Pesti Napló, 1906. január (57. évfolyam, 1-30. szám)
1906-01-02 / 1. szám
Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése december végén lejár, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésben fennakadás ne legyen. A politikai újév, Budapest, január 1. Évtizedes hagyomány, hogy a politikai pártok az új esztendő napján üdvözlik vezéreiket és a vezérek ez alkalommal politikai kijelentéseket tesznek. Ez a hagyomány ma ismét érdekes politikai beszédeket eredményezett, amelyeknek a válság sorsára kevés hatása lesz ugyan, de mint a hangulatok hűséges fokmérője, mindenesetre nagy jelentőséggel bírnak. A politikai közvélemény amúgy is nagy bizonytalanságban érzi magát és a sok egymással homlokegyenest ellenkező tünet, amely ez utóbbi hetekben a politika szemhatárán felmerült, bizonyos mértékben ingerültté tette a közérdeklődést, amely pozitív kijelentések valóságában szerette volna már megismerni a helyzetet. Az újévi beszédek nem teljesítik ezt a várakozást. A pártvezérek maguk is a helyzet bizonytalanságának hatása alatt állanak, Bánffy Dezső és ezért egészen őszintén kijelentette, hogy ezúttal nem tud nyilatkozni. Kossuth és Andrássy pedig eshetőségeket vettek számba, és felállították a maguk álláspontjának kereteit úgy a béke, mint a háború lehetőségével szemben. A békés kibontakozás lehetőségét figyelembe vette Kossuth is, Andrássy is. Minden szavukból kilátszik azonban, hogy a béke létrejöttében nem igen bíznak. Kossuth a küzdelem folytatásának szükségességét említ és arra készíti elő a közvéleményt, hogy a háború folytatódni fog. Andássy pedig szokatlanul éles hangon asztrofálja a királyt: a dinasztia, a marehia tekintélyét, tehát az udvar ,eme előtt lebegő érdekeket félti arály magatartásától és ezt leplezetlen őszinteséggel tárjafel. Annyira őszintén, hogy nem is igen lehet hinni, hogy a kulisszák mögött béketárgyalások folynak. Egyszóval mindenki a háborúra készülődik, de azért mindenki kívánja a békét. Azt, amely, mint Andrássy mondja, tartósan kielégítheti a nemzetet és kielégítetlenül hagyott vágyait keserűségének fentartásával nem hagy olyan mérgezett anyagot a közéletben, amely a bajokat később ismét felidézheti. A táborszernagy, akit néhány tagú pártja ma szintén üdvözölt, azt mondja, hogy ő sem mond le a békés kibontakozás reményéről. De ennek a reménységnek az értékét kifejezi az a nyilatkozat, amelyben a koalíciót okolja természetesen az összes bajok felidézésével. Ez a kijelentés azt mondja, hogy a koalíciót semmi sem akadályozta, vagyis semmi sem akadályozza a status quo alapján átvállalni a kormányt. Azonban a koalíció megfeledkezett arról, hogy a többségnek a kormányalakítás tulajdonképpen nem joga, hanem kötelessége és ahelyett, hogy nyomban kormányt alakított volna (természetesen: a status quo alapján!) pártpolitikai nézeteinek megvalósítására törekedett. Az elzüllött régi rendszer tanítása ez. A programra, az elv mellékes. A fő a hatalom. A hatalmon a párt olyan programmot hirdet, amilyet tud és szabad. A táborszernagy ezt a rendszert szeretné látni még ma is érvényben. Csakhogy a koalíció győzelme csak úgy lehet igazán győzelem, ha ez a korrupt, lehetetlen, minden politikai tisztességgel ellenkező rend igazán megbukott. És ha a koalíció megtenné azt a lehetetlenséget, amit odafönn a táborszernagy szájával kívánnak tőle, akkor csak annak a hazug parlamentarizmusnak és erkölcstelen párturalomnak az életét hosszabbítaná meg, amely Bécsből várta mindig a jóváhagyást elveinek hirdetésében és csak azt tartotta parlamentarizmusnak, ha a hatalom az ő birtokában volt. Ilyen megalkuvásról nem lehet be nos szempont. Irta: Abonyi Árpád (Utánnyomás tilos.'’ — Azt parancsolja, hogy ezt az ezer forintot New-Yorkba küldjem? — Kérem, ügyvéd úr . . . — Gyurkának, az ön volt férjének . . . a fogházba? — Igen. — Kétségkívül azért, hogy kieresszék a fogházból? — Igen, azért. — Észbontó nagylelkűség, nagyságos asszonyom, méltóztassék helyet foglalni . . . és engedje meg, hogy önt hódolattal üdvözölhessem! Könnyen nélkülözi ezt az ezer forintot? — Nem éppen . . . — Csak nem verte magát azért a szörnyetegért adósságba? — Nem csináltam adósságot. A papától kértem háromszáz forintot az alatt az ürügy alatt, hogy mindenféle kiadásaim vannak, a mama is adott százat, — a többit a zálogházban és az ékszerészeknél szereztem meg. — Eladta és elzálogosította az ékszereit? — Igen, meg kellett tennem . . . Itt van Gyurka levele, melyet a fogházból hozzám intézett. Kérem, olvassa el. — Köszönöm, nem olvasom! Ha azonban ön akarja elolvasni Gyurka levelét, melyet a fogházból hozzám intézett és amelyben egyetlen barátjának, védő angyalának, reménységének, megmentőjének és más hasonló becses teknikának nevez — szívesen átengedem. Mert én is kaptam ám érzelmes írást, nemcsak ön. Csakhogy én valamivel magasabbra vagyok taksálva, mint ön, mert tőlem 1200 forintot kér kölcsön, — kétszázzal többet, mint öntől. Ennek fejében én azonban szent fogadalmat is kaptam, hogy a pénz visszafizetését becsületbeli kötelességének tartja és ki fogja kaparni a földből is, ha másképp nem megy, csakhogy legkésőbb egy év alatt visszafizethesse. Örök hálával persze . . . íme, nagyságos asszonyom, a levél. Az „örök hála“ meg a „szerencsétlen barátod“ vastagon alá van húzva, nehogy elkerülje figyelmemet. Ön persze tudni szeretné, hogy mit feleltem erre a mélyen megindító levélre, mely ünnepélyes hangú okmánya egy régi barátságnak, amit az élet kritikus perceiben Gyurka természetesen épp oly zseniális könnyűséggel fricskázott föl, mint ahogy . . . minden egyebet fölfricskázott, ami szeretetreméltóan könnyűvérű természetének útjában állt. Nos, asszonyom, én bizony azt feleltem neki, hogy a saját érdekében megtagadom a kölcsönt és nem küldök neki egy árva tityinget sem. — Ön megteheti . . . — Értem. Én igen — ön nem. Mert én csak jó barátja voltam, — ön azonban a felesége volt és nem akarja, hogy a szegény fiú szívtelenséggel vádolhassa. Lássa, asszonyom, ez az elhatározása fölér egy vallomással. — Kérem, ne keressen ebben a dologban többet, mint amennyit én megengedek. Nem engedem meg, hogy más egyébbre is gondoljon, mint a legbanálisabb szánalomra. Ha csak a legtávolabbról is szó lehetne valami . . . olyasmiről . . . amire ön gondol, akkor semmi értelme sem lett volna, hogy alig három évi házasság után elváljak tőle. Ez, remélem, elég világos? — Kétségkívül! Főleg a felindulás, melyet arca és hangja képtelen eltitkolni... — Nem lehetek nyugodt, ha vissza kell utasítanom egy gyanúsítást. — Nem gyanúsítom, csak konstatálok. — Annál rosszabb! Ehhez nincs joga. — Igaza van, ehhez nincs jogom, s a dolog ügyetlenségnek is elsőrendű. Határozottan csacsi hírébe keveredem, s ez nem éppen hízelgő reám nézve . . . Főleg ön előtt, akinek véleményére, jóindulatára és kegyelmes hajlandóságára életem nagy katasztrófája után is sokat adok. El kell ismernie, hogy semmiféle más melegvérű állathoz nem hasonlítottam, midőn a nagy katasztrófa ért, hogy ön ajánlatomat visszautasította és a Nádudvari Gyurka felesége lett. Nem tomboltam, nem keseregtem, nem vonultam félre, nem mentem „utazni“, mint egy jól nevelt hajótörötthöz illik, hanem vitézül kiállottam a vészt, s csak titokban kívántam, hogy ön minél hamarabb megismerje Gyurkát és megállapítsa kettőnk között a különbséget. Ennyit igenis, kívántam és — amint látta — be is értem ennyivel. Lejárattam az ön válóperét és nem kértem meg a kezét. Megelégedtem barátságával és jóindulatával. Mert erre — ismétlem — sokat adok. Arra is sokat adok, hogy ön meg legyen győződve ritka tökéletes barátságomról, mely szintén elsőrendű. Valóságos természeti csoda! A nemes baráti kör, melyben megfordulok, természetesen kiváltság . . . szándékosan használom ezt a faragatlan kifejezést, de nem fogom megmagyarázni, hogy miért ... az ön szülei sem tekintenek rám a legjobb szemmel, mert nem váltottam be a „tartalékcsapat“ hivatását és nem jelentkeztem az első lineabeli könnyű lovasság letörése után: p1 57-dik évfolyam, 1. szám. Apró hirdetések Ára: Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre____23 kor. — film Félévre_______14 . — » Negyedévre — 7 . — . Egy hóra____2 m 40 , Egyes szám________8 fill. Vidéken_____________SO , Budapest, 1906. Szerkesztőség: V., Balllory-utcza 3, Kiadóhivatal: VSM Andrássy-ut 27, Kedd január 2. Mai számunk 16 oldal. T'ulip TTOKÉ,I ♦ srrmi*