Pesti Napló, 1888. május (39. évfolyam, 121-150. szám)
1888-05-01 / 121. szám
121. szám. Budapest, 1888. Kedd, május 1.39. évi folyam Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athenaeum-épüet. A lap tzelemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak és kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-é p ft 1 e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 5 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Kate pesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 3 hónapra • firt. H»SS utt kisdia poaui kUSnkaidéne kívántatik, poatabilngra linaile M ka, évnegyedenként 1 forint folSMae*—” Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Naplót kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. Németek és oroszok. — ápr. 30. A veszekedő szerelmesek históriája a viszony Németország és Oroszország között; ha összeperelnek, gyűlölik egymást, de alig várják, hogy kibéküljenek s akkor egy kicsit a legbensőbb barátok, mig újra megneheztelnek és összevesznek. Ezen játékot nézzük a politikában tíz év óta s a legkülönbözőbb változatokban, a hit ömlengéstől az életveszélyes fenyegetésig. Csak verekedésre nem került még a dolog, mi ha bekövetkeznék, az elválás volna. A legkülönösebb e viszonyban a partner. Mindeniknek a párból van még valakije, a kire hivatkozik, hogy az őt elveszi, ha a régi szeretője elhagyja s a féltékenység fokozására nyilvánosan meg is jelennek Oroszország, karján Francziaországgal és Németország, ölben Ausztria-Magyarországgal. Ez a legnagyobb bosszúság, mit egymás ellen elkövethetnek, de még idáig mindig sikerült a czárnak, hogy ha Francziaországnak vizitet tett, Németországot engedékenységre bírni , viszont Németországnak, ha Ausztria-Magyarország karjaiba dőlt, hogy a czárt Francziaországtól él és visszatérítse. Mert a valóságban a czár épp oly kevéssé szereti a reszpublikát, mint Berlin Bécset s Bismarck politikai rokonszenvei között legöregebb és legigazabb az, melyet Oroszország iránt érez, úgyszintén a Romanovoknak csakis a Hohenzollernek tetszenek. Minthogy azonban a politikában az érdekek határoznak és az érzelmek nem megeshetik, hogy az érdekek összeütközése a barátság felmondását vonja maga után s hogy a mi idáig még csak falra vagy papírra festett mumus, a hatalmak új csoportosulása a diplomácziai akták közül a politikai akció terére átlép és nem pusztán írott szerződésekben, de élő valóságban megtörténik. A pánszlávizmus törekvéseinek a germanizmus érdekeivel való összeférhetlensége és összeütközése megszülheti a franczia orosz ligát és megpecsételheti szövetségünket, Németországgal. E életbelép, mihelyt Németország kénytelen opcziót gyakorolni a muszkák és közöttünk, vagy ha Oroszország vele, bármi oknál fogva, szakított. Bismarck februári híres oroszellenes beszéde óta Oroszország ismét megtérni látszott Németországhoz ez pedig a legnagyobb szolgálatkészséggel kereste a czár kedvét és akaratát. Vilmos császár halála s III. Frigyes császár trónra lépése óta valóságos mézeshetek folytak a német-orosz viszonyban, annyi bensőséggel viseltettek egymás iránt. Csak megemlítjük, hogy három orosz nagyherczeg ment a császár temetésére, kiket Vilmos trónörökös minden mások felett leginkább kitüntetett, hogy azután Battenberg Sándor herczeg és Viktória herczegkisasszony házassága, a czárra és Oroszországra való tekintettel tagadtatott meg a császárnénak, hogy Coburg Ferdinánd ellen Oroszország detronizáló lépéseit Németország a legerélyesebben támogatta Konstantinápolyban és egyebütt,hogy az orosz sereg a német határon nem szaporíttatott többé, csak Galiczia felé, hogy az orosz sajtó alább hagyott a franczia kultuszszal s a németek szidásával, sőt a Nord és a szentpétervári félhivatalos lapok a kancellárválságban meleg pártját fogták Bismarcknak, viszont Németország az orosz értékpapírok kidobálásával és a rubel értékének lenyomásával felhagyott volt. Nem aggodalom nélkül láttuk mi Németország ezen magatartását. Ha nem kételkedtünk is Németország szavában és szerződésében, rosszul esett a mellőztetés és a keleti érdekeinknek kiszolgáltatása szövetségesünk által Oroszországnak, mert ez több volt a semlegességnél ; ez pártállásfoglalás volt Oroszország mellett, tehát ellenünk. Ám tűrtünk és vártunk, hogy ebből mi lesz? És ime, újra összevesztek s a neheztelésüket nem is titkolják. Boulanger oka ennek, vagy Hitrovo összeesküvése Hohenzollern Károly trónja ellen, nem tudhatjuk, vagy talán a császári és czári családok közt merültek fel félreértések? Elég az hozzá, az orosz lapok nem szidják Boulangert s az orosz czár rehabilitálta a németfaló Bogdanovics tábornokot, kit Bismarck bosszúja kitöríthetett az orosz hadseregből. Ezért most Berlinben haragusznak. Jól van jól, csak nehezteljenek. A barátság megpattant serlegén a repedés mindig tovább hat, míg végre is az edény törve szétesik. Azt megdrótozni a reakczionárius érdekek szolidaritása nem lesz elég erős. Hogy Viktória királynő berlini látogatásának, Bismarckkal való értekezésének volt része e fordulatban is, erősen hiszszük a Norddeutsche Alig. Itt? angol barát fwake „fán. A nagy a nagylelkű Viktória császárné és a nagyeszű Bismarck közt közeledés vagy kibékülés történt, őszintén örvendünk. Ez sem kedves Oroszországnak, mely szereti, ha Berlinben viszályok dúlnak s emésztik Bismarck erejét s lekötik Németországét. Most már megint hangsúlyozzák az osztrák-magyar szövetség változatlanságát és becsét s a kölcsönös hit ragaszkodást ahhoz. Mi igenis híven ragaszkodunk hozzá s nem is kokettirozunk se muszkával, se francziával; s csak azt kívánjuk, hogy a németek is bűn tartsák meg a szerződést velünk s a hitestárs mellett és ennek rovására ne tartsanak maguknak orosz maitresset. — ápr. 30. Közös miniszteri értekezlet. A félhivatalos Bud. Korr.-nek táviratozzák Bécsből. Ma délután a külügyi hivatalban Kálnoky gróf elnöklete alatt 1 órától fél ötig közös miniszteri értekezlet volt, melyben Bauer báró, Kállay Benjamin, Tisza Kálmán, Fejérváry báró, Dunajewski és Adelsersheimb gróf miniszterek vettek részt. Taaffe gróf miniszterelnök, a képviselőházban tartott ülés által akadályozva lévén, a tanácskozás elején nem jelenhetett meg. A delegáczióknak bemutatandó előterjesztéseknek, ezek között a hadügyi kormányzat egy nem jelentéktelen rendkívüli hiteligényének megbeszélését holnap még folytatni fogják. A magyar miniszterek mindenesetre két, esetleg még három napig Bécsben maradnak, úgyhogy a három vasút biztosított kamatjainak felemelésére vonatkozó, nemrég előterjesztett törvényjavaslatot csak e hét végén fogják a képviselőházban tárgyalhatni. A delegácziók mindenesetre csak május végére lesznek egybehívhatók, mert a szeszadótörvényjavaslatot, feltéve hogy — amint az most már valószínű — az osztrák képviselőház e törvényjavaslatot az adótétel, valamint a felosztási számok megváltoztatása nélkül fogja megszavazni, előbb még a magyar képviselőház pénzügyi bizottságában és teljes ülésében kell elintézni, hogy az ülésszak bezárható és a második ülésszak megnyitása után a delegáczió tagjainak megválasztása eszközölhető legyen. Különben a szeszadótörvényjavaslatot a magyar képviselőháznak az új ülésszakban újra be kellene terjeszteni. A főrendiházban való tárgyalásra nézve az új ülésszak megnyitása nem képez akadályt. Németország keleti politikájáról a müncheni Alig. org nagyérdekű czikkben elmélkedik. A czikk teljesen tarthatatlannak találja a föltevést, mintha Bismarck herczeg valaha hajlandó lehetne Konstantinápolyt az oroszoknak átengedni, vagy oly lépéseket támogatni, melyek Oroszországot a czélhoz közelebb hozhatnák. A herczeg, írja a lap, nagyon jól tudja, minő veszélylyel fenyegeti egész Európát az orosz túlsúly. Hisz már Nagy Frigyes ezen »rettentő hataív uUUllUAt!vill lAm 4 alnntTAmn l*í nái. ' ’ * hasonlította össze s általános koalicziót ajánlott ellene. Már első Napoleon azt mondotta I. Sándor czárnak, ki tőle Konstantinápolyt kérte: Konstantinápolyi? Soha! Ez a világuralom lenne! Ha Oroszország uralkodnék a Boszporuson és a Dardenelláknál, túlsúlyának nyomását Németország éppen úgy érezné Memelben, Danzigban, Pozenben, mint egész keleti kereskedelmének megsemmisítésében. Még hihetetlenebbnek tartja a müncheni lap azon föltevést,hogy Ausztria-Magyarországot is meg lehetne nyerni az európai Törökország feldarabolása eszméjének. Lehet, hogy néhány abszolutista érzelmű tábornok Bécsben helyesli ez eszmét. De a bécsi politikára nézve az iránt kétség sem foroghat fenn, hisz az egyetlen kísérlet, mely ez irányban létetett, II. József szövetsége Katalin czárével, olyan szerencsétlenül végződött, hogy A PESTI MPLÓ TÁRCZÁJA. — Április 30. — Keleti képek. (Irta Adorján Sándor; megjelent Singer és Wolfner kiadásában ; ára 1 frt 50 kr.) A Keleti képek Íróját már régebben ismeri az újságolvasó közönség. Nevével gyakran találkozhatik egy előkelő napilapunk hasábjain, amelynek évek óta tárczaírója. Nem is hiszszük, hogy volna olvasó, aki ha egyszer megismerkedik vele, egyszersmind meg ne kedvelje, Írói egyéniségében megvan mindaz, ami a zsurnalisztikai irmodor művészetének lényeges alkatelemét képezi, az élénk szellem, a derűs humor, a stíl könnyedsége és gördülékenysége. Nem tárczairó a szónak általános értelmében, szabatosabban par excellence zsurnaliszta tárczairónak nevezhetnők őt, aki e minőségében leírja annak titkát, mikép eszméit, tapasztalatait, benyomásait az ízlésnek és a szellemi nivealnak annyi sokféleségét képviselő hírlapolvasó közönség kedve szerint és úgy közölte, hogy a hatást sehol el ne téveszsze. A meder, melyet eszméinek áramlata vájt magának, igaz, nem mély, de a maga szellemének területét bearanyozza elméssége és ötletszerűsége napsugarával és a színjáték frissesége és változatossága élvezetet nyújt bárkinek. E pár vonással nemcsak azért jellemeztük Adorján Sándort, mert neve ma először jelenik meg egy önálló kötet élén, hanem mert ezzel egyszersmind első és reméljük nem utolsó művének karakterisztikonját kívánjuk adni. A Keleti képek egy érdekes és tanulságos utazás reflexeit alkotják, amelyet a szerző egy nagyobb társasággal a múlt év őszén tett meg; harminc nap alatt bejárván 3900 mértföldet, három világrészben, Afrikában, Ázsiában és Európa keleti részében. Az út épp oly hosszú, mint amily rövid a megtételére ráfordított idő; ki is gondolhatna arra, hogy a szerzett benyomások egy rendszeres vagy alapos műben nyerhessenek feldolgozást. De egy szellemes és élesen látó ember kihasználhatja az alkalmat; neki lesz mondanivalója elég és, azt el is mondja úgy, hogy szívesen meghallgatjuk. Éppen útirajzoknál kell, hogy érvényesüljön az írói egyéniség, a maga igazi szubjektív mivoltában. S kellemesebb elcsevegését a 3900 mértföldnyi utazásnak csakugyan kívánnunk sem lehet, mint Adorján Sándor könyve, amelynek nem másodrendű előnye a tárgya, a háttere, az a titokzatos, csodálatos világ, melyet keletnek nevezünk. Az Orientnek a nyugati szokásoktól eltérő jellege, múltjának miszticzizmusa, sajátságos színpompája könnyen érthetőleg mély benyomást tesznek a szemlélőre. A tulajdonképi kelettel először Alexandriában ismerkedik meg a szerző, s nem is késik elragadtatásának e szavakban kifejezést adni: »Valódi tarkaságról, szép színekről alig lehet fogalma annak, aki a keleten nem járt. Olyan ragyogó, káprázatos valami az, a mint hozzá az a tiszta, árnyalatom nap dsüt (ahogy süt!), szinte szédítő. A legvakmerőbb ,észő ecsetje sem bir túlzásra vergődni e színek viszszaadásában s ahhoz képest eltörpül minden árnyalatával maga a szivárvány is.« Azután így folytatja: »Csak a nők, az izlam e szegény áldozatai, a kikre pedig legjobban illenek minden pompája a keletnek, ezek itt szomorú, idomtalan, sötét lepelbe burkolt alakok. Termetük szépségét tökéletesen elfedi a fehredse, a mely mindig fekete s arczukból csak annyit láttat a fátyol, hogy ki tudnak nézni a világba abból a zsákruhából, amelybe őket a vakbuzgó tudatlanság kényszeríti. A szegény nők! Hogy hozzá vannak már szokva, azt mondják itt. Hát lehet ahhoz hozzászokni nőnek, hogy az arcza szépségét ne mutassa ? S melyik ifjú hölgy nem tartja magát szépnek. Lehet-e hozzá szoknia ahhoz, hogy termetét ne lássák ? S ahhoz, hogy ajkai előtt folyton czipeljen egy fátyolból készült lakatot, melytől egy hangot nem szólhat — a nő! Kairóban konstatálja a szerző azt a kiváltságos uralmi állást, melyet az angol a Pharaok földjén elfoglal, de egyúttal azt a gyűlöletet, melylyel a benszülött nép viseltetik iránta. Az angol kezében van a fegyveres hatalom és a leghatalmasabb fegyver a pénz. Ez a kettő pórázon tartja a várost a környéket és az egész országot s tartja addig, míg az összegyűlt gyuanyag , mely rettentő tömegben van együtt — föl nem robban. A szerző kairói élményei közé tartozik az egyptomi pénzügyminiszterrel Blum pasával való találkozása is, ki tudvalevőleg hazánkfia és egyszerű bankhivatalnokból emelkedett föl a magas polczra. — »A pasa« — igy jellemzi őt — »még javakorában levő férfiú, typusra tiszta magyar, csak egy kicsit megszinelve némi czigányos tarkasággal, a mi már az itteni éghajlat befolyása, de módtalanul illik neki. Nyájas, finom ur, a ki büszke magyarságára és annyira ragaszkodik hozzá, hogy minden évben itthon tölti a szabadságidőt s hogy neki a városligetben van egy kis darab földje s attól meg nem válna semmi áron.« Kairóból indult ki a társaság a Chufa piramis megmászására, a melynek részleteit jóizű humorral festi a szerző, mig a következő fejezetben az úgynevezett fantázia táncznak találjuk erőteljes, valóban drámai leírását, melyet alig jellemezhetnénk jobban, mint hogy ha ide iktatjuk. A fantáziát rendszerint többen tánczolják egyszerre, csupán nők s kevesebben nézik, de csupán férfiak. A tánczosnők megjelenése a lehető legigézőbb. Az öltözéken nincs mit leírni, czipőjük piciny sarkú papucs, néha piros, máskor aranyhímmel kivarrva. Egy lány az ujjaival veri az üstdobot és dalol hozzá. Kezdik lassan, kerülve, fordulva, hajlongva , szinte játszva, egymással a többiek, négyen-öten, kiterjesztett karjaikkal a legkecsesebb mozdulatokat teszik és dúdolnak hozzá valamennyien. Az üstdob perdülése gyorsabb, az ének lázasabbá válik. A lányok forgása kezd hasonló lenni a tánczoló dervisekéhez; az ének ritkábban hallik ajkaikról, legföljebb egyes kilökött hangok alakjában, amit szinte a maguk serkentésére, tüzelésére kiáltanak.Ez így tart néhány per-rczig. A lányok arczán keresztül az aranysárga hamvasságon kiüt a láz pirossága,szemük szinte vésztjóssan csillog. A dob pörgése most már hasonlít a távolról hallatszó csatazajhoz; apró puskatűz ropogását nagy puffanások váltják fel, mintha ágyuszó hallanék közbe s a tánczos lányok ajkán is inkább sikolyok törnek elő, mint nóta hangjai. S ezután kezdődik az őrjöngés. A tánczosnők átkarolják egymást, járják a vad lányok úgy, mintha saját halálukat akarnák előidézni, olyan dühhel, többé nem dalolnak, nem tapsolnak, csak zihálás, amit megbirnak, forognak, reszketnek, s a szemük már nem szikrázik, de olyan, mint egy-egy izzó parázs, de szemük bélját is lehunyják s az alól úgy szúr elő a tekintet, mint az üszök. Nincs határa, nincs mértéke többé a táncznak. Az örjöngők szinte eszméletüket vesztik, amint az üstdob folyton erősebbeket puffog, a néző pedig már elfelejti, hogy ez táncz, inkább valami vad babonás isteni tiszteletnek nézi az egészet s nem gyönyörködteti, de megboszantja. A dob még néhányat dong kétségbeesett erővel, a lányok egyszerre abbahagyják az őrületes ugrálást, hajladoznak egymással, egymásra néhányat olyan kecsesen, hogy szinte csoda, most mosolyognak ismét, édesen, csábítóan, aztán összerogynak valamennyien s a kábulástól, fáradságtól szinte megsemmisülve maradnak néhány perczig a földön.« A csodás tánczot valóban megérzékítik az idézett sorok. Egyébként, hogy mennyire birtokában van Adorján nem csak a nyelv szépségeinek, de azon képességnek is, hogy hangulatot ébreszszen az olvasóban, azt legjobban bizonyítja a két szenthely czímű fejezet, mely Jeruzsálem keltét viseli. A műnek egyik legszebb része ez, amely épp oly melegen érző kedélylyel, mint kiváló tehetséggel van megírva. Az egész kereszténység ájtatossága fordul a szent sír felé, amely mellett régi idők nem kevésbbé hatalmas emlékköve gyanánt áll fenn Salamon templomának egyetlen maradványa, a zsidók kegyeletének legdrágább kincse. A reflexiók, amelyekkel Adorján e két szenthely leírását kíséri, csak megerősítik azt a természeti igazságot, hogy mélyebbre kell leszállnunk, ha valódi gyöngyöt kívánunk felszínre hozni. Persze alig is van hely, mely a kedélynek és elmélkedés munkájának annyi tápot volna képes nyújtani, mint az a föld, ahonnan — mint a szerző megjegyzi — oly irtózatos erő és fény áradt szét az emberiségre. Nem lehet szándékunk lépésről-lépésre követni egy utazó társaságot, amelynek tagjaiban bizonyára a legélénkebben felújulnak a távolban átélt napok emlékei, ha Adorján könyvét olvassuk. Ámde nem csak a közvetlenül érdekelt fogja a művet megbecsülni érdeme szerint, hanem újra élvezetet fog találni benne az az olvasó is, aki nem annyira a saját benyomásainak visszfényét, mint inkább egy általános irodalmi értékkel bíró úti vázlat, egy ügyes és szellemes elbeszélő közléseit keresi a rajzolt képekben. A Keleti képekben általában oly becses írói tulajdonságok jutnak nyilvánulásra, mikép csak óhajtanunk lehet, hogy Adorján Sándor nevével minél hamarább találkozzunk ismét a könyvpiaczon. H. S. a Balkán népek rokonszenvét el nem akarták játszani. Az akkori politika teljesen sikeres volt, mert Ausztria-Magyarország stratégiailag parancsoló állást szerzett a Balkán-félszigeten, míg ellenben az oroszok ki vannak szorítva Bulgáriából. Most minden osztozás Oroszországgal oktalanság lenne, mert ha ez utóbbi uralkodnék Konstantinápolyban, Ausztria-Magyarország helyzete előbb-utóbb tarthatatlanná válnék a félsziget nyugati részeiben. Ha Kálnoky gróf 1886. május havában kijelenté, hogy Bulgáriának egyszerű megszállása sem tűrhető, hogyan képzelhető, hogy Magyarország, mely a külpolitikára mérvadó, valaha beleegyeznék az osztozásba? Bismarck 1866-ban maga mondotta: szükségünk van Ausztriára a keleten. Ezzel elismerte, hogy ennek keleti érdekei német érdekek is. Bismarck a müncheni lap nézete szerint nem azért tanúsít közönyt Bulgáriával szemben, mert Oroszország kezére akarná játszani a Balkán-szorosokat. Magatartását azon tudat sugalja, hogy más hatalmaknak sokkal sürgősebb érdekek Bulgáriát védeni s hogy e miatt Németországnak nem kell magát költségbe vernie. A karánsebesi mandátum. A képviselőház összeférhetlenségi bizottsága, Csáky László gr. elnöklete alatt ma délután 5 órakor ülést tartott, melyben tárgyalás alá vette Popovics Mihály karánsebesi képviselő ügyét. Felolvasták a hivatalos értesítést arról, hogy a bizottsági ülésre való megidézést Popovicsnak eső 16-án kézbesítették, továbbá Popovicsnak a házhoz intézett levelét, melyben kijelenti, hogy a ház tanácskozásaiban nem vehet részt, mandátumáról le nem mondhat, de megbízó levelét sem mutathatja be. Felolvasták továbbá Popovicsnak a bizottsághoz intézett rövid nyilatkozatát, mely egyszerűen hivatkozik az imént felsorolt indokokra. Végül felolvasásra került a Popovics megválasztásáról felvett jegyzőkönyvnek a belügyminisztériumtól bekért példánya. Veszter ama nézetének ad kifejezést, hogy a Popovics által a házhoz intézett nyilatkozatban foglalt államellenes dolgokat a bizottságnak nem szabad ignorálnia. Fest Lajos hasonló értelemben nyilatkozik. Szomjas, Hertelendy, Andaházy és Zboray felszólalása után a bizottság elhatározta, hogy az ügy e részét nem vonja eljárása körébe. Miután a benyújtott nyilatkozat által a megbízó levél benyújtására felír?1.1 Orcz. 6. §-a értelmében Popovics megbízását egyhangúlag megszüntnek, sőt magát három évig meg nem választhatónak jelenti ki. Ezt az ítéletet az elnök szabályszerűleg, nyílt ajtók mellett hirdette ki. A Crispi-kormány az utóbbi napokban a képviselőházban sokféle támadásnak volt kitéve s az ott lejátszódó kellemetlen jelenetek Olaszországban nagy feltűnést keltenek. Már a budgetviták folyamán sokféle apró támadás intéztetett a kormány ellen. Legutóbb azonban Cavallotti képviselő a külügyminisztert a közigazgatás némely belső ügyeire nézve interpellálni akarta. Crispi kissé éles szavakban kijelenté, hogy ily interpelláczióra nem is válaszol. Cavallotti e miatt roppant zajt csapott, hevesen megtámadta a kormányt s azt mondá, hogy eljárása hallatlan az olasz parlamentarizmus történetében. Crispi felhívta a kama CSERESS GÁBOR. Regény. Két kötetben. 30 Irta: PRÉM JÓZSEF. MÁSODIK KÖTET. XIV. E közben belépett Gárdonyi Bandi és Gerzson Anasztáz. Az őrnagy a legmegközelithetlenebb halandók közé tartozott. Minden szava, minden mozdulata, minden tekintete kimért vala. Katona a javából, kinek első és utolsó gondja a fényes carriére. Magyar a neve, de osztrák a gondolkodása s e miatt Hargitthayval, a régi negyvennyolczas honvéddel nem egyszer félreértései is voltak. Torzonborz fekete szakált viselt. Ezen a téren méltán vetélkedett az igazgatóval. S most mind a katonai, mind a polgári híres két galambosvári szakás rendelkezésemre állt. — Minthogy a sértés csekély, kezdte Gárdonyi halk, hideg hangon, hosszan nyújtva a szavakat — a segédek kardban állapodtak meg, természetesen a végkimerülésig. — Ezt is sokaltam ! — tette hozzá Gerzson. — Újólag figyelmeztetem, kedves kollega, hogy a miniszternél rossz vért fog szülni. S épp most, amikor az igazgatói szék vár önre. Félek, felfüggesztés, vizsgálat lesz a vége. — Megfontoltam. S ha a miniszter nem használhat párbajozó tanárokat, úgy hiszem, még kevésbbé használhat gyávákat és jellemteleneket. Hargitthay e közben a fürtőztetés legvégső határáig is elment. Bántotta, hogy az őrnagy az egyik segéd, mert gyűlölte a katonákat, a »béke elszánt vitézei«-t. Többé nem birt magával. — ügy van! — dörmögé közbe. S aki gyáva és jellemtelen, az a párbaj után is az marad! Az ellenfél tiszt ugyan — Az őrnagy fölkapta fejét. — Kérem folytassa! Az ellenfél — nos ? Ne feledje doktor úr, hogy Lányi úrnak tiszti bojtja van, s én följebb valója vagyok! Ha valami kifogása van, én becsületbiróságot proponálok. Mindent tisztán és világosan! Ebben nem ismerek tréfát. A tiszti bojt, méltóztatik tudni — — Tudom, tudom! — fakadt ki a doktor, kinek hiába intettem. Oh, nekem is van tiszti bojtom, ha nem is olyan! Látta azt Vácz és Isaszeg! Most is otthon függ a múzeumomban. De nem érte ám más folt, mint az a fekete-sárga vér, mely rajta piroslik. Igenis! Bármint mosolyognak, a fekete-sárga vér most is piroslik rajta. — Elég! — intett az őrnagy keztyüs kezével. — Figyelmeztetem a doktor urat, hogy az efféle kitételeket, én mintha katona és alkotmányos hazafi nem hallgathatom, s nem tűrhetem ! Az 1867-iki kiegyezés óta e szó fekete-sárga, mely — — Mi ? Hogyan kérem ? Az őrnagy ur felül akar múlni engem hazafiasságban, a trón iránti hűségben ! Az nem fog sikerülni, őrnagy ur! De a múlt, az mult! S én harminczhét évvel fiatalabbnak érzem magam, ha erről a múltról van szó! Különben — folytatta könnyedén mosolyogva s az őrnagy rettenthetlen flegmája által legyőzve, — minden vér megszokott feketedni s utóbb végkép elsárgul! Én mondom, az orvos. S az orvosi tudományban, úgy hiszem, nem vindikál magának előnyt őrnagy úr! Gárdonyi fekete bajuszának két kinyúló vége kissé fölfelé rándult s e mozdulatot hirtelen utánozták a fülei, ráadásul két felső foga is kikandikált, de csak egy szempillantásra. Mindezt együtt véve: az őrnagy egy elégedett mosolya volt. — Meg vagyok nyugtatva, — mondá aztán. — Köszönöm. De hát mit is méltóztatott mondani Lányi úrról? Valami kifogás talán? — Félreértés! Szót se érdemel. — siettem közbe lépni teljes erélylyel. — A doktor úrnak személyes ellenszenve itt nem jöhet számba. Egyenesen tőlem függ, várjon kivánjam-e, hogy ellenfelem előbb a doktor úrral rendezze egy korábbi ügyét, s nekem, a ki ismerem azt az ártatlan vitát, éppenséggel nincs kifogásom Lányi úr ellen. Mint kihívott fél ragaszkodom e jogomhoz, és semmi szín alatt nem állok el attól. Segédeim igazat adtak, és végre útra kelhettünk. Hargitthay mellém került a kocsiban. Többé nem hallott, mintha teljesen megsüketült volna és nem szólt semmit, mintha némaság lepte volna meg. Csak amikor a kis Tabyt, az ellenfél orvosát is ott látta, a lovaskaszárnya egyik hosszú szobájában, mélyen morgott néhányat mellettem. Alig egy félórára rá kardom kihullott lankadt kezemből s karomon, mellemen egy-egy tátongó seb ontotta vérét, mig a kaczkiás, neki bátorodott ellenfél csak egy-két karczolást kapott ablakra kapaszkodt , ujjaira és keze fejére, teljes képtelenség ismételni. Az 1876-ki reichstadti egyezmény, melyben Ausztria-Magyarország a Balkántól délre szabad kezet engedett Oroszországnak, nem szól — mondja a czikk — említett föltevésünk ellen. Bécsben akkor nem védhették a portát, ha csak rát, döntse ő el a dolgot, mire a ház csekély többséggel — kevesen voltak jelen — elvetette az interpellácziót. Erre azután Cavallotti leköszönt képviselői állásáról. Az ügy a sajtóban nagy mozgalmat keltett s sokfelől hevesen megtámadták Crispit. Azzal vádolják, hogy parlamenti diktatúrára törekszik, hogy demokrata múltját megtagadja s mióta Friedrichsruheban járt, olasz Bismarckká akarja magát kijátszani. Mindez események nagyban előmozdítják azon törekvéseket, hogy az olasz képviselőházban az ellenzék formáiig párttá szervezkedjék Crispi ellen. Ilyen szervezett párt eddig nem állott Crispivel szemben s ez a körülmény tette mindez ideig oly szilárddá parlamenti pozícióját. Az öröklési jog. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délután 5 órakor ülést tartott, melyben folytatta az öröklési jogról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását a helyettesítésről szóló fejezetnél. (210—218. §§-ok.) A 213. §-t, mely szerint »ha az örökhagyó az örökösnevezést feltételhez kötötte, de a feltételt a helyettesítésnél nem ismételte, a helyettesített örökösre nézve a feltétel kétség esetén nem létezőnek tekintendő«. — Győry indítványára oda módosította a bizottság, hogy ha az örökhagyó az örökösnevezést feltételhez, vagy időmeghatározáshoz kötötte, habár azt a helyettesítésnél nem ismételte is, átszáll az a helyettesítettre is, hacsak az örökhagyó kifejezetten ellenkezőleg nem intézkedett, vagy a rendelkezésből ki nem tűnik, hogy a feltétel kizárólag az örökös személyére vonatkozik. A 205. §. rendelkezéseit mint feleslegeseket törölték. Csak annak a kimondását fogadták el, hogy ha a helyettesített örökös után további helyettesítések rendeltettek, ezekre nézve is a helyettesítésre vonatkozó szabályok megfelelően alkalmazandók. A 218 §-t, mely szerint, ha az örökhagyó leszármazó, vagy felmenő rokonát, vagy oldalrokonát az unokatestvérekig bezárólag nevezte örökösnek s a kinevezett örökös az örökhagyót megelőzőleg hal el, az örökös leszármazás hallgatag helyettesített örökösöknek sekartanák ki, hiittnt tartalmaz «. — Toveszky államtitkár és Szivák előadó indokolása után, mint a családiasság alapgondolatán nyugvó rendelkezést elvben elfogadta a bizottság, de az itt szóban forgó helyettesítési prezumpcziót — a törvényjavaslat eredeti álláspontjával megegyzőleg a fel- és lemenőkre s testvérekre korlátozta, megtoldván a szakaszt azzal, hogy a leszármazók részesedési arányára a törvényes örökösödés szabályai alkalmazandók. Áttérvén ezután a bizottság az utóörökösödésről szóló fejezetre, Chorin kijelente, hogy a hitbizományokra vonatkozó nézeteit a házban fogja kifejteni s hogy ő az utóörökösödést is elvben sem jogi, sem gazdasági szempontból nem tartja helyesnek s mindenesetre a legszűkebb körre véli korlátozandónak, az utóörökösödési intézmény elvileg már az általános vita eredménye által elfogadottnak tekintetvén, a fejezet egyes szakaszának tárgyalását a szerdán délután 5 órakor tartandó ülésre halasztották. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék holnap, kedden délután 5 órakor értekezletet tart.