Pesti Napló, 1872. július (23. évfolyam, 151-175. szám)
icősi iroda. ro 7. szám. I. emelet. .„a szellemi részét illeti! minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. szélmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak ed. Kiadó -hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kapás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételeit? Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . . 1 frt 85 kr. 8 hónapra . . . 5 „ 6l> „ 6 hónapra . . . 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint 30 kr. i,3 előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető’, s ennek bármely napján történik i®, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Hirdetései szintúgy mint előfizeti Ata-filVATA’ (ftx&r crieft-Yei ^ l v A ^ilWdldekr / uk'v L ].. . .1. / A „Pesti Napló“ kiadóhivatal». Előfizetési felhívás „PESTI WWm Előfizetési árak: Egész évre...................... 22 ft. Félévre.............................11 ft. Negyedévre......................5 ft 60 kr ■V* Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7 sz. alá küldendők. Pest, július 1. A jövő eseményeit megjósolni a próféták és a babonás emberek dolga, a jövőt előre látni s a mai politikai jelenségek és események valószínű következményeit kiszámítani,a politikus feladata. Amily keveset szoktunk foglalkozni a jóslás mesterségével, és annyira kötelességünknek tartottuk mindenkor, meg nem hagyva magunkat lepetni az események által, jó előre foglalkozni azon helyzetekkel, melyekre a politikai irányzat rendszerint előre ráutal. A választási mozgalom jelen stádiumában, midőn a képviselők háromnegyede már meg van választva, némi képet alkothatunk magunknak a jövő képviselőházról. E képviselőház fő jellemvonása mindenek előtt az leend, hogy benne a közjogi alap barátai, — éspedig a horvát képviselők nélkül — erős kétharmad többségben lesznek. S minthogy a horvát országgyűlés első ülésében az elnök — ki a nemzeti párthoz tartozik, a monarchia közjogi alakulása iránti hűséget határozottan hangsúlyozta, s e szavai általános helyesléssel fogadtattak, jogos okunk van feltenni, hogy a horvát képviselők is, unionisták és nemzetiek, mind a jobboldalra ülnek. A teljes házban e szerint a jobboldal az összes képviselőknek közel háromnegyedét, a balközépi, szélsőbali és nemzetiségi fraciók ellenben összevéve körülbelül csak a háznak egy negyedét teendik. Ezek lesznek a ház numericus viszonyai. Ami a házban található szellemi erőket illeti, nem kevésbé örvendetes haladás leen, észlelhető. Az által, hogy a baloldal megfogy, többen kiszorulnak e párt legkevésbé hivatott tagjai közül; az által pedig, hogy a jobboldal megszaporodott, tér nyílt több új talentorának. Neveket említeni még most nem akarunk, de annyit nyugodtan elmondhatunk, hogy az újonnan felmerült képviselők legnagyobb részt nem ismeretlen obscurus nevek, hanem oly tehetségek, kiket eddig is előnyösen ismertünk a közélet terén. Nevezetes ellentét! — 1869-ben, midőn a baloldal nyert tért, általános volt a panasz a parliament intellectuális sülyetése miatt; most, midőn a jobboldal erősbödik, lehetetlen észre nem venni, hogy ez erősbödés nem pusztán a számokban, hanem a rendelkezésre álló tényleges legislatív erőkben is örvendetes kifejezést nyer. A mérleg tehát így áll: tetemes kereskedése a romboló és akadályozó, tetemes szaporodása a használni tudó és akaró erőknek. E mérleg eredménye nem lehet más, mint az eddiginél hathatósabb, sikeresebb, összevágóbb törvényhozási működés mindazon reformok terén, melyeket mindnyájan olyannyira szükségeseknek és sürgőseknek tartunk. S ha tekintjük azon véleményeket, melyeknek részint az egyes képviselők megválasztatásuk alkalmával programmbeszédeikben, részint a bel- és külföldi sajtónak Magyarországgal rokonszenvező viselői adnak, úgy találjuk, . meslere 1 a -(£■).%;e 205 ^ nézve, ■gyárai ^^8° 0| . a beállott parlamentáris fordulat következtében. Érdekes jelenség különösen az, hogy ugyanazok, kik előbb napról napra kárörvendő gúnynyal a Deákpártnak jósolgatták közel bukását, most , miután a tények által megcáfoltattak, a mostani kormánynak bukását állítják bizonyosnak. Miután a magyar kormánynak általuk annyira óhajtott bukását dogma gyanánt fejekbe vették, e dogmát a legfurcsább logikai szarvasokoskodás által igyekeznek bebizonyítani. A Deákpárt vagy bukik, vagy győz. Ez volt első tételük. Ha a Deákpárt bukik, akkor a Lónyay minisztérium is vele bukik, — ez magától értetődik. Ha a Deákpárt győz, akkor meg a Lónyay minisztérium méginkább megbukik, mert ekkor a párt nem szorul rá többé.Quod erat demonstrandum. Egyébiránt még többet is huhognak e politikai baglyok. Némelyek conservatív minisztériumról álmodoznak, mások coalitionális minisztériumot jósolnak Grhyczyvel; végre akadnak olyanok is, kik az u. n. „becsületes emberek“ minisztériumát várják, mely az u. n. „becsületes emberek“ pártjából emelkednék ki, mely pártot, mint tudva van, Csernátony Lajos szándékozik megalapítani. Sokkal jobb véleményben vagyunk olvasóink politikai belátása felől, hogysem a, fentebb jelzett combinatiókkal hoszszasabban foglalkoznánk. Léteznek bizonyos emberek, kik időről időre miniszteri tárczával álmodnak, s másnap reggel fűnek fának mint valót hirdetik álomlátásukat. Mielőtt valaki egy miniszterválságról komolyan beszél, tisztába kellene jönnie az iránt, vájjon létezik-e komoly s eléggé súlyos ok ily válságra. Ahol ilyen nem létezik, válságokról, kabinetváltozásról beszélni vagy léhaság, vagy a kétségbeesés utolsó vonaglása. Azon frivolitással szemben, melylyel némely lapokban mai napság szokássá vált kabinetválságokról beszélni, helyén látjuk emlékezetbe hozni azon általunk többször hangsúlyozott igazságot, hogy az alkotmányos Magyarországban a kabinetválságokat nem holmi titkos conventiculumokban, nem is sensatiós lapocskák szerkesztőségi irodáiban, hanem egyesegyedül az országgyűlésen csinálják. Az országgyűlésen pedig a Deákpárt megifjodott, ellenállhatlan erőben s tömör egységben álland vezérelve nem apró személyes érdekek, hanem nagy eszmék, nagy elvek, nagy országos érdekek által. A Deákpárt akarata nélkül egy hajszála sem görbülhet meg a minisztériumnak. A minisztérium a Deákpárt kifolyása, orgánuma, mely hivatva van a párt eszméit gyakorlatilag megvalósítani. Ha e hivatásának megfelel, állása rendíthetlen, ha ahhoz hitelen lesz — de csakis akkor — menthetetlenül buknia kellene. Jűk, nem találtunk ott egyebet sivár recriminatióknál, kietlen lármánál. Sehol egy positív gondolat, sehol egy mentő eszme! Mintha medusafőt látnának a jövőben, elfordultak tőle, s neki meredt szemök a jelenen tapadt. Még gondolni sem mertek arra, hogy mi lesz hát azután, nem hogy beszélni mertek volna róla! Minket neveznek ők mamelukoknak, ők a szellem nyomorékai, kik még dadogni sem birnak, ha nem adták ki előbb Debreczenből vagy bárhonnan a jelszót, kik minden fontosabb mozzanatnál lesve lesik a parancsolatot, mely megengedi nekik gondolkozni egy kiszabott minta, beszélni egy más által megállapított hangfok szerint. Végre tehát megszólalt Tisza Kálmán. Fájdalom, amit beszélt, még ő hozzá sem volt méltó. Őt még a szerencsétlenség sem emelte azon piedestalra, melyről mint államférfi beszélhetett volna. A szerencsében gőgös, bányavető, kihívó, a diadal utáni küzdelemben erőszakos, cselt vető, minden nagyságot nélkülöző, a balsorsban elmérgesedett, az egész világ ellen dúló-fuló, kellemetlenül zsémbeskedő, ez Tisza Kálmán! Mi egy új gondolat, egy államférfias eszme egészséges kenyerét vártuk, s ő a a legmesquinebb polémiák körét nyújtja felénk! A helyzet világos, magasabb szempontokból való átnézése helyett, a legsiralmasabb röghöz való tapadás; a baloldal veresége okainak mélyebbre ható für* készése helyett — közönséges, elkoptatott frasisok, melyeket már az utolsó baloldali hirlapia is röstelt volna tolla hegyére venni; átgondolt programm helyett egy confusus idea, mely nem meri kimondani, hogy a mit eddig akartak, az többé fönn nem tartható, s nem mer egyenesen szemébe nézni a helyzet kérlelhetlen követelményeinek! Tisza Kálmán e beszéde kiáltólag bizonyítja, hogy az ellenzék eddigi vezére szerepét kijátszotta. Aki ily helyzet mellett így beszél, az nem a jövő embere. Az a párt, mely éveken át az ő szelleme nyomdokait taposta, teljes joggal követelheti tőle, hogy most, midőn bevitte őt a hinárba, mutassa meg néni egyszersmind a kifelé vezető utat. Ha Tisza ezt nem bírja, akkor ő maga abdicál. Nem azért pártvezér valaki, hogy a journalistikával polemizáljon, s hogy ne tudjon egyebet, mint zsémbeskedni és jajveszékelni. Hogy nem találkozik az egész baloldalon valaki, aki e remegő kezekből kivenné a nem oda való zászlót! Hogy nem találkozik ember, aki hangos kifejezést merne adni esze parancsolatainak, szive sugallatának ! Az igaz, hogy nehéz most nekik szólni, mikor körülbelől mindnyájan megbuktak, s legelső gondjuk mostanában — — a képviselőség mindennapi kenyere. Tisza beszédével érdemlegesen akkor fogunk foglalkozni, ha az teljesen előttünk fekszik, most csak néhány futó megjegyzésre szorítkozunk. Amit a balközép vezére a Deákpárti sajtóról beszél, az már csakugyan nem érdemel visszautasítást. Tisza Kálmánná valóságos mániává lett, a hirlapiró1J£al polemisálni. Ez mutatja legjobban ésszerűségét. Ő egy nagy programmeszéd alkalmával a debreczeni helyiuppal is tud feleselni. Mit csináljon ír ember ily szegénységgel szemközt? Vállat vonva tovább haladunk. Amit Deák Ferenczről mond Tisza Kálmán, az már nem ésszerűség, az illetlenség, amelynél nem tudjuk , mi naibb, de illemérzék hiánya-e vagy a trózsaárat ? Ő ellentétbe helyezi pártunk .Bérének nevét magával a párttal, a kormánynyal, a sajtóval,s azt meri mondani, miszerint gyöngeség Deáktól, hogy a nevével való játékot nyugodtan tűri. Mi arra figyelmeztetjük Tisza Kálmánt, hogy Deák Ferencz az utolsó időben több alkalommal nyilatkozott. Beszélt, mikor pártja búcsút vett tőle, beszélt, mikor fölajánlották neki a képviselőjelöltséget s még nem rég megválasztatása alkalmával. Mi jogosítja föl Tisza Kálmánt arra, hogy Deák Ferenczről föltételezi, miszerint legrendőbb meggyőződésének nem mer kijóravaló kortes sem kockáztatja velük jó hírnevét. Ha Tisza Kálmán azzal vigasztalja magát, hogy már más reformokat sürgető párt is kisebbségben maradt, akkor e szegényes vigaszát nem akarjuk megrontani. Csak egyre figyelmeztetjük őt. Kisebbségben maradni, lehet szégyen, lehet szerencsétlenség, lehet mind a kettő. A baloldal bukása azért oly szégyenletes, mivel e párt éveken keresztül, a parliamentarismus alapelveinek lábbal tapadásával azt hangoztatta, hogy ő s nem a törvényes többség képviseli a magyar nemzetet! Ily magatartás után a bukás nem az, mint más pártoknak kisebbségben maradása. Ami végül Tisza azon kijelentését illeti, hogy a balközép egyesülni fog a tisztalelkű jobboldali férfiakkal: ez beszédének oly pikáns részlete, hogy ezzel okvetetlen tüzetesen kell foglalkoznunk. Ma csak azt mondjuk , hogy retirálni is tisztességesen kell. A futó pártnok nyilai meg voltak ugyan mérgezve, de nem mindig találtak. Megválasztott képviselők. * * * A Deák-párt eddig nyert 60, vesztett 20 kerületet. A tiszta nyereség 30 szavazat. * * * (Holnap júl. 2-án csak) Torda megye fog képviselőt választani. A megyének két követe van; a múlt országgyűlésen egyik Deákpárti, másik baloldali volt. A szavazás 4-én este 8 órakor rekesztetik be. — Jul. 1. estig. — Deák párti........................................205 ^Ellenzéki ......... 112 Összesen 317. Fest, julius 1. Tisza Kálmán tehát szintén fölszólalt Egyhangúlag megválasztatván, a debreczeni polgárokhoz, mint pártvezérhez, illik, beszédet intézett Eddig a bankáP vezérének nyilatkozatát csak távir*“1 Hon közlött kivonat után ismerjük már maga e kivonat teljesen elér arra, h°£?y a beszéden átömlő székén“1 _megismerjük és érdeme szerint mélt11^0^11^Megvalljuk, hogt(TMott várakozó^. sal néztünk Tisz* nyi a^oza*a Az mni'UKuaq?*«! ^eseményei utá^i ? pot u ruikép ítél aj? V«. Iừ? ’•'Tz.ket Fest, julius 1. (A horvát kibontakozást) illetőleg két fontosabb nyilatkozatról kell megemlékeznünk. Az első a horvát országgyűlés elnökének, Mazuranicsnak megnyitó beszéde. Mazuranics személyisége minden körülmény között olyan, hogy nyilatkozatai okvetlen figyelmet érdemelnek, most pedig, midőn a két nagy párt közös beleegyezésével, a horvát országgyűlés elnöki székéből beszél, szavaiban kétségen kívül egy nagyfontosságú manifestatiót kell üdvözölnünk. Ő maga is hangsúlyozza, hogy választásában a két nagy párt kibékülése és egyetértése nyilatkozik. Mazuranics továbbá kiemeli, hogy a horvát országgyűlés a monarchiában fönálló államjogi alapon áll, s hogy innen kiindulva a horvát nemzet elérheti majd mindazt, ami után szíve vágyódik. Szép szavak, melyek egy nagy igazságot tartalmaznak. Horvátország csak akkor találhatja föl önmagát, ha teljes jóakarattal, minden hátsó gondolat nélkül rááll azon alapra, melyen jelenleg az egész monarchia áll, s melyen kívül létezhetnek politikai facitok, de nem kormányképességre, pozitív politikai működésre igényt tartó pártok. Még többször hangsúlyozza Manuranics a pártok teljes egyetértését. Legyen e beszéd a horvát országgyűlés működésének jó ómene! A második fontos nyilatkozat Prandau bárónak Eszék városához intézett, lapunk esti lapjában ismertett nyílt levele. Prandau báró kétségbe nem vonható érdemeket szerzett a kiegyezkedés kívül, melyekről ma már mindkét párt csakis a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik. Az ő nyílt levelében a létrejött kiegyezkedésről positf adatok is találhatók. Constatálja, hogy a volt unionista és nemzeti párt között hegyesség jött létre egy regnicolaris bizottság választása s a magyar országgyűlésre küldendő tagok tárgyában. Részletekbe Prandal báró nem bocsátkozik , hanem már az, a mi tudat, s a minek hitelessége mellett neve a defszitása s a történtekben való döntő részvről tanúskodik, magában is eléggé fontos és örvendetes. E szerint a magyar országgyűléset küldendő követek megválasztása, a nevek megállapítása, nem kérdés többé, s a horvát országgyűlés eljárhat e fontos tisztében, anélkül, hogy ez által a létrejött egyetértés bármi tekintetben kockáztathatnók. Prandau báró azzal végzi szavait, hogy a minden pártnál észlelhető engesztelékeny szellem a legszebb reményekre jogosít! Vajha e remények minél előbb egész teljességükben örvendetes tényekké válnának. (A delegációk ez idei ülésszakának megnyitását a bécsi lapok szeptember 16-dikára jelzik. E határidőt azonban úgy a bécsi, mint a pesti közlönyök nem tartják véglegesnek, minthogy minden attól függ, hogy várjon a magyar országgyűlés ez ideig befejezhette-e igazolási munkálatait. Úgy hiszszük, hogy itt némi tévedés forog fönn. Az országgyűlés verificationális munkálatai a magyar delegatiónak megválasztását nem fogják sem akadályozni, sem hátráltatni. Az igazolási munkálattal új házszabályaink értelmében nem maga a ház, hanem egy e czélra választandó külön bíráló bizottság van megbízva. A ház constituálja magát, s megválasztja összes tisztviselőit, mihelyt az osztályok beadják jelentéseiket a kifogástalan választásokról, s továbbá azokról, melyeknek jegyzőkönyve mearffiel « (»»»■!•'·' (A közlekedési miniszter) --értesülünk — a m. kir. államvasut k . tanácsa által javaslatba hozot. szervezetet jóváhagyta és egyúttal élte a hogy a kir. vasutépitészeti igazgatóság fes tettessék, az államvasutak üzleti igazsájt alá rendelvén az államvasutak építészeti agyát, a concessionált vasutak építését erdeti osztályt pedig közvetlenül a minisztérium helyezvén. A m. kir. államvasutak igazának újjászervezése a hó folytán fog töltenni. Kapcsolatban ezen változások a kir. államvasutak igazgató tanácsa hatá kiterjesztése is szándékoltati.!?. (A román értekezletre), melye Macellariu, Ra cu, és N icola Gyula-Fehérvárra hivtak egybe, meglehetős számmal jelentek meg Erdély minden részéből a rmánok. A keleti vallásuak temploma, hol értekezlet tartatott, eléggé megtelt. Itt üdvözölvén a megjelenteket, az értekezlet behívásának indokait részletezd , mire a kéziét őt elnökké választotta. A felség ír jenzése után Hodossiu indítványára főkönyvileg kimondatik, hogy az ó. u.... semmiféle ellenséges érdekek által a többi nemzetiségek irányában nem vezéreltetik, sőt óhajtja, hogy azok a teljes jogegyenlőség alapján békésen éljenek egymás mellett. Baritiki felszólalása kezdetén tüntetésszerűleg üdvösítetett, röviden a 69-iki és 72-iki választási nbf.nkokat hasonlítja egybe, s azon nézetét ezi, hogy a szerdahelyi román értekezlet élrománok helyzetére nézve semmi lényeges változás nem állott be ; mindamellett azon esekly számú választók, kik e joggal a magyarítási törvény szerint felruházhatók, küsö sértéseknek vannak kitéve; ez okból sz nek tartaná, ha az értekezlet elfogadná - a kez a határozati javaslatot. 5 ^ 1. Az értekezlet tagjai kötelezik választási mozgalmat mindazon ker.|C)·*hol még nem késő, a megállapított ‹' programm szerint vezetni a románok , hogy így a szavazatvásárlás paralizáltassék. 2. Ezen értekezlet tagjai semmiféle egyezségre sem fognak lépni bármely pártárnyalattal, ha az az erdélyi román nemzet programmját el nem fogadja. 3. Az értekezlet tagjai csak oly jelöltek megválasztatása érdekében fognak működni, kik becsületszavukkal kötelezik magukat arra, hogy a nemzetiségi programmot fentartják és védelmezni fogják, s mint megválasztott kér : "ik nem fognak részt venni valamely törvényhozó testület működésében, míg a nemzetiségi programm érvényesítve nem leend. 4. ) Az értekezlet a megválasztandó képviselőktől elvárja, hogy kerülni fognak minden oly lépést, mely az erdélyi nagyherczegség ,.uv nem jogait s a román nemzet szabadságát veszélyeztethetné; egyidejűleg pedig feladatuk is a legnagyobb szívóssággal megmaradni azon alapon, melyet az 1863-ik évi ápril 21-ikén, s 1864. január 15-kén kelt legfelsőbb parancsok, melyek legnagyobb részben kifolyásai a Leopold-féle diplomának, s egyszersmind az ismételten felterjesztett nemzeti kérvények alapján adott császári ígéreteknek tartalmát képezik, — az egész nemzet részére kijelöltek. * Ezen határozati javaslat egy bizottsághoz utasíttatott tanácskozás és véleményadás volt melynek tagjai a következők: Baritiu Gergely, Axente Szevér, Macellariu Illés Ratio János, Antonelli János, Vlassa Illés, Maniu Aurel, Nicola Mátyás, Hodossiu József, Nemes János, Rocuciu János, Turán Ablakára, Moldován, Dobó, Vajda és Horsia. E bizottság az értekezlet délutáni ülben beadta jelentését. Az értekezlet eredménye ,.an határozat, hogy a románok a szerdahelyi értekezlet határozataihoz tovább is ragaszkodnak. Az előbb említett bizottság Baritiu hározati javaslatát csekély■irályi változtatás- s fogadásra ajánlá eredeti szövegében, minek . Jenében a bizottság hét tagból álló kisebbsége a szerdahelyi értekezlet határozataihoz való ragaszkodást ajánlja, miután azóta a hehta románokra nézve nem változott. Számos sztok beszélt az egyik és másik indítvány mellett. A kisebbségi indítványt Moldován, a töb ibit Hodossin ajánlja ismételten. Szavazás sotán a kisebbség indítványa fogadtatott el 7 A többséggel, melynek értelmében a románok a klmaiban levő képviselőválasztásokban nem fognak részt venni. (Egy orosz lap a magyarországi választásokról.) Érdekes olvasni, hát szempontokból ítélik meg külföldön a maiországi választásokat. E tekintetből regltá a „Szt.Petersburger Zig“ következő méréseit: „A magyarországi választás ,? szól — sokkal nagyobb mérvben igért'1' műnket, mint a lajt ’ntuli ügyek. Az, mely Magyarország közvéleménye’ pártpolitikai elveire nézve kedv valóban meglepő. A fövároselyek által az ellenzék há egyszerre, s melyek f szerübb emberei. Jól megbuktak, a 1) •é1- jelöltjeivel szembe! mély benyomás»1*