Szabad Föld, 1975. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-06 / 27. szám
2 SZABAD FÖLD NÉVBÖNGÉSZÓ Folyóiratböngésző rovatunkban még egyetlen alkalommal sem szerepelt a Magyar Tudományos Akadémia Anyanyelvi Bizottságának színvonalas, évnegyedes folyóirata, a Lőrincze Lajos szerkesztette „Magyar Nyelvőr”. .Ezt a hiány szeretnénk pótolni most, amikor az alábbiakban röviden olvasóink figyelmébe ajánljuk Tóth Lászlónak „A termelőszövetkezetek nevei a nyírségi járásban” című írását, amely a lap legújabb, április—júniusi számában jelent meg. Az érdekes tanulmány bevezetése így hangzik: „1949-ben kezdődött a magyar mezőgazdaságban a termelési viszonyok szocialista átalakítása, 1960—61 telén befejeződött a mezőgazdaság tömeges átszervezése. Tizenkét év alatt — ha megtorpanásokkal is — sorra alakultak az országban a termelőszövetkezetek, amelyeknek nevet is kellett adni. A névadás célja — a haladó történelmi személyiségek emlékének őrzésével vagy a bekövetkezett társadalmi változások hangsúlyozásával — a megkülönböztetés. Más szempontot kevésbé érvényesítettek.” ■ Nyelvészeinkre, társadalomkutatóinkra vár a szép és hálás feladat, hogy tudományos módszerekkel vizsgálják, elemezzék és összegezzék a termelőszövetkezetek neveit országos viszonylatban is. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa bizonyára hathatósan segíti majd az ilyen munkát. Visszatérve a „Magyar Nyelvőr" cikkére, megtudjuk belőle a következőket: 1974 nyarán a nyíregyházi járás 54 termelőszövetkezete 24 névadón „osztozik”. Már első látásra két csoportba „kínálkoznak” a nevek. Személyi nevekkel alkotott termelőszövetkezeti nevek (25 név): elvont köznevekkel, „mezőgazdasági” kifejezésekkel alkotott termelőszövetkezeti nevek (29 név). Ismert, már az ötvenes években elfogadott személyiségeket választottak névadóul (Kossuth, Petőfi, II. Rákóczi Ferenc, Dózsa György stb.) vagy politikai ihletésű, felfokozott társadalmi érzést kifejező közszót emeltek tulajdonnévvé (Győzelem, Szabadság, Új Élet, Új Erő, Új Barázda stb.). A két csoportba sorolt nevek részletes elemzése után a szerző— a többi között — az alábbi következtetéseket vonja le: — A termelőszövetkezetek névválasztása — a közös gazdaságok megalakításának a korszakában (1949—1961) — nem tudatos tevékenység. A nevek inkább érzelmi alapokon állnak. Nem választották a nevet, nem lehetőségeket mérlegeltek, „csak” adtak egyet — talán más név nem is jutott eszükbe! — nem tulajdonítva jelentőséget névadó tevékenységüknek — kik adták, választották a nevet. Közösségek? Vezetők? Vagy csak egy vezető? Vajon mi a közösség szerepe a névválasztásban? Adta a nevet, vagy inkább elfogadta, vagy mindkettő? A névnek a közösség által történő elfogadása (esetleg tudomásul vétele) végül is mindenütt megtörtént. De első lépcsőfokban az egyént kell keresnünk. A haladó történelmi személyiségek emlékének a megőrzése tsz-ek nevében is helyeselhető, még akkor is, ha nem kötődnek a területhez. De kívánatos az is, hogy a közös gazdaságok tagsága, vezetése névadójuk megismerése, szellemük, tanításuk nyilvántartására gondot fordítson. Néhány kivétellel tsz-eink bizony adósak maradtak, eddig nem teljesítették ezeket a kívánalmakat. Jelentős csoportját alkotják a termelőszövetkezeti neveknek a közszók felhasználásával alkotott nevek (Győzelem, Új Erő stb.). Már nem a dicső múlt emlékei, hanem a jelenkor küzdelmei, a falu társadalmi szerkezetében bekövetkezett változások jelzései a nevek. „A termelőszövetkezeti nevek jelentős részét képezik a magyar intézménynév-rendszernek — állapítja meg végül a szerző. — Vannak olyan jellemzői, amelyek megkülönböztetik más típusoktól. Vizsgálata a nyelvtudomány számára hasznos tanulságokkal szolgál.” — lyl TÖRVÉNYTÁR A Minisztertanács 18/1975. (VI. 18.) számmal módosító rendeletet adott ki az általános jövedelemadóról. A módosító rendelet értelmében az általános jövedelemadó kivetéséig adóelőleget kell fizetni. Egy másik ide vonatkozó módosítás úgy szól, hogy közületi szerv kisiparos részére a pénzügyminiszter által meghatározott értékhatáron felüli ellenértéket ipari tevékenységért közvetlenül nem fizethet ki, hanem ilyen esetben a teljes számlaértéket az illetékes adóközösséghez kell átutalni. Az adóközösség a hozzá átutalt összeget kétszázalékos kezelési költséggel, valamint az adó- és egyéb köztartozással csökkentve, késedelem nélkül köteles kifizetni a kisiparosnak. A közületi szerv az adóelőleg levonásáért és befizetéséért, a visszatartási jog gyakorlásáért, illetve a számlaérték átutalásának elmulasztása esetén az adó- és egyéb köztartozásért egyetemlegesen felelős. Budapest túlzsúfoltságának csökkentése érdekében az építésügyi és városfejlesztési miniszter 9/1975. (VI. 21.) ÉVM számú rendeletével újabb korlátozásokat ír elő a főváros napi munkaerővonzási körzetében az ipari üzemek létesítéséről és azok fejlesztéséről. A rendelet szerint a főváros napi munkaerővonzási körzetében új ipari üzem és telephely csak az építésügyi és városfejlesztési miniszter előzetes hozzájárulásával létesíthető Az előírt mértéken felül ugyancsak miniszteri engedély kell a már meglevő ipari üzemek továbbfejlesztéséhez is. A rendelet egyik melléklete tartalmazza azoknak a főváros környéki községeknek a neveit, amelyekre a rendelet vonatkozik. 1975. JÚLIUS 6. Sietni csak útközben szabad... Tardosbánya festői szépségű falu a Gerecse völgyében. A tikkasztó meleg is elviselhetőbb errefelé, a környező erdők felől mindig jár egy kis hűs fuvallat. A tájat változatossá tevő gabonaföldek, erdők, mészégető telepek azonban a tűzveszélyt is fokozzák. Talán nem véletlen, hogy a községben található a megye egyik legjobb felkészültségű tűzoltócsapata, a sokszoros bajnok tardosbányai önkéntes tűzoltótestület. Harminckilenc férfi vigyáz a környék épületeire, erdeire. Sokan már 25—30 éve önkéntes tűzoltók. A falu egyik legidősebb lakója, Vargha István bácsi az egyesület egyik alapítója volt hatvankét évvel ezelőtt. A hagyományokat komolyan veszik, ezt mutatja a katonás fegyelem, az aktivitás, az egyenruha és az értékes felszerelés is. Nemrég vásároltáka tanács, a téesz, a környező vállalatok öszszefogásával) a 130 ezer forintos szerkocsit, amely már a legnagyobb tűz esetén is biztosítékot jelent az eredményes oltásra. — Szerencsére a nagyobb tűz mostanában elkerült bennünket — mondja Árendás Ignác parancsnok, civilben nyugdíjas bányász. — Tavasszal ugyan kigyulladt egy ház, de percek alatt sikerült megfékezni a tüzet, nem terjedt el. Egy középiskolás kislány nagy segítségünkre volt. Évike úgy szerelt, olyan ügyesen sürgött-forgott, akár egy öreg tűzoltó. Utánpótlás: fiatalok De Évike nem az egyetlen kislány, akinek hasznát vehetik tűzoltáskor. A fiú és a leányka tűzoltófaj jelenti az egyesület utánpótlását és egyben a község büszkeségét. Különösen a kislányok — a legfiatalabbak tizenkétévesek — tűnnek ki ügyességükkel. Különböző versenyeken öregbítették már a tardosbányai tűzoltók régi jó hírét, most pedig Esztergomba mennek, hogy edzőtáborban készüljenek az országos versenyre. No persze, a tűz közelébe, az igazán veszélyes helyre nem engedik őket a felnőttek, de a talpraesett gyerekekre mindig számítani lehet. Néhány évvel ezelőtt különös módon fejeződött be a megyei verseny. Ünnepi hangulatban tértek haza az önkéntes tűzoltók, hiszen ismét első helyet értek el. Szinte még útközben kapták a hírt: Vöröshídon, a mészégető telepen többszáz autógumi meggyulladt. A verseny egésznapos fáradságát feledve rohantak a helyszínre, ahol már harminc méter magasan lobogtak a lángok. Délután öttől másnap reggel hétig folyt a küzdelem az értékes gumiért és az erdőért. A veszélyt csak fokozta a közeli lőszerraktár, ahol a robbantáshoz szükséges dinamitot tárolták. Emberfeletti munkával sikerült lokalizálni, végül pedig eloltani a hatalmas tüzet. — Bármilyen furcsán hangzik is — mondja a parancsnok — a tűzoltónak csak addig szabad sietnie, amíg a helyszínre nem ér. Ott már a kapkodás, a sürgetés csak további bajokat okozhat. A gondos áramtalanítás, a vízellátás megszervezése után lehet hozzáfogni a tulajdonképpeni oltáshoz. A jó tűzoltó nemcsak bátor, hanem megfontolt és nyugodt is. Jó barátok közössége Árendás Ignác maga is harminc éve tűzoltó s tizenhét éves parancsnok. Számos kitüntetés bizonyítja, hogy megfelelő ember erre a posztra. Mindkét fia tagja az egyesületnek, sőt, féligmeddig felesége is tiszteletbeli tag: a banketteken, összejöveteleken ő főzi a kitűnő gulyást. Mert az egyesület valódi közösség, jóbarátok közössége. A tanácstitkárnő elmondotta, hogy ha társadalmi munkáról van szó, órájuk lehet elsőként számítani, így építettek már hidat, autóparkolót a községnek. A megérdemelt pénzjutalmat pedig utazásra fordították. Jártak már Bulgáriában, Jugoszláviában. Búcsúkor rendezvénysorozatot, bált tartanak. Nem csoda, hogy ebbe az összetartó társaságba a fiatalok is vágynak. Nemcsak a tüzek oltása, hanem a megelőzése is munkájukat dicséri. Hiszen a tűzrendészeti ellenőrzések során tanúsított szigor és következetesség sok bajt takaríthat meg. Tardosbánya önkéntes tűzoltói pedig hatvankét éve őrködnek éberen a község javainak, a termésnek és a vidék szép erdőinek épségére. U. A. SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja A szerkesztő bizottság elnöke: Szentkirályi János Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla utca 6. Postacím: 1978 Budapest Telefon: 142-220, 139-321 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100, 142-220 Budapest VIII. Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető minden postahivatalban és a kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 7,20 forint, negyedévre 21,60 forint Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza ! Index: 25 777 Szikra Lapnyomda