Pesti Napló, esti kiadás, 1887. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1887-02-01 / 31. szám
31. szám. Sze?r’n«sa:íidei iroda: Ferencziek-tera, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Feranoziek-tere, Athenäen m-é p ü 1 e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények, a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Kedd, február 1. Esti kiadás, 38. évi folyam. .Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 6 frt. Ha az úti kiadás postai katonküldést kívántatik, postabályogre havonként 15 kr., évnegyedenként 1 forint foladzetendo. hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, február 1. A berlini külügyi hivatal egyik legelőkelőbb közlönye, a Post, tegnap kimondotta, mi az, ami franczia részről Németországot leginkább nyugtalanítja. Ez Boulanger tábornok hadügyminiszter, ki, mint Berlinben állítják, lázasan folytatott készülődéseivel Francziaországot már is a háború szélére sodorta s kinek haladéktalanul távoznia kellene állásáról, ha a párisi kormány azt akarja, hogy a hadi veszély enyhüljön, Bismarck herczeg tehát egyenesen hadat üzent Boulanger tábornoknak s azt követeli, hogy a hadügyi tárczát a francziák olyan emberre bízzák, ki neki jobban megfelel. Ez kétségkívül igen sajátszerű és komoly igény, főleg miután éppen most jelentik Párisból, hogy a kiválóbb politikusok magánkörben tett nyilatkozataikban Boulanger magaviseletét kifogástalannak találják, s a legnagyobb dicsérettel halmozzák el. Goblet tehát aligha fogja Boulangert elejteni, bármi zajosan követeljék a német officiózusok. Ellenben igen könnyen megtörténhetik, hogy a Boulanger kérdés az egész kormányt halomra dönti. A minisztérium különben is meglehetősen inog s tegnap is egyes budgetkérdések tárgyalása közben minduntalan a leszavaztatás veszélyének volt kitéve. A Komjáthy ügy a képviselőház mai ülésében csak megelőzőleg tárgyaltatott. Győry Elek, ki e tárgyban felszólalt, nem mint az immunitás megsértését, hanem mint a védelmi jog ellen elkövetett sértést tüntette fel az esetet. Tisza miniszterelnök azon nyilatkozata azonban, hogy az ügyben alaposan informáltatni akarja magát s azután szól hozzá, elejét vette a mai ülésen minden további felszólalásnak. Többen akartak ehhez hozzászólani, köztük a ház oly kitűnő tagja, mint Hodossy Imre. A miniszterelnök nyilatkozata után azonban egyelőre minden felszólalás elmaradt. Valószínű, hogy az ügy a ház holnaputáni ülésén tárgyaltatik. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma tárgyalta a hajózási vállalatok kérvényét a szállítási adó felemelése tárgyában benyújtott törvényjavaslat ellen. Hegedüs előadó kifejtette, hogy a kérvények sem jogi, sem gazdasági érvelése nem helyes s azért mellőzendő. Többen hasonló szellemben nyilatkoztak, mire Horánszky Nándor kiemelte, hogy mivel magát a szóban forgó törvényjavaslatot sem fogadja el, a kérvénynek mindenesetre sikert óhajt. A bizottság azonban a kérvény mellőzését határozta el. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése febr. 1-én. I. A mai ülésen, mely igen látogatott és élénk volt, Győry Elek hozta szóba a Komjáthy-esetet, mire Tisza miniszterelnök azt felelte, hogy nyilatkozata előtt meg akarja ismerni a tényállást. (Lásd alantabb.) A ház ezután letárgyalta a miniszterelnökségi, a fiumei, az ő Felsége személye körüli és a horvát miniszteri budgeteket. Az elsőnél felszólalt Irányi, a miniszterelnöki fizetés leszállítását, a 3000 írtnál magasb fizetésű hivatalnokok fizetésének redukcióját és a szolgálati pragmatika megalkotását indítványozván. Ez utóbbit elfogadta a ház, Tisza miniszterelnök is rászavazott pártja nagy részének ellenében. Fiume ügyénél felszólalt: Lukács Gyula, Csernátony és Madarász József. A rendelkezési alap tételénél Ernuszt Kelemen nagy hévvel elmondott hosszabb beszédet mondott, mely az ellenzék padjain zajos tetszést keltett. Tisza miniszterelnök e beszédre azonnal reflektált. E tételhez hozzászóltak: Petrich és Babes is. Ezek voltak az ülés főbb mozzanatai. II. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Zsilinszky Mihály, Beöthy Algernon, Zay Adolf. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Fabiny Teofil, Fejérváry Géza b., Széchenyi Pál gr. Az ülés kezdődik i. e. 10 óra után. Bejelentések. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Zeyk Dániel a kérvények 29. sorjegyzékét mutatja be. Szombaton fog tárgyalás alá vétetni. Bamutattatik az elnöki havi előterjesztés, mely felolvastatott. Hegedűs Sándor bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését »a vasúti és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról szóló 1875. évi XX. t.-czikk némely határozatainak módosításáról a czímű törvényjavaslat tárgyában. Annak idején az osztályok mellőzésével napirendre fog tűzetni. Az operaházi eset, Elnök T. ház ! Következnék most a napirend, de a napirend előtt még Győry Elek képviselő úr kivan szólani. (Halljuk! Halljuk 1) Győry Elek: T. ház 1 (Halljuk ! Halljuk 1) Bátor voltam a napirend előtt, bevett gyakorlatnál fogva, amely hasonló esetekben többször ismétlődött, — szót kérői, mert meggyőződésem szerint tegnap délután a m. kir. operaházban oly eset történt, amely még teljesen rendőrileg berendezett államokban is ritkitja párját. (Igaz a szélsőbalon.) Én azt hiszem, tehát, hogy ilyen esetekkel szemben, mint amilyenre vonatkozólag leszek bátor igen röviden előterjeszteni a tényállást, az ország képviselőháza egy percig sem engedheti, hogy ez szó nélkül maradjon, hogy az ellen a tiltakozás szava ott, ahol leghivatottabb ellenőrei ülnek a jognak és törvénynek, azonnal fel ne hangozzék és alkalom ne adassék ezen felszólalás által esetleg a t. kormánynak is a maga álláspontját ily dolgokkal, ily cselekedetekkel szemben körvonalazni és megjelölni. (Úgy van a szélsőbalon.) A lapokban futó hírként elterjedt, mindenki olvasta, több különböző variáczióban az esetnek történetét, én ennélfogva, azt hiszem, tartozom a t. háznak azzal, hogy részletekre ki ne terjedjek, hanem csak lényeges és főbb vonásokban emeljem ki az esetet. Kitüzetett az operaházi fegyelmi bíróság által fegyelmi tárgyalás. Ezen fegyelmi tárgyalásra megjelent a vádlott védőjével, megjelent, mint méltóztattak olvasni, számos képviselőtársunk és igen számos méltán a műveit osztályhoz sorozható egyén. Ennek daczára nem tudom, miből láthatta előre a t. elnöke annak a bíróságnak, az operaházi intendáns úr, hogy kikből fog állani ez a hallgatóság a fegyelmi bíróság előtt, de annyi tény (Halljuk !), hogy ami ismét csak, úgy hiszem, egészen rendőrileg szervezett államokban fordulhat elő, egy fegyelmi biróság tárgyalásához szükségesnek látta előre rendőri fedezetet kérni. (Igaz ! Nagy mozgás és nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor : Nem elég a botrány ! Győry Elek : Én pedig, t. ház, miért, az okait megmondja a t. bírósági elnök úr maga, t. i. ő rendőri fedezetet kért, mert gondolta, hogy ilyen vagy olyan publikum fog jönni és azt mondja : (olvassa) »azért, hogy a vádlott tisztviselőnek előre elhatározott szándéka volt zajos affairet és botrányt provokálni. Komjáthy Béla : Mert védte magát. (Mozgás a szélső balon.) Győry Elek : »Ezt bizonyítja nemcsak azon kemény, hogy a fegyelmi bíróság előtt a szabályzat rendelkezései ellenére ügyvéddel akarta képviseltetni magát, hanem az is, hogy szétküldött felhívások által oly elemeket hozott a tárgyalási terembe, melyek megfeledkeztek az illem legkezdetlegesebb szabályairól.« Nem akarom illusztrálni, tehát, ezt, csak azt jegyzem meg rá, hogy ha már egy bíróságnak elnöke azt tartja, hogy ha valaki védeni akarja magát és szakértői képviselettel jelenik meg ott, az már annyit jelent, mint botrányt csinálni, ha valaki azt mondja — utólag pláne, a nyilatkozatban jelent meg — hogy képviselőtársai és azok, akik ott jelentek meg és a művelt osztályhoz tartozó egyének, oly elemek (Mozgás a szélsőbalon), hogy csak a rendőri fedezetnek van helye, azt hiszem, sérteném a ház tekintélyét, ha ezt a felfogást itt még bővebben részletezni és jellemezni akarnám. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Skandalum 1) A tárgyalás, a főbb adatok szerint, amelyek megjelentek és azok tanúsága szerint, kik jelen voltak, megkezdetvén, a bírósági elnök úr előterjesztette (Ugron Gábor közbeszól: ki egyszersmind vádlott is. Nagy zaj) a tényállást. A tényállás előterjesztése után — ha tévedném, minden esetre igen szívesen fogom fogadni a helyreigazítást, mert csak megálló tények alapján akarok szólni — a vádlott védője kötelességénél fogva szót kért. Erre az elnök úr, a magyar kir. operaház intendánsa, félbeszakította a jogvédőt, a hivatalosan, kötelességszerűleg megjelent Komjáthy Béla ügyvéd urat és azt mondta, itt a hallgatóságnak nincsen beleszólása. Erre az ügyvéd, kötelességéhez képest, természetesen kiemelte egész tisztelettel, mert sehol egyetlen nyoma sincsen a tárgyalás folyamán annak, hogy egy tiszteletlen szó mondatott volna az ügyvéd részéről, sőt még az intendáns úr nyilatkozatában sincs annak nyoma, de azt kényszerült kiemelni, hogy ő itt mint jogvédő, mint az igazságszolgáltatás egyik tényezője van jelen. Az intendáns úr ismételvén, hogy a hallgatóságnak semmi beleszólása nincsen és a szabályok nem engedik meg a képviseltetést, kötelességéhez képest kijelentette erre az ügyvéd, hogy méltóztassék azt a bíróságnak kimondani, hogy ellene felebbezzen és ő el fog távozni. Ennek daczára, tehát, mi történt. Nem tudom, csengetés előzte-e meg, vagy nem, annyi bizonyos, hogy rendőrt hivatott be és azt felszólította az elnök, hogy az urat szólítsa fel, hogy távozzék és ne zavarja itt a tárgyalást. Erre — nagyon természetesen, legszentebb kötelessége lévén az ügyvédnek a védelem és arról semmi hatalmi szempontból nem mondhatván le — odaállt és kijelentette, hogy erőszaknak enged, de másnak nem; ha úgy eltávolítják, akkor menni fog. És midőn ennek daczára ismételtetett a felszólítás, akkor a rendőr, a rendőri beavatkozás és eltávolítás kényszerítésének jelzéséül reátette kezét Komjáthy Béla képviselő úr vállára, mire ő eltávozott. Ez a száraz tényállás, t. hát, amiből azt hiszem, először világosan kitűnik az, hogy itt nem egyszerű szómegvonásról volt szó, ami eddig köztudomás szerint csakis akként szokott történni, hogy kijelentetvén »a szót megvonom« az jegyzőkönyvbe vétetik. (Úgy van balfelől.) Nem kétlem, és azt hiszem, hogy nincs e házban senki, aki kételkednék, hogy azonnal eltávozni kötelességének tartotta volna az ügyvéd, de ily elbánás után csakugyan kénytelen volt arra hivatkozni, hogy másnak, mint erőszaknak, engedni nem fog. (Zajos helyeslés balfelől.) Azt hiszem, hogy ebből minden különös törvény és jogtudomány nélkül is érzi és tudja mindenki, hogy mivé lesz az ország szabadsága akkor, hogyha egy fegyelmi bírósági tárgyalásnál is már előre abból indulhat ki a bíróság elnöke, hogy ott botrány fog történni, ha már előre rendőri fedezetet hoz oda és ez által is előre kihívóan viseli magát a közönség irányában (Úgy van balfelől) és ha, t. hát, az a jogvédő, kinek semmiképen sem szabad tágulni az igazság és jog mellől, rendőrileg távolíttatik el. (Úgy van balfelől.) Az, tehát, hogy csak kézreátevés történt, nem változtat a tényálláson, mert az igenis annyit jelent, hogy ez ügyben rendőri letartóztatás történt volna, s ha az illető a kézreátevés után el nem távozott volna. (Úgy van ! balfelől) Ez nem érdeme annak, ki ezt nem eszközölte, de érdeme annak, ki még erre a szégyenre is okot nem adott. (Élénk helyeslés balfelől.) Annál felháborítóbb az egész eset, ha ezt az ügyet azon szabályzatok világánál tekintjük, melyek irányadók azon bíróságnál, és ha a törvény világánál nézzük. Ebből ki fog tűnni, hogy először is óriási tévedés az, hogy az ügyvédi képviseletnek nem volna helye éppen ott, ahol a bíróság első fokúlag akként van alakítva, hogy az elsőfokú fegyelmi bíróság elnöke az operaház intendánsa, tagjai az ügykezelő főnök és a művészi igazgató, melynél vádló a jogtanácsos, kik mindnyájan az intendánstól függnek. Ily körülmények közt, ha nem volna is benne a szabályzatban, hogy ügyvédi képviseletnek helye van, meg kellett volna engednie az igazság és jog érdekében, hogy a vádlott védelemben részesüljön. (Igaz ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Azt mondtam, tehát, hogy nincs benn a szabályzatban, hogy ügyvédi képviseletnek helye nincs. Ez állításomat kötelességem be is bizonyítani. Van az operaházi tagok számára egy büntetőtörvénykönyv, büntetőeljárási szabályzat, mely az operaház belső rendének fentartására czéloz és mely a belügyminiszter által 1885-ben adatott ki és erősíttetett meg. Ezen büntető eljárási szabályzatban annak 16. szakaszában az mondanik, hogy ezen büntető ügyekben a tárgyalás közvetlen és szóbeli és képviseletnek helye nincs. Itt természetesen némi körülmények közt, hol tisztán a belső rend fentartása czéloztatik és nem hatóságilag gyakorolt fegyelmi eljárásról van szó, még értem a dolgot. De nézzük meg a fegyelmi eljárási szabályzatot, abban nyoma sincs annak, hogy ügyvédi képviseletnek helye nincs. Van ugyanis egy második szabályzat, melyet a belügyminiszter úr kiadott 1886. évi szept. 18-án 51220 sz. a., ennek 8. §-a következőleg hangzik: A vizsgálatok eredménye felett határoz az intendáns elnöklete alatt az ügykezelő főnök és a művészi igazgatóból alakult bíróság első fokozatban, másod fokozatban a belügyminiszter. Méltóztatik tehát látni, hogy itt, mint tisztviselőkre nézve egy egészen szabályosan, hatóságilag működő fegyelmi eljárás van. Az elsőfokú fegyelmi bíróság előtt az eljárás mindenkor nyilvános, de az ítélet zárt ajtók mellett hozatik. Ezen szabályzatokban nem fordul elő, hogy az ügyvédi képviseletnek nincs helye, de ha előfordulna is, tehát, mindezek csak szabályzatok; az operaház belső rendére nézve kiadott eljárás is miniszteri szabályzat, a fegyelmi szabályzat szintén csak szabályzat. Mindezek bármit tartalmazzanak, érvénytelenek a törvénynyel szemben. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Már pedig a törvény mást nem rendel. Az 1874. évi XXXIV. tczikknek 38. §-a így szól: »Az ügyvéd jogosítva van az ország valamennyi bizottsága és hatósága előtt feleket képviselni.« Ebből méltóztatik látni, miután, azt hiszem, ott még nem vagyunk, hogy a miniszteri szabályzatok a törvény felett álljanak, hogy akkor is, ha előfordul a szabályzatban az, hogy az ügyvédi képviseletnek nincs helye, ez érvénytelen, törvénytelen volna s a bíróság ily szabályzatokhoz nem volna köteles magát tartani , mert a konkrét esetben a bírónak joga van a rendelet érvényessége felett határozni. De legkevésbbé volna magát köteles ahhoz tartani az, aki ellenére a bíráskodásnak, a hatóság működésének, aki arra van hivatva, hogy őrködjék, hogy az igazságszolgáltatás mérlege se jobbra, se balra ne dűljön, hanem egyensúlyban maradjon — tehát a védőnek. Ha nem volna is erre törvény vagy más szabályzat, a védőnek mindenesetre ott van helye a tárgyalásnál, t. ház, és czivilizált államban bírónak nem jutott eszébe sehol, hogy a vádlottól a szakértő védelmet megtagadja és a szakértő védőt rendőrileg eltávolítsa. (Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez a jog, t. ház, mely az ügyvédi rendtartás 38. §-ában foglaltatik, lehet, hogy némelyek előtt, akik még oly hosszú idő után sincsenek tisztába az ügyvédi hivatás fogalmával, lehet, hogy némelyek előtt az ügyvédi kar kiváltságának látszik, olyanok előtt, akiket természetesen zseniroz ez, s akik attól tartanak, hogy szabálytalan, törvényellenes eljárásukat a szakértő ember rögtön belátja és figyelmeztetheti az illetőket, hogy ez nem szabályszerű, meg nem engedhető. (Úgy van a bal és szélsőbaloldalon ) De az, ami e szakaszban kimondva van, az nem az ügyvédség joga, hanem annak legszentebb kötelessége. (Úgy van ! a bal és szélsőbaloldalon.) És sehol és semmi ■ körülmény közt el nem tántoríthatja magát ettől, semmi áramlat, semmi rendőri erőszakoskodás által. (Úgy van ! a bal és szélsőbaloldalon.) Lehet, hogy az ügyvéd ezzel élvén és a szabad szólás jogát felhasználván, azon megjegyzésnek tette ki magát, hogy tiszteletet érdemel az ügyvédi kar, de nincs joga a hatóságokkal gorombáskodni, amivel szemben viszont áll az a tétel, hogy a hatóságnak nincs joga az ügyvéddel gorombáskodni. Ez a jog, t.hát, nem az ügyvédé, hanem az igazságé és a közönségé. Az ügyvédnek minden joga a közönség és az igazság joga, joga mindazoknak, kiknek személy-és vagyonbiztossága, becsülete megtámadtatik vagy más joga veszélyeztetnék és legszentebb érdekeik sérelmet szenvednének azon esetben, ha az igazság mérlege félrebillent, habár csak tévedésből is. Ezért azt tartom, tehát, hogy a védelem szabadsága nem az ügyvéd joga, hanem az alkotmánynak egyik legnagyobb biztosítéka. (Úgy van a bal- és szélsőbalon.) Mert e nélkül lehet igazságszolgáltatásnak nevezni valamit, de az nem lesz igazságszolgáltatás, hanem önkény. (Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Mivel így vagyok meggyőződve és fel kell tennem a t. képviselőházról, hogy az önkényt, az igazságszolgáltatás legszentebb szabályainak ily módon való mellőzését nem kívánja s igazoltnak fogja tekinteni, hogy magam és elvtársaim nevében felszólaltam, tiltakozván ezen eljárás ellen és igazoltnak fogja tartani, hogy midőn ez ellen tiltakozom, tiltakozom azok nevében, kik a vélemény és a védelem szabadságát az alkotmány nevében tiszteletben tartatni kívánják. És ezt fejezem ki, midőn szavamat felemelem, azon reményemet fejezvén ki, hogy a t. belügyminiszter úr is alkalmat vesz magának, midőn ennek ily flagráns megsértése történt, arra, hogy megmutassa a műveit külföldnek s megmutassa hazánknak, hogy ez így nem történhetik, anélkül, hogy azt rögtön orvoslás ne kövesse. (Élénk helyeslés bal- és szélsőbaloldalon.) És midőn azon meggyőződésemet fejezem ki, azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök úr nem fogja igazolatlannak tartani, hogyha kérem, hogy ily eset következtében a megfelelő intézkedéseket megtenni méltóztassék. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök mint belügyminiszter: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy a t. ház viszont igazoltnak fogja tartani, ha azt kérem, hogy mielőtt ezen ügyben részletesen nyilatkoznám, annak mibenlétéről pontos tudomást szerezzek s azután határozhassam el magamat a további teendőkre nézve. (Helyeslés) Ezután megkezdetett a miniszterelnökség költségvetésének tárgyalása. Az ülés ezen részéről szóló tudósítást reggeli lapunkban közöljük. A PESTI NAPLÓ TÁRCÁJA. O R I O L. •Fu-y A« ZMIa/w.pa.asia.M.t -o-téiM. (Francziából.) 8 III. (Folytatás.) — Lám, kedvesem, mily különös család ez ! Mint lehet ezen tanulmányozni a nép átmenetelét a társaságba! Az öreg az még a szőlős gazda, a ravasz paraszt. A fiú átmenőben van a népből a társaságba. A leányok már benne vannak a társaságban. A mi fajtánkbeli ember veszi el őket, s jobbak lesznek, mint a legtöbb nő a mi társaságunkból. Gontran közbeszólt: — Melyiknek ad előnyt ? — Mi az, melyiknek ! — A két leány közül melyiknek ? — Úgy! Igazán, nem hasonlítottam őket össze. De önbön mit akar velük tenni ! Csak nem akarja az egyiket nőül venni. Gontran viszonzá: — Nem, de örülök, hogy az egyszer friss, igazán friss falusi nőket láttam. Az ilyeneket nem láthatom nálunk a városban. Pedig úgy szeretem őket, mint ön a Teniers-képeket. Semmit sem szeretek úgy látni, mint egy csinos leányt; mindegy, akármily osztályhoz tartozzék. Nem gyűjthetem őket össze, de gyönyörködöm bennök, igazi művész módra gyönyörködöm. Mit akar ön, szeretem az ilyesmit. Apropós, nem adhat ön nekem kölcsön ötezer frankot ? A másik megállt s erélyes hangon kiáltott fel: — Már megint ! Gontran egyszerűen ezt felelte: — Mindig ! — És tovább mentek. Andermatt újra kezdé: — Az ördögbe, mit csinál ön a pénzzel ? — Kiadom. — Igen, de ön azt mód nélkül adja ki. — Kedves barátom, én éppen úgy szeretem a pénzt kiadni, mint ön gyűjteni, érti ezt? — Igen jól értem — de ön éppen nem szerez pénzt. — Úgy van. Nem értek hozzá. Az ember nem érthet mindenhez. Ön például ért a pénzszerzéshez, de nem tudja azt elkölteni. A pénzt ön csak arra használja, hogy az önnek kamatot hozzon. Én pedig nem értek a pénzkereséshez, de csodálatosan értem azt elkölteni. Mi arra vagyunk rendeltetve, hogy sógorok legyünk. Mi kiegészítjük egymást. Andermatt mormogta: — Mily bolondos ! Nem, én nem adok önnek ötezer frankot, de adok ezerötszázat... és pedig... és pedig azért csak ennyit, mert néhány nap múlva szükségem lesz önre. Gontran erre teljes nyugalommal így felelt : — Elfogadom azt tehát, mint foglalót. A másik vállát veregette meg, szótlanul, így érkeztek a parkba, mely a fákra akasztott lampionokkal volt megvilágítva. A kaszinó zenekara egy klasszikus darabot játszott, nagyon álmosan és biczegve, Martel Petrus biliárd-játszmáját játszotta, a kaszszimő pedig egyremásra azt kérdezé: Mi tetszik az uraknak ?. .. IV. A két Oriol sokáig beszélgetett egymással, míg a leányok aludni mentek. Felizgatva Andermatt ajánlata által, arra törekedtek, hogy az ő vételkedvét föléleszszék anélkül, hogy saját érdekeiket kompromittálják. Mint gyakorlati emberek átlátták azt is, hogy e vidéken, ahol minden hegyhasadékból előtör az ásványvíz, nem szabad elutasítani a váratlan vevőt, kihez hasonló egyhamar nem akad. De nem is lehet oly könnyedén átadni neki a forrást, mely egy napon a gazdagság és az arany forrása lehet. Azon kell tehát igyekezni, hogy minél inkább feltüzeljék a bankár vételkedvét, ezt pedig nem tehetik meg minden csel nélkül. Hosszul aludtak, reggel először is az öreg ébredt fel s első gondja volt arról meggyőződni, hogy az éjjel nem tűnt-e el a forrás? Mert megeshetik, hogy a forrás épp oly hirtelen, egyszerre eltűnik, amint előbugygyant, és akkor vége mindennek. Az öreg a fösvény félelmével mondotta el ez aggodalmát óriás fiának, ki gyorsan előszedte boszszú lábait a takaró alól, hogy meggyőződjék a dolog mibenlétéről. Gyorsan felöltözködve, útnak indultak. A vidék még elhagyatott volt, az utak üresek. Útmentén látták Clovis apót, egy öreg szélütött embert, ki az útszéli koldulásból élt s kit onnan ismertek, hogy ő alázatosan jó reggelt és jónapot szokott nekik kívánni, amit ők úgy viszonoztak, amint az ily emberek köszöntését viszonozni szokás. A forrás megvolt. Hatalmasan előbugyogott a reggeli napban, hogy öröm volt látni. A forrás körül a kövek veresesek voltak annak, jeléül, hogy a víz vasat tartalmaz. Apa és fiú elégedetten dörzsölték kezüket. Azután eltemették a széttiport kutya roncsait, s körülnéztek az utón. Az öreg Clovis még mindig ott ült, melengetve tagjait a napon. Oriol apónak hirtelen gondolata támadt. Oda inte magához a koldust. — Akarsz te száz frankot szerezni ? A másik, okosan, semmit se felelt. — Hallod-e, száz frankot lehet szerezni ? Erre a koldus így felelt: — Furcsa kérdés, hogy ne akarnék ! — Akkor halld meg, hogy mit kell tenni ? S hosszasan elmagyarázta neki, sok ismétléssel és mindenféle körülírással, — hogy ha mindennap, tíztől tizenegyig megfürödnék egy lyukban, melyet neki meg fognak jelölni, s hogy ha aztán egy hónap alatt teljesen meggyógyul, úgy megkapja a száz frankot. A szélhüdött ember ezt csodálkozva hallgatá, azután igy szólt : — Na — na — nem lehet. Ha minden orvos nem tudott engem meggyógyítani — már hogy gyógyítana meg ez a forrás ! De az óriás fiú nem hagyta magát tévútra vezettetni. — Elhallgatsz mindjárt a te betegségeddel ! Jól ismerem én azt ! Mit csináltál te a múlt hétfőn éjjel tizenegy órakor az erdőben ? A koldus élénken felelte: — Ez nem igaz! De az óriás még élénkebben viszonzá: — Mered mondani, nem igaz, hogy átugrottad az árkot? A koldus se hagyta magát: — Az nem igaz ! mondá újra. — Az sem igaz, hogy én rád kiáltottam: »Oké, Clovis, a csendőrök jönnek« — s erre te mindjárt leültél ? — Az sem igaz ! A nagy Jakab erre dühbe jött s igy kiálta: — No hát jól van, tagadd el mindezt. De jegyezd meg magadnak, ha a vízben látlak, alámerülek; ha pedig az erdőben találkozunk, felakasztlak hosszú lábaiddal együtt az első fára, honnan aztán a falu népe leszedhet. Az öreg Oriol csöndesíté fiát és gyöngéd hangon szólt a koldushoz : — Hallgass, Clovis — te a dolgot könnyen megteheted. Mi, én és fiam, neked itt a forrásnál fürdőt készítünk, ahol egy hónap alatt mindennap megfürödhetel. És ezért nem száz frankot adok neked, hanem kétszázat, s aztán ha a hónap végén meggyógyulsz, ötszáz frankot kapsz. — Kétszáz, meg ötszáz — az hétszáz frank. A koldus elgondolkozott. Aztán igy szólt: — Az már más. Ha nem sikerül, nem tehetek róla. A forrás lesz az oka. A három ember az alku megkötéséül kezet szorított, — a két Oriol ezután visszatért a forráshoz —a koldus pedig tovább ment az utón. (Folyt. köv.) KÜLÖNFÉLÉK. — Mr. hiv. lapból. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán, néhai gróf Gyulai Samu nyugalmazott altábornagy magyar grófi méltóságát kegyelemből örökbefogadott mostoha fia, Gyulai-Javorzik Adódra átruházom. Kelt Bécsben, 1887. évi január hó 19-ikén. Ferencz József, s. k. Br. Orczy Béla, s. k. A pénzügyminiszter, Péter Ferencz kataszteri becslőbiztost a Mosonmegye, és Ráthonyi Béla kataszteri becslőbiztost a Csanádmegye területén működő adófel- Ügyelő mellé, ideiglenes minőségben, irattárt kezelő I. oszt. irodatisztekké nevezte ki. A vallás- és közokt. miniszter, Ginczeri Nándor strázsai állami népiskola rendes tanítói, jelen állásában végleg megerősítette. A földmivelés-, ipar- és keresk. miniszter, Németh Lukács gyomai lakos földbirtokost, Békésmegye gyomai járására, Dózsa Gergely temesdi lakost, Hunyadmegye körösbányai járására, Szentiványi Elek brádi lakost, Hunyadmegye brádi járására, Nagy Géza sunszentmártoni lakost, Jász-Nagykun-Szolnokmegye tiszai alsó jírására, Kisfaludy Sándor tatai lakost, Komármmegye tatai járására, végül Máe Béla kövesdi lakost, Nagykuka megye szent-ágotai járására, az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg. A szatmári pénzügyigazgóság, Trahán János m.szigeti IV oszt. adótisztet hason minőségben a nagy-bányai kir. adóhivatalhoz helyezte át. A kolozsvári pénzügyigazgatóság, Gyöngyösi Árpád kolozsári adóhivatali gyakornok-jelöltet, adóhivatali díjtalan gyakornokká nevezte ki. A szatmári pénzügyigazgatóság, Tomka József kassai pénzügyi fogalmazó-gyakornokot hason minőségben ezen kir. pénzügyigazgatósághoz helyezte át. — A Komjáthy ügy a képviselőházban. A tegnapi operaházi jeleneteknek ma volt a folytatásuk a képviselőházban. Nem volt azonban oly nagy zaj, mint némelyek várták, a nagy taktikus. Tisza Kál- IRODALOM. Magyar Szalon. Képes havi folyóirat. Szerkesztik Fekete József és Hevesi József. 1887. februári füzet. A kitűnő vállalat ez újabb füzete ismét meglepően gazdag és változatos tartalommal jelent meg s a szerkesztők leleménye ezúttal is több elmés meglepetésről gondoskodott az olvasók számára. A füzetet Temérdek humoros költői elbeszélése nyitja meg, melynek hősnője a híres murányi Venus, Szécsi Mária, Jókai Mór, Hubai Jenő, Rudnyánszky Gyula, Margitay Tihamér, Degré Alajos s sok más ismert író prózai és verses műve, valamint számos apró közlemény tarkítja a füzetet, mely rendkívül gazdag csinos illusztrácziókban. A sok szövegrajzon kívül meg van benne gr. Zichy Géza, Baross Gábor, Fenyvessy Adolf, Margitay Tihamér stb. arczképe. Sokakat fog érdekelni a füzet azon néhány lapja, mely Bukássné Szubrits Adrienne urhölgy naplójából számos ismert politikus és iró emléksorainak facsimiléit közli. Külön mellékletkép a ritka fényes füzet Margitay Az ellenállhatatlan czimű képének nagy fénynyomatát adja. Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben. Bécs és Alsó-Ausztria 13 füzete. Kiadja a magyar kir. államnyomda. Budapest. A tizenegy díszes rajzzal ellátott füzet ára 30 kr.