Pesti Napló, 1859. május (10. évfolyam, 2766-2791. szám)
1859-05-01 / 2766. szám
PEST, APRIL 30. (Fk.) Anlon „örök" béke, mely 1856. mártius 30-kán a jardin des plantes sasának tollával aláíratott, és hét európai hatalmasság képviselői által megpecsételtetett, alig négy héttel élte túl háromévi születésnapját, és a sorsnak különös szeszélye úgy hozza magával, hogy épen azon hatalmak, melyek ama békét kötöttek, részint máris szemben állnak egymással, részint nemsokára bele fognak vonatni a véres küzdelembe. Mind a három párisi béke rothadt gyümölcsként hull le a fáról, és a föld új vérözönből akar erőt meríteni tartósabb, életrevalóbb gyümölcs előteremtésére. Azt mondjuk: mind a három párisi béke, mert nem csak az utolsó, hanem mind a három roszul gyógyított, mesterségesen behegesztett sebeket hagyott hátra, mik most újra felpattannak, miután éveken át lázas állapotban tartották Európát. „A háború az emberiség ostora, miként a császári kiáltvány mondja, de vannak esetek, midőn az ostorra vagy a kardra kell bízni az eldöntést, midőn a nézetek elméleti küzdelme megszűnik, és nem az érvek, hanem a holttestek sokasága dönti el, kinek részén van az igazság, vagy helyesebben, kinek akarata fog érvényessé válni. Az új kor két homlokegyenest ellenkező iránya : a szerződési és nemzetiségi politika e perczben Olaszhon áldott virányain mérkőzik meg egymással, miután világossá jön, hogy egyik a másikat kizárja, és hogy engesztelődésről köztük nem lehet többé szó. Ez az, mi e küzdelmet európaivá teszi, vagy legalább teendi. A világrész régi politikai rendszere, mely negyven éven át fenállt, 1853-ban a keleti háború kitörésével meghalt; most ünnepélyesen eltakarítják; egy millió harcos adja meg neki az utolsó kíséretet, és ezer ágyú szólal meg sírja felett. Új épületnek kell keletkeznie, a régi szerződések, vagy pedig az európai közjogba újonnan bevezetett nemzetiségi elv alapján-e ? ez az, amit a mostani háború el fog dönteni! Elegen vannak, mégpedig mély belátású és finom tapintatú történetismerők, kik azt hiszik, miszerint e háború nem egyéb, mint egyszerű folytatása azon majdnem hagyományszerű küzdelemnek, mely századokon át folyt az olasz félszigeten, az ausztriai és a franczia befolyás közt. Mi többet látunk benne, s e nézetet a császári manifestum is igazolja, „minden fenállónak felforgatásáról“ szólván , mely „már nem csak egyes pártok, hanem a trónok által“ kisértetik meg. E nyilatkozat, ily ünnepélyes órában Ausztria Felséges Uralkodója által kimondva, meglepő világosságot áraszt a jelen küzdelem természetére, s nem engedi ezt a közönséges dynasticus, vagy átalában egyes kérdések körüli háborúk sorába helyezni. E küzdelem vége el nem látható, hogy az „localizálható“ teend, ma már senki sem hiszi, legfölebb azt remélik, hogy a legközelebbi hetekben még nem fog Olaszország határain túláradni. Hanem magát Olaszországot teljesen — egyik végétől a másikig — betöltendi e küzdelem; tegnap Toscana lázadásáról hallottunk; ma Pármáról ugyanezt beszélik; a legatlókban régóta forrong a forradalmi szellem; Nápolyban pedig a király reménytelenül küzd a halál ellen, és míg e végső küzdelem tart, teljesen megállapodik az államgép, hacsak a nép bele nem nyúl kerekeibe. Szicíliában is volt kisebb lázadás, mely azonban talán egy nagyobbnak előfutója, tehát a Pótól a Középtengerig elláthatlan haos, és nem hisszük, hogy valaki előre meg tudná mondani, mikor és miként fog az rendeztetni! De a haos a félsziget határain túl is fog terjedni , nevezetesen Oroszország fellépése által, mely mindig határozottabb és fenyegetőbb alakot ölt, olyannyira, hogy ausztriai részről Galliczia határán életbeléptetendő komoly kéztüleletekről van szó. ... A discrétió megtiltja, e pontról részletesebben szólni. Csak azt véljük még érdekes részlet gyanánt megemlíthetni, hogy a franczia-orosz szövetség körüli komoly alkudozások tulajdonképen Konstantin nagyherczeg által kezdettek meg igazán, midőn ez december 20-án a tuileriákat meglátogatta és néhány nap óta annyira haladtak, hogy Napóleon császár ismeretes újévi köszöntését elmondhatta........... Poroszország ápril 22-ei jegyzékét is ismerjük már; a porosz kormány maga részéről visszautasít minden felelősséget Ausztria eljárására nézve, és egyenesen kinyilatkoztatja, miszerint nem fogja magát a háborúba „beleerőszakoltatni,“ valamint a jegyzékhez mellékelt emlékiratban kimondatik, hogy a bécsi zárokmány 46 és 47. §§-i szerint e háború a szövetséget semmire sem kötelezi, miután Ausztria a megtámadó fél. A 47. §-ról már a minap volt szó, a 46. §. pedig így szól : „Ha valamely szövetségi állam, melynek a szövetség területén kívül is vannak birtokai, európai nagyhatalom minőségében háborút kezd, ezen a szövetség viszonyait és kötelezettségeit nem érintő háborúhoz a szövetségnek semmi köze nincs“ (bleibt dem Bunde ganz fremd) E czikkel egybevetve Poroszország jegyzéke nagy jelentőséggel bírna, ámbár föltehetni, hogy azon intés, melyet a császári manifestum végszavai Németország felé is tartalmaznak, nem fog figyelem nélkül hagyatni.... A fentebbi, tán nagyon is szakadozott jegyzetekből az olvasó a helyzetnek legalább általános körvonalakban elég hű képét állíthatja össze magának; — a részletek kifejtését a — bulletinekre kell bíznunk. A „W. Z.“ hivatalos részében olvassuk: „Ő Felsége a Császár, ápril 27-kén a gróf Gyulai táborszernagy vezénylete alatt álló második hadsereg csapataihoz következő tábori parancsot méltóztatott kibocsátani : „Sikertelen fáradozások után, hogy a békét birodalmam részére megtartsam, nehogy méltóságát kétessé tegyem, kényszerítve vagyok fegyverhez nyúlni. „Biztossággal teszem le Ausztria jó jogát a legjobb és kipróbált kezekbe, derék hadsergem kezeibe. „Ennek hűsége és vitézsége, ennek példás fegyelme, az ügy igazságossága, melyért küzd, és a dicsteljes múlt biztosítják nekem az eredményt. „Második hadsereg katonái! Rajtatok áll a győzelmet Ausztria mocsoktalan zászlóihoz kötni. Menjetek Istennel és Császártok birodalmával a harczba. Ferenci József s. k.“ Bud Schauenstein gr. császári osztrák külügyminiszter körirata a császári követségekhez. (Kelt Bécsben apr. 29. 1859.) Ide csatolva küldöm . . . nek a császári urunk által népeihez ma intézett szózatnak lenyomatát. A császár szavai jelentik a birodalomnak ő Felsége határozatát, hogy a császári sereget a Ticinón át előnyomultatja. A császári kabinet még Nagybritannia legutolsó közbenjárási javaslatát elfogadta; elleneink azonban a példát nem követők, s ügyünk védelme most már fegyverre van bízva. E komoly pillanatban kötelességem külföldön levő képviselőinknek még egyszer előadnom a tényeket, melyeknek balvégzetes hatalmán az Európának oly sokáig szerencsésen megőrzött békéje fentartására czélzó kísérletek mind meghiúsultak. A turini udvar kitérőleg válaszolván leír egy verkezési fölszólításunkra, ezzel csak újólag ugyanazon ellenséges akaratot tanusstá, melylyel már nagyon is régóta gyakorolja azon háromszorta boldogtalan előjogot, hogy Ausztria sérthetlen jogait megtámadja, Európát nyugtathatja s a forradalom reményeit szítja. Minthogy ez akarat nem tört meg Ausztria bosszútűrésén, a császári birodalomnak végre azon kénytelenségbe kellett jönnie, hogy fegyverhez nyúljon. Ausztria a sértések hosszú sorát nyugodtan tűrte el a gyöngébb ellenféltől, mert tudja magas hivatását, hogy a világ békéjét ameddig csak lehet őrizze meg, mert a császár és népei ismerik és szeretik a jóllét magasb fokai felé békésen haladó fejlődés munkálatait. Hogy azonban Ausztriának joga van a Piemont elleni háborúhoz, azon a kortársak közül egy józaneszű s becsületes sziva sem kételkedhetik. Piemont még sohasem fogadta el őszintén a szerződést, melyben tíz év előtt Milánóban azt ígérte, hogy Ausztriával békében s barátságban lesz. Ez állam kétszer veretett le a fegyver által, melyet elbizakodása bivott volt ki, súlyosan bűnhödte ábrándjához mégis sajnálatraméltó makacssággal folyvást ragaszkodók. Károly Albert fia szenvedélyesen látszott epedni a napján , midőn házának öröksége, melyet Ausztria mérséklete és nagylelkűségétől csonkitatlanul kapott volt vissza, harmad ízben is néprontó játék betéteiét képezendi. Oly uralkodóház nagyravágyása, melynek Olaszország jövőjére való hiú és semmis igényét sem ez ország természete és történelme, sem saját múltja és jelene nem igazolják, vissza nem ijedt attól, hogy a fölforgatás hatalmasságaival álljon természetien szövetségbe. Nem hallgatva semmi intésre, Olaszország minden államainak elégületleneivel vette magát körül; a félsziget jogszerű trónjainak minden ellenségei reményeik gyúpontját Turinban keresték és találták. Turinból gonoszul visszaéltek az olasz népségek nemzetiségi érzelmével. A nyugtalanságnak Olaszországon minden csíráját gondosan ápolták, hogy, ha majdan a vetés kikél, Piemontnak egy ürügygyel többje legyen Olaszország államainak állapotát képmutatóig elvádolhatni, maga részére pedig — a rövidlátók szemében — a szabadító szerepét igényelhetni. E vakmerő vállalatra féktelen sajtónak kellett közremunkálnia, mely naponkint azon volt, hogy a szomszéd államok jogszerű rendje ellen erkölcsi lázadást szállítson át a határon: oly eljárás, amit hoszszasabban egy európai ország sem viselhetne el mély és veszélyes izgatottság nélkül. Ez üres jövendőbeli álmok kedvéért Piemont — hogy külső támaszokat szerezzen oly magatartásra, melylyel saját ereje kirívó balarányban áll — egy európai nagyhatalmasság ellen folytatott, de őt magát nem illető háborúba tolakodott, katonáit idegen czélokra áldozta föl, — későbben pedig, a párisi tanácskozmányokban, a nemzetközi jog évkönyveiben újdon felülkerekedéssel merész bírálatot tartott saját olasz hazája kormányai fölött — amely kormányok pedig őt meg sem sértették. Nehogy azonban valaki azt hihesse, hogy e zabolátlan vágyak és törekvések közé az Olaszország békés gyarapodásában való őszinte részvétnek csak egy szikrája is vegyül, Szardinia szenvedélyei mindig megkétszereződtek, valahányszor Olaszország fejedelmeinek valamelyike az enyheség s engesztelődés sugallatait követte, valahányszor különösen Ferenci József Császár az ő olasz alattvalói iránti szeretetének, Olaszország legáldottabb tartományai szerencsés előmeneteléről való gondoskodásának fényesen világló bizonyságait adta. Midőn a magas császári pár az olasz tartományokat beutazta, ha alattvalók hódolatait fogadva s minden lépését jótétemények bőségével jelölve , akkor Turinban, nyilvános lapokban, háboritlanul dicsőitheték a királygyilkosságot. —■ Midőn a császár Lombardia és Velencze közigazgatásával fenséges öcscsét Ferdinánd Miksa főherczeget bízta meg (oly herczeget, ki magas tulajdonok által tűnik ki, kit szendeség és jóakarat lelkesít s ki az olasz nép igaz szellemének szívbeli barátja) , akkor Turinból semmitsem mulasztanak el, csak hogy e herczeg nemes szándékai annyi hálátlansággal találkozzanak, amennyit gyűlöletes naponkinti bizgatások még jóérzelmű népesség közepett is előidézhetnek. A turini udvar el lévén ragadtatva a pályára, hol már csak a közös választhatott, hogy a forradalomnak vagy kíséretében vagy élén lépdeljen előre, természetes hogy mindig kevesebb erővel és akarattal bírt a független államok közti közlekedés törvényeit tiszteletben tartani, sőt a maga részéről akár csak egyet is elismerni a korlátok közöl, melyeket a nemzetközi jog minden művelt nemzetek cselekvésének szabott. Szardinia a legsemmisebb ürügyeknél fogva föloldozá magát szerződésileg világosan kikötött kötelességek alól, mint azt Ausztriával s az olasz államokkal a gonosztevők és szökevény katonák kiadása iránt kötött szerződéseinek példája mutatja. Küldönczei bejárák a szomszéd államokat, hogy a katonákat hadi urok iránti hűtlenségre csábítsák ; a katonai fegyelem minden szabályait tapodva, a zászlójuktól megszökötteket saját serege sorába fogad. Ezek voltak a kormány tettei, mely civilisálási hivatásával szeret kérkedni, de melynek államaiban akadnak irói és olvasói oly lapoknak, melyek be szemérvén többé az orgyilkosság merő védelmével, annak véres áldozatait valóban istentelen örömmel számlálják. Ki csodálkozhatik még a felett, hogy ezen kormány mindenekelőtt Ausztria szerződés szerinti jogait, mint hatalmas akadályt úgy tekintette, melytől a hitszegő politika minden eszközének felhasználásával menekülnie kellett? Már rég nem titok senki előtt is Piemont valódi szándéka, melyet ezen állam az első pillanatban bevallott, mihelyt t. i. elégséges biztosságú reményt nyert idegen segélyekre, és nem tartá szükségesnek továbbra is áranz alá rejteni, háborúra és felforgatásra irányzott terveit. Európa, mely a fenálló szerződések iránti tiszteletben tekinti békéjének palládiumát, jogos visszatetszéssel fogadta azon nyilatkozatot, hogy a szardiniai kormány magát Ausztria által megtámadottnak véli, mivel Ausztria szerződés szerinti jogainak gyakorlatáról le nem mond; továbbá, mivel a Piacenza báni helyőrségi jogához, melyet számára Európa nagy hatalmasságai biztosítottak, ragaszkodik és végre mert a félsziget más fejedelmeivel a jogszerinti érdekek közös védelmére szövetkezni merészkedik. — Még csak egy vakmerőség volt hátra és ez is elkövettetett. A luriui kabinet kinyilatkoztatta, hogy Olaszország állapotaira nézve csak leplező módok léteznek mindaddig, mig az ausztriai császári koronának uralma az olasz területekre kiterjed. Ez által egyszersmind Ausztriának területi birtoka nyíltan meg lön támadva és azon legvégső határ is túl lön lépve, a meddig egy oly hatalom mint Ausztria egy kevésbbé hatalmas állam kihívásait eltűrheti, anélkül hogy fegyverrel re feleljen. It, a csalárd elferdítések lepléből kivetkőztetett igazság azon cselekvésmódok tekintetében, a melyekre a savoyai királyi ház tíz év óta magát lelkiismeretlen tanácsok által ragadtatni engedi. Mondjuk ki most azt is, hogy azon vádak és szemrehányások, melyek által a szardiniai kormány Ausztria elleni megtámadásait szépíteni akarja, csak könnyelmű rágalmak. Ausztria, conservatív hatalom, előtte a vallás, erkölcsiség és történelmi jog szent. A mi a népek nemzeti szellemében nemes és jogos, mit ö becsülni, védeni, és az egyenlő jog mértékével mérlegelni tudja. Az ő terjedelmes birtokaiban különféle származásu és ajkú nemzetek laknak, a császár ugyanazon szeretettel övedzi körűl mindnyájokat, és azoknak egyesitésök a felséges császári ház alatt, üdvére szolgál az európai népcsaládnak; azon igény azonban, hogy nemzeti határok serint uj államok alakítása határoztassék meg, ez az utópiák legveszélyesbike. Ezen igényt kitűzni annyi, mint a történettel szakítani; azt Európának valamely részében életbe léptetni akarni pedig annyit tesz, mint az államok erősen öszszetagolt rendét alapjában megingatni, mint ezen világrészt havai zavarral fenyegetni. Európa érzi ezt, és annál erősebben ragaszkodik a földterületi beosztáshoz, miután azt az ezelőtt uaskodó háború korszakának bevégeztével a bécsi congressus, lehető tekintettel a történeti területi viszonyokra alapította meg. Egy hatalomnak birtoka sem jogszerűbb, mint az olaszországi birtok, melyet ezen congressus — ugyanaz , mely a szardiniai királyságot visszaállította, és Genuának fényes meghódításával megajándékozta, — a Habsburgi Császári Háznak visszaadott. Lombardia évszázadokon át a német birodalom hűbérese volt . Velencze Ausztriának esett, mert ez lemondott a belga tartományokról, amit tehát a juriui kabinet többi vádjainak semmiségét az által bebizonyítván, a Lombard-Velencze lakossága elégületlenségének igazi okául kitűzi. Ausztria uralmát a Pon és Adrián ; ez egy minden tekintetben alapos és megingathatatlan jog, oly jog, melyet az ausztriai sasok minden ellenségeskedés irányában vértezni fognak. De nem csak jogos, hanem igazságos és jóakaratú is a kormány, mely a lombard-velenczei tartományok felett kormányoz. Gyorsabban, mintsem a forradalmi évek nehéz eseményei után várható lett volna, felvirultak a szép vidékek, Milano és több nevezetes város történetére méltó életet fejt ki, Velencze mély sülyedéséből új, növekedő jóllétre kel fel, a közigazgatás és igazságszolgáltatás rendezett, ipar és kereskedés díszült, a tudomány és művészet buzgóan ápoltatik. A közterhek nem súlyosabbak, mint a birodalom többi országaié, és még könnyebbekké válnának, ha Szardinia vészteljes politikájának hatásai az államerők igénybe vételét nem emelik. Lombard-Velencze lakosságának nagyobb része megelégedett; e mellett azon megelégedetlenek száma, kik az 1848 év tanulságát elfelejték, nem tetemes, és ez is kisebb lenne, ha Piemont szakadatlan bujtogatási mesterkedése azt nem nagyobbítaná. Piemont ennélfogva nem szenvedő és elnyomott népességeknek fogja pártját, sőt inkább megakasztja és fentartja a rendes felvirágzás és jövőteljes kifejtés állapotát. Emberi előrelátás nem számíthatja ki, mi hosszú időre bolygatja meg e sajnos merény Olaszország békéjét, de azok fejére rettenetes felelősség száll, kik Európát és hazájukat részakaratú szándékkal megújult katastropháknak teszik ki. Az egész félszigeten oly gondosan táplált forradalom csakhamar követte a nyert lendítést. A katonai lázadás Florenczben ő és. Fenségét a toskanai nagyherczeget arra indítá, hogy államait hagyja el. Mássa és Carrarában a lázadás uralkodik Szardinia oltalma alatt. Francziaorszáaország azonban azon morális felelősséget — ismételjük — régen osztván , sietett ezt tettekkel is egész tertelmében elvállalni. A cs. franczia kormány f. hó 26-án bécsi ügyvivője által kijelentett, hogy a Ticinonak az osztrák csapatok általi átlépését Francziaország elleni hadüzenetnek tekintené. És míg Bécsben a lefegyverzés iránti felhívásra Piemont válaszát várták, Francziaország csapatait Szardinia száraz és tengeri határaira küldő, jól tudván, hogy ez által a turini udvar utolsó elhatározásának mérlegéba döntő súlyt veteni. És miért kellett, kérdjük, egy csapással megsemmisíteni az európai béke barátainak jogos reményeit? Mert az idő eljött, midőn a régóta csendesen táplált tervek megértek, midőn a második franczia császárság „eszméit“ életre kívánja hívni, midőn Európa politikai jogállapota igazolatlan igényeinek áldoztassék fel s azon szerződések helyébe, melyek az európai nemzetjog alapját teszik, azon „politikai bölcseség“ lépjen, melynek közzétételével a Parisban trónoló hatalom a világot meglepte. Az első Napóleon traditiói ismét fölélesztenek. Ez a harcz jelentősége, melynek előestéjén áll Európa. Hassa át a kiábrándult világot azon meggyőződés, hogy ma, mint félszázad előtt az államok függetlenségéről, a népek legfőbb javainak a nagyra- és uralkodásra vágyás ellen való oltalmáról van szó. Ferencz József Császár, államunk Uralkodója azonban, bár gyászolva a háború bekövetkező szenvedései miatt, igazságos ügyét nyugodt kebellel bizza az isteni gondviselés intézkedésére. Kivonta a kardot, mert bünt és kézzel koronájának méltósága és becsülete után nyúltak; jogának teljes öntudatával viselendi azt, népének bátorsága és lelkesedése által nyert erővel és kisérve mindazok győzelmi kivonataitól, kiknek lelkiismeretük különbséget tesz az igazság és csalás, a jog és jogtalanság közt. Úgy a csász. nyilatkozványt, mint a jelen iratot adja ön azon kormány tudtára, melynél önnek szerencséje van megbízva lenni. Fogadja sat. KÜLÖNFÉLÉK. — A Csengery A. által szerkesztett és kiadott „Budapesti Szeme“ XVI és XVII füzete megjelent. Tartalma a kettős füzetnek, melyről legköleebb bővebben szólunk, következő : 1. A magyar vezérek kora. Második közlemény. Zsolt kora. Szabó Károltól. 2. Goethe. Élet és jellemrajz. I (Lois nyomán) Második közi. Goethe férfiúi kora és munkáinak jellemzése. Szász Károlytól. 3. A legújabb magyar 1 óra. Első közi. Erdélyi Jánostól 4. A nemzetközi jog története. Harmadik közt. Az újkor az utrechti békéig. Pauler Tivadartól. 5. A román nyelvek alakulása. Első közlemény Lukács Móricstól. 6. Petőfi újabb költeményei. Másodi közlemény Salamon Ferencitől. 7. A nemzetgazdasági irodalom újabb mozzanatai. (A franczia irodalom) Kautz Gyulától. 8. Magyar László délafrikai utazásai. Hunfalvy Jánostól 9. Magyar tudományos akadémia. Orszályülési előadások 1859 ről. januar—april hónapokról. 10 Egykorú levelek II. Rákóczy György lengyel hadjáratról. (Pótlékul az irodalmi Bremiéhez.) Szilágyi Sándortól Az újabb 10 füzet 13 folyamnak előfitetési díja 10 pft. — A Szokolay István által szerkesztett és kiadott „Községi tanácsadó a városi és falud községeket illető ügyekben“ czímű hasznos vállalat második évfolyamának első füzete megjelent, következő tartalommal : I. Az új telepítési törvény és attól várható nagyfontosságu hasznok, különösen a földmivelés emelésére. II. M képen lehet a jobbágyközségi birtokok tagosításánál a legnagyobb hasznokat biztosítani. Mészáros Károlytól. III Hová kell panaszainkkal fordultunk az alsó hatóságok határozatai ellen. IV. Belügyminiszteri döntvények : 1. Törvénytelen szüetésű gyermekeknek községi illetőségük ; 2. A kiskorúsága óta külföldön tartózkodott egyénnek községi illetősége; 3. Törvényes születésű gyermekeknek községi illetőségük atyjuk halála után ; 4. Községi illetőség más községbe házasodott törvényes házasságu spa után. V. Községi tudósítások : 1. Ss.-Endre város költségvetése 185%-ben ; 2. Rácakeve város költségvetése 185% évben; 3 Honor mezőváros költségvetése 185% évben ; 4. Arad városának költségvetése 185% évben ; 5. Különféle közlések a községi élet mozzanatairól — a birtokrendezések, iskola stb. körül. — Megjelen a „Községi Tanácsadó“ ez évben is 10 füzetben, füzetenkint körülbelül 5