Színházi Élet, 1914. június 21–28. (3. évfolyam, 25. szám)
1914-06-21 / 25. szám
III. évfolyam. 1914. június 21-től junius 28-ig. 25. szám. Előfizetési árak : Budapest és vidékre Egész évre 8.— kor. Félévre 4.70 ‚ Negyedévre 2.40 « SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetések díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Egyes szám ára : Budapesten 20 fillér. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvarain 30 fill. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Erzsébet-körút 36. Telefon 89—78. Krecsányi. Ki emlékszik arra, hogy Krecsányi Ignác fiatal lett volna? Ki tudná elképzelni, hogy valaha öreg is lehetett? Hiszen a keresztlevél elárulna egyetmást, és ha valaki negyven éves direktori jubileumot ült, az is arról tanúskodik, hogy valamikor ifjúkorban kezdte a direktorságot, és hogy hosszú időt élt azóta, dehát amint a léghajóban ülő ember nem érzi a szelet, amellyel a járműve együtt halad, úgy nem érezte Krecsányi — és nem érezte Krecsányin sem senki, — hogy halad az idő, leperegnek az esztendők. Mert haladt az idővel, és modern maradt az idők folyása során. Egy roskatag fabódét igazi műintézetté tudott átvarázsolni, úgy, hogy az ő kedvéért a fabódét sem engedték összeroskadni, hanem csinosították, tartarozták és amikor már elég szép volt, akkor megszilárdult az állandó budai színház eszméje is, hogy kőszinházban játszhassék Krecsányi. Ki tudja, talán mégis eléri ennek a szép álmának megvalósulását. Mert ha úgy áll is most a dolog, hogy szeptember elsejével nyugalomba vonul, másrészt mégis csak nehéz azt elhinni, hogy tudna nyugodni és alighanem most fogja megcsinálni azt, amire eddig nem volt érkezése: a budai állandó színházat. Hiszen ki ismeri jobban, hogy mi kell a budaiaknak és a Krecsányi kedvéért Budára rándulóknak, mint éppen ő, aki már isten tudja, mióta működik a Horváthkertben oly eredménnyel, amilyenről annak előtte álmodni sem lehetett. Nem is kell nagyon öreg embernek lennie, aki emlékszik a könyörgő plakátokra, amelyeken Budán rekedt truppok kérték a közönséget,hogy tegye lehetővé a„mozdulást", vagyis a tisztességes elvonulást.Szegény Csóka, Mossonyi, tudtak arról a korszakról beszélni, is Krecsányi Ignác volt az első direktor, aki jót látta, hogy Budán eredeti játékrenddel kell dolgozni. Előtte vidéki direktor alig mert arra vállalkozni, hogy saját számlájára vegyen külföldi darabot, vagy próbálkozzék eredeti szerzőkkel. Azokkal a darabokkal operálták, amiknek előadását a kőszínházak megengedték. Ez azonban nem volt elégséges. Megértette Krecsányi azt is, hogy nem muszáj csak léhaságokkal dolgoznia. Hiszen szó sincs róla, ujjongva fogadta a közönség a Fenelányokat, azt az énekes bohózatot, amelyet Lukácsi Sándor rótt össze, a Goldstein Számi Új honpolgár név alatt tomboló tetszésre talált, de ugyanabban az időben előállott Krecsányi olyan darabbal is, Ignác. Krecsá .