Pesti Napló, 1870. május (21. évfolyam, 99-123. szám)
1870-05-01 / 99. szám
99. szám. Vasárnap, május 1. 1870 21. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferenciek-tere 7. »im. I. emelet. Egy szellemi ráncot illetet minden közlemény a szerkesztöségben intézendő. Bérmen ellen levelek ezek ismert kezektől fogadtatnak el. &^i-swferäow«mSöiäieSS3^3äfiSS5ÄSfiSiÄS Kiaddhivatal Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: iI • f ........ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva: Egész évre ... 23 frt. Félévre. . . . . 11 frt Negyedévre ... 6 „ 60 kr. Két hóra................. 3 „ 70 kr Egy hóra .... 1 „ 86 kr. Hirdetmények díja: v Hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 nj kr. Bélyegd. külön 30 njkr. Nyilt-Ur : 6 hasábos petit-sor 36 gj kr. PEST, ÁPRILIS 30 A felsőház ügyében. III. Untig említettem,hogy a feudális rendszer csaknem egész Európában megbukott. Ha tehát felsőházunkat polgárcsomoásunkkal öszhangzásba óhajtjuk hozni, akkor törekvésünk csak arra irányulhat, hogy felsőházunk minden elemei szintén öszhangzásban tartassanak a parlamentáris kormánynyal , és függetlenségüket megóvhassák. Alkalmaztassuk ezt a felsőház azon elemeire, melyek lényegest szerepet játszanak alkotmányos életünkben. A főispánok eddig élé felsőházi tagok voltak. Hazafiaáguk ellen általánosan kifogást emelni nem lehet.De függetlenek-e valódilag ? Nem hivatalnokai-e a kormánynak ? S nem kevesebbé óvhatnak-e meg ezentúl is függetlenségeket, mint a régi kormány alatt, mely egszén decentralizált volt, s a fejetlenséget majdnem uralkodó rendszerré emelte? Valóban a mostani főispánok épen a parlamentáris és felelős kormányzat által csak hivatalnokokká degradáltatnak , és leültetik róluk a dignitást a pontos és lelkiismeretes hivatalnokoskodás kedvéért. Mondtuk, hogy a cleris mint olyan, mint testület , nem lehet többé felsőházi tag. De a clerus kétségkívül nagy összetévei bir a tapasztalásnak, bír vagyonnal, tekintélylyel s patriotismussal is. Hazánk sok vallásu ország; vallásos gyűlölködésre azonban nem hajlandó, s minden felekezetnek voltak időnkint ragyogó érdemű főpásztorai, kik nagy bölcseségek, nagy alapítványaik, s tündöklő erényik által diszt hoztak hazánkra Igazságos ennél fogva, hogy az állam bizonyos előzékenységgel és lojalitással gondoskodjék a kitűnőségek között, az egyházi nagyságok iránt is; s kétkedni nem lehet, hogy ha a felsőház reformja eldöntetik: azon padokon, a melyeken eddig ültek, szintén fognak főpapok ülni, de nem a karok és rendek védszárnyai alatt, hanem, élethosszáig, ő felsége kinevezéséből. Tagja lesznek a felsőháznak azok is, kik miniszteri tárczát viseltek ; továbbá az államtanácsnak, mely mindennehézségek daczára is létesülni fog, elnökei, s a főszámvevőszék elnöke. A felsőház tagjaivá fognának ő felsége által kineveztetni a polgári és katonai hírességek. A magyar akadémia elnöke, a szépművészek élén álló kapacitások, az irodalom és szónoklat kiválóságai, a tudományok vezérférfiai, kik a felfedezések terén meglepő eredményeket vívtak ki, kik tágjták az ismeretek körét, kik a humanisticus irányban hazájuk jóltevői között foglalnak helyet. Ide számítjuk még a nagy industria matadorait, és a mezei gazdaság legfőbb tekintélyeit is együtt szeretnék találni a felsőházban , úgy szintén korunk kiválóbb jog és természet tudósait is. Ezen kinevezések által a pairré emeltek rovata, nézetünk szerint, legalább is harmadát tehetné a felsőházi tagoknak. Térjünk már át a czimzetes mágnásokra. A czimzetes mágnásoknak nem kellett épen semmi qualificatióval bírni a teljeskoruságon kívül. A kasztokban egy különös kaszt volt, mely leginkább a Lipótkeresztesek, és némely más osztrák rendjelek tulajdonosainak ivadékaiból, kik magyar nemességre jutottak, recrutirozatott. Ezen szimes bárok és grófok ivadékai, részint acelimatisáltattak s közöttünk derék magyarokká letttek ; részint köztünk és a bécsiek között bizonyos szellemi és anyagi érintkezések által némileg hatottak polgárisodásunk fejlesztésére ; részint végül befolyással bírtak irodalmunk és anyai nyelvünk becsültetésére. Ezen a czímen kívül semmi qualificatióval nem bíró elem, ha jól számítok, legalább is kilenczszázra rúg. Ez már csakugyan sok egy elemnek a felsőházban. S aztán nincs senki érdekében, hogy tekintélyét nyomjuk le a felsőháznak betolulása által oly tömegnek,mely tiszteletet érdemel ugyan , de maga a sokaság által is alkalmatlan volna, s gyengítené a sikert. Az angol parliament is volt egy alkalomkor azon helyzetben, hogy aránylag elhalmoztatott skót képviselőkkel, s ekkor reductiók történtek s azon helyiségeknek száma, melyek képviselettel bírtak, megcsökkent. A tapasztalás azonban azt mutatta, hogy ezen gyérítés inkább erősbödés volt. Óhajtanám tehát a közönség elébe azt a kérdést terjeszteni Vájjon nem volna-e jobb; vájjon nem volna-e czélszerű, a czimes regalistáknak számát egyötödre leszállítani ? A leszállítást pedig én igy gondolnám: Irassék össze az országgyűlés meghagyásából mindazok neve, kik pusztán csak czimeiknél fogva voltak eddigien a felsőház tagjai. Az összeírás mihelyt elkészült, verificáltassék, s midőn minden kifogáson kívül áll, terjesztessék az országyűlés elé. Ekkor az országgyűlés titkos szavazással választ a czímzetes mágnások bejegyzett egész tömegéből százötven egyént, s ezek fogják a felsőház valódi zömét alkotni, s vagy ha ezen hozzávetésben tévedek is, minden esetben jelentékeny erejét fognák képviselni, mert egyesül bennök a választás népszerű eszméje és többnyire a politikai helyzetnek is kiválósága. Még csak egy megjegyzésem van : A pozsonyi országgyűlések legújabbik korszakában súrlódások folytak a karok és rendek közt a kezdeményezés joga felett. Az alsó tábla tagadta, hogy a felsőháznak is lehessen kezdeményezési joga. Zarka János személynök ezen kényes kérdést az alsó tábla részére döntötte el. Ezen egyszerű döntvény pihentette a vita tárgyát, de valószínű, hogy a főrendek sürgetni fogják a kezdeményezést maguk számára is. Megvallom, miután parlamentáris kormánynyal bírunk, nem játszhatik nagy szerepet az a kérdés, hogy önállólag indítványozhat-e a felsőház, vagy csak az alsóházból fogadhat el tárgyalási anyagokat. Óhajtanám ugyan, hogy elégednének meg főuraink azon pályakörben, melyben most mozognak, de ha mégis az indítványozás viszketegsége csakugyan nyugtalanítná őket, akkor abban lehetne megállapodni, hogy a budgetet nem tárgyalhatják , hanem csak vagy egészen elvethetik, vagy elfogadhatják vita nélkül. Ezen megoldásnak azonban az a gyönge oldala van, hogy uj pairek csoportos kinevezésére vezethet. Czélszerű volna tehát,, nem vetni be reformjainkba ily kanóczot, s a kezdeményezési jogot azon helyen hagyni, ahol most van megdönthetlenül. KEMÉNY ZSIGMOND: A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Heti tárcza. (z Üldözés. — Élet is Ellái. - Létkiteréje. — Kéjutada. — A ragi város.) Uszkár Oszkár a főváros feltűnőbb alakjai közé tartozik. Uszkár Oszkár boldogan is tölte eddig napjait. „Azonban egy idő óta szokatlan komorság vonult el arczán, melynek okát hiába találgatták, mint szintén azon félénkségét is, melylyel az előbb feltűnni vágyó ifjú minden érintkezést,találkozást került, a nyilvánosságnak kitért és előszeretettel szobájába zárkózott. Nem egyszer kérdtem tőle kedvetlensége okát Sokáig nem válaszolt, míg egyszer közlékenyebb kedvében találván — ismételt kérdésemre hallgatózva fölkelt, az ajtót ránk csukta s a pamlagra mellém telepedve, ezt súgd fülembe: „Pest valóságos pletykafészek.“ E rejtélyes felvilágosítás a helyzet sötétségét épenséggel el nem oszlatván,megmaradtam kérdezősködöszerepemben . Oszkár Oszkár végre halk hangon, martyr-arczczal a következő történetet regélte el nekem. Szerettem sétálni, de egyszer megállít egy ismerőm. „Gratulálok.“ — Köszönöm, de mihez ? „Még kérdi, folytatja titkolózó mosolylyal — Vagy talán még nem szabad róla szólani ? — Mindenhez és mindenről szólhat, nincs titkom. „Akkor tehát gratulálok.“ De mihez? kérdem türelmetlenül. „Házasságához “ — Az én házasságomhoz? „Már régen észrevettük. A farsangon, mikor azt a kedves nőt a bálon ... de csitt, még el nem vette. Nagyon örülök, szivemből örülök.“ Én bámulva néztem rá. Hiába erőlteti meg prngát uram, ne örülön, hanem búsuljon. Még eddig eszembe sem jutott a házasság. „De nekem oly ember mondta, ki eljegyzésük tanúja volt “ — Akkor hihetőleg én is tanúja voltam annak s én hiteles értesülésből ismételhetem, hogy tudtom szerint még jegyet nem váltottam. „Csodálatos!“ — Csakugyan. Elváltunk, tovább mentem. „Jó napot! ön még él ?“, szólít meg valaki. — Jó napot, én még élek. „Tehát elmúlt a tüdővész ? — Él de az a kérdés, hogy kinek tüdejéről és részéről van szó ? „Az ön tüdejéről.“ — Még az el nem veszett.“ „Már hogy ne? Hisz ön a párbaj után hazajövet meghalt.“ — Miféle párbaj után ? folytatom növekvő kíváncsisággal, hiszen ki ne óhajtana többet tudni meg magáról, mint amennyit maga tud. „Hát azon párbaj után, melyet .... de nem akarok gyengédtelen lenni.“ — Biztosítom méltánylatomról. „Hát az után, melyet a szép özvegyért vívott.“ — Melyik özvegyért ? „A kinek Vőlegénye megszökött.“ — Miféle vőlegény szökött meg ? „A kinek testvérét ön el akarta venni.“ Borzasztó állapot! Ismeretlen történetek és események egész lánczolatát bonyolítja le szemenként ez az ember, történeteket, melyek hőse én vagyok, én, ki egyikről sem tudok semmit. Álmodom e vagy elvesztem emlékező tehetségemet ? Mit ittam ma ebédre, savanyuvizet-e vagy ? .... óh, ha az a furfangos pinczér Léthe-vizet hozott nekem s annak buttelkiáját fizettette meg velem 40 krral. Úgy kell lennie, hiszen én beteg voltam , ime nem tudok róla semmit, párbajt vittam, melyről semmi tudomásom — oly nőért, kit nem ismerek, holott annak vőlegénye testvérét szerettem. Zavaromban kezénél kaptam azt, ki velem szemben állt: Uram, feleljen, ki mondta azt önnek? „Mindenki, az egész város.“ — Hát már az egész város tudja azt, mit én nem tudok.“ „Ha tán még titkolni akarja, meg fog bocsátani, hogy én a fátyolt szellőztetem.“ — Mindebből egy szó sem igaz. „Én hallgatok, én mit sem hallottam.“ Elváltunk. Ekkor fogadást tettem, hogy nem sétálok többé, legalább nem a városban, hol civilizált emberek laknak. Néhány nap múlva egy jó ismerősöm s koczogtatott be hozzám Kedélyesen fecsegünk, míg a látogató bizalmasan hozzám fordul: „Nem neheztel, ha egy tanácsot adok ?“ — Legyen meggyőződve hálámról. „Saját érdekében kérem tehát ne csókolózzék az ablaknál.“ Meglepetve szököm fel ültömből. — Ismételje uram, fülem csengett, nem hallám mit mondott. „Ön tegnap délután 5 órakor az úri utczán sétált.“ — Igaz. „5 V* órakor a 6. számú ház 2-ik emeletének egyik ablaka kinyílt“ — Nem tudom „Ezen jelre ön az utczán átcsapott s azon házba sietett, egy nőhöz, kinek azon nyitott ablak lakásához tartozik. Csakhamar látták önt az ablaknál — amint e nőt két ízben egymás után megcsókolta.“ Már ez egy cseppel több volt türelmem tengerében azon menynyiségnél , mely rendesen partjai közt elférni szokott. A tenger kiáradt. — Ez rágalom, alávaló.... „Uram, én jószándékkal jöttem önt inteni s ön ....“ — Kérem azon utcza nevét s azon nőét, kit én egynegyed órakor két ízben megcsókoltam. „ Azon nőt nem ismerem,nevét nem tudom, de a mit mondok, azt látták.“ — Le fog kötelezni, ha a tanuk neveivel megismertet. „Ön tehát nem volt látogatóban ?“ — Voltam, azonban nem nőnél, hanem egy szakállas férfinál s én férfiakkal nem csókolózom. Kérem a tanuk nevét. „Nekem egy öreg nő mondá, ki véletlenül ez időtájt látogatóban volt — ama nő lakásával szemközt lakó barátnéjánál.“ — Mondja tehát meg azon öreg nőnek, ki 5* * — órakor véletlenül látogatást tett egyik — ama nő lakásával szemközt lakó barátnéjánál, hogy én azon nőt, kit megcsókoltam, nem csókoltam meg, azon nőnél, kinél voltam, nem voltam s ha ő máskor látogatást tesz ama nő lakásával szemközt lakó barátnéjánál , ne Calderonitól, hanem a bécsi Waldheimtól vegyen lorgnont. Ezt mondja meg vagy— .... ne mondjon neki semmit. Köszönöm tanácsát, ön szíves lesz szavaimnak hitelt adni. „Teljes telkemből.“ Elváltunk. Akkor felfogadtam többé látogatást nem tenni. Az unalom — ez mégis elcsábított ésrávett hogy — színházba menjek —■ a nemzetisszinházba. Szigligeti vagy Shakespeare darabba — már nem tudom — szép és unalmas volt azt tudom. Az unalom tengeréről látcsövem a deszkaszálán akarok menekülni s körülnézek a kirakatokon — azaz páholyokon. Csupa ismerős arcz, lent és alant, föld — és páholyszinten — Ez a kerepesi közönség holt tenger, ugyanazon habok és arczok, hullámok és phisiognomiák, semmi újság! Végre egy előttem még ismeretlen arezon akadok meg a zártszékeken, belékapaszkodom , s e mentőcsornakon igyekszem az időt megölni. Rachel valamelyik ágából eredhetett, két oldalt két honfia strázsálta, az egyik bizonynyal Kohn, a másik valószínűleg Stern volt. Heves látcsövezésem folytán Khon és Stern konszernálva voltak. Én nevettem magamban s hazamentem. Negyednap azt hallom, hogy én ez este a színházi előadás után egy szép zsidóhölgyet férje és bátyja mellől megszöktettem, frakkeren Budaörsig értünk, ott eltört a tengely, a pesti rendőrség utaiért (képzelhetetlen !), hazahoztak, a nő klastromba vonult stb. Aznap föltettem : többé színházba nem menni vagy ha kénytelen volnék oda menni, többé nőre nem nézni, soha, soha. Nem sétálni, nem látogatni, senkire nem nézni! Meglássuk még mi lesz ennek vége, meglássuk, mit nem szabad még a szabadság hazájában cselekedni ? Dolgom a várba szólított és én a sikló kényelmét élvezni annál kevésbé vonakodtam, mert az Albrecht útról a napokban olvastam, hogy öntözni fogják, miből világos következtetést vonhattam az ottan uralgó nagy porra. A siklón egy ifjú párral ültem egy coupéeban, fiatal házasok, kik menyegzőjük után kéjutazást tesznek , hihetőleg jutányossága miatt a budai Brennerpályát választék. 6 kr. perc személy, 12 kr. Ennyi luxust még Pausenberger úr sem ellenzett volna, 12 krt a családi boldogságért és békéért lehet költeni. A nő elejti zsebkendőjét, én fölemelem, ő megköszöni. Vagy 8 nap múlva egy rokonom meghitt ebédre, el kelle menem. Az ebéd és a háziaszszony igen jó , illetőleg kedves volt. Ebéd végeztével tréfás hangulat szállt meg a pezsgő égése alatt. „Hát mit csinál a siklósi szépség ?“ kérdi hamis mosolylyal a háziasszony. Mintha a villám csapott volna le mellém. Megértettem, tudtam mindent. Nem is kérdeztem tovább , vaczkor-mosolylyal paríroztam a tőrszúrást. Tudtam már, hogy én egy fiatal nőt megszöktettem, zsebkendőjébe levelet csúsztattam, azután férjét „lefüleltem“, értsd: fülét televágtam, aztán clastromba vonultam, pappá lettem, Amerikába kivándoroltam. Nem úgy van-e ? S csakugyan volt valami a dologban? A háziasszony egy barátnéja ült a coupéeban és az mindent látott: az én conventiós mosolyomat, melyet a fiatal nő a szemérem apró mosolyára váltott; a levelet, mit a keszkenőbe csúsztatok, csakhogy ezt a férj is észrevette s hidegen hozzám fordulva, mondá: „Feleségem nincs a m. kir. postahivatalnál alkalmazva vegye, uram vissza, 5 krajczáros bélyeggel szolgálok.“ Ezt mondta el a barátné. „Igaz ez ?“ kérdi a háziasszony a jólértesültség diadalmas érzetével. Máskor tagadtam volna, de már most mit sem tagadok. A folytonos csapások eltomptták érzékenységemet, meg volt puhítva. „Igaz“, mondom közönyösen. Oszkár Oszkár fölkelt a pamlagról. — Ez az én fatalitásom története. „S mit teszek ellene ?“ — Szököm, megugrom Pestről Bécsbe, Párisba Londonba, ahol nincs annyi ingyen kém. Ez a nagy városiasságunk ! Végre keserűen. Argus. Fest, ápril 30. (A képviselőház osztályai) ma ülés után összeültek, s a III. osztályt kivéve, az első bíróságokról szóló törvényjavaslatot tárgyalták. Az V. osztály a törvényjavaslatot egészen elvégezte, kivéve a székhelyek kérdését,melynek tárgyalása későbbre halasztatott. A VI. osztály szintén elvégezte s kivéve az 5. §-t, mely a törvényszékek delegálásáról szól, s mely kihagyatik valamint a vizsgálati kiküldésről szóló szakasz, melyre nézve nem fogadta el a jegyző kiküldést, hanem birói tagot kívánt kiküldetni, — ezek kivételével mondjuk elfogadta a törvényjavaslatot. A VIII. osztály a 15 első §-t végezte be. Módosításainközt megkívánja, hogy a járásbírák mellé mindenütt aljárásbiró alkalmaztassák. Vizsgálatra kiküldésnél, jegyző helyett birói tag kiküldetését kívánja. A bányabiróságokra nézve pedig a felebbvitel kihagyatik, mert első bíróságról van szó. A VII. osztály a járásbirósági rendszert elvetette s törvényszékeket kíván. A IV osztály 10 §-t végzett el, az I. osztály az első fejezetet lényegesmódosítások nélkül elfogadta. Az I. osztály 3. §. végzett el,elfogadta.A járásbírói helyettesek kinevezését azonban ellenzi. A IX. osztály csak az 1§-t végezte és fogadta el. Az ellenzék átalában csatarendben állt, s mindenütt megtámadta a törvényjavaslatot, elsősorban a járásbirósági rendszer ellen intézvén támadásait, a korteskedésre igen alkalmas törvényszéki rendszer mellett kardoskodván, mint említők a VII. osztályban ezért is ért. Erős csatát vívott a VII. osztályban Tisza Kálmán a törvényszékek mellett. A III. osztály a felnőttek neveléséről szóló s Irányi Dániel által előterjesztett törvényjavaslatot tárgyalta, melylyel hátramaradt. Itt a szélsőbal ellen a balközép küzdött, s Deák Ferencznek kelle a szélsőbal védelmére kelni e törvényjavaslat mellett, mely végre némi módosításokkal elfogadtatott. Az I. osztály hétfőn reggel 10 órakor ülést tart. A VIII. osztály hétfőn délelőtt 10 órakor ülést tart. Pest 1870. ápril 30. Szögyény László oszt. jegyző. (A képviselőház Ill-dik osztá-ya) hétfőn május 2-án délelőtti 10 órakor ülést tart. Majláth István, oszt. jegyző. — A budapesti fővárosi közmunka tanácsba a ma délután tartott választásnál Pest városa részéről megválasztottak: Széber Mihály 120, Csengery Antal 116, Szentkirályi Mór 106, Preuszner József 99, Tavaszy Endre 62, Uttmann Károly 68 szavazattal a beadott 131 szavazat közül. A többi szavazat szétoszlott Vecsey, Fuchs, Ybl,Kauser, Sztupa, Morócz stb. urak közt. (A tiszai vasúttársaság s a kormány közt) mint tudva van differentiák merültek fel. Bécsből erre vonatkozólag ma táviratilag értesülünk, hogy Kautz Gyula „e tárgyban történt kiküldetését jó sikerrel valósítá s a magyar kormány álláspontját elismerteté“. Különben sajnáljuk, hogy a távirat nem szól világosabban s kissé mysteriosus szerkezetű. (A magyar sorsjegykölcsönre) fölüljegyzés is történt a bécsi s külföldi aláírási helyeken, s e fölüljegyzés bécsi lapok szerint,öszszesen mintegy 1 és félszeres.Legközelebb várható a hivatalos jelentés, később fog ítéletével kilépni. Mély contemplatiók között időz a hallgatás hozzáférhetlen erődében. Hogy azonban a valódi csata megindulásáig is történjék valami, egy-egy úgynevezett „veszett“ állomásnak — ez nem akar rosz viczcz lenni, ez csak a „verlorene Posten“ hű fordítása — már most is néha-néha puskáját ki kell sütni. Ez is életjel, ha nem is egyéb. Egy ily halálnak szánt, exponált őrség kényszerű időtöltésének tekintjük mi a „Honnak“ ama vezérczikkeit, melyeket tegnap és ma az előttünk fekvő törvényjavaslatról első intrádaként közzétesz. Mi részünkről, ha ily nagy horderejű törvényjavaslatról — mint a megye rendezése — komoly politikai lapba, pláne első irányczikket kellene írnunk, körülbelül a következő kérdéseket tennők föl magunknak: 1) Eleget tesz-e a törvényjavaslat a biztos, gyors és pontos adminisztratió minden szükséges kérdésének ? Ez első kérdésben benne van már ama cardinalis pont is, hogy váljon a javaslat összeegyeztette-e a megyei institutiót a parlamentáris kormányformával. 2) Szilárd garantiája-e a szóban levő ma az önkormányzat nagybecsű jogának ? 3) Milyen álláspontot foglal el a javaslat szemben a társadalmat mozgató külön tényezőkkel, milyen elemekben keresi a közélet súlypontját ? 4) A legnagyobb gonddal kutatnék azt, vajon az ország polgári eleme fejlődésének biztosítását vagy gátját találja-e a törvényjavaslatban. S végül még ama talán nem épen utolsó kérdéssel is foglalkoznánk,mit várhat e törvényjavaslattól specializer a magyar ember, mily látkört nyit azon kérdést illetőleg , mely mindnyájunknak kedves gondja, melyet egészen szem elől téveszteni soha és semmi körülmény között nem szabad. E kérdéseket tenném föl magamnak az elmélkedésre szánt óráimban , s azután felelnék rájuk tehetségem szerint, de komolyan, az életbevágó tárgyhoz mért higgadtsággal. A „Hon“ szóban levő czikksorozata e kérdésekkel perczig sem bíbelődik. Mi neki Hekuba, mi neki az ügynek oly oldala, melylyel néhány nap óta mindenki foglalkozik ? A kérdés lényegét egészen mellőzi, s e helyett irigylendő komolysággal azon állítással lepi meg az ily fölfedezés fölött egészen consternált világot, hogy a kormány törvényjavaslata a végrehajtó és birói hatalom különválasztását is kigúnyolja! Halld ámuló világ, és vess keresztet magadra, a törvényjavaslat a végrehajtó hatalmat birói ügyekbe elegyíti, valóságos forumcunicumot teremt a belügyminiszterben! Ez volna tehát a szörnyű vád, s ez után jön a vád még szörnyűségesebb bizonyitása! Vegyük apróra: mai számunkhoz egy félív melléklet van csatolva. Pest, ápril 30. (B. Zs.) Ellenzékünk eddig még nagy mélyen hallgat. Valószínűleg tanulmányozza a megyei elaborátumot, s csak