Pesti Napló, 1874. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-01 / 1. szám
- jt.'W■ - ■VSb’-T -! ’ .* ! / ... /. ■ -X----- S: Ff / 5 / , X .... , / - ...* j. r . , f . , u* ■' . ' , . v % :* f ' 5 ’ . * 1.szám. _______________________Budapest, Csütörtök, január 1.1874.________________________35. évi folyam. Szerkeztési irodai Kiadóhivatal: JP Előfizetési feltételek: — Hirdetések Barátok-tereAthenaeum-épület. Barátok-tere, Athenaeum-épület. É jSJ Jjjl JT hardvaszintúgy mint*előfizetések A lap szellemidőt iletfi minden . TT ... . M .3 fLE 0 ■ j# NI IJ I fi fi 3 hónapra . ^. 6 írt — * köZlemíny szerkesztöséghez A lap anyagi részét illető közi» sjjjjj _ E W JbanMI ggg Mg ■ ■ H 6 hónapra . . 12 » — 'Vúé j jÉljfcpC-HI V 4.TALBA int?ud0, mények (előfizetés» pénz, kiadás fi i 1 I | Ijj Éj % f? IT II fi fi M fi fi «má?JTtIítod ¥* \-N „ , j" . . M M fw# Jm,TM msMm Sájsca 1 \JP ^egyedenként i »"*£-,■ | | Barátok tere, Athenaeum-épUK Bérmenterlen Ívelek csak ismert * JBBBBI ■■■■ 9 ..................... 118 Az előfizetés az ev folytan*T-ií r ... . körüli panaszok, hirdetmények) & hónapban megkezdhető, de ennek bártoplv i v vW j kezektől foktatnak el. ^ ^ T T XT T 0 napján történik is, mindenkora /.v: j küldendők. Kézi-átok nevadatnak vissza. kiadó-hivatalhoz intézendők. B E (j (j JHi lj JL i\ ] A | ) A napjától számittatik. y --ill — — Előfizetési felfogás „PESTI NAPLÓ“ , 1874-diki folyamára. _ _____________________ A „Pesti Napló“ 1874-ben huszonötödik évfolyamába lép. Nehéz, súlyos idők voltak azok, melyekben e lap alapittatott. Átküzdötte. Hirdette és fenntarta a hitet a jövőben s hozzájárult a nemzeti közérzület fölserkentéséhez. Az idők jobbra változtak, az alkotmány helyreállittatott, s e lapok a kiegyezési mű és a szabadelvű, mérsékelt haladás hű védelmezői voltak. Azok lesznek jövőre is. Visszatekintünk múlt évfolyamaink hosszú sorára, s azokban az alkotmány és törvény iránti hűség, a nemzeti közérzület, a szabadság és haladás ügye publicistikai védelmének dicső emlékeit találjuk. E múltból csak lelkesedést menthetünk; e traditiók csak kitartás s ugyanazon irány s ugyanazon elvek hamisitatlan fenntartására buzdíthatnak. . Lapunk fennállását s felvirulását a magyar olvasó közönség pártolása biztosítja. Állásunk minden irányban független s azt egyedül meggyőződésünk szabja elénk. Politikánk deákpárti, s törekvésünk egyik czélja annak előmozdítása, hogy a közjogi mű alapján minél erősebb liberális többség csoportosuljon. Kérjük t. olvasóinkat megrendelésük minél előbbi megújítására. Budapest, decz. 13. 1878. A „Pesti Napló" szerkesztősége. Előfizetési árak: Égési évre 84 ft. — Félévre 18 ft.—Negyedévre 11 ft.— Egy hóra 8 ft. Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadó hivatalának (ferencziek tere Athenaeum-épület) küldendő. A „Pesti Napló" kiadó hivatala. Újév napján. Boldog uj esztendőt! Jobb időkben e szólam a kegyeletnek és udvariasságnak egyszerű kötelessége és semmi más. Ma értelme sokkal mélyebb, jelentősége sokkal nagyobb. Ma előttünk, a nemzet előtt az önbizalom jelszavává kell e szólamnak magasulni. Ha az év, melyhez ezentúl csak az emlékezet homályos ösvényén át juthatunk el, oly sokat megvont tőlünk, melynek hírhatása az emberi szív természetszerű óhajtása volt: az évnek, mely előttünk a titok leplébe burkoltan áll, a jövő reményét, az önbizalom nemes érzetét kell bennünk kifejteni. Azt a reményt, azt az érzetet, mely az emberiség tökélyesülésének, a nemzetek előhaladásának legbiztosabb alapja, leghatalmasabb tényezője. Hét hosszú , mind belső, mind külső eseményekben gazdag év folyt le azóta, amióta az ország alkotmánya a nemzet kezébe van letéve, amióta az alkotmány megnyitá a tért, amelyen bölcsesség és gondtalanság, komolyság és szilaj pártszenvedélyek változó sikerrel, de rohamosan fejték ki erejüket s törekvének a múltnak elszakadt fonalát újraelvenni, használhatlan romokat félreháritani, íj alkotások alapjait megvetni s a nemzet regeneratiójának nagy művét a nemzeti életnírködés egész vonalán, a művelődés minden iányzatában befejezni. És ez évek alatt sérthetetlenül állott azlkotmány s tiszteletet vívott ki és mély gyereket vert minden irányban. A nemzet erői sabadon nyilvánulhattak, az egyéni és patikai szabadság virágai dúsan tenyésztek, taj és kereskedelem óriási s nálunk eddig rég soha nem látott lendületet nyert s alföld bizalmával és millióival keresett meg nmünket. A rövid korszak, melynek tanúi és tényezői, munkásai de élvezői is valánk, annyi remény teljesültét, annyi valóság bekövetkeztét tünteté föl, hogy párját újabbkori történetünk folyamán már már hiába kerestük. De megjöttek a szigorú napok. A mámor elenyészett, a pártszenvedélyek kitombolták magukat és tisztult szemekkel kezdünk magunk körül tekinteni. Hibákat fedeztünk fel sok helyen, ahova eddig nyugodt önérzettel tekinthetünk. — Kevesebbnek és kevésbé kielégítőnek láttunk sok eredményt, melyet biztos számítással véltünk az alkotmány és nemzeti erőkifejtés nyomán bekövetkezhetni. — Államháztartásunk rendszere nem bizonyult be eléggé szilárdnak, anyagi előhaladásunk nem mutatkozott eléggé biztosnak s bőséges adományait a természet , bizalmát és millióit a külföld kezdé tőlünk visszavonni. S a mi mindezeknél veszélyesebb, a közöny, az unalom, a kifáradásnak lankadtsága kezdett erőt venni az alkotmány tényezőin, az irányadó pártokon és ezeknek tagjain. De hát megakadt-e előhaladásunk? Vájjon erősebbek-e az akadályok, mintsem azokat az alkotmánynyal szövetkezett nemzeterő óriása elháríthatná? Vájjon visszahatás következik-e be, vagy a mi tán még roszabb, előtte állunk a pangás, a tespedés és a tengődés estéjének? Vájjon a jelenségek egy régen támadt s mélyen megfészkelt kórnak jelenségei-e, vagy nagy munkát végzett idegrendszerünk egyszerű pihenése ? Vájjon lemondjunk-e önbizalmunkról, a szabadság és nemzeti önkormányzat becséről, s jövendőnk reményéről? Elejtsük-e missiónknak nagy czéljait s kételkedjünk-e önmagunkban ? Semmi esetre. A napok színét és hangulatát a napok érdekei szabályozzák. S bár az érdekek ma nem egy irányban veszélyeztetvék, bár az egyéni törekvésekben úgy a szellemi, mint az anyagi téren pillanatnyi ernyedés állott be s bár ezeknek visszahatása ideiglenesen az állami és alkotmányos élet nyilvánulásain is visszatükröződik, mindamellett a mögöttünk levő alkotmányos korszak összes eredményeinek higgadt megbírálásánál a mai napok komorsága vajmi kevéssé jöhet számba. De ép oly kevéssé jöhet számba akkor is, ha a jövő felé, a nagy nemzeti czélok felé fordul tekintetünk. Ha a távolságot tekintjük, mely köztünk és e czélok között még mindig fennáll, ha a pályának nem bevégzett, hanem bevégzetlen részén mereng el hazafi tekintetünk, hajlandók vagyunk az elmúlt alkotmányos korszakot eredménytelenséggel, pártjainkat és azok államférfiait gyöngeséggel, tán tehetetlenséggel vádolni. Súlyos vád, mely még súlyosabbá válik, ha meggondoljuk, hogy az a nemzetre magára esik vissza, mivel hogy államéletének kormányzására, az alkotmányos feladatok teljesítésére nagyobb erőkkel vagy nem volt képes, vagy nem akart rendelkezni. Súlyos vád, de nyugton elmondhatjuk, hogy teljesen igaztalan. S nemcsak igaztalan, hanem hozzánk nem is illő. Nagy szerencse, nagy áldás az önismeret, mely egyéneknél maga után vonhatja néha a lemondást, de nemzeteknél soha. S nekünk erre különösen semmi okunk.Nagyot mertünk, nagyobbat tán, mint amekkora erőnknek megfelelhetett, de legalább tisztán látjuk ma, mit várhatunk saját erőnktől, mit bir meg a mai és mit bir meg a serdülő nemzedék. És a nemzet, melynek dicsőségéért és jólétéért küzdünk s melynek nevében küzdenek egymással a pártok, nyugodtan nézi a küzdelmeket, mert tudja, hogy azoknak vége lesz egykor, de az ő nagy és nemes hivatásának nem lesz vége soha. És ha feledni tudjuk az üres ábrándokat, ha helyes tanulságokat vonunk ki a csalódásokból, ha erejük és tartalmuk után mérjük meg a közélet jelszavait és egyéneit, ha elismeréssel adózunk a lelkiismeretes munkának s lelkiismeres munkával önkötelességeinknek , akkor az önismeret mai napjai a jövő előtt még nagy napokat tűnhetnek fel, mert az önbizalom és erős elhatározások keretét e napoktól fogjuk számíthatni. Ennek reményében, ennek tudatával kívánunk a nemzetnek boldog uj esztendőt! A „Pesti Napló" tárczája. A fővárosból. B. u. é. k. Vége tehát egy évnek. Csak egy évnek ? lét egy évnek. Hetvennégy az ajtón kopogat, beadja üdvözlőjét s borravalót kér. Nem tudom, meg lesz-e vele fedve. Amit kap, az : reductiója a vágyaknak, a lények leszállított létszáma, rozsdaette álmok s ak efféle lelki limlom. Csak egy évvel értünk, s ínyit kérgesedett a szív, mennyivel nehezebben ad talajt a benyomások ekevasa! Egy két pillanatot szentelünk a múltnak, leitekintetünk alkonypirosan csügg légváraink bekupoláin, tornyain s egy-egy elfojtott sóhajjal a rakjuk mindazt, a mire most egy éve vágy, s a mi egy év múlva sem teljesült be. Aztán nézünk a jövő tájképére, mely a közönbösség verőfényében feltárul, s tovább haladunk a jármon. Kívánom mindenkinek, hogy váratlan szépség bukkanjon, rejtett virányokra, hol Móránként is sziklafalak langy régiókat zárnak el a hideg vékrg. Kívánom, hogy enyhüljön a közönböség mérséke és mindenkiben a lelki hévmérő mun oly fokokat, melyekről sem Reaumur, sem us nem álmodozott. Kivánom mindenkinek, hogy ne kezdődjék ujgy, mint a városi hivatalnokoké, kik az újévi nős pénzesőben mondhatatlan szárazon fognak , pedig parupli alá sem menekültek. Vagy talán épen a végzet csodálatos találékonysága gondoskodott számukra egy menlevélről, melylyel e napon, midőn a közbiztonság ügye fenyegetve van, minden megtámadástól megszabadulhatnak ? Egy élelmes üldözött csakugyan már meg is ragadta a kínálkozó alkalmat. Akadt egy oly csodálatos ismerőse, mint újév napján mindenkinek akadni szokott, aki oly titkos szolgálatokat teljesített, minekre újévkor mindenkit figyelmeztetni szoktak, s ez a csodálatos ismerős már Szilveszter napján galléron csípte azt az embert. — Boldog új évet kívánok. A többiről egy kinyújtott kéz beszél. Az élelmes megtámadott azonban lekapja kalapját, kinyitja kezét s felel: »Városi hivatalnok vagyok, boldog új évet kívánok.“ A támadó rémültenűnt el. Hogy minő hatással bír az újévi támadásokra a rendőrségnek újjászervezése, még nem tudjuk. Annyi kétségtelen, hogy több érdemes tolvaj és csirkefogó belátva, mily esztelenség, mint bevallott keresetű lopó szerepelni, hajlandónak nyilatkozott egyelőre az újévi gratulánsnak sokkal ártatlanabb alakjában tenni próbára az új rendőrség képességeit. De hagyjuk az újévet és megszokott elmélkedéseit, szellőztessünk a helyett egy igen, de igen nagy bajt, mely mindig előfordul, mikor több ünnep összetorlódik. Holnap nem lesz újság. A múlt héten meg épen harmadfél napig kellett újságtalanul élnünk. Harmadfél napig nem volt mit olvasnunk ! Ezt a felkiáltást nem mint újságíró teszem,aki fontosságával fenhéjázik, hanem mint a közönség egyik tagja, mint olvasó. Ha pedig olvasónak kezdem magamat érezni, akkor belátom és nem titkolhatom, hogy három napig újság nélkül megélni rendkívüli calamitás. Egészséges ember, ha minden eledeltől megfosztatik, csak egy hét múlva hal éhen, vízzel tápláltatva két hétig megélhet. Ne adjunk az országnak egy hétig újságot, tessék megnézni, mi lesz belőle. Az ám, s önnek t, uram, legkevésbé volna oka kicsinylő várlvonással felelni ez állításra. Ismerem önt, tudom, hogy azok közé tartozik, akik mindig szidják az újságokat, hogy csupa koholmányokat közölnek; azok közé tartozik, akik a hírlapírót mint egy hiszékeny és fecsegő könnyelmű lényt, rendkívül lenézik és azt szokták mondani : aki semmi egyébre nem való, csak az áll be újságírónak. Hogy érzi magát holnap reggel ? Valószínűleg, mint a múlt héten. Ön ellenszenve daczára is, már kora reggel az ágyban olvasgatja el az újságot. Hadd nézem mit hazudnak megint! Alig nyitja ki szemét, a hirlap után nyúl, melyet az inas az éji szekrényre tett. Ha a kihordó egyszer-másszor elkésik s ön korábban ébred, egész nap meglátszik hangulatán a reggeli boszúság nyoma. A múlt héten is ünnep után két napig roppant morozás volt, hányt-vetett mindent, egy poharat meg épen úgy tett le, hogy az rögtön szörnyet halt. Inasa hallgatott s csak azt morogta magában : látszik, hogy nincs újság, megint nem bírok a gazdámmal.« Úgy van, az újság a legbárdolatlanabb pallérozott embernek is mindennapi kenyere. Fontos az újság még akkor is, ha csak annyit ír, hogy nincs újság. Mi a reggeli újság nélkül, mi a vacsora esti lap nélkül ? A kávéházba lépsz s bár előre tudod, hogy a szolgálatkész pinczér ma nem fogja a süteménynyel együtt szellemi menázsiádat is eléd rakni, mégis nem állhatod meg, hogy újságot ne kérj. Jean a tegnapival kedveskedik. Boszosan olvasod el a már egy ízben megemésztett vezérczikkeket, másodszor értesülsz az újdonsági rovat humenjeiről s egyéb szerencsétlenségeiről, aztán haragosan oda vágod az újságot a biliárdra. A kávéhoz nem is nyúltál. Most bele aprítasz egy kiflit. Furcsa! ez a kávé nem itatja magát,ha közbe-közbe nem nézünk az újságba. Fölkelsz s magad indulsz újságok keresésére, talán szemesebb vagy Jeannál. Egy napilap — két napilap — már mindvégig olvastam. Abennek tárczáját tegnap csak futólag néztem át. Megolvasom, mialatt fele kávémat valóban sikerül is lenyelnem. Csak még találnék újságot. Az újabb portyázás következtében egy egész halmaz oly újságot czipelünk zsákmányul magunkkal, melyhez hasonlókat máskor figyelemre sem méltatunk. Ilyenkor olvassa el a poéta a „börzencouvrier“-okat, a kereskedő az orvosi lapokat, az orthodox katholikus a „Blätter für das Judenthum“-ot, az orvos a jogi újságokat. Legyűrtük s le a kávét is. De majd harmadnap, mikor már minden szaklapo végigbetűztünk, mikor már azt is tudjuk, hogy a »Weser Zeitung« negyedik hasábján felülről az ötödik sorban hány „o“ betű fordul elő, mikor már a „Vorstadtzeitung“ sem kerülte el figyelmünket, sőt az „Oldenburger Nachrichtenét is tüzetes tanulmányunk tárgyává tettük — mit tegyünk harmadnap ? Ne tagadja senki, hogy az ujságtalanság *• calamitás. Vannak tudósok, kik azt állítják, hogy ládi életben ujságtalan napokon majdnem oly csetepaték észleltettek, mint kozmás leveses napokon. Vannak szakférfiak, kik azt állítják, hogy az emberiség műveltebb részének kedély állapota ujságtalan napokon sokkal ingerlékenyebb, mint máskor. Hogy is lehetne máskép ? Ily ujságnélküli napona levegő rendesen legtelibb mindenféle hírekkel. X. miniszter így áll, Y. miniszter úgy áll, Z. miniszter sehogysem áll. A kormány ezt szándékozik tenni, a kormány azt szándékozik, tenni. A pártvezérek ezt határozták, a pártvezérek amazt határozták. A szélbal a jobboldallal akar fusionálni, Simonyi Ernő miniszter lesz, Madarász beáll tiszteletbeli osztálytanácsosnak, az eddigiekhez még hat ellenzéki újság keletkezik, a balközép nyolcfelé szakadt, az omladinák elcsapták Mileticset, ezer millió magyar bankjegy fog kényszerfolyammal forgalomba hozatni, a nemzeti bank egészen leköltözik Pestre és Lucám magyar bajuszpedrőt rendelt. Ennyi hír — de még több is! Azután az ember azt sem tudja, mi igaz belőle, mi nem. Egy ártatlan cáfolat, egy elbújtatott dementi megnyugtatná a kedélyeket, de hiába, nincs újság . . . . . . Nehogy tehát ez az ujságtalan világ valamiképen megállandósíttassék, tessék az uj esztendőben nagyobb figyelemre méltatni azon ismert lapmellékleteket, melyek előfizetési felhívás néven ismeretesek. Argus, Budapest, decz. 31. A budgettörvény, szentesítése után, 30-án kihirdettetett. Oly tény, melynek nagy hordereje van — mert enged a kormánynak szabadabb mozgást, de egyszersmind kétélű fegyver, melyet a Szlávy-kabinet, valamint azon kormány, mely utána jöhetne, jóra vagy roszra használhat, mely azonban valósziszínüleg nyelében használatlanul fog maradni. De jelentőséggel bír a mód is, miként e törvény a törvényhozás mindkét házában megszavaztatott. — A képviselőházban, nem számítva a középpárt szavazatait, nagy többség szavazta meg e törvényt. Igen tanulságos volna tudni, hogy kik szavazták meg őszintén a bizalomból a kormány iránt, kik pedig csak kényszerhelyzetben ? Annyi igaz azonban, hogy kevesen tartották időszerűnek a kormány ellen intézett támadásokat visszautasítani s magukat a kormánynyal azonosítani. Nem volt az tehát oly többség, melylyel bizton, szilárdul s jó kedvvel lehet kormányozni. Még tanulságosabb volt a főrendiház magaviselete. Az egész vita nem volt egyéb, mint critica. A különbség a felszólalásokban nem egyéb, mint, hogy az egyik jóakarattal, a másik részakarattal bírált. Az első osztályhoz tartozott gr. Zichy Ferencz, MH, kinek felszólalásában a képviselőházi Deákpárti hangulat s felfogás tükröződött vissza, .Gyürky s Prónay felszólalása csak annyiban bír jelentőséggel, hogy állítólag azokban is bizonyos, a képviselőházban divatozó irányok tükröződtek vissza: a Lónyay s Ghyczy-párt. Prónayról azt mondják, hogy talentumos fiatal ember, kinek jövője lehet, ha kevesebb praepotentiája s több tárgyismerete lesz azon ügyek körül, melyekről szól. Jellemző, hogy a zeneakadémiának s a főszöntvényeknek szent hadat. Úgy látszik nem tudja még mily hatással vannak ily öntvények a rasztacitásra,mily hatása van a művészetnek a nép műveltségére, s különösen mily hatása van a művészetnek s a rajznak az iparra s a kézműre, tehát az ország gazdasági fejlődésére. De az nem tesz semmit, ideje van még tanulni. Mi neki a támadást nem veszszük rasz néven, belőle még jeles ember válhatik. Inkább veszszük rész néven a miniszterelnöknek, hogy férfias, határozott felszólalása közben érdemesnek tartotta reflectálni arra, mit e fiatal ember mondott. Gr. Zichy Ferdinánd beszédét nem jellemzi a képviselőházi Deákpárti irány, de ő észszel s „gentlemanlike“ modorban bírált s bírálata politikai múltja nyomait viseli magán. A nap hőse azonban gr. Cziráky volt, ki virulentiával támadta meg azon politikát, mely hét év óta mérvadó. Neki nem kellenek a gömöri iparospályák, ő nem barátja a honvédségnek, neki nem kellenek a közös iskolák. De neki a felsőházi tagok közt senki sem mondott ellent, sőt nyilatkozatai több ízben helyesléssel fogadtattak. Megtámadása tehát nem az által volt jelentékeny a mit mondott, de a hatás által, melyet a felsőház egy részére gyakorolt. Mindenesetre gr. Czirá ky, ha nem csalódunk, a Szlávy-kabinet ajánlatára kinevezett tárnokmesternek fellépése árnyéka lehetne azon eseményeknek, melyek bekövetkezhetnek. A budgetvita tehát, amint a két házban lefolyt, nemcsak a kormányra, hanem a Deákpártra is sok tanulságot foglal magában. E történtek után a Deákpártnak bátran lehet azon tanácsot adni, hogy vessen számot magával, akar-e kormánypárt lenni s akar-e többségben maradni. Ez esetben mondjon le apró kvalitásokról, elfogultságokról, s a párt egyes tagjai mondjanak le a politikában egyéni ízlésükről; s tömörüljön s erősködjék a párt s nem kerülve a harczot, vigye keresztül s pedig gyorsan mind ant mi jobb pénzügy, s jobb közigazgatás előállítására, valamint kulturaérdekeink előmozdítására szükséges. A kormány pedig mondja meg nyíltan a pártnak, hogy a pártot vehetni fogja,s ha a párt nem akarja magát vezettetni de kritizálni akarja a kormány eljárását — mi az ellenzék szerepe: — akkor keressen magának a párt más kormányférfiakat. Ha a párt, valamint a kormány ezt tenni nem akarják, vagy ha ez, azon elemek természeténél fogva, melyekből a párt áll, lehetetlen, akkor keressenek maguknak szövetségeseket más táborban, de keressenek ott, hol erőt találhatnak; mert öt vagy tizenöt emberkével nem fognak erősbödni s a közügyeket helyres egészséges kerékvágásba terelni. Ha az nem fog történni, úgy készen lehetünk oly eseményekre, melyek senkinek, vagy talán csak keveseknek lesznek ínyére, s ha a legjobb esetben sikertelen működés mellett fogunk is vegetálhatni a jövő választásig, igen gonosz választási Campagnen , s a Campagne oly utófájdalmasnak nézhetünk elé, hogy Magyarország folytonos pártizgalmak közt nem fog se szellemileg se gazdaságilag gyarapodni, hanem ellenségeink fognak tehetetlenségünk felett diadalmaskodni. Egy deákpárti képviselő, az emberi tévedések kezet fogva versenyeztek szegény hazánk lakoltatásában. Magyarország megszokta már, hogy egyegy áldott termés után három gyenge s ezek közt egy ínséges év is következzék; de midőn a silány terméssel pusztító járvány, marhavész, megrendítő hitelválság és az állami financziák valamennyi sebének hirtelen fölfakadása párosul, mindez hét év csapásaira elosztva is képes az országot megbénítani. Az 1873-iki termést a langy tél, a tavaszi buja fejlődés, az ezek folytán elharapódzott rozsda, a töméntelen mezei egér s később a tartós aszály rontotta meg. Legroszabbul fizetett a gabnafélék közt a rozs, a kapás növények közt a kukoricza s burgonya; átlagosan jó volt a bortermés és dúsan fizetett a repere. A gabna szokatlan magas árt ért el,mert az egy déli Oroszország kivételével egyebütt Európában csak a középszerűség vonaláig emelkedett a termés. A kivitel azonban csekély volt, sőt a nagy malomipar és a keleti s déli megyék lehetőleg olcsó élelmezése érdekében szükségesnek mutatkozott a gabnavám felfüggesztése és a vasúti tarifák leszállítása által a behozatalt megkönnyíteni. A rosztermés miatti komor helyzetet súlyosbította elsősorban az ország nagy részében pusztító cholerajárvány, mely a gazdaságtól több mint százezer munkás kezet vont meg, 430 ezer embert döntvén ágyba és 181 ezer egyént ragadva ki az élők közül. Még súlyosbá tette a közgazdasági calamitást a nagy pénzügyi s hitelkórság, mely a féktelen speculatió kicsapongásai folytán május elején Bécsben épen akkor tört ki, midőn Ausztria a nemzetközi kiállítás megnyitásakor az összes népek képviselői előtt a maga jólétét és haladását kizárni készült. És a siralmas catastrófa, melynek romjai még ma sincsenek eltakarítva, Magyarországnak amúgy is ingadozó hitelviszonyait teljesen kiforgatta sarkaiból. A kormány, hogy hazánk hitel-és pénzviszonyait a nemzeti bank egyeduralmától lehetőleg függetlenné tehesse, a tavasz elején nehéz küzdelmek közt előkészítette a magyar leszámítolós kereskedelmi bank megalapítását. Az egyezmény törvényesítése azonban be nem következvén a kedvezőbb viszonyok közt, a törvényczikk megalkotása után csakhamar maga azon hatalmas bankintézet, mely a magyar escompte bank alapítására vállalkozott, a hitelválság által a bukás szélére sodortatott, ahonnan az osztrák kormány közbevetése ragadta ki. A hitelválság enyhítése e szerint hazánkban is kizárólag az osztrák nemzeti bank coulánsabb hitelnyújtásától függvén, a magyar kormány a bankfiókoknak minél bővebb dotálhatása végett, készséggel hozzájárult az osztrák kormány azon intézkedéséhez, melylyel a bankadó 14. §-a hatályon kívül helyeztetett. A bank azonban heteken át túl nem haladta a félrevont kibocsátási korlátot, és az ország főbb kereskedelmi központjain, solidáris kezesség mellett alakult kisegítő egyleteknél, oly nehéz feltételekhez kötötte a hitelnyújtást, hogy az ipar és kereskedelem a legnagyobb megpróbáltatásoknak volt kitéve. Pénzintézetek liquidáltak, tekintélyes cégek, a megszorult hitel folytán, elbuktak, egyes könnyelműen vagy hűtlenül kezelt részvénytársulatok csőd alá kerültek. A budapesti tőzsdelap sorozata nevezetesen meggyérült s az epuratió műtéte még a jövő évben is szükségkép folytattatni fog. Mind a magyar, mind az osztrák kor-MSBKgWB—i T T**'1 f ITT Magyarország közgazdasági élete 1873-ban. Megkönnyebbült lélekkel válunk meg a ma bezárt évtől; jól esik úgy szólhatni már 1873-ról, mint a történelem örökségére szállott múltról. Mert a természet mostohasága s