Pesti Napló, 1882. március (33. évfolyam, 61-89. szám)
43 Fridényi bankja. — Regény két kötetben. — Irta: ACSÁDY IGNÁCZ. MÁSODIK KÖTET. A Muhbornya. Még a Lőwenkönig-konzorczium sem kételkedett benne, hogy a Fridényi banké lesz a nagy csatornavállalat. Övé is lett volna, ha a banknak van ügyes diplomatája, a ki használni tudja az alkalmat s ügyesen, tapintatosan aknázza ki a helyzet kedvező esélyeit. De Fridényi nem volt diplomata. És nem diplomata egyik sem azok közül, kik a kormánynyal az alkudozást folytatták. Maga a herczeg, ki oly hévvel ragadta meg az ügyet, hallani sem akart többé tárgyalásokról, csatornáról s más effélékről. Valami uj találmány ragadta meg figyelmét s most minden egyéb iránt a kiállhatatlanságig közönyös. Fridényi nem is igyekszik őt az ügynek újra megnyerni. Tudja mindenki, hogy hevessége, izgatottsága csak ártana, elég ha a nevét ideadja ezégérül, személyére, képességeire semmi szükség. " Annál buzgóbban dolgozik maga a vezérigazgató. Már újra van valaki, van egy asszony, aki előre hajtja, bizgatja, tettre serkenti. De ez asszonyt nem a hideg ész, a számítás, hanem a szenvedély vezeti. Ez pedig üzleti dolgokban rossz tanácsadó. Fridényi nem jól fogta meg a dolgot s hamar elveszté hidegvérét. Nem kér, hanem követel. Kihívóan lép föl, öntudatosan hangoztatja, hogy a bank, hogy ő maga mentette meg a kormányt. Csakugyan azt hiszi, hogy Tárászyt ő vitte a O7nor»óíri*o V». Qfl+O tinin* ■' ‘ v»q '• eszköz, melylyel tetszése szerint bármikor megdöntheti a kormányt. A nagy siker egészen elszédíté s a szép asszony szenvedélyes bátorítása csak fokozza önhittségét. Már nem kér, hanem követelni kezd. Nem alkudozik, hanem diktálni akar. Ily irányba tereli őt új vezércsillaga, a fekete madonna, ki egészen hozzászegődött s vele, általa akarja magasröptű vágyait kielégíteni. A madonna már nem egyedül aranyról, bőségről, fényről, csillogásról ábrándozik. Most kevesebbet gondol Párisra, a gyönyörök városára. Ma ez a hitvány Budapest is nyújt neki eleget. Sőt olyat is, mire ottan nem lehet reménye. Ott ül a politikai befolyás forrásainál. Dirigálja azt az embert, aki egy nagy bankcsoport köré sereglett politikai és társadalmi tényezők feje, akit a hűbéresek egész nagy, habár láthatatlan légiója követ. Minő szemkápráztató kilátások nyílnak immár előtte! Kiver fejéből minden mást, eltávolít magától mindenkit, egészen átengedi magát Fridényinek és egyedül neki, hogy annál korlátlanabbul uralkodhassék rajta. És a hatalmas férfiú, akinek olyan szüksége van rá, hogy egy asszonyt uraljon, egészen rabszolgája lett, vele taglalja terveit, tőle kölcsönöz eszméket. A madonna pedig azt hiszi, hogy ilyen dolgokban is csak úgy kell eljárni, mint a szerelmi ármányokban és egyre ismétli neki: — Üssük a vasat, amíg meleg. Fridényi ezt a tanácsot követi; föllépése követelő, sőt kihívó. Ez pedig nem tetszik ő exoziájának, aki éles eszű, gyakorlati ember. Tudja, hogy kéz kezet mos, nem szűk marka hívei iránt. Ad önként busásan, de kierőszakolni nem enged magától semmit. Sokszor említi: — A kormányok minden időben jutalmat adtak híveiknek. Most sem megy ez máskép. Az emberek nem változtak, legfölebb a jutalmazás módja. Hajdan donáczió volt a forma, ma koncesszió. De azért nem tűrte, hogy pisztolyt szegezzenek mellére, különösen nem a pénzemberektől. Erősen arisztokrata hajlamai és gazdag élettapasztalatai némi Felhasználta szolgálataikat, tudott is irántuk elismerő lenni. De egyebekben nem lelkesült érték ügyesen, tapintatosan meg lehetett volna tehát tőle szerezni a koncessziót. De Fridényi olyan sürgetően követelte Tarászy beszédéért a készfizetést, a rögtöni jutalmat, hogy nem kapott mást szép szavaknál, udvarias biztatásoknál s néhány apró engedménynél. Alig huszonnégy órával a parlamenti siker után Hartafalvy Edmund, mint elnök és Fridényi Oszkár, mint igazgató, bankjuk nevében erősen sürgetni kezdték a kormánytól ama nagy csatorna építő és vízszabályozó lankalatok átadását, melyekre még idejekorán benyújtották ajánlataikat. A tárgyalások megkezdődtek, s ekkor kitűnt, hogy az ajánlat egészen hiányos, hogy a számítások és tervek elhamarkodottan, szakértelem nélkül készültek, s hogy ez alapon bajos a bankkal alkudozni. Fridényinek első gondja volt a hiányokat kiegészíteni. Ezt meg is engedték neki. Amint ez megtörtént, egyenrangú versenytárskép állt szemben a Lővenkönig-konzorcziummal. Többre még nem vihette. Hartafalvy egyelőre elégnek találta ezt is s váltig magyarázgatta Fridényinek, hogy jó lesz pihentetni a dolgot. Most már csak lesben kell állani, vigyázni a kövér falatra, hogy más el ne kaparintsa. — Különben is a miénk az már — mondá jó kedvvel. Fridényi tehát mérsékelte buzgalmát és egészen szerelmi boldogságának élt. Czélnál volt, fenékig akarta a kések poharát üríteni. Hajdan dolgozott eleget, van tehát joga egy kis szünidőre, bár üzleti érdekeiről végkép most sem feledkezett meg. Tarászy nem is sejtette, hogy azért küldik őt olyan sokat a klubba, hogy ott minél több jó embert szerezzen magának, vagy jobban mondva a banknak. Ő maga nem vett többé részt a kormánynyal folyt tárgyalásokban. — Tarászy — mondá Fridényi Edmund bárónak — a mi nehéz ostromágyunk. Csak olykor-olykor szólaltatjuk meg. A döntő perezben majd előrántom , ha máskép nem megy, megbuktatom vele a korot. — Atyádat. Hartafalvy Péter báró ő exoziája az én jelöltem. Edmund elkaczagta magát. Tetszett neki az eszme, mely nem volt egészen uj. Atyja, a ki előkelő hivatalában kivül áll a napi politika sivár küzdelmein, örökös miniszterelnök-jelölt minden válság idején. — Komolyan mondom — folytatta Fridényi olyan arccal, mintha maga osztogatná a miniszteri tárczákat. Tarászyban varázshatalom van. Aki bánni tud vele, csodát művelhet. Én fel tudom használni. — És ha nem akar szerszámod lenni ? — Ah! Mit — mondá dölyfösen Fridényi. — Eszik kenyerünkből, iszik borunkból, uralkodik a költségünkön. Ezzel felcsapott közénk. Azt kell tennie, a mit érdekünk kíván. Szavainak volt némi keserű, boszos mellékize. Mióta a szép Etel hálójába került, valami ellenszenv parázslott lelkében Tarászy iránt. Okáról maga sem igen adhatott számot. Talán irigyelte tőle a barátságot, melyet Elza mutatott iránta. Talán szónoki sikere és fényes neve volt szálka szemében. De kétségkívül benső rosszakaratot kezdett táplálni eddigi barátja iránt. Ezzel az összhang az igazgatóságban zavarodni készült. A viszály még fátyolozottan, burkoltan lappangott ugyan, de a véletlen szeszélye bármikor letépheti róla a takarót. Épen a napokban történt, hogy a Muhbornya szerkesztője a háromezer forintos váltó ügyében Fridényinél járt, ki azt mondá vendégének — Tarászy Imre az oka mindennek. Ő ellenzi a leszámítolást. Mióta felcsapott hires politikusnak, nem bírok vele. Megnőtt a szarva. Érti ? A Muhbornyu egyet röhögött s lakomicze azt felelte: — Megszapuljuk. Ezzel távozott dühösen, mérgesen ' ^ farkas, a ki elesett a bizonyo® De alig ért le a lépe?" Ravasz ember vol hi~a'”'~* ia a rágalom ,amit a konyhár Hátha megpuhíthatjuk Tárászyt. Háromezer forint megérdemli a próbát. Jó lesz ennél az árát is bekopogtatni — gondolta magában Czékla Márta, a becsületes szerkesztő, ki minden becsületessége mellett is kitűnően értett a számvetéshez. Egy szép délután Tárászy szorgalmasan tanulmányozgatta az eléje terjesztett üzleti okiratokat, midőn nagy robajjal belép a szobába régi ismerősünk, az élelmes Lápóczy, a bank hivatalos újságírója. — Szervusz képviselő úr — mondá végig vetve magát egy karszékben. Zavarom ? Ugye sohasem zavarok. Engem szívesen látnak az exoziás urak is. Nem sokára önből is az lesz. Na, csak ne tagadja. Tudok én mindent. Én tudom, még mielőtt Ön sejtené. Tarászy épen elvégezte a munkát és derült hangulatban fordult Lápóczyhoz. — Na, nem mozognak még ? — folytatta beszédét az elnémíthatatlan. — Mért nincs valami új üzlet ? Szeretnék már egy kis keresetet, mert bizony elég régen nem korrumpáltak önök engem. Pedig már rám férne. Na, de sebaj. Tudok én várni. Önből mégis minisztert csinálunk. De előbb tartson még egy nagy beszédet. Mikor, azt majd megmondom én. Lápóczy nem folytathatta tovább. Inas lépett a szobába s névjegyet nyújtott át Tárászynak. — Czékla Márton — mondá Imre, — nem ismerem. Jaj,hova meneküljek? — kiáltott Sápóczy sápadtan. Végem van, ha itt talál. Kérem, bocsásson ki a külön ajtón. Tárászy bámulva tekintett Sápóczyra. Ez az első eset, hogy a rettegett szerkesztőt zavarban látta. Kiváncsi volt okára. Utasította a szolgát, hogy Czékla urat törtesse egy keveset. — Mi lelte önt ? — mondá Sápóczynak. Mért ijedt meg? Ki ez^ég? — A Mr’^ i /^nem ismeri? v* / ^ S czímü lapról í ónban már . / rí*szerkesztője. vVP . félelmes ? Mért hökkent azzunk. Osztozkodni akar . Vésőié. Melléklet a Pesti Napió miliczius 1.60-dik száméhoz. Országgyűlés. A képviselőhöz ülése febr. 28-án. I. A közlekedési budget tárgyalását a mai napon is leginkább a Rohonczy inditványa foglalta le. A szónokok a ház figyelmét csak akkor kelthették fel, ha pro vagy contra, ezen indítványnyal foglalkoztak. Új momentumok azonban nem merültek föl. Kivéve, hogy a függetlenségi párt köréből Pázmándy Dénes részéről a Rohonczyéhoz hasonló értelmű, de más körű bizottság kiküldését czélozó indítvány adatott be; Baross Gábor pedig a kormánypárt részéről nyújtott be ellenindítványt, mely a tegnapi klubhatározat értelmében a kormánynak bizalmat, a kérdésben pedig a napirendretérést indítványozza. A bizalmi kérdés tehát fel van állítva in optima forma. S a dilemma ép oly kikerülhetetlen Rohonczyra, mint magára Hieronymire nézve. Rohonczyra azért, mert ő a bizalmatlansági indítvány benyújtója, s Hieronymire azért, mivel ő már e bizalmatlansági indítvány elfogadása mellett nyilatkozott. A vitának különben még nincs vége, és szólásra még több szónok van följegyezve. Köztük gróf Dessewffy Aurél és gróf Apponyi Albert. S Rohonczyt magát is zárszó illeti meg, aki valószínűleg a zárszóban fog reflektálni ama kérdésekre, melyeket ma Ordódy miniszter intézett hozzá, s melyeket ma Rohonczy válasz nélkül hagyott. Ordódy ugyanis részletezte a Rohonczy általános vádjait, s megkérdezte, hogy az egyes eseteket kikre értette ? Ili — Folytatás esti lapunkhoz. — A közmunka és közlekedésügy. Verhovay Gyula megjegyzi, hogy parlamenti bizottság kiküldése és birói eljárás között egy vád felmerülése folytán óriás különbség van. (ügy van a szélsőbaloldalon.) A fenforgó vádak egyik része, ami magát, a bírói eljárást illeti, a bíróság előtt megfordult. Épen kezemben van — így szól — az adat, mely szerint a törvényszék előtt vádat emelt egy egyén .— nem tudom igaz-e, helyes-e a vád, azt se bizonyítani, se adatokkal támogatni a magam részéről nem tudom — és a bíróság végzésileg tényálladék hiányából beszüntette az eljárást. Az illető felebbezést jelentett be, és a felebbezésben indokolta a vizsgálat megindításának szükségét következőleg: először Hans Samu, mint Deutsch Lajos képviselője, a minisztérium által kiküldött vizsgálónak a IV. sz. hajó helyett egy uj hajót mutatott,mely csak 1880. év tavaszán épült; — történt pedig e vizsgálat 1880. ápril végén, — s melyen köveket nem szállítottak sohasem, de a számlák szerint a kincstár ezen hajón állítólagosan szállított kövekért 3000 frtot fizetett. (Mozgás. Egy hang: Hát ez nem adat ?) Másodszor a »N« nevű hajó helyett Haynaldnak csak deszkákat mutattak. Harmadszor: Böszörményi József s Szántó József tanuk vallomása szerint csak a »II.«, »II.«, »VI.« hajók szállítottak köveket, nem pedig ama tíz hajó, melyekért Deutsch Lajosnak fizettek, név szerint: az »I.«, »II.«, »III.«, »IV.«, »V.«, »Erzsébet«, »9«, »Rósa«, »Werbőczy« és »Szt. János« hajók, és igy tovább. (Felkiáltások a szélső baloldalon : íme, itt vannak az adatok! Zaj.) A kir. tábla a felebbezésre elhatározta, hogy igenis a vizsgálatot meg kell indítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most ha a törvényszék vizsgálóbírája ezek alapján a vizsgálatot megindítja, a tanukat kihallgatja, az egész minisztérium ellen indítja meg ezen vizsgálatot. Ha azonban a törvényszék előbbi eljárásához, előbbi végzéséhez ragaszkodik, amint hogy a tövényszékek rendesen ragaszkodni szoktak, megint ki fog sülni, hogy a vizsgálatot tényálladék hiányában meg kell szüntetni. Egész máskép van, képviselőház egy parlamenti bizottság kiküldésével. (ügy van a szélsőbalon.) És én igen csodálom, hogy a közlekedési minisztérium tagjai egyenként és összesen maguk nem követelik a kormánytól, hogy vizsgáló bizottságot küldjön ki. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszi, hogy a gyanút csak a vizsgáló bizottság eljárása által háríthatják el maguktól. Ennélfogva a parlamenti bizottságra szavaz. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ordódy Pál közmunka és közlekedésügyi miniszter Széll György beszédére megjegyzi, hogy a torontálmegyei szorulatok egy részét a Pallavicini uradalom már megszüntette s ez a másik résznél is nemsokára meg fog történni. Azt azonban, hogy egyszerre és rövid idő alatt azon egész töltésvonal belebbeztessék, nemcsak azért nem lehet követelni, mert abban az időben, midőn a felső töltésszakasz belebbezése történt, még e töltés vonalát nem lehetett teljes biztonsággal megállapítani, mert az átelleni mindszenti töltés vonala nem volt még megállapítva, de másrészt méltányosságból sem lehetett az uradalmat kényszeríteni, hogy ilyen százezrekre menő munkát ugyanazon egy évben teljesítsen. A Csongrád feletti szorulatokra nézve is meg vannak téve a műszaki felvételek, ezek alapján a tervek és költségvetések elkészültek, és most a műszaki tanácsnál vannak megbírálás végett, amint felterjesztésnek, a képviselőháznak tett ígéretéhez képest, kötelességének fogja tartani összehívni az érdekeltséget, hogy azok felett nyilatkozzék. A múlt évi 52. t. sz. megbízta a közlekedési minisztert, hogy a Tisza-völgy adminisztratív szervezése iránt tegyen javaslatot. Ezen javaslat készen van és a tiszai központi bizottság véleményének meghallgatása után az a háznak beterjesztetik. (Helyeslés a jobboldalon.) Széll György határozati javaslatára térvén át, így folytatja. Ami a határozati javaslatot illeti, részemről tehát, nem vagyok azon helyzetben, hogy ahhoz hozzájárulhassak. A minisztérium még 1880-ban benyújtotta terjedelmes jelentését a Tiszaszabályozásról, melyben részletesen elő vannak adva az egész Tiszaszabályozásnál előforduló hiányok, munkák, igazítások. Ennek alapján áll ma is a minisztérium, és én azt hiszem, nem küldöttségek, nem vizsgálatok szükségesek ma, hanem tenni kell. És merem állítani, hogy azon szemrehányást, hogy a minisztérium egész erővel és teljes odaadással kötelességét nem teljesítette volna, azt a szemrehányást nem teheti a t. képviselő úr. Simonyi Iván t. képviselő úr szíves volt a Dunaszabályozás kérdését előhozni. Nem tagadhatom, hogy a tárgyalás alkalmával teljes joggal hozta fel a t. képviselő úr ezt a kérdést is. Engedje meg, hogy pár szóval reflektálva előadására, megmondhassam, miben van a tényállás. Épen a Dunaszabályozás kérdése volt az, melyet hivatalba lépésemkor úgyszólván első gondjaim közé számítottam. Megindítottam azonnal a felvételeket Dévénytől Harcsásig, ezek alapján elkészült a szabályozási terv és költségvetés és a műszaki tanács által már tárgyaltatott is. Lesz szerencsém közelebbről a törvényhozásnak a végzettekről jelentésemet megtenni, hogy teljes tájékozást nyújtsak ez ügyben. Azt gondolom, hogy ma az, hogy a mosonyi ág hajózhatóvá tétessék-e vagy nem, nem lehet tárgya a képviselőház tanácskozásainak, és kérem a t. képviselő urat, méltóztassék bevárni azon időt, míg ezen jelentés a képviselőház asztalára letétetett, amikor lesz alkalma a t. képviselő úrnak azon munkálat felett véleményét nyilvánítani. Simonyi Iván: Bocsánatot kérek, mikor fog a jelentés beterjesztetni ? Ordódy Pál, közmunka és közlekedési miniszter . Azt most nem tudom megmondani. Biztosítom a képviselő urat, hogy közelebb beterjesztetik; ma úgy sem vehetné tanácskozás alá a t. ház, mert a költségvetés van előtte. T. ház! Szalay Imre képviselő úr a költségvetést, úgy látszik, leginkább a kormánybiztosok szempontjából diffikultálta. Nem tudom micsoda részrehajlást, vagy pártfogolást vetett nekem szememre, amiben valójában nincs igaza. Hogy ha nem neveztem ki szakembereket kormánybiztosokká, ezt azért tettem, mert sok esetben nem ép a műszaki képzettséget, hanem a jogi képzettséget tartottam szükségesnek ; tettem pedig ezt, mert minden kormánybiztos mellett ott van a műszaki tanácsadó, aki műszaki kérdésekben felvilágosítást ad. Kimaradt képviselőket én nem neveztem ki. Szalay Imre : Hát Jankovich Miklóst? Ordódy Pál, közmunka- és közlekedésügyi miniszter , Jankovich Miklós nem kormánybiztos. Akiket én kineveztem, vagy főispánok, vagy egy megyének főjegyzője, vagy független önálló férfiak, akik engem azzal szerencséltettek, hogy az én kérésemre a kinevezést elfogadták, mert higyye meg tehát, hogy a kormánybiztosság, ha azt valaki jól akarja vinni, nem oly dolog, melyet könnyen és úgy szólva vállhegyről lehetne teljesíteni és én mindig örülök, ha független férfiakat találok, kik e terhes kiküldetéseket elfogadják. T. hát! Amennyire értettem és hallhattam a t. képviselő urak kifogásait, azokra bátor voltam felelni. Hátra van, hogy visszatérjek a tegnapi napon történtekre (Halljuk!) és szóljak egy pár szót Rohonczy Gedeon beszédjére és határozati javaslatára. (Halljuk!) T. képviselőház! Megvallom, nem tagadhatom el, hogy reám a képviselő úr beszéde igen kínos benyomás tett. Nem saját személyem miatt, mert azzal nem foglalkozott, hanem azért, mert oly vádakat hozott fel itt e házban, amelyeket nem akart, vagy nem tudott bebizonyítani, hogy oly vádakkal illetett egyéneket, melyekre azok nem is felelhetnek, és hogy a képviselő úr állásának immunitását használta fel, hogy vádakat hozzon fel, melyeket nem képes bizonyítani. Maga mondta a t. képviselő úr, hogy a minisztériumhoz nem kíván fordulni, mert nincs bizalma azon tisztviselőkben, akiket a minisztérium kiküldene, maga mondta, hogy a bírósághoz nem fordul, mert nem olyanok bizonyítékai, hogy azok a bíróság előtt érvényesek legyenek. De, tehát, ha hibát követ el a képviselő úr azzal, hogy vádakat hoz fel anélkül, hogy azokat bebizonyítaná, érzékenyen megsérti azokat, akiket vádol, mert ha vádjai alaptalanoknak bizonyulnának is be, nem képes soha jóvá tenni azt, amit alaptalan vádjai által elkövetett. De a képviselő úr nem volt méltányos, mert amiket felhozott, nem is annyira vádak, mint inszinuácziók. Például hozza fel, hogy egy bizonyos töltés azért nem vágatott át, mert az illető — nem tudom micsoda főhivatalnoknak 200 darab aranyat adott; ismét például hozza fel, hogy egy tisztességes vállalkozó, aki keresetét nem kapta még ki, egy főhivatalnoknak 2000 frtot adott volna, csakhogy azt megkaphassa. Hát azt kérdem a t. képviselő úrtól, mikor történt mindez, kivel történt, ki az, aki ezen összeget adta, és kinek adta azt ? (Felkiáltások a szélsőbalon: Majd megmondja!) Azt hiszem, jogom van ezt kérdezni, mert engem, mint minisztert illet meg az első vizsgálat. Ha a t. képviselő úr szíves lesz konkrét eseteket felhozni, legyen meggyőződve, hogy én hivatalos hatáskörömben teljes szigorúsággal megvizsgálom, de, hogy egy példaképen hozassanak fel vádak, anélkül, hogy az idő, a személy, a hely és alkalom megneveztessék és ezáltal lehetetlenné tétessék arra a felelet, az ellen tiltakozom. Azután azt mondja a képviselő úr, szintén csak mintegy például, hogy van egy tisztességes mérnök, aki nem akarta a felülvizsgálatot teljesíteni, amint azt neki a minisztériumban megparancsolták, mert lelkiismeretével megegyeztethetőnek nem tartotta. Itt is azt kell kérdenem, ki az a tisztességes mérnök ? Méltóztassék megmondani, mikor történt ? Történhetett két év előtt, történhetett tegnap, de nincs módom intézkedni benne, ha nem tudom, kivel és mikor történt. Méltóztassék tehát megmondani, ki az ? Én előre is biztosítom, hogy amennyiben alaposak lesznek a vádak, mindenesetre szigorúan fogok eljárni. Ily előadásra, melyben sem egyén, sem tény, sem idő, sem hely és körülmény nem jelöltetik meg, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ily alapon a vizsgálat el nem rendelhető. Azután azt mondja a képviselő úr, hát ha még a parlamenti vizsgálat előtt kideríthetné, hogy miképen taníttatik ki az egyszerű napszámos, hogy miképen húzza meg a kötelet a mélységméréseknél. Hát az, hogy megvan az akarat sok vállalkozónál a felülvizsgálat alkalmával a maga részére kedvezőbb tényállást tüntetni ki, az nem újság. Ezt mérnökeink épen olyan jól tudják, mint más. Épen ily esetre figyelmeztetett a szegedi folyammérnök és elmondá, hogy ily esetekben mennyire kell vigyázni. Hogy tudják az illetők, hogy mire kell vigyázni, legjobb biztosítéka annak, hogy meg is fogják tenni. De nincsenek is annyira magukra hagyva az egyes mérnökök, mert fölöttük a felülvizsgálat van, de sőt időközben is történtek mérések. A felülvizsgálat pedig egy bizottság által történik. Már most, meglehet, bár így a priort nem ismerhetem el, de nem is tagadom, hogy lehetnek egyes elszigetelt esetek, melyekben a működő mérnök eljárása kifogás alá eshetik, de ez nem átalános jelenség és az nem történhetik meg, hogy a felülvizsgálatnál oly visszaélések forduljanak elő, milyeneket a képviselő úr előhozott. Itt sem mondhatok tehát egyebet, mint azt, hogy méltóztassék konkrét esetet előadni, kötelességemnek fogom tartani megvizsgálni és egész szigorral eljárni. Azt mondja továbbá a képviselő úr : »Vagy talán arra is azt felelnék, hogy nem tudják, hogy a Deutsch és Haas-czég tulajdonképen egy, azaz Haas a feje azon czégnek, ugyanazon ember, ki a Bach-korszak alatt csalás miatt elítéltetett, becsukatott és a kinek meg volt tiltva a kormánytól munkát kapni ? Azt nem fogják eltagadhatni, mert véletlenségből egy-két esztendővel előbb a pénzügyminisztérium által le lett foglalva azon Haas-czégnek könyve, amely a Deutsch és sógorai közti viszonyra vonatkozott és ez át lett téve a közlekedési minisztériumhoz. Azonban ott ezt a dolgot elhalasztották. Én utána jártam, meddig ment a dolog és tudok is két osztálytanácsost, a többit kideríteni majd a vizsgálatnak lesz feladata. Én megvallom, tehát, hogy én ezen esetről semmit sem hallottam. Kérdeztem az államtitkár urat, tud-e felőle, az sem tud felőle. Itt szintén nem tehetek mást, mint hogy felszólítsam a t. képviselő urat, méltóztassék a két osztálytanácsost megnevezni, aki tud erről a dologról. Azon osztálytanácsosok egyébként, akik tudnak felőle, és nekem jelentést arról nem tettek,d— e tárgy még függőben van, nagyon hibáztak. De minda mellett akár hibáztak, akár nem, miután felhozatott, nekik kötelességük volna előttem a dolgot felfedezni, hogy tisztába hozassák. Elsősorban nekem, mint felelős miniszternek kötelességem, hogy ha feladás történik, én rendeljem el a vizsgálatot. A többi aztán a bíróság dolga. Alkotmányos és adminisztratív szempontból a miniszter el nem kerülhető ily dolgokban, annak nem csak tudomással kell felőle bírni, hanem neki kell az első vizsgálatot elrendelni. A t. képviselő úr általában szót emelt a Tiszaszabályozás dolgában, és úgy látszik, a szabályozás kezdetétől fogva mindenért, ami történt, a közlekedési minisztériumot okolja. Méltóztatnak tudni, hogy a Tisza-szabályozás mikor kezdetett meg, hogy az abszolút kormány alatt mikér folytattatott, s mikor vette át a magyar kormány. Azt hiszem, hogy azokért, mik ez előtt történtek, nem fogja a t. ház a közlekedési minisztériumot okolni. Bátor vagyok a t. házat figyelmeztetni ezenkívül arra, hogy a Tisza-szabályozásnál volt egy közeg: a királyi biztosság, mely az egész tiszaszabályozási ügy vezetésével meg volt bízva. Ha hibák történtek, azokért elsősorban a kir. biztosság felelős. A t. képviselő úr határozati javaslatot is adott be. Megvallom, nem vagyok képes azon határozati javaslathoz hozzájárulni. Én azon határozati javaslatban minden alkotmányos elvnek fölforgatását látom: egyrészt elvonni azt, akit vádolunk, a maga törvényes tárájától, másrészt megtagadni a vádlottól azon formákat, amelyeket a törvény előírt, megtagadni a vádlottól azt, hogy tudja, ki az ő vádlója, és így egy velenczei tizek tanácsát alakítani, ehhez nem járulhatok. Nem a jogállam eszméje csupán, de Magyarország jogelvei századok óta azok voltak, hogy senki törvényes bírájától el nem vonathatik, senki máskép el nem ítéltethetik, mint a törvények és a törvényes formák szerint. Minthogy pedig ezen határozati javaslatban mindezt tagadva látom, ily határozati javaslathoz én nem járulhatok. (Helyeslés jobbfelől.) Pázmándy Dénes képviselő úr is adott be egy határozati javaslatot, melyben egy parlamenti vizsgáló bizottság kiküldését kéri. Én ehhez sem járulhatok, mert nem tartom megfelelőnek sem a parlamentarizmussal, sem pedig az adminisztráció követelményeivel. Ha a miniszter ellen adatnak be vádak, a képviselőház intézkedhetik, bizottságot küldhet ki. Ez jogában áll, így is kell tennie, de egyes miniszteriális és a miniszternek alárendelt tisztviselők ellen emelt vádak miatt parlamenti vizsgáló bizottság nem küldhető ki, mert elsősorban a miniszter, azután pedig a bíróság illetékes. (Helyeslés jobbfelől.) E határozati javaslatot sem fogadhatom el, hanem pártolom Baross Gábor határozati javaslatát. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A napirend. Elnök: A holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésnek napirendjére nézve leszek most bátor előterjesztést tenni s remélem, azt a t.hát méltóztatik elfogadni (Halljuk! Halljuk!) A holnapi ülés első tárgya leend a tisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottságba hiányzó két tagnak és a véderő bizottságba hiányzó egy tagnak megválasztása, ezután következik a ma be nem fejezett vita folytatása és végre — remélem, hogy a t. ház időt szakít arra is — hogy a szombati ülés napirendjéről lemaradt interpellácziót Almássy Sándor képviselő úr megtehesse. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 perckor). A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Márczius 1. — Az országos régészeti és embertani társulat ma délután 5 órakor a magyar tud.akadémia kistermében Pulszky Ferencz elnöklete alatt nyilvános ülést tartott, nagyszámú hölgyközönség jelenlétében. Az első felolvasó Radvánszky Béla b. volt, ki jellemezvén őseink fényűzését, különösen a pohárszékeken tartott ivóeszközöket ismertette. Ezekből ugyan kevés maradt fenn korunkig, minek oka részint abban keresendő, hogy a divat változtával azokat becserélték, részint abban, hogy a lefoglalt főúri ezüstös aranyjavakat pénzzé verték. Ezen ivóedények leginkább ezüstből készültek, melyek csak belü megaranyozva, kívül pedig zománczozottak . Tiszta aranypoharak ritkán fordultak elő. Ismerteti ezután az úgynevezett fortélycsaló poharakat, a gömbölyű fenekű barátokat, melyek kézről-kézre jártak s melyeket meg nem lehetett letenni. Majd a fedeles, talpas rákról szól s a verítékes pohárról, melynek oltköny vagy esőcsepp volt kiverve. Czápa pohart nevezték, melynek külső része czápabörme volt pontozva. Őseink maguk is találtak fel mintákat, nemcsak ötvöseik, melyeket vág, állat- vagy a növényvilágból vettek, az úr mintájára készültek a legszebb ivóeszközök, az almá-s körteféle poharak, vagy a két szőlő alakú pohár, mely úgy nézett ki, mint a lőfürt. Ezután két leányforma poharat mutt be, melyeket folyadékkal szintén nem lehetett lett voltak még malom, gálya, gondola alakú poha Használatban valának továbbá az elefántcsont habár igen ritkán, gyöngyházból, strucztojásból, gyakran ludtojással helyettesítettek, szerecsendió készült s aranyozott ezüstbe foglalt poharak. A czellán vagy kristály pohár, mely szintén ezüstbe foglalva, csak a 17. században jött használatba. Ezután az Erdélyben elterjedt kupákat ismeti s a kétfülü és egyfülü csészéket, melyek gyümöltartásra szolgáltak. Végül a 16. és 17. századbeli mosdómedence és azokhoz való korsókról szól. Érdekességében e adása sokat nyert az által, hogy a nemzeti múzei gazdag kincstárában levő régi magyar ezüst edényét bemutatta. Pulszky Ferencz a 12—16 században Mgyarországon irt és díszített kéziratokról értekez. Értekezésének tárgyául a könyvkiállításra beküldő régi könyvekben előforduló képeket s inicziálékat vasztotta, melyeket a közönségnek be is mutatott. Is a Pray ködeiben előforduló s 1227-ben készült 5 tol rajzot; a gyulafehérvári könyvtár kincsét képező 1377-ben irt misekönyvet, az egri érseki könyvtár ét 1394-ben Miskolczi László által irt misszálét s részben a nemz. muzeum, részben a pozsonyi társas káptalán birtokában levő misszálékból több képet. Bemutatott ezután 1406-ból körmöczi és selmeczi jegyzőkönyveket, melyeknek díszítésein határozottan a burgundi befolyás észlelhető. Legérdekesebb volt azonban a két antifonálé, melyek közül az egyik az esztergomi székesegyház tulajdona, s amelyről biztosan nem tudjuk, itt készült- e, csak lapszél díszítményeiről sejtjük; de a másik, a győri, a határozottan magyar kéz műve, s ennek kötései egyike az eddig ismert legremekebb kötéseknél! Mindkettőn szintén a burgundi befolyás észlelhető míg ellenben az 1529-ből való Kriza-kódexen már határozottan az olasz befolyás látszik. Felolvasását elméi megjegyzésekkel kisérte, melyek a közönséget derül hangulatba hozták. Ezután zárt ülés tartatott, melyet a folyó ügyek lőnek elintézve. A regálék megváltása. Az 1882-ik költségvetés előterjesztése alkalmával megpendítette a pénzügyminiszter úr a regálésjog megváltásának kérdését is. Azóta komolyan foglalkozik ezen tárgygyal a magyar közönség, foglalkoznak különösen a dolognál közelebbről érdekeltek. A miniszter úr fényes beszédéből nem, lehet ugyan határozottan megérteni, minő alapokra kiválna a megváltást fektetni, — de a mondottakból kettetve, gyanítani mégis lehet, — hogy a regot a községekre szándékolja átruházni, amely állami kincstár által a jogosultaknak fizetendő jogot, — az államnak kamatostul megtéríteni L. toznának. Tekintettel arra, hogy az italmérési jog megváltásának czélja a szabad ipar fejlődése s igy a nemzetgazdászati szempontokból indokoltnak jelentkezik, — alig fog akadni jogosult, a ki e magasztos eszmét ne üdvözölné, ám de a kiviteli mód sok nehézségekbe ütközhetnék s azért félhető, hogy ennek helyes alkalmazása nélkül nem fogjuk elérni, amit elérni szándékolnak. Legyen tehát szabad ez irányban némely megjegyzéseket kockáztatnom. Az ország érdeke úgy, mint az egyeseké azt hozza magával, hogy a regálék megváltásának kérdése egyszer mindenkorra úgy oldassék meg, hogy ennek még csak utónyomai se maradjanak. Ez pedig nézetem szerint nem fog, ha a kormány azon nem épen szerencsésen tagadó módozatot ajánlaná a törvényhozó testet hogy a regálejog a községekre átruháztatnék, ezek által viselendő megváltási teher árán.