Pesti Napló, 1904. november (55. évfolyam, 302-331. szám)
1904-11-01 / 302. szám
2 Budapest, kedd PEST | NAP'... 1904. november 1. 102. szám okiratával dugtak oda bele, hát életfeltételnek tartja, hogy előbb a házszabályokkal végezzen. Szemben találja magával az egész ellenzéket. Ritka szolidaritásban és megpecsételt elszántsággal. Mégse riad vissza. Fölveszi a harcot, felkavarja az egész országot. Az ellenzék egy lépést sem hátrálhat. A házszabály az egyetlen fegyvere. Minden esetben az. Becsületes, tisztességes szándékú kormányokkal szemben is. Mennyivel inkább Tiszával szemben, aki bevallottan a nemzeti érzelmek elfojtására, a «részeg illúziók» tönkretételére vállalkozott és akinek kezében épp ezért a legrémségesebb veszedelem lehet a megcsonkított házszabály. Minden ellenzéki párt tisztában van a feladatával és igazán létérdeke és becsülete van összeforrva e küzdelemmel. Nincs tehát meghátrálás. Csak egy eshetőség van, hogy az ország megmaradhat békés nyugalmának birtokában. Ha Tisza lemond provokáló tervének végrehajtásáról. Egy részében már elismerte, hogy helytelen dolgot követelt. Tehát ő sem csalhatatlan. Látva az országos ellentállást, látva a készülő nagy háborút, nem szabad kockáztatnia a nemzet legfontosabb érdekeit. A következményekért teljes egészében őt illeti a felelősség, és lehetetlen, hogy történelmileg és közjogilag annyira fontos és exponált állásban ne az objektív megítélés, ne a nemzeti szükségletek megbecsülése, hanem az egyéni hajlandóság és a személyes hatalmi érdek legyen a döntő. Nemzeti szükség nem indokolja az ő erőszakos tervének végrehajtását. Mert a parlament nyugodt és nagy munka vár rá. A megrendszabályozás gondolata pedig csak fellázítja az érzelmeket. A nagy csata előtt már hadirendben áll az egyik tábor. Az ellenzék. A kormány most szervezi a maga csapatát és most gyűjti a fegyvereit. Nem számíthat minden emberére és sokan lesznek, akik nem követik kalandos útjain. Ha csata lesz, ezeknek a száma és súlya fog dönteni. A legtöbb szem tehát most rájuk figyel. Tisza belátása megmenthet mindent. Ha ilyen nincs, akkor a passzivistákon, de még inkább a bátor aktivistákon múlik minden. Még néhány nap van csak hátra. Ki tudja, az ország történelmére nézve milyen fontos elhatározások napja! Budapest, október 31. A helyzet. A teljes csend: ez a politikai helyzet képe, három nappal Tisza házszabályrevíziós indítványának az indokolása előtt, amely — úgy látszik — haragos viharral fog járni. A pártkörökben alig járt ember, még a szabadelvű klubban is nyolc képviselő volt csak. A kormányt Lukács miniszter képviselte. A kombinációknak se vége, se hossza. A függetlenségi pártban két áramlat küzd egymás ellen, az egyik szerint meg kell gátolni azt, hogy Tisza csütörtökön megokolhassa, az indítványát, a másiknak hívei — és azok vannak többségben — azt a nézetet vallják, hogy a miniszterelnököt mindenesetre meg kell hallgatni, már csak a szólásszabadság elvénél fogva is. Az Ugron-pártnak szintén az a szándéka, hogy a miniszterelnököt megakadályozza a beszéde elmondásában. Kormánypárti körökben viszont azt beszélik, hogy a miniszterelnök minden körülmények közt elmondja a beszédét, még ha az ülés a zavarok miatt akár huszonnégy óráig tart is. Az ülést tudvalevőleg addig nem lehet bezárni, amíg a következő ülés napirendjét meg nem állapították. És Perczel ugyan aligha megállapítja addig a napirendet, amíg a miniszterelnök az indokolását el nem mondotta, így takaros ülésre van pénteken kilátás. Csütörtökön este különben valamennyi párt értekezletet tart. v il1 WCUJ-LILL»i.,l!L_!j-UJIil'—S---I____'■ __!_____|_ ”.■■■■■" —■-■g Az imát nem hallotta senki, ment fölfelé a fellelek felé, nem juthatott be az emberi szívekbe, hogy egy csöpp köny hulljon az élet fenséges tragédiájánál. Olyan rideg, olyan részvétnélküli volt ez a temetés___Másutt elkövetkezik ilyenkor a pompa, a fény, tömjén füstje száll föl és gyászének zeng, s a halál poézisét beragyogják a szívekből fakadt könyek. Itt nem volt semmi, mintha nem is embert temettek volna, mintha nem is az Élet fáklyája aludt volna ki. Most, amint itt állok a szomorúfűzfás kertben és nézem a kegyeletnek szép, szolid munkáját, a lelkem elmereng és titkos borongás vesz rajta erőt, úgy érzem, mintha a temető lenne az egyedüli kijelölt helye a bölcselkedésnek. Ez a mesgye az élet és a halál között, ahol körülfoly bennünket az elmúlás felől jövő szellő és a tobzódó élet hűvös áramlata. Ahol összeölelkezik a két megfejthetetlen, örök nagy rejtély: az élet és a halál gondolata. S amíg bolyongva jár tekintetem idestova, amíg képzeletem elé varázsolnak a hantok mindent, amit csak rejtenek: erőt, észt, bölcseséget, hírnevet, boldogságot és boldogtalanságot, és eközben mintha megszólalnának, hogy íme, itt a jóságos apa nyugszik, akinek szivét elnémította az anya bűne; emitt meg egy agg pihen, aki elaludt, mint a leégett gyertyaszál; mellé pedig egy éhezőt dobtak, akit megölt a nyomor; ez szerelmes volt és eldobta magától az életet, emez pedig bűnös volt, mert megölte az apját, s azután önmagát pusztította el, és eközben amint kitéved tekintetem túl a temetőárkon, a másikba, az elhagyatott gazos temetőbe, ahová rozog a parasztkocsin A német kereskedelmi szerződés. Bécsből táviratozzák: Gróf Posadovszki német birodalmi államtitkár holnap Bécsbe érkezik, hogy a megkötendő kereskedelmi szerződés ügyében személyesen tárgyaljon a magyar és az osztrák kormány képviselőivel. Az eddigi megállapodások szerint gróf Tisza István szerdán ismét Bécsben lesz a szakminiszterekkel. A közös tanácskozásokon résztvesz a két miniszterelnök, a szakminiszterek, a külügyminiszter, Posadovszky államtitkár és Szügyény-Marich berlini nagykövetünk. Posadovszky az eddigi megállapodások szerint Budapesten is mégszürke, darócruhás emberek hordják ki gyalulatlan fakoporsóban a halottakat, összeszorítja lelkemet az elfogadás keserűsége és megcsúfolva látom az írás szavát, mely egykor engem is oktatott. Tehát mégis csak van bűnük a halottaknak. A halál nem mossa le a becsületükre sütött bélyeget, mely mint valami sötét árnyék üldözi őket még a másvilágon is. Hát a vallás szeretettnek ellentmond a bölcseségés a népek sorsát intéző hatalom, mely ítéletet gyakorol eszerint még a halál után is ? Avagy miért van hát akkor túl az árkon az a temető, hol nem lobog se gyertya, se mécsvilág, s ahová a kegyelet is csak lopva viszi el virágos koszorúját a besüppedt sirhalomra? így elgondolkozván a dolgok fölött, szinte bűnnel vádolja meg az ember a kort mely jogot vesz ilyformán magának arra, hogy a halál után is büntessen. Avagy nem büntetés az a bünhődés alatt álló emberre, ha azon gondolattal kell lehunynia szemét, hogy őt még a természet legnagyobb igazságában is megrövidítik attól, amit embertársai mindegyikének megadnak. Hogy őt abba a megbélyegzett kertbe viszik ki, ahol nem nő virág, nincs köny, nincs részvét, nincs szeretet s ahová a gyermek is bujdosva jár elsírni könyeit az édesapa sírjánál. Mert hiába, ilyen az élet, ilyenek az emberek, az apa bűnéért még az unokáknak is bűnhődniök kell. És vájjon nem büntetés az, ha a rab embernek azzal a tudattal kell lehunynia szemét, hogyrisz-rossz koplalás kocsin, testetlen deszlátogatja majd gróf Tisza miniszterelnököt. Politikai körökben nagyon kedvező benyomást keltett a német kormány elhatározása, hogy a fenforgó differenciák elintézésére a birodalmi államtitkárt küldte Bécsbe és Budapestre, és azt hiszik, hogy a miniszterek közbelépése nagyban siettetni fogja a tárgyalások befejezését. Valószínűnek tartják, hogy mindkét részről engedményeket tesznek és a kész vámszerződést még karácsony előtt a parlamentek elé fogják terjeszteni. Ha ez lehetséges lesz, akkor a még jelenleg fennálló szerződést nem mondják fel, hanem az új szerződés 1906. január 1-én annak a helyébe fog lépni. Ha azonban ez év végéig nem jön létre a vámegyezmény, akkor a szerződést 1905. január 1-én felmondják és az 1906 január 1-én elveszti érvényességét A felfogások általában kedvezők és már nem ítélik meg oly pesszimisztikusan a helyzetet, mint eddig. A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház pénzügyi bizottsága november 7 én, hétfőn, déli tizenkét órakor ülést tart. Napirendje a Magyarország és Horvát Szlavonországokkal 1900. és 1901. évekre történt leszámolás tárgyában a magy. kir. álami számvevőszék által beadót jelent létre hozott 5489. és 5490. sz. képviselőházi határozatok bzottsági tárgyalása. A főrendiház gazdasági bizottsága november 9-én, szerdán, dé után öt órakor ülést tart. Naprendje a főrendiház bevételeiről és kiadásairól 1904. évi ulius 1-től szeptember 30-áig a háznagy által vezetett számadások megvizsgálása. A románok aktivitásban. A dobrai kerület választói tegnap Maros ilyén gyűlést tartottak, amelyen Vlad Aurél képviselő megtartotta beszámolóját. A gyűlés megtartását délután egy órára engedték meg, azonban már reggel mintegy hatszázan gyülekeztek össze dr. Rozvány ügyvéd háza előtt. A főszolgabíró felszólította a tömeget, hogy oszoljon szét, de két agitátor a népet ellenállásra biztatta, mire a főszolgabíró a bujtogatókat letartóztatta és a tömeget csendőrökkel szétoszlatta. A délután egy órakor megérkezett képviselőt a pályaudvaron mintegy ötszázan várták, élükön tug a tanítóval, aki a képviselőt beszéddel üdvözölte. Vlad Aurél beszámolójában a népiskolai törvényjavaslatot a nemzetiségek elleni merényletnek mondja és erőszakos magyarosításnak. A románok — úgymond — ellen fognak állni e törekvéseknek. Veszélyeztetve van a nemzetiségek nyelve, minden román kötelessége azok ellen a harcot felvenni. Figyelmezteti a hallgatóságot, hogy már a törvényhatósági bizottság megválasztásánál ügyeljen, hogy mennél több román kerüljön be a bizottságba. A Vlad utánkák között, járatlan utcákon csöndben, észrevétlenül, az Úr szolgájának imádsága nélkül viszik ki a temetőbe. És csak egy ember kíséri. Egy rab, aki megássa a sírját és letűzi feje fölé a jelt a vésetlen fakeresztet Mert csak ez kiséri. Ez érez ilyenkor, amidőn magaelőtt látja bekövetkezhető sorsát A másik kettő, a kocsis és az őr, azok nem kísérik, azok csak a rideg szolgálatot teljesítik. Nagy és kegyetlen büntetés ez, melynek mérlegelésénél fölvetődik itt, a felhős égboltozat alatt, az a kérdés is vájjon hát az az ember, aki az apagyilkosság bűnével porlad a szürke rögök alatt, méltóbb-e erre a helyre, hol virágokat ültet a szeretet, mécsvilágot gyújt a lélek üdvösségéért a kegyelet s ahová zokogni eljár az emlékezés is, azért, mert nem várta be az emberek ítélkezését, hanem önmaga hajtotta azt végre , mint az a másik ember, aki csak a véletlen gondatlanság miatt került oda, honnan vallást, kegyeletet kigúnyoló külsőségek között a megbélyegzettek temetőjébe kell a mai kor bölcsesége folytán kerülnie, ha a véletlen ott oltja ki életének mécsét. Én nem tudom, nem is keresem, hogy méltóbb-e. A lelkem elhallgat itt a temetőkertben a halottak között, csak az érzés háborog benne s ezzel az indulattal letépni szeretném azt a megbélyegző fekete fátyolt a rabtemető lécajtajáról, hogy ne lenne különbség közöttünk a halál után, mely ime, megcsúfolja a természetnek isteni művét, a halálban való egyesülést.