Pesti Napló, 1883. április (34. évfolyam, 89-118. szám)

1883-04-01 / 89. szám

felszólalt ellene, de sohasem vette észre, hogy a ház nem határozatképes. Fájt lelkének, hogy azok, kiket a puszta szüle­tés ily eminens jogokkal ruház fel, nem bírnak elég érzékkel a kötelesség iránt, melyet ez reájuk ró, de sokkal büszkébb volt, és sokkal mélyebben érezte a háznak méltóságát, melynek ő volt elnöke, semhogy önmagától mondta volna ki azt, hogy határozatra nem képes ülésen elnökölt. Az angol parlament elnökeit választotta minta­képül. Bizonyos megnyugvást talált abban, hogy az angol parlamentáris tradíc­iók szerint az elnök csak akkor látja a ház határozatképtelenségét, ha erre nyilvános ülésben a tagok egyike által figyelmez­tetve lesz. Nem is látta meg soha s csak egyetlen egyszer történt, hogy valamely kérdés feletti szavazásnál kérte a ház egyik tagja a fejenkénti megszámlálást, mi­által a tagok határozatra nem képes száma kon­statálva lett. Mint a haragvó Zeusz trónjáról, úgy szállott le elnöki székéről. De az intelem, melyet a ház jelen nem levő tagjaihoz intézett, az Olympus dörgése és villámlása volt s ha valamikor, ekkor éreztette hara­gos megbotránkozásának egész fensőségét. Az ember lelke fájt, látni a hadvezért, kinek volt gárdája, de nem volt, a­mi annyira megillette volna: hadserege. * A főrendiház egyik tagjától hallottam elbe­szélni egy jelenetet, mely eléggé illusztrálja, minő hatást gyakorolt az országbírónak csak külső megje­lenése is. A díszmagyar öltöny, a szent István-rend nagy keresztje, az aranygyapjasrend nagy jelvénye bíz­vást elmaradhattak. Elég volt ő egymagában, hogy önkénytelen tiszteletre kényszerítsen másokat. Tavaly télen történt. A­mi ritkán esett meg, gyalog ment át Budára. A sikló pénztáránál jegyet váltott , beült a középső osztályba, hol akkor még senki sem volt. Egy jómódúnak látszó vidéki ember lépett be közvetlenül utána, s melléje ült. Az országbírónak égő szivar volt kezében, melynek tüzét nagyon meg­kívánta melléje telepedett emberünk, kinek szivarja kialudt. Illedelmesen kért tüzet. Az országbíró, kit úti társa nem ismert, odanyújtotta égő szivarját, oly kéz­mozdulattal, mely meghökkente a vidéki urat. Ez csak akkor nézte meg közelebbről a kis embert, a­ki hosz­­szú világosbarna, hátul összecsatolt testhez álló kö­penyben ült mellette s minél tovább nézte, annál in­kább kezdte hinni, hogy botrányos dolgot művelt. Félrehuzódott mellőle, először a sarok felé, de azért folyton az a változhatlanul szigorú arcz s a büszkén tartott fő kötötte le figyelmét, mely az országbiró egész alkatát elfeledteté. Egyre tovább húzódott és még meg sem indult felfelé a kocsi, a mi vidéki emberünk már a túlsó ülésen volt, hol egészen megkönnyebbülve simult az ott mellette ülő s időközben belépett idegenhez, ki Man­ethets frigy­ben üdvözölte s a vele szemben levő Csak a várban tudta meg, kivel jött a siklón felfelé. Ekkor vette észre, hogy szivarja ismét kialudt, egy szippantást sem tett belőle, de kárpótolta ezért az a tudat, hogy Magyarország országbírájával ült egy kocsiban, hacsak néhány perczig is. Annyi azon­ban bizonyos, hogy másodszor a világ minden kin­cséért sem cselekedte volna meg azt, hogy melléje ül. Szinte tiszteletlenségnek tetszett előtte, a­mit vég­hezvitt. Pedig az országbíró nem gőgös, csak méltósá­­gos volt. De még leereszkedésében is meglátszott a méltóság minden izén. Every inch a king. # Nincs elhagyatottabb habitákulum Budapes­ten, mint a kúria és a tábla épületei. Ezeknél talán csak a magyar jusztic­ia adminisztrácziójának alkot­mánya van mostohább állapotban. Az embernek csak­ugyan nincs alkalma épülni az itt tapasztalható épü­­letlenség fölött. Hasztalan sürgették minden oldalról, a tábla és kúria, az országgyűlés és a sajtó köréből, hogy a magyar felsőbb bírói kar megérdemelne tisztessége­sebb elhelyezést bírói munkája közben. De azért évek hosszú során két bérház és az előbb említett épüle­tek szűk, elégtelen és kényelmetlen helyiségeiben szo­­ronkodnak egymás hátán tanácsok, tanácselnökök, parallel tanácsok elnökei, bírák, jegyzők és írnokok. Tavaly történt, hogy a kir. tábla két büntető tanácsát kellett a Trattner-házban elhelyezni, ott, hol a kúria váltótanácsa van. Az e mellett levő helyiség egyike a legkényelmetlenebbeknek s egy tanács szá­mára sem elegendő. De azért abba az egy szobába két tanácsnak kellett bevonulnia. Az volt a kérdés, hogy fogja e két tanács végezni feladatát, mert egyszerre mindkettő ugyanazon helyiségben nem működhetett. — A megfejtés igen egyszerű, mondá szűkebb körben az országbíró. A minisztérium bizonyára azt fogja tanácsolni, hogy az el nem férő két tanács kö­zül az egyik nappal, a másik éjjel bíráskodjék. És keserű mosoly játszott ajkai körül. De azt már nem tűrhette, hogy azon tanács­terem, melyben ő elnökölt és a kúria udvara elha­gyatott állapotukban megmaradjanak. A tanácstermet újra bevonatta, a kúria udva­rát pedig csinos kertté alakíttatta át. És mert erre a budgetből nem telt, saját tárczájából fedezte a költ­ségeket. Voltak benső emberei a kúriai bírák között is. Ezek egyike volt V­é­r­t­e­s­y Sándor, előbb a semmi­tő­széknek, most a kúriának bírája. Még azon időből viseltetett vonzalommal iránta, midőn kanczel­­lár volt s Vértesy a kanczelláriában oldala mellett működött. Később Vértesy a miniszterelnökségnél nyert alkalmazást, s innen neveztetett ki a semmitőszék tú­rájává. Itt hajdani főnökével ismét találkozott s a viszony még bensőbbé fejlődött. A kúria teljes ülése őt bízta meg, hogy a kúriai birák koszorúját megrendelje Lehóczkyval. Ez volt a legszomorubb szolgálat, melylyel Mai­­láth emlékének maga és a kúria nevében legutolszor áldozott.* Enuncziáczióit a bírói széken és a főrendiház­ban plasztikus tömörség, szónoklatait klasszikus for­ma-tökély jellemezte. Nem mulasztott el egyetlen egy alkalmat sem, ha a birói függetlenséget kellett megvédeni. Ilyenkor kérlelhetlen volt s a maró gúny, melylyel ellenfeleit lefegyverezte, mindig elevenre talált. Ha nem a főrendiházban beszélt, sohasem ej­tette ki annak nevét, kinek érveit c­áfolta. A jogász­­gyűlésen legutoljára 1879-ben szólalt fel, élesen és hatásosan a birói függetlenség érdekében. És, a­mi feltűnt, nemcsak a teljes ülésben mint elnök, hanem a szakosztályi tanácskozáson mint jogász hallatta szavát. Még előttem áll azon szakosztályi ülés képe, melyen a felszólalás történt. A bírói kinevezések és előléptetések szabályozásának kérdése forgott szőnye­gen s az indítványt, mely a tanácskozás alapját ké­pezte, esetleg e sorok írója terjesztette elő. Ezen in­­t­i--­kiválttá, több oldalról élesen megtámadtatott, midőn közvet­lenül a vita bezárása előtt Mailáth György emelte fel szavát. Részletesen foglalkozott beszédében az ellen­érvekkel, de csak ezeket ismételte, a­nélkül, hogy utalt volna arra, mely oldalról mondattak. Csak egyetlen egy nevet ejtett ki ajkain. Ez Mirabeau neve volt. A szónokok egyike ugyanis, birói karunk egyik magas állású tagja, beszédében Mirabeaut is idézte, ki az önmagukat kiegészítő testületek despo­­tizmusára utalt. De hogyan ejte ki az országbiró e nevet! Azt a hatást, melyet beszédének erre vonatkozó néhány szava tett, nem annyira abból, a­mit mondott, hanem abból, hogyan mondta, lehet megítélni. »Én, — így szól, — nem fogadom el Mirabeau jelzett állítását, melyről egyébként nem tudni, hogy akkor tette-e, mikor XVI. Lajossal alkudozott, vagy pedig akkor-e, mikor a demagógia vállain diktátorrá emelkedett.« A hangból, melyen e szavakat mondá, mindenki meg­értette, mit érzett az országbiró lelke, midőn e nevet kiejté. Annál melegebben, annál lelkesebben szólt azonban a bírói függetlenségről a parlamenti rendszer keretében. »Ott —­­gy szólt, a­hol a parlamenti rendszer mellett a párturalom a dolog természete szerint érdek­uralommá fejlődik, okvetlenül szüksé­ges, hogy a nép érezze, hogy van egy intézmény, mely a pártok hullámzásain felül jogot és igazságot szol­gáltatni képes.« Elmondhatni róla, hogy ennek az eszménynek élt s ő volt annak legerősebb védője és támasza. Most kidőlt. Ki lép majd nyomába ? «. Mint e szigeten lakhatom, az reám, beteg emberre nézve, valóságos áldás. Aztán József főherczeg sok szívességet tanúsított irántam, minden feltűnés nél­kül, észrevétlen, gyöngéden. A fürdőigazgatóság a legjobb szobákat adatta nekem, a bért soha sem emelte, bár a másokét igen, gondoskodott kényelmem­ről anélkül, hogy kértem volna, reggelenkint virágo­kat küldetett nőmnek és unokámnak. Úgy hiszem, hogy mindezt a fürdőigazgatóság nem magától tette, hanem alkalmasint József főherczeg utasításából, a­ki meghagyta nekik, hogy hozzám figyelemmel, szívességgel legyenek. Megvallom, mindez jól esett szívemnek, s ez érzés szülötte az a versszak, a melyet az imént olvastál. De kihagytam mind az első, mind a második kiadásból, nehogy hízelgőnek gúnyoljanak, vagy valami olyat sejtsenek, a minek semmi alapja nincs. — Azt ugyan rosszul tetted — mondom egész komolyan — mert jól mondja Erdélyi János »A­mit érzesz, azt soh­’se tagadd el.« — Könnyen és hamar ítélsz — viszonzá Arany — az első és második kiadásból, igaz, kihagytam a versszakot, de a harmadik vagy negyedik kiadásban, halálom után benne lesz. íme lásd magad — folytatá a könyvtárához lépve s kivéve abból Toldi szerelme nyomott példányát. — Nézd, mily gondosan bejegyez­tem ide a kihagyott versszakot, megjelölve azt is, hogy hova kell jönnie. — Most halld kapcsolatosan mind a négy­ versszakot, a 105-ik a kihagyott. És kezdé olvasni, a­mint következik: 103. »Piroska !« . . . zuhant most körül a keresztre, Kehiéhez szorítva, záporba fürösztve, Csókolta, ölelte azt a hideg szirtet, Mig vele a nagyján valamit enyhitett; De tovább is egyre zokogott bánatja, Hint mikor a sírást el a gyermek hagyja ; Majd szemeit tölté, s a csillagos égre Fölnézve sokáig, igy szólala végre. 104. »Tiszta vagy, ott is vagy! hiszem erős hittel, Oda vársz, meggyógyitsz boldog szeretettel; Addig soha e szív asszonyt ne ösmérjen, Fogadom, s megállom, Isten úgy segéljen,« Most kele — négy gödröt vájt neki jó kardja, Két keze markával földjét kikaparta, Felránta tövestül négy fiatal füzet: Ezek árnyékolják az apáczatüzet. 105. A négy fűz elárvult sarjai tán élnek Ma is, oltalmában fejedelmi személynek, Ki, hogy e szép sziget rászálla idővel, Beszövé nagy múltját virányos jövővel. 8 hagyta, hogy a környék agg fülemiléje Éneke utolját ott elzengicsélje, Azután hallgatva ott várja halálát, De kövessük Toldit és a rege szálát. 108. Hogy látta-e mind­ezt a kolostor népe, Ki tudja ? hisz ennek ötszázharmincz éve . Lehet az, hogy látták vagy meg is ismerték, De megháboritni a nagy hőst nem merték. A­mely után jött volt, azon is ment vissza, Piroska torát már szomorúan iszsza, Piroska torában szerelme utóját, Együtt az Anikó vidám kézfogóját. — No hát meg vagy velem elégedve ? — kérdé Arany az olvasás bevégzésekor, szelíden mosolyogva. — Meg, János, s ha kívánod, kedvedért ezután rendes számadást viszek bevételeimről és kiadá­saimról. — Nem kívánom, élj kedved szerint, de engedd, hogy más is kedve szerint élhessen. Én igy is meg vagyok veled elégedve. Ekkor órámra tekintek s láttam, hogy öt óra már elmúlt. _— Már öt óra, mennem kell, mert ha te meg vagy is velem elégedve, az osztály nem igen lesz, ha mint osztálytitkár elkésem az ülésről. Isten veled! Nem jösz el te is az ülésre ? — Nem, eleget jártam húsz év óta, engedjétek, hogy élvezzem szabadságomat, úgy sem sokáig tart — mondá Arany szomorúan s kezet szorítva, elváltunk egymástól. És csakugyan három hét múlva ravatalon feküdt. (Budapesti Szemle.) Gyulai Pál: Különfélék. Napirend, április 1. Naptár: Vasárnap, április 1. Búm. iath.: G. 1. Fe­­hé­rvasárnap.. Prot.: G. 1. Qausi m. g. Görög-orosz: (már­­czius 20.) B. 3. Szabai vértanú. Zsidó : (rendar 23.) — Nap­kel 5 óra 89 perez, nyugszik 6 óra 30 perez. — Hold kel 1 óra 46 perez reggel, nyugszik 11 óra 17 perez délelőtt. Igazságügy miniszter fogad délelőtt 10—dél­után 2. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— délután 2 óráig. A budapesti rabsegélyző egylet évi rendes közgyűlése délelőtt 11 órakor a pestvidéki törv.­szék 20. sz. tanácstermében. Zseh­y-k­iállítás a képzőművészeti társulat su­gárúti műcsarnokában délelőtt 9 —délután 6 óráig. Belépti dij 30 kr. Iparmű zen­e a műcsarnok épületében délután 2—6 óráig. Országos képtár az akadémia palotájában dél­előtt 9—délután 1. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken d. e. 10—12 és d. u. 2—4. Egyetemi füvészkert az üllői­ úton délelőtt 8—12 és délután 2—4. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) látható egész nap díj nélkül. Múzeumban: képtár d. e. 9—d. u. 1. Akadémiai könyvtár d. e. 9—12. Egyetemi könyvtár d. e. 9 —12. Múzeumi könyvtár d. e. 9 —d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre és Császárfürdőbe hajó indul óránkint. Lapunk legközelebbi száma — rendkí­vüli kiadásban — hétfőn reggel jelen meg. Mai számunkhoz egy egész ív van mellé­kelve, a következő tartalommal: Mailáth György temetése. — Belföld. — A fővárosi közmunkák taná­csából. — Különfélék. — A közönség köréből. — A tárczában: A fekete könyv.— Közgazda­ság. — Vegyes hirek. — Ipar. — Üzleti hirek. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Időjárási jegy­zések. — Idegenek Budapesten. — Megaltak Buda­pesten márcz. 29. — Börzei táblázatok. — Hirdetések. — A történelmi arczképcsarnok felállítása tár­gyában T­r­e­f­o­r­t Ágoston vallás- és közoktatási miniszter a következő sorokat intézte az irók és mű­vészek társaságának elnökségéhez: »A képviselőház 1. évi márczius hó 19-én 2694. sz. alatt kelt határoza­tával pártolólag tette át hozzám Veszprém vármegye közönségének kérvényét egy történelmi arczképcsarnok felállítása tárgyában. Részemről ezen ügyet hazánk jelenére és jövőjére nézve ép oly fontosnak tarto­­m ily kegyeletesnek látom azt, elhunyt nagyo­k emlékére nézve. Tudva azt, hogy a t.­irói és . I kör, melynek kebeléből indult ki ezen arczkép létesítése iránti kezdeményezés, készül ht tárgyban feliratot intézni, egyelőre csak a jelentésére szorítkozom, hogy részemről ügy létesítését minden kitelhető módon invallum elősegíteni. A czél elérésére első­sorban szükséges lévén a meglevő anyagot ismerni s a teendők terv­szerű egymásutánját megállapítani, az írói és művészi kör által az arczképcsarnok létesítése ügyében tar­tandó ülésekre S­z­a­l­a­y Imre kebelbeli osztálytaná­csost, ki az alakuló ülésen is képviselt, találtam to­vábbi képviseletemmel megbizandónak. Felkérem te­hát a t. kört, szíveskedjék ezen ügyet mielőbb foly­tatólagos tanácskozása tárgyává tenni. Budapesten, 1883. évi márczius hó 28. Trefort, s. k. — A német koronaherczeg a Royal York zur Freundschaft czimű szabadkőműves páholy épületé­nek felavatása alkalmával, mely január 20-ikán ment végbe, két pohár köszöntőt mondott. Az elsőben Vil­mos császárt, a szabadkőművesek legfőbb védnökét éltette..A másikban egy hozzá intézett felköszöntőre felelt. Önök, így szólt, tudják, hogy erőimet szívesen áldozom a szabadkőművesség feladatának, és ezt ten­ni fogom mindaddig, míg e szövetség a törvényekhez hű marad. Azon több mint huszonöt évi idő alatt, mióta az önök körében vagyok, azon meggyőződésre jutottam, hogy mert az idő, melyben élünk, világos­ságot és felvilágosodást kíván, a szabadkőművesség nem zárkózhatik el e követelmények elől. féltünk, szabadkőműveseknek, nem szabad szünetelniük a ku­tatásban és nem szabad a szokásokhoz, még ha azok drágák is előttünk, csak azért ragaszkodnánk, mert azokat hagyományul örököltük. Azon reményben, hogy ily üde szabadkőmüvesi életre van kilátásunk, jöttem önök közé. Ezen értelemben poharamat a Royal York páholy jólétéért ürítem.« — A flandriai gróf, a belga király fivére, május hóban meglátogatja Magyarországot és pedig a vég­ből, hogy itteni birtokait megtekintse. Eleinte úgy volt, hogy a gróf ápril 16-án érkezik meg, s e végből lakosztálya már meg volt rendelve az Európa szálló­ban, csak egy tegnap érkezett távirat tudatja, hogy utazását májusra halasztotta. A gróf már tavaly szándékozott hazánkat meglátogatni, de ebben beteg­sége megakadályozta. — A Budapesti Szemle folyó évi áprilisi száma változatos tartalommal ma megjelent. P­á­lffy Albert »A grófnő betegsége« czimü beszélyének első része nyitja meg a testes füzetet.Ezután következik a Kossuth emlékiratait tárgyazó névtelen czikksorozat befeje­zése. Szterényi Hugo a meteoritekről értekezik, Pulszky Ferencz folytatja visszaemlékezéseit a hatvanas tized utolsó éveiből. Ezt követi Feny­ves­s­y Adolf nagyobb és igen becses pénzügyi tanul­mánya­. »A leszámolás Horvátországgal.« Szerző nagy szakismerettel fejtegeti s minden oldalról megvilá­gítja a Horvátországgal kötött pénzügyi egyezmény hátrányait s a két ország közt folyton megújuló viszályokat, melyek egyike épen a legutóbbi he­tekben játszódott le a képviselőházban. Szerző vé­gül azon nézetének ad kifejezést, hogy­­e kifogások és újabb követelések el nem némulnak, az izgatás ezen főanyaga el nem enyészik a Dráván túl mindaddig, mig a százalékos megosztás módját el nem hagyjuk és vissza nem térünk az 1868-iki alapra: a társorszá­goknak tiz évről tiz évre biztosítandó fix átalányhoz.« A 22 oldalra terjedő tanulmányt Csorba Ferencz élénken irt rajta »úti naplómból« követi, mely a lon­doni életet s az utóbbi időben sokat emlegetett »Üdv hadseregé «-vel foglalkozik. Ezt követi rövid adalék a biztosítás történetéhez hazánkban, D­a­­­m­a­d­y Győ­ző eredeti s V­a­r­g­h­a Gyula fordított költeménye, valamint Gyulai Pál azon nagyérdekű közlése Arany Jánosról, melyet tárczarovatunkban közlünk. Az értesítő ezúttal igen változatos. A többek közt Tisza István élesen bírálja meg Radics Ákos köny­vét Fiuméról. — Holdfogyatkozás lesz 1. évi ápril­is 22-én, mely azonban nálunk nem lesz látható. A fogyat­kozás kezdődik 18 perczc­el déli 12 óra után, közepét eléri 55 perczkor 12 óra után, és végződik 1 óra 31 perczkor délután. Láthatósága kiterjed északi Ame­rikának nyugati vidékeire, továbbá Ausztráliára és Ázsiának keleti részeire. A fogyatkozás nagysága igen csekély, csak 1 ’06 hüvelyknyi. — Az irók és művészek társasága által az írói és művészi tulajdonjogra vonatkozó törvényjavaslat ta­nulmányozására kiküldött bizottság f. hó 2-án, hétfőn d. u. 5 órakor az írók és művészek társaságának helyiségében ülést tart. —­ Müller Lajos táncztanár növendékeinek »tánczpróbája«, a mely a vigadó kistermében ma ment végbe, formális gyermekbál volt, melyen a pa­pák és mamák gyönyörködtek a jövendő bálnemzedék kecses »pukedlijaiban« s a végtelen komolyságban, melylyel az előirt tánczlépésekben sejtik a különböző tánczokat. Mert hát mai nap még csak a gyermekek »tánczolnak« , h­a nagyok vagy ugrálnak, vagy sé­tálnak a táncz helyett. S Müller tanítványai kecsesel és bájjal hódolnak a táncz múzsájának, a mi bizony­sága a helyes s életrevaló oktatási rendszernek, me­lyet Müller ur iskolája követ. A tánczlépéseket a kicsinyek, mire felnőnek, bizonyára elfelejtik s Müller ur nagy szomorúságára ép úgy el fognak »romlani«, a mint most már felnőtt, egykori kis tanítványai el­romlottak , de nem felejtik el a helyes magatartást, a fesztelen, kecses mozgást, szóval a külső megjelenés úri formáját, a­mi szintén a »savoir vivre«-hez tarto­zik. A mai estén másfélszáz növendék kecses tánczát láttuk a legjobb fővárosi családokból, láttunk több magántánczot is s alig állhatunk ellen a kisértésnek, hogy meg ne dicsérjük akár név szerint is a vizsgázó derék kicsinyeket. De hát mégis ellentállunk. Majd ha a nagy bálokban találkozunk, szeretetre­méltó kis uraim és kis hölgyeim, akkor önök úgyis az újdondászok nyelvére kerülnek. Addig élvezzék a báli névtelen hősök dicsőségét! — A pesti ág. hitv. ev. magyar-német egyház­gyülekezet közös és magyar külön hivatalait 3 évre (1883—1885) április hó 7. és 8-án fogják betöl­teni. A szavazó jegyek a két napon 100/a—121/2 óráig, s 28-án d. u. 3—5-ig adhatók be a régi is­kola­épületben levő elemi iskolaigazgató irodájában, az ott együtt ülő bizottságnál.Kandidálva vannak: A közös hivatalokra: egyházi és iskolai felügyelőül Bas­bach Péter és Sárkány József; iskolai felügyelőül: Vasskó Endre, dr. Szedenics János, Cséry Lajos; iskolai másodfelügyelőül: Fabiny Gyula, Niki Mi­hály, Steinacker Ödön, dr. Vetsey István ; főgond­nokul : Fuchs Gusztáv, Türsch Nándor, Stephani Lajos; iskolai gondnokul: Stephani Lajos, Türsch Nándor, Nádassy György; szindikus­ul: dr. Zsig­mondy Jenő, dr. Rock Géza, dr. Králik Lajos. A magyar egyházi külön hivatalokra: felügyelőül: Sár­kány József, Zsigmondy Pál, dr. Szedenics János; gondnokul: Beliczay Béla, Barabás Antal Pál, Ná­dassy György; jegyzőül: Posszert Gyula, dr. Török Béla, dr. Versey István. Választandó lesz ezeken kí­vül 12 presbiter. Az ajánlás a közös hivatalokra nézve, a két külön egyház közgyűlési határozata folytán történt, a magyar egy bis­z hivatalaira pedig ’ "magyar egyház közgyűlése által hozott határozaton épül. A választás eredménye 1. évi április hó 15-én i. e. 101/2 órakor az iskolaépület dísztermében tar­tandó rendes évi közgyűlésen fog kihirdeti--ri.­­ Az országos vörös keresztegylet egri fiókja folyó márczius hó 26-án tánczczal egybekötött hang­versenyt rendezett,. Werner Gyula joghallgató olvasta először fel az ez alkalomra készült prologját, mely­nek bevégeztével nemzeti szín szalagos babérkoszorút kapott. Azután a Rákóczi-indulót Berlioz után 16 közre Chaloupek Erzsike, Eötvös Róza, Fischer So­­máné, Fogél Ágostonné, Menner Etelka és Ilka, Szu­­bányi Anna és Inna játszották nagy szabatossággal. Majd Lipcsey Ádám joghallgató szavalta el Zalár József »Zizin«-jét. Nemes-Sojer Zsigmondné érzel­­mességgel és kellemmel játszott cziterán népdalokat. Többszöri tapsban és lelkes kihívásban részesült. Beethovennek »Maria funebre sulla morted d'un erre« művét dr. Chaloupek József, Izsépi Béla, dr. Ludá­­nyi Béla, Mosonyi Géza, Pokorni János, Rudassy János, Rudassy László és Szabó Gyula játszották el a monumentális alkotáshoz méltó preczizitással. Po­korni János, ki e zenedarabok betanítása körül annyi szorgalmat és szakszerű ismeretet tanúsított, a kö­zönség résztvevő tapsában s elismerő tüntetésében részesült. A tombola igen változatos és eleven részle­teket nyújtott. A szép árusnők szeretetre méltó ked­vessége nagy kelendőséget biztosított a jegyes táb­lácskáknak. Az estélyt táncz rekeszte be, melyet virágos kedvvel és lankadatlanul járt a fiatalság reg­geli fél háromig.A tánczosnők közt voltak: Bodnár Bella, Chaloupek Erzsike, Eötvös Róza, Engel Paula (Kömlőről), Frantz Piroska, Fülöp nővérek, Füzesi Bella, Gröber Berta, Jámbor Hedvig, Jekelfalusy Ilon, Kliegel Panna, Menner nővérek, Ringelhann Mariska, Rózsa Paula, Staud Ilonka, Szubányi nővé­rek, Tormásy nővérek, Zmeskál Mariska, Zölley Ya­­nil leányok,­­ Akantisz Jusztinna, Fischer Sománé, Kolossy Gusztávné, Kolossy Sándorné, Nemes-Sojer Zsigmondné, Ringelhann Rafaelné, Simáczius An­­dorné asszonyok. Ott láttuk még: Bodnár Annát, Gallup Irmát, Lőrinczfy Jankát, Szabó Ellát, Töttösy Honát s azonkívül: Danilovics Pálnét, Fogel Ágos­­tonnét, Hieronymi Bélánét, Hubert Jánosnét, Lenk Gyulánét, özv. Lévay Jánosnét, Polonkay Endrén­ét, Rózsa Gusztávnét stb. Az ünnepély sikeréből kiváló rész illeti meg az egylet egri fiókjának elnöknőjét, Ury-Kapácsy Amália úrhölgyet. A jótékony czélra szánt ünnepélyt, anyagilag is szép siker koronázta; a bevétel a felülfizetésekkel 558 írtra megy, melyből ha a még ezután teljesítendő kiadások levonatnak is, remélhetőleg 300 írt tisztán meg fog maradni az egylet nemes czéljaira.­­ Egy férj gyilkossági kísérletét tárgyalta ma a székesfehérvári törvényszék. Tóth János, dobozi lakost még 1875-ben elhagyta neje férje durva bá­násmódja miatt és fiára ment, a­hol vadházasságra lépett Szabó Józseffel. Ez év február 5-én eljöttek Dobozra Szabó és Tóthné, ez utóbbi apja látogatásá­ra. Ekkor Tóth, a férj is elment hozzájuk, kérte nejét, hogy térjen hozzá vissza, de ez kereken megtagadta ezt. Tóth a legkisebb ingerültség nélkül távozott, de az éjjeli órákban egy söréttel töltött fegyvert vett magához és apa lakása felé tartott, azon szándékkal, hogy neje kedvesét agyonlője. A házhoz érve, az ablakban világosság volt és odabent kártyáztak. Tóth belőtt, de Szabó épen ekkor hajolt le, hogy a bankot behúzza és így a lövés feje fölött dördült el s a serét az ajtóba fúródott. A benlevők felugrottak és Tóthot elfogták, ki a mai tárgyaláson teljesen beismerte tet­tét s 2 évi fegyházra ítéltetett. Vádlott és a kir. ügyész fölebbeztek. — A cseczei gyilkosság tetteseit, kik Németh ottani juhászt leszúrták, a sárbogárdi járásbíróság el­fogta. Egy kivételével mind beismerésben van. A bukovinai magyaron javára. (A Pesti Napló gyűjtése.) Szombaton kimutattunk. .23.765 írt 69 krt és két húszast. Papp Imréné gyűjtése, Lippa - 8­­­87 » A Stern Adolf leánya lako­máján, Barcson rendezett gyűjtés eredménye. . . 64 » — » Özv. Nagy Ignáczné, Bpest . 2 » — » A Marosújvártt húsvét má­sod napján rendezett hang­verseny tiszta jövedelme . 50 » — » Molnár Pál és Jusztina . . 50 » — » A znióvárallyai magyar ol­vasókör ............................. 5 » — » Vadai Ferencz gyűjtése, Tö­rök- Sz.-Miklós .... 5 » — » Bathó Ferencz gyűjt., Stomfa 21 / 50 . Összesen : 23/127 frtO6 kt és két huszas. * A Stern Adolf leánya lakomáján Barcson történt gyűjtéshez járultak : Picker Mór 10 frt, Kremzier Miksa 2 firt, Sorger Jakab 5 frt, Deutsch S. 3 firt, Steiner József 3 frt, Dor­­ner S. 2 frt, Klein József 1 frt, Stern A. 5 frt, Nagy Ernő 1 frt, dr. Kronberger 2 frt, Hirsch Lipót 2 ffrt, Engel Sándor 1 frt, Konrát Imre 1 frt, Weiszmayer Oszkár 2 frt, Weisz Jakab 1 frt, Büchler Sándor 5 frt, Herzog József, Frid Vilmos, dr. Piszár ügyvéd, Bresslauer Samu, Engel Illés, Engel Vilmos 1 — 1 frt, Deutsch Izidor 2 frt, Deutsch Lipót, Rainer Adolf, Stern Lajos 1—1 frt, Kronberger Manó 50 kr, Silberstein Sándor 1 frt, Weiss Mór 2 frt, Fürst Alajos 50 kr, Weiss Dezső 1 frt, Lányi Győző 1 frt, Kohut Samu 1 frt. Dr. Glücksthal Adolfnak Spitzer Mór által be­küldött gyűjtéséhez járultak : Adler Zsigmond, Bergel József, Bergel Antalné, Bergel Antal, Bergel Adolf, Bergel Gyula, Bergel Ferenc­, Bergel Kálmán, dr. Glücksthal Adolf, Horovitz Bertalan, Horovitz Adolf, Deutsch Farkas, Kupkai Géza, Komáromy Béla, Henduska Ignác­, Spitzer Mór 1 — 1 frt, Flesch József 2 frt, Flesch Ignácz 80 kr, Branovacsky Csedo­­mily 68 kr. Vadai Ferencz gyűjtéséhez járultak : Vadai Ferencz, Piltzer Sándor, Gyikó Ferencz, Szekér Lajos, Návai Kálmán 1—1 frtot. Bathó Ferencz gyűjtéséhez járultak: Bathó Ferencz és neje 10 frt, Habnay József 1 frt, Neogrády Kálmán 1 frt, Mácsai L­oós 2 frt, Szikora József 1 frt, dr. Heim 2 frt, Babics Adolf 1 frt, Mergl Ernő 50 kr, Sárkány Béla 1 frt, Hönigh Ferencz 50 kr, Sül Jakab 1 frt 50 kr. Mailáth György meggyilkoltatása. Mailáth György gyilkosát mindenfelé nyomoz­zák. A köröző leveleket ma délelőtt a vidéki rendőr­­kapitányságoknak megtáviratozták. B­rocz János, a letartóztatott huszár, határozottan megmarad taga­dása mellett. Modora mindinkább hetykébbé válik. Ma délután a szobában őrt álló rendőrt megütötte, s a fogházfelügyelőt is fenyegette. Most már egészen nyugodt, s azt beszéli, hogy ha kiszabadul, majd bo­­szút áll azokon, a­kik őt letartóztatták. A Spanga Pál foglalkozás nélküli inas ellen mindinkább szaporodnak a gyam­okok. Spanga fél­évvel ezelőtt Almássy grófnál szolgált, s szolgálatá­ból azért küldték el, mert nagyon részeges, házsár­­tos és megbízhatatlan ember volt. Lakásán több gyanús tárgyat találtak. Ezenkívül bebizonyosodott, hogy Spanga többször szokott a bástyákra is fel­mászni, s ebbeli ügyességét tavaly egy rendőrtisztvi­selőnek is bemutatta. Spanga ugyanis mikor Forgách Antalnál szolgált, többször lemászott a bástya falán, hogy szeretőjét felkeresse. Reggelre ,v.­onban mindig visszamászott. Csak egyizben maradt el a háztól és akkor ura feljelentést tett ellene, mert azt hitte, hogy lopott. így került Spanga akkor a rendőrséghez, s igy kellett bebizonyítania, hogy mikép hagyta el a házat. Az az asszony, a­kinél Spanga legutóbb lakott, azt vallotta, hogy Spanga jó barátságban élt Berecz­­czal, hogy éjjelenkint is ellátogatott hozzá és hogy az utóbbi napokban zárt ajtók mögött beszélgettek. * Zsarnay kapitány állítólag délután táviratot kapott Pécsről s ennek következtében a hat órai vo­nattal rögtön útnak indult. Állítólag a rendőrség most már helyes nyomon halad, s Pécsen hír szerint egy olyan egyén keltett feltűnést, kinek személyleirá­­sa Spangáéval megegyez. Az illető az egyik mulató­helyen igen költekezett és gyanúsan viselte magát.­A kapitányt holnapra várják vissza. A vizsgálat további vezetését ideiglenesen Palóczy rendőrfogalma­zóra bízták. Ezt a hírt csak fentartással közöljük. * A Wertheim szekrényben, melyet a biróság tegnapelőtt hivatalosan kinyittatott, nem volt pénz. * Sponga szeretőjének lakását sikerült a ren­dőrségnek kinyomozni. A lány azonban néhány nap előtt eltávozott lakásáról és azóta nem tért vissza. * (Ered. sürg.) Győr, márcz. 31. Mailáth meggyil­koltatása fölött roppant nagy az izgatottság. A tör­vényszék, az ügyvédi kamara, a jogakadémia épüle­tein és a városházán gyászlobogó leng. Kolozsvár, márcz. 31. A Mailáth György ország­biró halála miatti országos gyászban városunk is részt vesz. Középületeinken gyászlobogók jelzik a nagy veszteséget. Temesvár, márcz. 31. A mai városi közgyűlésen Török polgármester indítványára, Mailáth or­szágbiró elhunyta fölött a város gyásza jegyzőkönyvi­leg megörökittetni és erről a család értesittetni hatá­­roztatott. Helyi h­irek. — A fővárosi közrendészeti bizottságnak tegnap tartott ülésén a bérkocsi-üzlet mikénti gyakorlása és a társaskocsi-állomások rendezésének tárgyalása al­kalmával szóba jött a közúti vaspályatársulat kocsi­jainak tisztátalansága s egynémelyikének oly rozzant állapota, hogy valóban csodálható, miszerint tisztes­séges ember e kocsikban a helyfoglalásra rá­szán­hatja magát. Szóba jött különösen az, hogy a társulat nem volna-e kényszeríthető ezen nyilvánvaló hiányok­nak azonnali orvoslására. A társulat s a főváros kö­zött a közúti vaspálya üzlete iránt szerződés van ugyan kötve, de ezenkívül alkottatott még egy szabályzat is, mely a közrendészeti tekintetben gya­korolható felügyeleti jogra vonatkozik. E szabályzat, mely már a rendőri véleményezésen is keresztülment, jelenleg a belügyminiszteri helybenhagyásra vár, s mielőbbi életbeléptetése esetén a társulat a szüksé­ges intézkedések megtételére kötelezhető lesz.­­ A belvárosi társaskör ma este kezdte meg estélyeinek sorozatát. A kör nem rég alakult meg, s már is megmutatta, hogy életképes. Igen jól vá­lasztotta meg a rendezőséget, mely aztán nagyon csinos társaságot gyűjtött össze a Hungária fogadó nagy ter­­mébe. Koderle Róza k. a. zongorázott, Komáromi Mariska k. a. magyar népdalokat és a Piccolinot éne­kelte, Máthé István úr hegedült, Hajós Zsigmond úr pedig énekelt. A programm minden egyes száma za­jos tetszést aratott, a közreműködőket a szép számú közönség megtapsolta és megéljenezte. Saxlehner

Next