Pesti Napló, 1937. június (88. évfolyam, 121–145. szám)
1937-06-01 / 121. szám
Budapest, 1937 88. évfolyam 121. szám Kedd, június 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér PESTI NAPLÓ AKI VÁRNI TUD... Egy képviselő beszámolótmondott — és ez már csak azért sem pusztán a képviselőnekés a választókerületnek ügye, mert a képviselő neve: gróf Bethlen István, beszéde pedig: fordulópontot jelenthet az egész politikai életben. Igazán »nagy beszéd« a kanizsai beszámoló, igazi Bethlen-beszéd. Nem egyszerűen a politika mestervívója kápráztat benne, egy államférfi beszélt itt, akiről el lehet mondani, amit a múlt századvégi francia konzervatív politikáról mondtak, hogy befolyása hatalom nélkül is nőttön nő. Itt van ez a beszéd minden külsőségével — jóformán az egész politikai világ odafigyelt. A szónoknak, ugye egyetlen »szervezete« nincs, egyszerű, pártonkívüli képviselő, mégis mindenki tudja, hogy amikor csak saját nevében beszél, akkor is közvéleményt fejez ki; hogy alait mond, annak nemcsak előzménye van, de következménye is. Ez a pártonkívüli képviselő a sorban is— az élen van és egyedül sem — izolált. Gróf Bethlen István felelős politikus az ellenzéken is és minden állásfoglalása: útirány. »Az a baráti kör rég szertefoszló, amelynek zengtem első énekem«, mondhatja Bethlen is a Faust előszavával. Minden megváltozott azóta, a politikai életben s valamelyest az egész világban is. Ami Bethlen miniszterelnöksége alatt szélbali jelszóként röpködött, ma nem kis ,részben áttelepedett a szélsőjobboldalra. És «sokan, akik Bethlenben »a legfeketébb reakciót« látták, míg hatalmon van, rájöttek arra, hogy ezt a »reakcionáriust« szívében, lelkében a magyar parlamentarizmus géniusza ihleti meg. Nem kellett hozzá három esztendő s mindem elfogulatlan ember számára itt volt a nagy ellenpróba — várjon Bethlen párturalmi törekvései veszélyeztették-e a demokráciát, avagy pedig azok a párturalmi törekvések, amelyekkel szemben Bethlen állt ki a demokrácia védelmére? Egy nagy író azt mondja, hogy a politikusnak egy elégtétele vajt: várni. Várni az idő múlását és az idő múlásával a jelszavak füstjének, gőzének szétoszlását a valóság felől. Ki emlékszik még arra a hangulatra, amelynek viharában Bethlen elvonult a hatalomról! Hogy megváltozott ez a hangulat ! Amikor Bethlen a Házban beszélt, jóformán az egész ellenzék, sőt jóformán a kormánypárt zöme mellette áll. Akkor jóformán senki sem volt kíváncsi szavára — ma közvéleményekben visszhangzik szinte minden szava. Mit tett ehhez Bethlen? Akár egy felesleges hangsúlyt is, — mármint egy olyan hangsúlyt, amelyben a felelős államférfi szava a »minden áron ellenzéki« politika tenorjába csap át! Nem, Bethlen István megmaradt annak, aki volt, maradt a mindig reformképes magyar szellem, akinek fantáziájában is reálpolitika van és akinek reálpolitikájában is szív dobog. Persze, hogy ezt vagy azt miért nem csinálta akkor? ... De Bethlen István is elmondhatja egy régi Bethlennel, aki kancellár volt Erdélyben, hogy »mi is tudtuk volna, hogy mit lett volna legjobb csinálni, de csak azt csináltuk, amit lehetett«. Azt, amit lehet. Ez a bethlenistváni reálpolitika alapja. A kormány élén épúgy, mint a pártonkívüli ellenzéki képviselő helyzetében. Bethlen István nem hajhászta a hatalom halmozását, amikor a kormányon volt , és messze elkerüli a népszerűség elvarázsolt erdejét az ellenzéken. Mi ez a nagykanizsai beszéd! Hadüzenet a kormánynak! Ellenkezőleg! Békeüzenet valamennyi pártnak. Szigorú és éles kritika az elmúlt rezsimről, amellett az igazi nemzeti egység, a magyar összefogás konkrét és meggyőző hirdetése. Bethlen csak elismeréssel szól Darányi Kálmán miniszterelnök politikájáról, amely nyugalmat vitt a légkörbe, mikor az már a forrpontig hevült. »Nyíltan megtagadott minden közösséget a diktatúrával, hitet tett nyíltan és őszintén az alkotmányosság mellett.« Bethlen rámutat arra, hogy még vannak csökevények a kormánypártban. Bizony Vannak. A Nép szélső jobbszárnya mintha ma is magával akarná ragadni a viharzónába — vagy viharsarokba az egész pártot. A láthatatlan front ez, a sokat emlegetett láthatatlan front. A kormánypárt belső helyzete nem egy kérdésben vár még tisztázásra, de Bethlen István tovább megy és rámutat arra, hogy általában az egész pártéletben tiszta helyzetet kell teremteni. Mondjuk meg min gjárt, hogy sokkal könnyebb a tiszta helyzetet megteremteni, mint fenntartani a mai pártpolitikai helyzetet. Mi a tisztázás feltétele! Bethlen szerint az, hogy »a polgári pártok egymással összefognak, mégpedig a jelenlegi kormány vezetése alatt«. Nem lehet egészséges helyzet, ha valamelyik párt egyensúlya az — ellentétein nyugszik. »Szét kell a pártokban válniok azoknak, akik demokratikus fejlődést alkotmányos nemzeti alapon hirdetnek, azoktól, akik parancsuralmat hirdetnek ,és a diktatúra mellett foglalnak állást.« Itt persze nehéz a konzekvenciákat levonni, mert ha a kérdés ilyen nyíltan felvetődik, senki sincs, aki azt mondja, hogy uraim, már engedjenek meg, de én a diktatúra híve vagyok. Ki emlékszik arra, hogy valaha is azt mondta volna bárki is magáról, hogy ő reakcionárius — ellenkezőleg,a legreakcionáriusabb emberek is azt mondták mindenhol, hogy ők az igazi, a jól értelmezett demokrácia igazi és lánglelkű bajnokai. Tovább megyünk. Nincs az a szélsőséges — szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali — politikus, aki azt ne mondaná, hogy: ugyan, miért volnék én szélsőséges! Bethlen világosan rámutat a különbségre — de rámutat arra is, hogy alapjában menynyire nincs ellentét a komoly polgári pártok közt. Amikor Bethlen István hatalomra került, leszámolt az akkori szélsőségekkel. Most is a szélsőségek ellen harcol, a jelszópolitika ellen, a jelszavak ámokfutása ellen, a jelszavak sötét szuggesztiója ellen. Politikájában a maagyar élet történelmi realitása lép ki: az import-, jelszavak import romantikája ellen. Önmagáról jóformán egy szót sem szólt a szónok. Nem is volt rá szükség. Mellette szólt a nagy tanú: az idő. Mellette szóltak a légkör, a viszonyok, a körülmények, a roppant figyelem, amelyben a kanizsai beszéd elhangzott. Mellette szól mindaz, amit szónoklattól és szónoktól a magyarság még vár. Mellette szól a kanizsai beszéd rendkívüli visszhangja. Ami ebből a beszédből beszámoló volt, az a nagykanizsai választóközönségnek szólt; ami benne programszerű gondolat, helyzetkritika, vélemény, állásfoglalás, az az egész magyar élet-ben gyümölcsöződik tovább. Ezt a beszédet nemcsak tartalmával kell mérni, hanem roppant hatásával is. S ebből a szempontból is esemény. SZERKESZTŐSÉGI és KIADÓ HIVATAL, VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon : 1-155-59-től SOiff, 1-484-10-től 17-ig (sorozat) Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és könyvoszályi VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztéség Bécsben II., Kohlmarkt 7. Német- és Olaszország visszavonta képviselőit a spanyol semlegességi bizottságból s nem vesz részt az ellenőrzésben Előzmények: Valenciai repülők bombázták a Deutschland páncéloshajót; 24 halott, 83 sebesült Megtorlásul Almeria kikötőjét bombázták német hadihajók; 19 halott, 55 sebesült Izgalmas diplomáciai tárgyalások a nagyhatalmak fővárosaiban A német hadihajók minden közeledő valenciai repülőgépet vagy hadihajót tüzeléssel vernek vissza Valencia, május 31. Szombaton délután a kormány két repülőgépe Ibizából kiindulva, 12 bombát dobott a Deutschland német hadihajóra. Négy bomba a hadihajó fedélzetén robbant fel, 21 matrózt megölt, e 23-at megsebesített- Hatvanan könnyebben megsebesültek. A valenciai kormány jelentése A valenciai kormány hivatalos jelentése a következőképpen szól: »Szombaton délután 51 órakor a kormánncsapatok két repülőgépe a Baleári-szigetek Irányában felderítő repülést végzett. Abban a pillanatban, amikor a gépek Ibiza felett elrepültek, az öbölben mintegy kétszáz méternyi távolságban horgonyzó hadihajó rálőtt a két repülőgépre, amely pedig sem a hajót, sem a várost nem támadta meg. A repülőgépek válaszképpen tizenkét bombát dobtak le, amelyek közül négy a hadihajó fedélzetén robbant fel.Mint ismeretes, — mondja ezután a kormány közleménye — az ellenőrzéssel megbízott, hajóknak a parttól legalább tíz mérföldnyi távolságban kell tartózkodniok. A német hadihajó azonban az ibizai öbölben egészen közel a parthoz horgonyzott. Egyébként a be nem avatkozási bizottság döntése értelmében e helyen a francia hajóraj van megbízva az ellenőrzéssel, így tehát a német hadihajó nem járt el hivatalos küldetésben, amikor a spanyol belvizeken tartózkodott.« 71 német kormány nyilatkozata Berlin, május 31. A német kormány az esettel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette: Mivel néhány nappal ezelőtt vörös repülőgépek A Mallorca kikötőjében horgonyz angol, német és olasz hajókat bombázni kezdték és ez alkalommal az egyik olasz hajón tisztet a bombák megöltek, a német hajóknak megtiltották a további tartózkodást Mallorca kikötőjében. Szombaton, május 29-én, a Deutschland páncéloshajó az ibizai kikötő előtt horgonyzott. A hajó a spanyol vizeken nemzetközi ellenőrzést gyakorló tengeri haderőhöz tartozik. Ennek ellenére estte hat és hét óra között a valenciai vörös kormány két repülőgépe egészen alacsonyra szállva bombákat dobott a német hadihajóra. Mivel a hajó mozdulatlanul horgonyzott, a legénység, a hajó előrészén lévő védtelen legénységi helyiségben tartózkodott. A vörös repülőgépek egyik bombája — mint legutóbb is, az olasz hadihajó bombázása alkalmával is történt és amikor tudvalévően a bomba a hajó tisztjeinek étkezőhelyiségébe csapott be — a legénységi étkezőhelyiséget találta el. Huss halálos és 27 sebesült áldozata van ennek a bűnöse