Pesti Napló, 1907. február (58. évfolyam, 28-51. szám)
1907-02-01 / 28. szám
Az első válság után. Budapest, január 31. Polónyi ma elbúcsúzott a Háztól. Utoljára ült a piros bársonyszéken és aztán kiment az ülésteremből. Kivált a koalíció kabinetjéből, hogy megmentse a koalíciót. Mert most már erről van szó. Az új fordulat Polónyiból a koalíció mentőangyalát csinálta. Olyan veszedelmes örvény elé vitte a koalíciót, amelyből csak saját élete feláldozásával tudta megmenteni. Egyszóval Polónyi mint nagylelkű, önfeláldozó hazafi hagyhatta el a politikai csatateret. E babérokat nem veheti el tőle senki sem. De azt joggal mondhatja mindenki, hogy a koalícióért aligha kellett volna Polónyinak ekkora áldozatot hoznia, ha annak idején jobban meggondolták volna, vájjon egyáltalán a kabinetbe való-e? A koalíció vezérei elhamarkodva cselekedtek és most Polónyi révén feltárták belső boldogtalanságuk féltve őrzött titkát. Palónyit nem sajnálja senki sem, és ha sokan örömet vélnek neki szerezni azzal, hogy a koalíció áldozatának kiáltják ki, ám legyen meg mindenkinek a maga öröme. De az a Ház, amelynek egyik része ma tapsolt, mikor Polónyi búcsúzott, a másik pedig néma volt, mint a hal, nagyon jellegzetes képet mutatott. Akik tapsoltak, irigyelték azokat, akiknek nem kellett tapsolniok. És akik nem tapsoltak, jobb szerettek volna hangosan beszélni s tiltakozni. Az a sok intrika, mesterkedés, pártoskodás és alkudozás, ami a Polónyi ügye körül forgott, több volt, mint személyes küzdelem. Polónyi egészen jelentéktelen epizódja volt ennek a nagy kavarodásnak, amelynek a mélyén észrevehette mindenki a koalíció megingott egységét. Még nem konstatálhatta senki a házasságtörést, de a házasfelek mindegyike rájött, hogy lelkileg már nincs közösség közöttük. Ha nem jön a Polónyi dolga, talán jött volna valami más. De minél brutálisabb volt az ok, annál brutálisabb volt az eredmény, amely el nem maradhatott. A házasfelek rettentő hibákat vettek észre egymáson és lelkileg eltávolodtak egymástól. Beláttak egymás kártyáiba és megismerték egymás szándékait. Mikor ma Polónyi búcsúbeszédét mondotta, érezte mindenki, hogy ennek az előre kicsinált ceremóniának a hátterében ott lappang az a kísérteties veszedeleifi, amely a koalíció eddigi nyugalmát fenyegeti. A megürült bársonyszéken keresztül beláttak a minisztérium nagy belső harcaiba. Meglátták a pártok irigy féltékenységét, egymással szembenálló politikai törekvését, és mikor Polónyi eltávozott, mindenki azt a politikai alakulást sajnálta, amelynek annak idején létre kellett jönnie, hogy az ország irtózatos veszedelmektől szabaduljon, és amely most kissé megcsorbulva, ki van téve annak a veszedelemnek, hogy az ellene irányuló áradatoknak is meg voltak a maga puhaságai. Ezek főleg otthon mutatkoztak a feleségével szemben, ki büszke, gőgös asszony volt s aki nem egyszer éreztette férjével, hogy a vagyon alapját az ő hozománya teremtette meg. Az eset nem érdemel sok szót. Hámon Imre elcsábította a varróleányt. A dolog feltűnően könnyen ment. Julija szerelmes lett a selymes feketeszakállu malomigazgatóba, s az első találkozásnál karjaiba dőlt. A leánynak ez volt első komoly szerelme, a férfinak ki tudja, hányadik száz ... A boldogságot csak az zavarta, hogy éppen abban az időben Hámorné elhalmozta Júliát munkával. Heteken át kellett abban a házban dolgoznia, amelyből — ezt a leány érezte — ki kellett volna dobni. Nos, nem dobták ki, de Hámorné modorában az utolsó napokban feltűnő idegesség, ingerültség mutatkozott. Minden komoly ok nélkül kíméletlen megjegyzéseket tett Júlia munkájára, sőt később személyére. — Mért festi maga a szemöldökét ! —■ kérdezte egy alkalommal minden apropó nélkül. Julia hebegve válaszolta, hogy neki ilyesmi soha eszébe nem jutott, mire Hámonné brutálisan vetette oda: — Ugyan, ne hazudjék ... Ezen az este Hámon kisírtnak találta Juliaszemét Mikor megtudta az okát, komoly arcot mutatott. — Hát igen ... komiszság tőlem, hogy ezt az állapotot tűröm ... Neked nem szabad többet hozzánk jönni. nak nem tud majd ellenállani. Ennek a megismerése fájdalmas rezignációt keltett mindenkiben. Volt idő, amikor Polónyi egyszerű, sima távozása megerősíthette volna a koalíciót. De azok után, amik történtek, Polónyi távozása nem haszna a koalíciónak, hanem már menekülés a válságból, amely lépten-nyomon fenyegetett. Polónyi exponált személyisége és retrográd politikája, nem illett a kabinet felfogásához és programjához. El kellett volna őt távolítani már régen. Azonban vártak, míg az ő maradásának, vagy távozásának kérdése a részleges kabinetválság területén jóval túlvitte a gyuladás anyagát és akkor nyúltak az operációhoz, amikor már nyilvánvaló volt, hogy csak az akut veszedelmet lehet elhárítani, de a testet többé egészségessé tenni nem lehet. Ez annál sajnálatosabb, mert a koalíció még távolról sem oldotta meg azokat a nagy kérdéseket, amelyeknek megoldására egy egész ország tetszése mellett vállalkozott, és amelyeknek megoldhatása kedvéért minden párt olyan, áldozatot hozott, amely saját létét fenyegette. Ilyen nagy áldozatok árán létrejött és fentartott és ilyen nagy célokra hivatott szervezet minden felfedezett újabb gyöngéje csak fájdalmas érzéseket kelthet, és minden hiba, amely a szervezet gyöngítésére vezet, módfelett sajnálatos. A Pólónyirigy sok gyengeséget tárt fel és sok hibát eredményezett, ami előbb-utóbb — De még legalább egy heti munkám lesz. — Az mindegy ... Beteget jelentesz... Ő nagysága talál más varrónőt. Nem engedem, hogy téged sértegessen. — Pedig van joga hozzá. •— mondotta a szegény leány végtelen szomorúsággal Hámon sokáig nézte a finom, tűnődő arcot s valami különös, eddig csaknem ismeretlen indulat mozdult meg benne. Számot adott magának róla. Hámon gyakorlati ember volt. Mikor honorálást emlegetett, pénzre gondolt. Nem vett ékszert, bútort, hanem átadott a leánynak egy takarékpénztári könyvet háromezer forintra. — Lehet, hogy ezzel megállapítod jövődet. Ha nem lennék nős, tahin többet is tudnék tenni. Három hónap sem telt el, s Hámon végképp szakított kedvesével. Az utolsó találkozásnál okát is adta.: — Válók a feleségemtől, s a válás alatt, ettől nagy érdek függ, olyan életet kell élnem, mint egy kartauzinak. Julia néni tudta, hogy micsoda fegyelem köti a karthauziaikat, de szótlanul belenyugodott a válásba. Elég okos volt előre látni, hogy ennek előbb vagy utóbb szükségképpen be kell következni. Még megelégedést is érzett, a fölött, hogy Hámon megszabadul attól a házsártos, gőgös asszonytól, kit szívtelennek, lelketlennek tudott. Kerek öt esztendő telt el, s ez az ötesz- A varrólány regénye. Irta: Zöldi Márton. (Utánnyomás tilos.) Ez az az ócska, kopott tragédia, mely minidig új marad. Csak a fokozati különbségben mutatkozik némi érdekesség. Akik itt szerepelnek, azok épp oly közönségesek, mint maga a történet s mégis van egy hajszál, mely elválasztja, melyben a történet eltér a mindennapitól... Én legalább úgy érzem ... Linné Julia volt a varróleány neve- Szépségét főleg fiatalsága, finom, szinte márványsimaságú arcbőre emelte értékké. Arra az értékre gondolok, melyet a gazdag urak soha sem sajnálnak magukhoz váltani. Ez történt Linné Júliával is, ki úri házakhoz járt varrni, s akinek ügyességéről nagyon elösmerően nyilatkoztak a gazdag ürmök. Júlia kétségtelenül talentum volt a maga szakmájában. Nemcsak blúzokat, szoknyákat, de kényes természetű kosztümöket is rá lehetett bízni. A vidékről került Budapestre s itt pikkani kezdte. Egészen egyedül állt, rokon, ismerős, barát nélkül. Szeretője sem volt mindaddig, míg Hámonékhoz nem komtaendálták varrónőnek., Hámon Imre malomigazgató vall,, nagy vagyonnal és nagy tekintélylyel. Kiváltságosan szép, eszes férfiú volt eléggé megbízható jellemmel. De természetesen ennek a jellem 58-dik évfolyam. 28. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre____28 köt. — fill. Félévre_ __ 14 , — . Negyedévre — 7 , — . Egy hóra-------2 , 40 , Egyes szám Vidéken — ---------«mi. roPESTI NAPLÓ Budapest, 1907. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-ut 27. Péntek, február 1. Apróhirdetések éve: együtt 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számításul, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ünnep után is. Mai számunk 24 oldal.