Pesti Napló, 1879. október (30. évfolyam, 236-262. szám)
1879-10-01 / 236. szám
236. szám. Budapest, 1879. szerda, október 1. 30. évi folyam. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételeit * Postám küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 írt. Az esti kiadás postai különköldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik itt mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések aPesti VS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Konstantinápoly, okt. 1. A görög biztosok értesítették a postát, hogy utasítást kaptak kormányuktól s egyszersmind azt indítványozzák, hogy a legközelebbi értekezlet október 2-án tartassék. Azt hiszik, hogy Savfet pasa az értekezlet napjául október 4-két vagy 5-két fogja javaslatba hozni. Königsberg, október 1. Königsberg városa és a königsbergi és fisehhauseni kerületek 465 választóférfit választottak, kik közül — eddigi hozzávetés szerint — 17-en a konzervatív. 320-an a nemzeti szabadelvű és haladópárthoz tartoznak. Lyon, szept. 30. Ferry közoktatási miniszter ma a Voges departementjába visszatért. Elutazása előtt a praefektúra épületének erkélyén megjelent és az összegyűlt tömeghez beszédet intézett, azt mondván : a kormány kebelében teljes egyetértés uralkodik a 7-ik czikkre nézve, mely iránt nem fog engedékeny lenni. Trieszt, szept. 30. Tekintve a Ponteba-vasút megnyitását, az itteni kereskedelmi kamra új kérvényt intézett a kormányhoz, hogy engedje meg a Trieszt közötti éjjeli gyorsvonat létesítését, mert ezáltal — szemben a nappali gyorsvonattal — 24 óra időt lehetne megtakarítani, mi a két város között fennálló forgalmi viszonyokra nagy lendületet fog gyakorolni. Az itteni összes kereskedelmi körök nagy súlyt fektetnek ezen kérvény teljesítésére, melyet a Triester Zeitung és az Adria hírlapok is támogatnak. New-York, szept. 30. A mexikói kongreszszus szeptember 16-án megnyittatott. Diaz elnök megnyitó irata a külügyi viszonyokat igen barátságosaknak tünteti fel. Az egyesült államokkal való teljes egyetértést nem zavarja semmi új nehézség. A pénzügyek javultak és béke uralkodik az egész köztársaságban. Berlin, okt. 1. Magdeburg 255 nemzeti szabadelvűt, 157 haladópártbelit és 2 konzervativet választott; a többi 19 választó elve ismeretlen. — Görlitz 170 nemzeti szabadelvűt és haladópártbelit — Majnai Frankfurtban az egyesült demokraták és haladópártbeliek 260 nemzeti szabadelvűt választottak; továbbá megválasztatott 150 klerikális, mig a környék 5 szavazata még hiányzik. London, oct. 1. Az angol állami bevételek kimutatása szerint, az utolsó negyedben (1/7—80/8) 100,305 font sterlinggel kevesebb folyt be, mint a múlt év ugyanezen negyedében. Bécs, oct. 1. Az 1854-ki sorsjegyek húzása : 2067 sorsz. 33 sz. sorsjegy nyer 40.000 forintot ; 2774 sorsz. 19 sz. sorsjegy 5000 irtot; 87 sor. 6 sz., 1045 sor. 21 sz., 2457 sor. 36 sz., 3331 sor. 7 sz., 188 sor. 50 számú sorsjegyek 2000 irtot nyernek. Budapest, október X. (Lord Salisbury, Elliot bécsi nagykövethez) a következő, szept. 4-től kelt jegyzéket intézte: »Vonatkozással ennek jegyzékére.... ról, van szerencsém exczellencziádat utasítani, hogy az osztrák-magyar kormánynyal szemben adjon kifejezést a nagy megelégedésnek, melylyel ő Felsége kormánya Haymerle bárónak Andrássy gr. utódjává választását fogadta. A tudomás, melyet a kormánynak a berlini kongresszuson úgy Haymerle Jr. tehetsége, mint politikai nézetei felől szerezni alkalma volt, arra indítja a kormányt, hogy e kineveztetést ő császári és királyi Felsége amaz óhaja kifejezésének tekintse, hogy fenntartassanak azon szerencsés viszonyok, melyek jelenleg a két kormány között fennállnak. Fogadja stb. Salisbury.« (Andrássy gr. kanczellársága ügyében) Bécsben ismételten kijelentik, hogy az a hir, mely szerint egy külön birodalmi kanczellári állás szervezése szándékoltatik, kezdettől fogva merő koholmány volt. Andrássy gr. végleg visszavonul Terebesre, és nem akar egyéb lenni, sem egyébnek látszani, — úgymond a P. L. — mint Terebes földesurának. (A Páriában rendezett összes legitimista lakomákon) a következő és Chambord grófhoz intézett feliratot olvasták fel: »Monseigneur! Ez évjulius 15-én összegyűltünk, hogy megünnepeljük a király nevenapját. A hűség és A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Egy elhibázott élet. Regény, irta: Bentzon. (Francziából.) XIIL — Folyt. — — Képtelenségeket. Azt válaszolta, hogy Deltanék sokkal nagyobb bizalommal fogadnak olyót, ki nem hirtelen határozza el magát, hogy jól kell ismerni a nőt, kit el akarunk venni, mielőtt elhatároznék magunkat, hogy mindenkorra imádjuk, mert szerinte nem elég kellemesnek és becsülésre méltónak lenni, hogy imádtassunk, hogy semmi se látszik előtte esetlenebbnek, mintha egy leányt így steeple chease módra veszünk el; hogy ő semmikép se kompromittálja Francziskát, mert nagyon keveset jár hozzá, — ez nagyon is igaz! — végre, hogy Deltán úr túlzó és Deltanné asszony nem rokonszenves; hogy ő nem teheti azt, hogy elvegye ezek lányát, kit oly kevéssé ismer... Mit mondjak még önnek, édesem? Gyanakszom, hogy valami más hajlama van, hogy egy hozzá talán nem méltó . . . Élénken félbeszakítottam. — Nekem kell-e fiát ön előtt védelmeznem? Emlékezzék csak, mit mondott néhány nappal ezelőtt róla! Owaldné asszony gondolkodni látszott. — Kétségkívül nincs igazam, mondá. Nagyon izgékony vagyok. György époly nyugodt, époly vig, mint azelőtt; ugyanannyit dolgozik és nem ábrándozik többet, mint rendesen; nem titkol előttem semmit; tudom, hogy tölti napjait, ismerem összeköttetéseit. . . Kit szerethet ? Kit is szeressen! Ő Francziskát fogja szeretni, de senki sem érvényesítheti jobban barátnője érdemeit, mint ön, és én nem mondok le az ön segélyéről, hogy elérjük az óhajtott eredményt. Az anya tanácsai mindig parancsokhoz hasonlítanak egy kissé. A nővér mindig szabadon beszél. Ma azt kérdezem magamtól: valóban vak volt-e Owaldné asszony ? Isten tudja, el voltam tökélve, amennyire tőlem kitelik, szolgálatára lenni. Kellett-e volna arra, mit én bizalmának neveztem, fájdalmas vallomással felelnem, de oly kevéssé kérdeztem magamat György iránti érzelmeim természete felől, hogy úgy tetszett nekem, nem tehettem egyebet, minthogy Györgynek tanácsot adjak. György első szavaim után félbeszakított s én megdöbbentem izgatott hangján. — Ugye, anyám kérte önt, hogy e házasságot sürgesse ? — Azt hiszi Ön, mondom, ki akarván kerülni az egyenes választ, hogy nem érdekel eléggé, ami önt zavarja, hogy saját nevemben szóljak ? György fölkelt helyéből s izgatott léptekkel ment az ablakhoz, hol addig maradt, mig azt hitte, eléggé tud magán uralkodni. Én bámulva figyeltem meg, de nem tudtam, mit gondol. — Így tehát, mondá, lassan felém közeledve, és szemében keserű szemrehányás látszott, így tehát ön az, Juliska, a ki akarja . .. — Nem okosabb-e, vágtam szavába, azt kívánni önnek, a mi anyja és Francziska és így az ön boldogsága is? — Ne beszéljen Francziskáról, szólt hevesen. Mi közöm hozzá! Mi közöm az ő boldogságához ! Ne beszéljen okosságról, ön arra kényszerít, hogy őt gyűlöljem. Ah, Juliska, nem tudott legalább hallgatni ! Megzavartam önnek nyugalmát, én, ki megfogadtam, hogy az enyémet feláldozom az önének ; én, ki annyira megfékeztem szivemet, anélkül, hogy önt valaha megkérdezni akartam volna, megértette-e e hajlamomat ? Mit tettem, hogy öntől ily megvetést érdemeljek ? — Megvetést!... — Igen, értem önt... azt akarja mondani, hogy barátságot, becsülést érez irántam. Óh de bolond voltam... többet vártam. Óh,ne sértődjék meg, nem mondtam, hogy szerelmet reméltem, de úgy látszott nekem, hogy az ön szívében is az az érzelem forrt, mely az enyémben, azon az estén, melyen azt egé-zen önnek adtam át... hogy ön ez ajándék által, melyet tartózkodás és hátsó gondolat nélkül.. Örökre.. adtam önnek, és hogy ön azt szenvedélyesen fogadta el. Miért megvetni ez érzelmet, mely nem kerül önnek egy könnyébe sem és mely ellenkezőleg, megédesíteni képes életét! íme, ezt akartam, ha mindjárt saját boldogságom árán is, ama boldogságon, mely önnek annyi gondját képezte, mely iránt ön oly hidegen akar intézkedni, mintha más, mint ön megadhatná azt nekem.. Egy, perczig mintegy magánkívül állt. — És miután hinnem engedte, hogy majdnem ezért értem, ön e szavakkal vetett véget reményemnek: »Nincs önre szükségem, nem engedem meg önnek, hogy értem éljen; ha nem is mondta, szeresse ezt vagy amazt. Nősüljön meg!... Föl-alá járkálva beszélt, lesütött szempilláin nagy könnyek csillogtak, melyek eloltották haragjának tüzét. Midőn rám nézett, arczán sajátságos kifejezést láttam. Nem tudom, az enyém mit fejezett ki. Mintegy kővé meredve, kezeimet térdeimre hajtva, uj élet lüktetését érezvén ereimben, hallgattam szavait. Mintegy álomban hangzott ez az egy szó : — Szeret! — Susogni hallottam mellettem, Juliska! szólj... lehetséges ? Szánalmat érzesz irántam, vagy igazán azt akarod, hogy elhagyjalak ? Akkor elutazom, de akár beleegyezel, akár nem, közelben és távolban mindig a tied leszek. Az a gondolat, hogy elveszthetném, most legelőször tette érthetővé, mennyire nélkülözhetetlen nekem. E fenyegetés által: Elutazom! kábultságomból hirtelen felrázva, felkiáltottam : — Mivé legyek nélküled! Fejem vállára omlott, karjaim mint egyedüli támaszomat ölelték át, oly támaszt, melyet sohase nélkülözhetek. A fátyol ketté szakadt. Szerettem, mielőtt tudtam volna ; ennek nem volt kezdete, mint nincs az örökkévalóságnak, ez igy volt, ennek igy kellett lennie. Mi akadályozott, hogy e világos és kézzelfogható dolgokat eddig föl nem fogtam ? — Te kényszeritettél szólni, ismétlő halk hangon. S én válaszoltam : Mindentős mindig tudtam! — a nélkül, hogy eszembe jutott volna, hogy majdnem mint gyermek hagytam el őt a midőn viszontláttuk egymást, én férjnél voltam, ő pedig házasságra gondolt. Ha öt perccel ezelőtt azt mondták volna, hogy én rábeszéltem, vegye el Francziskát , hogy utasítottam volna vissza e föltevést ! Francziska, kinek helyét bitoroltam, Owaldné asszony, kinek várakozását megcsaltam, kik voltak ők? Nem ismertem csak egy barátot,Györgyöt,csak egy kötelességet, elfeledni érezte mindent. Diadalmas örömömet nem zavarta semmi; egyedül voltunk a világon, György és én, és a világ csak kettőnk számára volt teremtve. Mindezt éreztem, anélkül, hogy ki tudtam volna mondani. Ő is hallgatott, a tiszteletteljes és gyöngéd félelem egy nemétől ragadtatva el. Nem parancsolta-e meg nekem, hogy bízzam benne? Elpirultam volna, kételkedvén, hogy igazat szólt, hogy lesz ereje ígéretét megtartani. Éső elhatározásomra büszkén és eltökélve arra, hogy soha se legyen mit megbánnom, jól megértette. Megmarad-e lelkesedésünk és akaratunk e magas fokon? Mindkettőnk büszkesége, hogy e napon erősen tudtuk hinni. XIV. Házasságom annyira értéktelenné vált szemeimben, hogy távol voltam attól, hogy lelkifurdalásokat érezzek; ellenkezőleg, úgy éreztem magamat, mintha meggyalázó szolgaságtól szabadultam volna meg, egy őszinte, becsületes férfi útján. Azt mondom neki: Tiéd vagyok! anélkül, hogy ennél többet gondoltam volna. Ebben az időben egy kertben találkoztunk, melyet a magányt kedvelők keresnek fel, mert György legyőzhetetlen ellenszenvvel viseltetett a Daverne úrral való találkozás iránt és mert anyjának vendégszeretetét már alig fogadhattam volna el. Nem sokára jelenté nekem Owaldné asszony, hogy Deltanék Olaszországba viszik leányukat. — A házasságnak vége, mondá keserűséggel; ez várható volt, és fiam kijelentette nekem, hogy szabadságát mindenkorra meg akarja őrizni. Első gondolatom az volt, hogy megalázzam magamat előtte, de egy jelentőségteljes tekintet megértető velem, hogy a vallomás haszontalan, mert ő már maga kitalált mindent. A tekintet, mely elnémíti ajkalmat, szigorú, majdnem megvető volt. E derék nő nem tudott szánalmat érezni a gyöngeségek iránt; vádolt engem hamissággal, hálátlansággal, azzal, hogy megcsaltam, s mit tudom még mivel. Ha az ember nyugodtan élte ifjúságát, és a kor hidegsége csak a természetes hidegség, hogy értene meg ily hirtelen elhatározásokat, melyek ellenállhatlanul meghidegítik a legforróbb szíveket ? Ha másról és nem Györgyről lett volna szó, a jóság talán rávezette volna arra az elvekre, melyek mindig szabályozták érzelmeit és magaviseletét, talált volna számomra mentséget, de a legigazságosabb emberek gyakran megszűnnek azok lenni, midőn az ő érdekeikről van szó. A barátnő elnéző volt, az anya nem tudott megbocsátani. (Folyt. köv.) remény ugyanazon kiáltása hangzott akkor fel mindnyájunk szivében és ön oly szives volt, e hódolatokat fenséges jóakarattal fogadni. Ma ismét összegyűltünk önnek születésnapja ünnepére, és ez órában nem feledhetjük el, hogy 1820 szept. 29-én Dieudonné Henrik, bordeauxi herczeg,Francziaország és egész Európa gyermekének neveztetett. Francziaországnak azonban hiányzik még a királyság és épen ezért Európának hiányzik még Francziaország. Mi nem vagyunk politikusok, mi csak egyszerű munkások vagyunk, kik eszességet és hazafiságot tanúsítunk és át vagyunk hatva a szocziális üdv minden szükségességétől. Mi várjuk a királyt, hogy Francziaország fölé és mi fölénk is a legitim és hatalmas souverainitás védő menhelyét terjeszsze. Köszönet ezért, Monseigneur, hogy elitélte azokat, kik szakadatlanul kizsákmányolni igyekeztek a közhiszékenységet, és hogy újból ismételte, hogy közöttünk lesz, ha ütött isten órája. Ön monda : »Én akarom« — és ez egyetlen szó megremegtető Francziaországot. Mi szenvedünk, monseigneur. A bizalom eltűnik és a munka oly arányban fogy, mint a terhek szaporodnak. Tűrni látjuk legdrágább szabadságainkat is, és ez oly gyalázat, mely felháborítja lelkiismeretünk méltóságát, valamint családatyai becsületünket. Azonban mindennapi harctunkban támogatnak bennünket szent Lajos királyi örökösének ígéretei, mert ő népének igazságos és nagy gyámora lesz. Monseigneur! Bár meghallgatna bennünket isten, teljesítené óhajainkat és visszaadná nekünk végül az atyát és királyt, ki nem ismer ellenségeket és a kinek csak Francziaország sorsát kell javítania.« A szerbek Taskinjában. (Saját munkatársunktól.) T a 81 ida, szept 22. Minél tovább tartózkodom itt, és minél több alkalmam nyílik megfigyelni a nép érzületét és hangulatát , annál világosabban látom, hogy kormányunk bosnyák politikája gyökeres hibában vajúdott és vajúdik most is. Nem arról szólok, hogy keleti politikánk hibás volt, hogy végzetes tévedést, bűnt követtünk el, midőn a törököt veszni hagytuk. Elmondhatnám ugyan, hogy az értelmes törökök vállvonogatással felelnek, ha a török-magyar barátságról szólok nekik ; hogy pl. egy itteni binbasi gúnyos mosolylyal viszonozta azon megjegyzésemet, hogy monarchiánk és Törökország barátsága az oroszok ellen irányul;felhozhatnám, hogy Javer effendi, Bosznia leggazdagabb kereskedője és szerajevói tanácsnok ezeket a szavakat intézte hozzám: »A magyarok nem jól cselekedtek, hogy a törököknek nem segítettek, nem volt eszük!« Nem akarom ezt a kérdést feszegetni, hanem a »Bosnia jam occupata« álláspontjára helyezkedem, és egy két megjegyzést teszek arra a politikára, melyet az okkupáti területen folytatunk. És itt elsősorban arra a tényre hívom fel figyelmüket, hogy a konvenczió alapján megkezdett okkupáczió békésen ment végbe. Legkiválóbb kötelességemnek tartom értesüléseimet a nép körében meríteni. Nem keresem az u. n. illetékes köröknek diplomatikus magyarázatait, politikai érdekektől sugallt »felvilágosításait« ; nem mindig vagyok arra kiváncsi, hogy a hatósági személyek mit szeretnének a világgal elhitetni, miféle hazugság terjesztése fekszik érdekükben. A nép aterét tapogatom; a hánokban és házaikban keresem fel a népet és folyvást a polgárokkal beszélgetek, vagy megfigyelem, amit egymás közt beszélnek. A mohamedánok hangulatát illetőleg — azt hiszem — tisztában vagyok. Száz meg száz török ismételte előttem majdnem szóról szóra, amit a karmakamtól hallottam. — Mi barátságosan fogadtunk benneteket, mert a szultán azt mondta, hogy vendégeink vagytok és jól fogadjunk benneteket; mi mindig azt fogjuk tenni, amit a szultán parancsol — mondá nekem egy itteni bég. — Egy bécsi újságban (a Neue Freie Presse volt) azt olvastam, hogy az arnauta főnökök gyűlést tartottak és elhatározták, hogy csapatainknak fegyveres kézzel ellentállnak; csak Selmanovics bég szólalt fel a béke mellett. Melyik az a Selmanovics bég ? kérdezem. — Van itt Plevljében vagy 25 Selmanovics bég; mind egy családból valók; rajtuk kívül csak legfelebb 4—5 bég lakik még itt. De egyikük se volt afféle gyűlésen. Nem akar itt senki se háborúskodni, zavarogni; ha a szultán azt mondja nekünk, hogy békésen kiegyezkedett a császárral és mi ezentúl a császár alattvalói leszünk, akkor a császár békés alattvalói leszünk. Itt mindössze két ember volt, aki zavargást keres, az egyik a mufti, a másik pedig Smail bég Selmanovics; mind akettő ott volt Boszniában, de most elmentek Konstantinápolyba. Ez a két ellenségtek volt, több nem; mi békés alattvalói vagyunk a szultánnak. íme ez nyílt, őszinte szó! Ezek kereken kimondják, hogy nem ismernek el bennünket urukul, míg a szultán meg nem engedi, ha konvenczió nélkül jöttünk volna be, újabb Maglájt, újabb Dobojt érhettünk volna; és Magláj, Doboj nem vergődtek volna oly szomorú hírnévre, ha a berlini szerződésben jelzett konvencziót megkötjük. Ez a hiba, melyet bosnyák politikánk tavaly elkövetett. És ma más hibában vajúdik. Abban, hogy a szerb elemre akar támaszkodni. A szerbek itt is alázatosak, nyájasan fogadnak bennünket; a szerajevói szerb kereskedők szívesen kötnek hadügyi kormányunkkal szállítási szerződéseket, melyeken tíz és százezreket nyernek. A plevljei rajak, ha belépsz kunyhójába, kézcsókkal fogad és ugrost kér. Megtesz minden szívességet de— pénzt kér örökösen. Magyar paraszt inkább éhen halna, semhogy olyasmiket tegyen, miket itt egy szerb rájak kunyhójában tapasztaltam. Hatost koldult kenyérre s mihelyt megkapta, egy fazék húst tett a tűz mellé és kunyerál még egy hatost szilvára. Odaadtam neki egy forintot, negyed óra múlva azzal jön vissza, hogy három hatos árat vett, mert nem adtak neki vissza aprópénzt. Kicsinyes dolog az egész, de jellemzi a fajt. Örökösen panaszkodnak, hogy a törökök minduntalan kirabolják őket. És ime tegnap mit hallok? Beszélgetek egy jabuka-hegyi szerbbel és kérdezem tőle, biztos-e az út Priepolje felé ? — Ne félj te uram, bátran mehetsz akár egymagad. Van ugyan rabló elég, akár száz is (itt felsorolta ugyanazokat a neveket, melyeket egy előbbi levelemben már említettem)de azok egytől egyig szerbek és csak a törököt bántják; szerbhez, osztrákhoz nem nyúlna a világért se. Arról a fejemmel állok jót neked. Ha akarod, elkísérlek. Nekem fegyverem is van, mert az osztrákoknak szolgálok. Velem egész bátran jöhetsz. Megköszöntem a szíves ajánlatot, de nem éltem vele; olyan szemeket vetett rám, mintha azt fükészné, »mennyit érek.« Magyarázatát nagy társaság előtt mondta el, mely szavait élénken helyeselte. Ez az ember, ha ugyan nem engem akart kelepczébe vinni, amit nem akarok állítani, elég tanúbizonyságot szolgáltat arra, hogy a szlavofil sajtó mily óriási szédelgést űz a törökorszzági rablóhistóriákkal. És szavainak annál is inkább adok hitelt, mert nem állhatott érdekében a rablókat, kik esetleg őt is fenyegetik, derék szerbeknek feltüntetni és mert szavai feltűnően összeegyeznek azzal, amit nekem a kalmakam mondott De a szerbek a mellett határozott hívei a szerb fejedelemségnek. Vasárnap este szerb házigazdámnál időztem. Nagy társaság volt együtt, fiatal emberek, kik kártyáztak és szakadatlanul ürízgették a poharakat. Amellett daloltak. És az első dal, amit hallottam, így szól: »Necse Boczna Goszpodara, Azijata ni varvava. Vecs Milana szrpszkok kralja, To nam prvo szvr it valja«. (Bosznia nem akar ázsiai barbár urat, hanem csak Milánt a szerb királyt akarja.« Énekeltek azután több dalt Oszmán pasáról, Plevna elestéről, az orosz felszabadítókról; majdnem minden második sor azt mondja, hogy a muszkák roppant seregei felszabadítják a szlávokat, és kiűzik a törököket Ázsiába. Száz meg száz variáczióban dicsőítették Milán fejedelmet, sőt nekünk magyaroknak is szenteltek pár sort: »Unsz te bije sza csetine sztrane, A Madjari neszmu de te brane, Kossut placae, pa turcsinu kazse, Za nad Szrbi erlo dobrotrazse.« (Az oroszok téged — a törököt — négy felől vernek, és a magyarok nem mernek téged védeni, Kossuth sir és azt mondja a törököknek, hogy a szerbek most igen jól jártak.) Számos verssorban »a szerencsétlen Bosznia« segítségül hívja a dicső djunisi hősöket; a dalnok kijelenti, hogy a szerbek nem félnek az angolok segítségétől, mert »ha Szerbiában az ágyú eldördül, egész Európa összerezzen.« (Szrbadja pali topa, Zat reszla sze Európa.«) Szveta-Troiczában tett látogatásom alkalmával az itteni szerb tanítóval beszéltem és az iskola felől kérdezősködtem. Elmondta, hogy a szerbek itt igen szép iskolát építettek, melyben kilencz szoba van (most a csinos épület katonakórháznak használtatik: az iskola négy osztályból áll, és van rendesen 100—120 növendéke. Ő és egy segédtanító működik benne; ő 49 arany, a másik 20 arany évi fizetést kap. A négy osztályban csak írást, olvasást, számvetést, vallástant, és földrajzot tanít. — Hát történelmet nem tanítasz ? kérdem. — De, csak Szerbia történelmét. — Miért csak ezt ? — Mert Szerbia a mi hazánk. Nekünk Törökországhoz nincs közünk; hatalma alatt állunk, de nem tekintjük hazánknak. — De hisz azt mondjátok mind, ti szerbek, hogy örültök az okkupácziónak. Ugyan mond meg, mit tesztek, ha a törökök elmennek és az osztrákmagyarok elfoglalják egészen ezt a földet ? — Hjáb, azt még senki sem tudja, hogy a törökök elmennek-e ? — De tegyük fel, hogy elmennek, és Plevlje osztrák-magyar város lesz, mi lesz akkor a hazátok ? — Én nem mondhatom azt meg, hogy a nép mit gondol. Azt én nem tudhatom. — De te mit gondolsz ? — Ha az osztrákok itt maradnak, akkor ha osztrák alattvalók leszünk, és ha a törökök itt maradnak, akkor török alattvalók leszünk. — Olyan hi alattvalói lesztek Ausztriának is, amilyen hü alattvalói most Törökországnak vagytok ? Akkor is Szerbia lesz a hazátok ? — Ne beszélj hangosan, valami török meg találja hallani, amit beszélünk! Megemlítsem még, hogy ez a fráter az adatokért, miket az iskoláról és a községről velem közölt, öt forintot kért ? Ez nem komikus, hanem roppantul jellemző vonás; mutatis mutandis így okoskodik ez a nép mindig, mikor velünk dolga van. Alattomos, nyájas szavak fejében a kereskedő tízszeres árakat, a nép pedig milliókra menő áldozatokat követel monarchiánktól. S. Á. Budapest, október 1. Poroszországnak tegnap fontos napja volt. A képviselőválasztások sora tegnap döntetett el. A porosz képviselőház tudvalevőleg a közvetett választások rendszerén nyugszik ; a nép nem a képviselőket, hanem csak a választó férfiakat választja. Ez utóbbiak szavazatától függ, ki legyen a képviselő. A választó férfiak választása tegnap ment végbe. Ez óráig csak egy pár nagyobb város szavazásáról vannak tudósításaink , de az egész választó mozgalom folyama olyan irányt vett, hogy a végeredmény iránt kétséget alig táplálhatni. A kormány a választási mozgalomba Bismarck herczeg személyét is belevonta s úgy állította föl a kérdést: akarják-e a választók, hogy Bismarck herczeg maradjon az ügyek élén, vagy nem? Mindenki, aki a kanczellár gazdasági és pénzügyi politikájában kételkedni merészelt, Bismarck személyes ellenségének nyilváníttatott. — E tényleg arra vezetett, hogy a kormány minden befolyását a szabadelvű párt ellen fordította ; minden irány, minden törekvés, mely a liberálisok ellen harcolt, a kormány tevékeny támogatásában részesült. A kormánysajtó az egész vonalon a liberálisok ellen menydörgött, a közigazgatás mindenütt egész erejével a liberálisok ellen dolgozott. Ilyen előzmények után a tegnapi választások aligha kedvezők a szabadelvűekre. Vereségek és veszteségeik terjedelme még ismeretlen ugyan, de az kétségtelen, hogy a porosz reakczionáriusok összes árnyalatai a kormány zászlaja alatt lényegesen megszaporodtak s az új törvényhozásban többséget fognak képezni. A képviselőválasztások ezen eredményével szemben egyre valószínűbbnek látszik, hogy a rég folyó tárgyalások a vatikán és Poroszország közt immár sikeres befejezésre fognak jutni. Mint olasz lapok jelentik, Bismarck herczegnek már szept. 4-ke körül több titkos értekezlete volt Gasteinban Jacobini pápai nancziussal. Ez alkalommal megállapították a kiegyezés fő pontjait. Jacobini azután Bécsbe tért vissza, kidolgozta az új kiegyezés részletes tervezetét, mely Gasteinban szept. 14-kén és 19-kén újra tárgyaltatott. Elvben létrejött a megegyezés, melynek jóváhagyása most már csak a szentszéktől függ. A pápa és Nina bibornok jelenleg a tervezet megvizsgálásával foglalkoznak s úgy látszik, azt részint módosítani, részint kiegészíteni akarják. Ez okból még eltelik némi idő, míg a tárgyalások véglegesen befejeztetnek. Goresakoff herczeget most egyik hivatalos lapja, a brüsszeli Nord kezdi védelmezni a berlini sajtó éles támadásai ellen. A Nord, mely ez alkalommal dühösen neki ront Ausztria - Magyarországnak, egészen érthetőnek mondja, hogy az orosz kanczellár Berlinben keveset, Bécsben is keveset alkudozott s minden igyekezetét a londoni kabinet megnyerésére fordította. Anglia állásától függött minden, s amit Anglia konczedált, azt Ausztriának és Németországnak úgyis el kellett fogadnia. Az orosz officziózus lap e nyilatkozata folytán több oldalról ismét kételkedni kezdenek ama hír alaposságában, hogy Bismarck és Gorcsakoff urak személyesen találkoznának Berlinben. A görög-török tárgyalások folyamán új fordulat készül beállani. Waddington urnak párisi lapok szerint végre sikerült Salisbury lordot rábírni, hogy Konstantinápolyban oda működjék, hogy a szultán Janinát is feltétlenül és véglegesen átengedje Görögországnak. A két kabinet ez iránybeli preszsziójának a porta, mely eddig Angliában találta támaszát, aligha fog ellenállani, amivel azután a Görögország részéről fenyegető komplikácziók veszélye is el lesz oszlatva. Az olasz zöld-könyv. Az olasz zöld-könyv, mely a napokban tétetett közzé, az olasz politikát illetőleg nem igen közöl új s általános érdekű adatokat. Összesen 386 okmányt tartalmaz, melyek elseje 1875. deczember 22-ikéről, az utolsó pedig 1879. július 1-jén kelt. E diplomácziai okmánytár kiegészítő részét fogja képezni azon előterjesztés, melyet különösen az egyptomi kérdésre vonatkozólag a kormány most készít. Viszonylag legtöbb értékkel bírnak azon alkudozások, melyeket az olasz kabinet az egyptomival azon czélból folytatott, hogy a Nubar pasa által alakított kabinetben egy olasz miniszter is helyt foglaljon a franczia és angol mellett. Ezen alkudozások tudvalevőleg nem vezettek eredményre. 1878. szeptember 5-ikén az egyptomi olasz főkonzul, de Martino, arról értesíti külügyminiszterét, hogy a szárnyaló hírek szerint az egyptomi kabinetben a franczia és angol befolyás kezd túlnyomó lenni, s megjegyzi, hogy Olaszország nem nézheti közönyösen, hogy egész Egyptom franczia és angol befolyás alá kerüljön. Egyúttal azon véleményét fejezi ki, hogy Németország, Ausztria-Magyarország és Oroszország szintén nem nézhetik kedvezően a franczia és angol befolyás ezen túlterjeszkedését, mely nemcsak a pénzügyi téren nyilatkozik. Olaszország, nézete szerint, teljes joggal formálhatja ugyanazon igényeket