Színházi Élet, 1916. május 7–14. (5. évfolyam, 19. szám)

1916-05-07 / 19. szám

V. évfolyam. 1916. április 30-tól május 7-ig. 18. szám. SZÍNHÁZI ÉLET Hirdetések díj­szabás szerint. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest ás vidékre Egész évre 10.— kor. Félévre 5.50 . Negyedévre 3.— « r * Hirdetések díj­szabás szerint. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest ás vidékre Egész évre 10.— kor. Félévre 5.50 . Negyedévre 3.— « A szerkesztésért felelős: INCZE SÁNDOR távollétében KORDA SÁNDOR. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest ás vidékre Egész évre 10.— kor. Félévre 5.50 . Negyedévre 3.— « Szerkesztőség és kiadóhivatal : Egyes szám ára : Budapesten és vidéken 30 fillér. Egyes szám ára : Budapesten és vidéken 30 fillér. Egyes szám­ára : Budapesten és vidéken 30 fillér. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti színlapjával. Erzsébet-körút 22. Telefon 34—97. Utazás „Háromba kislány" körül. Édi, Hédi, Médi. Három ennivaló Biedermayer-kislány. Ezek a budapesti közönség legkedvesebb hölgyei ma. Min­denkinek ideáljai mind a hárman. Szépek, bájosak, kedvesek, néhol meghatóak,­­ de mindig szeretni kell őket, akármit csinálnak. Kilibennek a száz év előtti Bécs elfelejtett és el­porladt világából, ke­cses háromnegyedes taktusban oda táncikál­nak elénk a színpadra, három óra hosszat el­töltik a szívünket grá­ciával, finomsággal, hangulattal, mosoly­gással és bűbájos me­lódiák májusi verőfé­nyével. Aztán felocsú­dunk, megdörzsöljük a szemünket. Olyan szépek voltak ők és olyan csúnya most — száz év múlva — világ. Melegen és sze­­­retettel kell hálát ad­nunk a három drága kislánynak, hogy azzal, ami száz éve kedves Schubert és bájos volt, el tudták velünk felejtetni azt, ami most nehéz és szomorú. Ezelőtt száz esztendővel a Beethoven és Schubert békés császárvárosában hal­hatatlan magasságba lendült a hang pé­­zise. Most alig hallani a muzsikát ágyuk dö­gésétől, sziklák robbanásától. A Víg­színház Schubert-darabjának elandalító kedvessége csodát művel velünk. Befogja a fülünket az ágyúdörgés elől és egy­szerre csak felcsendül a szívünkbe a száz év előtt született dalok szerelmes tája. Nagy dolog ajj háború. De sóhaj­még nagyobb dolog, hogy a háborút három kedves órára el lehet felejteni a Vígszín­házban. .. * Felmegy a függöny. Az elragadtatás jóleső csendes morajlása fut végig a nézőtéren. — „Milyen szép! Milyen kedves!" A színpad egy száz év előtti öreg bécsi házat ábrázol. Öblös, vén az emeleten kapualja, körülfut a rács, az udvaron virágzó, pompás fehér orgona és esővízhordó, jobbfelé üde virágos kert, az egészre rásüt az enyhe és vidám tavaszi nap. Az udva­ron utcai énekesek nó­táznak, az emeletről hull a krajcár, a mi-Ferenc zsikaszóra körbe fo­gódzkodva táncolnak az apró gyerekek. Aztán elvonul a mu­zsikus nép, a házmesterné összesöpri a papírosokat és elszállítja az udvarról. A földszint első sorában a Lipótvárosi Ka­szinó egyik helyén ül egy úr és odasúg a szomszédjának, aki szintén szmoking­ban van : — Nézd a Csatai Jankát, kollégám lett. Udvari szállító...

Next