Színházi Élet, 1914. június 21–28. (3. évfolyam, 25. szám)

1914-06-21 / 25. szám

III. évfolyam. 1914. június 21-től junius 28-ig. 25. szám. Előfizetési árak : Budapest és vidékre Egész évre 8.— kor. Félévre 4.70 ‚ Negyedévre 2.40 « S­ZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetések díj­szabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Egyes szám ára : Budapesten 20 fillér. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvarain 30 fill. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Erzsébet-körút 36. Telefon 89—78. Krecsányi. Ki emlékszik arra, hogy Krecsányi Ignác fiatal lett volna? Ki tudná elkép­zelni, hogy valaha öreg is lehetett? Hiszen a keresztlevél elárulna egyet­mást, és ha valaki negyven éves direktori jubileumot ült, az is arról tanúskodik, hogy valamikor ifjúkorban kezdte a direk­torságot, és hogy hosszú időt élt azóta, dehát amint a léghajóban ülő ember nem érzi a szelet, amel­lyel a járműve együtt ha­lad, úgy nem érezte Krecsányi — és nem érezte Krecsányin sem senki, — hogy halad az idő, leperegnek az esztendők. Mert haladt az idővel, és modern maradt az idők folyása során. Egy roskatag fabódét igazi műinté­zetté tudott átvarázsol­ni, úgy, hogy az ő kedvéért a fabódét sem engedték összeroskad­ni, hanem csinosítot­ták, tartarozták és ami­kor már elég szép volt, akkor megszilárdult az állandó budai színház eszméje is, hogy kő­szinházban játszhassék Krecsányi. Ki tudja, talán mégis eléri ennek a szép álmának megvalósulását. Mert ha úgy áll is most a dolog, hogy szeptember elsejével nyu­galomba vonul, másrészt mégis csak ne­héz azt elhinni, hogy tudna nyugodni és alighanem most fogja megcsinálni azt, amire eddig nem volt érkezése: a budai állandó színházat. Hiszen ki ismeri jobban, hogy mi kell a budaiaknak és a Krecsányi kedvéért Budára rándulóknak, mint éppen ő, aki már isten tudja, mióta működik a Horváth­kertben oly eredmén­nyel, amilyenről an­nak előtte álmodni sem lehetett. Nem is kell nagyon öreg embernek lennie, aki emlékszik a könyörgő plaká­tokra, amelyeken Budán rekedt truppok­­ kérték a közönséget,­­hogy tegye lehetővé a­­„mozdulást", vagyis a­­ tisztességes elvonulást.­­Szegény Csóka, Mo­s­sonyi, tudtak arról a korszakról beszélni, is Krecsányi Ignác volt az első direktor, aki jót látta, hogy Budán eredeti játékrenddel kell dolgozni. Előtte vi­déki direktor alig mert arra vállalkozni, hogy saját számlájára ve­gyen külföldi darabot, vagy próbálkozzék ere­deti szerzőkkel. Azok­kal a darabokkal ope­rálták, amiknek elő­adását a kőszínházak megengedték. Ez azon­ban nem volt elégséges. Megértette Kre­csányi azt is, hogy nem muszáj csak lé­haságokkal dolgoznia. Hiszen szó sincs róla, ujjongva fogadta a közönség a Fene­lányokat, azt az énekes bohózatot, amelyet Lukácsi Sándor rótt össze, a Goldstein Számi Új honpolgár név alatt tomboló tetszésre talált, de ugyanabban az időben előállott Krecsányi olyan darabbal is, Ignác. Krecsá .

Next