Pesti Napló, 1932. augusztus (83. évfolyam, 171–194. szám)
1932-08-02 / 171. szám
Ma: Iparos és Kereskedő Napló (Ingyen külön melléklet) Ára 16 mét Budapest, 1932 A 83. évfolyam 171. szám Kedd, augusztus 2 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 4.5 pengd Negyedévre 10.80 pengd Félévre 21.60 pengd Egyes szám ára Budapesten, vidéken és s pályaudvarokon 16 füléc ünnepnapokon 24 fillér Vaasárnap .... 82 üllér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG» Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL Erzsébet körút 18—20. o. TELEFON József 455—50-től 50-ig. József 464-18, J. 464-10. Szerkesztőség Bécsben* I. Kohlmarkt 7. Nincs döntés! "A döntő vasárnapi döntés nélkül múlt el. Ha a mai vonagló Európában nem lenne frivol dolog a politikai aforizma, egy kis túlzással azt lehetne mondani: 1932-ben azokat az aktusokat nevezték el döntőknek, amelyek nem döntöttek el semmit. Ilyen »döntő jelentőségű« konferencia volt Lausanneban, ilyen »sorsdöntő arányú« volt a vasárnapi német választás is, — de egyik sem döntött el semmit, legfeljebb azt, hogy nem lehet dönteni. Nem lehet dönteni... Nem lehet dönteni a jó és a rossz, az igaz és a hazug, a nemes és a hitvány között, — nem azért, mintha ennek az örök dualizmusnak ellentétpártjai megsemmisültek volna, hanem mert a háború utáni ember, úgy látszik, hosszú időre elvesztette tisztánlátását, amikor a jó és rossz, igaz és hazug, nemes és hitvány közötti különbségtételre került sor. Tizennyolc esztendő óta szinte pillanatnyi szünet nélkül »történelmi jelentőségű« és »sorsdöntő« időket élünk, — de tizennyolc esztendő történelmi pátosza után anynyira elhatalmasodott felettünk a pátosz, hogy az egyéni életben csak úgy, mint a nagyobb egységek életében a legkisebb fontosságú gesztusok is klasszikus redővetéssel, kopogó koturnuson és tragikus lendülettel jelennek meg a kis és nagy világszínpadon. Ebből a tényből egy olyan általános érvényű felismerés következik, amelyet egyszer már ki kell mondani: népek és államok életében nincsenek dátumokhoz kötött sorsfordulatok, nincsenek mindent megsemmisítő hibák vagy minden kaput sarokra táró erények. Szerencsés és szerencsétlen napok, hólnapok és évek váltakozó sorában szüntelenül halad előre az élet, a nagy tömegek kollektív élete, és nincs megsemmisítő katasztrófa, aminthogy nincs mindent megoldó szerencse sem, amely egyetlen aktusba sűrűsödve határozná meg a népek sorsát. Ha ezzel a felismerés adta fölénnyel nézzük Németország vasárnapját, ha igyekszünk megszabadulni a pillanatnyi szimpátiák és antipátiák ballasztjától, akkor minden különösebb izgalom nélkül megállapíthatjuk: a német választások nem döntöttek el semmit, de nem is döntöttek fel semmit. Ez nem játék a szavakkal, hanem 36 millió szavazat politikai következményeinek leszűrése. Németország tehát nem döntött vasárnap, de ez a negatívum következményeiben nagyon is pozitív lehet. Nézzünk szembe a tényekkel. 36 millió szavazó közül 16 millió ember Hitlert és Hugenberget választotta, őrültség lenne azt hirdetni, hogy ez a 16 millió ember egytől egyig őrült, desperáció, kalandor, a nehézipar bérence vagy vérszomjas antiszemita. Nem, milyen arányú tömegtébolyra még a középkor nagy lelki járványainak idejében sem volt példa. Nagyon valószínű, hogy ennek a 16 millió jobboldali radikális szavazónak csupán elenyészően kis része ragaszkodik Hitler hírhedt 24 pontjához, amelyet a »Führer« 1020-ban ugyan megváltoztathatatlannak hirdetett, de amelyet minden különösebb lelkifurdalás nélkül fog cserbenhagyni, mihelyt ez az »elvárulás« a gyakorlati politika szempontjából szükségesnek és hasznosnak látszik ... Nem, — a 16 millió szélsőjobboldali és az 5 és0 millió szélsőbaloldali szavazó aligha esküdött fel kezében az örökérvényű dogmák kőtábláival Moszkva vagy a »Harmadik Birodalom« csalhatatlanságára; ezek a riasztóan nagy számok csak annyit jelentenek, hogy Németországban 20 milliónál több kétségbeesett ember van, akiknek minden lehető rend, sőt a rendetlenség jobb annál, ami ma uralkodik. De... adják csak vissza ennek a húsz egynéhány milliónak a nyugodt munka ritmusát, tegyék lehetővé számukra a kiegyensúlyozott termelés és fogyasztás megnyugtató rendjét, —sokkal könnyebb lélekkel fogják otthagyni a szélsőségeket, amelyeknek roppant kinetikai energiája ma már szinte feltarthatatlanul sodorja őket magával, mint ahogyan annak idején csatlakoztak hozzájuk. Munka, egyensúly, béke... vezércikkek frázissá kopott szavai, alig ügyel rájuk valaki, az a 21 és 15 millió német, aki Hitlerre és Moszkvára szavazott, nyilván egy pillanatra sem áll meg e három szó hallatára, amelyet nem lehet vörös vagy másszínű zászlókra hímezni, sem robbanó pátoszú gesztusok és tirádák aprópénzére felváltani. A termékeny és alkotó életnek ez a hármas jelszava nem vonzott olyan aktív tömegeket a vasárnapi német választásokon, mint a többiek, ismerjük be ezt minden szépítgetés nélkül és vonjuk le ebből a felismerésből mindazokat a konzekvenciákat, amelyek Németországra, Európára, de legeslegelsősorban Magyarországra érvényesek. Hitlerék félelmetes arányban erősödtek meg, de az abszolút többséget még a hozzájuk közelálló pártok töredékmandátumaival sem tudták megszerezni. A polgári középpártok szinte teljesen megsemmisültek a választási harcban, a weimári koalíció tehát ép ily kevéssé aspirálhat a kormányzatra. Nyilván megmarad a Papen-kormány, amely össze fogja kapcsolni a szükségrendeletek és a birodalmi gyűléssel való kormányzás egymásnak különben nagyon is ellentmondó rendszerét s talán csak jóval később — esetleg évek múlva — áll egy újabb választással megint a nép elé. A paradox választási helyzetből tehát egy paradox kormányzati rendszer következik: a Papen-kormánynak még csak pártja sincs, de szilárd többsége van, mert ami a bizalmi szavazatokból hiányzik, azt pótolja Hindenburg egyetlen bizalmi szavazata. Számolni kell a valósággal. Németországban most jóidőre a jobboldal kezébe kerül a hatalom. Ez a jobboldal — a császári Németország hallatlan ügyetlenségeivel és balfogásaival — egész Európa színe előtt egyszer már levizsgázott. Lehet, sőt valószínű, hogy most nem fogja elkövetni ugyanazokat a hibákat. De a hibák őserdeje kiirthatatlan s a régi hibák helyett mindig el lehet követni újabbakat. És a hibák elkövetésére soha annyi alkalom nem kínálkozott, mint ma. Életveszélyes hibákat lehet elkövetni a külpolitikában, a gazdaságpolitikában s a kultúrpolitikában egyaránt. A különös összetételű birodalmi gyűléssel megfejelt német diktatúrának most módja van rá, hogy az »alkotó konzervativizmus« kissé megtépázott fogalmának ks presztízst szerezzen. Európa — Franciaországot is beleértve — megadja a várakozási időt e régi-új kísérlet sikerének számára. Az persze egyelőre megválaszolatlan kérdés marad, vájjon megadja-e Németország is, — az a másik Németország, amely 16 milliót állított szembe Hitlerék és Hugenbergék 16 milliójával... Ami pedig Magyarországot illeti... a mi pozíciónk Németországgal szemben változatlan. Túlontúl sokat véreztünk és szenvedtünk idegen célokért ahoz, hogy a jóindulatú, de tartózkodó érdeklődésnél akárcsak egy árnyalattal is forróbb odaadással figyeljük, mi történik a Szudétákon túl. Mély részvéttel és az európai sorsközösség nagy szolidaritásával nézzük azt a sokéves vergődést, amely e nagy nemzet számára még mindig misztikus tanok és homályos sejtelmek barrikádjaival zárja el a szabadság útját, de sokkal fontosabbnak tartjuk a magunk kis népének nem kevésbőé számos szenvedéseit. Magyarország a jóindulatú és jó szemű megfigyelő álláspontját foglalja el a német drámának abban a legújabb felvonásában, amely a vasárnapi választásokkal megkezdődött. Németország választott Nagy eltolódások a pártok erőviszonyában — Egyik párt sem kapott abszolút többséget — Véres összecsapások, bombamerényletek, politikai gyilkosságok, gyújtogatások — Terror és pánik Königsbergben Berlin, augusztus 1. (A Pesti Napló tudósítójától.) Az utóbbi évek legjelentőségteljesebb és legizgatottabban várt választása vasárnap lezajlott. Az eredmény, bár aHitler-párt hatalmas győzelmével járt, mégsem hozott végleges eredményt: egyik párt sem kapott abszolút többséget. Az új birodalmi gyűlésnek 607 képviselője lesz a régi parlament 577 tagjával szemben. A szavazatok és mandátumok megoszlása a következő: A választások eredménye az előbbi parlamenthez képest óriási eltolódásokat mutat. A hitlerista nemzeti szocialistáknak az előző parlamentben csak 107 mandátumuk volt. A szociáldemokraták 11 mandátumot vesztettek, a kommunisták pedig 11-et nyertek. Soha még olyan nagy nem volt a választásokon való részvétel, mint most. A választóknak 83,5 százaléka leszavazott. Figyelemre méltó a centrum megerősödése. Brüning pártja 575.000 szavazattal, illetve 8 mandátummal erősebb, mint az előző országgyűlésen. Jól tartja magát a bajor néppárt is, viszont a német nemzeti párt (Bugenberg pártja), amely Hitleréknek egy árnyalattal mérsékeltebb szövetségese, erősen visszafejlődött. A német polgári pártok úgyszólván teljesen felmorzsolódtak, összesen 36,862 434 szavazatot adtak le a választáson. Véres összetűzések Németország első szavazói a Graf Zeppelin legénységéből rekrutálódtak. A Zeppelin vasárnap Svédországba repült és ezért külön engedély alapján még július 30-án, néhány perccel éjfél előtt leszavazott a személyzet a friedrichshafeni szavazatszedő bizottságnál. Berlinben és a többi nagyvárosban aránylag nyugodtan, véresebb incidens nélkül zajlott le a szavazás. Egyes helyeken azonban kisebb-nagyobb zavargások, véres kilengések történtek. Halléban utcai harc volt, egy járókelő lőtt sebet kapott. Chemnitzben rendőrök összecsaptak a tömeggel, fegyverüket használták és egy embert súlyosan megsebesítettek. Düsseldorfban egy rendőrt leszúrtak, egy másikat megsebesítettek. Boroszlóban egy nemzeti szocialista súlyosan megsebesített egy villamoskalauzt. Nürnbergiben viszont két náci sebesült meg, Essenben négy, Hassefeldében szintén négy. Ugyancsak itt megölték Fritz Müller kommunistát. Itzehoeben mandátum Nemzeti szocialisták 13.732.779 230 szociáldemokraták 7.951.242 133 kommunisták 5,278.031 89 centrum 4,586.501 75 német nemzeti 2,172.941 37 bajor néppárt 1,191.453 22 német néppárt 431.548 7 állampárt 371.378 4 keresztény szocialista 361.749 4 német parasztszövetség 137.081 2 földműves szövetség 96.859 2 Landvolk 91.284 1