Pesti Napló, 1882. április (33. évfolyam, 90-118. szám)
1882-04-01 / 90. szám
90. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, 1882. szombat, ápril. 33. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. —■ 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint A, előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti MTapló« kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1882-dik, harminczharmadik évfolyamára. Az áprilisi évnegyed beálltával felhívjuk mindazont. előfizetőinket, kiknek megrendelése lejárt, hogy azt minél előbb megnyitani szíveskedjenek. A FESTI NAPLÓ megjelen naponkint kétszer, legalább két nagy ivén, számos melléklettel. A FESTI NAPLÓ kiadatik vasárs ünnepnap után napokon reggel is. Előfizetési árak: (Vidékre postán küldve, helyben házhoz hordva.) Fél évre......................12 firt Évnegyedre.... 6 „ Egy hónapra ... 2 „ Ha az előfizető részéről az esti lap postai különküldése kívántatik, a felülfizetés évnegyedenkint 1 fornt. Előfizetésre a postai utalványokat ajánljuk. Az előfizetések az Athenaeum kiadóhivatalába, Budapestre (barátok tere) küldendők. Budapest, márczius 31 Drága Bosznia, immár harmadszor hivatnak fel Bécsbe a delegácziók megszavazni a költségeket, melyeket a tartomány igényel. Ápril hó közepére szól a királyi levél, melyben a két ország képviselői rendkívüli gyűlésre szólíttatnak, hogy adjanak pénzt az új honfoglalásra. Hát van pénz? Most kölcsönöz nekünk Rothschild huszonhét milliót, csakhogy ez mind a szentesített deficit fedezésére fordítandó ; amit a delegácziók ezentúl meg fognak szavazni, annak még nincs gazdája. Hanem majd behajtják azt rajtunk valahogy, abban semmi kétség. Fizetünk, ha van miből, ha nincs miből. A bosnyák lázadás leverésére kívánt tíz millió elfogyott szerencsésen. Le van-e verve a lázadás? Még nincs, ma jött a sürgöny, hogy tegnapelőtt is verekedtek; a falukból a férfi népség még mind a hegyek közt van, szabad életet visz és rabol; sok átszökött a semleges és velünk barátságos Montenegróba, melynek miniszterelnöke és fővezére oly szívélyes sürgönyöket váltott Skobeleffel; mások elszéledtek s mint apró guerillacsapatok barangolnak az országban; némely vezérek több száz emberrel rendelkeznek , a munka nagy része tehát még hátra van. Hogy a tiz millió nem futja, előre volt látható, ki is volt mondva; de a kormány jónak látta nem kérni többet, nem akarta megijeszteni az embereket s azon elvből indult ki, hogy kevésbbé fáj a testcsonkítás, ha ezenkint történik. De ravaszul akként is okoskodott, hogy ha egyszerre eleget kér, másodszor nem kérhet többet, kétszerre pedig nagyobb összeget szavaztathat meg magának, mint egyszerre. Úgy is jön, a tíz millió volt a foglaló, most következik a számla. A diadalmi mámort felhasználva a kormány, nagyobb önérzettel áll elő mértéktelen követeléseivel. Íme derék csapataink legyőzték a bevehetetlennek hitt Krivoscziát s keresztül-kasul járták Jagorját, Herczegovina legvadabb vidékét. Montenegro meg van félemlítve. Ápril 15-ikéig a béke talán helyre is lesz már állítva. Ki tagadhatná, hogy újra kezdeni ezen hadjáratot bajos és költséges lenne s tehát biztosítani kell a monarchiát , hogy a lázadás ne törhessen ki másodszor. A logika tökéletes s a következtetés az, hogy tessék 30 vagy 40, vagy 50 milliót megszavazni várépítésekre Krivojcziában, Herczegovinában s Montenegró határszélén. Ezen veszély fenyegeti a delegácziót. Erre pedig nincs pénzünk. Ha volnának kőfalakba fektetendő millióink, azokat inkább Erdélyben kellene alkalmaznunk s a Kárpát láncz mögött, honnan a nagy háború és a nagy veszély fenyeget, mint fenn Dalmácziában és Boszniában, hol legfölebb helyi természetű lázadás törhet ki s Montenegro serege okozhat alkalmatlanságot, de hol nem veszthetünk hadjáratot. Kár volt Niksics várát odaadni és Klobuk várát lerombolni s a törökök által épített őrházakat feladni. Uj várakba óriás befektetéseket tenni nem érdemes, mig az ország nem is a mienk, s hogy az marad, még nem bizonyos. Úgy járhatunk, mint a lombard-velenczei várépítésekkel; a magunk országát erősítsük, ne holmi elfoglalt tartományokat. És várjon ily várak meggátolnák-e Montenegrót, hogy megrohanjon bennünket, ha Szent-Pétervárról parancsot kap, hogy tegye ? Nem, mint Törökországot is megtámadta, daczára végvárainak. A várak között mindig betörhet. Sokkal czélszerűbb volna Montenegrót elpáholni, hogy tanuljon tőlünk félni, vagy ha kell, körülötte — de csak körülötte, — állandó kordont szervezni s a mostani felkelőkből, katonai fegyelem alatt, élő sánczot építeni a rabló állam ellenében. Aki pedig kivándorolni akar, hadd menjen, nem kár érte, a Montenegróba menekültek helyébe katholikus szlávokat lehetne telepíteni, így szokott eljárni Oroszország, ha valamely tartományt meghódít. Bizonyos az, hogy Magyarország pénzügyi helyzete több katonai pazarlást elviselni nem képes. Jó lelkiismerettel a magyar delegáczió több költséget Boszniára meg nem szavazhat, mint a mennyi a lázadás tökéletes elfojtására s a helyőrségek ellátására okvetlen megkivántatik. Ennyit igen, mert ez kell, egyebet semmit. Hanem ezen takarékos áldozatkészség mellett a delegácziók feladata leend szellőztetni a viszonyt Montenegróhoz is, valamint a bosnyák kérdés diplomácziai oldalát egyáltalában. Mert mégis érdekes volna tudni, hogy voltaképen miért és kinek hozzuk mi azt a rengeteg áldozatokat? A jövő fátyolát egy kissé fellebbenteni nem ellenkezik a parlamentáris testületek indiskrét szokásaival. Mi úgy vaktába dobjuk ki a pénzt és ontjuk a vért, követelheti ezt tőlünk egy alkotmányos kormány ? Rövid ideig, ápril 15-től 26-ikáig fognak a delegácziók ülésezni, elég is ez a bosnyák kérdések megvitatására s a szükséges pénzek megszavazására. Szükségtelen s állandó természetű költekezések tárgyalása pedig nem rendkívüli ülésszak elé való. Ami Bosznia szervezetére, befektetésekre, építkezésekre stb. vonatkozik, arról beszéljünk őszszel, mikor nem leszünk a lázadás közvetlenbefolyása alatt, addig ráérünk a dolgot megfontolni és előkészíteni. Mindenekfelett pedig óvakodjunk Boszniát felfújni, mintha oda helyeznék át a monarchia súlypontját. Katonai körökben erre nagy hajlam mutatkozik, kapcsolatban a keleti kérdésben tervezett további akciókkal. De mi ne feledjük, hogy a Duna nem arra folyik, s hogy Magyarországnak feladata magáról gondoskodni s nem Boszniáról. Elég bajunk, elég teendőnk van nekünk idehaza, nincs nekünk kidobni való pénzünk Boszniára. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — April 1. — A dalmát tengerpartról. R a guza, márcz. 26. Ha van szépsége a dalmát tengerpartnak a Bokka di Kattaróig,az mindenesetre Raguza, kies vidékével s a közvetlenül Raguzába vezető két csatornaút. Hiába dicsérik a turisták északi Dalmácziát Spalatóig, a Kars legalján látható féltropikus növényzetével , én Raguzát a Kanale de Giupanával s Kalamottával fölébe helyezem szépség tekintetében az egész északi tájnak. Raguza fényképe nem lenne teljes, ha nem a Giupana csatorna távlatából szemlélnék először, mert a Bokka falánál egyszerre üde zölddé változó vidék elővidékét képezi Raguzának s azzal topografikus összefüggésben van; a város tetőpontját alkotja azon bájos útvonalnak, mely a Jakhán szigettől Lakroma örökzöld szigetéig nyúlik, s Raguza kikötője a város északi csúcsával már a Giupanában szemünkbe tűnik, s folyton előttünk áll, míg két órai hajózás után a kikötőbe jutottunk. Midőn a bejáraton csak 120 méter széles Bokka falsánál befordulunk, melyet vihar idején aggódva lép át a hajós, még eszünkben van Meleda sivatag szigete, puszta szikláin a »lasciate ogni speranza« jelszóval s nem feledtük a Meledától délre elterülő tenger végtelen síkját. Az ál Bokka kapuja egyszerre elzárja előlünk a sivatagot és a sík tengert. Óriás tengerszem terül előttünk, honnan, azt hinnéd, nincs kijárás ; köröskörül magas hegyek, melyek a csatorna * két szűk száját egészen elfödik. Ha jéghegyet s havasokat varázsolhatnánk ide, a svájczi tavakon képzelhetnék magunkat. Jobbról félkörben a Kars emelkedik fölöttünk 4—5000 láb magas ormaival, melyeknek ridegségét elveszi a hegyek derekán kezdődő dús növényzet, olajfa erdők, narancsosok, szőlőhegyek s a Karssal szemben lévő Giupana sziget, hol cziprusbokrok szőnyegezik a talajt s egy talpalatnyi szürke föld gém mutatkozhatik. A tengerszemet játszó Giupana csatorna végén már minden szem a természeti szépségekben még gazdagabb Kalamotta csatorna felé s annak végpontjára irányul, hol Raguza elővárosa s kikötője, Gravoza tűnik föl másfél órai távolban. »Raguza, Raguza» — kiált föl a hajó népsége, s uj élet pezsdül a hajó fedélzetén. Mindenki Dalmáczia Nápolyába vágyik s örül, hogy északi végét megpillanthatja a városnak, hol ma az osztrák-magyar monarchia sarkpontját képzeli. De a Kalamotta csatorna maga is sok vonzerővel bir. Alkata ép oly tengerszemet mutat, mint Giupana. A tenyészet jobbról balról sokkal bujább s a part mentén falvak szegélyezik gyönyörű kertekkel, nyaralókkal, melyek közül Trsteno (Kamoza) faluban Gozze grmakertje tűnik fel leginkább két óriás platánfájával; századok növelték nagyra e terebélyes párt, melynek törzse a távolból sziklához hasonlít. Jobbra Mezzo szigetén tündérregéket költenek a dalmát szerelemről, mely a mai anyagi korszakban is megőrizte eszményiségét s a középkori szivek tiszta szűziességét. Nem ismerik itt a szabad szerelmet, mely tilosban hajhászsza a gyönyört, s melynek czélhoz vezető útja a kaczérkodás és csábítás, hogy szerelmi katasztrófában végződjék. Jaj annak, ki itt a lányra kiveti hálóját nem azért, hogy az egyházi áldás kötelékével magához fűzze, hanem hogy megkerítse azt. Még ma is halállal torol meg az erkölcsiségében sértett közérzület minden alattomos csábítást, sőt a csábítási kísérlet sem marad boszulatlan. Nem rege, hanem az ötvenes években megtörtént eset a következő: Trsteno községében egy ifjú halász tilos viszonyt szőtt Mezzo sziget egyik szép hajadonával, kit bűvös barna szemeiért, aranyos szőke hajáért s amazon termetéért a sziget Vénusának hívtak. A leány nem tagadta az ifjú előtt lángoló viszonszerelmét, habár a trstenói halász minden házassági ígérettől tartózkodott. A szerelmes pár a tengeri csatorna tükrén adott találkozót egymásnak. Mikor a mezzói Vénus éjjel szülői házától szabadulhatott, beúszik a tengerbe s világgyujtással ad rendez-vous jelt a túlsó parton szeretője után sóvárgó halásznak, ki a kitűzött fény után úszva, megtalálja kedvesét. A lángoló vonzalomnak rövid időn foganatja lett; a tenger sem állhatta útját a fékezetten természet törvényének. A leány fitestvérei tudomására jutván e tilos viszonynak, boszut esküdtek a halász ellen s elhatározták, hogy a csábitónak meg kell halnia. Egy éjjel, midőn a leány rokonainál a szomszéd faluban volt, fivérei a révből a tengerre eveztek s hajójukon meggyujtották a találkozást jelző lángot; a halász jött s úszott a világ felé; de a hajósok folyton tovább tovább eveztek s a lidérczláng után úszó halász végleg kimerülve, a hullámok közt lelte halálát, »Így veszszen el minden gonosz szerelmes« — mondta rá a mezzói nép. E szomorú történet híven jellemzi a dalmát világ felfogását a szerelmi viszonyról. Itt csak az szerethet, aki házasodni akar, különben csuklyát kell neki öltenie, ha élete kedves. Az Adria keleti partjain más levegő van, mint a többi Európában; barczias, marezona és erkölcsös népet nevel a Kars. A hajó a Kalamotta-csatornán Raguza felé mindenütt zöld ligetek közt halad ; jobbról a Kars oldalán fut a híres út, melyet a franczia okkupáczió alatt Marmon tábornok épitett — »non sibi sed nobis« — Zárától Kasztelnuovóig. Ez Dalmácziának egyetlen nagy útvonala, mely a fővárost a Bokkával szárazon összeköti s az itteni kőkincs lehetővé teszi, hogy a francziák alapította forgalmi vonal folyton kitűnő karban legyen. Mezzo szigetének északkeleti csúcsán emelkedik a Spagnolo erőd, mely a Kalamotta csatornát s innen a raguzai kikötőbe vezető utat dominálja. Raguzáig nyílt tengert csak egy pillanatra látunk, midőn Kalamotta kis szigetet elhagyva, délnyugat felé tekintünk. De e szabad kilátás csak addig tart, míg a kikötő természetes előfalát képező Daksa sziklához érünk, hol már Raguzában vagyunk. Ezért mondhattam egy kis poétika liczencziával, hogy a Kalamotta csatorna egy tengerszem egész Gravozáig. Itt a Daksa-szirt alatt, szemben a délszláv költőktől sokait megénekelt Ombla öböllel, horgonyzott Európa tüntető flottája, midőn Dulczignót a portától Montenegro részére kidemonstrálták. A büszke hajóhad nem fért be a belső kikötőbe, melyet a Klopudi félsziget minden vihar ellen óv s a legalkalmasabb kereskedelmi révparttá tesz, de egy európai hajórajnak kissé szűkre szabott. Örökké emlékezetes hely marad nekünk. Montenegro mindig eszünkbe fogja juttatni, hogy miért is segítettük mi őt Törökország romlására nagyobbodni, erősbödni ? A sors gúnymosolya lebeg itt a raguzai vizek fölött, honnan folyton csak azt kell jelentenünk, hogy a megvert felkelők Montenegróban szervezkednek újra ellenünk. Végre Raguzában vagyunk, hol mint koronában tetőpontját éri a dalmát part minden terjmészeti díszes múlt dicsősége. Nem Zára, hanem Raguza Dalmácziának igazi fővárosa, habár köztársasági múltja e méltóságra nem is nagyon ajánlja. Bármely pontról nézzük a várost gyönyörű környékével együtt, mindenütt meglepőleg szép az s feledteti velünk a tartomány kopár jellegét. Hatalmas erődök uralnak mindenütt a magaslatokon; jobb és balszárnyon fenséges szigetek; virányok szigetek benn a varacsokkal övezett városban és város körül. Fenn a franczia hadmérnökök által meghódított Karsalant beláthatatlan messzeségben az Olaszországig hullámzó Adria. A norvég partok elűzhetik emlékezetünkből a dalmát tengervidék képét, de Raguzát, aki egyszer látta, nem felejtheti el. Szabad óráimban, midőn a havettéris politikai gondoktól menekülni akartam, több kísérletet tettem föllelni a legkedvezőbb pontokat, honnan a raguzai panorámát egész nagyságában élvezhessem. Eöl a magasba! »Az emberektől elszakadva, hol a lélek szárnyát kibontja« s hol Raguza kibontakozik előtted. A Kasztelinovóba és Trebinje felé vezető úton fölfelé haladva, a város déli oldala, tehát legnagyobb része egész pompájában látható. A lovagi középkor s a renaissance ölelkezése. A déli kis kikötő mólójától a város északnyugati végéig félkörben sziklákon épült várfalak zárják el Raguzát a tengertől s ez egyik megkülönböztető jele a többi, tengerre nyílt dalmát várossal szemben. A várfal egyik kapcsát egy a tengerbe ugró magas szirten épült St. Lorenzo erőd, a másikat a molo kaszárnya képezi; viharos időben az Adria haragos hullámai a legnagyobb hévvel ostromolják e két pontot, melyhez sok nép gyűl, hogy soha el ne mulaszsza főélvezetét, gyönyörködni a tenger tajtékzó dühében. Mint a felhőtlen csillagos égen, úgy merenghetünk el az óceán sima, zajtalan tükrén, mindkettő a végtelenség régióiba vezet bennünket. De ha bámulatra akarjuk magunkat ragadtatni, akkor az égiháborúval szövetkezett tengeri zivatart nézzük, midőn a szirteket megrendítő habok a felhők felé kapaszkodnak s mértföldekre elhallatszó zugó morajuk versenyre kel a mennydörgéssel, a hajó a révpart előtt eltűnik a hullámhegyek közt. Én láttam ezt és éreztem halandó részemet. A város a tengeri sziklacsoport s a monte Sergio által képezett medenczében fekszik s benn főut Czájával, a Stredonevel egészen európai színezetet mutat; egyenes vonalban épült két-,háromemeletes házak; elég tágas terek mindenütt egy feltűnő templommal, melyek közt legszebb s legimpozánsabb a dóm; tetőzete bizánczi kupola, s hajójában a merész iveket a legnemesebb renaissance stylusban épült oszlopsorok tartják. Archeologok talán több érdekest találnak szent Bazilius templomában, mert amannál kívül-belül sokkal régibb, talán klasszikusabb. De szépészeti tekintetben figyelemre méltóbb templomot nem találunk a raguzai dómnál. Ide gyűl a város még el nem pusztult arisztokrácziája, hogy olasz nyelven s a régi dicsőség emlékein élő páthosz hangján hallgassa az isten igéit. Egyébiránt a szláv egyházi szónokok sem engednek pathetikus előadás dolgában az olasz papoknak. Azt vélhetnék, hogy tömegeket izgató néptribunok szónokolnak, pedig az egyház szolgái oktatják erkölcsre s istenfélelemre a híveket. A déli hév okozza e túlságos emelkedettséget a hangban és taglejtésekben. Az újkori terek mellett a régi épületek egész tömege bujkál itt a mellékutczákon. A főparancsnok lakhelye meglepőn szép velenczei ízlés szerint épült palota, melynek első emelete szoborvirágokkal ékített oszlopokon nyugszik. Itt laktak a raguzai köztársaság egy-egy hónapra választott elnökei, kiket rettore-nak hívtak s működésök idejére arra köteleztek, hogy a hivatalos palotából soha egy pillanatra se távozhassanak. Egy hónapig éjjel-nappal itt lakoztak az elnökök, honnan most Jovanovics b. altábornagyot a havertéri gondok annyiszor kiszólitják. Büszke respublika volt ez a Raguza, melynél most dinasztikusabb s monarchistább érzelmű városa nincsen Ausztria- Magyarországnak. Raguza polgárai már 1869-ben hajlandók voltak a honvédségi törvényt végrehajtani; többen önkénytesen be is léptek közülök a honvédségbe. Majd most, midőn a lázadás Krivoscziában kitörte város és Raguza Vecchia lakosai közül többen Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva, Budapest, márczius 31. A képviselőház holnap 12 órakor tartja a szünet előtt utolsó ülését, igen szűk, kimért napirenddel. Ezután a ház, a ma hozott határozat értelmében, ápril 26-dikáig (s nem 2-dikáig, mint esti lapunk sajtóhiba folytán említi), nem tart érdemleges ülést. Uralkodónk látogatása az olasz udvarnál, úgylátszik, elmarad. Az olasz közvélemény, mint az olasz sajtóban nyilvánul, azt követeli, hogy a látogatás Rómában történjék, vagy sehol. Ő Felsége Ferencz József pedig, könnyen felfogható okokból nem akarja Rómában meglátogatni az olasz királyt s igy a helyre nézve megállapodás nem jöhetvén létre, az olasz látogatás elmarad. (A Bud. Korr. félhivatalosan írja: Azon mód, melylyel az olasz sajtó ő Felségeik egy esetleges utazását az olasz királyi párral való összejövetelük helyét illetőleg tárgyalja, nehezen fogható fel. Ezen utazásra nézve mindeddig még nem történt elhatározás, ha az azonban a jelen év folyamában bekövetkeznék, majdnem önként érthető, hogy az olasz udvarnak Rómában leendő meglátogatásáról szó sem lehet, minthogy ezáltal épen az olasz kormánynak és Umberto királynak okoztatnék a legnagyobb zavar. A legalkalmasabb idő erre az utazásra mindenesetre akkor lenne, amidőn az olasz királyi pár Monzába fog nyaralni, s az oda közel fekvő Milánó is elegendő helyet fog az esetleges ünnepélyekre nyújthatni.) A legújabb merénylet Oroszországból ismét merénylet híre érkezik. A merénylet színhelye ismét Odessza volt; a nihilista gyilkos ezúttal sikert aratott: akit sújtani akart, az ma már néma ember s a vitéz tábornok, a katonai bíróság ügyésze, a nihilisták üldözője, a halotti ravatalon fekszik. Az eset azt bizonyítja, hogy a forradalmi párt Oroszországban folyvást tovább működik s tán bizonyos jelentőséggel bír az is, hogy a merénylet akkor történik, midőn a pánszláv sajtó demobilizál. Ignatieff nyilatkozata: Bizonyos Marvin, ki a Suvaloff és Salisbury közötti titkos szerződés közzététele által némi hirnévre tett szert s most egy angol lap pétervári levelezője, közzéteszi beszélgetését Ignatieff gróffal. E szerint Ignatieff azt mondta volna, hogy a berlini szerződés hibásan terveztetett, rossz s nem tartható fenn. Ausztria-Magyarországnak, a berlini szerződés szerint, okkupálnia kellene Boszniát s Herczegovinát s e tartományokban a békét fentartani; e helyett Ausztria-Magyarország az okkupácziót háborúval kezdette s hajtotta végre s megszegte ezzel a berlini szerződést, amit azonban Ausztria-Magyarországnak Európával kell elvégeznie s nem Oroszországgal. Ignatieff nem érti, miért támadják azért Oroszországot, mintha ő bírta volna rá Ausztria-Magyarországot az okkupáczióra. Ezt nem Oroszország tette, hanem más férfiú, kit nem akar megnevezni s ki azért tette azt, hogy gyöngítse Ausztriát. A katalóniai zavarok. Esti lapunk távirata értesített ama nagy forrongásról, melynek Barcellona a színhelye. A forrongás kiterjed egész Katalóniára. Okot erre a franczia-spanyol kereskedelmi szerződés és az elrendelt új iparadók adnak. A mozgalom szervezve van s úgy látszik, titkos kezek munkálkodnak közre. A kormány lapjai a radikálisokat és konzervativoket vádolják, hogy Valencia, Arragónia s Katalónia tartományokban az izgatottságot politikai czéljaikra zsákmányolják ki. Santanderben 900, Valenciában 200, Saragossában 1800 adófizető megtagadta az adót. Barcellonában a fellázadt munkások megtámadták a katonaságot. Risztics bankja. A belgrádi bankügy miatt történt elfogatásokról, melyeket lapunkban ismételve említettünk, még a következőket közölhetjük: Az 1869. évben, mikor még Milán fejedelem kiskorú volt, s Blasnavacz tábornok, Risztics és Gavrilovics régenskedtek, alapították Belgrádban a frankó-magyar bank (jó firma!) közvetítésével az »Első szerb bank«-ot 200.000 aranynál valamivel nagyobb részvénytőkével. Könnyen fölfogható, hogy ez intézet igazgatótanácsába csupán az akkor a hatalmon levők hívei, barátai és rokonai jutottak be. Például Hadzsi-Toma, Riszticsnek s több befolyásos férfinak apja, továbbá a Hadzsi-Toma fia, végre Karabiberovics, Belgrád jelenlegi polgármestere, Simics külügyminisztériumi osztályfőnök s más csaknem kivétel nélkül Risztics pártjához tartozó polgárok és kereskedők. Mint egyéb helyeken, Belgrádban is erősen verték akkor a közgazdászati lendület reklámdobját; képzeletben aranyhegyeket láttak Szerbiában emelkedni, s mivel a hetvenes évek elején egy »délszláv Piemont«-ra a politikai kilátások a legkedvezőbbek voltak, azért a Száván inneni és túli szerbek egyaránt bizonyos hazafias kötelességnek tekintették azt, hogy a bankot betételeikkel gyarapítsák, s annak esetleges nyereményeiben osztozzanak. A szerb bank igazgatótanácsosai nem voltak ennyire naivak. A legtöbb közöttük nem rendelkezett tőkepénzzel, hogy azt a bankban elhelyezze, s akinek volt, az tőkéit okosabban gyümölcsöztette, mint a szerb bank részvényesei. Különben a szerb bank, hogy a kevésbbé vagyonos egyének tőkéit is megkaphassa, takarékpénztárt is alapított, melynek pénztárában csakhamar nem volt egyéb az »első szerb bank« részvényeinél. Ha sikerült a bank valamely pénzművelete, a nyeremény az igazgatótanácsosok javára íratott ; ha vesztett a bank, akkor a maga rovására írta a kárt. Az igazgatótanácsosok a részvényesek pénzével természetesen az európai börzéken játsztak, s mint sok más, ők is elvesztették a pénzt. Az elővigyázó és lelkiismeretes emberek minden figyelmeztetése és panasza hiábavaló volt. Risztics és pénzügyminisztere, Jovanovics P. az alapszabályok ellenére évekig nem tartottak közgyűlést, s lehetetlenné tették az ellenőrzést, amíg végre az 1873. év a szerb bank szélhámos gazdálkodásának is véget vetett. Ezer meg ezer exisztenczia tétetett tönkre; vizsgálatot követeltek, de jórészt hiába, mivel a megindított vizsgálatot, mely kiderített csalásokat és hamis könyvvezetést, — Risztics és társai rövid megszakításokkal csaknem 12 évig kormányozván az országot — újra meg újra elhúzták s elnyomták. A skupstinában az ellenzék hasztalan fáradt ez ügyre vonatkozó interpellácziók tételében; a szerb bank megbukásának ügye mind e mai napig, tehát hosszú évekig, elintézetlen maradt. Most hirtelenében jelentkezik néhány károsodott Újvidékről, s a belgrádi kir.törvényszék kényszerülve látja magát, a bank összes alapítói ellen föllépni, vagyonukat lefoglalni, s őket csalás és sikkasztás miatt vizsgálati fogságba vetni. Mivel azonban az előbb elmondottak szerint az igazgatótanács, két jelentéktelen tagjának kivételével, a Risztics-klikkhez tartozott, azért a per következményei szükségképen e klikk ellen irányulnak. Most tehát nemcsak a Risztics családot érte morális csapás, hanem közvetlenül Risztics egész pártja is annyira veszélyeztetve van, hogy minden politikai jövőről le kell mondania, ha a vádlottakat csalókul elítélik. Az lehetséges, hogy Riszticset, kinek Szerbiában csak háza van, ki azonban egész vagyonát a külföldön helyezte el, szintén elfogandónak jelenti ki a törvényszék, de ez jórészt egészen közönyös, mert bennünket csupán a belgrádi izgalmi per politikai következményei érdekelnek, s ezek előre láthatólag megtizedelik a Risztics-pártot. A vámhiányról. A vámhiányról ma megjelent czikkünkről, amennyiben az Ealk Miksa indítványával foglalkozik, azt írja a Pester Lloyd, hogy téves nézeteinkkel nem akar foglalkozni, hanem a tények helytelen előadását nem hagyhatja szó nélkül. Ameddig a Pester Lloyd csak állítja, hogy kifejtett nézeteink tévesek, nagyon könnyen mellőzhetjük észrevétel nélkül ezen egyoldalú állítást, hanem tisztelt kollégánk arra vonatkozólag, hogy a tényeket adtuk elő helytelenül, egy bizonyítékot idéz. Erre kötelességünk felelni. Azt írtuk ugyanis, hogy a törvényjavaslat meg Bajk és Szapáry úr. nyilatkozatai azon alaptévedésben sietődnek, hogy a vám és restitúció kezelését a közös pénzügyminiszter hatáskörébe tartozónak vélik. A Pester Lloyd tiltakozik az ellen, mintha ez lenne Fáik vélekedése. Mi idézett állításunkat, Balkot illetőleg, Fáik beszédének következő szavaira alapítottuk: »De a közös pénzügyminiszter, midőn a vámjövedelmet és a restitucziót kezeli, egész más alakban áll előttünk, mint ott, a mikor a közösügyi költségeket kezeli.« Balke szerint tényül elismeri, hogy a közös pénzügyér kezeli a vámot és a restitucziót, csak azt teszi hozzá s azt hozza fel ellenünk mai esti lapjában a Pester Lloyd, hogy nem az 1867. XII. t. ez. 41. §-ban megjelölt hatáskörben, hanem, a mint Falk beszédében egészen önkényes hipotézisül odaállíttatik , átruházott hatáskörben kezeli. Mi pedig azt bizonyítottuk először, hogy ezen hatáskörre nincs semmi törvényes alap — és ezen érvelésünk nem nyira Falk, mint a törvényjavaslat és Szapa.gr. pénzügyminiszter ellen volt intézve, mint akiket fentebbi idézetünk szerint e kérdésnél egybefoglaltunk volt. Bizonyítottuk továbbá azt, hogy téves az a másik állítása máiknak, hogy a közös pénzügyminiszter kezeli a vámot és restitúcziót. Ez az állítás nemcsak a törvénynyel, hanem a való tényekkel ellenkezik, mert a vámjövedelmet és a restitúciót a magyar és az osztrák pénzügyminiszter kezelik. Mi tehát Faik beszédét és a valóságban meglevő tényeket egyaránt helyesen tüntettük föl, és nem tehetünk róla, ha az a beszéd e tényekkel nem mindenben egyezik. Hol van Horvátország ? Pesty Frigyes, a jeles történetíró röpiratot tett közzé: Die Entstehung Croatiens czím alatt. Németül írta meg, hogy amott a Dráván túl is megértsék. Úgy látszik, megértették, s tudják is, hogy miről van szó, mert mint a kigyó, úgy szisszent fel a horvátnemzeti közvélemény,é s tegnap a horvátország-