Pesti Napló, 1936. május (87. évfolyam, 100–125. szám)
1936-05-01 / 100. szám
JjjjJ Péntek PESTI NAPLÓ 1936 május 1 silókra vonatkozó statisztikákat és pzáriiítábokat nem lehet egyszerűen az enefrité!' !ftá-al igénytelenebb olaszokra ráhúzni. Láttuk, hogy épültek vad vidékeken utak szinte szempillantások alatt. Katonák építették őket, egyik kezükben ásóval, a másikban puskával! Láttuk, mint nőttek ki épületek, falvak, egész városok napokon belül az évszázadok óta elhanyagolt, fejlődésképtelen Abesszíniában. Láttuk, hogyan varázsoltak elő vizet a műszaki csapatok ott, ahol ezelőtt víznek és kutaknak nyoma sem volt! Ha tíz nyugodt évet adnak Olaszországnak: Abesszínia lesz a legrendezettebb, legcivilizáltabb afrikai gyarmat, a Csád-tó vonalától délre. Nem lesz gyerekjáték, az bizonyos! De meglesz! És ha a mezőgazdaságilag kihasználható területeken felül csakugyan van vas, ezüst, arany és kőolaj, akkor pár évtizeden belül egész Afrika legszebb országa lesz olasz Abesszínia. Olasz igénytelenség, szorgalom, kitartás kell ehhez és némi támogatás. Amelyben előreláthatólag nem lesz hiány. 6. Mindehhez azonban pénz is kell ! Kétségtelen! De ha Abesszíniában van olaj Vrgy egyéb értékes ásványi termék, annak kiaknázásához tőkét keresni felesleges. Hiszen ne felejtsük el hogy egyedül sikert,ezen kőolajfúrásra, az utolsó 7 ú év átlagát számítva, évente 200 millió dollárt fordítottak és a világ összes kőolaj vállalkozásaiba fektetett 100 milliárd dollárnyi tőke áhítozva keres újabb terjeszkedési lehetőségeket. De ugyanez a helyzet a többi nyersanyagnál is. Az ország mezőgazdasági kihasználásához szükséges tőkék egy részét a győzelmes háború után közkölcsönökből és magánvállalkozások befektetéseiből bizonyosan fedezni lehet majd! Tudjuk jól: nem könnyen! Hiszen Olaszország krónikus tőkeszegénységben szenved. De ahogy eddig megtalálták a legkülönbözőbb közmunkák és vállalkozások pénzelésének módját, meg fogják találni ezután is! Az abesszin háború az olasz népre mindenképpen súlyos terheket rótt, véresen komoly áldozatokkal járt. A terheket elviselték,, az áldozatokat megíiták. •• " " " •• I .'!' Uj szereposztás Irta: Bródy Lili — 6, Macska, — szóltam vendégemhez örvendezve a Szelei tavaszi napon - lám, ez kedves, hogy meglátogat, dacára a rossz időnek. MSg egész zöldvendéglőnek éreztem magam,.. mondtam szellemesen— a rossz idő árt a forgalomnak. — fia, kedvesem, — Szólt Macska Éénke, kívéró anyai, barátnőm, fölényesett — én, kedvesem^ a magam' részéről. Szeretem rOSSz időben a tökivendéglőket." Olyankor ugyanis az ember valóban nem találkozhatik ott senkivel, Csak akivel éppen odamegy, •— mondta elegáns " vígjátéki színésznőmodorában, mint egy végszót és rámtekintett. — Lássa, Macska, — mondtam csüggedten — ezt irigylem magától. Ezt a friss "vígjátéki hangot, ahogy társalgása mindig a jelenben marad és nem szorítkozik régebben kitalált elméletek újbóli leszögezésére erőszakolt képzettársításokkal, mint például élt, — mondtam röstelkedve. — Téved, — szólt Macska és rágyújtott — éppen ezért jöttem, ha tudni akarja. Tudniillik nekem is van egy elméletem, — szólt és elpirult. — Ó, — mondtam felvidulva — elmélete van, Macska? Bizonyára valami szép tavaszi elmélete van, oldalt plisszírozva, két valódi könnycseppet a dekoltázsban? Mesélje, Macska, — mondtam lelkesen. — Ugyan kérem, — szólt Macska elutasítón — hagyja ezt a hülye modorát. Utálatos, amikor szellemi fölénybe esik velem szemben, aki éppen elégszer adtam magának leckét az életből. — Ez igaz, — szóltam elismerőn — ami igaz, az igaz, Macska, az ember néha a más kárán tanul. Én azonban a más hasznán tanultam ebben az esetben, — szóltam udvariasan — már amennyit persze tudtam tanulni, az élethez való igen csekély tehetségem miatt. — Hagyjuk ezt, — mondta Macska tapintatosan — hagyjuk ezt. Inkább beszél ijtuk az Új szereposztásról, elméletemről, hogy finom legyek. A dolog ma jutott az eszembe, hogy a kávéház ablakában megláttam barátnőjét, Maeót, egy fiúval. — Az nem »egy fiú« volt, — mondtam helyesbítőn — az Bála volt. — Téved. — szólt Macska diadallal —• az egy fiú volt. Még magasabb volt, mint Béla, még göndörebb volt, mint Béla, még vékonyabb szájú volt, mint Béla. ravhlen nem Bála volt. —• TW. ? kérdeztem gyanakodva. — tissy — mondta Macska — úgy bizony. Marcó új. fiúval ült-« régi kávéházban, de ez még nem lett volna elég elméletemhez. Ez csakk kirobbantotta elméletemet, amely már hosszú évek óta forr bennem, mondhatnám érlelődik. Talán akkor kezdődött, amikor Böske másodszor férjhezment és Karcsihoz ment, akinek első felesége, Klári, mint tudja, legjobb barátnőm volt. — Böske is legjobb barátnője volt, Macskám, — mondtam szelíden. — Hiszen éppen ez az, — szólt Macska — éppen itt kezdődik a dolog. Akkor kezdtem észrevenni, fiam, hogy ebben a szép, nagy, mozgalmas és drága színházban, amelynél immár évtizedek óta szerződtetve vagyunk s amelyet Budapestnek hívnak, valami végtelepbe nyúló folytatólagos előadást játszunk mindnyájan, mégpedigigen változó és folyton megújuló szereposztásban játszszuk ezt. Valami van itt..., hogy is mondjam csak? Találkozom tegyük fel Elemérrel, aki bemutatja új hitvesét s egyszerre eszembe jut, hogy ez a nő volt az, akiről öt évvel ezelőtt Feri beszélt nekem valamit, titoktartás mellett és némi lelkifurdalással. A hölgyet tehát Ferihez fűzték bizonyos szálak s ezek a szálak most továbbhúzódnak... talán itt kezdődik az elméletem. -r- Figyeljen csak, — folytatta Macska némi töprengés után — gyerünk tovább. Ismerős hölgy bemutatja férjét, nevezzük Aladárnak. Aladár neve homályos emlékeket ébreszt bennem, míg végre eszembe jut, hogy Aladár volt az, akiről Böske beszélt nekem sokat öt-hat évvel ezelőtt, szintén titoktartás mellett, de némi bosszúálló ízzel. A szálak összekuszálódnak. Egyik ismerős hölgytől levelet kapok, a levélben előfordul egy jelző, amelynek eredeti és mégis ismerős zamata feltűnik... és feltűnik mögötte lassanként emlékezetemben egy ismerős úr, akit e furcsa jelző használatával szoktunk barátságosan utánozni. Eszembe jut egy beszélgetés ezzel az úrral három évvel ezelőtt, amikor erről a hölgyről beszélt, nem éppen hódolattal. Most megjelenik egy másik úr, aki ugyanerről a hölgyről az új tavasz enyhe bódulatában igen nagy hódolattal beszél, — új, darab kezdődik, változott a szereposztás. Várjon csak... nekem szeretnek titkokat mesélni az emberek, főleg kezdeti és befejező szakokban s így Újabban kem különböző megvilágításban kapom meg ugyanazon hölgyek és urak küllemét és jellemét. A szálak annyira összebonyolódnak, hogy már nem merek név nélkül elmondani történeteket, mert valaki mindig akad, aki ráismer a történet névtelen szereplőire, esetleg saját magára s ez kínos. Most különös állapot következik. Kezdek úgy nézni a nőkre és a férfiakra, mintha mindnyájan színészek lennének, akik a hosszú praxis alatt végig játszották a darab valamennyi szerepét és minden szerepet más partnerrel játszottak végig. — hsszen ,nem a színész személye volt a lényeges, hanem a szerep, amelyre az ő szerepüknek szilk-s sérje volt. Tegyük fel, hogy Macó még egy ideig is meg akar maradni a ajva szerepkörben, tehát új partnerre van szüksége, mert a régi kidőlt, ma darabban férj-szerepet kapott, vagy érvényesülése érdekében más partnerrel próbálkozik, — és Macó megkereste magának ugyanazt a »zsánert«, mint Itela volt, új szereposztásban játssza tovább a darabot, a szőkével, a magassal, a vékonyszájúval a régi kávéház ablakában. ... — Na és mit akar ezzel mondani, Macska? —• kérdeztem feszülten. — Amit mondani akarok."— mondta Macska és szokatlanul merengő lett — amit mondani akarok és amit fájlalok a dologban, hogyszínházunkban kissé felületesen mennek a dolgok. Partnereink és kollégáink mostanában éppen a gyakori új szereposztások miatt kezdik megszokni, hogy a nőben és férfiban csak a »zsánert« lássák, a sémát, a típust, tehát tulajdonképpen azokat a felületes exteriőrbeli és jellemi analógiákat, amelyek bizonyos embercsoportokat igen lazán jellemeznek. Megszállott szerepkörre keresnek színészt és nem a meglévő színészek keresnek új kifejezési lehetőségeket, folytatva és befejezve velük a darabot, a sorsukat. Az állandó partner műfaja bizonyos társadalmi osztályokban kihalóban van, talán éppen azért, mert hölgyeink és uraink öt- vagy tízévenként új hölgy vagy új úr karján, belülről húszévesre fiatalodva, mindig újra akarják kezdeni az életet, amely époly erőszakoltnak, művészietlennek, sőt műfajon belül maradva, élettelennek tartja az ilyesmit, miint mi a tucatfilmeken azokat a naivákat és amorozókat, akik húsz év óta minden olcsó filmben ugyanazt játsszák el nekünk. Mert azt a parányi láthatatlan valamit, ami csak én vagyok, ami csak maga, ami esetleg csak az én Miksám, életem hű társa közel huszonöt esztendeje, azt a semmiséget és mégis mindent, ami ép olyan leírhatatlan, mint Mona Lisa mosolyának titka, mint a kilencedik szimfónia varázsának rejtélye, ami átmenthetetlen a szavakba, amit talán csak érezni vagy szagolni Joliet, ami már nem Miksám »zsánere«, hanem ami csak Miksám, különbözve zsánerétől, ha ezt megismerte és megszokta az ember, amihez évtizedek együttléte kell, kissé finnyás lesz az új szereposztások iránt. Mi ez a titok? Nem tudnám elmondani magának. Talán egyes öreg házaspárok tudják, az állatok közül talán a hattyú tudja, aki oly soká is él és még hozzá egynejűségben, bármily különös is ez napjainkban. — Különös, — szóltam meglepődve — különös ez a hang magától, Macska. Mi történt magával, hogy Macska létére így beszél? Még hozzá Miksájáról — tettem hozzá meghatottan és csodálkozón. — Ó, semmi. — mondta Macska és felvette a kalapját — ez csak egy megfigyelés volt, mondhatnám alkonyati megfigyelés. Szívesen látom a jövő héten ezüstlakodalmunk alkalmával rendezendő szűkkörű vacsorámon, — mondta szívélyesen és eltávozott. De mindezt egy magasabbrendű cél és egy jobb jövő érdekében. Az olasz lobogó már Abesszínia szívében leng és ez a nép, amely egy kis benszülött réteg hatalmát megtörve az eddig elnyomott és kizsarolt tömegeknek a civilizációt, kultúrát, és emberiességet hozza, tudni fogja a módját annak, hogy a megnyert háború után ne veszítse el a békét! A kereszténypárt nem fogadja el a költségvetést, a Wolff-csoport — igen Folytatják a tárgyalásokat a középpártról (Saját tudósítónktól.) A kereszténypárt csütörtökön folytatta, kedden megkezdett pártértekezletét, amelyet két nappal ezelőtt azért szakítottak félbe, mert az országos szervezkedés nagy vitát provokált és élesen mutatkoztak a Zichy— Ernszt-csoport és a Wolff-csoport között fennálló ellentétek az ellenzékiség-kormánytámogatás kérdésében. Az értekezleten többen felszólaltak, a vidéki képviselők kivétel nélkül ellenzéki véleményeket hangoztattak a költségvetés témájánál. Zichy János is a kormány ellen nyilatkozott. Gaal Gastonhozhasonlóan úgy vélekedik a költségvetésről, hogy annak megszavazása nem a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdése, mégse tudja megszavazni a büdsét és természetesen nem fogja megszavazni a felhatalmazási javaslatot sem. Wolff ellenkező nézeteket hangoztatott. A pártértekezleten végül a következő határozatot fogadták el: »A párt ellenzéki álláspontjának megfelelően sem a költségvetést, sem a felhatalmazási javaslatot nem fogadja el, de tudomásul veszi egyesek felfogását, hogy a költségvetés megszavazása nem bizalmi kérdés«. Ez a határozat a gyakorlatban annyit jelent, hogy a Wolff csoport tagjai meg fogják szavazni a költségvetést. A költségvetési vitában elhangzó kereszténypárti »igen« szavazatok választ adnak arra a kérdésre, hogy hány ember marad Wolff Károly mellett, ha a legitimista oldalról és a kereszténypárt ellenzéki csoportjából folytatott egyesüléi tárgyalások sikerrel járnak és megalakul az új középpárt. Az új pártalakulásra vonatkozó tanácskozások csütörtökön este is folytatódtak a képviselőházban.Ezzel kapcsolatban az egyik legitimista politikus a következőket mondotta nekünk: — A kereszténypárt kénytelen megújítani a gyökereit az ország közvéleményében, mert bebizonyosodott, hogy a szervezetlenség és kezdetleges szervezettség állapota nem alkalmas nép és politikusok skotos fe'apfllciptárnak biztosítására. Agitációtkell kezdeniök, ebben azonban Wolff Károlyék nem vehetnek részt, mert nem lehetnek kormánypártiak a fővárosi politikában és ellenzékiek vidéken. A vidéki agitációban tehertétel a kormánypárti gondolkozású frakció léte és természetes lépés lesz, ha a két csoport békésen külön utakra indul. A legitimista mozgalomnak nem használt, hogy Qriger túlságosan élesen exponált személye miatt erősen ellenzéki színezetet kapott. Mi nem akarunk kormánypárti legitimizmust csinálni, de ellenzékit sem. A legitimista mozgalom táborának nyitva kell állnia minden párt hívei számára. Ezért keresünk most elhelyezkedést középen és még ilyen elhelyezkedés mellett sem akarjuk pártpolitikai eszközzé tenni a legitimizmust. Ha sikerül megcsinálni az új egyesülést, annak programjába nézetünk szerint fel kell venni a sérthetetlen jogfolytonosság gondolatát, a pártnak azonban nem kell legitimista nevet viselnie. — A közhangulatot kedvezőnek látjuk egy mérsékelt ellenzéki irányzat képviseletében és minden erejével a tömegek szociális felemelésére törekvő a pártnak ii, akcióbalépésére és ezért folytatjuk tovább a tárgyalásainkat. Letartóztatták a román Vasgárda vezérét Bukarest április 30. A belügyminisztérium jelentése szerint Zelea Codreanut, a feloszlatott Vasgárda vezérét és Mihail Stelesti volt vasgárdista képviselőt éjjel elfogták és Galacra szállították. A