Pesti Napló, 1900. július (51. évfolyam, 178-208. szám)
1900-07-01 / 178. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK.. . évre_28 kor. — fit Félévre____14 » — * Negyedévre 7 » — * Egy hóra __ 2 » 40» ÖTVENNEGYEDIK ÉVFOLYAM. (178. Szám.) Egyes szám_____8 fit Vidéken________10 »PESTI NAPLÓ Szerkesztőség: VL, Teréz-körút 21. * Kiadóhivatal: TI., Teréz-körút 23. Apróhirdetések ára: Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 ül. Hirdetések petit számítással, díjszabás szerint. Megjelen minden nap, ünnep és vasárnap után is. Budapest, 1960. Főszerkesztő: Neményi Ambrus. Vasárnap, julius 1. Kérjük azokat a vidéki tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál minél előbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Vizsgaláz, Budapest, június 30. , Boldogok, akik vizsgáztak, de legyetek könyörületesek azokhoz is, akik megbuktak ! Vizsgaláz volt hetek óta az uralkodó planéta úgyszólván minden családban. A szülök, kik az izgalmat lehetőleg titkolják, talán még többet szenvedtek, mint maguk az áldozatok. Manapság, mikor a középosztályban még a lányok sorából is tömegesen lépnek oly szolgálatba, mely vizsgához kötött kvalifikációt követel, csaknem egyenlő már a sorsa a két nembeli ifjúságnak. Ezren kerülnek ki most lányok az iskolákból, kik kenyeret és alkalmazást keresnek. Óvónők, tanítónők, kereskedelmi iskolai növendékek, posta- és vasúti kezelőnők, gyorsirónők, gépiőnök szinte beláthatatlan sorozatban. Mindezeknek ki ad majd kenyeret ? Szegény ehez a mi országimé, mely már az alsóbb műveltségű, de állandó alkalmazást kereső férfiakat sem képes ellátni. A társadalmi problémának voltaképpen ez a kritikus pontja. A fiatal férfiaknak nagy része Magyarországon olyan munkakör felé tódul, mely a férfi átlagos szellemi és testi erejéhez nincs arányban. Ezren, meg ezren férfiak olyan munkát végeznek, mely igazság szerint csakis nőknek való. Külföldön már régen túl vannak azon, hogy férfiak az ilyen munkakategóriáknál mint versenytársak a nőkkel egy sorban álljanak. Az elárusítás kereskedésekben, a közönség kiszolgálása kisebb posta- és hasonló hivatalokban mind nők számára van fentartva, mert férfi olyan munkabérrel be sem éri, amilyenre itt legjobb esetben is szert tehetne. A férfiak nehéz munkát végeznek, kisebb vagy nagyobb vállalkozásokba bocsátkoznak, és mivel most már minden nyugati országnak valamiféle gyarmatai vannak, sokan pár évre a gyarmatokba vándorolnak ki, hogy munkaerejük tőkéjét gyümölcsöző módon elhelyezhessék. Mi mindezektől, fájdalom, nagyon távol vagyunk. Nemcsak hogy a férfiak az ily apró kereketeknél helyet nem engednek a nőknek, hanem ellenkezőleg, minden évben megdöbbentő száma a férfiaknak hagyja ott a nehéz munkát, hogy ilyen szegényes hajlékot keressen. Aki bármiféle helyet foglal el a közéletben (még ha a legszerényebb helyet is) valóságos ostromnak van kitéve nap-nap után olyanok részéről, akik néhány polgári iskolát, vagy gimnáziumi osztályt végeztek és bármiféle foglalkozásért könyörögnek államnál, községeknél, testületeknél. Tanult kézműiparosok elpártolnak a műhelytől és ambícióiknak netovábbja, hogy mint hivatalszolgák valahol bejussanak. Az ország legtávolabbi vidékéről tódulnak Budapestre, mert hitük szerint itt legkönnyebben valósíthatják meg ezt a szegényes álmukat. Pedig már a budapesti benszülöttek is százszámra szolgáltatnak ajánlkozót minden egyes állásra. Vizsgája és a vizsgáról szóló bizonyítványa pedig mindenkinek van. De az ilyen bizonyítvány szolgáltatja az alapot sok megdönthetetlen légvárhoz. Azért olyan nehéz állást foglalni abban a kérdésben, hogy a szigor, vagy az elnézés legyen-e a vizsgáknál a vezető motívum ? Ott, ahol a legzsengébb ifjúságról van szó, az elemi iskolákban, kétségkívül a humanitás azt parancsolja, hogy a tanító túl ne feszítse a húrokat, hanem legyen verdiktjében emberséges, ne nézze mindig a vásott gyermeket, hanem inkább a szegény szülőket. Hiszen már öngyilkos elemi iskolai növendékeket is látunk felvonulni meglehetősen hosszú sorban. Sokan meg egész jövendő életüket emésztő nyavalyáknak bacillusát a vizsgaláz közben szítták magukba. Az elemi iskolában tehát, úgy érezzük, Akit egyszer megcsípett a skorpió... (Floridai történet ) — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Akit egyszer megcsípett a skorpió, az másodszor nem nyúl banánafürtbe. Akinek egyszer bezúzták a fejét, az többé nem mond igazságokat ... Az ember nem is hinné, mily igaz néha a közmondás. Tudok egy esetet, mely fényes bizonyíték ez állításom mellett. Mister G. T. Simons esete ez, aki valamikor régen Angliában lakott, de hitelenre pazarolván lelke álmait, s kivándorolt. Mi Floridában ismertük meg őt sok-sok évvel amaz angolországi esemény után, — akkoriban, amidőn az Everglades mocsarai mellett cukornádat ültetett ,s néha átlovagolt hozzánk — vasárnaponkint — Miamiba. Nő sohasem lessz képes megérteni, hogy mi a tanulság ebben a történetben ; a férfiak közül is csak olyanok értik meg, akik már csalódtak egyszer. Nem lehetetlen tehát, hogy sokan rossz véleménynyel lesznek Mister G. T. Simonsról s ez okból szükségesnek tartom kijelenteni, hogy tökéletes gavallér volt; gavallér annyira, amennyire gavallér lehet egy olyan úr, aki tíz éven át cukornádat ültet a mocsarak között, minden este a bibliát lapozgatja és fegyverrel a vállán jár vasárnaponkint az istentiszteletre. Hanem tartsunk bizonyos sorrendet az eseményekben* * * Élt egyszer Miamiban egy szépséges leány, aki minden télen otthagyta new-yorki barátait s Floridába járt örök nyarat látni. Utazásaiban soha senki sem kísérte, mert az ifjú hölgy éppen oly önálló volt, mint amilyen szép. — Miss Jackson, ez volt a neve, ő maga pedig fürdővendég a mi fapalotánkban. Miamiban — mint az évkönyvek is bizonyítanák, ha ott évkönyvek volnának — csak télen látni fehér embert. Nyáron kihalt minden s néhány benszülötten kívül senki sem lakja a homokpartokat. Decemberben kezdődik az élet, olyankor, amidőn fenn, északon havazni szokott, az a csodálatos természeti tünemény, mely bundába kergeti az embereket. Ezt a floridaiak természetesen csak a meséből ismerik. Ilyenkor Miamiban megnyílik a Grand Hotel, lakókat kap a part mentén húzódó házsor és üzletét megnyitja a «Dél-Florida első áruháza», az egyetlen kereskedés, melyben fűszert, papírt és orvosszert mér a tulajdonos, egy német, aki postamester, kereskedő, patikus és orvos egy személyben, sőt lapszerkesztő is minden szombaton. Az északról jövő vasutak fürdővendégeket hoznak s kezdődik a Winter season. Mindez azonban természetesen csak télen van: három-négy hónapon át. Mert mihelyt március végén már egy-két ember napszúrást kap, beáll a bomlás. A vendégek ismét északra utaznak, az üzlet ismét bezárul és azután nem marad semmi, épenséggel semmi. Még a fekete benszülöttek nagy része is széjjelrebben, behúzódva a sűrűkbe, ahol némiképpen kisebb világ járja. Önök, akik nem ismerik Miamit, nem tudhatják, mit jelent az : naphosszanta egy terrasz árnyékába húzódva az óceánt bámulni, azt az egyhangú kék végtelenséget, melyen nem látni semmit, legfeljebb talán sirályokat meg egykét halászbárkát. Ha egy piktor le akarná festeni az unalom hangulatát, tökéletesen kifejezné azt egy kék vonallal, mely a vizet ábrázolná. Ha pedig ahoz a vízhez még homokpartot is rajzolna s a homokpartra egy fapalotát, a palota terraszára pedig a Jacksonleányt ültetné képén, amint éppen egy sárga könyvet olvas, melléje meg a Worth-leányokat, a két bostoni fitestvérével versenyt ásítozva, akkor többet fejezne ki még annál is, amit akart. — Ez a pontja a világnak, amelyben mi élünk, — mondta egyszer a mi fapalotánkról egy vakmerő idegen, kit a véletlen Miamiba hozott, — voltaképpen egy lombik. Mi vagyunk azok, akiket belezártak, s hevítő kohónk a nap. Amit pedig ez a kohó előállít, az az unalomnak kvintesszenciája. Azon a februári napon, amikor én kerültem Miamiba, a season már a végéhez közelgett: hárman már az én érkezésem előtt északra utaztak. Természetesen : velőt égetően tüzelt a nap s alkonyat előtt ki sem merészkedtünk a terrasz árnyékából. Ezért a nappalokat rendszerint átaludtuk s éjszaka szórakoztunk. Becsatangoltuk a sűrűséget, éji vadra cserkészve a dudva között, vagy a jaktba ültünk s az Atlanti síkját kóboroltuk át. Néha virradatig kalandoztunk a fényes, illatos, hűs éjszakában. II. . Mindannyian tisztában, voltunk azzal, hogy a Jackson leány és G. T. Simons között valami van. Számos jel bizonyította fezt. Minden szombaton, amikor Simons hozzánk lovagolt, valamelyes ajándékot hozott a leánynak, egyszer Mai számunk 24 oldal.