Pesti Napló, 1931. január (82. évfolyam, 1–25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
Újévi szám — Ára 24 fillér Budapest, 1931 82. évfolyam 1. szám Csütörtök, január 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap..... 32 fillér SZERKESZTŐSÉG, Rákóczi út 34. szám. KIADÓHIVATAL Erzsébet körút 18—30. sz. TELEFON: József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztésbe Bécsbeni, Kohlmarkt 7. » I . „AZONOS?.. IRTA: GAAL GASTON Van az egységes pártnak egy házi lapja, mely a szántás-vetés fogalmi körébe eső hangzatos nevet visel ugyan, de amely tartalma után ugyanazon a jogon bátran hivathatná magát »Új Gyárkeménynek«, »Új Pénzszekrénynek«, vagy »Új Expensnótának« is. Ez a súlyos orgánum arról közismert, hogy egészen közel lelki és személyi nexusban áll az egységes pártnak egy olyan, még a »hivatottnál« is »elhivatottabb« részével, amely már a kezdet kezdetén külön »csoportéként szervezkedett s melyet már akkor is, mikor még boldogult Nagyatádiért, a többi kisgazdáktól különálló társaságként tanultunk tisztelhetni s amely lap megható ragaszkodással szokta híven regisztrálni s publikálni az említett csoportnak nemcsak politikai, hanem legintimebb, sóhajszerü élettani megnyilatkozásait is. Ez a lap egyik nemrég megjelent számában foglalkozik a független kisgazdapárt dolgával, abból az alkalomból, hogy velük a parlamenti agrárpárt egyesült, s miután tudtunkkal az említett csoport szócsöve, fel kell , tételeznünk, hogy megnyilatkozásában a csoport véleményének visszhangja. Ítél pedig rólunk a következőképpen: »az egységes párt programját sajátítja ki a Gaal Gaston-féle alakulat«... »de amíg Gaál Gastonék csak hirdetik ezt a programot, — addig az egységes párt, a kormány mögé, felsorakozva, gyakorolja és meg is valósítja azt«. Hát ami a »felsorakozást« illeti, ebben igazán nincs hiba, etekintetben a csoportot mulasztás vádja nem terhelheti... Sőt! Egyik-másik tagja nem csupán »mögé«, de a kormány »mellé« és egyebekbe is tiszteletreméltó sikerrel »felsorakozott«. Ami azonban a »megvalósítást« illeti, ehez már egyet-mást meg kell jegyeznünk s fel kell hogy frissítsük némiképpen — úgy látszik — megfogyatkozott emlékezőtehetségüket. Lássuk csak hát a »programot« s a »megvalósítást«! Kezdjük mindjárt az elején, az adókérdésnél. »Megvalósították« egykoron a földadóemelést s a búza érték-adózást, mikor minden más adózó állandóan romló koronavalutával fizethetett... »Megvalósították« falun is a házosztályadó eltörlését s behozták helyette a házbéradót. A mi a falu legszegényebb népének viskója utáni adóterheit egy csapásra a háromszorosára emelte... Megszüntették a régi I—IV. osztályú keresetadót s »megvalósították« helyette az új kereseti adót. Mely a kisemberek adóit csakúgy becslés alapján veti ki, mint az a múltban is történt, őket tehát a zaklatástól nem mentesíti; ellenben a nagy kereseti adóalanyok helyzetét, miután ezek mérlegük alapján adóznak, a múlthoz képest lényegesen megkönnyítette ... »Megvalósították« még a társulati adót. Melynek alanyai a különféle részvénytársulati alakulatok, öszszes állami egyenes adóterheiket ezzel az egy adónemmel róják le; s miután mérlegeik alapján adóznak, ezeknek majdnem teljes adómentességet biztosít, hisz éppen csak annyi tiszta jövedelmet mutatnak ki adó alá, amennyit akarnak. Nem egyszer mutattam rá, hogy az összes magyar gyáripari részvénytársaságok egy évi állami egyenes adója nem éri el a 3 milliót, noha évi termelésük pengőértéke saját megállapításuk szerint elérte már a 2870 milliót... »Megvalósítottak« még olyan jövedelemadó- és vagyonadótörvényt, mely minden reálvagyont (föld és házbirtok) felemészt, mely alól azonban az egész ingóvagyon (készpénz és részvény) teljesen kibújik. Hivatalos adóstatisztikánk mutatja ki, hogy 1928-ban a jövedelemadóalapok végösszege 1253,2 millió pengő volt, ebből azonban a tőkevagyontulajdonosok mindösszesen csak 16,5 millió pengő jövedelmet méltóztattak adóalapul bevallani; a vagyonadóalanyok 10.063,6 millió pengő adóalap végösszegéből pedig — tőkevagyon gyanánt — az egész országból mindössze csupán 373 millió pengő került bevallásra, tehát csak ekkora tőkevagyon után kegyeskedtek vagyonadót leróni. Aztán ki »valósította meg« a régi, maximális 3% helyett, az új 16%-os betegápolási és gyermekvédelmi pótadót, mely alól az ingóvagyon — nem szolgáltatván adóalapot — megint csak kibújik? Ki tartja fenn mai formájában a szeszadót, a világító- és üzemanyagok adóját,a cukoradót,a gyújtószeradót, a borfogyasztási adót, a kisembereket sújtó közmunkaváltság új rendszerét, a szőlőbirtokok magasabb kataszteristályozását, holott a bortermelés állandó ráfizetéssel jár, a mérhetetlenül felemelt ingatlanátruházási, bíráskodási és közigazgatási illetékeket stb., stb. — szóval mindazt az elképzelhetetlen számú és fajtájú közterhet, melyek együtt é s különkülön mind a reálvagyónokat sújtják,melyeknek terhei alól azonban— rossz törvényeink segítségével — az ingótőke jóformán teljesen mentesül! Pedig voltunk néhányan, akik már akkor, nyolc év előtt, rámutattunk az elmaradhatatlan következményekre, sőt el is hagytuk az egységes pártot, nem bírván osztozni a felelősségben ezekért. Azóta is hiába »hirdetjük« más, igazságosabb adóztatási rend szükségességét, a »megvalósítók« következetesen ,állandóan leszavaznak. Hát igazuk van, mi csak »hirdethetjük« — szemben mindazzal, amit az egységesek »megvalósítottak« — mindazt, ami az adóügyi törvényhozás terén a szentgáli program szellemében volna a falu népe érdekében megvalósítandó; s hirdetni fogjuk ezentúl is, mert azt a »programot«, amit e téren az egységes pártnak »megvalósítani« sikerült, nem tehetjük a magunkévá s annál kevésbé van eszünkben tőlük »kisajátítani«. Nem tagadjuk azonban, hogy egy cseppet sem féltékenykednénk, ha ők sajátítanák ki s valósítanák meg azt, amit mi »hirdetünk« s mindjárt nem volna szükség független kisgazdapártra. De bármerre tartozunk, más területeken is — kereskedelmi és vámpolitikai területeken is — találkozik még, sajnos, felette sok »hirdetni« valónk, miután dicső vámtarifatörvényünket is minden figyelmeztetés, óvás, sőt tiltakozás dacára — »megvalósították« az egységesek. Melyről két és fél év előtt — zúgó tapsok és éljenzés közben — jelentette ki Debrecenben nem kisebb ember, mint maga a miniszterelnök úr, hogy annak tételei a mezőgazdasági termelés létérdekében revízióra szorulnak. Ez irányban egy tollvonás sem történt, ellenben azóta is súlyos újabb vámemelések és vámkedvezések jutottak a gyáripari érdekeltségeknek. Amiket mi e törvénnyel szemben csak »hirdettünk«, az egységes párt mindannak éppen az ellenkezőjét »valósította« meg, dacára, hogy előre rámutattunk az elmaradhatatlan következményekre (kartelviszszaélések, mezőgazdaság összeroppanása, általános elszegényedés stb., stb.), melyek, sajnos, szintén mind »megvalósultak«. A kereskedelem- és vámpolitika terén elért nagy és dicső eredményeket sem szándékozunk hát az egységes párt programjából kisajátítani s kénytelenek leszünk ezután is, amíg csak megnem valósul, a régi programot »hirdetni«. Józan ésszel senki sem ellenezheti, hogy ebben az országban is életképes, egészséges gyáripar fejlődjék, mely éppen oly fontos ága egy ország gazdasági életének, mint akár a mezőgazdaság, a kisipar vagy a kereskedelem; feltéve természetesen, ha csakúgy, mint ezek, az is, a maga emberségéből él, gyarapszik, erősödik s szaporítja saját, részéről is a nemzet vagyonát. De tiltakoznunk kell, hogy ebben az agrárországban erőszakosan ciáljanak Potemkin-gyáripart, mely csak a többi foglalkozások terhére, sőt , pusztulása árán, ideig-óráig tartható s néhány száz• »vezér« s lekenyerezetteik megmilliomosodásán túl sem munkáskérdést, sem gazdasági krízist meg nem old. Egyszerűen kiéli mindazokat, akiknek rovására adó- és vámkedvezmények, monopolisztikus árdrágítások, közellátási rendeletek s azok törvényellenes kiterjesztése, differenciális vasúti tarifakedvezmények, foglalkoztatás ürügyén kierőszakolt felesleges közmunkák s beruházások stb., stb. révén tarthatja csupán fenn magát. Ez tehát nem termelő erő, hanem nagy részében csak parazita a nemzet legyöngült testén; mikor pedig ma is, lerongyolódva is, a mezőgazdasági kivitel kereskedelmi mérlegünknek egyetlen biztos bázisa, noha mindazon kedvezést nélkülözni kénytelen, s teljeser védtelenül áll kifelé egy lebírhatatlan világverseny, befelé pedig egy kar fel szövevény pusztító pergőtüzével szemben. Azoknak a törvényhozási és közigazgatási sorozatos intézkedéseknek a megvalósítása, dicsőségéből sem kérünk, de a felelősségéből sem, melyeknek elkerülhetetlen folyományaként jelentkezik — az egységesek jóvoltából — költségvetésünknek ugrásszerű, példátlan felduzzasztása,országunk agyonadminisztrálsága, agyoncentralizálása s elbürokratizálódása, az a rettenetes centrális hivatalinfláció, melynek koldusa az ország. Amely a »megvalósítóknak« is úgy a nyakára nőtt, hogy, most már, ha akar, sem bír vele. Ennek dacára majdnem minden újabb törvény, jóelyet »megvalósítanak«, újból is csak a centrális hatalom s a párturalom kiterjesztését, öregbítését szolgálja. Egyelőre teháte tereken is még csak az ellenkezőnek „hirdetése” lehet a programunk. Ugyanígy vagyunk a közéleti tisztaság, a közjogi és közgazdasági összeférhetetlenség, a hivatali túlkapások és visszaélések, a felesleges luxus, a túlköltekezések stb. kérdéseivel is, melyeknek az állami és polgári etika követelményeihez szabott gyökeres rendezése szintén kívül esik azon a körön, amelyen belül intézkedési lehetőségek nyílnának számunkra; nekünk tehát e vonatkozásokban is csak a »hirdetés« lehetősége áll nyitva. Amit az egységeseke téren eddig produkáltak, kisajátítani igazán nincsen kedvünk, sem okunk. Ellenben lelkesedéssel fogadunk tőlük minden olyan kezdeményezést, mely ezen kérdések rendezését is — eddigi gyakorlatukkal ellentétes irányban — az általuk is »azonos«-nak deklarált program szellemében »valósítja meg«. Hitelügyünk s kamatpolitikánk terén is elsorolhatnánk egyet-mást, melynek törvényhozási rendezése (bankstatutum stb.) akként »valósult meg«, hogy egy agrárország törvényhozása nem gondoskodott az agrárhiteligények biztosításáról. Az Osztrák-Magyar Bank ismert és adott magyarországi ingatlanokra milliárdra rúgó hosszúlejáratú hitelei* .