Pesti Napló, 1900. szeptember (51. évfolyam, 239-268. szám)
1900-09-01 / 239. szám
ÖTVENEGYEDIK ÉVFOLYAM (239. SZUl.) ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre_28 kor. fiL Félévre____14 * — » Negyedévre 7 * — * Egy hóra _ 2 » 40» Egyes szám_ ___ 8 fiL. Vidéken____— 10 » NAPLÓ * Kiadóhivatal: VL. Teréz-körút 23. Budapest, 1900. NemCtAmba,«. Szombat, szeptember 1. Apróhirdetések ára: Egy azó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fil* Hirdetések petit számítással, díjszabás szerint. Megjelen minden nap, ünnep és vasárnap után is. Kállay Boszniáról, Budapest, augusztus 31. A magyar közvélemény két évtizeddel ezelőtt nehezen törődött bele Bosznia okkupációjába. De lassankint mégis belátta, hogy bár nagy áldozatok árán, értékes pozíciót foglaltunk el a Balkánfélszigeten. Abból a szempontból, amelyből az okkupáció után a magyar közvélemény ellene állást foglalt, ma már senki sem kifogásolja gróf Andrássy politikájának ezt a nevezetes tényét. Ha mégis az utóbbi időben a hosszú évek óta Kállay vezetése alatt álló boszniai "kormányzat ellen a fejbólintő delegáció bizalmi szavazatai mel"^iegkritika is kezdte hallatni szavát, A két oka volt. Az egyik, szerintünk kevést^^ fontos okot a boszniai mohammedánia közt mutatkozó elégedetlenség szolgáltatta. A kifogás az volt, hogy ahol a legvagyonosabb népréteg körében majdnem állandó az elégedetlenség — ott a kormányzatnak nagy hibákat kellett elkövetnie. A másik ok — s ezt tartjuk a fontosabbiknak — pénzügyi és közgazdasági természetű. Bosznia még mindig sokba kerül a monarkiának. Saját országos költségvetése ugyan — a közös pénzügyminiszter állítása szerint, deficittel nem jár, de nemcsak Bosznia összes katonai kiadásait, hanem ezenfelül az okkupáció címén, még mindig felszámított tetemes költségtöbbletet is Ausztria és Magyarország fedezik. Jutalmul ezekért az áldozatokért mit kapunk ? Azt, hogy a közös kormány Boszniában egyenesen a mi közgazdasági érdekeinket sértő politikát űz. Egy neme ez a megfordított gyarmati politikának, melynél a gyarmat zsákmányolja ki az anyaországot. Mindehez betetőzésül járul az, hogy a közös kormány nem számol Boszniában folytatott gazdálkodásáról, zárószámadásokat nem ad, egy rövid szóbeli expozéformával üti el az ügyet a delegációban. Márpedig a tapasztalás azt mutatja, hogy oly gazdálkodás, mely ellenőrzés alatt nem áll, mindenkor pazar volt és visszaélésekre hajlott. Íme rövid néhány sorban a bosnyák politika ellen való kifogásoknak és támadásoknak lényege. Ezek a támadások sokakat megleptek. Egy kiváló magyar politikus állván a bosnyák kormányzat élén, úgy látszik, azt,várták, hogy a magyar sajtó a bosnyák politika dicséretét fogja csak zengeni. A leghatározottabban kijelenthetjük azonban, hogy a magyar sajtót a bosnyák politika bírálatánál semmiféle előítélet Kállay személye ellen nem vezette, s ha sikerül tárgyilagos érvekkel bizonyítani, hogy ami történik, úgy van jól, ahogy történik, ennek a magyar sajtó és közvélemény fog legjobban örülni. Bizonyára Kállay is meg van erről győződve s ennek a meggyőződésének gyümölcse az a magas színvonalon álló tanulmány, mely a Budapesti Szemlében ma megjelent: «A mohammedánság helyzete Boszniában» — ez a címe az értekezésnek, melynek szerzője n. m. betűk alá rejtőzik. Figyelmes átolvasás után, mint Kállay hrői modorának ismerői, egész határozottsággal kimondhatjuk, hogy ez értekezésnek Kállay nem csupán inspirálója, hanem hogy elejétől végig, közvetetlenül a közös pénzügyminiszter tollából folyt. Kállay a boszniai a mohammedán kérdést annak a nagy világproblémának szempontjából tárgyalja, várjon lehet-e a mohammedán életnézetet úgy beilleszteni a modern haladás keretébe, hogy ebben a mohammedán elem is egyenrangú tényezővé váljék? Monarkiánk boszniai kormányzása nem egyéb, mint egy nagyszabású kísérlet ennek a problémának kedvező értelemben való megoldására. Kállay az európai török uralmat nem a szokásos értelemben fogja fel, mint a keleti barbárságnak Európába történt betolakodását, hanem mint az elkorhadt bizánci birodalomnak mohammedán alapon való rekonstrukcióját, mint egy nemét a renaissance-nak, mely a termé- A Boldizsár-testvérek. — A Testi Napló eredeti tárcája. —* Öreg este volt már, mikor Boldizsár Miklós, a szentjánosi járás fiatal főszolgabirája hivatalos körútjából megérkezett. Ideges türelmetlenséggel pattant le kocsijáról, be sem várva, mig az a veranda elé kanyarodik és egyetlen szökkenéssel átugrotta az ebédlő ajtajához vezető négy lépcsőfokot. A levél! ... A levelet akarta minél előbb olvasni. Szépséges kis menyasszonya levelét, amely minden este pontosan beérkezett és ott várja bizonyára most is szokott helyén, az ágy előtti kis asztalkán, édes ibolyaillatot árasztva szét a szobában. Az elősiető leányt izgatottan faggatja: Volt itt valaki? Hol a posta ? Van-e levelem ? A három megszokott kérdés közül tulajdonképpen csak a legutolsóra várt kedvező feleletet, de azt türelmetlenül, lázasan dobogó szívvel várta, szinte húzta volna elő az egykedvű leány szájából, hogy: igenis, a méltóságos kisasszonytól... ott van az asztalkán ... De a legjobb akarattal sem mondhatta ezt az Erzsók, mert hát csudálatosképpen ma nem jött levél. Hanem vendég, az igen is, érkezett. Az ifjú úr a városból úgy hét óra tájt jött meg, azóta künn sétál a hátulsó kertben. Boldizsár elkedvetlenedve indul az ajtó felé, nem tudja, hogy miért, de nagyon lehangolja most a csalódás. A bejelentett vendégnek sem örül valami nagyon. Nem szerette az öcscsét, és bármint akarta volna is, sohasem tudott legyőzni egy bizonyos kelletlen érzést, mikor együtt volt vele. Ami csak árny volt az életében, mind a könnyelmű Józsi gyerek vezette az útjára. A lehető legritkábban találkoztak. Ilyenkor az idősebbik Boldizsár meg-megmosta a tékozló fiú fejét, abban a biztos tudatban, hogy szerecsent mos, aztán megkönnyebbült lélekkel vált meg tőle. Hála az Istennek, néhány hétre megint végzett vele ! És most itt van, váratlanul. Várjon mi hozta ki hozzá, mi baja lehet megint? Hisz alig három hete, hogy látták egymást! Ha neki időzött volna lelke minden gondolatával kedves szőke kis leánykájánál, bizonyára jobban feltűnik neki az a körülmény, hogy vendége nem benn, a barátságosan kivilágított ebédlőben, hanem künn, a kertben várja be őt. Ott futkosott a fiatalember zsebredugott kezekkel, mélyen lehorgasztott fejjel a ribizli-bokrokkal szegélyezett utakon, és majdnem összerogyott ijedtében, mikor egyszerre csak egy kéz nehezedett a vállára. — Jó estét! Hát téged mi lett ? Mit járkálsz itt, mintha az orrod vére folyna? — Hadd el, Miklós, jó nekem itt is — alázatoskodott amaz. — Ugyan ne bomolj, gyere be — mordult reá boszosan — ha valami bajod van megint, elmondhatod vacsora után is. — De én nem megyek be. . . Nekem éppen jó ez a sötétség. . . Alig hallhatólag hozzátette még: — Úgysem mernék most a szemed közé nézni. Miklóssal egyet fordult a világ. Egy perc alatt tudta, hogy baj van, nagy baj, komolyabb, végzetesebb az eddigi botlásoknál. — Nem mersz a szemem közé nézni, te szerencsétlen ?! Mondd hát, hogy mit követtél el ? A nyomorult vézna fiatal ember nem mert gyónásához kezdeni, csak reszketett, mint a nyárfalevél. — Nos, hallok már végre valamit ?! — türelmetlenkedett Miklós. — Hát ... hát . . . — kezdte a fiatalember tétován, dadogva —nem is olyan nagy dolog talán az egész . . . lehet, hogy csak én fogom úgy fel . . . végre is jó pajtások, cimborák közt történt . . . — Meg fogom már végre tudni ? — ordított fel Miklós és akkorát rázott az öcscsén, hogy az majd széjjelmállott acélos karjai között. — Miféle hitványságot követtél el megint? Hamis játékon kaptak rajta ? — Nem . . . nem az . . . — Akkor hát sikkasztottál . . . Eh, de most jut eszembe, hogy szerencsére nincs pénz a kezedre bízva. Úgy hát bizonyosan váltót hamisítottál . . . — Nem. — Mit tettél hát? — Loptam ... Ha az egész, súlyos felhőkkel borított égboltozat rászakad Miklósra, nem sújthatta volna jobban, mint ez az egetlenegy szó. Eleinte kővé meredten állott, aztán első, leküzdhetetlen ösztönét követve, egyetlen dühkiáltással rávetette magát az öcscsével és fojtogatni kezdte. Hanem a másik pillanatban már ernyedten hullottak le karjai. Nem, nem volt már erre sem képes ! Tehetetlenné, nyomorékká volt téve az által az indok, megbecs ülni számunk 20 oldal.