Pesti Napló, 1905. augusztus (56. évfolyam, 210-240. szám)
1905-08-01 / 210. szám
K ' A koldusok elnöke. Trta: Hagy Endre. . . (Ctannyomis filos.5 Ä múlt év júliusában végre megalakult Budapesten a'Fővárosi Kéreg«tők Szakegylete». A megalakulást sok vívódás előzte meg, amit főképpen az okozott, hogy a tervezet az úgynevezett úri koldusokat is föl akarta venni az egyletbe. De hát ez ellen a vérbeli, hogy úgy mondjuk, szakkoldusok többsége erélyesen tiltakozott, mert ilyenformán nagyon is vegyes társaság verődött volna össze. Az úri koldusok között ugyanis sokan voltak nagyságos, méltóságos, sőt kegyelmes urak és bajos volt megállapítani, hogy a koldulás fő-, vagy mellékfoglalkozásuk-e, így tehát az egylet csakis az igazi koldusokat vette föl tagnak, vagyis azokat, akik hatósági okmánynyal és saját személyükkel igazolni tudták valamely testi fogyatkozásukat. No mert a koldusok között sok akad, akinek van ugyan testi fogyatkozása, de nincs róla okmánya, és viszont olyan, akinek van róla okmánya, de nincs testi fogyatkozása. A megalakuló gyűlés este kilenckor volt a Stefánia-út mellett levő football-téren. Az új egylet mindenekelőtt is bizalmat szavazott a kormánynak. A határozat majdnem egyhangú volt, csak Féllábú János negyvennyolcas honvéd tiltakozott ellene. Jóakarói ugyan figyelmeztették, hogy e merész állásfoglalásának a rendőrség részéről következményei lehetnek, de ő dacosan válaszolta: — Nem tagadom meg a negyvennyolcat, amiből élek. Külömben is kiderült róla, hogy üzlethelyisége a függetlenségi pártkör kapujában van és így politikai állásfoglalása már régibb keletű. Ezután a tisztikart alakították meg és elnöknek egyhangú lelkesedéssel Vak Tóbiást kiáltották ki. Vak Tóbiás valóban általános tiszteletnek örvendett a koldusok testületében. Hosszu, fehér szakála volt, mint valami prófétának és magas, méltóságteljes termete, amely csak akkor görnyedt meg, ha üzletileg tevékenykedett, halkan dörmögve a járókelők fülébe: — A szegény világtalannak... De tekintélyét ennyi külső adomány mellett főként annak köszönhette, hogy neki volt a legjövedelmezőbb pozíciója valamennyi között, ő ugyanis a «Léda» éjjeli kávéház előtt szokott álldogálni, ahol a bűnös, könnyelmű nőszemélyek szoktak ki-bejárni. Márpedig tudvalevő, hogy ezek a legjótékonyabb teremtések. Szóval Vak Tóbiásnak nagyon szép, nyugalmas élete volt, amit csak a szembaja zavart meg egy kissé. Tudniillik minden este enyvvel leragasztotta a szemhibáit, ami teljesen a szegény vihártalanok jellegét kölcsönözte arcának a könyörületes emberek előtt. De hát az enyv végre is megártott a szemének, úgy hogy az orvos néhány napra megtiltotta neki a vakságot. — így történt, hogy jelen lehetett az alakulógyűlésen, amelyen a nagy megtiszteltetés érte. Vak Tóbiás meghatottan ment föl az emelvényre és a következő csinos kis beszéddel köszönte meg az egylet bizalmát: — Tisztelt uraim! Amint szétnézek az előttem levő diszes társaságon... amint szétnézek lelki szemeimmel, boldog büszkeséggel látom, hogy a mi szerény testületünk mily hatalmasan meggyarapodott számban és minőségben. De, tisztelt uraim, nekünk nem szabad megállanunk az örvendetes fejlődésben, hanem fáradhatatlanul kell dolgoznunk, egyesített erővel azon, hogy mennyiségben megsokasodjunk, minőségben tökéletesedjünk, hogy méltóképpen foglalhassuk el megillető polcunkat az emberi társadalomban. E szent küzdelemre boldogan ragadom föl a zászlót és szentül fogadom, hogy mindig elől leszek, ahol a koldusok testületének gyarapításán fog kelleni munkálkodni! Rögtönzött, vidám mulatság fejezte be az alakuló gyűlést. Az ifjúság táncra perdült, míg az öregebbek csöndesen kvaterkázva nézték a fiatalok mulatozását. Óriási hatást keltett Látatlan Jóska kék-vak paródiája és Siket német Böske «Bál után» című monológ szavallata. Az új elnök, Vak Tóbiás életében nevezetes változást idézett elő új tisztsége. Amint ott álldogált a «Léda» kávéház előtt, gyakran fölkeresték őt az egyes tagok holmi hivatalos ügyekben: — Elnök úr, rendkívüli gyűlést kérek egybehívni! — Elnök úr, egy indítványt szeretnék beterjeszteni ! Vak Tóbiás minden felmerült ügyben kifogástalan méltósággal intézkedett, úgy hogy tekintélye csak megnőtt az egyleti tagok előtt. De viszont amint újra a régi remegő hangos akarta dörmögni a járókelők fülébe: — A szegény világtalannak!... ... a hangja sehogysem tudott többé od A választási reform. Budapest, julius 31. Az általános választói jogot nem: a szociáldemokrácia eszelte ki. És seholsem ő küzdötte ki. A polgári demokráciának legalább is akkora érdemei vannak körülte, mint a szocializmusnak, mégse monopolizálja. Mindig legnemesebb ideáljai, legnevezetesebb szükségességei közé sorozta, és mindig a fölvilágosítás eszközeivel küzdött érte. Mindenkinek, aki az általános választói jogért becsülettel helyt áll, e nagy népjog és az érte való küzdelem dolgában a népet föl kell világosítania. Vétkezik ez alkotmányjogi ideálja ellen és bűnt követ el a nép ellen az, aki az általános választói jog tartalma és kihatása dolgában a népet megtéveszti; az, aki nem elégszik meg azzal, hogy e jog megszerzésével a népállam a legelemibb szükségességét kielégítse, hanem beválthatatlan illúziók egész özönével elkábítja a tiszta megismerésre szoruló sokaságot. A demokrácia lelkiismeretét nem igen terheli ez a bűn. A mienket semmi esetre sem. Követeltük az általános választói jogot, és nem várunk tőle egyebet, csak az igaságos egyenlőségnek érvényesülését az alkotmányban. Csodát nem várunk tőle és nem is hirdetünk róla. Nekünk az általános választói jog nem agitatorikus eszközünk. S nem értünt egyet azokkal, akik, mint ilyent a maguk számára kizárólagossági joggal lefoglalják. Szívesen köszöntünk mindenkit, aki az általános választási jogért folyó munkában komolyan, becsületesen részt vesz, de éppen ezért mosolyognunk kell azon a handabandázáson, amelylyel a budapesti szociáldemokrata társaság azt demonstrálgatja, hogy ebben a nagy munkában ő a vezér. Nem is a vezér, hanem a csalhatatlan pápa, aki néha-néha kegyes áldásban részesíti azokat, akikre jó szemmel néz, néha pedig rettenetes átkot szór azokra, akikkel nincs megelégedve. Az az érdekes társaság, amely a maga politikai feladataival nincs tisztában, amely a rendelkezésére álló lehetőségeket nem tudja áttekinteni, amely a viszonyok teljes negligálásával néha utánozza a külföldi szocialista vezetőségeket, néha pedig a maga orra után rohanva nekimegy a logika falának: most dulful haragjában és szitkozódva káromkodik, amiért megkritizáltuk azt a hebehurgyaságát, hogy Kristóffy József «magánember» úr kijelentéseit taktika és politika irányító kinyilatkoztatásnak fogadta. Az a kritikánk éppen a szocializmus szempontjából kifogásolta Bokányi út politikai fogását, nem «átkos polgári szempontból». Mert még maga a szocializmus sem kiváltsága annak a társaságnak, nemcsak az általános választási jog. Mi csak kritikusai vagyunk a szocializmusnak, és talán éppen ezért tisztábban látjuk, mint ők, a társaságbeliek, hogy saját ideáljaiknak is rossz sáfárjaik. És biztosíthatjuk róla őket, hogy ugyanígy gondolkoznak róluk azokban a szocialista körökben, amelyekben gondolkozni szoktak és szabad. Amit különben ők maguk is tudnak. A mi szombati kritikánk —amint utólag konstatáltuk és közöltük — megegyezett a bécsi szociáldemokrata újság véleményével. Csakhogy mi nem cukroztuk meg, mint ahogy bécsi pártlapjuk azt megtenni kénytelen volt. Mi megelégedhettünk azzal, hogy a politikai józanság igazságát mondottuk el nekik. Most is megelégszünk vele, hogy a rugkapálózók ellenünk való szitkozódásán sajnálkozzunk, de azon is, hogy a magyarországi szociáldemokrácia politikáját ilyen ügyefogyottság mellett ilyen elkapatottság intézi. Az általános választói jogot mégse féltjük tőlük. Meglesz, bárhogy rontja rá a lehetőségeit a szociáldemokrata vezetőség kapkodása és szánalmatosan gőgös erőszakoskodása. És bizonyosra veszszük azt is, hogy politikusait mégis észre fogja téríteni az az általános megdöbbenés, amelyet magatartásuk nemcsak a polgári társadalomban, hanem a komoly szocialista körökben is világszerte kelt. Ali higgadtan, objektíve bírálunk és nem káromkodunk; mi számtalanszor tanúságot tettünk róla, hogy a fiai számunk 22 oldal. 56-dik évfolyam, 210. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Effaz 6m _ M kor. — HU. Félívre _ _ 14 . — n H.fiwJérre _ 7 , — Ejt Mr»_ _ 3 „ 40 ., Egy.* uáa _ _ _ 8 filL Vid&on_ _ _____10 „PESTI NAPI A prí hirdeti«.* itt Eprr **a 4 altér, vastagabb betűvel b fillér. Hirdetések milliméter mimbtle. sál, díjszabás szerint Megjelenik minden nap, és vasárnap után is. Budapest, 1905. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VL, Andrássy ut 27. Kedd, augusztus 1.