Pesti Napló, 1870. január (21. évfolyam, 1-24. szám)
1870-01-01 / 1. szám
1. szám. Szerkesztési iroda : Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (elővietési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELT KIADÁS. Szombat, január 1. 1370. 21 évi folyam. Előtetési föltételek: Hirdetmények díja Vidékre, postám .' \n .v. vagy /•:helyben, házhoz hordva : Egész évre . . . 't. frt. ‘ Félévre. .... frt. Negyedévre . . . . ..6OIí'r. Két hóra............ 3 N^4ftkr'_ • E/y hóra .... 1 S5 kr. 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 uj kr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Nyilt-tér : 6 hasábos petitsor 25 uj kr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ ISVO-diki évfolyamára. A „Pesti Napló“ f. évi decz. 15-től kezdve új correct kiállítással, reggeli s esti kiadásban jelen meg. Előfizetési feltételek a reggeli s esti lapra: Egész évre .... 22 Fél évre..........................11 Negyed évre .... 5 fil*t 50 fel. Az esti kiadás külön postai szétküldéséért havonkint 30 kr fizetendő. Előfizethetni Pesten alulirt kiadó-hivatalban (Ferencziek-tere 7. szám földszint). Vidéken minden kir. posta-hivatalnál. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társulat mint a „Pesti Napló“ kiadó-tulajdonosa. Pest,deczember 01. Batthyány Lajos emlékére. A „Hon“ mai esti kiadásában közölve a Batthyánynak állítandó emlékre vonatkozó tegnapi felhívásunkat, e szavakkal csatlakozik az e czélra szolgált aláírásokhoz: „Őszinte rokonérzelemmel csatlakozunk e kezdeményezéshez. Gróf Batthyány Lajost mi a század legnagyobb alakjai közé számítjuk, a magyar századok lovagiasságának megújított alakjának, a szabad elvek, eszmék és tettek személyesítésének, az öntudatos hazaszeretet mintaképének tekintjük őt. És mivel ily alaknak méltó épen úgy a szemek előtt, mint a szivekben magasan állni, óhajtjuk, hogy gr. Batthyány Lajosnak emlékszobra legyen, melyre ezennel mi is aláírást nyitunk lapunkban, s azt Jókai Mór részéről száz forinttal megkezdjük. — A „Hon“ szerkesztősége.“ Az emlékre a „P. Napló”nál ma befolyt: a „Napló“ szerkesztősége 100 frt, Thury Sámuel 20 frt, Csernátony Lajos 10 frt, összesen 130 frt. Pest, deczember 31. Ha az embert az a viszony, melyben él, ki nem elégíti, általánosítja egyéni hangulatát, s a világot, az erkölcsöket, az államrendet kárhoztatja, a létező állapot szétmállását kezdi sejteni. Az egyes sejtenek hipochondriája magához ragadja a hasonfajtáju kedélyeket s ragályként terjed a bizodalmatlanság a létező állapot tarthatósága iránt. S ekkor aztán egész raja támad a bőszjóslatoknak s folyvást körülzsibongja a kedélyeket, s behatásai által zsibbasztva a tetterőt, oly veszélyeket idéz elő, melyek ki sem fejlődtek volna, ha az önbizalmat alá nem ássa a kósza félelem és a gyáva csüggedés. Európában, mint látszik, gyorsan terjed az aggály egy csoporthelyzet tartalhatlansága iránt. S ami még megdöbbentőbb : bizonyos passióval keresik az emberek a megfélemlítőt a megnyugtató helyett. A babyloni fogság óta alig volt több jósló, mint most kezd lenni, pedig midőn az emberek a baljóslatokra hajlandók, a tapasztalás szerint, csakugyan az állami rendet veszélyek környezik , épen oly veszélyek, melyeket a kishitűség táplált s a gyávaság rémképekké emelt. Egy hadjárat alatt az orosz táborban elterjedt bizonyos epidémia, s annak behatása megkezdő lazítni a fegyelmet. Ekkor Suvarov kihirdetteté, hogy rögtön főbe lövetik, aki a járványt megkapni merészkedik. Ezen kihirdetés után csodálatos gyorsasággal megszűnt a ragály. A nagyobb veszély eltörli a kisebb behatását. Ha Európát nagyobb veszélyek környeznék, mint most, akkor tán kevesebb jelét adná töprenkedő félelmének. Megijedt a franczia császárnak egy pár napig tartó gyengélkedésétől; a pénzkrízis aránytalan izgatagságba hozta; a dalmatiai csetepatékat a keleti ügyek fenyegető válpontjának tekinté, fél Poroszország hallgatagságától, az orosz politika rejtélyes csendjétől, s még a cseh tüntetéseket is vihar jelének kezdi tekinteni. Igaz, hogy nincs valami örvendeztető azon ellenmozgalmakban, melyek a létező állapotot vagy a kényuralom, vagy a fejetlenség számára akarnák kizsákm. A „Pesti Napló“ tárcsája január 1. Heti tárcza. (12 és 13 borda. —• A jövő Yogtja. — Légvelocipéd. — Jóslatok. .— A perez koholtja. — Novella 1870-ből. Boldog újévet! A brazíliai indiánok igen okos emberek. A temetkezési költségek megkimélése végett, drága halottaikat megégetik és hamvaikat folyadékokba öntve, kiiszszák. Egyszerű procedura. A fiú beiszsza apját, a szerető elhunyt ideálját. Utánozzuk mi is e jeles népet. A szilveszteri pohárban habzik a pesgő, temetkezzél bele meg vénült 69 hadd üritsük ki az uj 70 egészségére. A régi játék ismétlődik ma, a megismertet az átéltet oly unatkozottan dobják sarokba, amily reménynyel köszöntjük az ismeretlen jövőt, melynek fátyola alatt reményeink szenderegnek remények — a vágy törzsének virágai. Egy évvel egy lépést megtettünk előre — ateljesülés felé,s hogy csakugyan előrehaladunk, azt Vogt után bizonyára elhiszi mindenki Pesten. Pár évezred alatt 13 bordás csimpánzéból 12 bordás, alkotmányos polgárokká váltunk. Ki tudja mivé fejlődünk még néhány évezred múlva, mikor aztán a jövőnek egy új Vágtja következő előadást fog tartani: T. hölgyeim s uraim! Mig a világ oda fejlődött, hol jelenleg áll, sok és hosszú időnek kelle lefolynia, oly hosszú évsornak, hogy még a hagyomány is fáradt madárként lelankasztja szárnyát s csak a tudományos buvárlat villanya képes e holt világba — e múltba életet varázsolni. A világ ma — az általános béke korában, midőn csak egy vallás: az ész vallása s csak egy nemzetiség: a szabad polgáré létezik, alig képes felfogni, hogy valamikor létezhetett idő, mikor ez egészen máskép volt. Ám a kutatónak szüvetneke világot dorit e rejtélyes állapotokra. Ezelőtt 3 — 4000 évvel, midőn Amerika és Európa között még tengerek hullámzottak, földünkön egészen más lények tanyáztak, mint mostanában. E lények emberek voltak ugyan, de a műveltség alacsony fokán álltak, mit a fenmaradt emlékekbőligazolnak. Az akkori civilizatióból múzeumainkban elég emlékkel bírunk, de minden csak fejletlenségüket bizonyítja. Ez emberek még a földön utaztak s gőzzel haladtak előre, mit mai napság, midőn a lakosság sűrűsége miatt légpályáink és alagutaink sem elégségesek s a villanyszállitás is már lassúnak tetszik midőn mindenkinek légvelocipédje vagy léggolyó-equipagea van, szánalmas mosolyt kelt ajkainkon. E kort épen azért a gőz korának keresztelő a tudomány. A gőzkor embereinek csontmaradványai mutatják, hogy azon időszakban az értelmiség igen kevés lehetett. — íme uraim, e koponya a sírdomb felirata szerint egy kitűnő diplomatáé volt és mint látni 4—5 uncia agyvelőnél többet magába nem foglalhatott. Ma már a legostobább embernek is van 7—8 lat veleje s félfont agyvelőn alól a legkisebb nevezeteségre nem lehet szert tenni. De még gyászosabb képet tárok fel önök előtt ha társadalmi állapotaikra egy pillantást vetek. E társadalmak szét voltak tépve darabokra az u. n. rangok létezése által. Voltak t. i. urak, polgárok, parasztok, szegény emberek, gazdagok stb. E nevezeteket ma, midőn csak okos és kevésbé okos, becsületes és kevésbé becsületes emberek léteznek, alig érthetjük. Akkor azt kérdezték : mennyi pénze van önnek, vagy ki volt apja ? Ma e helyett azt kérdjük: mennyit nyom agyveleje, hány font becsülete van ? E szétszakított társadalmakat szenvedélyek még inkább összerongyolták. Ki hihetné, hogy akkor még politizáltak is? De úgy van, ezt tanúsítják a múzeumainkban őrzött újságok, melyek között egy Times nevű hihetőleg igen kicsiny lehetett. A politikára akkor még szükség volt, mert különféle országok álltak fenn, melyek között az érdekversengés sok háborúra adott alkalmat. Kimondom a szomorú szót! Akkor még embereket is öltek és vér folyt politika, vallás és egyéb ily kopott eszmék miatt, vér folyt még magánbűnök miatt is. Adjunk hálát az időnek, hogy nekünk már sem büntetőtörvény, sem börtön, sem bitófa nem kell, mert hiszen mi mindnyájan szívből szeretjük egymást. Az emberiség ma már egy nagy család. Azonban térjünk vissza a társadalomról a gőzkor ős emberére. Hogy ez őslény fejletlen volt, annak tán egyik okát táplálékában is megleljük. Ő állatokat evett — igent, hallgatóság állatokat. — A hajdani Pannóniában (jelenleg Világváros 3-ik kerület) végbevitt ásatások alkalmával egy fogadó maradékaira is akadtunk, melyből egy tányért (e rejtélyes felírással: 4io—1 Fr—hn—r) van szerencsém bemutatni. Ezen megkövült csontrészek láthatók, egy szárny czomb, fej stb. Ez eledel egy föltalált étlap szerint pannon nyelven neveztetett .Hünersuppe-nak valami hun (gőzkerelett barbár nép) állatot jelenthetett a suppe szó érthetlen, de egy jeles eskimo szerint valószínüleg csontot jelentett. Tehát huncsont vagyis, mivel Hun a germán nyelvben csirkét fejezett ki, csirkecsont. Azon őslények csirkét ettek. E gőzkori csirkék elődei a jelen kor házicselédségének. Az állatok t. i. szintúgy fejlődtek, mint az ember s a gőzkor házi állatai négy évezreden át annyira változtak, hogy a mai házicselédekben alig ismerné föl valaki egy hajdani korszak értelmetlen állatját, melyet csak eledelre használt a barbár ember. Erről a hottentotai egyetemen tavaly egy kirgiz tudós igen kitűnő értekezést tartott. Ily tudományos felolvasásokat fognak rólunk tartani! S mig én — a jövőbe tekintvén — ezt leirom: a vén Silveszter, ez örökös sirásó eltemeti 1869-ik gyerekét, s az uj csecsemőnek bölcsőjét ringatja. Általános öröm uralkodik e magzat születése napján. A nap hőse a hordár, uralkodó csillagai a bokréta, torta s a jól ismert fénymázos papír, melyen tarka, aranyos betűkkel ki van fejezve az őszinte kívánat: „boldog uj esztendőt,a mig másik oldalán gyakorlatlan kéz magyarázatul oda másolta, hogy: a házmester, a varga, a levélhordó s a. Vagy pedig: e vendéglő szolgaszemélyzete. Avagy: a kávéház személyzete tisztelettel ajánlja magát. Vagy : a lapkihordó. Vagy: ein glückliches neues Jahr der Schneider. S minden ily kívánság aktika, mellet az árfolyamhoz képes tartozunk bevásárolni. Szívesen megteszszük, mert hiszen 1870-ben minden be fog teljesedni, a mire vártunk — abban semmi kétségem sem lehet. A váczi út ki fog köveztetni. Tavait kiszárítják, Simon Florent leköszön. A bérkocsi-árszabályzat életbe lép, s a frakker-ezék bizalmi adreszt intéz Thaiszhoz. A magyar drámairodalmat az enquete által az írók segélyzésére bőkezűen megszavazott 500 (mondd: ötszáz) forint felvirágoztatja. E csábító kilátásra Czakó feltámad halottaiból. Katona követi. Pest szépítését megkezdik, mihez első lépésül elég a vigadó előtti boltok építését fölemlítenem. Széchenyi szobrát felállítják. A királydombnak lába kél. A sikló kijelenti, hogy 1871-ben megindul. A budai rakpart szabályozásáról gondolkozni kezdenek. A úr téren gyógytermet építenek. A pesti magyar népszínház megnyílik. Uj operának alapját vetik. Komáromi Shakespearet kísértetbe nem viszi. Az álarczos bálokon egy vicc elsül. Ennyi csábító jóslatot csak a szilveszteri éj mámora költhet egy merész agyban, s azt hiszem ily kilátások után mindenki szívesen megfizeti újévi adóját, mondván: ' 70! ha csak felét tartod meg e szép szavaknak, örömmel üdvözöllek. — Megtart az többet is! sipit most kaczagva egy ismeretlen hang. Meglepetve tekintek körül szobámban, melyet az ernyős lámpa félhomályban tart. Nem látok senkit, s nem hallok semmit, csupán a toronyóra elhangzó kongását mely tizenkét ütéssel bevezetett az új évbe. Leveszem lámpásom ernyőjét, ismét körültekintek, de vizsgaszemem tekintete csalatkozva, kielégítetlenül hull pennámra. Hollá! ott áll az ismeretlen. Ki vagy ? Ver da! Qui vive ? Épen tollam hegyére kuporodott egy kis alaktalan szörny, nem nagyobb egy jókora fövenyszemnél, de azért úgy tudja fogát kaczagva vicsokáítani, mint egy teljesen kinőtt ördög vagy kobold, az ismeretlen, midőn csodálkozó szememmel találkozik a védkoboldja a futó fövenyszemnek, s azért jöttem ide, hogy tollad hegyén nyargalászszak, s azért akarok azon nyargalászni, hogy egy érdekes kis novellát irt a jövő év történetéből. — Te azt előre tudod, hogy milyen novellákat fog ezze a teremteni? — Természetesen, írj! A kis gömböcz szörnyű parancsoló fisionomiával peczkelte ki mellét, kezét kinyújtá, homlokát ránczokba szedő, a végignyargalt pennámmal a fehér lapokon. A Lipótváros, vagy ha jobban tetszik — a Terézváros bizonyos utczájának egy bizonytalan házában lakik egy család. E család az ellenzék stílusa szerint: héber, Jókai izraelitának nevezné, más Mózes vallásúnak, a „Magyar Állam“ zsidónak. A zsidó családnak van egy bájos leánya. Nagyon szép gyerek, soha még újságban ki nem írták. Szépsége mindenek között Ervinnek tűnt fel ki daliás ifjú, s foglalkozására nézve római katholikus. Az ócsuj szövetség egy legújabb szövetségben egyesült és sziveik frigyládájában őrzött tiz parancsolatnak mind a 14 pontja csak azt mondá: szeressétek egymást mint tenmagatokat. Lopjatok csókot a mennyit tetszik. Más feleségét meg ne kívánd a kis lány mellett s a t. Ervin — noha a 19. század gyermeke — el akarta a kis lányt venni. Róma s Jeruzsálem frigyet akart kötni. És elmentek a polgármesterhez, kijelenték szándékukat s a frigy meg volt kötve. így történt ez Budapesten 1870-ik év végével. — Haha! nevetett a kobold, mikor ezt lefirkantotta — ez is egy kép a jövőből. Megállj ! kiáltok rá — felelj szante pede, ez azt jelenti-e, hogy a polgári házasságot is kiviszszük ez évben? — Természetesen, hiszen ti szabadelvűek vagytok, mondá sipitó hágón, s aztán eltűnt. Az ő percze elmúlt, a perczczel a kobold is elszállt. Vájjon igaza völte? Kiváncsi vagyok. hanyolni. De mindezek daczára a képviseleti rendszer terjed és gyökeret ver, a kereskedés és ipar — a közbejött válságok daczára is erőteljesen fejlődik, a háború veszélyeit pórázon tartja azon indokolt félelem, hogy mostani viszonyaink közt a háború localisált nem lehet, s ha a küzdelem csakugyan kitörne, e nagy válságba Európa minden hatalmasságál együtt vagy egymásután besodortatnánk. Ezen hit legnagyobb féke a háborúnak, s legbiztosabb kezessége a békének. KEMÉNY ZSIGMOND: Pest, deci. 31. □ Bécsben jelenleg nagyban járja a Penelope munkája. Több mint két hét óta egész Ausztria a miniszterválsággal foglalkozik, s e -kérdés eldöntésétől tették függővé az osztrák alkotmány egész jövőjét; a legmélyebbre ható elvileges differentiákat rajzolták a falra, hogy a jámbor bécsinek csak úgy borsódzott a háta, olvasván minden áldott reggel foederalismusról, a német elem elnyomásáról, birodalmak bomlásáról, s most egyszerre az egész nagyhűhót ártatlan, barátságos szóváltássá akarják devalválni, s amit úgy állítottak elő, mint tátongó mélység, melynek fenekén a haos sötétlik, az egyszerre csak pár lépésnyi távolság lett, melyet áthidalni sem kell, hanem melyen egy bátor szökéssel egyszerűen át lehet ugorni. Így természetesen ama félhivatalos lapok nyilatkoznak, melyek látván, hogy a minisztérium kisebbsége nem tarthatja elfoglalva a küzdtért, most egyszerre megfordultak sarkaikon s compromissumot javasolnak, ily módon hirlapilag támogatva ama kiegyezkedési kísérletet, mely hallomás szerint egyenesen Beust gróftól ered. A legmulatságosabb kanyarulatokban visszatérnek kiindulási pontjaikra, s ők kik kezdetben tagadták az egész válságot, később a kiütött egyenetlenséget a legfontosabb elvi conflictusként rajzolták, most sebbel-lábbal azt bizonyítgatják, hogy a két miniszteri fració között voltaképen nincs is messzeható különbség. Mi szívesen elhisszük e bizonyítgatást,azt is tudjuk,hogy Giskra például nem irtózik oly erősen a cseheknek adandó engedményektől, mint azt az ellenzéki lapok neki folyvást inputálják, más oldalról Taaffe grófról sem teszszük fel, hogy Ausztriát elemeire akarja szétdarabolni, hanem azért, őszintén megvallva, az egész kiegyezkedési kísérletet igen szerencsétlen ideának tartjuk. Mi volt az osztrák kormánynak mindeddig legnagyobb baja ? A teljes egység, a homogeneitás hiánya. Ha elvi kérdésekben talán nem is uralkodott valóban mélyre ható különbség, annyi tény, hogy a minisztérium két fraciója közt az ellenzékkel szemben követendő modus procedendi iránt határozott differentiák léteztek. Márpedig ez elég, hogy egy kabinet sikeres működését tökéletesen ellensúlyozza. Hiheti-e valaki, hogy az eszmékez egyöntetűsége létrejöhet most, miután a minisztérium a szó szoros értelmében két táborra szakadt, s ellenséges hadselek gyanánt egymással coram publico szembeszállt ? Mi azt hiszszük, hogy az ütött sebek fájni fognak akkor is, ha külsőleg egészen be is hegedtek. E kormánynak nem lehet többé jelszava, a mit Auersperg gróf annak idején oly erősen hangsúlyozott, s amit az ő sorsa dementált legis legelőször: hogy mindnyájan egyért, mindegyik mindnyájukért. Még ha sikerülne is annyira mennyire a kiegyezkedés, ez csak ama házaspár újbóli kibéküléséhez hasonlítana, mely már egyszer az egész világ tudtára a toro et a mensa elvált. Az ily kibékülés csak addig tart, míg a családi élet egére felvonul az első zivatar, ez pedig rendesen csakhamar beüt. Magát a kormány tekintélyét ez érzékeny családi dráma csakis csorbítaná. Mit is gondoljon Ausztria népe azon minisztériumról, mely az összes közviszonyokat felkavarja, mely heteken át tarthat- annak festeti a helyzetet, mely nagyfontosságú államokmányokban leírja az uralkodó differentiákat, s azokat demissiójával együtt a fejedelem elé terjeszti, s később gúnyjára mindennek a mi történt, egymás között kibékül, s folytatja a munkát ott, ahol elhagyta, mielőtt szépen, kedélyesen egymás között összeveszett. Mi azt hiszszük, hogy az egyik vagy másik félnek okvetlen visszavonulni kell, s hogy a jelen körülmények között minden compromissum nem volna egyéb, mint a baj megállandósítása. Ausztria nem nélkülözheti a határozott, önmagával tisztába jött, czéljait és eszközeit élesen szemügyre vevő politikát, s ezt a két miniszteri fració együttmaradása mellett nem lehet elérni. megbízott magyar országos választmány szabadelvű kisebbsége más eljárást ajánlott a hűtlenségi és felségsértési esetekre nézve. De meg vagyok győződve, hogy merőben mások lévén ma viszonyaink, jelenleg az 1842-iki országos küldöttségi kisebbség minden tagja egészen más véeménynyel van nemcsak a lázítás és lázadás de a hűtlenség és felségsértés eseteiben követendő eljárás iránt is. 1842-ben a királyi ügyek igazgatósága, a közvádló, nem-felelős kormány által neveztetett, valamint a curia is, amelytől — hűtlenségi és felségsértési esetekben — az ítéletet egészen elvehetni semmi remény sem volt. Akkor jeles hazafiak politikai nézeteikért fogattak hűtlenségi perbe. Akkor a bíróság iránt közbizalom nem létezett, nem létezhetett. Akkor tehát biztosítékokat kerestek a nem felelős kormány a bizalomvesztett bíróság ellen. Innen a javaslat: választassák minden köngyűlésen negyven tagból álló articularis bíróság; e negyven tag közül a törvényhozás jelöljön ki kilenc tagot, akik minden esetben csak a perbefogás kérdéséről ítélnek; a királyi fiscus följelentésére ő felsége rendelete által az articularis bíróság tagjai közül küldessék ki három tag a bűntettnek megvizsgálása végett; a perbefogás elhatározása esetén a vizsgálatot végző és perbefogást határozó tagok az ítéletbe be ne folyhassanak, a többi tag közül a vádlott minden akadály nélkül vethessen vissza hatot, a vádló®hasonlag annyit és ha még ezeken kívül valamely tag ellen törvényes kifogás tétetnék, az se vehessen részt a bíráskodásban; aztán sorshúzás által határozandó, mely tizenkét tag ítéljen a tényről, és ha nyolc a vádlottat bűnösnek nyilvánítja, a királyi tábla a büntetés menyiségét határozza, szabad lévén a fölebbezés a hétszemélyes ítélőszékhez. Ma, saját felelős kormányunktól függvén a királyi ügyek igazgatóságának kinevezése, s az állambiróság egyik fele önkormányunk előterjesztésére fogván neveztetni, másik fele pedig az országgyűlés által választatni, a közönségben nem keletkezhetik ama bizalmatlanság, amely ezelőtti körülményeinkben indokolva volt, hogy a publiko-politicus reatusok önkényesen ítéltethetnek, és meg lehetünk nyugodva, ha e részt oly biztosítékokat nyerünk, minekkel Dánia Svédia Németalföld és Würtemberg bírnak. Ha tehát állambíróságunk nem kell, és alakításánál fogva nem kelthet bizalmatlanságot : a perbefogási bíróságra és recusatiora szükségünk nem lesz, és ez esetben azt hiszem, tizenhat bíró és nyolcz előadó elégséges leend. Ezek két senatusban ülhetnek össze, és bizonyára elve Állambiróság. (IH) Dánia Svédia Würtemberg Németalföld törvényei nem engednek visszavetési jogot (recusatiot) az állambíróságnál. Az ok nyilván az, hogy ezen legfőbb ítélőszék a korona és országgyűlés választottaiból állván, nincs ok bizalmatlanságot föltenni akár a vádló akár a vádlott részéről. Való, hogy a bűntörvény szerkezésével Az újévi szent ünnep miatt lapunk legközelebbi száma hétfőn jan. 3-án este jelenik meg. — Én az újév első percze vagyok! mond