Pesti Napló, 1887. június (38. évfolyam, 149-178. szám)
1887-06-01 / 149. szám
149. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap jzellem részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak vissza. Kisadd-hivatal : Ferenczi ek-tere, Athenaeu m-é p n 1 e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények/ a kiadó-hivatalhoz intézendő!). Egyes szám 4 kr. Budapest, 1887. Szerda, junius 1, 38. évi folyam. Előfizetési feltételek A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapest«« kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — S hónapra 4 frt 50 kr. — » hónapra 9 frt. Ha u e*0 kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegr« havonként 85 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendo. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló* kiadó hivatalá,ba Butspsst, Fsrssezisk-ters, Athenseum-épdlst, küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési felhivás PESTI NAPLÓTM Előfizetési éx*al£ : Egy hónapra............................ 1 frt 50 kr. Évnegyedre ............................. 4 frt 50 kr. íjjs£~ Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek tere Athenaeum-épület) legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr., évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Választási harczok. A kassai toaszt, melylyel Jókai Mór választóit mulattatta, tréfának nem rossz, de politikának semmi. Egy humorisztikus bohóság. Abban igazságot keresni hiú fáradság lenne, s nem méltó a szónok derült kedélyhangulatához. Jókait, ha politizál is, csak fantáziája vezérli. Ez ködfátyolképeket fest a falra, ő azokat mutogatja a közönségnek s el akarja vele hitetni, hogy az ő álomlátása valóság. Persze nem hiszi senki, azok sem, kik benne gyönyörködnek, alkalmasint ő maga sem. Elmés koholmányokból szép beszédet lehet csinálni, meggyőzni az effélével nem lehet senkit. S ezért Jókai politikai beszédeinek sikere a színházi tapson túl nem megy, hatást nem gyakorolnak azok a nemzet közvéleményére. Ez sorsa kassai programmbeszédének is, melynek feladata semmi több, mint az ellenzéket gúnyolni és Tiszát dicsőíteni. Az ország helyzete azonban sokkal komolyabb, semmint hogy belőle gúnyt űzni lehetne, mert hiába boldog Jókai és nem fél semmitől a világon, »míg az ipám, napam él«, a duhaj jó kedv nincs meg Magyarország közönséges polgárainál, kik nem élvezik a miniszterelnök úr barátságát, mint ő, de nem is vallották elvül, mint Jókai, hogy »követi Tiszát a pokolba is,« mindenesetre, lelkiismeretének sugallata szerint. S ha csak magában követné, vagy követnék szabadelvű képviselőtársai, szerencsés utat kívánnánk Orfeusnak, hanem az éppen a baj, hogy Tisza és barátai magukkal viszik a pokolba egész Magyarországot. Hogy Jókai legtöbbet Apponyival foglalkozik, ezt hálásan vehetni tudomásul. Ebből látszik, hogy kitől félnek: Apponyitól. Hogy ki a legnépszerűbb politikus Magyarországon : Apponyi. Hogy tizen éltetik Saul királyt és százan Dávidot s Tisza uralmát a nép Apponyinak szánta, ezért a hatalmasok irigysége azzal szemben, kinek nincs semmi hatalom átadva. De jól van ez igy, hogy Jókai maga terjeszti Apponyi népszerűségét s jelöli őt Kassán egész nyíltan Tisza Kálmán utódjául az ország kormányzásában. Azt, hogy Tisza mit fog csinálni ebből az elsanyargatott Magyarországból, ha Jókai kívánsága szerint még továbbra is ő intézi a nemzet sorsát, a kormánypárt ezen vezérszónoka is elfeledte a kiváncsi választóknak megmagyarázni. Hát elmondjuk mi: azt fogja csinálni, amit eddig tett: engedni Ausztriának, nem engedni a magyarnak, adókat emelni, adósságokat csinálni, barátainak hivatalokat szerezni, a parlamentet lesüllyeszteni a kormánynak vak eszközévé s a népet korrumpálni és kiaknázni. Erre valók neki a választások, hogy általuk az alko£tó€nyos abszolutizmust gyakorolhassa. ' Ez ellen küzd az ellenzék'- teljes erővel mindenütt. Bittó választóinak leírta, lefestette azon korszak erkölcsi értékét, melyet Tisza bélyegével fog a történetírás jelezni s melyhez ama régibb kort is mellérajzolta, mikor tiszta hazafiság volt az emberek tetteinek rugója. S hogy a korrupcziónak eszközeit a kormány honnan szedi, alaposan megmagyarázta az országnak Horánszky Esztergomban. Az esztergomi beszéd bizonyító ereje tiz kassai beszédével felér. Az komoly kritikája a kormány és pártja működésének, tele meggyőző okokkal, melyek igazságát tagadni igen, de cáfolni alig lehet. Avagy Horánszky ítéletét a kormány pénzügyi gazdálkodása felett nem-e támogatják Ghyczy Kálmán és Széll Kálmán hasonló kijelentéseikkel? S nem ezt támogatja-e, akár akarata ellenére is, a Pester Lloyd, midőn az ellenzék felhívása felett tréfálgatva, beismerni kénytelen, hogy bár a járadék jól kel, a pénzügyek körül nagy a baj, de hát ezen az ő nézete szerint az ellenzék sem fog segíteni. Mily logika! Mert a P. Ll. mindebből azon következtetésre jut, hogy nem az ellenzéket kell pártolni, mely nem felelős a pénzügyi bajokért, hanem azokat javítani ígérke-zik, hanem a kormánypártot, mely felelős is a pénzügyi bajokért, de is bizonyítá, hogy azokon segíteni nem tud. Különben minden kormánypárti beszédnek, czikknek és programoinak a vége csak az, hogy Tisza Kálmán maradjon nekik titok. Ez az ő egész programmjuk — azért nem állhatják a kritikát. Az új igazságügyminiszteri államtitkár, Teleszky István, mint esti lapunkban említettük, az igazságügyminisztériumban államtitkárrá neveztetett ki s az erre vonatkozó legfelsőbb elhatározást a hivatalos lap mai száma közli. Egyike legkiválóbb jogászainknak lép benne az igazságügyminiszteri államtitkári hivatalba, hol tetterejének, gyakorlati érzékének és jogászi képességeinek méltó hatáskör kínálkozik. A magyar igazságügy minden ágában sürgetőn követeli vagy még csak a kezdeményezést, vagy a múlt gyarlóságainak orvoslását, vagy a gyökeres reformot. Ebben a nagy munkában az igazságügyi adminisztráció vezetője Teleszky Istvánban oly erőt nyer,mely, hiszszük, meg fog felelni ama várakozásnak, melyet a jogászkörök e kineveztetéshez fűznek. Mint hosszú időn át gyakorló ügyvéd, legjobban megismerkedett ama bajokkal, melyekkel a jogkereső közönség, biró és ügyvéd egyaránt küzdeni kénytelen éppen ott, hol a legmélyrehatóbb egyéni és közérdekek forognak kockán, az igazságszolgáltatás terén. És ez a körülmény a legbiztatóbb kilátás arra, hogy e bajok megszüntetésére fogja törekvését összpontosítani. Azon fásult közönyt, mely igazságügyi adminisztrácziónkat hosszú időn át, a jelenlegi igazságügyminiszter hivatalba lépése előtt, jellemezte, azóta élet és tevékenység váltotta fel. Abban a tevékenységben, mely igazságügyminisztériumunk kebelében az új éra alatt megindult, Teleszky Istvánnak bőven jut osztályrész s ő abból a magáét, reméljük, emberül ki is fogja venni. A németek helyzetéről Ausztriában elmélkedik a müncheni Alig. Ztg. egy igen terjedelmes prágai levele. Elmondja, hogy 1870. óta az uralkodóház nem tartja többé elég erősnek az ausztriai németek támaszát s azért a szlávokra igyekszik támaszkodni. De az 1871-ben ily irányban tett rohamos kísérletet külső és belső akadályok meghiúsították. Most egészen lassan kint akarják a dolgot valósítani, hogy csökkentsék a belső ellenállást és kikerüljék a külső bonyodalmakat. Ez okból a Taaffe-kormány nem törődve erkölcsi, sőt parlamenti vereségekkel, szilárdan halad utján előre. Ha ma a német ellenzék a teljes passzivitás terére lépne, Taaffe gróf még gyorsabban végezné művét s csakhamar visszatérne az 1871-iki komoly konfliktusok kora. Ausztriának teljes szláv állammá való átalakítása a Taaffe-kormány czélja. Eleinte maga Taaffe gróf is lelkifurdalásokat érzett a czél miatt. De mint urának hű szolgája, tehetsége szerint meg is valósítja e feladatot. E veszélyes politikával szemben az ausztriai németeknek is megfelelően kell eljárniok. Oda kell törekedniük, hogy Ausztria a nyelvterületek szerint reorganizáltassék. Az eddigi területi felosztás helyére a nyelvek szerint alakított területeknek kell lépniök. Csakhogy erre nézve még maguk a németek sem tudnak megegyezésre jutni. Épp oly ellentét van közöttük a pártszervezkedés tárgyában. Az események szétbomlasztották a régi alkotmánypártot. A nemzeti irány győzelme örvendetes lehetett volna, ha az újonnan választottak feladatukat megérhették s a régi pártba mint új, de elevenebb, előre hajtó elem beilleszkedtek volna. De ez nem történt s a »fiatal« és »régi« németek közt keserű gyűlölet támadt. Ma a németek három csoportra oszlanak. Az első egyszerűen politikai szükségességnek tekinti a szövetséget Németországgal. A második a német birodalomban az osztrák németség hatalmas oltalmazóját látja s éppen e szempontból akar vele szövetkezni. A harmadik csoport nem bízik Ausztria fenmaradásában s azért olyan kényszerhelyzetet szeretne teremteni, mely mielőbb arra kényszeríti Németországot, hogy az osztrák németeket magához ragadja. E pártalakulás még nehezebbé teszi a németek helyzetét Ausztriában. Képviselőválasztási mozgalmak. A józsefvárosi mérsékelt ellenzéki Kaas Iverpárt a folyó évi június hó 2-án, azaz csütörtökön, este 1/28 órakor, a Schlotter Antal (ezelőtt Eser-féle) vendéglőben, Prater-utcza és Futó-utcza sarkán, ismerkedési estét tart, melyen gróf Apponyi Albert, Kaas Ivor, Horánszky Nándor, Grünwald Béla, Fenyvessy Ferencz stb. megjelennek. A VII. kerületben ma délután tartotta Morzsányi Károly programmbeszédét a régi lövőház nagytermében, a melyet a választó közönség szinültig megtöltött. — A gyűlést Tolnay Lajos pártelnök nyitotta meg, örömét fejezve ki a fölött, hogy a választók ily nagy számban jelentek meg. Ha — úgymond — a virágos kert azt jelenti, hogy a tavasz előtt állunk — e szinültig telt terem, amelyet a választók sokasága ékesít, azt jelenti, hogy a Morzsányi párt a biztos győzelem előtt áll. A választás küszöbén állunk, fennen lobog a zászlónk; mutassuk meg tehát, hogy a kitűzött zászlót diadalra is visszük; mutassuk meg, hogy a független polgárok nem tűrnek fölülről jövő pressziót s választanak szivek szabad vonzalma szerint. Egy oly férfi neve van fölirva zászlónkra — igy fejezte be szavait — aki egyedül csak a nép javát tűzte ki élete czéljául s nem érdemei jutalmát akarja ordó alakjában elnyerni — és ez Morzsányi Károly dr. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Ezután fölkéri a gyűlést, hogy minél számosabban menjenek a választók közül a jelölthöz, meghívandók őt a programmbeszéd megtartására, mire a jelöltért mintegy 50 választó ment el. A küldöttség eltávozta után a választókhoz Darázsy Albert dr. és dr. Berger Rezső tartottak tetszéssel fogadott beszédet. Megérkezvén Morzsányi Károly, őt az összegyűlt választók hosszantartó, viharos éljenzéssel fogadták. A jelöltnek a bejáratnál díszes virágcsokrot nyújtottak át. Tolnay Lajos pártelnök fölhívására a jelölt elmondta programmbeszédét. Morzsányi rövid beszéde elején az okokat fejtegeté, melyek folytán a kormánypárt híve. A részletekre áttérve, különösen hangsúlyozta a valláserkölcsi nevelés szükségét. Erkölcsiség tekintetében, úgymond, különösen a vallás az, mely rugóját és kiindulási pontját képezi az erkölcsös érzelmek fölgerjesztésének, a becsületességnek és a jellemnek. E helyütt örömmel konstatálhatom, (folytatá) hogy azon mozgalom, mely nemrég a vallásos nevelésnek minél szűkebb körre való szorítására törekedett, az utóbbi időben mindinkább gyöngül és nemsokára meg fogunk győződni, hogy az újabb időben inaugurált valláserkölcsi nevelés a legszebb gyümölcsöket fogja teremni. Szerény nézetem szerint csak oly nemzet lehet boldog, csak oly nemzet vívhatja ki a tiszteletet és becsülést, mely az emberiség legnagyobb és legdrágább kincsét, a vallást, becsületességet és jellemet fölé helyezi a múlandó becsű anyagi érdekeknek. Beszéde további folyamában különösen az igazságügygyel foglalkozott és a végén előadta mindazt, amit ő a VII. kerületért tett, ígérve, hogy a kerület érdekeit ezentúl is a legmelegebben fogja gondozni. A több helyi nagy éljenzéssel félbeszakított programbeszéd elmondása után Engelbach Alajos mondott a jelöltnek köszönetet azoknak az elveknek kifejtéséért, amelyekkel az itt megjelentek — úgymond — mindannyian egyetértenek. (Éljenzés.) Végül Tolnay Lajos pártelnök a választóknak mondott köszönetet a nagyszámban való megjelenésért s ezzel a gyűlés véget ért. Morzsányi Károlyt ezután hazakisérték a választók s a menetet mintegy 160 kocsi képezte. A választók este társas lakomára gyűltek össze a régi polgári lövőházban. A terézvárosi Busbach-párt minden csütörtökön esti 8 órakor a városligeti nagy vendéglőben tartja összejövetelét. Az első ily összejövetel június 2-án tartatik. Kőszegről táviratozzák, hogy Széll Kálmán tegnap, május, 30-ikán tartotta ott meg beszámoló és programmbeszédét. Fogadtatása fényes volt. Harminczhat kocsival ment eléje a kerület intelligencziája s beszédét 600-nál több választó hallgatta. Széll határozottan elitélőleg nyilatkozott a követett pénzügyi politikáról s két órán át tartó beszédében kifejtvén e részbeli nézeteit, minden térre kiterjedő adóreform szükségét fejtegette. Veszter Imre, a magyaróvári választókerület mérsékelt ellenzéki követjelöltje, pünkösd első napján kerületébe érkezvén, ott rendkívülien fényesen és lelkesen fogadtatott. A választóknak óriási tömege lelkes éljenzéssel fogadta, a tűzoltóság bandával sorban fel volt állítva és az üdvözlő beszédet dr. Reiter János tartotta meg mindjárt a mosonyi indóház perronján. Ezek után hosszú kocsisorok által követve, valóságos zászlófelhő és virágeső között bevonult a városba, hogy másnap, vagyis pünkösdhétfőjén, délelőtti 11 órakor M.Óvárott a városháza nagytermében megtartsa gyújtó hatással elmondott programmbeszédét. Az óváriak is rendkívüli fénynyel és lelkesedéssel fogadták, az üdvözlő beszédet itt Antoni Adolf takarékpénztári igazgató, a bemutató beszédet pedig Hegedűs János, uradalmi ügyvéd, intézte a képviselőjelölthöz. Ugyanaznap délután 4 órakor a mosonyiak jöttek el M.-Óvárra, hogy a képviselőjelöltet fényes bandérium és egy fellobogózott hosszú kocsisor kíséretében Mosonyba kísérjék programmbeszédének elmondására. A bevonulás valóságos diadalmenetté vált és az ováczióknak minden gondolható nemével fűszereztetek. A programmbeszéd különösen demokratikus irányánál fogva is gyújtott, elannyira, hogy Veszter Imrének megválasztatása már biztosra vehető. Veszter beszéde igy hangzik : Midőn én, az ismeretlen, szerény állású polgár, néhány jóakaratú barátom és egy, habár nem hatalmas, de lankadatlan küzdelmei miatt mindenütt becsült hazafias párt támogatása folytán, ide a magyaróvári választókerületbe jöttem és itt, az ország e kiváló vidékének hazafias, felvilágosodott közönsége és az Istentől megáldott földnek művelésében megnemesedett népe előtt megjelenek, mégpedig, mint képviselőjelölt jelenek meg , elengedhetlen kötelességemnek tartom e lépésemet röviden igazolni s jelezni azon szálakat, amelyek engem e választókerülettel összekapcsolnak, habár nem születtem is Mosony megyében. (Élénk helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) E kapcsolat, uraim, az elv és az érdek közössége. Önök, t. választók, azon pártot támogatják, amelynek én 9 év óta vagyok szerény, de hű katonája, — önök éppen úgy, mint én, polgári jogosultságukat, szabadságukat legnagyobbrészt azon 48-as törvényeknek köszönik, amelyek én előttem is megnyitották a közpályát, amihez még járul, hogy én, mint a regényes Szepesség szülöttje, tudom, hogy az ember lehet jó magyar hazafi, ha mindjárt az állam hivatalos nyelvét, ha mindjárt a magyar nyelvet teljesen nem bírja is. Kérem a t. választókat, fogadják el fellépésem ezen igazolását, ezután pedig engedjék meg, hogy most egyszerűen áttérjek úgy saját magam, mint az általam vallott elvek rövid ismertetésére. (Éljen ! Halljuk !) Én, uraim, a véletlen folytán, szegény embernek születtem, az élet engem munkára és küzdésre utalt. A szerencsétől keveset nyertem, de becsületes munkálkodásomnak mégis volt sikere s ennek köszönhetem, hogy a törvényhozás tagjává lehettem. (Helyeslés.) Kilencz év óta folytonosan tagja vagyok a magyar képviselőháznak és e kilencz év alatt mindig az ellenzék kemény padjain küzdöttem, szerényen, mérséklettel — igaz — de talán nem egészen észrevétlenül. (Általános helyeslés.) Miután meddő, indokolatlan ellenzéssel sikert elérni soha nem lehet, miután a komoly férfiúnak az a feladata, hogy nem futva üres eszmék után mindig pozitív czélokat keressen, kétségtelen, hogy minden embernek, aki kilenc éven át küzdött egy oldalon, elengedhetlen kötelessége kimutatni — igazolni, hogy mi az, ami őt az eddig czélt nem érketett küzdőkhöz csatolja és a mi őt a jövőre is ezen zászló alá vonzza. (Halljuk !) Megmondom, uraim, röviden, őszintén. — Mondtam már, hogy én az 1848-as törvények szülöttje, neveltje és embere vagyok. Szabadság, egyenlőség és testvériség e törvények kiindulási pontjai és ezek az én politikai hitvallásomnak is alaptételei. (Tetszés.) Ezen elvek alapján alakult át Európa nagy része jogállammá, ezek alapján lettek az elnyomott népek szabad polgárokká ; ezek szülték a humanizmust, mely az emberi nem szenvedéseit nem alamizsnával, hanem instituciókkal enyhíti ; szóval, ezek az elvek azok, melyek nélkül a 19. században nincs többé társadalom, nincs haladás, nincs boldogulás. Ezekre fektette le hazánk jövőjét a 48-iki törvényhozás, ezért vérzett a magyar nép a szabadságharczaiban és ezeket szerezte vissza a nemzet 20 évvel ezelőtt Deák Ferencz vezérlete alatt. (Általános helyeslés.) És most, 20 esztendő után, ha szétnézünk a hazában, ha áttekintjük közéletünk összes ágazatait, ha észleljük társadalmunk kóros rángatódzásait és kétségtelen hanyatlását, lehetetlen visszautasítani ama kérdést, vájjon politikai sarkelveink lerakásában csalatkoztunk-e ? és csalatkozott a nagy hazafiak alapító csoportja, avagy nem inkább azon férfiakban csalatkoztunk-e, kik hazánk sorsát jelenleg intézik és azon kormányban, mely többségére támaszkodva, ezelőtt 12 évvel magához ragadta a hatalmat s azóta a parlamentarizmus történetében szokatlan folytonossággal intézi az ország ügyeit. Az elveke t. választók, éppen olyanok, mint a fegyver. A legjobb aczél is csak léha tárgy, ha nincsen kar, mely forgatni birja, az elv is csak úgy lesz több a puszta szónál, ha van esős szív és erős kéz, mely azt hirdetni, kifejteni és megvalósítani tudja. A mi közéletünk újabb alapjai helyesek , fényesek, de a kormány 12 hosszú éven át a 48-as alapon emelkedő épületet az alapoknak megfelelően sem tovább építeni, sem betetőzni nem akarta vagy inkább nem tudta. (Igaz, úgy van !) Midőn ezelőtt 12 évvel a Deák-párt szétrobbantásával a kormányt Tisza Kálmán és pártja ragadták magukhoz, az ország kétségtelenül súlyos pénzügyi zavarokban szenvedett, de azt nem tagadhatja senki, hogy ekkor a nemzet egy nemes áramlatnak engedve előre tört a reformok, a közművelődés, a humanitás ösvényein. — És mióta a mostani többség, a mostani kormány ragadta magához a vezetést, azóta mintha megszűnt volna minden nemesebb gerjedelem, — a félig konstruált intézmények alig funkcionálnak már, az egykor hangoztatott elvek kigúnyoltatnak és elfelejtetnek, a hazafias törekvések helyére a pártmanőverek léptek — az elvhűséget a legridegebb opportunitás váltotta fel és a lelkes haladás rövid idejét egy oly marazmus, sőt egy oly általános politikai és társadalmi reakció váltotta fel, amely — lehetetlen, — hogy a legtürelmesebb honfit is aggodalomba ne ejtse. (Igaz, helyes.) Lehetetlen pedig különösen akkor, amikor szemben ennyi stagnáczióval és rezignáczióval, vigasztalásul még csak pénzügyi bajaink rendezettségére sem hivatkozhatunk, sőt ellenkezőleg financziáink nyomorúsága ma nagyobb, mint valaha volt. Amikor a mostani kormány átvette az országot, Magyarország államadóssága mintegy 6—700 millióra rúgott, — ma 12 békés év után már közel jár a 2 milliárdhoz. (Szomorú, de úgy van !) Nem tartozom azok közé, akik mindenért a kormányra tolják a felelőséget, tudom, hogy társadalmunk válságos állapotú és súlyos akadályokat gördít a kormány útjába. De más részről az is igaz, hogy a mi kormányunk a társadalom betegségeivel szemben tétlen maradt, vagy hogy azokat helytelen gyógyszereinek és félrendszabályainak alkalmazásával még inkább súlyosbította. E bajoknak gyökeres és alapos orvoslására minden jogállamnak két főoszlopa van. — Az egyik a gyors, ügyes, lelkiismeretes politikai adminisztráczió, a másik a független, preczíz és olcsó igazságszolgáltatás. (Igaz.) Ha már most azt kérdezzük, hogy vájjon mit tett ez irányban a mi kormányunk ? úgy csak az lehet az igazsággal megegyező felelet: »amit már készen talált, azt megrontotta, amit csinált, azt rosszul csinálta.« (Úgy van!) Az autonóm megyei szervezet régi alakjában nehézkes, lassú, arisztokratikus, de tisztességes közeg volt. A mi kormányunk reform alá vette, részletesen csonkításokkal megyei bürokrácziát csinált belőle, mely többé nem arisztokratikus, nem is demokratikus, de nem is autonomikus, hanem egy minden rendszer hibáival bíró szervezet, mely semmit sem biztosít nyást, mint a nálunk oly végzetes családi klikk-uralmat. (Általános helyeslés.) Rossz közbiztonsági, rossz egészségügyi, gyarló útügyi viszonyaink, összezavarodott árvaügyünk s az árvavagyon folytonos veszélyben forgása (Úgy van !) többet mondanak ez irányban, mint amennyit az adatgyűjtemények foliánsai mondani képesek volnának, tudom, hogy nem Moson megyére nézve, mert ez — úgy vagyok értesülve — e tekintetben is egyike az ország legrendezettebb megyéinek, de az ország számos más megyéjére nézve, amelyekben valóban kétségbeejtő állapotok vannak. (Általános mozgalom.) És most nézzük a másik oszlopot, az igazságügyet. Igazságügyünk 1872-ben uj alapokra lön fektetve. E nagy munkához még a Deák-párti kormány tette meg az első bátor lépést, a bírói függetlenség és az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztása ennek a műve volt. A mostani kormány azonban ez irányban egyetlen egy lépést sem tett előre, hanem rögtön arezet fordítva egymás után megsértette az elveket, melyek a juszticzia reformjának bázisául szolgálnak, sőt életfeltételei. Hogy ennek mi lett a következménye, azt tudja mindenki, aki valaha a hagyatéki eljárás, a bagatell-bíráskodás vagy az erdei pereskedés áldásaiban részesült, és még jobban tudhatja, aki visszaemlékezik a kormánynak azon kísérletére, mely szerint a független jusztícia a politikai hatalomnak lett volna szolgálatába hajtandó. (Úgy van ! Igaz!) A kormány ezen törekvése — igaz — megtört a jogászvilág egyhangú tiltakozásán, a kísérlet megtörténte mindazonáltal oly szimptóma, mely bizonyára komoly aggodalommal tölti el a juszticziának minden őszinte barátját, s megrendíti a kormányba vetett hitet és bizodalmát. A kormány igazságszolgáltatására nézve folyton arra hivatkozik, hogy történt némi újítás is, mint a minő például a büntetőtörvénykönyv. — De ez sem menti, hanem inkább vádolja a kormányt, mert jól mondja a német példabeszéd : »nichts halb zu thun ist edler Geister Art«. (Élénk helyeslés és taps.) A még a Bittó minisztersége alatt inicziált és munkába vett büntető törvénykönyv bizonyosan nagy organikus mű, de nem hozza és nem hozhatja meg a tőle méltán várt eredményt, mert a mostani kormány 12 év alatt nem jutott hozzá, hogy az ahhoz mulhatlanul szükséges előfeltéteket is előállítsa s a bíróságok szervezését , a büntető perrendtartást és börtönrendszert is kellőkép megteremtse. A kir. bíróságok kétségtelenül nagy eszmét képviselnek, sőt be kell vallani, hogy államéletünkben — kormányzatunkban ez az egy organizmus az, amely némileg egy kulturállamra emlékezteti az embert. (Igaz.) De mit használ ? a kormány ezen organizmust egyenesen elhanyagolja, — mostoha gyermekének tekinti, sőt minduntalan elméletben és gyakorlatban is annak még függetlenségét is fenyegeti. — Magyarországon az igazságügy még mindig fejős tehén és az igazságügyminiszter az országnak zsugorija— szomorúan tapasztaljuk, — Sparmeisterje. Ha az igazságügy számára kér — nem kap, — ha pedig pénz nélkül akarna reformálni,például az esküdtszék kívánatos behozatalával, no akkor ugyan röviden elbánnának vele ! (Úgy van !) Törvényeinkben évtizedek óta le van téve az ígéret, hogy törvénykezésünk a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság elveire fektettessék, mely rendszer a gyors, alapos és pártatlan juszticziának egyetlen lehetősége és garancziája ; — és az ellenzéknek 12 év óta folyton hangoztatott sürgetése még maigsan sem tudott egyéb eredményt kivívni, mint azt, hogy az idő szerinti miniszterek folytonosan a kérdés tanulmányozásával biztatják és vigasztalják az igazság után szomjazó országot. (Helyes, igaz!) Szóval, t. választók, az igazságügy nagy gépezete megvan, de nem mozog, — vagy ha igen — bizonyára csak igen lassan, megbízhatlanul és sok felesleges költekezéssel halad. A kormány pénzügyi balsikerei ismeretesek. (Halljuk!) Nem tartom sem méltányosnak, sem igazságosnak, hogy a magyar állam közgazdasági, pénzügyi bajai mindig és mindenben csakis a kormány nyakába varrassanak. Kétségtelen, hogy a pénzügyi kalamitásokhoz a viszonyok hatalma is, aminek például Magyarország földtani, geografikus és klimatikus helyzete, szintén hozzájárul ; de amitől aztán senki sem abszolválhatja a kormányt, ez az, hogy az adott viszonyok súlyát, természetét kellően fel nem ismerte, vagy ha felismerte, azok hatásának paralizálására semmi sikeres lépést nem tett. (Élénk tetszés.) A mostani kormány alatt nemcsak az adó, hanem az államadósság is növekedett és ami lejebb szállt, az csakis a polgárok fizetési képessége. (Hosszantartó helyeslés. Úgy van!) Én részemről szívesen a kormány javára írom azon nagy költekezést, amelyet a kormány a népnevelés és a vasutakra tön, de más részről van elég mozzanat, melyet terhére kell róvnom. Hogy financziális bajaink legnagyobb részben a közös hadsereg szaporítására, a militarizmusra és annak tradícióira, dicsvágya kielégítésére vihető vissza, e felett nem lehet nézetkülönbség. Hogy ezen áldozatok nevezetes részét az európai kényszerhelyzet erőlteti reánk, azt is elismerem, de amit a kormánynak kell felróvnom : (Halljuk !) az az, hogy a nemzet ennyi áldozatáért soha megfelelő viszonszolgálatot és egyenértéket kieszközölni nem tudott, noha világos, hogy úgy, amikor Bosznia elfoglalásához hozzájárult, valamint akkor, midőn a közös védelem iránti újabb egyezkedés napirenden volt, egy kis energiával s a férfiam hajthatlanság némi érvényesítésével bizonyosan kivívhatta volna a nemzet számára nem a különálló magyar hadsereget — nem, uraim, hanem legalább kivívhatott volna anynyit, hogy az országban néhány felsőbb katonaintézet állíttassék fel, olyan, melybe a nemzet fiai kedvvel mehessenek és amelyből nem a kadétiskolák kétes értékű aspiránsai, hanem műveit, tanult magyar tisztjelöltek kerüljenek az ezredekhez. (Kérik helyeslés és taps. Úgy van !) Pedig a nemzet és a hadsereg között létező bizalmatlanság megszüntetésének és egyúttal a hadsereg színvonala emelésének csak ez lenne az egyetlen módja, valamint a magyar elemnek a hadseregben való érvényesítésének is ez az elengedhetlen feltétele. (Úgy van !) T. választók ! A mi társadalmunk még ma is arisztokratikus és az osztálykülönbségek ma élesebben állanak egymással szemben, mint ezelőtt 40 évvel. Ily viszonyok között miként haladjon az ország a közgazdászat, az ipar és a kereskedelem terén ? (Halljuk !) Az előbb uralkodott osztály, a középnemesség, kétségtelenül hanyatlik s a kormány ahelyett, hogy ezen osztály átalakítására és ezáltal egy valódi munkás középosztály megteremtésére gondolt volna, annak dédelgetésére szánta el magát. E czélra foldozta újból össze a megyei intézményt s e szerint rendezte be a hivatalokat is. (Úgy van ! Igaz.) Ha aztán, t. választók, az ily nemzeti hanyatlás mindig tovább terjed, ha az évről évre várt, remélt orvosság mindig elmarad, ha minden téren kiszorítja az érdemet a gyarlóság és protekczió és a kormány nemcsak hogy ellent nem áll ezen áramlatnak, de sőt azoknak áldozatul dobja az elveket s nemes törekvéseink minden alapjait, akkor ne mondja nekem senki, hogy mindezekért a kormány nem felelős s ne mondja senki, hogy a dolgok vezetését továbbra is a jelenlegi kormány kezein kell agyni. (Hosszantartó éljenzés.) Én, t. választok, ezért tartozom az ellenzékhez, ezért voltam a kormány ellenese és ezért küzdök ellene a jövőben is. (Helyes, jól tette.) E nyiatkozatomból természetesen folynak azon tételek, melyeket politikai programmom sarktételeiként jelezhetek. E tételek a következők : Állami közigazgatás; gyorsan, alaposan és olcsón funkcionáló független bíróság; a szóbeliség, közvetlenség a nyilvánosság alapján ; nemzeti aspiráczióinknak a közös hadseregben érvényesítése, a nemzetiségek közti béke — szóval a demokratikus haladás. (Éljen, élénk tetszés.) Irányadóul mindig a 48-as törvények szelleme fog előttem lebegni azon kereten belül, melybe azt a 67-es kiegyezés foglalta s az az óhajtásom, hogy a legközelebbi választásokból egy erős hazafias ellenzék emelkedjék ki, mely minden személyes jellegtől menten ismét az elveket, ismét a nemes törekvéseket emelje uralomra és restituálja közéleteinkben azon oltárokat, melyeket Deák halála után a politikai opportunizmus és a társadalmi reakció felforgatott. (Szűnni nem akaró éljenzés, általános tetszés és a körülállók sietnek szónokkal kezet szorítani.) A monori kerületből e sorokat vettük . Engedje meg, hogy a monori választókerületben a mérsékelt ellenzéki Gulner-párt és a 48-as és függetlenségi párt választási mozgalmára vonatkozólag, szemben az Egyetértés f. hó 28-iki számában megjelent tudósításra, a tényleges helyzet megvilágosítása czéljából, mint a Gulner-párthoz csatlakozott 48-as és függetlenségi pártbeliek alelnöke, egy néhány észrevételt megtehessek. Mindenekelőtt — ha csak az igazság érdekében is — konstatálnom kell, hogy a f. hó 22-én Nagykátán megtartott értekezleten a monori választópolgárok közül nem 6-an, hanem 56-an is megjelentek, kik, tudva azt, hogy Gulner Gyula mérsékelt ellenzéki jelölt programmjába a 48-as és függetlenségi párt vezérelveinek majdnem egészét felvette és magáévá tette. Halász Géza függetlenségi és 48-as párti jelöltnek egészen váratlanul s e pártnak a Gulner-párthoz csatlakozott függetlenségi és 48-as pártbeliek által egyáltalában be nem folyásolt visszalépése folytán e lépésük által csakis pártjuknak érdekét megóvni igyekeztek. A kerületbeli függetlenségi és 48-ast pártbeliek, kik ez alkalommal — helyesen megfontolva a tényleges viszonyokat, — a mérsékelt ellenzékhez csatlakoztak, hogy az ellenzék zászlaját lobogtathassák, ezentúl is testestől-lelkestől függetlenségiek maradnak. Mi az által épp oly kevéssé nem dobtuk el zászlónkat, mint azok a különböző kerületbeli mérsékelt ellenzéki párthoz tartozó választók, kik a múlt választásnál hasonló viszonyok közepett s a viszonyokkal bölcsen számolva, hasonlóan cselekedtek, a midőn az ellenzék általános elvét szem előtt tartva, a függetlenségiekhez csatlakozva a választási urnához léptek, ily módon nem egy esetben győzelemre juttatva az ellenzéki jelölteket a kormánypárttal szemben. Hogy ily eljárás a függetlenségi elvek porba tiprását jelentené, tagadjuk, mégpedig annyival is inkább, amenynyiben passzív magatartás által csakugyan nem mást cselekednénk, mint azt, hogy akaratunk ellenére is abba a helyzetbe jutnánk: a kormánypárt szekerét tolni Mi pedig azt hiszszük, hogy ennél talán mégis jobb, a majdnem teljességgel a függetlenségi és 48-as elvek alapján álló Gulner-pártot támogatni — Tiszáékkal szemben. Tápió- Sáp, 1887. május 29-én. A Gulner-párthoz csatlakozott függetlenségi és 48-as pártbeli választók alelnöke Tichtl Móricz lovag. A párdányi választókerület szabadelvű pártja a választókerület székhelyén, Párdányban, f. hó 22-én tartotta meg e lapban már előre jelzett nagy értekezletét, melyet Zsíros József módosi ügyvéd mint pártelnök hívott egybe. A kerületi szabadelvű párt ez alkalommal szervezkedett. A párt végrehajtó bizottsága akkér alakíttatott meg a pártelnök indítványára, hogy egyértelműleg elhatározhatott, miszerint a végrehajtó bizottságnak tagjai azok, akik a minden egyes községben külön-külön szervezett, úgynevezett községi szabadelvű párt elnökei és alelnökei. E nagygyűlés eszközölte a párt részéről a jelölt felállítását is. Egyhangúlag Csávosy Béla úr, ki e kerületet már három országgyűlési czikluson át képviselte, kiáltatott ki jelöltté. A felléptetés az értekezletből legott közöltetett táviratilag a jelölttel, ki beszámolóját,a pártelnök bejelentése szerint, június 5-én fogja megtartani. Be kell ismernünk, hogy a szabadelvű párt hangulata nyomott s hogy a pártot egyedül Csávosy Béla személye tartja össze, valamint az is tény, hogy az elégedetlenség a kormány ellen általános s ennek főleg pénzügyi és közgazdasági, valamint az Ausztriával folyt kiegyezési politikája mély aggodalomra ad okot. A közszabadság is nemcsak hogy nem fejlesztetik, hanem éppen hanyatlik. A közigazgatási párt béklyókban lévén — nem igazságos. A korrupczió kiirtására mi sem történik. Maga az országgyűlési szabadelvű párt akaratát egészen a kormányra ruházván, ennek kezeiben a párt puszta eszköznek látszik, mert minden kormány előterjesztést a közjó érdeke szerinti megkorrigálás nélkül szavaz meg, miáltal sok időre helyre nem hozható hibák, mulasztások kövvettetnek el.