik másik a börzén, ti meg szerencséjét. Hogy e fordulatot a “földbirtok javára fel lehetne használni s a kereskedelemtől elpártolt tőkéket a földhitel számára élvezhetővé tenni, azzal, úgy látszik, senki sem gondol! PESTI NAPLÓ. Pest, jan. 1. T. levelezőinket és vidéki munkatársainkat, kiknek jóakaratában és buzgóságában törekvésünk eddig is erős támogatást nyert, teljes bizodalommal kérjük, hogy ezentúl is mentül gyakrabban és gyorsan értesítsenek bennünket a vidék életéről smindazon, eseményről mik a nagyobb közönséget is i1 érdeklik. Az eddigi szives közremunkálásért is fogadták mindnyájan köszönetünket. " — A T a 111 Ferenc* által hét éven át, eleinte fi áldozattal fentartott „Új magyar Muzeum“ czimű tudományos folyóiratra az előfizetési feltételek a jövő, 8-11 évi folyamatban is Ugyanazok maradnak, mint eddig. Mint e lap mellett tegnap szétküldött előfizetési felhívásból látni, az „U. m. M.“ új rovattal fog gyarapodni , az Akadémia üléseinek szemléjével. Az „U. m. M.“, mim tudva van, gyakran érdekes, egyes adatokat közöl főleg történetünk mezejéről, s mint gyűjtemény a hazai tudományosság minden barátját érdekelheti. — Egy Angolországból jött levél szerint, (melyet mise Linda White a hazájokba visszaérkezett, Benkóné és Gaalné urhölgyekhez magyarul intézett), e napokban történt meg gróf Teleki Sándor és Bickersteth Jenny angol főrangnnó összekelése., A lelkes hölgy, ki Byron„Child Harold“-ját magyarra forditá, lady Landale igen gazdag és bájos leánya, ki saját szavai szerint „legelső kötelességének ismeré, hogy vőlegénye nemzeti nyelvét jól megtanulja. “ (HJ ) — A császári fürdő igazgatósága a téli saisonra egy új fürdőárszabályt adott ki,' s ebben jelenti, hogy e fürdő hatalmas gyógyvizét Pest-Budai minden irányában naponkint és óránkint kész a házhoz szállítani. Káddal és hídpénzzel együtt egy fürdő ára 2 forint. — A nagy állami jótékonysági sorshúzás dec. 29. ment véghez. A 15,000 aranyat a 79,992. sűlíti, az 5000 aranyat a 203,982. szám nyerte el. — Vasárnap jan. 3-ikán a mar általunk említett, a múzeum-park javára tartandó hangászegyleti hangversenyen kívül,mely délután 4/2 órakor kezdődik a múzeum nagy termében), egy másik hangverseny fog tartatni az Europa szálloda teremében, mely 12'/1 órakor kezdődik. Ez a Rubinstein Antoine hangversenye, melynek programmja : 1. Trio, G-mollban, zongora, hegedű és gordonkára; szerzette és előadja a hangversenyző, Ridley Kohne és Stuck L. urak kíséretével. 2. a) Sváb népdal, b) Őh! ha bírhatnálak Rüekentől, énekli Kaiser-Ernstné. 3. a) No c tur n e, Fieldtől, b) Gigue, Mozarttól, c) Berceuse, Chopintől , d) Marcia a la ture a, Beethoventől. 4. Thekla dala, Abenheim J.-től, énekli Kaiser-Ernstné. 5. a) Sarabande és Courainte, b) Romance, c) Etűde, szerző és előadja a hangversenyző. Ernst-Kaiser asszony szívességből működik. — Körszék 3 ft. Számozott szék 2 ft. Bemenet a terembe 1 ft. — A jegyek kaphatók minden zeneműkereskedésben. — Felszólalónk nemrég a tiszai vaspálya számos utazója nevében azon késedelemért, mely dec. 5-ikén Czeglédnél történt, hol a Debreczenből Pest felé utazók egész seregének csaknem egész napig kelle várakoznia. A „Pester Lloyd“ helybeli német lap tegnapi száma ez esetet fölemlítvén , az államvaspálya hivatalnokainak mentségére kel, s felhozza, hogy a múlt szombaton (tehát 2B-dikán) újra megkésett a debreczeni vonat, s a szegedi vonat a csaknem -1/, órai késedelem dapzára bea a tiszai társulat vonatát. Örvendünk ez államvas társulat e méltányosságának !—Továbbá a dec.5-iki oktatásban a nevezett lap az államvaspálya társaság intézett azon megrovást, mintha tartozott volna a másik társaság utasainak pénzért külön vonatot adni azzal cáfolja, hogy a vasúti szabály szerint a külön vonat megrendelésének 24 órával előbb kell megtörténnie, s igy a Czegléden várakozó utasok kívánságát, hogy pénzért szállítsák őket Pestre, nem lehetett teljesítői. E mentség nem áll egészen. Mi azt mondtuk, hogy a két társulat közt idegenkedés uralkodik ; — a „P. Lt.“ is e vád alól akarja menteni az államvaspálya társaságot. — Vegyük fel azon esetet, hogy pl. ugyane társulatnak szeged-pesti vonatán esik meg a késedelem, valami baj miatt. Várjon váratta volna-e az államvaspálya társaság 11 egész órát Czegléden saját utasait ? — Mi azt hisszük, ezt nem szabad róla feltennünk. — A másik társulatot tehát merőben idegennek tekinti, melynek szüksége mit sem ronthat az ő törvényén. — Azonban akkor is a vádak nagyobb súlya a tiszai társulatra esett — s az újabb, felhozott késedelem azt remélteti, hogy ha volt idegenkedés, az már elenyészett. Gazdasági és üzlettudósitások. Ha a lefolyt évet gazdasági szempontból vizsgáljuk, elmondhatjuk róla,hogy az egy volt a legszerencsésebb, de egyszersmind a legszerencsétlenebb évek közül.E két állítás homlokegyenest ellenkezik egymással, és mégis igaz. A tavalyi termés az ország minden vidékein kielégítő, az ősziekre középszerűnél jobb volt, s minőséget tekintve oly kitűnő, hogy már régen némi emlékezem evre amelyben oly súlyos gabonanemek termettek volna.A tavaszi gabonafélék, mint árpa, zab, stb., már nemi fizettek úgy, mint az ősziek, de középszerű terméstt mégis adtak, kivévén a kukoriczát, mely a tartós száraz nyár és ősz miatt átaljában az egész országiévi nem fejlődhetett ki, s mind mennyiségre mind minőségre nézve igen Csekélyül fizetett. Széna kevés,’ de jó termett, hanem mit a mennyiségen vesztettünk, bőven kipótolta a hosszú ősz, mely kései legelőt nyújtott s nem kényszerite bennünket, hogy marháinkat jókor jászolra kössük. A meleg és esetlen tavasz és nyár igen kedvező időjárás volt szőlőhegyeinkre, mindenki ha nem 1834- ki, legalább 1841-ki bort remény lett szüretelhetni ; de reményünket megcsípte a dér, a sept. 20-ka körül beállott éjjeli fagyok az egész országban nagy pusztítást tettek; az aljban fekvő szőlők elfagytak, s még a hegyoldalakon termett borok jóságának is sokat árthatott e hideg. Mindennek daczára borunk elegendő, és elég jó. Marháink egész éven át egészségesek voltak; keleti marhadög nem mutatkozott; s hogy a sertések nyáron a torokgyíkban, s jelenleg hasmenésben hullanak, csupán egyes vidékeken, szórványos betegségeküt tűntek fel. A száraz időjárás késő őszig tartott, mely okból sok vidéken az őszi vetésekkel nagyon elkéstek a gazdák, vagy hibás szántásokat tehettek : mindennek ellenére az ország különböző vidékeiről nyert tudósítások folytán az őszi vetések már régen nem mutatkoztak oly gazdagon, mint az idén. Hanem Új-Becse, Mokrin, Szeged, Szolnok, Debreczen, Tokaj, Fejérvár vidékén a repcze, sok helyen vagy ki sem kelt, vagy igen egyenetlenül. A repczéhez tehát nem sok reményt táplálhatunk, kivált; a mostani időjárás mellett, mely, teljességgel nem akar havas tétére fordulni, s áruház néhány napig a Vágh és Garán völgyeit már hó borította, de ugyan ekkor 4-5 napi hideg után Szeged vidékén meleg esők állottak be. A mondottak summája az, hogy van búzánk, borunk elég és jó, marháink egészségesek, új évre ismét gazdag aratásra számíthatunk; mindenünk van csak az nincs, mely mindenek felett legszükségesebb: pénz. Ha állott valamikor az a példabeszéd, hogy a magyar Csaját zsírjában falad,az, úgy most betsi értelemben reálik a mondat. A gabona ára mindjárt az orosz-török háború végével csökkenni kezdvén, azóta folyvást alább száll s ma már ott vagyunk, hogy a legszebb bánsági tiszta búzát helyben mérőnként 2 portjával meg lehet venni. Az alább közlendő pesti piacz szerint ugyan ez ár 36 - 44 krajczárral jobb,de ez ár csak név szerinti, mert nagy mennyiségben semmi áron nem lehet gabonát eladni. E szerint a búza ára 3 év alatt egy harmadra leszállott, s így se adható el. Máskor, ha a gabona olcsó volt, marhából, sertésből pénzelt a magyar gazda, különösen a sovány sertésnek épen akkor volt legjobb ára, mikor az gabona alant állott. Most mind a szarvasmarha, mind a sertés potom áron két s igy sem adathatik el. Borra sincsenek vevőink. Egy szóval a magyar földbirtokos semmiből se csinálhat pénzt, pedig oly felfordult világban élünk, hogy az olcsó gabona, az olcsó hús mellett minden ruhaféle régi árában maradt, a napszám és adó még növekedett... Ily bajok és ínség közepette, a magyar gazdát csak a remény, a halandónak ezen legjobb barátjat tartja fen. Új évre talán megfordul a koczka. Mert a gabonakereskedés pangásának, nemcsak az az oka, hogy háború nincs, vagy hogy északi Németországban, Franczia, Angolországokban hasonlókép jó aratás volt, s így nem lehet kivitel, hanem a September táján kitört s világra szóló pénzkrizig szintén egyik főoka a kereskedés pangásának. Pénz ugyan van, elég, hiszen földbe nem ásták, de a bukások következtében a hitel megrendülvén, nem létetik forgásba, minden speculatio megszűnt, s a pénzszükség felett általános a panasz. Azonban ez így sokáig nem tarthat , a hitel lassan lassan helyreállíttatik, az általános kereskedéssel a gabonakereskedés is megindul tavaszra, mert mindamellett, hogy a fentebb említett országokban jó aratás volt, mégsem képesek ,ezek a gabonát oly áron kiállítani, hogy a Magyarországból történt szállítás magát becsületesen ki nem fizesse. Az év vége felé az európai börzék minden igaz ok nélkül egyszerre vidámabb arezetörténik, s némely hitelpapírok árfolyamát rögtön felrúgták. Az ausztriai hitelintézet részvénye, mely még dec. 18-án a bécsi börzén névszerinti értéken alul állott, s 1911 forinton kelt, dec. 29-kén 217%-re szökkent fel. Ugyani ez időszakban az államvasut részvényei 286-ról 1 300 ftra emelkedtek. E körülményt (?), valamint aztis, hogy a londoni bank a disconto dijt IC’/o-ról 8%-ra leszállította, a pénzügy javulására létekre magya- rázni, ha az áremelkedés épen az esztenle végén nem történik. De így kétkedve fogadhatjuk el jó jelnek, mert az évi számadások ideje elérkezvén, a párisi .“ „Credit mobilier“ példájára állított hitelintézeteknél általában minden egyletek igazgatóságai, melyek értékpapiroskal üzérkednek, nagyon érdekelteknek érzik magukat, hogy évi jelentésükben legalább papiroson kedvező mérleget mutassanak ki, s tiszta jövedelemből a részvényeseknek osztalékt adjanak, mikor tulajdonképen e jámborok csak tőkéjüknek egy részét kapták vissza, így véve a két fogalmat, ha visszatekintünk a jelen évtizedet megelőzött időre, nem lehet nem tapasztalnunk, hogy akkor a humanismus, mégpedig az egyoldalú hiányos humanismus mellett közoktatásunk a realismusnak egyáltalában nem szolgáltatott igazságot, hogy ez úgyszólván nem is volt képviselve hazánkban, hacsak normális iskoláink úgynevezett reálosztályát nem akarjuk ide vonni. Amaz egyoldalű, s azért hiányos humanistikai kiképzésnek tehát az volt hibája, hogy az általános emberi kiképzést sem készítette elő elégségesen — készakarva mondom : nem készítette elő, mert az iskola az előkészítésnél tovább úgy sem mehet; a kiképzés a folytatott olvasás és ezzel járó gondolkodás gyümölcse lehetvén csak — ; a technikai kiképzés előfeltételei pedig úgyszólván egyáltalában hiányoztak. S ekkér sem egy, sem más tekintetben nem feleltek meg iskoláink a czélnak , sem valódi tudósokat nem készítvén elő a tudománynak, sem technikusokat nem adva az életnek. Voltak ugyan ezek is, azok is , de ők más iskolákban képezték ki magukat, mint amelyek e nevet viselték. E hiányok mind általános megismerése, különösen a világipar inváziója, a külföldi technikai kiképzettség aggasztó nyakunkra növése, az élet anyagias irányának nálunk is terjedése mellett, szülte azon realistikai visszahatást, mely 1840 óta magát érvényessé tette, s egyfelől az iparegyleteket, népszerű természettudományi előadásokat, reálismereti folyóiratokat, iparkiállításokat, védegyletet, a reáltanodák és mzegyetem eszméit idézte elő; másfelől az általános emberi kiképzés öntudatos barátaival, nehogy a gyermek a fürdővel együtt kiöntessék, a tudós iskolák reformjának szükségét mind sürgetőbben éreztette. S megindultak mindkét irányban az uj szervezési munkálatok, melyek az országos változások közbejövetele által meghiúsítva, az uj kormány teen- t, berül maradtak. A realistikai visszahatás az irodalmi orgánumokon is éreztette magát. Divattá kezdett válni realistiki ismék közlése, melyeket a szükséges előismeretek havában kevés ember értett; divattá a humanistikai tudimányok fél vállról nézése, sőt nevetségessé tétele r* — ^kezzlink csak a pesti József-ipartanoda megnyitása ünnepén mondott beszédre s a közönség vi- i bízámságára — a classicismus felett- a nemzeti vissza- a hatás úgy is eltörte volt már, épen itt ezért tévesztő, ne túlbuzgósága a palczát; támadás intéztetett a duma- átnismus ellen a realismus mellett még az egyez- lse ményes bölcsészet főbajnoka által is — mintha az emberi culturának nem volna fenyégesb feladása minteó dinnyét, dohányt és selymet termeszteni. A mérsékel- hítebb elmék azonban azt hitték, hogy a nemesb embelkéiségnek jó konyha, finom szivar és választékos öltő- sízéknél még egyéb és pedig felsőbb szükséges is van-1r. nak s hogy az igazi egyezmény a gyomor és velő, a test és lélek, az anyag és szellem minél barátibb frikgyében van. Nem tudom mennyiben találtak a szellemi érdekek kiegyenlítő, engesztelő védői figyelmet az anyag ba-i rátái előtt; de annyi igaz, hogy minden egyoldalúság, magára hagyatva, kizárólagosságánál fogva, a képtelenségig halad. Nálunk sem szűnt még meg a realismus divata, sőt a kór terjed. Kórnak mondom, mert a jó dolog is helyén kivül kór, s nem jó, ha más jót elnyom. Az általános emberi kiképzésre szolgáló tanulmányok épen oly ifjak vagy inkább olyan szülei által, kik azok elsajátítására vagyoni és társas állásuk által utasítva vannak, elhanyagoltasak, s terjesztői s vivői lesznek a kor anyagi irányának, mellőzésével a szellemi érdekeknek, melyeknek, kellene, hogy az anyag szolgáljon, nem hogy azokat elérje. De én ezúttal nem megtámadni a realismust, nem oltalmazni a humanismust kívánom. Az államnak -kétség kívül hasonló melegséggel kell felkarolnia azt s határai közé szorítani emezt, nehogy anyagi érdekkeil, emennek is kárával, függőkké tegye a külföldtől, midőn kereskedelmi mérlegét annyira felreppenő, s hogy végre is elszegényedés következnék be, mi viszont a szellemi, tehát a felsőbb emberi jóllétet is veszélyeztetné. S az állam fel is karolta az anyagi érdekeket, s oda mutat minden, hogy felfogja a szellemieket is tudós iskolái által oly módon, miszerint azok ne csak tisztviselőket, de felsőbb műveltségű emberek két is adjanak a hazának. Csak a két irány egyeztetetését sürgetem: nem egyesítés, hanem épen- helyes és czélszerű elkülönítés által, az iskolában úgy, mint a tárgyalás módszerében! S itt már sok a szülőktől függ, amennyiben ők irányozzák, vagy nekik kell irányozni, fiaikat az állatok még helyesen át nem tekinthető életpálya előterein , de nem kevesebb függ az oktatás intézői és annak vivőitől is. A tény, melyre vonatkozom s mely a jelenkort a sult irányában jellemzi, a reáltanulmányoknak, a tmanitórák mellőzésével, sürgetése azok részéről, aknek fiai sem technikusok, sem közvetlen gazdák, emlkereskedők nem lesznek soha. Ezek oly dolgokatanúlnak, melyeket már azért is csak urfiasan tíznek, mert meg vannak magokban győződve, hogy oly kiterjedésben és részletességben a tanult dolgokat nem fogják alkalmazni soha mint azok, kiketők maholnap kenyerüket keresendők. S midőn amazok reáltanodákba s még sűrűbben a divatba jött magán reáltanintézetekbe küldetnek, az életben, nem alkalmazván ez ismereteket, aligha fogják folytatni e szakokait s igy elfeledik a mit tudnak s olvasnak majd, ha olvasnak, regényeket; mert a felsőbb embert kifejtő bölcsészet, classica literature, állam- és miveltségtörténelem s mik ezekkel összefüggenek s végre a költészet felsőbb nemei által szellemek meg nem nemesittetvén, örökké szűk látkörbek, az anyaghoz és érzékekhez kelletinél inkább tapadók maradnak. A bölcsészet nemcsak szabályosan gondolkodni, hanem minden ismeretnek alapjait és elveit keresni és érteni gáz embert egyéni és társas érdekei körül tájékozódni Unitja. A clássica literatura, az azt előállított népeknek physikai, történelmi és társadalmi tényzők szerencsés egyesülésénél fogva, örök nevelője és formálisa marad érzületnek és jellemnek, örök mesteres firmának , mert bár sokban felülhaladta az új világ a classicai népeket, az uj irodalom mégis az emberi ge fejlődési stádiumai s az újvilág társadalmi mivoltánál fogva ama tekintetekben a classica litere tokától a pálmát e napig sem ragadta még el s előreláthatólag nagysoká fogja ....ha fogja ? A történelmet nem szükség ajánlanom, de mi az a történelem, melyet férfiak alkotnak, kik a keresztyén népei psiilosophiája s a classical világ irodalma által nem képeztettek? E kérdésre legbiztosban a kritikai irodalomtörténet felel. Hiszen ismerjük a kelet meséléseit, a középkor krónikáit, a deáktalan irók történetírását! S a jellemnevelő, lélekszépítő történelmi művészet értésére, vérré emésztésére, szeretetére benneteket a reáliskolák történelmileg vezetni ? S képesítenek czeftjL miveltség dB^vrodal^pwénet megértésére, njelvhez frlilosopRi^ijljfíitwf!#!1 'Álirténelmi ég, aesthetikai fedettségnélftp. Máim janitok? S a költészet (előbb, nfiir^i irá^ftQz^JáyS'/.inte kirekesztőleg vágyj fírUg’iötU ér-- *, de kettő’t rátszott elme oly imnősitett érzéket, mint kinek né'Vél'Stése az ember szellemib!) köreiben azt kellőleg kifejtette ? Ne említse senki alméket, kik finomabb, idegesb, szellemibb szervezetek, s azért a képzelem és érzés készebb fogékonyságánál fogva mást sokkal frapmább érzéket s mondhatni értelmet hoznak maikkal a szépművek iránt, mint a Férfi velős izmos természete, kinek annál szükségesebb a széptani ndvelés, mennél inkább távozik az emberiség amaz átszellemitett érzékiségtől, melyt a hajdankorban rémesitette is, szépítette is azt. Pedig a költészetnek azért, hogy tárgyát és formáját oly nehezen találja fel az uj korban, melyben minden csinálva' van nem.teremve, nem kisebb, sőt épen nagyobb fontosságai felsőbb hivatásai van: az emberiségnek a' termés1®* anyaemlőjét pótolni, melytőfl elszakadt,, a mesterséges érzékiségből kiemelni azt, s valamint egy kopoly volt a religióval, most is, az eszmény felé mutatva, a szív religiós csiráit, hajlamait kiveszni nem eredni, sőt táplálni, s igy a kebelvilág, s a társaslág mind inkább táguló szakadását kiengesztelni. I TOLDI FERENCZ. (Vége/köv.) Nemzeti színház.Dec.28. „Éjszak csillaga.“ —Dec. 29. „Béldi Pál.“ Szigligetitől. Dec. 30. „Gu z m an Johanna.“ A pzímszerepben Kaiser.Ernstné a mint vendég lépett fel. A színház egészen megtelt. Az előadás sikerült. ■—Ma, bérletszünettel Kaiser-Ernstné asszony fölléptem adatik : Hunyady László. Eredeti opera 4 szakaszban Erkel Ferencztől. Lapszemle. Bécs journalistikusja a dec. 20-án kelt és a „Wiener Zeitung“ karítcson reggeli számában közzé tett császáriei által kimeríthetlen tárgyalásokra és Bécs népe határtalan örömre és lel-kesülésre nyert anyagot. Az „Ost-Deutsche Fest“ igy szól: —Bécsnek 1683- ban történt fölmentése olt, midőn a vitéz Starhemberg, a hős Sobieski és a német segédcsapatok a török zultán vad hordáit az ostrom megszüntetésére és visszavonulásra kényszeritték, nem fordult elő elézmény, mely e.,város alakítására s fejlődésére nézve-, akkora hordervvel bírjon, mint azon karácsori ajándék, mely a báskák lerontását, a várárkok betöltését és a belvárosnak majdnem ötszázezer ölnyi területtel tágítását rendel/ A „Wanderer,“ hogy a dec. 20-ki császári levél fontosságát kellő világiasba helyezze, fölhozza a birodalmi főváros kebelében végrehajtott nagyobb reformokat. Emliti II. Jóssefet, ki 1770-ben azon sivár tócsákat, melyek akkorr a belvárost a külvárosoktól elkülönték, s melyek szemetjeikkel, iszapjaikkal undort terjesztettek és a leget megronták, emelkedett szekér- s gyalog-utakká hálózta át, fákkal ülteté be, és az egész glaeis-i pázsit szőnyeggé változtatta. Emliti I. Ferenczcsatornázásait, a vízvezetést, mely által Ferdinand császárt Bécsnek szebbé és egészségesebbé tételére oly nagymértékben folyt be. De mindemellett — szerinte tíz Bécs, a nagyobb vagy csekélyebb kiterjedésű városkerületeknek, melyekben félmillió nép él, conglomeratuma volt, ahelyett, hogy egy valódi nagyváms képét tüntetné föl. Csak most jön azzá. Bécs ■ siói az Oesterreichische Zeitung — megszűnt erősség lenni, hogy világvárossá alakulhasson.. .,miért is védnék többé bástyák és falak ? Az ozmán hatalom vad árja régy visszavonult azon tartományoktól, melyeket elözönlött, a veszély, mely egykor Europárt fenyegeté,örökre megszűnt s napjainkban’—furmolja több lap — a fővárosoknak nem kell kőfal, bástya és semmi német erődítmény. Ajtai legyenek nyitva mint a templomé, tekintete legyen nyájas mint a békéjé. A napóleoni hadjárat Magya r könyvészet. 6 1. Ismerettár. Népszerűen elíralva s képekkel ellátni. A „hétköznapi könyvtár“ 5. szájja. Többek köztgnfiikálásával szerkeszti Tóth Löitincz m. acad. tag.Első kötet. V. füzet. Bébek - Berktalanéj. Kis 8-als rét. 769—960 lap. (ip8. Magyart költeményei. Pest, 1858. Magyar Mihálynál. Nyomatott Gyurién Józsefnél 12-ed rét/ 117 lató Araft. pp. -