Színházi Élet, 1914. május 10–17. (3. évfolyam, 19. szám)
1914-05-10 / 19. szám
2. oldal SZinilAZJ ŰL-T Némi levélféle a túlvilágra arról, hogy milyen a Léni néni. Kedves jó, Léni néni! Szegény, istenben boldogult nénikém, midőn Ön néhány milliócska és egy ravasz végrendelet hátrahagyásával kilehelte kétségtelenül nemes lelkét, halvány sejtelme sem lehetett arról, hogy a túlvilágra való költözésével mennyi derűs percet fog nekünk szegény, szomorú pestieknek okozni. Ne haragudjék ezért néni. Ne tekintse ezt kegyeletsértésnek vagy tetlen rosszaságnak. Nézze, kedves kíméléni tantikám, az egészről az a Heltai Jenő tehet, aki francia ötletből zenés bohózattá gyúrta át önt, meg a Csortos, aki az ön tiszteletére majd Fedák Sárinak, majd gladiátornak, majd pedig Nijinskynek öltözött, meg a többi színészek és színésznők, akik olyan hallatlanul mulatságosak voltak, hogy még én is, aki szívem mélyében örökké gyászolni fogom drága jó nénikémet, kénytelen voltam mély bánatomat néhány rövid órára felfüggeszteni. De hogy is jutott eszébe az a kitűnő ötlet, hogy kedves rokonát úgy akarta kipróbálni, hogy csak az arcképét hagyományozta rá és végrendeletének egyik titkos pontjában azt kötötte ki, hogy a milliókat csak akkor kaphatja meg, ha egy bizonyos napon igazolni tudja magát, hogy a képet megőrizte. Képzelje néni, szegény tökfilkó a képet dühében rögtön eladta háromszáz frankért, az illető, aki megvette, rögtön százezerért adta el egy madridi múzeumnak. De kitudódik a végrendelet utolsó pontja és megindul a hajsza a kép után. Kedves Léni nénit a túlvilágon is bizonyosan érdeklik az apró kis szerelmi ügyecskék, hiszen emlékszem, hogy a napoleoni hadjáratok idején (akkor én még egészen kis fiúcska voltam) hogyan [ í ! I 1—2. Csortos Gyula (Rivarol). 3. Csortos és Lábas Juci (Juanita). Magyar Szinház. — „Léni néni." Wornitzer és Magyar felv.