Pesti Napló, 1888. november (39. évfolyam, 302-331. szám)

1888-11-01 / 302. szám

Frangaise 1887-ben 2.283.000 frank bevételt mu­tatott ki, az 1888-ik év első felének bevétele 1.424.000 frankra rúgott. A kiadás 1887-ben 2.215.000 frankkal záratott le, míg a jelen év első felében 1.424.000 fokot tüntet fel a számadás.­­ Az Odéon bevétele az idén 739.000 frankkal, kiadása 703.000 frankkal mutattatik ki. — Elvégre érthető, ha a párisi színházak defic­ittel küzködnek. Miért menne a közönség színházba, mikor Boulanger sze­replése óta folytonosan ingyen láthat komédiásokat és komédiát. Jubiláló színész. November hetedikén lesz har­­minczadik évfordulója annak, hogy Sántha Antal a nemzeti színházban először föllépett a »Liliomfi« cz. darabban. A jubileum napján ugyane darabot fogják adni s emléktárgyakat nyújtanak át a színésznek. Előadás után banker lesz. Az illatai fegyencz-lázadás. — Saját tudósítónktól.­­ Három napi tárgyalás után az illavai fegyencz­­lázadás ügyét ma késő este befejezte a trencséni de­legált törvényszék. A kihallgatások során kétségtele­nül kiderült, hogy Vass Sándor fegyencz volt az, a­ki musik fegyházőrt meggyilkolta és ezért az államügyész halálbüntetést indítványozott ellene. A törvényszék csak holnap délelőtt tíz órakor hirdeti ki ítéletét úgy Vassra, mint a többi vádlottak­ra vonatkozólag. A tegnap délután folytatott tárgyalásról még a következő igen érdekes részleteket közölhetjük: B­e­n­c­z­e József, szándékos emberölés miatt 11 évre elitélt fegyencz, mint tanú hallgattatván ki, elő­adja, hogy augusztus hó 2-án jelen volt a 23. számú zárkában, hallotta a nagy zajt, de a részletekről sem­mit sem tud. — Radovics József, szándékos emberölés miatt 15 évi fegyházbüntetésre elitélt fe­gyencz szintén csak a zajt hallotta s csak annyit lá­tott, hogy Rostássy kisietett a folyosóra. — G a z s o- 1 i t z Joachim, szándékos emberölés miatt életfogy­tiglan fegyházra ítélt fegyencz látta, hogy Vass Sán­dor kezében fegyver volt, Rostássy karjáról csurgott a vér. Az eseménynek részleteiről csak annyit tud, amennyit Savanyu Józsi elbeszélt neki. — Weier József, rablás miatt 15 évre elitélt fegyencz a láza­dásnál nem volt jelen. Ladány István, gyil­kosság miatt életfogytiglani fegyházra ítélt fegyencz csak annyit tud, hogy Tóth József a zárkából ki­sietett. Füzé­ry József, emberölés miatt 12 évre el­itélt fegyence azt vallja, hogy már nem emlékszik, mit vallott a vizsgálóbíró előtt. Mindenki megmond­hatja, a­ki ismeri, hogy igen rossz az emlékező te­hetsége. Az elnök: Tóth József kezében látta-e a fegyvert ? A tanú: Láttam. Az elnök: A fegyőrre irányozva tartotta a fegyvert ? A tanú: Igen. Az e­l­n­ö­k (Vass Sándorhoz) : Mit szól a tanú vallomásához ? Yass: Hazudik. Füzéry öt napig volt ma­gánzárkában és ott addig zaklatták, mig úgy vallott, a mint a vizsgálóbíró kívánta. Az elnök (Füzéryhez) : Igaz ez ? A tanú: Igen, az igaz. Négy napig voltam magánzárkában, a­hol meztelenre levetkőz­tettek. Az e­l­n­ö­k : Rábeszélte önt valaki arra, hogy mit és miképen valljon ? — Atanu: Nem. A tanú az elnök további kérdéseire nem felelt s ezért kivezették a teremből. Schuhmann Péter, szándékos emberölés miatt 16 évre elitélt fegyencz, látta, midőn Tóth Jó­zsef a fegyverrel a 23. számú zárkába sietett és hogy a keze igen véres volt. Azt is látta, hogy Vass Sán­dor egy székkel nekirontott az őrnek. Majd Tóth át­adta a fegyvert Vassnak, ki elkezdett kiáltozni: »No most jöjjetek, itt az idő.« Az elnök: Igen, amint a puskát kezébe kerí­tette, megszállta a bátorság. Tóth József tagadja, hogy a keze véres lett volna, mire a tanú szemébe mondja, hogy Tóth Jó­zsef keze véres volt. Tóth: Maga ellenségem, azért vall így. Egy­szer ökörnek neveztem, azért haragszik rám. A tanú: Az nem igaz. A­l­­­n­ö­k (a tanúhoz) : Hát ön látta, hogy Tóth József keze véres volt ? A tanú: Igenis láttam, azt is tudom, hogy amint Tóthot a szobába visszavezették, mindjárt le­törölte a kezét, azért aztán, mikor a vizsgálatra ke­rült a sor, nem láttak rajta vérnyomokat. Deák Pál, szándékos emberölés miatt 8 évi fegyházra ítélt fegyencz azt mondja, hogy igen jól hallotta, midőn Pusik börtönőr könyörgő hangon Vasshoz fordult s igy szólt: »Sándor, Sándor, ne szúrj meg!« V­a­s­s: Ez nem igaz. D­a­n­k­ó Elek, életfogytig tartó fegyházra elitélt fegyencz csak lármát hallott, de nem látott semmit, mert nem ment ki a folyosóra. Balogh József fegyencz betegen fekszik a fegyintézeti kórházban s ezért kihallgatásától elállt a törvényszék. Vlaskalits János, rablógyilkosság miatt életfogytig tartó fegyházra elitélt fegyencz csak a zajt hallotta és ebből csak Vass szavát vehette ki tisztán, amint kiáltozott: »Nem engedelmeskedünk!« Hogy ki szúrt a fegyenczek közül, nem tudja, de a börtönőrök véreztek. Az ö­l­nök (a tanúhoz): Ismeri ön Joviczát? A tanú: Igen. Ha engedelmeskedtem volna neki, én is most a vádlottak padján ülnék. Az elnök: Hogy érti azt ? A tanú: Mert Jovicza nekem azt tanácsolta, hogy, miután nekem úgy sem lehet semmi örömöm már az életben, legalább a többi fegyen­­czeken segítsek, és szúrjam le az igaz­gatót. Tóth-Pörge Imre­ is jó gyerek volt, míg Jovi­­czával meg nem ismerkedett. Az elnök: Hát egyedül a szalonna miatt volt az egész lázadás ? A tanú: Azok, a­kik sorsukkal nincsenek megelégedve, czivakodást keresnek, ha találnak, ha nem, az étel miatt nem volt okuk a panaszra. Az elnök: Ön meg van elégedve az élel­mezéssel ? A tanú: Igen. Szabó Sándor, 12 évre elitélt fegyencz, 8 év óta van a fegyintézetben, a lázadásról nem tud sem­mit, csak Blozson ert látta véresen. Kiss Sándor, 15 évre elitélt fegyencz azt mondja, hogy Vass volt, ki a megölt P­u­s­­­k­o­t a mellnél megragadta é­s letérdelésre kényszerítette. Vass volt az, ki Laurinecz kezéből a fegyvert kiragadta. Várjon Pu­­sikot Vass szúrta-e le, azt nem tudja. Tanú látta, mi­dőn Vass a fegyvert a falhoz tette, de akkor Pusik már erősen vérzett. — Hallotta, a mint Pusik könyörö­gött: »Sándor ne bánts, hagyj engem«­.— Tóth-Pörge Imre kezében látta a kést. Az ügyész: Látta Pusikot vérezni? A tanú: Igen. Az ügyész: Ki szúrta őt meg? A tanú: Azt nem tudom. Andrejko János tót nyelven mondta el val­lomását, de új mozzanatot nem tud. Szedlichar Ferencz, hat évre elitélt fegyencz igen érdekes részleteket beszélt el. Látta, midőn Vass Pusikot a gallérjánál megragadta s dulakodni kezdett vele. Leteperte a földre s hallotta, midőn Pusik kö­­nyörgött neki. Hallotta továbbá azt is, midőn Jovicza Vassnak és Tóth­ Pörgének oda kiabált: »Ne fél­jetek, csak rajta!« —Jovicza és Vass mindezt határozottan tagadják. R­á­c­z Kálmán, emberölés és rablás miatt 15 évi fogházra elitélt fegyencz igen jól látta, hogy Jovicza Pusik börtönőr felé ment egymásután kétszer. Az e­l­n­ö­k (Joviczához): Mit szól ehhez ? Jovicza: Hazudik kérem, hazudik. Az elnök (Vasshoz): ön is látta, hogy Jovi­cza szúrt. Vass: Igen. Rostássy is megmondhatja. Rostássy: Igen, tekintetes törvényszék. J­o­­vicza volt az, a ki a szegény Pusikot megölte. (Mozgás.) Jovicza: Mind hazugság. Tönkre akarnak tenni engemet. V­a­s­s : A mit én tettem, azt nem is átallom bevallani, de Pusik Jovicza által halt meg. — Ezzel a tárgyalás esti fél 7-kor berekesz­­tetett.* Illává, okt. 31. A végtárgyalásnak ma volt harmadik napja, melyen befejezték a tanúkihallgatást, azután dr. Ba­­dik és dr. Rosenthal orvosokat hallgatták ki, kik a megölt Pusikot fölbonczolták. Kijelentik, hogy a sé­rülések, melyeket Pusik szenvedett, feltétlenül halálosak voltak. Ezután az orvosokat az egyes őrök sérüléseire vonatkozólag hallgatták ki. A 23. számú zárka és a folyosók megtekintése végett az elnök a tárgyalást negyed órára felfüggesz­tette s azok után foly­tattat­ott a végtárgyalás az orvosi látleletek felolvasásával. Majd a hat vádlott élettörté­netét ismertették. A hivatalos jelentésből kitűnik, hogy mind a hat vádlott többszörösen rovott előéletű. Jovicza és Vass sokkal megátalkodottabb gonoszte­vők, hogy sem javulásuk várható volna. A vizsgálati idő alatt a vádlottak semmiféle megbánást sem tanú­sítottak. Az ügyész javaslatára a törvényszék elrendelte a fegyintézeti igazgató, a börtönőrök és ama fegyencz­­tanúk meghiteltetését, a­kik nem nyereségvágyból származó bűntettért vannak elítélve. A tárgyalás ezzel délután 3 órára elhalasztatott. A délutáni tárgyalás folyamán a tanukat meg­­hitejtették s ez után befejezték a bizonyítási eljárást, mire Ribossy ügyész két óra hosszáig tartó beszédében Tóth Imre, Jovicza György, Tóth József, Vass Sándor, Rostássy József vádlottak ellen gyilkos­ság, gyilkossági kísérlet, súlyos testi sértés, nyilvános erőszak miatt a vádat egészen fentartotta, míg ellen­ben Horgany Imre ellen a vádat elejtette. In­dítványozta, hogy Vass Sándor ellen a törvény­szék a törvény egész szigorát alkalmazza s mondja ki rá a kötél által végrehajtandó ha­lált. Vass a beszéd után rosszul lett, de nem sokára magához tért. Lange,­ Kohn és Héda védő­ügyvédek vé­­denc­eik felmentését, illetőleg súlyos testi sértés miatt való elítélését kérték. Az ítéletet késő este hozták meg, de csak holnap délelőtt 10 órakor fogják ki­hirdetni. T­áviratok. Kopenhága, okt. 31. A király jubileuma alkalmából a következő fejedelmi személyi­ségek látogatása van hivatalosan bejelentve: az orosz trónörökösé, Henrik porosz her­­czegé, Rudolf trónörökösé és a görög trónörökösé. A walesi herczeget is ide várják. Páris, okt. 31. A »Temps« éles szavak­ban kárhoztatja a jövedelmi adó tervét, annak ink­vizito­rikus jellege miatt, hi­vatkozik a rosz benyomásra, melyet Franczia­­országban elő fog idézni és arra, hogy mennyi új ellenséget fog köztársaság számára terem­teni, ha a kamarák a tervet elfogadnák. A revízió-bizottság mai ülésén 6 szavazattal 1 ellenében meghozta a határozatot, hogy van ok rá, hogy az alkotmányra vonatkozó törvények revízió alá vétessenek, és azután elnapolta üléseit a jövő hétig. Pétervár, okt. 31. (Pol. Korr.) A birodalmi gyűlés még ez évben újból foglalkozni fog ama bel­ügyminiszteri törvényjavaslattal, mely a vidéki birtokviszonyokat szabályozza. Hír szerint a czár még az esetre is megígérte a javaslathoz való járulását, ha a többség azt el nem fogadná; törvénynyé válása tehát biztosítva van. Varsó, okt. 31. (A Pesti Nap­l­ó távirata.) Vl­a­d­i­m­i­r nagyherczeg a czár beleegyezésével el­fogadta a h­elmi és zamoséi orthodox egyletek védnökségét. Ebben a tényben annak bizonyságát látják, hogy a mérvadó orosz körökben az orthodox törekvések növekedőben vannak. Konstantinápoly, okt. 31. (Pol. Korr.) A várnai orosz konzulátus kavaszát, a­kit a bolgár hatóságok elfogtak, mivel állítólag részeg állapotban a b­o­l­­gár hadsereg tagjait sértette, az odavaló német konzulátus, hova átszállíttatott, szabadon bocsátotta. A vizsgálat ugyanis kiderítette volna, hogy a kavasz nem is volt részeg, hanem bolgár al­tiszteknek a czárt illető tiszteletlen nyi­latkozatai provokálták a kifakadásra. Berlin, okt. 31. Wiesmann főhadnagy tegnap az »Emin-pasa-bizottság« nevében felolvasást tartott az afrikai lázadás jelentőségéről. »A fegyverek és lő­szerek elvágása által — mondá, — még el lehet foj­tani a lázadást és egyesült erővel szembe lehet szállni az arabokkal. A német és az angol »Emin-pasa-bi­zottság« és Lavigerie bibornok fáradozásai mel­lett Németországnak, Angliának, Por­tugáliának és a Kongó-államnak egye­sülten kellene eljárniok, különben Afrika áldozata lesz az araboknak és a rab­szolgakereskedésnek.« Róma, okt. 31. Paar gróf ma átnyújtotta visz­­szahivó levelét a pápának. A p­á­p­a különös becsü­lésének és jóindulatának jeléül sajátkezüleg nyújtotta át Paar grófnak a krisztus-I rendit. Róma, okt. 31. (A Pesti Napló távirata.) Az olasz kormány a tuniszi iskola-felügyeleti kérdés­ben ragaszkodik ama követeléséhez, hogy a bey fel­ügyeleti joga sem a már fennálló, sem az ezután léte­sítendő olasz iskolákra és egyletekre ne terjedjen ki. Ez a követelés jogos és megfelel Olaszország szerződésszerű jogainak. O­r­­­s­p­i előzékenysé­get tanúsított e kérdésben a franczia kormánynyal szemben, a­mennyiben jogában lett volna a beg leg­utóbb kibocsátott felügyeleti rendeleteinek egy­szerű visszavonását kérni. És ez alapon remé­lik, hogy a franczia kabinet végre el fogja ismerni Olaszország jogos igényeit. Róma, okt. 31. A bírói vizsgálatot a Quirinál­ban kiütött tűz keletkezési okának kiderítése végett ma megindították. A k­árt 20.000 frankra be­csülik. Szófia, okt. 31. A szobranyó mai ülésén bejelentették Gr­én­au­d gróf udvari marsall el­hunytát. A szobrányó részvéte jeléül azonnal b­e­­zárta ülését. Bécs, okt. 31. A képviselőház igen nagy több­séggel elfogadta a rendkívüli katonai hitel fedezéséről szóló törvényjavaslatot. Türk ki­jelentette, hogy szemben a súlyos adóteherrel és a kormánynak a német nemzetiség ellen irányuló poli­tikájával a törvényjavaslatot nem szavazza meg. Varasd, okt. 31. (A Pesti Napló tudósí­tójának távirata.) Rojcsevics kalandor peré­ben a bizonyító eljárást ma befejezték. A vád­lott mélyen meg volt indulva. Az orvosi vélemény fel­olvasása után, mely Rojcsevics elmebeli állapotáról szól, a vádlott irtóztató jeleneteket beszél el a Zágráb közelében levő szenjeveci tébolydából, a­hol — midőn őrültséget tettetett — megfigyelték. Az ítéletet holnap hirdetik ki. Merénylet a czár családja ellen. Pétervár, okt. 31. Az udvari minisz­térium jelentése a császári vonat ki­siklására vonatkozólag a következő rész­leteket tartalmazza. A vonat, mely Taranow­­kából október 17/29-én délben elindult, Tara­­enowka és Borki között oly ponton siklott ki, mely meglehetősen mély szakadé­kon át vezet. A kisiklás pillanatában a császár és császárné az egész családdal és a kísérettel az étkező kocsiban reggelinél ültek. Midőn az első kocsi kisiklott, bor­zasztó lökés volt érezhető. A következő kocsik darabjai mindenfelé repül­tek. Az étkező kocsi a vasúti töltésen maradt ugyan, de felismerhetlen alakot kapott. A kocsi alja a kerekekkel együtt egészen el­szakadt, a falak benyomattak, de a kocsi teteje, mely az egyik oldalra szorult, rá­szakadt a kocsiban ülőkre. Természetes, hogy ily pusztítás mellett lehetet­len, hogy valaki sértetlen marad­jon. Isten azonban megóvta a czár és családja életét. A császári család sértetlenül hagyta el a kocsi romjait; a többiek is, a­kik a kocsikban voltak, megmene­kültek. Az utóbbiak csak könnyű zúzódá­­sokat és sérüléseket szenvedtek, kivévén Scheremetieff szárnysegédet, ki jobban meg­sérült, mint a többiek, de még­sem sebe­sült meg súlyosan. Sajnos, hogy a vo­nat többi részeinek pusztulása sze­rencsétlenségektől volt kisérve. Életüket vesztették: Bresch törzskapitány, egy orvossegéd, egy írnok, egy irodatiszt, két futár egy kozák, egy vadász, öt vasúti alkalmazott és a vasúti zászlóalj hat embere. A sebesültek száma tizennyolc­. Stiernval vasúti főfelügyelő erős ütést kapott. A czár­­n­é személyesen rendelkezett a sebesültek ápolása iránt. A rendkívül rossz időjárás da­czára­­ folytonosan esett s a talaj csúszós volt — Sándor czár több ízben lement a töltés lejtőjén a halottak és a sebesül­tek megtekintésére s csak akkor szál­lott az odarendelt tartalékvonatra, mi­dőn már az utolsó sebesültet is elhelyezték a betegszállító ko­csikban. A sebesülteket Oharkovba vitték. A kisiklás helyén egy tisztet hagytak hátra, hogy felügyeljen a halottak elszállítására és az összezúzódott kocsikban volt podgy­ász ösz­­szeszedésére. A czár elrendelte, hogy a ha­lottakat Pétervárra szállítsák s intézkedett a halottak csa­ládjainak ellátása iránt is. Mint­hogy a kisiklás megrongálta a vona­lat, a vonat a czári családdal Lo­­sowojebe ment vissza. Itt a falu lel­készsége a czár rendeletére halotti misét mondott a vasúti szerencsétlenség áldozataiért és hálaadó isteni tiszteletet tartott a czári család csodálatos megmenekülé­séért. Az isteni tisztelet után a czár a vona­ton volt személyeket, a vasúti alkalmazotta­kat sem véve ki, meghívta az elkésett ebéd­hez, melyet az állomási teremben tálaltak fel. A megindított beható vizsgálat ki fogja deríteni a kisiklás voltaképein okát, rossz­akaratú szándékról azonban e sze­rencsétlenségnél szó sem lehet.(??) Pétervár, okt. 31. A »Grashdanin« jelenti: A borkii vasúti szerencsétlenség hétfőn délben történt. A vonat, melyet két mozdony vont, 65 verszt­nél­ybeséggel haladt óránként. A kisiklás alkalmá­val az első mozdony a vasúti töltésbe fúródott, a második pedig összezúz­ó­­dott. Az utána következő kocsiban nagyrészt ud­vari alkalmazottak voltak. Azután a konyha­kocsi, a császári kiséret kocsijai s az ebédlő­kocsi következett. Krakkó, okt. 31. (A Pesti Napló távirata.) Egy Odesszából éppen most ideérkezett jelentés sze­rint a Kowell és Goboby közt történt vasúti sze­rencsétlenség egy vakmerő tolvaj banda műve volt s azért volt rendezve, hogy a banda az­alatt a zavarosban halászhasson, amit meg is tett. A 24. számú vonat ugyanis, mely a czári pár málháját szállította s mely harminczkét kocsiból állott, csak húsz kocsival érkezett meg Kowe­ljbe­ A hiányzó tizenkét kocsit csak a későbben érkező 63. sz. vonat hozta Koweljbe. Midőn a tizenkét kocsit át­vizsgálták, észrevették, hogy a czári ládák fel vannak törve s a legértékesebb tár­gyak hiányoznak belőlük. E tárgyakkal együtt egy vonatvezető is eltűnt, azt hiszik, hogy ez a bandával egyetértésben csa­tolta le a tizenkét kocsit. Pétervár, okt. 31. A czári család csoda­­szerű megmenekülése alkalmából mindenütt ünnepélyes hálaadó isteni tiszte­leteket tartanak. A hírlapok hevesen kikelnek a vasút igazgatósága ellen, melynek jobban kellett volna gondoskod­nia az udvari vonatbiztonságáról. Róma, okt. 31. Umberto király és C­r­i­s­p­i kormány­elnök a czári család sze­rencsés megmenekülése alkalmából szeren­­csekivonataikat küldték a czár­­nak és az orosz kormánynak. A czár és a kormány a legszívélyesebben vá­laszoltak. György király jubileuma, Athén, okt. 31. A mai ünnepélyes hála­adó istentiszteleten jelen volt a királyi pár, az egész udvar, az idegen fejedelmi sze­­mélyiségek, az idegen küldöttek, az egész diplomácziai kar és Sterneck báró ten­gernagy kíséretével. A királyi pár min­denütt lelkesült ovácziókban részesült. Athén, okt. 31. A király a hálaisten­tisztelet után, a templomból kijövet, a nép­hez szólott, és kijelenté, hogy életét a minde­­nekfelett szeretett Görögország nagyságának és boldogításának szentelte. Köszönetet mon­dott továbbá a népnek és óhajtását fejezte ki, vajha a görög nemzet felvirágoznék és mi­nél inkább boldoggá lenne. A porosz választások. Berlin, okt. 31. (A Pesti Napló táv­irata.) A liberális lapokat nagy örömmel tölti el az itteni választások eredménye. A liberális szavazatok erős szaporodása daczára is a »Nationalzeitung« azt állítja, hogy Berlinben a szabadelvűek mindinkább ha­­nyatlanak. A konzervatívok erősebb megsza­porodása azonban csak az első választó­kerü­letben, a hivatalnokok főfészkében konstatál­ható. A »Deutsches Tageblatt« egész leplezetlenül kifejezést ad megbotrán­kozásának a fölött, hogy számos hivatal­nok nem szavazott; ennélfogva a válasz­tási kényszer mellett szól. Skupcsina választások és alkotmány revizió. Belgrád, okt. 31. (A Pesti Napló tu­dósítójának távirata.) Az összes politikai pártok vezérei kiadták már a jelszót a s­k­u­p­­stinai választásokra. A haladók, radi­kálisok és szabadelvűek külön-külön akarnak választani s gondoskodni óhajtanak arról, hogy a választási szabadság a királyi kijelen­tés értelmében őriztessék meg s ezért min­den kerületben ellenőrző bizott­ságok fognak működni. Mihelyt a ha­tóság bárhol is megkisérlené a választási aktusba való beavatkozást, közvetlenül a ki­rálynál tesznek följelentést. A nagy skupstinába négyszer annyi népképviselőt választanak, mint most volt; számuk az al­kotmány értelmében hatszászhuszon­­négyre fog rúgni. Belgrád, okt. 31. (A Pesti Napló távirata.) A radikális párt minden választókerületben jelöltet állít a skupcsina-választásokra. A haladó párt központi választmánya a választásokban való élénk részvételre szólítja fel a híveket. A sza­badelvű párt ezideig semmiféle mozgalmat sem indított meg. Belgrád, okt. 31. (Pol. Korr.) Az alkot­mány-revízió előkészítésével megbízott képvise­lőknek pártkülönbségre való tekintet nélkül történt megválasztása azt bizonyítja, hogy a király komo­lyan véget akar vetni a folytonos párt­­harc­nak. Abban, hogy a király maga akar elnö­kölni a tanácskozásokon, szintén annak jelét látják, hogy nem akarja, miként valamely párt előnyben része­süljön. A jelenlegi hangulatból ítélve tehát az várható, hogy a király akcziója, ha nem is a pártok teljes kibé­külését, de legalább közeledését fogja eredményezni. Belgrád, okt. 31. (Felad. 8 ó. 20 p. este.) Épp most ment végbe a nagyszerű fáklyás­menet, melyet Belgrád lakosságának szine­­java rendezett. A menetet beláthatatlan nép­tömeg követte. Milán király a trónörökös­sel megjelenvén a királyi palota erkélyén, a nép perc­ekig tartó lelkesült ovácziókkal üd­vözölte. Pavlovics nagykereskedő a bel­grádi polgárok nevében üdvözlőbeszédet intézett a királyhoz, szívből jövő köszöne­tet mondva benső gondoskodásáról tanús­kodó lépéséért és kijelentve, hogy az alkot­­mányrevízió nehéz munkájában a királyt minden párt lelkesülten támogatni fogja. M­il­­­án király szívélyes köszönetének adva ki­fejezést, kiemelte az összes pártok egyetérté­sének szükségét és kijelenté, hogy legforróbb óhaja a szerb nép boldogitása. E czél eléré­sére kész mindent megtenni, mint ahogy az oly ember, ki maga boldogta­lan, mások boldogitására törek­szik. Legbensőbb óhaja, hogy előmozdítsa hazája javát s szerencséssé, boldoggá és nagygyá tegye Szerbiát. Vilmos császár Lipcsében. Lipcse, okt. 31. A birodalmi törvényszék épüle­tének alapkőletétele ma ment végbe ünnepélyesen, Vilmos császár jelenlétében. Bötticher felolvasván az okiratot, Lerchenfeld gróf át­nyújtotta a császárnak a vakolókanalat, Buhl, a birodalmi gyűlés alelnöke pedig a kalapácsot. Mi­után a császár, a szász király, a többi méltó­ságok, a hatóságok és testületek képviselői és a hiva­talnokok megtették a szokásos kalapácsütéseket, a felségek a Gewandhaus-ban rendezett hangver­senyre hajtattak. Az uralkodókat megérkezésük és eltávozásuk alkalmával a polgármester és a városi képviselőtestület tagjai lelkesült »hoch« kiáltásokkal üdvözölték. Délután fél négykor V­i­­­m­o­s császár a bajor pályaudvarból elutazott, előzőleg szí­vélyesen elbúcsúzván a királytól. Potsdam, okt. 31. Vimos császár este 7 óra 36 perczkor ide érkezett s a Márvány­palotába hajtatott. Közgazdasági táviratok. Bern, okt. 31. A szövetségtanács felha­talmazta Svájcz bécsi követét, hogy írja alá az Ausztria-Magyarországgal je­lenle­g fennálló kereskedelmi szerződés 1889. január 1-éig való meghosszabbítását, mint­hogy az uj kereskedelmi szerződésre vonatkozó tár­gyalások mielőbbi befejezése kilátásban van. Az uj szerződés 1889. január elsején lépne életbe. Brassó, okt. 31.Közelebbről két nagy rész­vénytársaság fog alakulni gyárak létesí­tésére. Fővárosi színházak. Nemzeti színház. Évi bérlet 225. sz. Havi bérl. 1. sz. November 1-én : II. Rákóczy Ferencz f­ogsága. Eredeti dráma 5 felvonásban. Irta Szigligeti Ede. Személyek: Zrínyi Ilona Jászay M. Rákóczy Ferencz Nagy Imre Károly fejedelem Szigeti I. Amália Hegyed M. Koloniel Egressy Gróf Buccelini Latabár Longueval Kőrösmezei Lehman Godofréd Horváth Olivér B­­edek Páter Krittelius Szigeti J. Gróf Bercsényi Szacsvay Vay Gyenes Solari Abonyi Jakab Paludi Nótárius Gabányi Hálint Újházi Kristóf Sántha Komornyik Vízvári Kezdete 7 órakor. MŰSOR. Péntek, Czifra nyomorúság. Szombat, Mizantróp. Férjek iskolája. Vasárnap: Thurán Anna. M. kir. operaház. Bérlet 1. szám. Bérlet 1. szám. November 1-én : Bianchi Bianka k. a. cs. és kir. kamara-énekesnő felléptével MARI, az ezred leánya. Víg opera 2 felv. Szerzette Donizetti. Szövegét irta St. Georg's. Személyek: Maggiovechio C. S­ixlehner E’ Hortensio Dalnoki Sulpice Hegedűs Mari Bianchi B. Káplár Váradi Paraszt Szegedi Tóni, svájczi fiu Pauli Torpi grófné Doppler J. Jegyző Kiss D. Kezdete 7 órakor. MŰSOR. Péntek, Filharmóniai hang­verseny. Szombat, A hugenották. Bian­chi B. k. a., Arkel T. assz. és Perotti Gy. felléptével. Vasárnap: A gyöngyhalászok, Bécsi keringő. Népszínház. November 1-én: A molnár és gyermeke. Népies dráma 5 felvonásban. Irta Raupach, fordította Szer­dahelyi. Személyek: R­inhold Kristóf Makó Mária, leánya Gyurmann A. Kunigunda Vidorné Evald, lelkész V Kovács Brümingné Béni I. Konrád, fia Szirmai Reimond Pap Margaréta, neje Bessenyei M. Jakab Károlyi András Fodor John, sírásó Boránd Kezdete 7 órakor. MŰSOR Péntek, ugyanez. Szombat, Bellevillei szűz, elő­ször. Várszínház, Nagybérl. 13. sz. Havi bérl. 1 sz . November 1-én : A demi monde. Szinmű 5 felvonásban. Irta ifj. Dumas Sándor. Személyek: Nanjae Raymond Mihályfi Jalin O­ivier Náday Thomerius marquis Pintér Richand Hippolite Hetényi D’ange bárónő Helvey L. Sautisné Valentine Lendvayné Verniere vic Pintené Györgyné Lancenaux Marc. Cs. Alszegi I. Sophie, komorna J. Gaál I. 1- 80) Mátrai 2- ik) inas Magyari 3- ik) Sánthal. Kezdete 7 órakor. MŰSOR. Vasárnap. A miniszterelnök bálja. Tücsök a hangyáknál. Négyszem közt. Folytatás a mellékleten. H­ilt tér. (Az e rovat alatt közlötteknek sem tartalma, sem alakjáért nem felelős a szerkesztőség.) Köszönetnyilvánítás. Miután egészségi viszonyoknál fogva kénytelenek voltunk a vigadó,kávéban és kiosk-helyiségek további bérletéről 19 évi gyakorlat után lemondani, alulirat- bátorságot vesz a saját nevében, valamint neje és testvére Hangi József nevében is, a magas uraságoknak és a t.­ez. közönségnek a gyakori láto­gatásért és a felette szívélyes és barátságos magaviseletéért ezennel a legmélyebb és mélyen érzett háláját kifejezni s egyút­tal őket arra kérni, hogy jövőben is szives emlékezetben tar­tani kegyeskedjenek. 1154 Ugyanez alkalommal a tek. fővárosi tanácsnak, az egész képviselő- és hivatalnoki testületnek,valamint a fővárosi hírla­pok tisztelt szerkesztőségeinek jóakaró támogatásukért leg­­őszintébb s legmélyebb köszönetünket nyilvánítjuk. Mély tisztelettel JJmgl ]­J A hivatalos „Coursbuell“ Waldheim-féle kiadása. Nov.-dec. a bel- és külföld legújabb me- I f 11 AT netterveivel, képes útmutatóval a fováro­s . ^ I i | 1111 I fi I I a I sokban, JBudapest, Bécs és Prága tervraj­ullHÍII iával. Ara 50 hr. postán 60 kr. i I Ml K,,h,ÄbS,/“,Ä£fe,*e,re“­ V­­U11 UUU lUUl ■ ibV". Titánnyomások megvételétől mindenki óvatik. -f« 1153 A Diana fürdő (Ferencz, József-téren) 1142 újonnan diszesen átalakított és kibővített gőzfürdőhelyiségei f, október hó 31-én a t. ez. közönség számára megnyirtathall. Pfeffer Ignác­, tulajdonos.

Next