Pesti Napló, 1930. július (81. évfolyam, 146–172. szám)
1930-07-01 / 146. szám
2 Kedd PESTI NAPLÓ 1930 július 1 Iscozés, akár pedig a magyar kormánynak való tanácsadás jellege, hanem azok mindössze mint barátságos politikai beszélgetés során elhangzott barátságos megjegyzés hangzottak el. Éppen ezért a magyar közvélemény, de természetesen a magyar kormány részéről is ssiba lenne ezeket a nem is annyira figyelmeztetéseket, mint inkább jóindulatú tanácsokat, amelyek az angol liberális és szocialista pártok részéről akár privát, akár pedig e pártok nagysúlyú és hatalmas befolyású sajtóorgánumaiban elhangzottak, mint egy ellenséges propaganda megnyilvánulását akár fölényes mozdulattal elintézni, akár méltatlankodó tiltakozással visszautasítani. Támadások a mai magyar politikai rendszer ellen Úgy a liberális és szocialista lapok, mint az e pártokat képviselő politikusok különös nyomatékkal siettek hangoztatni, a magyar állapotokbírálata egyáltalán nem a magyar néppel szemben megnyilvánuló ellenséges érzést jelenti, hanem csak azt a visszatetszést akarja kifejezésre juttatni, amit a magyar politikai élet bizonyos megnyilvánulásai minden demokratikusan gondolkozó nép körében elkerülhetetlenül kiváltanak. Bethlen miniszterelnök államférfiúi képességeinek azonban még e támadások is adóznak azzal, hogy egyrészt a miniszterelnök személyét nem azonosították teljes mértékben a kifogásolt politikai metódus hibáival másrészt pedig nyíltan kifejezést adnak az iránti reményüknek és bizalmuknak is, hogy ép angliai útjának tapasztalatai fogjákbefolyásolni a magyar miniszterelnököt abban, hogy e látogatás tanulságait a gyakorlati politikába is átvíve, fokról-fokra megszabadítsa a magyar belpolitikát azoktól a ballasztoktól, melyeknek súlyos és a magyar külpolitikát igen kellemetlenül befolyásoló voltáról most magának is alkalma nyílott közvetlen tapasztalatból meggyőződnie. Természetesen az a három nap, amelyből egyet teljesen igénybe vett a demokratikus intézménynek valóban nem nagyon nevezhető a scotti látogatás és a megmaradt kettő is túlságosan zsúfolva vált társadalmi eseményekkel s nem engedhetett megfelelő időt arra, hogy a miniszterelnök valóban oly alapossággal és oly közvetlenül ismerhette volna meg az angol szocialista kormány és párt működését és lelkületét, hogy az nagyobb hatással lehetett volna politikai gondolkozásának átalakulására. Azonban, amint azt sok angol szocialista és liberális képviselő hangoztatta előttünk, maga az a tény, hogy a miniszterelnök, aki pedig feltétlenül tisztában volt a maga személyének éspolitikájának az angol szocialista párt körében való erős népszerűtlenségéről, ide mert jönni »a szocialista oroszlán barlangjába« — ezeknek vélemnénye szerint is arra mutat, hogy a —sib.Oii. "'riniszterelnökben valóban megvannak azok az államférfiúi kvalitások, amelyeket a magyar politika ziffijá^fj^Wf^'fl^/ # A Daily Herald felhívása Bethlenhez És itt szükséges kissé kitérni arra a Magyarországon oly nagy vitát előidézett kérdésre is, hogy váljon a Daily Herald valóban hivatalos, illetve félhivatalos lapja-e az angol szocialista pártnak? Ez a kérdés ugyan mindenki előtt, aki csak a legcsekélyebb mértékben is ismeri az angol politikai és sajtóviszonyokat, már eleve és minden vita nélkül el van elöntve, a magyar politikában való felvetése és tárgyalása pedig éppen ezért, amellett, hogy egyenesen nevetségessé tette a magyar politikának ily apróságokon elkeseredetten vitatkozó kicsinyességét, csak arra volt jó, hogy még jobban ellepünk ingerelje a Daily Herald ma már egyáltalán nem megvetendő politikai súlyát és befolyását. A Daily Herald nemcsak, hogy félhivatalos, de egyben az egyetlen lapja is az angol szocialista pártnak, amit az egész szocialista párt, de különösen és maga Hemerson külügyminiszter úgy tekint, mint az angol szocializmus legdédelgetettebb gyermekét. A szocialista kormány vezető miniszterei, MacDonald, Henderson és Lansbury hosszabb, rövidebb ideig valamennyien viselték a »Herald« szerkesztői tisztségét is és az ő legközvetlenebb személyes közreműködésük és segítségük eredménye, hogy a Daily Herald ma a maga napi egymilliószázezer példányszámával a Daily Mail és Daily Express mögött a harmadik legolvasottabb angol lap. Mivel pedig a két első lap egyik politikai párttal sem áll szorosabb viszonyban, a Herald ma a legnagyybb angol pártorgánum, amely ép tízszeresén hagyja maga mögött a hivatalos konzervatív politika szócsövét, a csak száztízezer példányban megjelenő Morning Post-ot. A Daily Herald e komoly jelentőségének szükségszerű megvilágításában azonban csak még nagyobb jelentőségű az, hogy, mint mondottuk, azután az első és pedig a lehető legbarátságtalanabb formában fogalmazott cikke után, amivel Bethlen miniszterelnököt »köszöntötte«, bácsi irént írt cikkében már a hivatalos szocialista orgánum is nemileg enyhébb húrokat penszet. A Daily Herald ebben a cikkben már egyenesen Bethlen miniszterelnökhöz intézi szavait és a magyar viszonyokról mondott kíméletlenül erős kritikája után őt szólítja fel, hogy ha valóban szintén viseli Magyarország jövőjét és valóban súlyt helyez arra, hogy Magyarország megnyerje Európa, legelsősorban pedig Anglia rokom szenirja.-Hotgy ő vegye kezébe a fimffy ifiiinkát, hogy a magyar népet kiszabadítsa a politikai és gazdasági feudalizmus bilincseiből. — Angla demokratikus közvéleménye igen nagy szimpátiát érez a magyar néppel szemben — írja szóról szóra a szocialista ijári rastid — és ha gróf Bethlen valóban súlyt helyez arra, Kkisp eztsrt szimpátiát vele szemben is érezhessük, úgy megszereti ezt azzal, ha megváltoztatja az országában ma fennálló visszás állapotokat és egy őszintén demokratikus rendszert léptet életbe a magyar politikában. A „bethleni politika" és Bethlen A Bethlen londoni látogatása nyomán kialafkult helyzet tehát határozottan úgy látszik, hogy a miniszterelnöknek sikerült elérni azt a paradoxonnak látszó eredményt, hogy az angol liberalizmus és szocializmus köreiben ma már egész elfogadható hangulat van arra, hogy azt, amit mi, mint patentírozott »bethleni politikát ismerünk, ne írják okvetlenül és kizárólag Bethlen miniszterelnök számlájára. Aki pedig az angol politika nálunk valóban érthetetlennek látszó őszinteségét és nyíltságát ismeri, az a jelenleg uralmon lévő szocialista és liberális pártok közvéleményét kifejező orgánumoknak e megszólalásaiban nem hogy Magyarország iránti ellenségeskedést látna, mint ezt otthon oly jobbügyhöz méltó buzgalommal igyekeztek a magyar közvéleménybe belevinni, hanem inkább oly őszinte barátság jelét, amelyt nem híresen csak azért, hogy ezzel a barátság látszatát kelthesse, hanem egyforma őszinteséggel mutat rá úgy az érdemekre, mint a hibákra, és azért, hogy a hibák nyílt feltárásával is előmozdítsa egy őszinte barátság lehetőségét. Ha ebből a komoly kritikát és dicséretet egyformán értékelő és azok jogosultságát egyaránt elismerő szempontból vizsgáljuk a miniszterelnök londoni látogatásának mérlegét, úgy határozottan azt kell mondani, hogy Bethlen miniszterelnök angliai útja komoly eredményt ért el abban a tekintetben, hogy az angol politikai világnak éppen az a liberális világfelfogású része, amely talán egyedül adott minden kínálkozó alkalommal kifejezést a maga őszinte magyarbarát érzelmeinek, azonban ezeknek gyakorlati érvényesítésében korlátozva volt a magyar belpolitika reakciós metódusai és ebből folyó rossz hírneve által, most némileg megenyhült hangulatában és talán nagyobb türelmességgel fogja megvárni a Bethlen által oly sokszor hirdetett és szükségesnek tartott átmeneti idő mielőbbi lejártát, abban a reményben, hogy ennek az Európa közvéleménye szerint már úgyis túl hosszúra nyúlott átmeneti időnek sürgős lezárulása után Magyarország most már valóban megindul a demokratikus fejlődésnek új útján, amely az anggol demokrációs reménye és kibállása szerint új és virágzó korszakot nyit még Magyarország fejlődésében. Kiss Ferenc Liberális elismerés Bethlennek Bethlen miniszterelnök személyének és politikai művészetének erre a magas értékelésére, talán a Manchester Guardian állásfoglalása adja a legjellemzőbb példáját. E rendkívül tekintélyes Ii herény lap kritikával telt dicsérete éppen azértértékes, mert olyan helyről adja az egyéni képességekkel szemben az elismerést, amely pedig e képességeknek mikénti felhasználásával egyáltalán nem ért egyet. — Gróf Bethlen teljes felelősséggel tartozik Magyarország történelmének a legutolsó tíz évben végbement kialakulásáért, — mondotta a Manchester Guardian és kétségtelen, hogy ez idő alatt sok jelentékeny eredményt ért el. Diplomáciai ügyességével sok nehézségen átsegítette az országot s tagadhatatlan, hogy a jelenlegi európai politikának egyik legravaszabb, legcéltudatosabb vezéralakja.éppen ezek a tulajdonságai azonban azok, amelyek remélni engedik, hogy bármi volt is útjának célja és eredménye, azt talán remélhetjük, hogy magára Bethlen grófra s az ő személyén keresztül Magyarországra, jó hatással lesz e londoni látogatás. Mert kétségtelen, hogy bármily tiszteletet tapasztalt is maga iránt Angliában előkelő vendégünk, lehetetlen, hogy észre ne vette volna azt, hogy az angol közvélemény mily elítélően vélekedik az ő kormányzatának módszereiről. Az angol liberálisoknak ezt a feltevését és reménységét egyébként nagyon jól informált olyan szocialista forrásból is megerősítették előttünk, melynek alkalma volt a magyar miniszterelnökkel ittléte alatt többször is érintkezni. Ugyancsak jól informált és az angol külpolitika jelenlegi intézőivel állandó szoros nexusban álló szocialista oldalról kaptuk azt az információt, hogy maguk az angol kormány vezetői is azzal a kijelentéssel igyekeztek lecsillapítani a magyar miniszterelnök hivatalos fogadásával szemben a párton belül egy időben igen erősen megnyilvánult hangulatot, hogy e fogadás célja ép ez, hogy a reakciós magyar miniszterelnöknek a szocialista kormánnyal való érintkezése talán majd meg fogja győzni Bethlent a magyar politika ily irányban való haladásának célsze rűtlen és a magyar törekvések szempontjából káros voltáról. Ugyancsak ennek a véleménynek adott kifejezést a szocialista párt hivatalos lapja a Daily Herald is a magyar miniszterelnök második látogatásával foglalkozó második cikkében. i ..n-i — A szemorvosok kongresszusa befejeződött. Debrecenből jelentik: A Magyar Szemorvos Társaság vasárnap fejezte be Debrecenben tartott kongresszusát. A kongresszuson Albrich Konrád Hollós László, Vajda Géza, Blaskovich László, Fazekas Sándor, Horváth Béla, Illés Péter, Dallos József, Klein Miklós és Boros Béla tartottak magas színvonalú szakelőadást. Mámoros lelkesedéssel ünnepelte Németország a Rajnavidék felszabadulását „Európa népeinek családjában nem lehetnek jogfosztott népek és kisebbségek!" — mondotta Löbe elnök a birodalmi gyűlésen Berlin, június 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) A Ir.Hwick teljes és végleges kiürítése alkalmából a birodalmi gyűlésben hétfőn este felszabadulási ünnep volt, amelyen a képviselőkön kívül a tartományok miniszterelnökei is résztvettek. Az ünnepi beszédet Löbe szociáldemokrata képviselő, a birodalmi gyűlés elnöke mondotta. Löbe a birodalmi gyűlés nevében örömének adott kifejezést afölött, hogy a német politika évtizedes célját végre sikerült elérni. A kegyetlen sors megfosztotta Stresemann külügyminisztert attól, hogy megérje munkája gyümölcsét, a Rajnavidék teljes felszabadulását. A Rajnavidék kiürítésével azonban még nem gyógyult meg minden seb, — folytatta Löbe — amelyet a háború ütött, hiszen elég, ha a német nemzet a megszállott Saarvidékre gondol. Löbe a következő szavakkal fejezte be beszédét: — A legnagyobb örömmel barátkozunk mindazokkal, akik azelőtt ellenségeink voltak s a legnagyobb örömmel lépünk be az európai népek nagy és békés családjába. Ebben a családban azonban nem lehetnek jogfosztotta népek és nem lehetnek kisebbségek sem. Egyenrangú és egyenjogú tagjai akarunk lenni a népek közösségének, a földkerekség minden államával egyenjogúak. Löke elnök beszédét a birodalmi gyűlés minden oldalán hatalmas tapsvihar fogadta. Ezután az összes politikai pártok közös napirendi indítványt terjesztettek be, melyben azt javasolják, hogy a birodalmi gyűlés keddi ülésén az úgynevezett nyugati segélyprogramot tárgyalják. Ez a segélyprogram tíz évre oszlik fel és a felszabadult Rajnavidék gazdasági szanálását célozza. A Rajnavidék felszabadulását egész Berlin mámoros lelkesedéssel ünnepli meg. A birodalmi gyűlés ünnepi ülése után a grunewaldi Német Stadionban a késő esti órákban a berlini helyőrség katonai zenekara adott hangversenyt. A hangversenyt takarodó és tűzijáték fejezte be. * Az elhunyt Stresemann külügyminiszter sírját a Rajnavidék kiürítése alkalmából vasárnap óta koszorúk tömegével árasztották el. Az első koszorút a felszabadult Kehi városa küldte, hossz kifejezésre juttassa háláját az elhagyt miniszter iránt. A hétfői nap folyamán majdnem valamenynyi felszabadult rajnai város nevében koszorút helyeztek a sírra. A megszálló francia hadsereg a Rajnavidék végleges kiürítése előtt közkegyelemben részesítette mindazokat, akiket a megszállás ideje alatt elkövetett bűncselekményekért szabadságvesztésre ítéltek. A Rajnavidék végleges felszabadítása alkalmából Hindenburg köztársasági elnök és a birodalmi kormány kiáltvánnyal fordult a német néphez. A proklamációban megemlékezik arról, hogy a Saarvidék lakossága is vágyódik az anyaországhoz való visszacsatolás után és hőn óhajtja, hogy a birodalommal való újbóli egyesülése mielőbb valóra válhasson. Az a nép, amely a maga erőiből állott talpra s a nyomasztó külső hatások ellenére is saját erőiből segített önmagán, bizodalommal tekinthet a jövő elé, mert ez az ország a tudomány, a művészet s a technika minden terén a nélkülözés teljes években is olyan teljesítményeket produkált, amelyet az egész világ csodál. A kiáltvány a német egységre való felhívással zárult. A Goldberger Sám. F. és Fiai r. t. igazgahanga, fiaitulaelőkara valamint munkásai mély fájdalommal jelentik, hogy Kovács Dávid úl ki 46 órával, annyiunk elhunyt. A temetés kedden, július 1-én délután 6 órakor lesz az óbudai izr. temető (külső Bécsi út) halottasházából. Emlékét mindig szeretettel fogjuk megőrizni.