Pesti Napló, 1936. július (87. évfolyam, 148–174. szám)
1936-07-01 / 148. szám
Ma: Tudományos és Technikai Napló (Melléklet) akció mis (e) Budapest, 1936 87. évfolyam 148. szám Szerda, július 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a gályaudvarokon . 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL, VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon: 1-455-59-től 50-ig, 1-464-19-től 17-ig (sorozat) Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és könyvosztály VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztéség Bécsbeni L. Kohlmarkt 7. • A dunai államok ráérnek Irta: Friedrich István "Anglia és Franciaország ismét egymásra "találtak. Teljes az angol-francia megegyezés.Az összes aktuális problémák tekintetében megállapodtak, hogy mi az álláspontjuk és mi a teendőjük. Csak a Duna-medence kivétel. Erre vonatkozólag — hír szerint — úgy határoztak, hogy nem tesznek különösebb lépéseket. Szóval, a dunai államok várjanak. A középeurópai probléma ráér. Az angol-francia új entente cordiale-ból minket magyarokat ez érdekel a legjobban. Ismét megtanulhatjuk, hogy a nyugati nagyhatalmaknak annyi más gondjuk van, hogy nemigen érnek rá Közép-Európa speciális bajaival törődni. Hogy a Duna-medence problémáit sohasem fogják Londonban, Párizsban vagy Genfben megoldani, hanem egyedül és kizárólag Közép-Európa fővárosaiban. Megint bebizonyosodott, hogy azok a jól informált magándiplomaták és külpolitikai Konrádok, akik mindig jobban tudják, hogy mire készül Anglia és mit akar Franciaország, mint maguk az ottani kormányok, menynyire tévednek, amikor folyton azt magyarázzák nekünk, hogy a nyugati nagyhatalmak egy szép napon majd kettévágnak minden alkalmatlankodó gordiusi csomót. Hát íme, nemcsak hogy nem vágnak ketté semmiféle gordiusi csomókat, hanem a be nem avatkozás álláspontjára helyezkednek és egyáltalában nem veszik figyelembe az innen odaadresszált jótanácsokat és kioktatásokat atekintetben, hogy mi az ő érdekük és feladatuk. A nyugati nagyhatalmak azon az állásponton vannak, hogy Közép-Európa problémáit oldják meg maguk az érdekelt népek. És ezt az álláspontot én nem is tudom helyteleníteni, mert hiszen ennek az ellenkezője azt jelentené, hogy a Duna-medence a nagyhatalmak sakktáblája lesz, amelyen a középeurópai népeket ide-oda tologatják úgy, ahogy azt egyes nagyhatalmi érdekek éppen követelik. Ha a Duna-medence népei egy modus vivendiben tudnának egymással megállapodni, akkor az összes középeurópai államok teljesen függetleníthetnék magukat az egyes nagyhatalmaktól és távol tarthatnák magukat minden esetleges konflagrációtól. Attól a szerencsétlenségtől, amelyet mostanában egyre nyíltabban és hangosabban mint új világháborút emlegetnek. Tudom, hogy nagyon nehéz a mai ideges atmoszférában erről a témáról tisztán a hideg ész szempontjából beszélni. Szinte anakronisztikusaknak látszanak ma az ilyen fejtegetések, amikor szomszédságunkban vezérkari konferenciákon beszélik meg a háborús veszedelmekre való tekintettel a katonai helyzetet és közös akciók vezérkari terveit dolgozzák ki. Amikor nyakig benne vagyunk a fegyverkezés őrületes versenyében és a felelős államférfiak úgy beszélnek az eljövendő háborúról, mintha az már nem is volna kikerülhető. Ott tartunk, hogy ahelyett hogy a Dunamedence gazdaságpolitikusai egymásután következő konferenciákon szünet nélkül azon törnék a fejüket, hogy miképpen lehetne az itteni népek gazdasági prosperitását elősegíteni és életszínvonalikat emelni, katonai erődítmények kínai falait húzzák fel a határokon, amelyekről még nem is olyan régen Titulescu román külügyminiszter azt gondolta, hogy belátható időn belül spiritualizálhatók lesznek. Közép-Európa államférfiait is sodorja magával a háborús pszichózis árja, ahelyett , hogy éppen a háborús veszedelem eliminálására koncentrálnák minden erejüket. Felkészülnek a háborúra, és elhanyagolják a másik nagy feladatot: a béke mindenáron való biztosítását. Mihez kell nagyobb bátorság? Úszni mint a fatuskó a háborús áradattal ismeretlen és előre nem látható katasztrófák felé vagy odaállani a háború fúriái elé és megkísérelni azokat útjukban megállítani. A háború pusztítás, rombolás, tehát destrukció útján próbálja a problémákat megoldani. Ezzel ellentétben a jobb politikai atmoszféra keletkezését elősegítő gazdaságpolitika konstruktív szellemben akarja a népek sorsát irányítani. Lehet, hogy a háború, mint a legszörnyűségesebb destrukció egyeseknek sikereket és előnyöket is hozhat, ha az óriási áldozatok figyelembevételével ilyenekről egyáltalában beszélni lehet. A békét biztosítani igyekvő konstruktív külpolitikai vonalvezetés ellenben semmiféle veszélyeket nem rejt magában, hanem csak javulást hozhat az érdekelt népek prosperitása terén. Azután mi idősebbek, akik már átvergődtünk egy nagy háborún, nagyon jól tudjuk, hogy könnyebb a háború előtt szavakkal legénykedni, mint a háború folyamán helytállani. Azt is tudjuk, hogy a háború vége felé vagy annak befejezése után sok mindenféle egészen másként alakul ki, mint ahogy azt a hatalmon levők tervezték. _ Ne lessük csak azt, hogy a világ sorsát dirigáló nagyhatalmak hogyan taktikáznak egymással és egymás ellen. Ne fogjon el bennünket annyira, az alacsonyabbrendűség érzete, hogy magunk eltökéltségétől semmit se várunk, saját nekigyűrkőzésünk sikerében nem bízunk. Ne nyugodjunk abba bele, hogy Közép-Európa népei csak a nagyhatalmak függvényei. Hogy sorsuk csak attól függ, hogy melyik patrónushoz tudják magukat odafűzni. De a Duna-medence népeinek azt se szabad elfelejteniük, hogy az egymással civakodó patrónusok érdekei egyik napról a másikra teljesen megváltozhatnak, ahogy azt a legutóbbi hónapokban több ízben tapasztalhattuk. És akkor a hűséget ígért patrónusból egy csapásra könnyen semleges fél vagy esetleg ellenfél is lehet. Közép-Európában a geopolitikai adottságok egy dunamedencei szolidaritást táplálnak, amely azt diktálja, hogy Közép-Európa legelsősorban a középeurópaiaké. Tehát az ezen a területen felbukkanó problémákat maguknak a dunai népeknek kell megoldaniuk külső segítség nélkül. De ezt diktálja a józan ész is, mert a külső segítség a végén mégis csak be szokta nyújtani saját számláját is. A világtörténelem legalább ezt mutatja. Ne a háború lehetőségével foglalkozzanak tehát Közép-Európában, hanem a dunavölgyi szolidaritásból kiindulva, a konstruktív gondolat jegyében keressék a népek először azt, ami összefűzi őket, ami közös érdekük. Ha tehát a nyugati hatalmak Közép-Európában semmit se akarnak tenni, akkor most már igazán itt az ideje, hogy az a munka, amely a Schuschnieg—Hodzsa-féle osztrák-csehszlovák tárgyalásokkal megkezdődött és amelyről a költségvetési vita folyamán Kánya külügyminiszterünk is annyi, megértéssel szólott, ismét felkaroltassék az összes középeurópai népek érdekében. Hogy azóta megint más szelek fújdogálnak, hogy időközben egyéb légköri változások is bekövetkeztek, azt én is tudom, de elvégre az akaratnak és célnak kell irányítania a külpolitikát, nepi finálju a széljárásoknak. Botrány és dulakodás a Népszövetség közgyűlésén a négus felszólalása alkalmából Olasz újságírók kifütyülték a volt abesszin uralkodót Rendőrök vezették ki a tüntetőket — Dulakodás a karzaton — Ellentüntetés Genfben a négus mellett Teljes angol-francia egységfront a külpolitikában Rendkívüli felháborodást keltett Rómában a négus genfi szereplése Genf. június 30. (A Pesti Napló kiküldött munkatársának telefon jelentése.) A" Népszövetség tizenhatéves fennállása óta olyan izgalmas ülés, mint a ma délutáni, még sohasem volt. Az ülés izgalmai annál meglepőbbek és annál intenzívebbek voltak, mert a Népszövetség közgyűlésének laai megnyitó ülése tudvalevőleg csak formalitásnak volt szánva és úgy tervezték, hogy nem lesz egyéb tárgyalási pont, mint a közgyűlés új elnökének megválasztása és Argentína képviselőjének felszólalása. De a Népszövetség úgynevezett bürója, amely a közgyűlés napirendjét megállapítja, ma délutáni ülésén — amely közvetlenül megelőzte a Népszövetség közgyűlésének mai megnyitását — másképpen határozott. Vita a négus ünnepélyes fogantatásáról Az ülésen Arend főtitkár terjesztette elő a Népszövetség vezetőségének azt az álláspontját, hogy a közgyűlés mai megnyitásán ne történjék egyéb, mint az elnök megválasztása és Argentína képviselőjének felszólalása, aki beszédében meg fogja indokolni azt, hogy országa miért hívta egybe a Népszövetség közgyűlését. Ugyanakkor Aveno bejelentette, hogy »Hailé Szelasszié, Abesszínia Genfben időző császára a Népszövetség mai ülésén fel akar szólalni«. Velics László* Magyarországnak a Népszövetségnél akkreditált