Pesti Napló, 1900. május (51. évfolyam, 119-148. szám)
1900-05-01 / 119. szám
2 Budapest, kedd 1900. május PESTI NAPLÓ. 119. szám." felütik, amiatt talán komoly gáncs mégsem érheti. Világosan meg volt ez mondva ma a szabadelvű párt értekezletén a többségnek minden árnyalata részéről. Mi úgy látjuk, ez a manifesztáció fogja megadni a képviselőház utolsó ülésszakának jellegét. Ha a sors úgy hozná, hogy éppen ez alatt az ülésszak alatt kerülne a sor korszakos közjogi alkotásokra, akkor hiszszük, kiderül majd, hogy a többségnek ereje és egysége és a kormánynak az a tartalma, amely ezen a többségen felépül, valósággal mind a nemzet hatalmi pozíciójának erősbítésére szolgál. Ha pedig rendes lefolyása lenne ennek az ülésszaknak, akkor ugyanolyan egységesen, amint vezére mellé állt, fog a többség majdan a választóközönség elé lépni. A mai bizalmi nyilatkozatot ratifikálni fogja majdan az ország, amely politikailag mégis csak érettebb, semhogy egykönnyen megfeledkeznék róla, mennyi áldozatába került és mennyi veszedelem környékezte, míg a belső konfliktusok korszakát lezárnia sikerült. Ezt a korszakot újra megnyitni a nemzetnek nincs legkisebb kedve sem. Budapest, április 30. A kormány és a katolikus autonómia. A katolikus autonómia dolgáról, mint halljuk, közelebb illetékes részről többrendbeli nyilatkozat fog történni. Tekintettel arra, hogy most már minden hivatott tényezője az autonómiának állást foglal, nyilatkozatra fogják felszólítani a kormányt is. Úgy hiszik, a kormány és a kultuszminiszter szívesen fogják megragadni az alkalmat, hogy az autonómia ügyének mai stádiumában a képviselőházban a kabinet szándékait és elhatározásait illetőleg nyilatkozzanak. A negyedik ülésszak megnyitása. Az országgyűlés mindkét Házában megnyílt ma a királyi leiratnak újból való felolvasásával a negyedik ülésszak. A képviselőházban Perczel Dezső elnök javaslatára elhatározták, hogy holnap délelőtt 10 órakor Elmentek s megnézte a legényt. A legény tetszetős, kifogás azonban ellene, hogy a ruhája igen alpári. De a legény ott a szemle alkalmával állította, hogy van neki másik ruhája is. E ruhát azonban kölcsön adta egy másik legénynek, ki lakodalomban vőfély. A legénynyel jelen volt az ángyija is, ki hit alatt erősítette, hogy ez a dolog csakugyan igy áll: a legény ünneplő ruhája oda van egy vőfélyen. A szemre kért leány mindezt figyelembe ▼ette s a legény ellen nem tiltakozott. Azonban kénytelen volt politikával élni és kijelenteni, hogy egy hét múlva adja meg a «választót», hogy van-e hajlandósággal a legény iránt. E habozásnak oka van, az ok pedig a tejesemberben keresendő. A tejesember ugyanis, aki naponta a tejet szokta hozni, szintén nyilatkozott. Azt nyilatkozta, hogy van neki két legény fia, az egyik egy esztendővel idősebb, mint a másik, hogy majd ő azokat behozza a faluból, mert azok szintén el akarnák az Örzsét venni. Már nemhogy mind a kettő egyszerre, hanem csak az egyik. S azon oknál fogva hozná be mind a kettőt, hogy válaszszon közülök a lány. Hogy amelyik jobban tetszene, azután mehetne ahoz. — Jó —mondta kért lány és ez okból kell most várakoznia ama másik kérőlegénynek, akinek az ünneplő ruhája oda van egy vőfélyen. II. Ezen eljárás eredményéről tudomást szerezni, eljött az itthonvaló Mári néni. Őket éppen nem bántja Crowje, vagy Buller, azt sem tudják, vannak-e a világon, ellenben egyjelölések a szabadelvű pártban. A szabadelvű párt ma este tartott konferenciáján kijelölte az új ülésszakban a Ház tisztikarába s bizottságaiba választandó tagjait. Jelölték a Ház alelnökeivé: Tallián Bélát és Daniel Gábort. A Ház jegyzőjének: Dedovics Györgyöt, gróf Eszterházy Kálmánt, Lázár Árpádot, Molnár Antalt, Nyegre Lászlót és Perczel Bénit. Háznagynak: Csávossy Bélát. Kijelöltettek továbbá a III. bírálóbizottságba : Sághy Gyula; a IV. bírálóbizottságba : Angyal József és Vancsa Gyula ; a gazdasági bizottságba: Bíró Lajos, Bausznem Guidó, Bornemisza Ádám, Daniel Márton, Jónás Ödön, Kobek István, Molnár Antal, báró Nopcsa Elek, gróf Vass Béla; az igazságügyi bizottságba: Beksics Gusztáv, Bernáth Béla, Chorin Ferenc, Engelmayer József, Erdélyi Sándor, Fabiny Teofil, Fest Lajos, Fluger Károly, Hirdossy Imre, Joanovics István, Kok János, Matuska Péter, Mohay más sorsa iránt igen erősen érdeklődnek. Mári néni, meghallgatván a történteket, egy ideig hallgatott, azután beszédbe kezdett. Mint mondta, ő, mikor lány volt, szép lány volt, amiben igaza lehet, mert ma sem csúnya. Hanem rettentő szegénységben éltek. Az apja keresett ugyan, mert jó dolgos ember volt, de egyúttal szerette a plattot meg a tütüt (a kártyát és a bort) s ilyformán alig vitt haza valamit. Ő maga cselédeskedett, de az anyja, hogy élhessenek otthon, mindig elkérte a bérit, így még ruhája sem igen volt. De mégis szerencséje akadt. A helyen, ahol szolgált, egy nap kiküldték a kukoricaföldre, hogy kapáljon s legyen felügyelettel a kapáló fogadott munkásokra. Hát volt ezek közt egy dorozsmai kun legény. Annak az első látásra megtetszett. Nem mondta napközben a legény, de azért ezt észre lehetett venni, mert azt a darab földet is fölkapálta, amit neki kellett volna megmunkálnia. Este pedig, ahogy a munkából széjjelmentek, kiki haza, azt mondta neki a legény: — Te Mári, én elvennélek téged. Hát, — mondta rá a Mári, — jól van, ő meg hozzámegy, vasárnap délután jöjjön el a legény háztűznézni az anyjához. Vasárnap csakugyan kocsival jött be a városba a kun legény s hozzájuk ment lánykérébe. Ahogy szándékát az édesanyjának előadta, ez azt mondta rá : — Jól van fiam, elveheted, odaadom. De azt megmondom, hogy minkásan szegények vagyunk, hogy itten nem kapsz ám semmit a világon, csak éppen lánt. Erre — mondja tovább a Mári néni — a legény szó nélkül kiment a házból, beleült a választják meg átfestik azt és a bizottságok tagjait A főrendiházban, hol báró Vay Béla elnökölt, a királyi kézirat felolvasása után háznagynak ismét gróf Szapáry Istvánt, jegyzőknek gróf Degenfeld- Schomburg Imrét, gróf Esterházy Jánost, gróf Károlyi Imrét, gróf Széchényi Bertalant, Gaáll Józsefet, Latinovits Jánost, báró Budnyánszky Józsefet és báró Nyáry Jenőt választották meg. Bizottságait a főrendiház is holnap, délelőtt 11 órakor választja meg Blagyar minisztereit Bécsben. Félhivatalosan jelentik: Széll Kálmán miniszterelnök holnap reggel Bécsbe utazik, hogy a királynak berlini útja előtt több folyó ügyről tegyen előterjesztést. Ez előterjesztések egy része alkalmasint a delegációi, valamint a kvótaküldöttségek küszöbön álló tárgyalásával is összefügg. Hegedűs Sándor miniszter ma este Sopronból Bécsbe utazott, hogy Wittek lovag vasútügyi miniszterrel a tárcájába tartozó ügyekről tárgyaljon. Beszámoló: Temesvárra telegrafálják: Bessenyey Ferenc országgyűlési képviselő tegnap és ma a kisbecskereki kerület több községében mondott beszámolót, melyben kivált a helyreállott parlamenti béke áldásait s a Széll-kormánynak ez irányban való érdemeit emelte ki. A választók mindenütt nagy ünnepiességgel fogadták a népszerű képviselőt s neki bizalmukat fejezték ki. Az új kereskedelmi államtitkár. A képviselőház folyosóján ma hire járt, hogy a Schmidt József lemondásával megüresedett kereskedelmi államtitkári állásra dr. Nagy Ferenc budapesti egyetemi tanárt fogják kinevezni. Sándor, Nagy Mihály, Neumann Ármin, Psik Lajos, Sámuel Lázár, Széchenyi József, Szilágyi Dezső, Szivák Imre, Tomasich Miklós, Veszter Imre, Zsigárdy Gyula; a köivényi bizottságba Béldy László, Blaskovics Sándor, Cabdebo Ferenc, Domahidy Viktor, Festi Béla, gróf Forgács Antal, Jágics József, Kőszeghy Sándor, Molnár Béla, Nedeljkovics Tivadar, báró Perényi Zsigmond, Radocza János, Szuhányi Ferenc, Latinovics Géza, Vojnics Sándor; a könyvtári bizottságba: Blaskovics Ferenc, báró Eszterházy Kálmán, Ferbcska Kálmán, Hegedűs Lóránt, Herczegh Ferenc, Kammerer Ernő, Lehoczky Antás, Szaplorczay Miklós, gróf Széchenyi Tivadar; a közgazdasági bizottságba: Gróf Andrássy Tivadar, Ágoston József, gróf Batthyány Tivadar, Dedovics György, báró Fiáth Miklós, báró Harkányi János, Heltay Ferenc, gróf Károlyi Sándor, Király Ferenc, Kovácsy Sándor, Lánczy Leó, Neiszidler Károly, Rakovszky Géza, Rosenberg Gyula, báró Solymosy Lajos, Strífer Alfréd, Szájbely Gyula, Szemerey Attila, Tarajcsev Sándor, gróf Zay Miklós, gróf Zichy Jenő ; a közigazgatási bizottságba: Aidinger János, gróf Apponyi Albert, Barcsay Kálmán, gróf Batthyány Lajos, Belicska Béni, Crans István, gróf Degenfeld Lajos, Földváry Miklós, Gyurkovics György, Hajdú József, Horánszky Nándor, Ivánka Oszkár, Janits Imre, Kristóffy József, Lónyay Sándor, Ruffy Pál, Purgly Sándor, gróf Tisza István, Török Bertalan, Vargics Imre, Zsámbokréty Ema; a közlekedésügyi bizottságba: gróf Berthold Artúr, gróf Bethlen Balázs, Frey Ferenc, Halász Zsigmond, Harsányi József, Konkoly-Thege Miklós, Korniss Ferenc, Kovács Pál, Lobmayer Antal, Lukács Béla, Maléter Zoltán, Márkus József, Rudnyánszky Béla, Smialovszky Valér, Szende Béla, Szentpály Jenő, gróf Toroczkay Miklós, Tolnay Lajos, Végh Artúr, Vörös László, Weisz Bertold; a közoktatásügyi bizottságba : Bessenyei Ferenc, gróf Csáky Albin, Daniel Márton, Kammerer Ernő, Mezei Mór, Molnár Antal, Nyegre László, Óváry Ferenc, Papp Samu, Pildner Ferenc, Sághy Gyula, Sándor József, Szinnyei-Merse Pál, Tuba János; a mentelmi bizottságba: Angyal József, Barcsay Domokos, Chorin Ferenc, báró Feilitzsch Artur, Janicsáry Sándor, Kabos Ferenc, Klobusitzky János, Konkoly-Thege Sándor, Kozma László, Kubinyi Géza, Lits Gyula, Molnár Béla, Popovics Vazul István, Rohonyi Gyula, Szulyovszky Gusztáv ; a naplóbíráló bizottságba: Arányi Miksa, Babó Lajos, Bauer Antal, Csicsek Flórián, Darvas Béla, Dósa Elek, Hegedűs Béla, Hulényi Győző, Issekutz Marcell, Kubinyi Andor, Lázár Menyhért, Molnár Károly, Ortutay Gyula, Rétyi Mihály, Szentiványi Gyula, Szőts Pál, Vermes Béla, Werner Gyula, gróf Zichy Jakab, Zmertich Iván. A pénzügyi bizottságba: gróf Andrássy Gyula, gróf Andrássy Sándor, Babics József, Berzeviczy Albert, báró Dániel Ernő, Emmer Kornél, Fáik Misa, Farbaky István, Gajári Ödön, Gyurkovics György, Jakabffy Imre, Láng Lajos, Matlekovics Sándor, Makfalvay Géza, Neményi Ambrus, Pap Géza, Pulszky Ágost, Rohonyi Gyula, Szabó Imre, Szerb György, gróf Teleki Géza, gróf Teleki Sándor; a számvizsgáló bizottságba: Adamovics Béla, Fasse Tódor, jegyző: Frideczky Timóth, László Mihály, Lator kocsiba és úgy elhajtott, mintha soha ott nem lett volna. Ezen most a beszélő nagyot nevet és folytatja a dolgot. Volt egy másik legény is, Csüge Pista is, aki el akarta venni, aki azt mondta neki: Mári, te ne táncolj senkivel a tánchelyén, mert én veszlek el feleségül. No hát ő várta, hogy elveszi, de egyszer csak az utcán az apjának azt kiáltja át a túlsó oldalról Csüge Pista: — Hallja-e kend? Megházasodtam. — Hát aztán ? — kiált vissza az apja. — Hát csak azt akarom mondani, — kiabál a Pista, — hogy a rend lányát akartam elvenni, de nem lehetett. Persze a szegénség miatt — adja magyarázatul a Mari néni. — Hát ilyen volt a két első szerelem. Ilyenfélék voltak ezek a híres kérők. De nem ilyen a harmadik. Az nem volt valami szép legény, rücskös is volt az istenadta, de az nem hogy azt kereste volna, hogy mit adnak a lánynyal, hanem amint megkérte a lányt, letett az asztalra száz forintot egy darabban, hogy : — Ezt meg a lánynak ruhára. Hogy vegyen, ami kell. Vettek is. Annyit vettek, hogy elfogyott apénz a lakodalom napjára. Paraszti helyen kétfelé szokott állni a lakodalom: a legényes háznál is, a lányos háznál is. Mári néniék vettek hozzá bort, húst, de már az utolsó vasuk is elfogyott s még mindig nem volt sem kenyér, sem menyasszonyi koszom. — Hát — beszéli nevetve a kövér s most elegendő jósorsu Mári néni — vártuk éd