Pesti Napló, 1937. január (88. évfolyam, 1–25. szám)
1937-01-01 / 1. szám
2 Péntek PESTI NAPLÓ 1937 január 1 " lCumMi.ok & Váci uccában sem drágább Cfi elsőrangú kiszolgálás pontos service, előnyös csere. — „Koncertnél 9V., Váci u. 23 ' , , KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET. , IV., Ferencieklen A fenti készüléket, de az összes típusokat is készséggel Bemutatja lakásán Lengyel rárni VI., Teréz körút 38. Részlet - Csere Tel. 1-16,-39 Vidéki történet RÓZSAKERT Irta: BABITS MIHÁLY Franci ijedten tiltakozott, ügyetlenül mentegetőzött — Nagyon kedvesnek kell lennie hozzám, ha ki akar engesztelni, — mondta Irén. — Igazán nem fél a ragálytól? Az influenza akkortájban jött divatba, az orvosok csupa bacillussal fenyegetőztek. De Franci világnézete a lovagiasság alapján állott, mely hölgyek jelenlétében halálmegvető bátorságot ír elő. — Énrajtam nem fog semmiféle ragály. — Akkor üljön ide az ágyam szélére. Közelebb, Francika! — Irén beljebb húzódott, helyet csinált. Franci nem sokat ült még szép lányok ágyaszélén, noha életének ezt a mínuszát világért sem árulta volna el például patikusbarátja, Oszoly Pista előtt. De oly elfogódottan helyezte sovány hátsó részét a kiálló keretdeszkára, mintha csak a fehér lepedő szüzességét óvná a csíkos nadrágszövet érintésétől. — Mama azonnal jön: egy kicsit rendbeszedi magát. — kezdte a társalgást Irén. — Mióta én nyavalyáskodom,minden házidolog őrá hárul, pedig ő is beteg szegény. Mit csinál »kismama«? De abban a pillanatban Franci megcsúszott a politúros deszkán. A csíkos nadrág lepottyant a szűz lepedőre. Franci támaszt keresve a vánkoshoz kapott. A vánkos behuppant. S mintha egy kis egér surrant volna ki alóla! Egy kis tükör yp£í, amit Irén ott rejtengetett és egy púderes doboz. Franci utánakapott, meglökte a dobozt, a doboz legurult a padlóra s szétnyílt a szőnyegen. Ki Jesszus, mit szól a márim! — sikoltott Irén és már nevetett. — Ne, hirgyye azért, hogy én derűre-borúra púderezem magam. Csak a lázhólyagokat akartam elleplezni.".. — Végtelenül restellem... — dadogta Franci. Elvörösödött, fölugrott, most négykézláb állott a szőnyegen. Kétségbeesett, kísérleteket tett a kihullt arcport a tenyerével összekaparni. — Hagyja csak, Francisa! Maga neffi tehet semmiről. Üljön vissza, de kényelmesebben. Így ni! Ne legyen már olyan ügyetlen. Úgy látszik, mégiscsak fél a ragálytól. Nem merne megcsókolni! Nevetett. — Ültünk mi már egymáshoz közelebb is, nem igazi . Franci most már benn ült mélyen az ágy közepén, s mint egy puha öblöt, érezte maga körül a paplanba burkolt Irént. A lány hatalmába kerítette az egyik kezét, s fesztelenül játszott ujjaival. Sőt odanyomta a tenyerét a meleg melle fölé. — Hallgassa csak, milyen gyorsan ver a szívem. Meleg is vagyok. Meg kellene mérni, nincs-e megint lázam? S a nagy férfikezet, guűit valami hőmérőt, becsúsztatta a csipkés hálóing alá. Ezalatt Francinak folyton úgy tűnt föl, hogy kifelé figyel, a szomszéd helyiségből hallatszó neszekre. — Bármely pillanatban benyithat a mama, — gondolta. S ő maga is az ajtó felé tekintgetett, a szoba stílustalan bútoregyvelegén át, mely nem volt se háló, se »fehér lányszoba«, egy sötét ebédlőasztal állt benne, székekkel, s a sarokban az ágy. Franci az egész helyzetben valami feszélyező hamisságot érzett Mintha egyikük sem gondolna arra, amittesz "vágy . kész"Sl. ők éppen úgy hazudtak, mint, a szoba. Látszatra most körülbelül úgy viselkedtek, mint, rendszerint este " a"' filagóriában, összebújva " szerelmesek módján. S köbben közömbös a témákról csevegve, mintha csak futó ismerősök volnának. Francinak ecsetelni kellett az utóbbi ramsli-napok eseménydús fordulatait. Irén úgy tett, mintha ez szenvedélyesen érdekelné. De szív szerint ezúttal még azok a játékok sem érdekelték egyiküket sem, amiket Irén a Franci kezével folytatott. Szerelmes összebújás és közömbös társalgás: mindkettő csak szerep volt. Egyforma hazugság. Irén azonban eltökélten vitte mind a két szerepet. S egyszerre, mint aki nem bír már szenvedélyével, hirtelen fölnyúlt, eleresztette a Franci kezét, és mezítlen, sovány karjaival belecsimpaszkodott a nyakába. Fölhúzódzkodott és éhesen csókolta az arcát, ahogy csak a sovány, madárszemű lányok tudnak csókolni. Franci alig tudta, hogyan védekezzen a különös vihar ellen. S hogy megdöbbenése teljes legyen, ebben a pillanatban nyikorgott az ajtó, és benyitott az Irén mamája. Franci ösztönszerűleg, egy reflexmozdulattal ki akarta szabadítani magát az első kilincsrezzenésre. De a sovány, meleg karok erővel lefogták. Irén nem engedte el! Irén egy csöppet sem látszott zavarba jönni. Irén nem ijedt meg. Irén csak annál erősebben szorította. Lógott a nyakáról. S teljes nyugalommal nézettföl a mama szemébe. — Mama úgyis tud mindent... mama, bemutatom a vőlegényemet! Most végre eleresztette a nyakát. Csuklón fogta a balkezét, s úgy nyújtotta át, diadalmas mosollyal, a mamának, mintha valami születésnapi ajándékot prezentálna, vagy egy jól megcsinált házifeladatot mutatna be. (Folytatása következike) nyérben. És az Istenben, aki minden falat kenyérben jelen van. Szilveszteri boros mámor és az újévi ropogós malac, amely a népmese áhítatos naivitásával jelképezi a jólétet, mindezek a mókák és formaságok — a lélekismerő tudja — alapjában nagy és mély megrendültséget akarnak leplezni. Minden holnapon, háromszázhatvanöt holnapon, a titok félelmes fensége. Lépjünk elébe hittel! Próbáljunk jó emberek és jó magyarok lenni, mindenki a maga posztján, kicsiny életbirodalmában, sorsának átélt hivatottságában. Úgy még sosem volt, hogy sehogy sem lett volna. Tavaly nem minden volt jól, de lehetett volna rosszabbul is. Idén* Jobb lesz, mert akarjuk, hogy jobb legyen. És felnézünk a szilveszteri égre, nem a középkori asztrológus babonás horoszkópszerkesztő reszketésével, de felnézünk, hogy megkeresésük a gyémántfényű csillagokat. Megkeressük őket, mert — tudósul és józanul így tudjuk — vannak. Nem hulltak le a csillagok. Gróf Bethlen István a német revízióelenes támadásokról, a kisebbségi kérdésről és a magyar belpolitika feladatairól (Saját tudósítónktól.) Gróf Bethlen István a 8 órai Ujságban egy interjú keretében válaszolt a német revízióellenes támadásokra. Mindenekelőtt megállapítja, hogy külpolitikai helyzetünk az utolsó év során javult. Aggasztó azonban, hogy kisebbségeinkkel szemben a helyzet az utódállamokban távolról sem kielégítő. — Most, amikor Románia a kisebbségi szerződésben vállalt kötelezettségeit mind nyíltabban és embertelenebbül szegi meg, — mondotta Bethlen — azokhoz a nagyhatalmakhoz kell elsősorban apellálnunk, amelyek Trianonban szomszédaink túlzott területszerzésének ellensúlyozására a kisebbségi szerződés megkötését és a népszövetségi alkotmány 19. paragrafusának beiktatását követelték. Az ő kötelességük a megbillent egyensúly helyreállítása. Ha ez a lépés eredménytelen, utolsó kísérletképpen a Népszövetséghez kell fordulnunk, s talán a Népszövetség tudatára ébred annak, hogy a béke fenntartásának egyik kardinális követelménye, hogy ne lehessenek Európában rabszolgasorban sínylődő és a többség kényekedvének kiszolgáltatott kisebbségek. El kell tökélve lennünk, hogy ezt a harcot teljes erővel folytatjuk le és utolsó konzekvenciáit is levonjuk. A Németországban elhangzott sajtótámadóközül Bethlen csak Rosenbergnek, a nemzeti Szocialista párt külügyi vezetőjének cikkét tartja fontosnak. Véleménye szerint a cikk tartalma és a hivatalos német álláspont között különbség van. Ami Rosenberg állításait illeti, a magyar közvélemény nem vállalhatja azt a vádat, amely szerint Magyarország Németországot túlzott religiós követelése terén masi váltás apostoliként ismeretné kihasználni. Rosenborg :Magyarországtól a revízió kérdésében önmérsékletet vár, márpedig Németország tulajdoniüvetelései - tette1111 semmi esetre sem járt el túlzott önmérséklettel. Megállapítja Bethlop, hogy mikor Németország az osztrákAnschlugst erőszakolta, Magyarország a legnagyobb önmérsékletet tanúsította ,és egy lépst sem tett el kísérlet ellen. de a legnagyobb önmérsékletet tanúsította Magyarország a revíziós követelések terén is. — Tudja-e Rosenberg úr egyáltalában, — kérdezi Bethlen , miből állnak a mi revíziós követeléseink? A magyar kormány mindössze igazságosabb rendezést kíván a béke érdekében. Azzal a szemrehányással, hogy követeléseink túlzottak, belátó angol részről sohasem találkoztam, s itt csodálkoznom kell, hogy a velünk sorsközösségben élő nemzet fiának ajkáról kell ilyen váddal találkoznunk. Fáj a magyar közvéleménynek, hogy akkor, amikor a legcsekélyebb indokot sem, adta, olyan rendreutasításban részesüljön, amelyre senkit a világon nem tartok hivatottnak, legkevésbé német embert. Azt hiszem, nekem, aki németbarát voltam és vagyok, nem veszi rossznéven a német közvélemény, hogy ezt őszintén megmondom s hiszem, hogy a hivatalos Németország másképpen gondolkozik, mint Rosenberg úr. Ezután Bethlen a magyar belpolitikáról beszélt és megálapította, hogy a Darányi-kormány már is sok eredményt mutathat fel. Mindenekelőttalkotmányos állapotot teremtett saját pártjában, sikerült békés pártközi atmoszférát teremtenie, s hajlandó megtenni a szükséges lépéseket az égető alkotmányjogi reformok terén, s fokozatos egymásutánban likvidálja a kifogásolt múltat. Ezután Bethlen a haladó konzervatív keresztény politika, feladatait a következőkben foglalta össze: likvidálni kell a múltat, vissza kell vezetni a magyar körletet az alkotmányos tradíciók útjára. Meg kell oldani az alkotmányjogi reformokkat. Az eladósodott egzisztenciákat talpra kell állítani,"tenitorás "kella 'földhözsíitóttak terhelte 'munka: alkalmat kell teremteni a munkanélkülieknek és azegészságügyi, szociális, a betegség és öregségének való biztosítást most kel valósítani. — Sorsdöntő alkotmányjogi reformok előtt állunk, — fejezte be nyilatkozatát Bethlen — amelyeik alapjaiban rendíthetik meg a megmaradt csonka ország létét, de jól megoldja* viszont, egészségesebb fejlődés , útját, nyithatják mest.