Pesti Napló, 1906. június (57. évfolyam, 149-177. szám)
1906-06-01 / 149. szám
Végre van-e hajtva a nemzetiségi törvény? Irta: dr. Kalmár Antal. Budapest, május 31. A ki-kigyuladó nemzetiségi mozgalmak között örökösen, ott szerepel a magyar nemzet elleni vád, hogy a nemzetiségi törvény nincsen végrehajtva. A vád az egyik nemzetiségi képviselő beszédében most az országgyűlésen is elhangzott. Minthogy a panaszt már anyyiszor hallottuk, ezt már szinte mi magyarok is elhiszszük, nem is igen védekezünk ellene, hanem megelégszünk azzal, hogy a nemzetiségi törvényt egy idealista miniszter olyan elhibázott alkotásának tartjuk, amelynek végrehajtását tiltja a magyar nemzeti állam jól felfogott érdeke. Ebből a felfogásból azonban csak az előbbi tétel az igaz, ellenben az, hogy a nemzetiségi törvény nem volna , végrehajtva: igrel-igre megcáfolható, tehát a végrehajtás igrel-igre bebizonyítható-A nemzetiségi törvény intézkedései ugyanis közoktatási, vallás- és közoktatási, végül bírósági dolgokra vonatkozhatnak, tehát ha a törvény nincsen végrehajtva,a nemzetiségi sérelmek is csak ezekben az ügyekben fordulhatnak elő. Lássuk tehát ezeket egyenként: 1. A közigazgatási ügyek a törvényhatósági és a községi életet foglalják magukban. A törvényhatóságokra nézve a törvény aképpen intézkedik, hogy a törvényhatóságok jegyzőkönyvei az állam hivatalos nyelvén vitetnek, de vitethetnek e mellett mindazon nyelven is, amelyet a törvényhatóságot képviselő testület vagy bizottmány tagjainak legalább egy ötödrésze jegyzőkönyvi nyelvül óhajt. A törvényhatósági gyűlésekben pedig mindenki, aki ott szólás jogával bír, akár magyarul, akár saját anyanyelvén szólhat, ha az nem is a magyar. A törvény eme rendelkezése alapján mindama törvényhatóságoknál, ahol a nemzetiségek a törvényhatósági bizottságoknak legalább is egy ötödrészét megalkothatják, a törvényhatóságok jegyzőkönyvei a magyar mellett párhuzamosan oláh, tót, szerb és német nyelven is vezettetnek. A nemzetiségeknek eziránt nyilvánított törvényes kívánságait — a törvény meghozatala óta — még egyetlenegy törvényhatóság, vagy belügyminiszter sem akadályozta meg. A nemzetiségi nyelvű hasábos jegyzőkönyvek használatban is vannak számos törvényhatóságnál, s a törvényhatósági gyűléseken a saját anyanyelvükön való felszólalásaikkal kivétel nélkül élnek is a nemzetiségek. A törvénynek ez a része tehát tökéletesen végre van hajtva, s nemzetiségi sérelemről e tekintetben még beszélni sem lehet. Sokkal fontosabb, de egyúttal a magyar nemzeti államra nézve vesztesebb is ennél a törvény ama rendelkezése, hogy a községi gyűlések maguk választják jegyzőkönyvük és ügyvitelük nyelvét, de a jegyzőkönyv azon a nyelven is viendő, amelyet a képviseleti közgyűlésegyötödrésze kíván. Azokban a községekben tehát, ahol a nemzetiségek számbeli többségben vannak, s ahol azt a többségben lévők elhatározzák, a községeknek közigazgatási ügyvitele a nemzetiségek nyelvén folyik. A képviseleti gyűlések tanácskozásai, az ezekről felvett jegyzőkönyvek, a községi bíráskodás, idézések, végzések és határozatok oláh, tót, szász és szerb nyelven történnek meg és csak ott, ahol egyötödrészben magyarok is laknak, alkalmaztatik egy lógós magyar jegyző is. Ez az állami öngyilkossági rendszer valósággal lázító anomáliává fejlődik ott, ahol (mint például Bács szentfareáson) a magyarság fejbeli többségben van ugyan, de ahol a virilizmus révén a képviseleti közgyűlésen mégis a szerbek vannak többségben, s ahol így a községi közigazgatásban a föld porától a községi torony tetejéig minden szerb nyelven folyik. Micsoda álnok állítás tehát az, hogy a nemzetiségi törvény a törvényhatósági és a községi életben nincsen végrehajtva ! 2. Iskoláikban — az országos iskolai törvények korlátai között — az oktatás, nemkülönben egyházközségeikben egyházi ügyeik intézésének nyelvét tét. S2SS SZCTlll TVbOn* Q ■nOvv^'rrv Jegyesek. Irta: Szász Zoltán. •Uttinrornis tllM V A Dunán, melyre már ráterült az alkonyat, a hajó kényelmes mérséklettel pöfögött Budapest felé. Egy-egy magányos világosság a partokon, a víz közepén formátlan sötétségcsomóknak látszó szigetecskék, felül a felhős égbolton csak itt-ott áttetsző csillagfények —■ különben mindenütt az a mélabús kékesszürkeség, mely az alkonyi világ alapszíne. Fenn a fedélzeten, rovaroktól körülzsibongott üveggömbü lámpafény mellett ültek Artur és Irén s vacsoráltak. A férfi nagyon szomorú volt s nem is evett. A leány ellenben vidám, derűs volt, egy hosszú kirándulás alatt elfogyasztott temérdek friss erdei levegőtől szinte megmámorosodott. Mihelyt azonban észrevette Artúr nymottságát, maga is aggodalmas arcúvá lett. A vacsora megszakadt ... Irén. Mi baja, Artúr? Az egész délután alatt sem volt az igazi, most azonban már éppen ellenkezője annak a jókedvű, édes, elragadó embernek, amilyen rendesen. Csak nem beteg? Artur. Nem. Ellenkezőleg: egészséges. Irén. Nem értemi. Artúr. Nem is vártam, hogy megértse. Inkább saját magamnak mondtam feleletül a maga kérdésére, hogy beteg vagyok-e,azt hogy: egészséges vagyok. E két fogalom közt folyt le ugyanis mintegy az életem legutóbbi szakasza s fog lefolyni az is, amit, magának el kell mondanom. Izen, De most meg mindig nem értem. Legfeljebb valami rosszat sejtek. Artur. Tehát ért már valamit. Egyáltalában ez az előzetes néhány szó nem is volt egyéb, mint az előkészítés a rosszra. Irén. De hát mi az a rossz. Artur. Az a rossz? Az tulajdonképpen jó. A mi javunk. Ami persze most még rossznak fog feltűnni, különösen maga előtt. Irén. De most már igazán beszéljen világosan. Mit akar mondani? Artur. Tehát, megmondom. Irén, édes Irén, drága, egyetlen nő, mi nem lehetünk egymáséi, nem lehetünk férj és feleség. Irén. De hát az Istenért, miért? Hisz jegyesek vagyunk. Maga megkért. Azt mondta, hogy szeret. Én pedig imádom magát. Artur. Ez mind igaz. De azért mégse lehet a vágyainkból semmi. Amelyek különben is ma már csak a maga vágyai. Irén. Az Istenért, már nem szeret? Artur. Nem szeretem? Édesem, ahogy veszszük. Talán épp azért, mert magát szeretem, nem lehet a házasságunkból semmi. S ezt mindjárt meg is fogja érteni, ha ahelyett, hogy folyton félbeszakítana, engedné, hogy beszéljek. Irén. Jó. Artur. Az egész délután, ami alatt egyedül csatangoltunk, el akartam mondani azt, amivel most végre, mielőtt Budapestre érkezünk, végezni akarok. Nem vehetem magát feleségül, Irén, mert meggyőződésem, hogy ez a házasság szerencsétlen volna. Igaz, hogy látszólag csupa kedvező feltétel alatt történik meg. Magának, azaz az apjának van pénze, sőt igen sok pénze, mi pedig — egyelőre még úgy mondom — szeretjük egymást. Mit kell még? Igen, én is így gondolkoztam ezelőtt hat hónappal, amikor megkértem a kezét s megkezdődött a mi raámorkorszakunk, a jegyességünk, ami most véget ér. Irén. De hát... hogyan egyszerre most! Artur. Ne szakítson félbe. A jegyességünknek vége kell hogy szakadjon, mivel nem vagyunk egymáshoz valók. Tudom, csodálkozni fog azon, hogy ezt mondom, mivel éppen én szavaltam magának folyton, hogy mi így, meg úgy, egymásnak születtünk, egymás kiegészítői vagyunk, egész életünkön át egymásra vártunk, satöbbi. Irén. Én így is érzem. Artur. Hiszen én is még most így érzem. S egy bizonyos szempontból nézve mi valóban egymáshoz valók vagyunk, abból, amelyből nézve az iszákos és a pálinkáspalack a játékos és kártya együvé valók. A romlás szempontjából. Mert bizony, drágám, mi nem arra valók vagyunk, hogy egymást boldoggá tegyük, hanem arra, hogy egymás életét megrontsuk. Irén. De hát akkor miért szeretjük egymást. Igazán, mélyen. Én legalább... Artur. Édes fiam, nem bánom mondja, hogy szeretjük egymást. Én azt mondom egyszerűbben, hogy kívánjuk egymást. Hol azonban abiztosíték, hogy a múló érzéki vágy, legalább néhány évig tartó vonzalom lesz s főleg, hogy belőle egy békés, nyugodtegyüttélés fog kismundzni. Irén: Én magamban biztos vagyok. 57-dik évfolyam. 149. szám. Apró hirdetések éra: Egy ezer fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter mámítással, díjszabás szerint. Hegyel esik minden nap, ünnep és vasárnap után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Efer tm____28 v.ol. — fil. Félévre-----------14 . — » negyedévre — 7 . — » Egy bére____2 , 40 a Egyes Mim___________8 fill. Vidéken ____________10 . Budapest, 1906. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VL, Andrássy-ut 27. Péntek, junius 1. Mai számunk 24 oldal.