Pesti Napló, 1935. január (86. évfolyam, 1–26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
Újévi szám — (Ma: Iparos és Kereskedő Napló) Ára 24 fillér (E) Budapest, 1935 86. évfolyam 1. szám Kedd, január 1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon : 455 50-161 51-1« »81—18, »64—19 Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és könyvosztályi VII., Erzsébet körút 18- 20. Szerkesztőség Bécsben I., Kohlmarkt 7. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 4.— pengő Negyedévre 10.80 pengő Félévre 21 60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap..... 82 fillér Hiszünk 1935-ben 1935. Saar-kérdés megoldása. 1935. Magyarország és a kisantant helyzete. 1935. Kisantant és a római egyezmény. 1935. Franciaolasz paktum. 1935. Leszerelési probléma. Mint láthatjuk, nem üres kézzel jön az esztendő, szorgalmi feladatot éppen eleget ró ki erre a megkínzott — megkínzott, de reménykedő, de bizakodó — nemzedékre. A sok probléma közül időrendben is elsősorban fontos a Saar-kérdés. Amelyet meg kell oldani. Nagy irányelvében, alapvonalaiban, elvi elgondolásában máris megoldódott, hátra van azonban a kivitel, a gyakorlat, a hogyan és a miként. Éppen úgy nem tűr halasztást, hogy rendeződjék végre a Dunavölgyének problémája, ami magyarul annyit jelent, hogy a kisantant teremtsen élhető viszonyt Magyarországgal, olyan lehető atmoszférát, amely nemzeti igényének sérelme nélkül legalább gazdasági megegyezést produkálhat, olyan lehető atmoszférát, amely Trianonban az utódállamoknál letétbe helyezett magyar kisebbségeket nem sorvasztja el gazdaságilag és nem kínozza meg kulturálisan. Ugyanilyen fontos és éppen a dunai kérdéssel szorosan összefüggő a most vajúdó francia-olasz paktum, amely békét hozna a Közép-tengerre, de ugyanakkor Franciaországon át a kisantantot is tűrhető viselkedésre kényszerítené egyformán Olaszországgal, Magyarországgal és mindkettő barátjával, Ausztriával szemben. Ami pedig a leszerelést illeti... Japán,az óév végén mondta fel a tengeri egyezményt. A béke labilis, ez a háború utáni, ez a békétlen béke minden pillanatban felborulhat és éppen ezért van itt szükség generális rendezésre, amely másként, mint általános egyenlő és kötelező leszereléssel sem józanul el nem gondolható, sem fantáziával el nem képzelhető. Akadályok ? Az 1935-ös akadályok egytől egyig 1919-ből valók, amikor egy példanélküli béketárgyaláson, olyan béketárgyaláson, amelyen nem tárgyaltak, hanem diktáltak és amelyen mindenről volt szó, csak békéről nem, lehetetlen országhatárokat cirkalmaztak. Ha a Holdból hoztak volna le diplomatákat, azok is a Föld történelmének és rajzának több ismeretével húzták volna meg az új határvonalakat. Ha a Marsról jöttek volna le emberek és ő rájuk bizatott volna, hogy rendezzék a dolgokat, azok is több szaktudással és a dolgok mélyebb ismeretével rendezték volna a háború utáni szuverenitási, jogi, fegyverkezési, de főként gazdasági kérdéseket. Sehol semmi felelősségérzés. Mindenütt csak indulatok, szenvedélyek, beidegzett képzetek és elfogultságok, lángoló dühök és dühödt bosszúk és az egész fölött annak a lángoló és lihegő órának megmerevítése, mintha nem mindenki tudta volna, hogy jönnek másnapok, jönnek holnapok, a világ dolgozni akar és fog. Ahogyan az utópisztikus diktatúrák ezer esztendőkre rendezkednek be és egyformán tagadják azt, ami előttük volt és ami utánuk lesz, éppen úgy a párizskörnyéki békék zöld asztalainál történelmet és tanulságot feledve valahogy úgy képzelték, hogy ezek lesznek az országok utolsó határai, ez a végső elrendezkedés a történelemben és elhelyezkedés az életben. Megváltozhatatlan békeszerződések és megmásíthatatlan határok. Mintha nem lett volna korábban ezer és ezer békeszerződés, amit felbontottak, átszövegeztek, megreformáltak, határok, amelyeket kijavítottak vagy eltöröltek volna. Clemenceautól fel- és lefelé mindenki azt hitte, hogy ő a Messiás, ő hozta és mondta ki az utolsó szót, amin soha, és millenniumok sem fognak tudni változtatni. Eredmény? Karikaturisztikusan, ugyanakkor kegyetlenül '"^erviscE Schftrotter országhatárok, hegyláncok elhelyezkedésének és vizek folyásának megcsúfolása, néprajzi adottságok lekicsinylése, történelmek és kultúrák megbántása és megcsorbítása. És szuverén tudatlanság mindarról, ami termelést és fogyasztást, kínálatot és keresletet, hitelt, pénzforgalmat és árucserét illet. Márkányos konjunktúra, tébolyult infláció, ideig-óráig tévedésbe ejthetik a világot, amely azonban gyorsan rájött arra a böjtre, ami rája vár, nem is annyira a hadisarcok, mint inkább a békesarcok miatt. Amelyek alatt értjük a gazdasági kötöttségeket, a lehetetlen vámrendszereket, adóztatási módszereket, kiviteli és behozatali tilalmakat, rendeleteket és rendelkezéseket. A háború megölte a háború előtti békét, de a háború utáni béke önmagát ölte meg. És a vége? Autarchiák, gazdaságilag összezsugorodott társadalmak, ész nélküli leépítések, mániákus és céltalan takarékosságok, munkanélküliségek, állástalanságok, a középkor kezdetleges terménygazdálkodásába való ájult visszazuhanás. Maradhat ez így ? Nem. És ezredszer is nem. Ennek meg kell változni és ez meg fog változni és 1935 nem lehet a halasztás és halasztgatás, a máról holnapra való eltologatás, a hazudozás és az önámítás esztendeje. Ez az esztendő kell, hogy felszabadítsa kötött erőit ennek az európai emberiségnek, amely igenis életképes. Életképes. Bizonyíték, hogy túl tudta élni egyformán a négyéves háborút és a négyéves háborúra következett négyszer négy békétlen békeesztendőt, álbékeesztendőt, háborús békeeszkin,l/'.f T^t fi rv,i .11 f—.' — 7- ban bölcs, vidám és erős kultúra. Edzett és jövőt akaró kultúra. Most súlyos szellemi és erkölcsi betegség gyötri, de csak a mániákus kishitűség, a végső gyávaság és a gondolkodástól beteg lustasággal való irtózás, szóval csak a tehetségtelenség állíthatja, hogy ez a kultúra megadta magát. Nem. Az a sok igyekvés és erőlködés, az, hogy a gazda tavaszkor magot vet, az iparos reggelenként kinyitja műhelyét, a kereskedő boltját, hogy az ügyvéd elmegy tárgyalni a törvényszékre és az orvos kötözni a kórházba, hogy templomokban reggelt harangoznak és iskolákban reggelt csöngetnek, hogy ebédeket főznek, hogy még van visszhangja nyomtatott betűnek, mozgó kéjnek, nyilvános zenének, ez mind azt jelenti, hogy az emberiség élni akar. Itt a hangyaösztön nagyszerűsége jelentkezik, ebben a látszólagosan céltalan sürgésforgásban, ebben az apró részletekre szabdalt élettevékenységekben azonban van egy egységes akarat, "Így nagy harmónia és főként a megérzés és az ösztön diadalmas biztonsága. Nagyon józanul mondjuk ezeket, minden szilveszteri mámor néllkül. És ha idegeink a szokottnál kicsit hevesebben lüktetnek, ezt az a száraz fanatizmus teszi, amellyel hiszünk egy tisztességesebb és emberibb, egy méltóbb jövőben. Politikusok és diplomaták ács- és kárpitosmunkáján túl hiszünk a rög, a műhely, az íróasztal, az iskola, a laboratórium, hiszünk az emberek és a munka erejében. És hiszünk ennek a mi kis országunknak életrevalóságában és életreszántságában. Hiszünk Magyarországban. TI:—1Q2' V - ° Igenis, a jobb élet felé haladunk! Í1 Pesti Napló számára írta : FRANKLIN D. ROOSEVELT, az Egyesült Államok elnöke Kétezer évvel ezelőtt a kereszténység nyilatkoztatta ki először, hogy minden ember egyenlő. A kereszténység nem ismert elnyomottakat és előjogokkal rendelkezőket, legyőzötteket és győzteseket, és nem ismert többé kasztokat. Ezzel végetért egy olyan világ, melynek filozófiai rendszerei inkább csak logikai elméletekre, mint az egyszerű emberiességre épültek. Ezzel szemben a primitív egyházaknak egy szociális eszme volt a célkitűzésük. Bár a történelem folyamán voltak a civilizációban bizonyos visszaesési korszakok, mégis azt hiszem, hogyha összeállítjuk a mérleget, állandó nyereséget állapíthatunk meg. Az emberiség, ha egy lépést tesz hátrafelé, utána megint több lépést tesz előre. Most ismét útban vagyunk az »emberi kapcsolatok birodalmai felé. Az a társadalmi szerv, melyet »kormánynak« nevezünk, a társadalmi és gazdasági rend eszközeivel törekszik ugyanarra a célra, melyet az egyház a társadalmi és szellemi rend eszközeivel kíván elérni. Ha összehasonlítuk egyház és az állam követeléseit az emberek érdekében, például az Egyesült Államokban, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezek azonosak. Valamennyiüknek az a célja, hogy elérjék a »létfeltételek javulását«. A primitív egyház a görögök és rómaiak pogány etikája ellen harcolt. Ma is készen állunk a harcra a modern civilizációban megmaradt régenti elemek ellen. Nagyobb méltányosságot kell teremtenünk a gazdasági és szociális kapcsolatokban és az emberi közösség elemeinek életviszonyai között egyensúlyt kell teremtenünk. Elismerjük az egyénnek azt a jogát, hogy igyekezzék helyzetét javítani, érdekeit istápolni és pályafutását az életben biztosítani, de csak addig, ameddig ezzel nem okoz kárt felebarátainak. Ugyanakkor azonban kollektív munkára is felszólítjuk az embereket, ami teljes összhangban van a kereszténység tanításával. Az új nemzedék hajlandó felajánlani segítségét. Lehet, hogy még nem készült fel annyira a különböző vallások parancsainak követésére, mint az előző generáció, de őszintén hiszem, hogy a különböző vallások számíthatnak erre a nemzedékre és sokkal erősebb támaszát találják benne a szociális helyzet megjavításának, mint ahogy azt az előző nemzedék általában hinné. A fiatalság nem tud belenyugodni abba a botrányos állapotba, hogy beérkezett emberek csakis a saját hasznukkal törődnek és e cél elérésére nem kímélik mások pénzét sem. Azt sem tűrheti, hogy a kormányt bolonddá tartják ezek az emberek, akiknek kárhozatos tevékenysége sérti a törvény szelemét, ahelyett, hogy azt betű szerint betartaná. Az új generáció cselekvést akar, olyan cselekvést, melyet egy kollektív kormány irány . Az egyének nevelése útján és amely véget fog vetni ezeknek az állapotoknak. Az új generáció nem elégszik meg a szavakkal, amikor arról van szó, hogy harcolni kell a kollektív gyilkosság aljas formája, a lincselés ellen, mely ismét kezd feltűnni. Jól tudjuk, hogy a lincselés gyilkosság és kiáltó megszegése annak a parancsolatnak, amely azt mondja: »Ne ölj!« Minden körülmények között feltétlenül megbocsáthatatlan az, ha valaki tűri a lincsrendszert-De kezd már kifejlődni az új Amerika. Olyan kormányra van szüksége, mely elég erős ahoz.