Pesti Napló, 1906. március (57. évfolyam, 59-89. szám)
1906-03-01 / 59. szám
2 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1906. március 1. 69. szám dacára is csakhamar kiszáradnak. A levegő, amely itt körülveszi, elsorvasztja. A nap, amelynek sugarai érik, elperzseli. Virulásra nem jut itten soha. Hadd dolgozzanak vérük verejtékes izzadságával hazánk ellenségei ennek a fának a kivizításán! Munkájukat nem fogja siker koronázni. A nemzet nyugodt szemmel nézheti ezt a munkát és ha árulók százával és ezrével is lesznek köztünk, ha a nemzet nem veszti el türelmét, ha megőrzi higgadtságát és ellenállásra való hajlandósága meg nem törik, meg fogja érni e fának pusztulását és korhadt törzséből és leveletlen ágaiból örömtüzet rakhat majd alkotmánya, újjáéledésének magasztos ünnepén. Sokszor fog még összeülni a nagy tanács Bécsben, hogy új ésúj eszközökkel tegyen kísérletet. És sokszor fogja konstatálni, hogy a fa még mindig nem hajt levelet. De a nemzet nyugodt elszánással fogja várni, míg az ő ideje elérkezik .... Nyilt levél. Dr. Bene István orsz. képviselő sepsiszentgyörgyi választóihoz nyilt levelet irt, amelyben megakadályozott beszámoló-beszédét pótolja. Konstatálja ebben, hogy az abszolutisztikus törekvések provokatív természetűek, amelyekkel a nemzetet önérzettel teljes magatartásából akarják kiragadni, hogy fegyveres , erővel léphessenek közbe és a súlyos felelősséget a külföld előtt a nemzetre háríthassák. Figyelmezteti választóit, hogy őrizzék meg higgadtságukat. Búcsú a képviselőháztól. Juth Gyula, a képviselőház volt elnöke ma délelőtt akart elbúcsúzni a Ház tisztviselőitől, de akadályozva volt a képviselőházban való megjelenésében. Justh Gyula holnap elutazik, de néhány nap múlva visszajön Budapestre s a jövő hét elején búcsúzik el a képviselőház tisztviselőitől. Budapest, február 28. Közös miniszteri tanácskozás. Bécsből táviratoztak: Vörös László kereskedelemügyi ügyvivő, báró Feilitzsch Artúr földmivelésügyi ügyvivő, grófBucquoy osztrák földmivelésügyi miniszter és gróf Auersperg, az osztrák kereskedelemügyi minisztérium vezetője, valamint a kereskedelmi szerződési tárgyalásokra kiküldött megbízottaknak részvételének ma délután tartott miniszteri értekezlet megvitatás tárgyává tette a svájci megbízottaknak legutóbb tett javaslatait. Utalással arra a számos engedményre, melyet Ausztria-Magyarország Svájcunk Ausztria-Magyarországba való legfontosabb behozatali cikkeire nézve már felajánlott, a miniszteri értekezlet kizártnak jelezte, hogy a még függőben levő kérdésekben — melyeknél egyesek oly cikkekre vonatkoznak, ahol a svájci behozatal az Ausztria-Magyarországba való összbehozatalhoz képest csak igen jelentéktelen hányaddal szerepel — további engedményeket tegyenek. A miniszteri értekezlet határozatát a svájci megbízottakkal még ma él tak nyol infans- Mindezt azonban csak az éles figyelő, s az udvar intim dolgaiba némileg beavatott szem veszi észre. A trónörökös az utóbbi öt év alatt feltűnően megváltozott. Dús, gesztenyeszínű haja, melyet egyszerűen hátra fésülve hord, maradt csak a régi. De halántékai körül egyes fehér hajszálak már felcsillantak, oldalszakállt nem visel többé, s ezáltal arca szélesebbnek látszik; bajusza azonban annál tömörebb, s hatalmasabb. Arcvonásai teljesen fegyelmezettek, de akifejezésben, bármint igyekeznek is semmit mondóknak látszani, képtelenek erre. Az összbenyomás sok erőt, erélyt és határozottságot tükröz, de a szem, a lélek tükre kitér az indiszkrét tekintetek elől. Vagy, ha nem térhet ki, merőn és szúrón néz, mintha hipnotizálna. Ettől a tekintettől a legtöbb ember lesüti a szemét. A spanyol infánssal sokat foglalkozik. Minduntalan hozzáhajlik, mintha udvarolna neki. Arca ilyenkor nevetővé válik, sokszor hangosan fel is kacag. De arcának erélyes komolyságából nincs semmi átmenet a jókedvű nevetésbe, sem a nevetésből a komolyságba. Arcának rendes kifejezése olyan, hogy senki sem teszi fel róla, hogy a következő pillanatban jóízűen nevethet, és szinte hihetetlen, hogy az előbbi pillanatban tényleg nevetett. Lehet, hogy ez a kimértség csak a nyilvánosság előtt van így. Bizonyos azonban, hogy a trónörökös nem akarja, hogy lelkébe láthassanak. Természete vagy helyzete sugallja-e? — ma még nem lehet eldönteni. Egy sphynx, akit csak az idő fejthet meg: ember fia nem. Tudni csak annyit tudnak róla, amenynyit tetteiből láttatni enged. Hogy önálló, és feltett szándékában kitartó, házassága mutatta. Az előírt ceremóniákat sohasem tartja meg. Ha megjelölik neki, hogy fogadtatás vagy látogatás alkalmával kiket szólítson meg először, — az ellenkezőjét teszi. Erős tudományos hajlamai vannak. Szenvedélyes természetvizsgáló és régiségbúvár. A saját ízlése szerint szeret élni, és néha még saját rangjának korlátait sem tudja tűrni. Nyáron automobiljára ül a feleségével és napokra eltűnik. Átszaladja Tirolt, Karinthiát és Sziriát. Jövetelét sehol sem jelenti előre. Egy másik automobil jár előtte, néhány hivatalos emberrel, aki reggeliről, ebédről, vacsoráról és éjjeli szállásról gondoskodik. Ahol megáll, érdekkel nézi a régi templomokat, várkastélyokat, s olvassa a módosult felírásokat. Egyes pontokon megcsodálja a természeti szépségeket. A zászlótiszt nem kívánja meg ahol időt, sem az ünnepélyes fogadtatásokat. S az ilyen kirándulásokat többször megismétli. Ezek ránézve a legkedvesebbek. De ezt az érdekes rejtélyt a magyar ember mégis más szemmel nézi, ha módja van rá, mint az arany gallértól és brilliánsoktól ragyogó főhercegek és főhercegnők. Mert a magyar embert csak az az eskü érdekli, melyet a trónörökös akkor fog letenni, mikor megkoronázzák. Az uralkodóház tagjait pedig jobban érdekli az az eskü, melyet a trónörökös már letett, mielőtt még megkoronázták volna. * Andrássy Gyula a Bristolban volt ewollTTollinnncin nlicr. rnn’/rhlH. ki a töltött három nap alatt. Az első kétórás audiencia sok embert optimistává tett, csak maga Andrássy maradt következetesen peszszimista. De még az alkalmi optimisták sem érezték Bécsben jól magukat. Ennek a kedélyes, vonzó, s annyi komoly és vidám szórakozást kínáló világvárosnak, a magyar politikusokra nézve más lett a levegője, mint volt a régibb időkben, a delegációk ülései alatt. Ma Bécsben csak az olyan magyarok érzik magukat, otthon, akik elbújnak az emberek elől — itthon. Különös véletlenből, vagy tervszerű számításból, Andrássyval egyidejűleg, nagyon sok ilyen magyar gyűlt össze Bécsben. Ezek jobban tudták azt, ami történni fog, mint azok, akik Andrássyval mentek. A miniszterek, Fejérváryval együtt, kiváló vendégszeretettel kultiválták a Bristol éttermét, szinte keresve az alkalmat, hogy Andrássyban gyönyörködjenek. Fejérváryt sohasem ismertem olyannak, mint aki örömét lelné a pózban. Sok férfias tulajdona, s ritka humora és szellemi tehetségeinél fogva nem is volt szüksége rá. S most, mikor a Bristol előcsarnokán, a sok újságíró közt végigment, először láttam olyan ünnepélyes pózban, hogy még Münnich Aurél sem tudná jobban csinálni. De ebben a pózban volt valami démoni is. A diadal tudata, melyet elárulni még nem volt szabad, de titkolni már nehéz volt. Oly sápadtan és oly méltóságosan ment végig Fejérváry a Bristol előcsarnokán, mint Caesar szelleme, mikor megjelenik Bivitus előtt, s csak annyit mond: „Találkozni fogunk Philippinél!“ — A többi miniszter sokkal kedélyesebb alakban árulta el a hivatalos titkot. Az egyik késő éjjelig pezsgőzött a Bristol A válság. — Saját tudósítónktól. — Budapest, február 28. A mai nap nevezetesebb hírei: a hivatalos lap közli az olasz és az orosz kereskedelmi szerződéseket életbeléptetőszükségrendeleteket. A rendeleti uton való kormányzás eszerint most már vígan folyik. A kormány nyilatkozatot adott ki, amelyben a koalíció manifesztumával polemizál. Ma ismét erősebben hittek a hírnek, hogy a képviselőválasztást április elején újra kiírják. Széll Kálmán a Dunántúli Közművelődési Egyesületben beszédet mondott, amelyben erős szóval, energikusan az alkotmány védelmére kelt. Különben pedig egész erővel folyik a nemzet ellenállása. Tudósításaink alant következnek: Fejérváry Bécsben. Bécsből jelentik. Báró Fejérváry ma délelőtt meglátogatta Golucovszki külügyminisztert és Pitreich közös hadügyminisztert. A magyar miniszterek ma délután visszautaznak Budapestre. Az újoncozás. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből. Néhány lap Magyarországból eredő híreket közöl különféle tervekről, hogy miképpen kívánnak a magyar újoncok előállításáról gondoskodni. Illetékes katonai helyről nyert értesülésünk szerint kijelenthetjük, hogy ezek a hírek teljesen önkényes koholmányok. — Nem kell külön figyelmeztetni arra, hogy ez a cáfolat csak az újoncozás módjáról megjelent hírek ellen irányul. A lényeg felett elsiklik. Szólt az abszolutizmusról. A Dunántúli Közművelődési Egyesület mai közgyűlését politikai eseménynyé avatta Széll Kálmán beszéde. A volt miniszterelnök, aki a nyilvános szerepléstől való visszavonulása óta nem nyilatkozott politikai dolgokról, többek közt ezeket mondta: Közéletünk látóhatárát közel három év óta sűrű köd fedi el. Ez a köd nem oszlott, sőt egyre vésztjóslóbbá vált. A vihar ki is tört és katasztrófát hozott. Ez az egyesület nem politizálhat, nem is fog. De mikor így összejön évenként, nem zárkózhatik el az elől, ami körülötte történik. Amitől a lélek terve van, azt nem lehet elnémítani. És én szükségét érzem annak, hogy nyíltan szóljak s élek is a joggal, hogy nyiltan és függetlenül beszéljek A mi állapotunk ma, fájdalom, alkotmányellenes és törvényellenes. A rendcsinálás csinyjét, bármely álarc alatt következik el, alkotmányunk nem ismeri. Nincs felfüggesztve az alkotmány, de leglényegesebb részeiben meg van támadva. Mintha bizony alkotmányunkat részeire lehetne szedni. A mi alkotmányunk egységes és egész s csak mint ilyen állhat fenn. Ebben az atmoszférában a mi működésünk nagyon meg van nehezítve. Mi a kultúrának, a nemzet és emberiség céljainak szenteltük tevékenységünket. A kultúra összegyűjti az embereket, érvényesíti az írott szó hatalmát, közvetíti a tudást, enyhíti a nép nyomorát és keserveit és szolgálja a szabadságot. A nemzeti kultúra, amely mindezt eszközli, nagy nemzeti feladatot is teljesít. Ami legitim jogainknak érvényesítését célozza. És mindebben gátat vet az, hogy a napot sötétség váltja föl. Csak az alkotmány és törvényesség verőfényében lehet kultúra. A mai viszonyok között a kölcsönhatás állam és társadalom között megzavartatik. Az államnak kellene védőszárnyai alá venni az intézményeket, ma pedig úgy áll a dolog, hogy az intézményeknek kell megvédeniük az alkotmányt. Volt már egyszer így, de remélem, nem lesz többé, ne adja Isten! De az intézményeknek minden körülmények között kötelességük: az alkotmány megvédése minden támadás ellen. Az abszolutizmus olyan, amely a magyar talajon nem bír megélni, olyan, amelyet a magyar ember lelke nem fogad le és csak újból igazolni fogja, hogy Magyarországot alkotmányellenesen és törvényellenesen kormányozni lehetetlenség. Hadat szentek az alkotmánynak és azt hiszik, hogy győzni fognak. Oly hit ez, ha ugyan van olyan hit, mintha valaki a hadviselés mai fejlettségében van- köntösökkel és páncélokkal akarna harcba menni. A magyar alkotmányt elvenni, elkobozni nem lehet, történhetnek erre a kísérletek, de eredményre