Pesti Napló, 1873. december (24. évfolyam, 276-299. szám)
1873-12-01 / 276. szám
X76. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiad.« körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Hétfő, deczember 1,1878. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek; Postán küldve, vagy Budapesten hához hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . G irt — kr. 6 hónapra . .12» — » Az esti kiadás postai különküldéseért felállfizetés évnegyeidünként 1 ut/fut. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a nó első napjától számittatik. *4. éT Ittigam , Hirdető,és szintúgy mint*előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok-tere, Athenaeum-éplik küldendők. Budapest, decz. 1 A Deákkör tegnap megtartó értekezletét, melyen Csengery Antalnak az egész helyzetet feltüntető, kitűnő beszéde után, a párt öszszes árnyalatai kijelenték bizalmukat Szlávy min. elnök irányában s egyhangúlag létesült a megállapodás, melynek értelmében a Deákkör elnöke , Perczel Béla, a Deákpárt megbízásából fölkérte a min. elnököt, hogy továbbra is a kormány élén maradjon. A min. elnök, meghatva fogadá a párt e kijelentését, s megígérte, hogy a közelebbi napokban a párt előtt megteendi nyilatkozatát. A min. elnök, mint halljuk, attól tette függővé elhatározását, hogy miként egészítheti ki kabinetjét s különösen, hogy kit nyerhet meg a pénzügyminiszteri tárczára. A min. elnök figyelme elsősorban Széll Kálmánra fordult, ki mint a pénzügyi bizottság előadója, a legapróbb részletekig ismeri pénzügyi helyzetünket; részint egyik kezdeményező, részint teljesen beavatott, a legilletékesb tényezők által tervezett pénzügyi reformokban s kinek a kabinetbe lépése, a párt vezére és más vezértagjaihoz való személyes viszonya folytán, a Deákpárt legkitűnőbb vezérférfiainak legbizalmasb támogatását is biztosítaná. Azt hallottuk, hogy a miniszterelnök felhívása ma már nem áll egymagában, hanem ehhez a Deákpárt számos kitűnő tagjának felhívása is járult; természetes azonban, hogy Széll Kálmán, ki bizonyára nem lesz semmi csalódásban a reá váró nehéz helyzet iránt, eddig nem határozhatott. Ő nem tekinti másnak e felszólítást, mint egy végtelenül súlyos kötelesség és önfeláldozás teljesítésére való felhívást, s a ki ismeri viszonyainkat, az meg fogja érteni egész mivoltát ama nagy lelki harcznak, melybe a jelen körülmények között, a tárczavállalásra való iy felhívás parliamentünk ez ifjú, kitűnő tagját juttatá. Föntebb említjük, hogy Szlávy mint elnököt a párt összes árnyalatai felszóliták a tárcza megtartására. A b. Senyey-töredék részéről a tegnapi értekezleten nyilatkozat nem történvén, meg kell jegyeznünk, hogy b. Sennyey a párt számos tagja előtt nyilatkozott hasonló értelemben , de hozzátette, hogy mi a jövőt illeti, „szabad kezet“ kiván magának fenntartani s a pártra bízza annak elhatározását, hogy ily nyilatkozat után a Deákkör tagja lehet-e vagy nem. — Mi azt hiszszük, hogy e nyilatkozatra ma korai lenne a felelet. B. Sennyey szintúgy, mint mindazok, kiknek scrupulusaik vannak, nézetünk szerint, akkor járnának el a leghelyesebben és leglegálisabban, ha bevárnák a Deákkör további eljárását, s e szerint maguk ítélhetnék meg, várjon teljesíthetik-e ama kötelezettségeket, melyekkel a párttagság jár, vagy nem ? — A tegnapi értekezleten Sennyey K. nem volt jelen, vette kezdetét. E napon azonban csak 13 tag nyert absolut többséget, közöttük a köztársági pártnak három tagja van. A második napon hat, a harmadikon csak két tag nyert absolut többséget s igy csak a negyedik napon lehetett a választást, melynek a végeredményét még nem ismerjük, befejezni Az új kormány már municipális törvényjavaslatot is terjesztett elő. E javaslat a néptől ama csekély önkormányzási jogokat is elveszi, melyet neki az 1871. törvény adott, a maire kinevezését részint a kormányra, részint a prefectekre ruházza. A porosz országgyűlés e héten érdekes vitákat folytatott részint a költségvetés általános tárgyalása, részint az ultramontán párt által a választások ügyében előterjesztett interpellatio megvitatása alkalmával. Az egyházi küzdelem is egyre tart s e héten ama nevezetes eredményre vezetett, hogy a kormány Ledochowski gróf posengneseni érseket állásának letételére hívta föl. Ha azérsek nyolcz nap lefolyása alatt egyházi állásáról önkényt le nem köszön, a kormány megindítja ellene a pert az egyházi főtörvényszék előtt. A spanyol-amerikai viszály, mely a „Virginius” hajó ügyében oly harczias alakulatot kezdett venni, az újabb hírek szerint békésen ki fog egyenlíttetni. Madridban a minisztertanács nov. 19-én igen békülékeny határozatokat hozott, elrendelte a hajó és a foglyok kiadását, azon esetre, ha a vizsgálatból kitűnnek, hogy a spanyol hatóságok a hajót jogtalanul fogták el, késznek nyilatkozott kártérítést adni s ezen kártérítési összeg megállapítására valamely nagyhatalom, mint választott biró, fog felkéretni. A washingtoni cabinet valószínűleg belenyugszik ezen ajánlatokba. Cartagena bombázása e héten megkezdetett. A miniszterválságról keringő hírek megcáfoltattak. Az olasz kamra 27-ei ülésében a pénügyminiszter előterjesztette pénzügyi tervét, mely 1000 millió líra értékű és kényszer árfolyammal felruházott papírpénz kibocsátásában culminál s igen bonyodalmasnak, sőt az ország hitelviszonyaira nagyon veszélyesnek látszik. Különben a kamra az 1874-ki budget tárgyalásával foglalkozott s a külügyi költségvetésnél egyhangúlag elfogadta Mancini képviselő indítványát a nemzetközi választott bíróságok érdekében. A svájczi szövetséggyűlés folytatta az alkotmány revisiójának művét. — A dán kamra decz. 4-én, az angol parlament decz. 5-én ül össze. II. Katalin orosz czárnő emlékszobrát decz. 6-án fogják nagy ünnepélyek közt leleplezni. A román és szerb kamrák ülésszaka nov. 27-én trónbeszéddel megnyittatott. Az éjszakamerikai egyesült államok congressusa ma ül össze. Ottani lapok szerint a kormány a jövő évre a hadügyi költségeknek 6.000.000 dollárral való szaporítását ajánlja. A folyó évre kerek számban 50 millió dollárt tesz a katonai budget ; a jövő évi előirányzat 56 millióra rúg, ebből 35.681.000 dollár a szárazföldi hadseregre, 20.459.000 a tengerészetre esik. A Deák-kör hot. 30-diki értekezlete. A Deákpárt vasárnap d. e. 10 órakor tartott értekezlete igen látogatott volt, s mondhatni, a párt teljes számmal jelent meg, kivéve a minisztereket, kik a napirend természeténél fogva távol maradtak. Első tárgy a 27-es bizottságba a párt részéről választandó 18 tag kijelölése volt. A kijelölő bizottság 36 tagot jelölt ki, a választás a délután 5 órára kitűzött értekezleten fogván eszközöltetni. Ezután következett a napirend. Perczel Béla elnök megemlítvén, hogy néhány nap óta azon hír szárnyal, hogy a minisztérium és Szávy József miniszterelnök lemondani szándékozik, azt hiszi, hogy különben is bőségben levő bajainkat csak növelné e hir valósulta, s a jelen viszonyok legkevésbé sem alkalmasak miniszterválságra. Elérkezettnek véli az időt arra, hogy a Deákpárt, mely a többséget képezi, a helyzettel foglalkozzék, felhívja tehát a pártot, hogy azon higgadtsággal, mely a párt tanácskozásait jellemzi, a helyzetre és a teendőkre nézve minden tartózkodás nélkül nyilatkozzék. Erre szót emelt Bánó József. A helyzet komoly, a legközelebbi időkben történendőktől függ az ország jó vagy rész sorsa, a ha az bizonyulna be, hogy Magyarország nem tud alkotmányosan kormányozni, bizonynyal a monarchia másik felének sorsa is koczkán állana. Szónok véleménye szerint jelenleg 3 szempontot kell szem előtt tartani: 1-er készen kell lenni minden áldozatra, az országot meg kell menteni, 2-or tárgyilag kell sine ira et studio minden szenvedély nélkül vitatni e kérdést, és 3-or legyünk teljesen őszinték, hogy tudjuk, hol a baj. Mindenekelőtt visszautasítja azon vádat, mintha a párt nem támogatta volna eléggé a kormányt — mit a viszszalépés okául felhoznak, — a párt e tekintetben példátlan lojalitással járt el, s compacte támogatta a kormányt mindig. Azt is mondják, hogy mihelyt az ellenzék azon meggyőződésre jut, hogy fel kell hagyni a közjogi kérdés feszegetésével, s azzal fel is hagy, nálunk felbomlás processusának kell végbemennie. De én ezt — úgymond — kombinálni nem tudom, s nem tartom helyes okoskodásnak, mert ha a baloldal egy része átlátja, hogy fel kell hagyni a közjogi ellenzékkel, azért hogy az ország ügyei jól folyanak, nekünk erre nem lehet azzal felelnünk, hogy azért, hogy az ország ügyei jól folyanak, mi pártokra szakadunk. A baj onnan keletkezett, hogy mikor ezen minisztérium megalakult, első alakulási története is olyan volt, mely a párt egy részében visszatetszést szült, és már ezen szempontból is bajos volt a kormány helyzete; hozzájárult ehhez az ország pénzügyi helyzetének részvolta, a termésre való kedvezőtlen kilátások. A mostani nehéz viszonyok közt nem veheti rész néven tőlünk senki, ha mi az országra közeledő veszély elhárításán tanácskozunk sőt én ezt természetesnek tartom, mi ha nem lenne így, igen fájdalmas volna, mert annak volna jele, hogy azok, kik elsősorban hivatvák a haza ügyeiről gondoskodni, azt semmibe sem veszik, nem törődnek vele. Mi felelősek vagyunk az országnak, felelősek saját lelkiismeretünknek, ha látjuk, hogy az ország ügyei nem mennek úgy, mint óhajtanék, magunknak kell arról gondoskodni. A kormánynak ezt nem lehet rész néven vennie, mert ez annak a jele, hogy a párt, mely tud gondolkozni, tud érezni, tudni fogja azon kormányt támogatni, mely az országot a veszélyből kivezeti. Hogy a bajon segítsünk támogatnunk kell a jelen kabinetet, mert én megvallom őszintén, más kormányt, mint a Szlávy kabinetet lehetőnek ezúttal nem tartok, és én ezt támogatni kívánom, de megkívánom azt is, hogy férfias kézzel fogja kezébe a gyeplőt, mondja meg mit akar tenni, ha fogjuk látni, hogy ezen eszmék olyanok, melyek az országot lábra segíthetik, tántoríthatóan fogja követni a párt. Ezelőtt 7 évvel azon kegyelmet kértem az istentől, hogy adjon békét, mely alatt az alakulás művét bevégezhessük, a gondviselés megadta; ha ezen párt, ezen kormány nem fogja felhasználni a kedvező időt, megérdemli sorsát és elpusztul okvetlenül. E többszörös helyesléssel megszakított beszéd után szót emelt: Csengery Antal: Maga is azt hiszi, hogy mint Bánó mondá, magunk irányában az őszinteség kötelességünk, de kötelességünk az őszinteség a kormány irányában is. Azonban azt hiszi, hogy egy távozó kormányt recriminatiókkal akarni visszatartani nem a legjobb mód. Alig keltek szárnyra a hírek az átalános kormányválságról, mely bennünket fenyeget, máris feltárult előttünk a veszély, mely a jelen körülmények közt ily válság folytán elsősorban a Deákpártot, utána az országot fenyegeti Az a párt, mely a kiegyezést létesítvén, visszaszerezte a nemzetnek alkotmányát, kivívta az alapot, a melyen tovább fejlődhetik, a mely békés után létesítette, amit 48 fegyverrel nem tudott kivívni; a nemzet e tekintélyes pártja, mely az ország oly szép tehetségeit foglalja magában, oly helyzetbe jutott, melyben, ha a mostani minisztérium visszalép, bármely kitűnő tehetségek vannak e párt kebelében, új kormány alakításának lehetősége nem mutatkozik. S ha e párt nem képes erős és tartós kormányt alkotni saját kebeléből, vállalkozhatnak-e arra a parlament többi pártjai ? Már csak annálfogva se vállalkozhatnak, mert kisebbségben vannak. Szükségesnek tartom, hogy pártunk kebelében földeríttessenek e válságos állapot okai, mert ha az indokok, melyek a válságos helyzetet előidézik, nem ismertetnek, nem hárittathatnak el azok, s míg el nem hárittatnak,a válságos helyzetből nincs menekvés. Nem vizsgálom, mennyi része van a bajnak azon nagy szerencsétlenségben, hogy pártunk vezérét betegsége akadályozza résztvenni a párt értekezéseiben. Tudjuk, hogy az ő megjenése, föllépése válságos pereekben hányszor volt képes az egységet pártunkban visszaállítani. Részemről egy percig sem kétkedem, hogy a válság mely kitöréssel fenyeget, ha nem is ily alakban, mint mutatkozik, előbb-utóbb be fog következni. Az alap kivívásának nagy feladata hozta öszsze; ez alap megőrzésének szüksége tartotta egybe mindeddig pártunk különböző elemeit. E különböző elemek közt a reformkérdésekben csak folytonos transactiók közt volt lehetséges élőim ladni. S ha alkotásainkban lassabban haladtunk, mind talán az annyira hátramaradt ország érdeke kívánta volna , ha ez alkotásokban hiányzott olykor az egység, a kellő öszhangzat: épen ez érintett eljárásnak volt tulajdonítható, amelyet a reformkérdésekre nézve különböző elemekből alakult pártban szükségkép követnünk kell. Előre látható, hogy ily pártban az egység örökké nem tarthat. Minél nagyobb reformkérdések megoldásának szüksége forog fenn, mivel inkább előtérbe lépnek oly kérdések, amelyekre nézve nem csak nálunk, hanem világszerte különböző nézetek uralkodnak az államférfiak közt, annál inkább várható volt az elvi differenciákt feltűnése oly párt kebelében, mely nem elvi programja alapján jött egybe. S hogy ez idő közel van, ha már el nem érkezett , mutatják azon zászló bontogatási kísérletek, amelyeknek a napokban tanúi voltunk. A párt különböző töredékeinek ezen szárnypróbálgatási kísérleteiben, s azon körülményben, hogy egyes elemek, és nem vonom kétségbe jogos ambitiók, a pártban elérkezettnek vélték az időt önálló szereplésre, keresem én a válság egyik okát. A másik ok bizonyos személyes tekintetekre vihető vissza, amelyeknek én se jogosult, se jogosulatlan voltát nem keresem, csak létezését constatálom. Annyi kétségtelen,hogy e személyes tekintetek, bárhonnan származzanak, azok a Deákpártban levő elvi töredékek egyikével vagy másikával szövetkezve, magában a pártban oly ellenzést képesek kifejteni, amely mellett a kormány fennállása, a párt többségének támogatása mellett is, nehézzé válik. Nem is említem azt a körülményt, hogy az elvi és személyes ellenzés eme töredékei, együtt szavazva a baloldal két töredékével, a házban is képesek lehetnek válságot idézni elő, anélkül, hogy akár maguk közt, akár a közjogi ellenzék elemeivel egyesülve, kormányt volnának képesek alakítani. Hogy ily körülmények között erős kormány nem képzelhető , hogy ily körülmények közt nemcsak a jelen kormánynak, hanem általában egy kormánynak sem lehet kedve működni , nem szükség mondanom. Pedig, ha általában erős kormányra van szükségük a nemzeteknek, hogy boldoguljanak, kétszeresen áll ez rólunk, nemzetünkről. Erős kormányra van szükségünk, mely kellő tekintélylyel lépjen föl a korona tanácsában s nemzetközi egyezkedéseiben s az államunkat fenyegető ármányok fékezésére. Ilyen kormány csak nagy párt compact támogatása mellett lehetséges. De ha föltártam a baj, a válságos helyzet okait önként felmerül minden honfi előtt a kérdés: mi segíthetni bennünket e nehéz helyzetből? Őszintén bevallom, hogy gyökeres orvoslást csak viszonyainknak, nem csupán a Deákpárt vi-szonyainak, hanem átalában pártviszonyainknak javulásától várok, amely lehetővé teszi, hogy a parlament pártjai nem közjogi, hanem elvi programmnak alapján alakuljanak. S én részemről nem tartom szükségesnek, hogy e végett egyik vagy másik párt teljesen lemondjon elveiről. Elég ha politikájukat változtatják; ha fél,retevén azon kérdéseket, amelyekre nézve nem értenek egyet, egyesülnek azon nagy feladatok meg-oldására, amelyek közelebbről a közelebbi ülésszak, vagy parlamenti időszak alatt, előttük állanak, amelyeknek sikeres megoldása csak egyesített erővel várható. Az angol kormány egy tiszteletreméltó tagja, 1872. évi aug. 2-kán, a parlamentben a kormány nézetei iránt általában interpelláltatván, azt felelte: „Senkinek sincs jogában, hogy a kormány véleményét általában vagy bármely kérdésre nézve tudakolja.A minisztériumok bizonyos fontos politikai kérdésekben alakulnak. Azokra nézve a kormány minden tagja egyetért. Azokon kívül nincs kötelezve hivatalosan véleménynyel bírni; minden tagja más véleményben lehet.Címe a gyakorlati, angol államférfiak eljárása; annál gyakorlatibb, mert az eszmék azon nagy forrongása mellett, amelynek napjainkban tanúi vagyunk, csak ez után biztosíthatni koronként önálló véleményű jeles férfiak közreműködését az állam érdekei előmozdítására. A múlt nyáron s ez ülésszak kezdetén is történtek némi dolgok, amelyek azon kilátásra jogosíthattak minden elfogulatlan hazafit, hogy a pártviszonyok kedvezőbb alakulása nálunk is lehetséges már a közeljövőben. Fájdalom, hogy erre még a jelen pillanatot nem mondhatni alkalmatosnak. Mert egyfelől elismerni, hogy lehetnek fontos feladatok, amelyekre nézve a pártok, eltérő nézetüknek félretételével, az állam érdekében szövetkeznek, s ilyen fontos feladatnak az állam fizetési képességének habár nagyjárán is, vagy bármily áron fenn■ tartását nem ismerni el, olyaténeltárás, amely szintoly kevésséalkalmas az együttműködést bárm smily alakban előmozdítani, mintazon folytonos reeriminatiók, amelyeknek kíséretében az együttműködés lehetősége a másik oldalról hangsúlyoztatott. Nem úgy tűnik-e föl e pillanatban a kéznyúj-tás részünkről,mint a mely mentő kar után nyujtatik és nem frigyet keres ? Nem úgy türnék-e föl, mint abdicatio a Deák párt részéről ? Bármenynyire óhajtja valaki közöttünk a pártok egyesülését, azon nagy feladatok megoldása végett, amelyek előttünk állanak s amelyek a nemzet összes erejét igénylik, el kell ismernie, hogy erre az alkalom nem kedvező e peretben, se az eljárás nem alkalmas, amelyet közelebbről tapasztaltunk. Mit kell tehát tennünk jelenleg ? Mindenekelőtt óhajtanunk kell, hogy azon külön elvi töredékek, amelyek pártunkban vannak, a közelebbi napok tanulságaiból győződjenek meg arról, hogy önálló föllépésük legföljebb zavart, válságot okozhat, de az ország érdekeit nem mozdítja elő. Óhajtanunk kell továbbá, hogy ha vannak közöttünk, akiket személyes indokok, ellenszenvek vezérelnek, fontolják meg, hogy olyan a helyzet, amelyben kétszeresen áll, hogy a szenvedély a legroszab tanácsadó. Kövessük mesterünk, vezérünk szavait, ki annyiszor intett bennünket, hogy jobban szeressük hazánkat, hogy sem gyűlöljük azokat, akiket elleneinknek tartunk. A Diákpárt— tekintettel a párt különböző elemeire — soha sem követelte tagjaitól azt a szigorú fegyelmet, amely a közjogi ellenzék soraiban uralkodott. Mindemellett hányszor megtörtént, hogy nézeteinket alárendeltük a párt megállapodásának. Elmondotta mindenki eltérő nézeteit, s aztán számot vetett magával: miből származhatnék a hazára nézve nagyobb baj, abból-e, ha egy időre a párt egyik és másik tagjának nézete nem jut érvényre, vagy abból, ha válságot idézünk elő, s a szerint határozta el magát, hogy mit tegyen. Soha sem volt inkább szükség, hogy ez eljárást kövessük, mint a jelen perezben, amidőn nem arról van szó, hogy válság idéztessék elő a párt kebelében, hanem hogy oly válság idéztessék elő, amely folytonossággal fenyeget, amely az országot sokkal inkább fenyegeti azzal, hogy a keleti államok sorába utunk, mint bármilyen drága kölcsön, így állván a dolog, 1. értekezlet, miután én azt látom, hogy azon bajok elhárítására, amelyek parlamenti pártjaink pártviszonyaiból folynak, az idő még nem érkezett el; miután ennélfogva a baj gyökeres orvoslását meg sem kísérthetjük, miután úgy állunk, hogy ha a jelen kormány lemond, a pártnak ugyanazon indoknál fogva, amelyek a jelen kormányt lemondásra bírják, egyetlen más töredéke sem alkothat tartós és erős kormányt . Nincs egyéb mód a hazát a permanens miniszteri válságtól megmenteni, mint felkérni a jelen kormányt, tartsa meg helyét, bármily áldozatába kerüljön is a jelen súlyos körülmények közt. Előttünk áll a költségvetés tárgyalása. Hozzá kell fognunk mielőbb pénzügyeink rendezéséhez. Több reformkérdés is van előttünk. Feltéve, hogy új kormány alakítása pártunk kebeléből a jelen viszonyok közt lehető volna is, helyes volna-e új kormány alakításával foglalkoznunk, hogy az új kormány hetekig, sőt hónapokig tanulmányozzon, amiiőn cselekednie kell. Ismétlem tehát, hogy én egész bizalommal felhívandónak vélem Szlávy miniszterelnököt, tartsa meg helyét továbbra is. De hogy ezt tehesse : viszont szükséges, hogy a párt minden tagja kövessen el mindent, ami lehetővé teszi elhárítani hazánkról a válságot, mely bennünket fenyeget, nem azzal, hogy erős, hogy tartós, de azzal, hogy semmi kormányunk nem lesz, s példát mutassunk a világnak, hogy juthat tönkre egy nagy többséggel rendelkező párt élhetetlensége, és meghasonlása miatt a parliamentarizmus. Többszörös helyeslés és élénk éljenzés követé e beszédet, mely után Horváth Boldizsár kijelenti, hogy csatlakozik Csengery nézetéhez, bár némileg meggyőződése árán alárendeli az elveket a legfőbb elvnek: a Parlamentarismus megmentéséért. Nem tartózkodik azonban kimondani, hogy nézete szerint a baj ezáltal gyökeresen orvosolva nincs, hanem csak elnapolva. A Deákpártnak két feladata van: egyik, hogy megvédje a közjogi alapot, másik, hogy az országot reorganizálja. Azon kormány, mely ezen elveket megvédi, alakuljon bárhonnan, az a Deákpárt compact egységét meg fogja teremteni. Most nincs más mód a Parlamentarismus kockáztatásának elkerülése céljából, mint felkérni a kabinetet, hogy tartsa meg a kormányt. Steiger Gyula nem hiszi, hogy a pártból ne lenne mód már minisztériumot alakítni; kívánja tudni azon programmot, melyen a kormány haladni fog. Gondolkodási tehetségéről nem mondhat le semmiféle kormány javára; eddig az volt a legnagyobb baj, hogy a miniszterek sohasem mondták meg, hogy mit akarnak ? Szónok e tekintetben különösen a közoktatási, közlekedési s a pénzügyminisztert említi fel. A kabinet minden tagja iránt így nem mondhatja ki általában a bizalmat. Csengery Antal Steigernek felelvén, megjegyzi, hogy adta önállóságának annyi jeleit, hogy nem tehetni fal róla, hogy vakon követ valakit, nem is kívánja senkitől, különben nem emelte volna ki a párt keblében levő különféle nézetek jogosultságát. A párt kebelében a megállapodások a transactiók útján létesülnek , mondja ki mindenki szabadon nézeteit s meggyőződését, de ha a párt megállapodásra jutott s ha az elfogadtatott , ez elfogadott megállapodás ellen azok, kik azt elfogadták, ne szavazzanak. (Zajos, általános helyeslés.) Ezen fegyelmet óhajtja szónok fenntartani. (Élénk helyeslés.) Egyébiránt programmot adott több miniszter, adott népnevelési törvényében a cultusminiszter, a közlekedési, a pénzügyminiszter stb., programmot csak miniszteri aspranstól lehet kérni. Szilágyi Dezső : Ha a párt a kormányt kiadja kezéből, ezzel azt bizonyítja be, hogy nem képes az uralomra. Angliában és általában mindenütt azt értik a bizalmi szavazat alatt, hogy a kabinet fejének, de nem az egyes személyeknek szavaznak bizalmat. A pártnak nem szabad kezéből kibocsátania a tárczákat, nem szabad erkölcsi bukását előidézni, pedig azt jelentené azon nyilatkozat hogy nem képes kormányát a pénzügyi zavarokból kivezetni. Szónok végül azokhoz fordul, kik a fusiót akarják. Kérdi, hogy e czélra is nem első lépés-e a párt szilárd tömörülése? Bukó párttal, düledező kormánynyal ki óhajtana szövetkezni? Tóth Vilmos szintén nem kíván programmot a kormánytól, mert hiszen mikor egy kormányt bizalmával tisztel meg valamely párt, ebben benne van azon feltevés, hogy nézeteivel megfelelő irányban halad, hogy oly törvényjavaslatokat terjeszt elő, melyek a párt irányával egyeznek; egyébiránt módjában van a pártnak minden egyes törvényjavaslat előterjesztése alkalmával bírálatot tartani a programm felett, mert hisz mindenike a programm kifolyása. Gróf Forgách Antal kijelenti, hogy a párt kebelében heterogén elemek vannak ,de az időt nem tartja elérkezettnek a szétválásra. Pártolja Szlávy min. elnökségét. Zsivkovics a horvátok nevében, minden indokolás nélkül, Szlávy min. elnöksége mellett nyilatkozik. Ezután még Justh szólt a kérdéshez, Tarnóczy Gusztáv a zajban alig hallhatólag ugyanehhez, s az elnök kimondá a határozatot, mely szerint a párt bizalmát nyilvánítván, felkéri Szlávy miniszterelnököt, hogy állásán maradjon. A kör felkéri az elnököt, hogy erről tudósítsa a miniszterelnököt. A párt esti értekezletén Perczel elnök arról tudósítá a megjelenteket, hogy megbízatásában eljárt és Szlávy mint elnök meghatva fogadá a párt bizalomnyilatkozatát. A miniszterelnök közelebb fog nyilatkozni e tárgyban a pártértekezleten. Ezután beadattak a szavazatok a 27 es bizottság választására. Politikai heti szemle. Mac Mahon meghatalmazásainak meghosszabbítása után a kabinet újjáalakulásának kérdése került napirendre Francziaorzágban. A Broglie-kormány, mihelyt az illető törvény elfogadtatott, beadta lemondását, de csaknem egy hétig tartott, míg utósot kapott. Ben időközben azonban ismét új diadalt aratott. Nov. 24 én nem kevesebb, mint 50 szónyi többséggel tért a ház napiendre azon interpellate felett, melyet Sayeo a képviselőválasztások ügyében előteresztett. Végre nov. 26-án az uj kormány megalakult és pedig következőképen: Broglie herczeg a minisztertanács alelnöke és belügy; Japeyre igazságügy; Decazes herczeg kül- ügy; Magne pénzügy; du Barail tábornok vadügy; Dompierre d’Hornoy altengernagyengerészetügy; Larcy közmunkaügy; Desteiligny kereskedelemügy; Fourton közoktaásügy. Több előkelő képviselő, így például Baagnon államtitkárrá neveztetett ki. Az új külügyminiszter Lajos Károly Ediermanieu Lecazes és Glücksburg herczege 1819- ben született. Atyja a restauratió idején igen bőkelő szerepet játszott. Az ifjú 1848-ig a diplomatiai pályán működött; ekkor a magánletbe vonult vissza s a császárság idején sokkor különféle részvényvállalatokkal összeköttetésben jön említve, melyek közül nem egy épen nem jó hírben állott. Vagyoni vizonyai hir szerint most is igen rész lábon illanak. Depeyre István az uj igazságügyminiszter 1812-ben született pártállására egitimista, foglalkozása ügyvéd és hírlapíró, isragnon a belügyi államtitkár színén ügyvéd. A hét végén a nemzetgyűlés az alkotmányozó bizottság harminc tagjának megváasztásával foglalkozott. Jellemzi a ház pártviszonyait azon körülmény, hogy a 30 tag megválasztása nem kevesebbet, mint négy ülést vett igénybe. A választás nov. 26-án Budapest, decz. 1. (A baloldali kör) tegnap tartott értekezletén az állam és egyház közti viszonyok rendezése tárgyában kiküldött bizottságba kijelölte: Benes Döme, Gullner Gyula, Lükő Géza, Nicolics Sándor, Simonyi Lajos dr.,Szentimrey Elek s Tisza Kálmánt. Ezenkívül még a mentelmi bizottságnak Becze Antalra vonatkozó jelentése került szóba, mely azonban függőben hagyatván, a közelebbi értekezletre halasstatott. (A kereskedelmi törvényjavaslat megbízálása tárgyában működő szakértekezet november 29-án rövid ülést tartott, melyben a segédekről szóló czimnek még hátralévő két czikkét állapította meg. A 67. czikk fölsorolja azon eseteket, melyekben a segéd fölmondás nélkül azonnal elbocsátható. Az 1. pont szerint ily eset ha a segéd szolgálatában lopást vagy sikkasztást követ el, vagy főnöke bizalmával visszaél. Horn e tekintetben, szolgálatában szét fölöslegesnek tartja, s kívánja, hogy általában, ha a segéd lopást és sikkasztást követ el, és pedig bárhol, ehegyen bocsátható. Daruváry és Bróde még tovább mennek és általában nyerészkedési vágyból eredő büntetés alá eső cselekedet folytán kívánják az elbocsátás lehetőségét. Mire az értekezlet első pontul elfogadja: ha főnöke bizalmával való visszaélés által az üzlet érdekét veszélyezteti s egy külön pontban Daruváry indítványát a nyerészkedési vágyból származó bűntettekre nézve fölvette. Lényeges vitára az 5-ik pont adott ismét alkalmat, mely szerint az elbocsátás megengedtetik, ha a segéd szerződésileg elvállalt kötelességei teljesítésére alkalmatlan . Horn ezt a kifejezést nagyon tágnak találja, s így a főnök egészen önkényesen járhat el a segéd elküldésénél. Kochmeister egészen elhagyni kívánja e pontot, mivel a kereskedő a felvétel alkalmával a segéd bizonyítványaiból meg