Pesti Napló, 1909. április (60. évfolyam, 77–102. szám)
1909-04-01 / 77. szám
Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése március végén lejár, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Az ámítások vége. Budapest, március 31. Válság már jó idő óta van, de most, úgy látszik, visszavonhatatlanul van. Nincs több halasztás, nincs több mesterkedés. Ez a kormány megy és ez a koalíció is felbomlik. Nemcsak Andrássy jelentette ezt be a folyosón, hanem ezt beszéli már minden illetékes és nem illetékes tényező Magyarországon. A kormány húsvét előtt vagy után lemond és megkezdődik a likvidáció. Egyelőre a kartelbankot kell eltemetni, amelyet Kossuth Ferenc keresztülerőszakolt a minisztertanácsban és a függetlenségi pártban, jóllehet nálánál jobban kevesen tudják, hogy a kartelbankból sohasem lehet semmi, mert Ausztria tudni sem akar róla. Ha eltemették a kartelbankot, el kell majd temetniük az önálló bankot, mert erről meg nemcsak Kossuth, de az egész kormány tudja, hogy a király nem hajlandó elfogadni. És ha eltemették a kartelbankot és eltemették az önálló bankot és a kormány is már beadta a lemondását, akkor kezdődik a tulajdonképpeni válság. Mert egészen addig adva van a helyzet. Azon túl egészen bizonytalan és csak az után fog valahogy kialakulni. És azt nem tudja éppen senki, hogy miként. Nyilván arra törekszik a kormány és a pártok többsége, hogy valami formula vagy kompromisszum segítségével új pártot, új többséget, új kormányt lehessen alakítani, hogy aztán új név alatt és kielégített gyomrok és ambíciók segítségével folytatni lehessen a régi életet. Már nyíltan írja is a néppárt lapja, hogy a bankkérdést elhalasztják 1917-ig, Apponyit megteszik miniszterelnöknek, a kereskedelmi minisztériumot kettéosztják, hogy új állások legyenek, Wekerle lesz pénzügyminiszter és Hollóék is megmaradnak az új kormánypártban, amelybe csak Justh és kis tábora nem fog bevonulni. És ha már a koalíció egyik pártjából halljuk ezt a megoldást, akkor nyilván el lehet képzelni, hogy milyen alapon készül a kibontakozás. Nos hát, tapsoljon az ország! Éljenezze a koalíciót, Kossuth Ferencet és az önálló bank tántoríthatatlan rajongóit! Önálló bank nem lesz, de új állások igen. Szép megoldás! Égre-földre esküdött mindenki a függetlenségi párton, hogy de már az önálló bankból nem engedünk, és ha nyertünk is sokat, most ugyancsak megmutatjuk, hogy kurucok vagyunk. Csak Apponyi mert labanckodni. Csak ő merte kimondani, meggyőződésből vagy taktikából-e, mellékes , hogy az önálló bank követelése őrültség, de most meg már mint az önálló bank rajongó hívét emlegetik őt is. Mikor már biztos, hogy az önálló bankból semmi sem lehet. De a többi az önálló bankra esküdött és Kossuth Ferenc legutolsó híres levelében újból fogadalmat tett, hogy ha a kartelbank nem megy keresztül, ő az önálló bank álláspontjára fog visszahelyezkedni. Elhiszszük, hogy vissza fog rá behelyezkedni, de abban is biztosak vagyunk, hogy hajlandó lesz megint el is hagyni. Gyönyörű mondatok fognak elhangzani a királylyal való egyetértés szükségéről, és a hazáért ontott forró kények között fogják proklamálni a nemzet magasabb érdekeinek a védelmét, amely megkívánja a jó hazafiaktól, hogy a királylyal való egyetértés nagy előnyéért mondjanak le még egy időre különleges vágyaikról. Tűrjön még a nemzet, sajogjon a seb, ha eddig sajgott, de a királylyal ne kezdjünk ki újból, mert akkor se kettéosztott minisztériumok, se semmiféle minisztériumok nem lesznek, és mehet mindenki vissza az ellenzékbe, amelyet pedig oly jól esett és olyanynyira érdemes is volt elfelejteni, így lesz, mert más nem lehet. És mindenki tudta, hogy nem lesz és nem lehet másképp, a kormány, a koalíció és Kossuth Ferenc a legjobban tudta, de azért mindenki ámított, mindenki szavalt, és mindenki szent esküvel kö- Ernesztin kisasszony. Irta: Ego. (Utánnyomás tilos.) Az egész fürdőhely olyan kicsi volt, mint valami pesti sétatér. És vendég mindössze anyvolt benne, mint holmi üres pesti kávéházban. A fürdő körül — amely fensíkon feküdt — dombos, alacsony vidék terült el; volt rajta egy pár falu és elszórva, a dombok közelében, még egy pár hasonló, apró kis fürdőhely. Aztán következtek az igazi hegyek, a magasak, aztán a még magasabbak és azokon túl jöttek a nagy, fekete hegyek. Messze, messze pedig — talán igaz se volt, talán csak hittük, talán felhő volt? — messze, messze, csak szép időben mutatkozva, nagy vihar előtt, a villámsugarak által megvilágítva, ott látszott kopáran, fehér hómezőivel: a Tátra. És esténként, ha a „szálloda“ előtt összegyűltek a fürdővendégek, jött egy kis szellő a hegyek felől és az öreg, köszvényes tanfelügyelő a kabátjába burkolódzott — olyankor megszólalt a fürdő igazgatója: „ah, ez az igazi s hamisíttatlan tátrai levegő!“ A fürdővendégek pedig, a beteg, szerény kis emberek, vagy egészséges, mohó, élni vágyó emberek, sóhajtoztak és azt mondták: „oh, a Tátra!“ A „szálloda“, egy régi, főúri kastély volt és a falakon ott csüngtek meg a pénz nélkül értéktelenné vált ősök értéktelen arcképei. A szobáknak még meg volt a régi, óriási táncterem, vagy kicsi boudoir formájuk,, és ezekben az egerek világos nappal is egykedvűen szaladgáltak a lakók szeme láttára. Az egerek nem bánták, ha a pesti lapokban hosszú hirdetések jelentek is meg a fürdőhely modern komfortjáról és a hygienia kielégített követelményeiről ... A fürdővendégek vagy hittek szentül az ottani gyógyforrás csodatevő hatásában és akkor eltűrtek mindent: egeret, koplalást, drágaságot — vagy nem hittek benne és akkor előbbutóbb úgyis elmentek arra messzire, a nagy hegyekbe, igazi fürdőhelyekbe. Ahol talán mégis csak több volt a modern kultúra. A kis fürdőhelyek közt alig volt különbség. Mindegyiknek volt valami csodatévő forrása, az egyiknek köszvény, másiknak gyomorbaj, a harmadiknak meg asszonyi nyomorúságok ellen. Olyik bucsujáróhely is volt. Az egyik tiszta volt, de enni nem adtak benne, a másik rettenetesen piszkos volt, de jó kuglófot sütött a vendéglős felesége ... A pesti lapokban valamenynyi hirdetett . . . Mindegyiket rágta, rágta a kis fürdőhelyek férge: a szegénység és az ellen hiába ajándékozta meg őket a természet minden kincsével, szépségével, hiába . . . A mi fürdőhelyünk tőszomszédságában tót helység volt, szegény, férfinélküli, szomorú kis helység. Csenevész emberek, görhes alakok, sovány vénasszonyok lakták; alig egy-két gyerek élt benne. Ahány volt, az is csak készülődött, készülődött az amerikába; a felnőtteket csak a nyavalyájuk tartotta itthon. Se hasznuk, se káruk nem volt a szomszéd fürdőhelyből és csak néha-néha dugta be egyik hosszuhajú vénember fejét a kerítésen, melynek kapujára frissen, olajfestékkel rámázolták: „Isten hozta!", a szíves köszöntést. Télen így is, úgy is lopkodják a fát az erdőből, akár terrain-sétákra berendezett fürdőerdő az, akár egyéb, — gondolták a vénemberek és megbámulták a vendégeket. A vendégek azonban, ha már egyszer ott voltak, komolyan vették a hely fürdőhelyi jellegét. Szórakoztak. Öltözködtek. Flirtöltek. Pletykáztak. Volt ott mindenféle szerelmi ügy. A pár ember közt csudálatos relációk keletkeztek. Volt ott szerelmi tavasz, nyár és ősz, a déli hó és bóra ... A nyugodt ember összecsapta a kezét: „uram isten, tégy egy pár embert egy, skatulyába, különböző korú nőstényt és hímet, össze nem valót, vadidegent, — és szerelem lesz a régt, szerelem, szerelem!“ Mindenfelé, minden asztalnál volt „valami“, valami exotikus természetű titok. A kis leányok és az öreg emberek, érett asszonyok és fiatal gyerkőcök közt szerelmi izgalom keletkezett és a levegő zsongott a titoktól . . . Igazi, komoly dolog, igazi szerelem, igazi „ügy“ azonban csak kettő volt. Ezeknek aztán volt értelme, házasságtörési fontossága, vagy sirokkós levegője. Biztos szobába lopódzásokkal, titkos levelezéssel, szobaleány megvesztegetéssel egybekötve... Az egyik központjában egy kis pesti asszony, meg egy szolgabiró, a másikéban egy fiatal leány, meg egy orvosnövendék állottak; az egyik ügy csupa pozitív, igazi szerelem volt, frázis nélkül való, nyári és forró. A másik csupa frázis, vágy és akarás és gyávaság . . . De a két föügy mellett volt még több apró 60-dik évfolyam. 77. szám, ELtextsTéai ájux: Estetten___28 kot — filL Féltere ------14 . -Negyedén® _ _ 7 Egy bén _ — 3 40 Efyee ez Lm______ 10 fill.PESTI NAPLÓ APRÓHIRDETÉSEK ÁRA Egyes szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételéve naponkint, ünnep után is. Budapest, 1909. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-út 27. Csütörtök) április 1. Mai számunk 24 oldal.