Pesti Napló, 1909. március (60. évfolyam, 51–76. szám)
1909-03-02 / 51. szám
Tisza a fórumon, Budapest, március 1. Gróf Tisza István ma megszegte szótlansági fogadalmát, amelylyel rövid, de annál szerencsétlenebb kormányzati korszaka után önkéntes számkivetésbe vonult. Megjelent a főrendiházban és az ujoncvita során hosszabb beszédet mondott az annexióról és az annak folyamataként kifejlődött külügyi helyzetre való hivatkozással általános felhívást intézett minden illetékes tényezőhöz, hogy oldják meg végre a katonai kérdéseket. Önkéntes száműzetése óta csak egyszer szólalt meg a főrendiházban. Amikor gróf Andrássy Gyula valamelyik biharmegyei szolgabíró ellen hozott valamiféle határozatot. Azóta nem érdeklődött semmiféle politikai kérdés iránt. Hívták, szólítgatták politikai barátai, de se fúzió, se új pártalakulás, se a régi barátokkal való kibékülés gondolata nem csábította el őt az eke szarva mellől. A boszniai , annexió azonban a fórumra szólította. És Tisza megjelent és megint megmutatta magát népének. Még él és élni akar. Vegyenek róla tudomást és ne tartsák még egész halottnak. Az önkéntes száműzetés ne tegye elbizakodottakká az ellenfeleket. Gondoljanak rá és számoljanak vele. És hogy el ne felejtsék, hát ma megjelent a főrendiházban és beszédet mondott a katonai kiegyezés mellett. Az annexió mellett is. Szerbia ellen is. Németország mellett. És a nagyhatalmi politika mellett. És amellett, hogy a monarkiának erősnek kell lenni, mert csak úgy van tekintélyünk, ha amonarkia erős. És a külügyek is akkor folynak rendben, ha nagy, erős hadseregünk van. Katonai politikánknak tehát oly irányt kell követnie, hogy a hadsereg erős legyen és hogy erős lehessen, el kell intézni a katonai viszályokat. Bécsben örülni fognak e beszédnek. Pedig nemcsak ott adnak ám igazat neki, hanem már itthon is sokan vannak, akik azt fogják mondani, hogy Tiszának igaza van. És ha itthon mondják el valakiről, hogy jól beszélt, úgy Bécsben nem igen vannak róla hasonló véleménynyel. Ezúttal azonban örülni fognak Tiszának. Örülni fognak, hogy megjelent a csatatéren és a koalíció az ő nevében menedektett láthat, amely idelenn riaszthat, odafenn pedig reményeket támaszthat. És örülni fog neki a király, mert látja, hogy száműzött Alkibiádesze nem veszi komolyan a száműzetést, és amikor szolgálatot lehet tenni a nagyhatalmi politikának és eszközének, a hadsereg- nek, nagyon hamarosan a küzdőtéren terem. És a Habsburgok tudják értékelni is az ilyen szolgálatokat. A hadsereg nekik mindig szemük fénye volt és aki háború küszöbén, a szerencsétlenül szolgált nagyhatalmi politika veszedelmes következményeként jelentkező annexiós háború küszöbén népszerűvé igyekszik tenni az annexiót, és ennek a révén a hadsereget: ez az ő emberük. Tisza István jól ismeri a bécsi füleket. Tudja, mit szeretnek hallani. És mikor idelenn ég a föld a kormány talpa alatt, előbújik geszti rejtekéből, és lágy fuvolahangjain jelenti, be magát fent és lent mindenkinek. És amikor minden érdekelt tényezőt arra szólít fel, hogy rendezzék végre a katonai kérdéseket, minden illetékes tényezőt egyúttal figyelmeztet is arra, hogy itt van ő, aki a kérdések rendezésének szükségét ismeri és az elintézést sürgeti is. A kormány nem fog örülni neki. Akik meghaltak, ne kísértsék többé az élőket. És akiket szeretnek is halottnak tartani, egyáltalán ne jelentkezzenek az élők között. Elegen kínálkoznak most fölfelé. Veszedelem lehet belőle, ha a jelöltek száma gyarapodik. A kormány válságos helyzete alig bírja el a belső fondorlatokat. Hogyan bírjá el az udvarnak kedves hangok romboló hatását!? Ugyan Tisza István esküt tett arra, hogy besedével a legtávolabbról sem akarja mijeit előtérbe állítani, de hát ezt helyébe elvégzi maga a beszéd, amit tartott. És hiába jelenti ki, hogy nincs célja a jövőt illetőleg sem, Bécsben mégis följegyzik az eseményeket és szükség esetén emlékezni fognak erre a beszédre. Vagyis az annexiónak íme, milyen A híres iró. Irta: Szász Zoltán. (Utánnyomás tilos.) Már másodszor jelentette a hotel-portás Enyedinek, hogy egy fiatal leány szeretne vele beszélni. Reggel kilenckor az író még álmos volt, nem is fürdött még meg, az éjszakai utazás utóhatásait még ott érezte minden izében,, azzal a meggondolatlan feijelentéssel utasította tehát vissza a látogatót, hogy délelőtt tizenegykor szívesen fogadja. Közben felkelt, megfürdött, lement a kávéházba reggelizni, elolvasta a lapokat, a helybeli szerkesztővel beszélgetett a város viszonyairól, melyet nem ismert s melynek este felolvasást fog tartani s igy természetesen csodálkozva vette tudomásul, hogy visszautasított látogatója pontosan megjelent s újra bebocsátást kér. — Ugyan mit akarhat olyan sürgősen — kérdezte a szerkesztőtől, aki felkisérte lakásába, mely két, meglehetősen vidéki zordonságu hotelszobából állott. — Át fogja adni a verseit, meg egy regénykéziratot, vagy fel fogja szólítani, hogy szövetkezzék vele egy színdarab regírásához. Itt Kis- Erdődön minden második leány irónő. — Úgy, akkor tessék csak bemenni ide a másik szobába. S kérem, vagy öt perc múlva jöjjön be azzal a sürgős kijelentéssel, hogy Pestről, a szerkesztőségből a telefonhoz hívnak. Vagy mondjon valami effélét. Mindenesetre óvjon meg attól, hogy a kisasszony kiteregesse előttem irodalmi egyéniségét. Halk, az ütések egymásutánján megőrződő idegességgel végzett kopogtatás után egyszerre belépett a látogató. Tizenhat—tizenhét éves, finom külsejű és elegáns öltözetű leány volt. Látszott, hogy a felsőbb osztályok gyermeke s bár nagy elfogódottság reszketettminden mozdulatában, az előkelő származás és finom nevelés tünetei imponálóvá tették föllépését. Nagy fekete szeme, melyet a hosszú pikaszörök koszorúja ragyogó, sötét csillaggá tett, szinte nyugtalanító fényben égett. Orrának bájos, gyermekes, finom piszesége izgató ellentéte volt ennek a két túlérett, túlszenvedélyes szempárnak. Szája pedig, melyet mindig némi nedvesség borított, tudattalan, szűzies csók-mohóságot sejttetett. Az iró meglepődve nézte a szelíd szűziességnek és féktelen szenvedélyességnek ezt a vegyülékát. Az ablak felel, melynél állt, érdeklődve ment a leány elé, kezét nyújtotta neki s rögtön fogva is tartotta a kezét: — Mivel szolgálhatok, kedves nagyság? A leány egy ideig nem felelt, de benn hagyta kezét a férfi kezében. Aztán azonban hirtelen, szinte meglepő nyugalommal szólt: — Kedves mester, én azért jöttem el, hogy egy nagy illetlenséget kövessek el. Azért jöttem, hogy szemtől-szembe megkérdezzem öntől: hiszi ön mindazt, amit ír? Enyedi csodálkozva nézett a leányra. Zavarba nem jött, mert az a gondolat, hogy egy kérdésre esetleg nem tud felelni, sohse kapott helyet agyában. De meghökkentette kissé a leány, egy egész ismeretlen leány merész kérdése, melynek felvetése már gyanakodást, sőt vádat, a rosszhiszeműség gyanúját és a hazugság vádját jelentette. — Kedves nagyság, önnek nem csak a megjelenése, de föllépése is rendkívüli. Ön röviden értésemre adja, hogy rosszhiszeműnek tart. Föltételezi rólam, hogy én vizek prédikálok és bort iszom. — Uram, téved. Én azt tételezem fel, igen most már így merem mondani, hogy ön bort prédikál és vizet iszik. E szavak elhangzása után az író még figyelmesebben nézte a leányt, akin, miközben szemhéját mint egy hosszú, sötétroltos függönyt elfogódottan lebocsátotta, enyhe remegés futottét . Ahá, elmélkedni is méltóztatik. Előbb csak éreztette, hogy bűnösnek tart, most már a bűnfajtát is sejteti. Maga egyszóval azt gondolja, hogy én jobb vagyok, mint amilyennek írásaimból látszom, de viszont vádol azzal, hogy én a rosszat másoknak ajánlom. — Ilyen ridegen én nem merem mondani. Csak ismételten kérdem: hiszi mindazt, amit itt Enyedi nem felelt rögtön, hanem egy ideig fel s alá sétált a szobában. Néhányszor mosolyogva végignézte a leányt. Látszott rajta, hogy tetszik neki a kis izzószemű boszorkány hetyke kételkedése. — Jó, nem bánom, mondok innek valamit Én tényleg az a megfordított svindler vagyok amilyennek maga engem, gondol. Én tényleg csak mások számára hirdetem a kéj, a gyönyör, a szenvedély, a szerelem harsogó himnuszát s magam a józanság hive vagyok. De ez nem azért van, mintha én nem hinném ennek az élvhajhászó álláspontnak a jogosságát, hanem mi-' 60-dik évfolyam. 51. szám. t (tut AAASI Kgia 4m___38 kor. — ill. Félévre______14 . — . Phcythérre____7 » — . Egi tón — — 3 . 40 . Egyes ekm__ M 10 fill.PESTI NAPLÓ APELHIRDETÉSEK ÁRA Egyes saó 4 fillér, vastagabb betőtei 8 fillér. Hirdetések milliméter számítás*sal, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételére naponkint, ünnep után is. Budapest, 1909. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Andrássy-út 27. Kedd, március 2. Mai számunk 32 oldal-