Pesti Napló, 1878. június (29. évfolyam, 132-157. szám)
1878-06-01 / 132. szám
»Rendelkezési alap« és részletes számúadás alá nem eső költségek politikai tudósításokra 440.000 frt, tehát 100.000 frttal több, mint amennyi 1877-re megszavaztatott. A külügyminisztérium e tételnél arra hivatkozik, hogy eredetileg ezen czimen mindig 440.000 frt lett megszavazva, mely összeg csak három év óta lett évenkénti 100.000 írttal leszállítva azon reményben, hogy az illető czélokra e leszállított összeg is elegendő leend. A mai rendkívüli viszonyok közt a minisztérium kényszerítve látja magát, az előbbi években megszavazott magasabb összeget ismét igénybe venni és miután az albizottság az ez iránt felhozott okoknak súlyos voltát elismeri, indítványozza, hogy az V. czimnek b) »rendelkezési alap és részletes számadás alá nem eső költségek politikai tudósításokra« mint rendes kiadás megszavaztassék 440.000 forint.« A fiumei képviselő-választás: Fiume, máj. 28. Tudva van, hogy Fiume országgyűlési képviselője Peretti L. képviselői állásáról lemondott, illetőleg lemondani kényszerittetett. Hogy mi kényszeritette Peretti urat mandátumának letételére, azt a választóihoz — olasz nyelven — intézett s következő rövid kivonatban magyarul közölt levélben világosan megmondja: Fiumei választók! Általatok felszólittatva elfogadtam a megtisztelő és nehéz missiót, titeket a parlamentben képviselni. Ez állásomban első gondom volt érdekeitek ügyében eljárni, s úgy a szárazföldi, mint a tengeri közlekedés fejlesztésére hatni. Előbbire egy indítványt nyújtottam be, mely azonban kisebbségben maradt. Áttértem azután a másodikhoz s az önálló hajózást igyekeztem előtérbe állitni, azonban e kérdésnél is, fájdalom, kisebbségben maradtam a szavazásnál. Legközelebb a t. vár. képvis. testület és kereskedelmi kamara a liverpool-fiumei vonal érdekében szólalt fel s kérelmezett a parlament előtt. A kérvényt egy másik képviselő nyújta be az országházban. Ezen eljárás, mely bizalmatlanságot árul el, arra kényszerit,hogy a mandátumot letegyem.Ily tényállás után feleslegesnek is tartom jelentést tenni működésemről, melylyel úgyis csak elkeserítettelek volna. Választók fogadjátok elismerésemet a bennem helyezett bizalomért. Fiume, 1878. május 6-án. Ezen röviden itt és némi elkeseredést tanúsító levél olvasásánál alighanem kivétel nélkül mindenki azon gondolatra jön, hogy vájjon miért mellőzték az abban megemlített kérelemnek a képviselőháznál történt benyújtásánál Perettit, és hogy vájjon az öszszes választók határozata folytán mellőztetett-e Peretti ? Az igazságnak hódolva bevalljuk, hogy a fiumei választók legnagyobb része valóságos meglepetéssel vette Peretti lemondását. Nagy volt tehát a zavar és izgatottság s a történteket mindenki csak magasb befolyásnak tulajdonítá. És a nézet indokoltnak is látszik, mivel gr. Zichy József volt fiumei kormányzó kevéssel ezen eset beállta előtt a »tengerészek segélyezési egyletének« 1000 b irtot küldött. A választási mozgalom kezdetén három jelöltet emlegettek: gr. Zichy József, Türr Ibnok és Peretti. Kitűnt azonban csakhamar, hogy gróf Zichy ellen, ki egykor Fiuméban oly fényes népszerűségnek örvendett, bizonyos animositás uralt. Zichy ki is jelenté a Bilanciában, hogy nem óhajt megválasztatni. A pártok erre egyesülni látszottak egy újabb jelöltben: Frankovits János előkelő fiumei polgár személyében, ki jó magyar érzelmű, a legvagyonosabb s legtekintélyesb polgárok egyike s a mint a dolgok ma állanak, megválasztatása biztosnak mondható. Az Igazságügy és az ügyvédi kamrák. — május 31. Az ügyvédi kamrák egyre-másra felküldik az igazságügyminisztériumhoz jelentéseiket, melyek elősorolják a tenger sok bajt és panaszt. A minisztériumban pedig az ily jelentéseket (meglehet, hogy el sem olvasva) az irattárba teszik, így aztán meg van az egyetértés a miniszter és a kamrák között; az egyik meg sem hallja,hogy mit beszél a másik. Akad azonban olyan kamra is, melynek titkára kezében kissé vastagot fogatol, s mely nemcsak a miniszterhez küldi be jelentését, hanem a lapokhoz is,hogy az ne csak a miniszteri irattárban legyen meg, hanem a nyilvánosságban is. Ilyen kamra a székesfehérvárielnök Szűcs Sándor, jegyző Vámos Gyula) melynek legújabb jelentését e napokbomban szabad idő csak egy osztály javára termeltetik, az által, hogy a tömegek egész életideje munkaidővé válik . . . És ezen államot Eisenstädter úgy mutatja be, mint amelynek alapja a kényszermunka. Benne az egyéni tulajdon megsemmisül, az emberi munka és annak következtében az emberek minden egyéb viszonyai is a hatóságok által rendeztetnek. Az állam nagy dologház, az egyén termelési eszköz. Jaj a dologtalannak, de még nagyobb jaj a lángésznek. Jaj a gyöngének, jaj az erősnek is! A középszerűség, az átlagosság sovány ökle szorítja vissza a kitűnőt és fojtja meg a gyöngét. Marx után bővebben foglalkozik szerző Marx tanainak apostolával, L as sae Ferdinánddal. Ismerteti föllépését, agitatori működését, melynek fő alapját az általános választási jog és az államsegélyre alapított termelő társulatok elérése, illetve létesítéséért való küzdelem képezte. Igen szépen és érdekesen fejtegeti szerző azon nézetét, mely szerint a socialisták által követelt productiv associátiók összefüggésbe jönnek a birtok közösséggel. Végül e fejezet végén felsorolja azon eszközöket, melyek által az államnak a munkások sorsán könnyíteni lehetne és kellene. Ezek: a munkások, vagyis inkább általában az alsó osztályok műveltségi fokának emelése, és igazságos adórendszer életbeléptetése. Mert a művelt munkásnak meg lesz adható a szavazati jog is. Előzőleg pedig a tőke kihágásainak zabolázásáról és szabadosságának mérsékléséről szólt igen találóan és értelmesen. Az utolsó fejezetben Eisenstädter az »internationale« keletkezéséről, szervezetéről, működéséről és több congreszusról szól kritikai elmeéllel és kitűnő tapintattal. Műve keretéből élénken domborodik ki a socialismus képe és magunk előtt látjuk a bírálót, ki e kép vastag vonásait élénken megvilágítja, annak árnyoldalait föltünteti és szakszerű tudományosságával meggyőz bennünket arról, hogy e kép legkevésbbé rokonszenves és annak közöttünk helye nincs. Szerző igen érdekes művecskével gyarapította szakirodalmunkat. G. M. ban vettük. E jelentés először is a kamra m. évi működését sorolja elő s azután igy szól: Előző évi jelentéseinkben felirtunk a magodhoz, kérve a szükségöröklésnek, a szerződések alakszerűségeinek és a telekkönyvi intézmények törvényhozási útán leendő szabályozását; kértük az ügyvédi rendtartás sérelmes és hiányos intézkedéseinek megváltoztatását, kimutatva annak hiányait és kimutatva azt, hogy ily hiányos törvény mellett az ügyvédi kar tekintélye meg nem óvható; kértük különösen az ügyvédi rendtartásnak olyképeni módosítását, hogy abban az ügyvédi munkadíjak és megtartási jog szabályozva legyenek, hogy e tekintetben az ügyvédek a bíráktól függetlennittessenek; kértük az árverési és igényhirdetési tulcsigázott, elviselhetlenül magas díjaknak mérséklését és általában a hirdetményi eljárás szabályozását; kértünk a zugirászatnak,ezen a jogviszonyokban érdeklett felek zsarolására, — a jogviszonyok összebonyolitására, — az ügyvédi kar tekintélyének lealacsonyitására szolgáló visszaélésnek, mondjuk ezen a jogrend testén fészkelő fekélynek meggátlása tekintetéből, — esetleg törvényhozási uton eszközlendő hathatós intézkedéseket, előadva egyszersmind e visszaélés gyökeres orvoslását célzó javaslatainkat. És, hogy a közönség érdekeiről ez irányban se feledkezzünk meg: kértük a veszprémi törvényszéknél úgy a bírósági, mint a segédszemélyzet szaporítását; kértünk a sz.fehérvári törvényszék telekkönyvi osztályánál az irodai személyzet feletti erélyesebb felügyelet iránt való intézkedést, mint az ügymenet gyorsaságának és az ügyek rendes folyama elintézésének akadályozására szolgáló körülményeket, kiemeltük a sz.-fehérvári törvényszék — és különösen ennek telekkönyvi osztálya — és a sz.-fehérvári járásbíróság hivatalos helyiségeinek szűk, sötét, egészségtelen, a helyes és czélszerű ügykezelésre alkalmatlan voltát. De mindezen kérelmeinknek, panaszainknak és ezek orvoslására célzó javaslatainknak mi lett az eredménye ? az, hogy az öröklési jog és köteles rész intézménye még mindig az országbírói értekezlet által van szabályozva ; hogy a kötelmi jog és szerződések alakszerűségei máig is az osztrák polgári törvénykönyvön alapuló bírói gyakorlat szerint bíráltatnak meg; hogy a telekkönyvi jogok máiglan is a változatlanul fennálló telekkönyvi patens által szabályoztatnak; hogy az ügyvédi rendtartás mai napig revisto alá nem vétetett; hogy az ügyvédi munkadíjak és a megtartási jog tekintetében mi sem történt, és az ügyvédek e tekintetben nem függetleníttettek a bíráktól; hogy az árverés és igényhirdetés díjai nem csak hogy nem mérsékeltettek,de az árverési díj magasabbra emeltetett, hogy a zugirászat istápolva felsőbb bíróságok védő határozatai és a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás czíme alatt alkotott modern törvényhozási mű szabványai által, nem csakhogy nagyobb mérvben élősködik, dúsabban burjánzik, mint ezelőtt; de ma már a bagatell eljárásban törvényes talajra is talál ; továbbá, hogy a veszprémi törvényszék bírói s kezelő személyzete nem szaporíttatott; hogy az enyingi járásbíró egy független és önálló eljárásra nem jogosított aljegyzővel kénytelen még mindig bírósága ügyeit ellátni; hogy a sz.-fehérvári tvszék telekkönyvi osztályánál az irodai személyzet fölötti felügyelet máig hiányos és erélytelen ; hogy a sz.-fehérvári törvényszéknek úgy polgári, mint telekkönyvi osztálya, valamint az itteni járásbiróság még mindig szűk, elégtelen, sötét, a munka gyors végzésére alkalmatlan — és az ügyfelek által alig megközelíthető helyiségben van elhelyezve, minek következménye az, hogy a telekkönyvi birák egyike a nagy terjedelmű megyeház épület egyik, — a másika annak másik — a telekkönyvi hivatal helyiségéről távol eső zugában — és itt is egyéb czélokra is szolgáló cellában kénytelen feldolgozni folytonos zavartatás között ügydarabjait. És miután kérelmeink meghallgattatást, illetőleg számbavehető orvoslást soha nem nyerhetnek ; miután az igazságszolgáltatás terén tapasztalt hiányok orvoslása, az ügyvédi kar tekintélyének megóvása, az ügyvédek jogai megvédése iránt felterjesztett javaslataink folytonosan figyelmen kívül hagyatnak ; miután a legfontosabb, nagyobb részben az ügyvédi kar anyagi existenciáját is mélyen érdeklő törvényjavaslatok és a reformkérdések iránt az ügyvédi kar soha meg nem hallgattatok, e kérdésekben az ügyvédi kamrák következetesen mellőztetnek: vájjon nem önként merül-e fel a kérdés, hogy az ügyvédi kamrák intézménye miért igtattatott törvénybe ? az ügyvédi kamrák részére miért adatott az ügyvédi rendtartásban megjelelt hatáskör ? talán egyedül azért, hogy a kamra tagjai az ügyfelek részéről folytonos és alapnélküli panaszokkal való zaklatásnak legyenek kitéve ? Sajnosan tapasztaltuk és ezt hatósági jogunk sérelme érzetében kénytelenek vagyunk leplezetlenül kifejezni, hogy a kamarai intézménynek a most jelzett értelemben való felfogását a minisztérium is magáévá tenni látszik azon inquisitorius eljárása által, mely szerint voltak esetek, hogy kamaránk a saját törvényes hatósága körében hozott határozataiért, intézkedéseiért felvilágosítás adásra sürgettetett, helyes elnevezéssel kérdőre vonatott. A felirat további tartalmában felszólal a bagatell-törvény ellen, továbbá felszólal az adófelügyelőség eljárása ellenében. E pont igy hangzik : »Az 1876 . 15. t. sz. 67. §-ában világosan kimondatok, hogy a vételár bírói felosztásánál az utolsó három évi ugyanazon birtokot terhelő egyenes adók, illeték-hátralékok és községi adó-pótlékok birnak minden egyéb követelés előtt elsőbbséggel. Az adófelügyelőség, az adó- és illeték kiszabási hivatal azonban a törvény ezen határozott rendelkezésének mellőzésével a telekkönyvi hatósághoz benyújtott kimutatásaiban rendszerint az adós öszszes adó- és illeték-hátralékát jelenti be sorozás és kielégítés végett, tekintet nélkül azok eredetére, és tekintet nélkül arra, hogy az adó, vagy illeték az adósnak mely birtokát illeti. Az ekként bejelentett adó- és illetékkövetelés azután, mint előnyös tétel, minden egyéb jelzálogos követelés előtt soroztatok és elégíttetik ki. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül továbbá az adó- és illetékkiszabási hivataloknak azon eléggé meg nem róható eljárását sem, hogy míg az adó- és illetékhátralékoknak jelzálogi bekebelezése iránt tűzzel-vassal intézkednek, addig a már kielégített ezen kincstári követeléseknek a szintén őket terhelő hivatalból való kitöröltetését teljes mértékben elhanyagolják. Az időközben kielégített, de a telekjegyzőkönyvből ki nem törölt kincstári követelések a vételár bírói felosztásánál figyelmen kívül hagyhatók nem lévén, mindennapi az eset, hogy a kincstár egy és ugyanazon adót és illetéket az adóstól kétszeresen, sőt többszörösen is beszedi.* A felirat végül helyi kérelmeket sorol elő, különösen kérvén a bíróságoknál az elégtelen irodai munkaerők megszaporítását. Különfélék* — május 31 (Albrecht főherczeg) Párisból Bécsbe érkezett. (Az elhunyt Lakatos helyére) a közgazdasági miniszter Németh Imre osztálytanácsost nevezte ki börzei biztosnak. (Párisba utazóknak.) Bátorfi Lajos, a Zalai Közlöny szerkesztője, Párisból írja lapunknak, hogy a hazai közönség ne alkalmazkodjék semmi kéjutazási rendszerhez, mert a legelőnyösebb a bécsi nyugati vaspályán (Westbahnhof) mindenkor kapható jegy, mely az egész párisi kiállítás idejére alkalmaztatott. Bécsből Párisig és vissza 52 frt 75 kr a III. osztályban, 78 frt a II. osztályban, időtartam 20 nap, kiszállhatni Salzburgban, Münchenben, Karlsruhen és Strassburgban. Franczia nyelvet nem beszélők forduíjanak a derék magyar egylethez, czím : »Société Hongroise«, Paris, rue Turenne 47., és szívesen kalauzoltatnak, sőt szállást is eszközölnek. A kiállítás még most sem kész teljesen. A Trocadéro termei csak júliusban lesznek valószínűleg megnyithatók. Az élelmezés igény szerint drága is, nem is. (A Kisfaludy-társaság titkára a következő levelet vette : Újvidék 1878-ik évi május 6-án. Igen tisztelt titkár ur: Arany János koszorús költőnk »Murány ostroma« költői elbeszélésének tagtársunk Joanovics János által szerb nyelvre eszközlött s az Újvidéken székelő szerb »Maticza« irodalmi társulattól jutalomdijjal kitüntetett fordítását van szerencsém a Kisfaludy-társaság számára megküldeni azon megjegyzéssel, hogy Joanovics, a képzelem nagy termékenysége s a nyelv egész ereje, bája dolgában irodalmunkban páratlanul álló költő, ritka hűséggel adta vissza a »magyar« ballada teremtőjének, e szép költeménye hangját, alakját, anyagát, eszméjét, egészen azon értelemben,ugyanannyi nyelvi,nemzeti s írói sajátságokkal, és ugyanazon alaphangulattal, olyanynyira, hogy e műfordítás olvasása nem kisebb és nem más gyönyörérzetet kelt az olvasóban, mint az eredeti. Nem különben van szerencsém a Kisfaludytársaságnak megküldeni »Tarka világ« czím alatt épen most megjelent novellafüzért, melyben Jókaink tiz válogatott s általam szerb nyelvre fordított novellája foglaltatik. A midőn a magyar és szerb nemzet közötti szellemi kapocs megszilárdítása, a régi jóbaráti viszony visszaállítására és testvéries egyesülésére irányzott jóindulatú irodalmi működésünk ezen legújabb jeleit átküldeni bátor vagyok, azon reménynyel kecsegtetem magamat, hogy nem veendi tőlem rész néven, hogyha a most, sajnosan, uralkodó áramlat ellenében, alkalom- s időszerűnek találom, soraimat lánglelkű Kazinczy Ferencz Musiczky koszorús költőnkhez intézett levele e végszavaival bezárni : »Az én patriotismusom nem ellenkezik a cosmopolitismussal, s midőn a magyar nyelvnek virágzását óhajtom, midőn azt, a mennyire tőlem kitelik, elősegélleni igyekszem, nem könyörgök azért az egeknek, hogy más nyelveknek károkkal virágozzék az én nyelvem, nevezetesen nem könyörgök azért, hogy az a nyelv ne boldoguljon, a melyen az Azán Aga mennyei szépségű Elégiája énekeltetett. (Én azt Göthének költeményei közül magyarra is fordítottam.) Néhány próbáját ismerem dalaitoknak, azok mind édesek, mind mások által sugallottak. Való gyermekei vagytok annak a népnek, mely Homért és Pindárt s Anacreont és Sapphót szülte! S bár uj Homéreket s Pindárokat,Anacreonokat s Sapphókat lásson előkelni kebeléből! — Vedd itt tőlem kis ajándékomat s tanuld belőlök nyelvünk szépségét ismerni. Csekélységek ezek, de kezdetet csekélységek által kell előmozdítani. — Vedd berekesztésül vallásomat : az igazság minden nemzettel, minden felekezetid közös s a Jók s Bölcsek fellelik egymást különböző feleken is. Jaj annak a nyomorultnak, kinek szemei felakadnak a ruhán s a hangzaton! Szeressük egymást tisztelt férfiú, mert érezzük, hogy az igazság gyermekei vagyunk.« Fogadja kiváló tiszteletem és testvéries érzelmem őszinte nyilvánítását. Hadzsics Antal, a Kisfaludy-Társaság kültagja. (Szakolcza város) közelebb oly határozatot hozott, melyért méltó elismerés illeti meg mind a várost, mind Huba János polgármestert, ki ez ügyben leginkább fáradozott. Szakolcza város ugyanis, mint értesülünk, elhatározta, hogy ipari szakosztálylyal megtoldott felsőbb népiskolát állít leányok számára s ez iskolában, hogy már sept. 1-én felállítása lehetségessé váljék, a szakolczai római kath. gymnasium tanárai vállalták el a tanítást. Az intézet annál inkább figyelemre méltó, mert magyar tannyelvű lesz s a felvidéki nők között nagy szolgálatot tehet a nemzetiségnek. (A trencséni iskolákról lapunkban megjelent első közlemény ellen egy trencsén megyei felekezeti tanítótól felszólalást vettünk. A felszólaló tiltakozik Trencsén megye tanfelügyelőjének a közigazgatási bizottság f. hó 13-án tartott ülésében tett azon nyilatkozata ellen, hogy a magyar nyelvnek lassú terjedésében a felekezeti tanítók a hibásak. A levélből közöljük még a következőket: »A csaczai szr. iskolának felső osztályaiban az összes tantárgyak — a német nyelvtan kivételével — magyar nyelven adatnak elő, úgy hogy az onnan kikerülő tanítványok, a selejtesebbek kivételével, a magyar nyelvet nemcsak tanulták, hanem megtanulták, míg a környéken levő állami és államilag segélyezett községi iskolákban, daczára annak, hogy a tanítók a magyar nyelvet tökéletesen leírják, a magyar nyelv tanításáról s megtanulásáról még szó sem lehet. E mulasztást én semmikép sem vagyok hajlandó a kedvezőtlen törvény hézagosságának, hanem inkább azon botrányos körülménynek tulajdonítani, hogy a tanfelügyelő úr a törvény világos követelése daczára ezen, közvetlen oltalma és felügyelete alatt álló iskolákat becses látogatásával tán még soha sem szerencséltette és azoknak állapotáról magának személyesen soha sem szerzett tudomást. (A népszínházi alap javára) rendezett sorsjáték húzása a pénzügyminisztérium által engedélyezett napon, június hó 17-én (tizenhetedikén) délután 3 (három) órakor Budapesten a IV. kerületi régi városház tanácstermében hatósági biztos jelenlétében fog nyilvánosan megtartatni. (Regatta.) A budapesti csónakázó egyesület május 29-én jól sikerült regattát rendezett, mely hajókereszteléssel és tánczmulatsággal járt. A »Carl Ludvig« gőzös d. u. 4 órakor indult a Margit-sziget alsó felére. A fedélzet felső részén katonai zenekar játszott, az alsó részen a fiatalság nagy csoportja sürgölődött a hölgyek körül, kik nagy részben báli öltözéket hordtak. E könnyű toilettel a szél nagyon gorombán bánt a Duna hullámai fölött. A regattát a hajó keresztelés vezette be. Négy evezős outriggeres csónakot kereszteltek Aranka névre. Ráth Lajos mondott alkalmi beszédet, üdvözölve a keresztanyát, Jankovics Miklósnét, ki szép selyem lobogót (színe piros, fehér, kék) nyújtott át a tagoknak. A rövid »szertartás« után elkezdődött a verseny, nem minden huzavona nélkül,5 óra után. Az outriggeres versenyben (távolság 1000 yard fölfelé, 800 yard lefelé) az új keresztel Aranka és Pogány versenyeztek. Aranka az indítás után csakhamar elébe vágott Pogánynak s azután mind nagyobb távolban evezett előtte. A közönség már-már közönynyel nézett a biztos eredmény elé, s ekkor egy tragikomikus eset hirtelen felkorbácsolta érdekeltségét. A hátul küzdő Pogányt a viharos hullámok elsodorták, s az evezősök beugráltak a Dunába, csak a kormányos maradt helyén. A beugrált urak szerencsésen partra úsztak, s a hideg fürdőn kívül egyéb baj nem történt. A szerencsétlen csolnakot négy matróz vontatta ki. A rowlockos versenyen (táv. 8000 yard) az »Egyetértés« és a »Janka« versenyeztek. Győzött az »Egyetértés.« A »single sculling-versenyen« »Szikra« és »Szellő« közül a Szikra győzött. A halászverseny elmaradt. Regatta után a társaság nagy része a Margitszigeti vendéglőbe ment, hol a táncz csakhamar elkezdődött. (Pünkösdi kirándulást) rendez f. hó 9-én és 10-én Békés Csabára (a magyar iparos ifjúsági önképző- és segélyző egyletek b.-csabai vándorgyűlése és az ottani munkakiállítás alkalmából) a fővárosi iparosok köre. A békéscsabai ünnepélyek jún. 8-án este kezdődnek ismerkedési estélylyel, lesz kiállítási ünnepély, vándorgyűlés, közvacsora, 10-én lóverseny, és tánczestély. A vasúti menetdíj 2. osztályon 8 frt 46 kr, 3-ikon 5 frt 64 kr, visszautazásra ugyanennyi. B.Csabán a résztvevők a polgárság vendégei. Jelentkezhetni jun. 3-ikáig Ráth Károly gyáros urnái váczi utcza 14. sz. és a rendező bizottság más tagjainál. (Hymen) Lehner Mihály marczaltői uradalmi tisztviselő eljegyezte Stetina Ferencz uradalmi intéző leányát, Bertát. (A nyitramegyei tanítótestület) közelebb Szakolczán tartó közgyűlését. A város megvendégelte a megjelent tanítókat, kiknek tiszteletére hangversenyt is rendeztek, melyben Oszvald Gizella s Gransky kisasszonyok közreműködtek. (K u Já ról) írják nekünk, hogy ott sok a veszett eb, a sertés csordában is történtek marások s a betegség a sertéseken is kiütött.Az ebeket egyre-másra agyonlövik, de a bajt nem sikerült még kiirtani. (A csanádmegyei takarékpénztár bukása folytán a törvényszék Návay János, a volt takarékpénztári pénztárnok birtokára nem 2000 frtot jegyeztetett elő, mint lapunkban tévesen volt említve, hanem 62.000 frtot. (Az állat- és növényhonosító társaság) csütörtökön tartotta Budapesten dr. Szabó József elnöklete alatt rendes közgyűlését. A határozatképesség megállapítása után Grubiczy Géza társulati titkár által felolvastatott az évi jelentés, melyből következőket közlünk: A társaság vagyoni viszonyai meglehetősen jól állanak. Látogatta az állatkertet 1877-ben 52.298 egyén, s bemeneti dij fejében befolyt 13.356 frt 15. Az összes bevétel volt 28.768 frt 78 kr; kiadás 27054 frt 41 kr. Az állatok létszáma 1807-ben volt 127 emlős, 293 szárnyas, 3 teknős, 1 kígyó, összesen 424 db. Szaporodás volt 372 darab; fogyatkozás 378 db. Miután a főváros tanácsa megengedte, hogy a hvasszükséglet fedezése végett állatorvosi felügyelet alatt lovak az állatkertben vágathassanak, biztosan reménye az igazgató, hogy oly veszteségeket, minőket a társulat a múlt 1877-ben az oroszlánpár és egy tigris elhullása által szenvedett, nem fog többé jelezhetni.A vagyon mérleg következő tételeket mutat fel. Vagyon: pénztári készlet 1714 frt 37 kr, épületekben fekszik 70.700 frt, kerítésekben 6800 frt, a park jelenlegi értéke 12.229 frt 23 kr, vízvezeték 5828 frt, élelmiszerek 79 frt 20 kr, ingóságokban 4352 frt, állatokban 9195 frt 57 kr, könyvtár 162 frt, veszteség 6020 frt 36 kr. Tartozás: az elsőbbségi kötvényekrefelvett 16.200 frt, 5°/0-os kötvényekre 1500 frt, alapítók számlája 28.850 frt, kamattartozás 1829 frt, tartalék számla elenyészett részvényekért 55,850 frt, 24 hitelezőnek 12,841 frt 53 fr. Jelenleg van 65 alapító tagja és 501 évdijas tagja a társulatnak. A jelentés tudomásul vétetett és Semsey Andornak köszönet szavaztatott, hogy az állatkertben saját költségén felépített egy madárházat és azt be is népesíti. Új választás útján rendes tagok lettek: Tavaszi E., Barta Vincze, Csengery Imre és Csernátony Lajos. Végül Tavaszi Endre indítványa szerint a fővárosi közgyűléshez jegyzőkönyvi kivonatban köszönet intéztetik a fővárosi közönség támogatásáért. (A kártyabélyeg hamisítása.) Mint közöltük volt, a pénzügyőrség két helybeli cég által elkövetett kártyabélyeg hamisítást fedezett fel. A pénzügyi igazgatósághoz több ezer tucat, hamis bélyeggel ellátott kártya érkezett Bécsből és Erdélyből. A vizsgálat a pénzügyi igazgatóság által befejeztetett, és az ez ügyben kiküldött hét szakértő egyhangúlag a hamisítást megállapította. A vizsgálat folyama alatt kiderült még az is, hogy az illető két cég a csalárd eljárás biztosabb folytatása czéljából a pénzügyi igazgatóságot tévútra vezette és minden hóban többször küldött az illető hivatali helyiségbe kártyákat bélyegeztetni. Természetes, hogy ez a gyártott czikknek csak legkisebb része volt. Csak igy volt lehetséges a hamisítást feltűnés nélkül éveken át űzni és az összeg, melylyel az állam károsodik, nem is lehet valami csekély, a mennyiben, mint tudva van, minden játék kártyára 15 kros béteget ütnek. Egy helybeli trafikáns a hamisított kártyák eladásával nagyban foglalkozott. (T rep off), kit Sassulics Vera tett híressé, jelenleg Wiesbadenben van. A seb még rém gyógyult be, a mi a tanok életkorában — 66 éves — nagy jelentőséggel bir. Trepoff Wiesbadenben igen visszavonultan él. (A tiröli kath. egylet) közelebb Insbruckban tartott évi gyűlése, Riccabona tart. gyűlési képv. indítványára, azt határozta, hogy az egylet minden megengedett eszközzel működik az ellen, hogy protestánsok Tyrolban megtelepedjenek. Minden katholikus tyrolinak kötelessége — úgymond a határozat — oda működni, hogy ingatlanok protestánsoknak el ne adassanak; katholikusnak az ilyesmit nem szabad megtenni. A tyroli jó urak a boszniai kérdést is tárgyalták, s »Ausztria culturmissiójának előmozdítására« azt határozták, hogy adományokat küldenek a banjalukai trappista klastromnak. (Argyl herczegnő) Londonban múlt szombaton meghalt. Ő 1824-ben született s testvére volt a nálunk is ismert Sutherland herczegnek. 1844-ben ment nőül Argyl herczeghez s 5 fiút, 7 leányt hagy hátra. Legidősb fia, Marquis of Lome, az angol királynő veje. (A távirat Argyl herczeg elhunytát jelenté; a londoni lapokból látjuk, hogy a herczegné s nem a herczeg halt meg.) (A Voltaire-ünnepet) Párisban az Cirque Americainben és a Gallé színházban egyidejűleg ünnepelték meg. Ez utóbbiban Victor Hugo is megjelent s nagy lelkesedéssel fogadtatott. Spuller képviselő volt az első szónok, a Voltaire-ünnep politikai jelentőségét magyarázván. Beszédében utalt Thiersre, mint Voltaire hívére, s beszédének ezen része nagy tetszést aratott. Utána Deechanel tartott előadást Voltaire működéséről s őt azon vád ellen védte, hogy az orleansi szüzet kigúnyolta. Beszédében ezzel szemben azon kérdést vett fel, hogy ki vitte máglyára az orleansi szüzet? Hugo Victor szólt ezután s ezeket mondá : »Száz évvel ezelőtt meghalt egy halhatatlan, megátkozva a múlt és áldva a jövő által. Tisztelet a tizennyolczadik századnak, a nagy eszmék előharczosainak! Csak egy nagyság van: a genie. A forradalom előtt a nép egy jelentőségű volt a tudatlansággal, a vallás a türelmetlenséggel, az igazságtalanság az igazsággal. Voltaire hadat üzent minden igazságtalanságnak. Fegyvere a toll volt. Ezzel győzte le a pártos bírákat és papokat; maga egy mosolyával elűzte az előítéletet; mosolyából származott a béke, a jog. Az előítélet elleni harcz Krisztusháború; Voltaire e háborút vezette. Voltaire körül a szellemek egész csoportja volt. Az emberek meghalnak , de a lélek fennmarad. A véres dicsőség elmúlt, a béke dicsősége megmaradt.« Beszéde végén az amnestia érdekében szólt. A közönség nagy lelkesedéssel hallgatta a beszédet. A nyugalom sehol sem zavartatott meg. A templomokban beszédeket tartottak a papok Voltaire ellen. Jean d’Arc szobránál nem volt tüntetés. A Theatre Francais-ben Zaire-t adták a közönség nagy tüntetése mellett. A színház csarnokában levő Voltaire szobrot megkoszorúzták. A külvárosok részben ki voltak világítva. (Elsülyesztett német hadihajó.) Wilhelmshafenből tegnap három német hadihajó, a »Preussen«, »Grosse Kurfüst« és a »König Wilhelm« elindult Gibraltárba. Mint egy alábbi táviratunk jelenti, Folkestone táján e hajórajt nagy szerencsétlenség érte; a két utóbb nevezett hajó összeütközött. Az egyik, a »König Wilhelm«, Németország legnagyobb és legerősebb pánczélos hajója, 9603 tonna űrfogatú, 8000 lóerővel bír, a tizennyolcz 24 cm.-es és öt 21 cm.-es Kruppágyu volt rajta. Ez nagyon megsérült. A másik hajó, a »Grosse Kurfürst« elsülyedt. 400 főnyi legénységéből hír szerint csak 18-at lehetett megmenteni. E hajó 6663 tonna űrfogatú, 10.800 lóerejű ; volt négy 26 cm.-es ágyúja, és két 17 cm.-es Kruppféle aczélágyuja. (Párisból) jelentik, hogy Türr tábornok kedden oda érkezett és tegnapelőtt óta Midhat is ott van. (A Crispi-ügy.) A nápolyi vizsgálóbíró a Crispi ellen emelt kéthejűségi vád miatt kezdett vizsgálatot beszüntette. Az olasz törvény szerint Crispi első házassága, mely Máltában köttetett, nem tekintetik törvény szerint létezőnek. (A bécsi tavaszi lóverseny harmadik napján) nagy közönség jelent meg a versenytéren. A highlife sorai azonban ritkultak, s az udvar köréből sem volt senki jelen. A Maiden-verseny díjat (800 frt) Springer Aumonier-je nyerte el. A második számban az 1500 frtos jutalmat Sztáray gr. Altonája vitte el. Az 5000 frtos államdíjat, melyre három ló versenyzett, Kincsem nyerte. Az 1000 frtos Steeple chaise díjért csak két ló futott: Eszterházy Miklós gr. Légyotta, és Polko Lazzaronija. Ez utóbbi, miután az első a pályából kitört, egymaga ért a czélhoz. A club-lovarok Steeple chaise diját , 400 frtot, B a 11 a z z i Hektor gr. nyerte meg. Ez utóbbi versenynél Vacano és van Lou leestek a lóról; van Lou karját kificamította, melyeket azonban az orvos rögtön helyreigazított. (Telivérlovak árverése) tartatott tegnap Bécsben. A lovak (egy évesek) St. Julien gróf, s Baltazzi Stud Farm méneséből valók, s mindannyi (számra 7) Cambuscan s Buccaneer-ivadék. A vevők voltak: Baltazzi, hg Czetvertinski, Gyürky Béla és mr. Joy. A hét lóért 24.650 frtot vettek be, átlagár tehát 3521 8/4 frt. (A topolyai összeesküvés) több részesét, nevezetesen Markovics ezredest, két tisztet, egy görög papot és négy más egyént vasárnap Anjelováczon főbelőtték. Mint egy levelező írja, a kivégzés izgalmas jelenetre adott okot, a foglyok közül néhányan kétségbeesetten ellentálltak és erőszakkal kellett őket a vesztőhelyre vinni. A szendrői gyűlés egyik tagjára, Golobochaumra nézve a fejedelem a halálos ítéletet megváltoztatta oly formán, hogy 20 évig internálva lesz a kolovátzi várba, két évre börtönbe záratik és 3 évig rendőri felügyelet alatt lesz. Csumits exminiszter perét megújítják. Helyi hírek. (A fővárosi középítési bizottság) ma d. u. 5 órakor Geróczy Károly alpolgármester elnöklete alatt tartott ülését főleg a Duna jobb partján építendő vízmű merítette ki. Tudvalevőleg Gill, Salbach és Klein által beadott tervek közül a bíráló bizottság egyiket sem fogadta el, hanem egyhangúlag abban állapodott meg, hogy Wein vizmű igazgató volna megbízandó, miszerint a benyújtott 3 terv alapján készítsen javaslatot. A Jury ezen véleményzése ellen Klein és társai polemizáló beadványt nyújtottak be, melyben czáfolni igyekeznek a jury érveit s végre ajánlkoznak, miszerint ők készek a már letett 30,000 frt biztosítékot 100,000 írtra kiegészíteni s arra kérik a tanácsot, hogy ezégjük bízassák meg a vizmű kiépítésével s ők hajlandók részletes költségvetést és terveket készíteni. A bizottság ezen beadványt mellőzte s helyeselte az elnök azon észrevételét, hogy a beadvány oly hangon van írva, mely a hatóság s illetőleg a jury kitűnő tagjai iránt nélkülözi a kellő illemet. Az ügydarabok hoszszantartó felolvasása után Gerlóczy felvetette a kérdést, vájjon miként kellene az óbudai szigetet megszerezni a főváros részére, mert ez oly pont, mely minden tervben van, s innen lehetne a várost jó és egészséges vízzel ellátni ? Nézete szerint legczélszerűbb volna egyszerűen a sziget átengedését kérni a kormánytól s a kiküldendő vegyes bizottság majd a kérdés megoldásának módját javaslatba hozza. Szóló meggyőződése, hogy ha e kérdést mielőbb megoldják, még ez évben hozzá lehetne fogni a kiépítéshez. Továbbá megállapítandó volna, várjon a vízművet a város maga építse vagy vállalkozókra bízza s ez utóbbi esetben a kész vízmüvet a város házilag kezelje vagy ezt is vállalkozónak adja ki. Kötelező legyen-e a vízvezeték használata s ha nem,minő feltételekhez köttessék az, s végre a vízmü csaknem másfél millió költségei fedezése és törlesztése miként eszközöltessék. A dijakból-és ha igen ne legyenek azok nagyobbak, mint a Duna balpartján - a dijak által nem fedezett deficit a közpénztárból volnának fedezendők. A bizottság Scheid, Sztupa, Poór, Nasztl és Egert nyilatkozatai után elfogadta a bíráló bizottság javaslatát s abban állapodott meg, hogy Wein vízműigazgató bízassák meg, miszerint a 3 terv fő elvei alapján 3—4 holnap alatt készítse el a végrehajtási terveket s egyúttal a kormány keressék fel, miszerint az óbudai nagy sziget átengedése czéljából teendő tárgyalásokra meghatalmazottat küldjön. Azon esetre, ha a szigetet megszerezni nem sikerülne, nehogy e miatt a vízmű építése késleltessék, nem utasíttatott próbafúrások tételére, vájjon nem lehetne-e a gépeket és a szűröket a Duna partjára építeni. A többi kérdések eldöntése a jövő ülésre maradt.