Pesti Napló, 1906. április (57. évfolyam, 90-118. szám)
1906-04-01 / 90. szám
Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése március végén lejjár, hogy előizetésüket az illető postahivatalnál sziveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Az abszolutizmus légvárai. Irta: Ifj. Ábrányi Kornél. Budapest, március 31. Bécsben az emberek a szájukat, koptatják azzal, hogy a magyar képviselőház szétverésére kár volt olyan sok katonát mozgósítani. Azt mondják, elég lett volna, egy pár vén asszony is, hogy kiseprűzze a honatyákat. Egyszóval — lenézik a magyart. S akármilyen újabb békeajánlat érkeznék is Magyarországból, félvállról vennék: mert mirevaló a békeajánlat, mikor Magyarországon úgyis béke uralkodik? Minden úgy van jól, amint van. S bolond lenne, aki változtatni akarna rajta. Ivell-e több magyarázat arra, hogy miért nem fogják a szétvert országgyűlést összehívni törvényes időben? Mert nem fogják. Azt mondják: a magyarokat csak az immunitás teszi hősökké és csak a mások törvénytisztelete önt beléjük bátorságot. Hát ne legyen se immunitás, se törvénytisztelet. Ha azonban kegyelmet kérni jönnek, kegyelemre számíthatnak. És ha eljövend a kegyelemkérés ideje, akkor ki fogják irni a választásokat, így fest a szituáció, minden színpadi máz és zenekíséret nélkül. Ámde annak dacára, hogy így lenézik a magyart; annak dacára, hogy az elbizakodottság a fejükbe szállt, mégsem merik szándékaikat nyíltan bevallani. Hanem széles jókedvükben és hatalmi mámorukban is az óvatos diplomácia, eszközeivel akarnak élni. Nem merik provokálni azt, akit gyávának hisznek. Ugy hencegnek és úgy gúnyolódnak, hogy azok, akiknek rovására megy, meg ne hallják. S így tehát a jövőre vonatkozó terveket, jobban mondva légvárakat is csak maguk közt — wir Maedchen inter mis — építgetik. Eszerint az országgyűlés nélküli uralom évekre van előirányozva. Mert semmi által sem szabad kockára tenni az eddigi sikereket. Az eddigi sikerek pedig abból állnak, hogy a magyar nemzet eltűri azt, amit vele tesznek. Arra kell tehát törekedni, hogy eltűrje azokat is, amik ezután fognak következni. Ennek pedig az a módja, hogy az ország hozzászokjék a részhez, és mindinkább érezvén tehetetlenségét, ennek arányában párologjon el önbizalma és még itt-ott mutatkozó energiája. Ezeket az előirányzott „országgyűlés nélküli“ éveket úgy kell biztosítani, hogy a kormány se adót, se újoncot ne szedjen erőszakos után. Hanem az adóhiányt kölcsönökből fedezze, az újonchiányt pedig az önként jelentkezőkkel pótolja. Az adóhiányt fedező kölcsönökre nézve — úgy beszélik — a kormány már biztosítva van. E célra, ismeretlen pénzcsoportok ötszázmillió koronáig tettek ajánlatot. Az önként jelentkező újoncokra nézve pedig azoknak a megyéknek közreműködését remélik, melyekkel meg tudnak egyezni. A megegyezések úgy jönnének létre, hogy mivel a kormány sem adót, sem újoncot nem szedett törvénytelenül, a megyékre nézve nem áll be az ellenállás kényszerűsége. Tehát, zavartalanul folyhat a közigazgatás. Az önként befizetett adók kérdése már szuperálva van, miután azokat az új főispánok és az új királybiztosok mindenütt birtokba vették. Azt remélik tehát, hogy oly feltételek mellett, hogy az eddig felfüggesztett, vagy elmozdított tisztviselőket, visszahelyezik, a kompromisszumra, hajlandók lesznek az eddig renitens törvényhatóságok is. S ezzel az egész vonalon megindul a rend és a megpuhulás. Mindezekkel párhuzamosan izoláltatnék a „koalíció“, melyet minden oldalról megtámadnak, — miután az önvédelem eszközei már elvétettek teát. A sajtót üldözik, a cabinet noir már dolgozik, a gyülekezeti jog már nem létezik, a rendőruralom mái a berendeztetett. Most gyorsabb tempóban indul majd a szociális izgatás, felsőbb helyről. A társadalom tömörülésével szemben a társadalmi és felekezeti ellentétek felbolygatása. Egy év múlva lejár a tér- Április elseje vagyis: Jibffy mint akart egyszer Csokonai urambúcsút venni az árnyékvilágtól. Irta Pekár Gyula. (Utánnyomás tilos.) I. Hej, nem ismerte ő még akkor Lillát... És mégis sznvedett Vitéz Mihály, aminthogy neki a Méla Tempefőinek már az volt a poétasorsa, hogy keveset örüljön, de annál többet búsuljon ifjú, rövid életen át. Szenvedett, mondom, egyelőre ugyan még nem Cupido urfi könnyű nyilától, hanem egy sokkal otrombább dorongtól, illik tudni: a vastagnyakú debreceni professzor urak anatémájától. Hát vaskos, helyesebben vaskalapos egy bunkó volt az ő haragjuk, súlyosabb a diák „nagybotos“ tarkójánál is, — és Csokonai uramat bizony földig sújtotta az iskolatörvényszék ítélete, melylyel nemcsak a praeceptorságról csapták le, hanem úgyszólván a kollégiumból is sommásan kitették a szűrét. Imhol, a pedáns skolasztika csakugyan kimarta a szegény Poétát a múzsák berkeiből, ■— jó! Huszonhárom éves volt Vitéz Mihály és mélységesen elkeseredett. Nyolc éven át itatták lelkét a kollégium deák hínárral zavart vizéből, — no épp elég volt ebből a kasztáliai forrásból. El innen, ahol senki se érti őt, el a Rousseau „erémi szállása“, a tahiti-i szigetparadicsoma felé... Egy ideig jó édesanyja házánál rejtegette beteg lelkét, de mind embergyűlölőbb lett ott magányában: immár semmi kedves nem volt előtte a maga kedvetlenségén kívü.i Egy napon aztán egészen elöntötte bensejét temérdek fájdalma. Megcsömörlött az élettől s a megsemmisülést óhajtva csupán, világgá bujdosott... Hüvöskés márciusi éj borult a Hortobágy szélére, gondteli nehéz fellegek szálltak a menybolton s legfeketébb szárnyukat épp Böszörmény fölé terjesztették ki. Hallot csendes volt a városka, aludtak már az iskolamestereknél is, csak épp az udvar másik felén levő magányos szobácska ablakában égett még mindig álmatlanul a világ. A csöndes vacsora után, mely alatt a család hiába faggatta, hiába vigasztalta, ide vonult éji szállásra a bujdosó, komor vendég. Kicsike kamara volt az a diákos kvártély, rozoga nyoszolyája felett Mária Therézia, meg a „Magyar Cavalier“ Bessenyey György képe lógott a meszeletes falon, egyetlen polcán pedig pár könyv hevert: Gyöngyösy versei, a „Magyar Kurír“, no meg a szomszéd hadházi doktor, keményrostályu Földi János uram Írásai. A megrekedt pipafüst közepett, öreg székben egy legátusdiák forma kopott öltönyü ifjú ült az asztalnál s pennát tartott a kezében. Nyúlánk, inkább tán vézna fiatalember volt; lába szárán megfeszült a vitézkötéses magyarnadrág és sűrűn zsinórozott szűk dolmánya még keskenyebbeknek tüntette fel csontos vállait. Ahogy álla úgy belemélyedt a megbomlott fácsli-nyakkendőbe, a gyertya fénye élesen világította meg a horgas orrú, kissé himlőhelyes arcot. Telt ajka felett gyéren kezd pelyhedzni a bajusz, de a gesztenyeszín fürtök annál tömöttebben bomlanak le homlokába; sűrűk a szemöldökök is és alóluk sötétkék nagy szemek merengnek világgá. Köröskörül tépett versek, megtört pipája darabjai hevernek a pallón, könyökénél az asztalon a „Gerson du Malheureux“ kézirata, előtte egy megkezdett levél. Annak a kuszárt betűit nézi: „Szeretett édes jó Anyám, — szánja csalódott fiát, szánjon engemet, Isten áldja meg minden jóságáért kegyelmedet! Én magam élő szóval nem tudtam volna elbúcsúzni kegyelmedtől, de pennám tán majd erősebb tud lenni nálam. Még egyszer Isten áldja! Én nekem mennem kell ebből a siralomvölgyből. Mire kegyelmed ezt az epistolát megkapja, akkorra én már...“ Itt megakadt a pennája, másfél órája nézi már azt az utolsó szót és sehogyse tudja a mondatot befejezni. Csak egyre sötétebben bámul maga elé, végre elkeseredetten temeti homlokát a tenyerébe. Gúnyosan bólingatva így szól magához bizodalmasan: — No, Vitéz uram, vége a komédiának, mit habozik még kegyelmed? Elverték kegyelmeden a port, fel is, le is üt, takarodhatik ebből a cudar életből. Oh, az a vaskalapos, szenteskedő puritanizmus, az a képmutató pedantéria!... Lám, ezek ellen lázadt kegyelmed, és imhol a kollégiumi nagy csatában mégis a pergamentrágók vesznek diadalmat a kegyelmed poéta lelkén, úgy kell kegyelmednek, mit dacoskodott, mert nem tudott a bőrében megférni! Csokonai öklével az asztalra ütött. Hát igen, a bolt betűbe kapaszkodók ellen küzdött ő és e gőgös álszenteskedők 57-dik évfolyam. 90. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre____2L '-or. — fill. Filévre 14 a — . Negyedévre — 7a—» Ey bóra____2 . 40 . Egyes szíti ___ Vidéken _ _ _ ___a mi. -----10 . TI NAPLÓ Apró hirdetése fára: Egy szó 4 filér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter szimléssel, díjszabás szerint. Megjelenít minden nap, ünnep és Tasárnap után la. Budapest, 1906. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-ut 27. Vasárnap, április 1. Mai számunk 42 oldal. ÍME® SÉF: FiSIOU I limtájn