Pesti Napló, 1938. február (89. évfolyam, 25–47. szám)
1938-02-01 / 25. szám
Budapest, 1988 89. évfolyam 25. szám Kedd, február 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. ..5 pengő Negyedévre. 10.80 pengő Félévre .... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ HIVATAL TILker, Rákóczi út 64. Telefon : 1-455-59-től 60-ig, 1-464-19-től 17-ig (sorozat) Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és könyvosztály( TU, Erzsébet körút 18-20), Szerkesztőség Bécsben» L Kohlmarkt 7. Közös irányvonal Varsó, január 31. (S. R.) Aránylag ritkán fordul elő, hogy a magyar kormány valamelyik tagja Varsóba utazzék, vagy hogy lengyel államférfi a magyar fővárost keresné fel politikai megbeszélések céljából. Egyrészt nincsenek a két ország között olyan természetű kérdések, amelyek a normális diplomáciai érintkezésen kívül felelős politikusok helyváltozását tennék szükségessé, másrészt pedig a Genfben időnként összehívott népszövetségi tanácskozások tartama alatt mindig adódik alkalom a magyar és lengyel államférfiaknak egy-egy rövid, meghitt eszmecserére. Most, amikor Lengyelország forró s valóban szívből eredő lelkesedéssel várja Horthy Miklós kormányzó látogatását, az igazi barátság ez ünnepélyes dokumentációja mellett tagadhatatlanul súlyt kap az a körülmény, hogy Kánya külügyminiszter is vendége lesz Lengyelországnak, hiszen ilyen módon alkalma lesz arra, hogy érintkezést keressen lengyel kollégájával az aktuális kérdések megvitatására. Lengyelországnak is, Magyarországnak is igen sok olyan mondanivalója van, melyek az idők folyamán közvetve kerültek felszínre. Úgy magyar, mint lengyel részről teljes megelégedéssel szemlélik a két ország között — a történelmi hagyományoktól eltekintve, egyedül a jelenkort véve figyelembe — immár hosszú évtizedek óta fennálló őszinte barátságot. És dicséretére váljék a magyar és a lengyel kormánynak, hogy a politikai zűrzavar közepette még szorosabbra tudta fűzni a két nemzetet összetartó testvéri kötelékeket. Igaz, segítségére volt a munkában az a jellegzetes, kölcsönös vonás, melyre mindkét kormány egyformán büszke lehet, s ez a folytonosság. A magyar külpolitika olyan megingathatatlan alapokon nyugszik, irányvonala évek óta oly nyílegyenes, hogy nem nehéz jóakaratú partnernek ahhoz alkalmazkodnia. A lengyel politika is a folytonosság elvén halad, aminek egyik legjobb bizonyítéka, hogy a külügyminiszteri széket immár öt esztendeje ugyanaz a fiatal államférfi tölti be, aki valóban ritka tehetséggel megáldva vezeti hazájának külpolitikai ügyeit. Természetesen: a folytonosság nem zárja ki az evolúciót s éppen a lengyel külpolitika — már az ország földrajzi fekvésénél fogva, is — bizonyos evolúción ment át az utóbbi időkben. Ez a fejlődési folyamat főleg abban a viszonyban nyilvánul meg, mely Lengyelországot a Népszövetséghez, Németországhoz és a Szovjetúnióhoz fűzi. Genf Figyelemreméltó Lengyelország érzelmeinek fejlődése a Népszövetség iránt. A népszövetségi eszmék a kezdetben jó talajra találtak Lengyelországban. S most a lengyelek megtagadnák ezeket az eszméket? Szó sincs róla. »Meggyőződésünk, hogy a nehézségekből, melyek, a nemzetközi életben felmerülnek, nemzetközi együttműködésben kell keresni a kivezető utat. De ha megfigyeljük a Népszövetség égisze alatt közvetve vagy közvetlen kifejtett nemzetközi együttműködést, meg kell állapítanunk, hogy a bonyodalmak száma határozottan megnövekedett e munka rossz , technikai kivitele miatt. Egyes ügyekkel egyidőben több bizottság is foglalkozik, a bizottságok és albizottságok megoszlása végtelen, konferenciák és alkonferenciák követik egymást. Van már hármas, négyes, ötös hatalmi deklarációnk. Ilyen feltételok mellett természetesen magának az együttműködésnek ártunk.« Beck ezredes eme szavai félreérthetetlenül megmagyarázzák, miért távolodott el Lengyelország pillanatnyilag Genftől. De még ennél is világosabbak a lengyel külügyminiszter következő kijelentései: »Nem nevezhetjük a Népszövetséget világszervezetnek és a legutóbbi kilépések után már európai szervezetnek sem ... De számolnunk kell vele mint az országok közti békés viszony állandósításának egyik fontos tényezőjével... A Népszövetség akkor felel meg leginkább a lengyel politika alapeszméinek, amikor közös megértéssel igyekszik a nézeteltérések elintézésére«. Lengyelország, mint mondottuk, fejlődési folyamatában eltávolodott a Népszövetségtől és nem egy fontos diplomáciai akciót folytatott le Genf kikerülésével, de nem a Genf ellen. Erre vonatkozólag idézzük Beck két erélyes, katonásan egyenes mondatát: »Bár a lengyel ügyek mérlege nem záródott le aktívákkal Genfben, sosem gondoltunk eddig arra, hogy visszavonuljunk a tényleges együttműködéstől... Lengyelország kész mindig lojális és alkotó nemzetközi együttműködésre, de soha nem lesz játékszer mások kezében«. Az imént idézett szavakat a lengyel külügyminiszter nem egy napon, sem egy évben, hanem ötéves hivatali ténykedésének különböző szakaiban mondotta. Folytonos, következetes állásfoglalás ez a genfi intézménnyel szemben, de egyben Lengyelország függetlenségének hangoztatása is a kulissza mögötti zsinórrángatók felé. gyes irányvonal — az, amely az 1932-i megnemtámadási szerződés aláírásától az 1937-i tatárincidensig határozott eltávolodást mutat Moszkvától. Fejtegetéseinkben idáig érve megállapíthatjuk, hogy sem a Népszövetséggel, sem Németországgal vagy Oroszországgal folytatott lengyel politika nem tér el nagy vonásaiban a magyar politikától. Magyarország ugyancsak fenntartással szemléli a genfi eseményeket és a legutóbbi hármas értekezlet után kiadott nyilatkozatban csaknem ugyanazokat a kifogásokat hangoztatja a Népszövetséggel szemben, mint Lengyelország. A lengyel-német közeledés ugyanolyan megelégedést vált ki a magyar külpolitika vezetőiben, mint a lengyel-orosz eltávolodás. Mert ebben látják Lengyelország elutasító állásfoglalását a kommunizmussal szemben, bár Lengyelország — Magyarország példájára — nem tartja az időt alkalmasnak arra, hogy belépjen az olasz-japán-német kominternellenes szövetségbe. Berlin Lengyelországnak Genf iránti tartózkodó magatartása rányomja bélyegét az egész lengyel külpolitikára. Beck ezredes úgy vezeti országának ügyeit, hogy kétoldali szerződések megkötésével egyszerűen elkerüli Genfet, így rendezte ügyeit Lengyelország német szomszédjával is, harmadik tényező teljes kizárásával jöttek létre a megállapodások az utolsó három esztendő alatt. Németországnak szüksége van a lengyel barátságra úgy bel-, mint külpolitikai szempontból. Ebből a szükségből indult ki az a kezdeményezés, mely az 1934. évi lengyel német paktumhoz vezetett. Azóta a német kormány továbbra is igen nagy súlyt vet a jóviszony ápolására a lengyel szomszéddal. A legnagyobb veszélyt magában rejtő ütközőpont a két ország közti érintkezésben a danzigi kérdés volt, most azonban hála a kétoldali megállapodásoknak és ígéreteknek, ez a kérdés is nyugvópontra jutott. A lengyelnémet közeledés egyébként legfőképpen gazdasági téren mutatkozik: a lengyel agrárpiacnak Anglia mellett legnagyobb külföldi vevője ebben a pillanatban Németország, aki ezzel is dokumentálni akarja politikai közeledését Lengyelországhoz. Moszkva Beck ezredes legutóbbi expozéjában úgy nyilatkozott,hogy a lengyel-orosz viszony az 1932-ben aláírt megnemtámadási szerződés alapján nyugszik, és hogy a két ország között felmerülő kérdések »tárgyilagos légkörben« kerülnek elintézésre. Nem vonhatjuk kétségbe a »tárgyilagos légkört«, bár a decemberi lengyel-orosz határincidensnél orosz részről teljesen hiányzott a tárgyilagosság. Ne ragadjunk ki azonban egy esetet, az események láncolatából, ítéletünknél az a fontos, hogy ne veszítsük el szem elől az »irányvonalat«. Márpedig épitti ez az irány Militl —-a le«» Prága, Belgrád, Bukarest Lengyelország éber figyelemmel kísér minden lépést, ami a Duna-medence sorsával van kapcsolatban, de a kezdeményezést elhárítja magától. »Nem tartozunk azon nemzetek közé, mint például Anglia vagy Amerika, melyek döntő befolyással lehetnek a világ sorsára« — mondotta egy alkalommal igen sok tapintattal és szerénységgel Beck külügyminiszter, aki azt szeretné, ha a Dunamedence problémájához előbb a dunai államok és a két közvetlenül érdekelt nagyhatalom : Olaszország és Németország szólna hozzá. Lengyelország a kisantantot mint egységes államcsoportot sosem ismerte el. Csehszlovákiával már hosszú évek óta igen feszült a helyzet, melyen sem az angol, sem a francia közvetítésnek nem sikerült javítania. A lengyel kormány nem zárkózik el attól, hogy megegyezzék Prágával, ezt azonban két feltételhez köti: az egyik, hogy a tárgyalásokat a két érdekelt fél" között közvetlen, »kibicek« teljes kizárásával folytassák le és a másik feltétel, hogy a csehszlovák kormány az utolsó pontig, fenntartás nélkül teljesítse a lengyel követeléseket. Jugoszláviával Lengyelország normális jóbarátságban él, napíróval sem lehetne olyan kérdést találni, mely nézeteltérésre vagy méreten túli szerelemre adna okot. Ismeretesek azok a baráti szálak, melyek Lengyelországot Romániához fűzik. Sietünk hozzátenni, hogy nem a Duna-medencének kérdése közelíti egymáshoz a két országot. Az E& isnönpad szerződés, melyre a Róma Olaszországhoz a legszívélyesebb kapcsolatok fűzik Lengyelországot, aminek nem egy ízben láttuk bizonyítékát. Hiszen Lengyelország volt az első, aki a genfi határozatot is néhány nappal megelőzvén, önként eltörölte a szankciókat Olaszország ellen. Beck külügyminiszter pedig Abesszíniára vonatkozólag kijelentette, hogy ez a kérdés Lengyelországra nézve megszűnt abban a pillanatban, amikor Abesszínia olasz birtok lett. A lengyel köztársasági elnök megkülönböztetett ünnepélyességgel vette át egy évvel ezelőtt Di Valentino varsói olasz nagykövet megbízólevelét a krakkói Wawel-várpalotában, — egyedülálló eset — aki azt az olasz király és császár nevében nyújtotta át a lengyel államfőnek. És múlt év májusában Ciano olasz külügyminiszter különös nyomatékkal hangsúlyozta a parlamentben tartott beszédében, hogy az olasz kormány nem feledkezik meg Lengyelország érdekeiről egy új locarnoi paktum tervének felvetésénél.